Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-16 / 115. szám

1988. MÁJUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szemétszállítás konténerrel Kis ügy — van, akinek nem! Díjemelés és még valami Mondhatnék annyit: drá­gul — mégpedig nem is kis mértékben; kétszeresére, há­romszorosára emelkedik a konténeres szemétszállítás díja Szolnokon. A hír igaz, mégsem jelenti a valóság teljességét! Hallom a fölszisszenést: megint a kisember nadrág­Nem nagy ügy, legyinthet bárki: a megyeszékhelyen több mint huszonnégyezer lakás kapcsolódott be már a szervezett szemétszállításba, ennek csupán egytizenkette- de az a kétezer lakás, ahol most, az idén emelkedik a szemét elszállításának díja. Eddig lakásonként fizettek évi száznegyven forintot, most már lakószobánként kell ennyit leszurkolni. A félszobáért is hetven forin­tot! Hogy egészen konkrétan jelezzem a díjtétel emelke­désének mértékét: egy há­rom és fél szobás családi ház — vagy lakás — szemétszál­lítási díja a száznegyvenről négyszázkilencvenre ugrott. Erre már nemcsak fölszisz- szenhetnek, föl is hördülhet­nek az érintettek. Kedvez­mény? Lehet részletre is fi­zetni. Kivétel, kivételezés? Nincs. És ami ezután olvasható, az — talán — magyarázko­dásnak tűnhet, pedig ugyan­úgy igaz, mint a tavalyi száznegyven meg az idei Micsoda őrületes, idegőrlő pluszmunka! Az elmúlt hé­ten már járták a Kommuná­lis Üzem „kiküldöttei” az említett városrészek utcáit, s nyilatkozatot kértek a la­kóktól a szobaszámról. A félreértések elkerülése vé­gett: nem ellenőrzik a mon­dottakat, elhiszik a bevallott adatokat. Nem volna mindez sokkal egyszerűbb a városi tanács­tól kapott adatok alapján? — kérdeztem az igazgatót azon a tanácskozáson, amely­re az érintett városrészek ta­nácstagjait, népfrontaktivis­táit, párttitkárait hívták. De igen, valószínűleg egysze­rűbb volna — válaszolta. Meg gépiesebb, bürokratiku­sabb, lélektelenebb is. Amel­lett számtalan félreértésre, Versenyben a gárda A hétvégén Szolnokon, a tiszaligeti KISZ-táborban rendezték meg az ifjúgárda alegységek megyei sereg­szemléjét. Az erőpróbán a rajok az elméleti ismerete­ken kívül a gyakorlatban egyebek között elsősegély- nyújtásból, polgári védelmi ismeretekből, lövészetből mérkőztek, valamint aka­dálypályán hasonlították össze ügyességüket. Felvéte­leink a verseny egy-egy pil­lanatát rögzítették. szíján húznak egyet a Fo­dortelepen, Szandaszőlősön, Alcsiban, a Kisgyepen, a megyei kórház mögött, a dé­li ipartelepen, a Vegyimű­vek lakótelepen stb. Ezek azok a városrészek, ahol konténerekbe gyűjtik a sze­metet, úgy szállítja el a Kommunális Üzem. négyszázkilencven forint. Az elhatározás, a döntés nem új! A konténeres szemétszál­lítás a legdrágább a Kom­munális Üzemnek. Miért? Mert azokon a városrészeken — általában — ötször any- nyi hulladék, kerti gaz ke­letkezik a háztartásokban, mint másutt. Országos gya­korlat — így van ez a megye legtöbb településén is —, hogy a szemétszállítás díját lakószobánként állapítják meg. A díjtétel ilyenfajta megállapítását kérte a Kom­munális Üzem — az árható­ságtól — a megyei tanács il­letékes osztályától az elmúlt évben. Ahol kukában vagy saját szemétgyűjtő edényben rakják ki' a hulladékot az emberek a házak elé Szolno­kon, ott már tavaly emelke­dett a díjtétel! Már akkor rövid hír jelez­te a Néplapban: a díj egy­séges, csupán a konténeres szemétszállításba bekapcsolt területeken egy év késede­lemmel, 1988-tól érvényes. Meg kell számolni a lakó­szobákat! melléfogásra adhatna okot. Levelezhetnének, tisztázgat- hatnák az adatokat az idők végeztéig. És személytele­nebb is! Az emberek kapná­nak egy levélbeli értesítést a tényekről és kész. A Kommunális Üzem dol­gozói vállalják a személyes találkozásokat, ezzel együtt nyilvánvalóan vállalják az esetleges aprócska konfliktu­sokat is. Az üzem vezetői mégis azt remélik, közvetle­nebb, jobb kapcsolatot ala­kíthatnak ki ilymódon az érintett utcák lakóival. Igazságosabb valamelyest a díj így — lakószobák sze­rint — állították az egybe­hívottak, hiszen a város leg­nagyobb részén már tavaly is az alapján fizettek, még­sem teljesen igazságos! Mert akadhat egyedülálló, idős ember régi, többszobás csa­ládi házában, s akadhat már- már nagyüzemi kertészke­dést vagy állattenyésztést folytató család — s egyfor- már fizetnek. Differenciálni kellene! Ha már elvégzi ezt a fölmérést az üzem, miért ne lehetne? Mert évente, félévente, de akár havonta is változhat a helyzetkép — hangzott a válasz. Persze az igazi, a legigaz­ságosabb megoldást az jelen­tené, ha minden utcában aszfalton gördülhetne a ku­kásautó, s a szépen renben tartott porták elől úgy szál­lítanák el a szemetet. Egyelő­re viszont nem így van! A sáros, kikövezetten utcács­kákból olykor bravúrral hajthat csak ki a konténert szállító teherautó. Marad te­hát az aprócska igazságta­lanság a szemétdíj ügyében is. Így, nyíltan vállalva, elő­re bejelentve. Hogyan tehetnénk szebbé? Kis ügy — kezdtem az írást. Mindössze kétezer lakást érint a megyeszékhe­lyen. Mégis érdemes szót ej­teni a módszerről: a Kom­munális Üzem előre hívta össze a tanácstagokat, a nép­frontaktivistákat, a terüle­ti pártalapszervezeti titká­rokat, s kérte véleményüket, javaslatukat és — bevallot­tan —. segítségüket. Az esz­mecsere másik része külön cikket érdemel, hiszen nem­csak a szemétszállításról esett szó, hanem az életmód­ról általában. Arról, ki, ho­gyan mennyire vigyáz — vagy nem vigyáz — saját környezetére, utcájára, váro­sára. Becsengetnek, bekopogtat­nak tehát a Kommunális Üzem megbízottai a lakások­ba, vállalva kényszerű, bi­zonyára nem is kellemes megbízatásukat; közük az emberekkel a rossz hírt. Vé­gighallgatják a bosszús ki- fakadásokat; mert hát ki örül bármiféle díjemelés­nek? S aztán néhány szót is váltanak, a véleményekre, az igényekre is kíváncsiak. Arra; hogyan tehetnék, ho­gyan tehetnénk közösen szebbé, tisztábbá, elviselhe­tőbbé környezeteinket? Egri Huszonnégyezerböl kétezer Lakószobánként száznegyven flz építőanyagok szinte teljes skáláján találhatá biánycikk Építsünk, de miből? A tavalyi építőanyag-fel­vásárlási lázat követően aligha gondolhatta bárki, hogy az idén nem enyhül a kereslet. Nem így történt! Az építőanyagok szinte tel­jes skáláján találhatunk hi­ánycikkeket. A listát veze­tik a falazó-, a szigetelő- és a burkolóanyagok, kevés a fűrészelt fenyőfa, a parketta. A helyzetről és a közeljö­vő reményeiről érdeklődtünk dr. Szalóki Andrástól, a Kelet-Magyarországi Tüze­lő- és Építőanyag Kereske­delmi Vállalat Szolnok Me­gyei Kirendeltségének igaz­gatójától. A vállalaté a me­gye tizenhárom legnagyobb TÜZÉP-telepe, illetve a tü­zelő- és az építőanyag keres­kedelemmel foglalkozó áfészek többségét is ellátják, így — nyugodtan mondhat­juk — a Kelet-Magyarorszá­gi TÜZÉP Vállalat a megye tüzelő- és építőanyag ellátá­sát alapvetően meghatároz­za. — Vágjunk a közepébe: az építtetőknek olykor több száz kilométert kell utazni­uk olyan alapvető építőanya­gokért, mint a kisméretű tégla, a gázszilikát. a B 30- as, a B 38-as blokk, a Mát­ra gázbeton vagy a tetőcse- rép. Mi a hiány oka? — A tégla- és cserépgyá­rak a tavalyi felvásárlási hullám miatt, amely az év­végéig eltartott, az év elején tudták csak elvégezni a kar­bantartásokat. Hogy mást ne mondjak: a békéscsabai cse­répgyár a tavalyi cserép­mennyiségnek mindössze az egynegyedét igazolta vissza erre az évre. Bramac betoncserépből felét kaptuk meg a tavaly ilyenkorinak. Valamit enyhít a gondon, hogy a tetőfedő pala minősé­ge javult, s a palának több mint a kétszeresét kaptuk a tavalyinak az év első négy hónapjában. Igaz, sok helyen idegenkednek a palától, cse­répre várnak. Rjánlatos a tervezéskor informálódni Megállapodás családiház-építökkel Enyhül a mennyiségi hiány, a választékbeli hiányosság marad — És várhatnak? ... — Vállalatunk most tár­gyal jugoszláv tetőcserép be­hozataláról. A minősége jobb a hazainál, igaz az ára is borsosabb. — A korszerűnek mondott, a hőszigetelési szabványnak megfelelő falazóanyagok hiá­nya. hogy úgy mondjuk, „to­vábbgyűrűzik". — Igen, hiszen aki nem kap gázszilikátot vagy gáz­betont, megveszi a téglát. Sajnos nem sok jót mondha­tok: hiánycikk a hőszigetelő anyag is, a kőzetgyapot, a faforgácslap. — A legtöbb új lakás csa­ládi ház vagy társasház, amelyekhez jóval több fa­anyagra van szükség, mint a betonelemekből készült la­kásokhoz. Szerencsére egyre nagyobb divat a tetötérbeé- pítés, csak hát ahhoz is fa kell, ráadásul a minősége sem mellékes. — Fenyőfűrész áruból saj­nos a szovjet szállítások csökkentek. — Egyáltalán, mi van? — Cementből, mészből, mészhidrátból nincsenek el­látási gondjaink. Ajtókból, ablakokból lényegesen jobb a készletünk, mint tavaly volt. Igaz, a választékra már lehet panaszkodni. Meg kell mondani, hogy egész évben nehéz lesz burkolóanyago­kat, szigetelőanyagokat, csempét, parkettát beszerez­ni. — Nincsenek könnyű hely­zetben a kereskedők. Mit tudnak tenni? — A legégetőbb hiánycik­keket kishatármenti, illetve áruházi árucsere keretében próbáljuk behozni. — Mivel biztathatjuk az építkezőket? — A téglagyárak túljutot­tak a karbantartáson, ter­melnek. A megye ellátását meghatározó Alföldi Tégla­ipari Vállalat szállítási kész­sége jó. A családi házat épí­tők építőanyag-biztosítási megállapodást köthetnek a TÜZÉP-telepeken, ez bizton­ságot jelent számukra, övék ugyanis az elsőbbség. — És mit tanácsol? — Azt, hogy az építtetők már a ház tervezésekor tá­jékozódjanak, mi kapható. Hiszen' akkor még megvá­lasztható a falazó-, a tető­fedő anyag fajtája. Építkezés közben már nemigen változ­tathatnak, olyankor már vá­rakozni kényszerülnek. És kalkulálják be: a második félévben az építőanyagokból a mennyiségi hiány várható­an enyhül, ám választékbeli hiányosság továbbra is lesz. * * * Valahol valakik megint rosszul számoltak. Ügy tű­nik a tavalyi „kiköltekezés” mégsem vetette vissza a keresletet! A lakásépítési terv legnagyobb arányban a „magánerős” építkezésekkel számol. A szociálpolitikai kedvezmények, a hitellehető­ségek érezhetően követik e terv szándékát. Tehát nem annyira az anyagiakra — hanem az építőanyagokra — gondolunk, amikor azt kérdezzük; építsünk, de miből? — E — Napfény, víz, friss levegő Hz esték még hűvösek Dbádszalékon Ilyenkor, délelőtt barátságosan ragyog a nap a kem­ping fölött. Melege szétömlik a tájon, akár fürdőruhát is megengedhet magának az ember. Csak az esték hűvö­sek még itt, a Tisza-tó abádszalóki partjánál is. Ez per­sze nem zavarja azt a horgászcsoportot, amelyik csü­törtökön érkezett Eichendorfból. A hatvannyolc nyugat­német horgásznak a Tiszatour megyei idegenforgalmi hivatal fizetővendég szobáiban biztosítottak szállást. Ülünk az abádszalóki kemping hatalmas fűzfája alatt, a fehérre festett széke­ken. Arcunkat jólesően si­mogatja a napfény, a leve­gő friss fűillatú. A füvet nemrég kaszálták. De jó idekint! — kívánko­zik ki az öröm Kiss József­ből, a horgászcsoport veze­tőjéből. Kissé megfázott ugyan tegnap este, de ez nem veszi el a kedvét. De­rűsen tekint a következő há­rom nap elé. — Sokan közülünk már tavaly is voltak itt. Akkor annyira megtetszett ez a vi­dék, hogy visszajöttünk... — Szerencsére jó időt fog-, tunk ki —, mondja Edmund Eichinger. Fiatal, szőke férfi, zöld ingén az eichendorfi horgászegyesület emblémáját viseli. — Kellemes meglepe­tés várt itt bennünket. Sízép, tiszta, kényelmes lakásokban kaptunk szállást. Emeletes busszal érkeztünk meg teg­nap, és már délután elmen­tünk horgászni. Zöld nadrágba, zubbony­ba, hosszú szárú csizmába öltözött férfiak telepednek mellénk, a fehérre festett asztalhoz, és helyeselnek Ed­mund szavaira. — Tegnap este gulyásva­csora volt a kempingben — meséli a fiatal német turis­ta. — Nagyon ízlett min­denkinek. Voltam már Olaszországban, Franciaor­szágban, Spanyolországban, de ehhez a környezethez ha­sonlót sehol nem találtam. Nagyon nagy hatással van rám a csönd, az, hogy nincs tömeg, és hogy itt minden olyan természetes. — Ez a vidék azoknak tet­szik, akik az érintetlen ter­mészetet kedvelik — magya­rázza Kiss József. — Van, aki úgy megy el egy virág mellett, hogy nem látja meg, és rálép, a másik ember tíz méterről észreveszi: „de szép”! Pihenni szeretnénk itt néhány napot. Az ember egész évben házban van, vagy bent a munkahelyen, jólesik egy kicsit leülni kint a jó levegőn, a természetben, a víz mellett. A természet és a víz... ezek a legfontosab­bak. — Milyen a fogás? Hiszen úgy tudom, horgászni jöttek. — Eddig nem volt nagy si­kerünk. Egyébként tavaly se. Mindig májusban és szep­temberben jövünk horgászni. Ráadásul ilyenkor tilalom is van bizonyos halfajták, például a ponty fogására. Az ember kifogja, lefényképez- teti magát vele, visszaenge­di és kész. Az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Piros autó érkezik a kem­pingbe. A horgászok egy ré­sze kocsiba ül és elhajtanak. — Autót és csónakot bé­reltünk számukra — magya­rázza Balogh Rozália, a Ti­szatour munkatársa. — Lé­nyeges, hogy minden kényel­met megadjunk a turisták­nak. — Egyébként jövőre helyi horgászokat is szervezünk. — Ez Szarka Tibor, kem­pingvezető ötlete. — Ok majd elkísérik a nyugatné­meteket a víznek ahhoz a részéhez, ahol leginkább van fogás. A Tiszatour igyekszik mindenben a vendégek ked­vébe járni. A négynapos hor­gászkiránduláshoz is külön­böző programokat szervez­tek. hogy a turisták este is — a szó szoros értelmében — jól mulassák az időt. Lako­dalmi vacsora, a tiszafüredi táncegyüttes műsora — ez például az egyik hétvégi es­te kínálata. A vendégek pe­dig minden figyelmességet észrevesznek. — Elégedettek vagyunk a kemping személyzetével — bólogat Edmund Eichinger. — Udvariasak, kedvesek, se­gítőkészek, és jól beszélnek németül. Nagyon megked­veltem ezt a helyet. Terve­zem, hogy nyáron a csalá­dommal visszajövünk majd. — Elbúcsúzik, horgászni in­dul, de egy kis bepillantást enged a német turistaszoká­sokba. — Tudja, nálunk minden­kinek legalább egy hónap szabadsága van. Évente négyszer-ötször is elme­gyünk pihenni. Nyáron a családdal töltünk két-három hetet, ilyenkor májusban és ősszel a férfiak mennek el négy-öt napra, általában horgászni. Ez nem a család­nak való szórakozás, ilyen­kor még az idő sem olyan, mint nyáron. Ilyenkor még hűvösek az esték. Egy kicsit horgászunk, egy kicsit eszünk-iszunk, pihenünk. A csoportból egyébként többen tervezik, hogy júliusban, au­gusztusban visszatérnek ide a családdal. P. £. (Fotó: T. Katona László)

Next

/
Oldalképek
Tartalom