Szolnok Megyei Néplap, 1988. május (39. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-16 / 115. szám
1988. MÁJUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szemétszállítás konténerrel Kis ügy — van, akinek nem! Díjemelés és még valami Mondhatnék annyit: drágul — mégpedig nem is kis mértékben; kétszeresére, háromszorosára emelkedik a konténeres szemétszállítás díja Szolnokon. A hír igaz, mégsem jelenti a valóság teljességét! Hallom a fölszisszenést: megint a kisember nadrágNem nagy ügy, legyinthet bárki: a megyeszékhelyen több mint huszonnégyezer lakás kapcsolódott be már a szervezett szemétszállításba, ennek csupán egytizenkette- de az a kétezer lakás, ahol most, az idén emelkedik a szemét elszállításának díja. Eddig lakásonként fizettek évi száznegyven forintot, most már lakószobánként kell ennyit leszurkolni. A félszobáért is hetven forintot! Hogy egészen konkrétan jelezzem a díjtétel emelkedésének mértékét: egy három és fél szobás családi ház — vagy lakás — szemétszállítási díja a száznegyvenről négyszázkilencvenre ugrott. Erre már nemcsak fölszisz- szenhetnek, föl is hördülhetnek az érintettek. Kedvezmény? Lehet részletre is fizetni. Kivétel, kivételezés? Nincs. És ami ezután olvasható, az — talán — magyarázkodásnak tűnhet, pedig ugyanúgy igaz, mint a tavalyi száznegyven meg az idei Micsoda őrületes, idegőrlő pluszmunka! Az elmúlt héten már járták a Kommunális Üzem „kiküldöttei” az említett városrészek utcáit, s nyilatkozatot kértek a lakóktól a szobaszámról. A félreértések elkerülése végett: nem ellenőrzik a mondottakat, elhiszik a bevallott adatokat. Nem volna mindez sokkal egyszerűbb a városi tanácstól kapott adatok alapján? — kérdeztem az igazgatót azon a tanácskozáson, amelyre az érintett városrészek tanácstagjait, népfrontaktivistáit, párttitkárait hívták. De igen, valószínűleg egyszerűbb volna — válaszolta. Meg gépiesebb, bürokratikusabb, lélektelenebb is. Amellett számtalan félreértésre, Versenyben a gárda A hétvégén Szolnokon, a tiszaligeti KISZ-táborban rendezték meg az ifjúgárda alegységek megyei seregszemléjét. Az erőpróbán a rajok az elméleti ismereteken kívül a gyakorlatban egyebek között elsősegély- nyújtásból, polgári védelmi ismeretekből, lövészetből mérkőztek, valamint akadálypályán hasonlították össze ügyességüket. Felvételeink a verseny egy-egy pillanatát rögzítették. szíján húznak egyet a Fodortelepen, Szandaszőlősön, Alcsiban, a Kisgyepen, a megyei kórház mögött, a déli ipartelepen, a Vegyiművek lakótelepen stb. Ezek azok a városrészek, ahol konténerekbe gyűjtik a szemetet, úgy szállítja el a Kommunális Üzem. négyszázkilencven forint. Az elhatározás, a döntés nem új! A konténeres szemétszállítás a legdrágább a Kommunális Üzemnek. Miért? Mert azokon a városrészeken — általában — ötször any- nyi hulladék, kerti gaz keletkezik a háztartásokban, mint másutt. Országos gyakorlat — így van ez a megye legtöbb településén is —, hogy a szemétszállítás díját lakószobánként állapítják meg. A díjtétel ilyenfajta megállapítását kérte a Kommunális Üzem — az árhatóságtól — a megyei tanács illetékes osztályától az elmúlt évben. Ahol kukában vagy saját szemétgyűjtő edényben rakják ki' a hulladékot az emberek a házak elé Szolnokon, ott már tavaly emelkedett a díjtétel! Már akkor rövid hír jelezte a Néplapban: a díj egységes, csupán a konténeres szemétszállításba bekapcsolt területeken egy év késedelemmel, 1988-tól érvényes. Meg kell számolni a lakószobákat! melléfogásra adhatna okot. Levelezhetnének, tisztázgat- hatnák az adatokat az idők végeztéig. És személytelenebb is! Az emberek kapnának egy levélbeli értesítést a tényekről és kész. A Kommunális Üzem dolgozói vállalják a személyes találkozásokat, ezzel együtt nyilvánvalóan vállalják az esetleges aprócska konfliktusokat is. Az üzem vezetői mégis azt remélik, közvetlenebb, jobb kapcsolatot alakíthatnak ki ilymódon az érintett utcák lakóival. Igazságosabb valamelyest a díj így — lakószobák szerint — állították az egybehívottak, hiszen a város legnagyobb részén már tavaly is az alapján fizettek, mégsem teljesen igazságos! Mert akadhat egyedülálló, idős ember régi, többszobás családi házában, s akadhat már- már nagyüzemi kertészkedést vagy állattenyésztést folytató család — s egyfor- már fizetnek. Differenciálni kellene! Ha már elvégzi ezt a fölmérést az üzem, miért ne lehetne? Mert évente, félévente, de akár havonta is változhat a helyzetkép — hangzott a válasz. Persze az igazi, a legigazságosabb megoldást az jelentené, ha minden utcában aszfalton gördülhetne a kukásautó, s a szépen renben tartott porták elől úgy szállítanák el a szemetet. Egyelőre viszont nem így van! A sáros, kikövezetten utcácskákból olykor bravúrral hajthat csak ki a konténert szállító teherautó. Marad tehát az aprócska igazságtalanság a szemétdíj ügyében is. Így, nyíltan vállalva, előre bejelentve. Hogyan tehetnénk szebbé? Kis ügy — kezdtem az írást. Mindössze kétezer lakást érint a megyeszékhelyen. Mégis érdemes szót ejteni a módszerről: a Kommunális Üzem előre hívta össze a tanácstagokat, a népfrontaktivistákat, a területi pártalapszervezeti titkárokat, s kérte véleményüket, javaslatukat és — bevallottan —. segítségüket. Az eszmecsere másik része külön cikket érdemel, hiszen nemcsak a szemétszállításról esett szó, hanem az életmódról általában. Arról, ki, hogyan mennyire vigyáz — vagy nem vigyáz — saját környezetére, utcájára, városára. Becsengetnek, bekopogtatnak tehát a Kommunális Üzem megbízottai a lakásokba, vállalva kényszerű, bizonyára nem is kellemes megbízatásukat; közük az emberekkel a rossz hírt. Végighallgatják a bosszús ki- fakadásokat; mert hát ki örül bármiféle díjemelésnek? S aztán néhány szót is váltanak, a véleményekre, az igényekre is kíváncsiak. Arra; hogyan tehetnék, hogyan tehetnénk közösen szebbé, tisztábbá, elviselhetőbbé környezeteinket? Egri Huszonnégyezerböl kétezer Lakószobánként száznegyven flz építőanyagok szinte teljes skáláján találhatá biánycikk Építsünk, de miből? A tavalyi építőanyag-felvásárlási lázat követően aligha gondolhatta bárki, hogy az idén nem enyhül a kereslet. Nem így történt! Az építőanyagok szinte teljes skáláján találhatunk hiánycikkeket. A listát vezetik a falazó-, a szigetelő- és a burkolóanyagok, kevés a fűrészelt fenyőfa, a parketta. A helyzetről és a közeljövő reményeiről érdeklődtünk dr. Szalóki Andrástól, a Kelet-Magyarországi Tüzelő- és Építőanyag Kereskedelmi Vállalat Szolnok Megyei Kirendeltségének igazgatójától. A vállalaté a megye tizenhárom legnagyobb TÜZÉP-telepe, illetve a tüzelő- és az építőanyag kereskedelemmel foglalkozó áfészek többségét is ellátják, így — nyugodtan mondhatjuk — a Kelet-Magyarországi TÜZÉP Vállalat a megye tüzelő- és építőanyag ellátását alapvetően meghatározza. — Vágjunk a közepébe: az építtetőknek olykor több száz kilométert kell utazniuk olyan alapvető építőanyagokért, mint a kisméretű tégla, a gázszilikát. a B 30- as, a B 38-as blokk, a Mátra gázbeton vagy a tetőcse- rép. Mi a hiány oka? — A tégla- és cserépgyárak a tavalyi felvásárlási hullám miatt, amely az évvégéig eltartott, az év elején tudták csak elvégezni a karbantartásokat. Hogy mást ne mondjak: a békéscsabai cserépgyár a tavalyi cserépmennyiségnek mindössze az egynegyedét igazolta vissza erre az évre. Bramac betoncserépből felét kaptuk meg a tavaly ilyenkorinak. Valamit enyhít a gondon, hogy a tetőfedő pala minősége javult, s a palának több mint a kétszeresét kaptuk a tavalyinak az év első négy hónapjában. Igaz, sok helyen idegenkednek a palától, cserépre várnak. Rjánlatos a tervezéskor informálódni Megállapodás családiház-építökkel Enyhül a mennyiségi hiány, a választékbeli hiányosság marad — És várhatnak? ... — Vállalatunk most tárgyal jugoszláv tetőcserép behozataláról. A minősége jobb a hazainál, igaz az ára is borsosabb. — A korszerűnek mondott, a hőszigetelési szabványnak megfelelő falazóanyagok hiánya. hogy úgy mondjuk, „továbbgyűrűzik". — Igen, hiszen aki nem kap gázszilikátot vagy gázbetont, megveszi a téglát. Sajnos nem sok jót mondhatok: hiánycikk a hőszigetelő anyag is, a kőzetgyapot, a faforgácslap. — A legtöbb új lakás családi ház vagy társasház, amelyekhez jóval több faanyagra van szükség, mint a betonelemekből készült lakásokhoz. Szerencsére egyre nagyobb divat a tetötérbeé- pítés, csak hát ahhoz is fa kell, ráadásul a minősége sem mellékes. — Fenyőfűrész áruból sajnos a szovjet szállítások csökkentek. — Egyáltalán, mi van? — Cementből, mészből, mészhidrátból nincsenek ellátási gondjaink. Ajtókból, ablakokból lényegesen jobb a készletünk, mint tavaly volt. Igaz, a választékra már lehet panaszkodni. Meg kell mondani, hogy egész évben nehéz lesz burkolóanyagokat, szigetelőanyagokat, csempét, parkettát beszerezni. — Nincsenek könnyű helyzetben a kereskedők. Mit tudnak tenni? — A legégetőbb hiánycikkeket kishatármenti, illetve áruházi árucsere keretében próbáljuk behozni. — Mivel biztathatjuk az építkezőket? — A téglagyárak túljutottak a karbantartáson, termelnek. A megye ellátását meghatározó Alföldi Téglaipari Vállalat szállítási készsége jó. A családi házat építők építőanyag-biztosítási megállapodást köthetnek a TÜZÉP-telepeken, ez biztonságot jelent számukra, övék ugyanis az elsőbbség. — És mit tanácsol? — Azt, hogy az építtetők már a ház tervezésekor tájékozódjanak, mi kapható. Hiszen' akkor még megválasztható a falazó-, a tetőfedő anyag fajtája. Építkezés közben már nemigen változtathatnak, olyankor már várakozni kényszerülnek. És kalkulálják be: a második félévben az építőanyagokból a mennyiségi hiány várhatóan enyhül, ám választékbeli hiányosság továbbra is lesz. * * * Valahol valakik megint rosszul számoltak. Ügy tűnik a tavalyi „kiköltekezés” mégsem vetette vissza a keresletet! A lakásépítési terv legnagyobb arányban a „magánerős” építkezésekkel számol. A szociálpolitikai kedvezmények, a hitellehetőségek érezhetően követik e terv szándékát. Tehát nem annyira az anyagiakra — hanem az építőanyagokra — gondolunk, amikor azt kérdezzük; építsünk, de miből? — E — Napfény, víz, friss levegő Hz esték még hűvösek Dbádszalékon Ilyenkor, délelőtt barátságosan ragyog a nap a kemping fölött. Melege szétömlik a tájon, akár fürdőruhát is megengedhet magának az ember. Csak az esték hűvösek még itt, a Tisza-tó abádszalóki partjánál is. Ez persze nem zavarja azt a horgászcsoportot, amelyik csütörtökön érkezett Eichendorfból. A hatvannyolc nyugatnémet horgásznak a Tiszatour megyei idegenforgalmi hivatal fizetővendég szobáiban biztosítottak szállást. Ülünk az abádszalóki kemping hatalmas fűzfája alatt, a fehérre festett székeken. Arcunkat jólesően simogatja a napfény, a levegő friss fűillatú. A füvet nemrég kaszálták. De jó idekint! — kívánkozik ki az öröm Kiss Józsefből, a horgászcsoport vezetőjéből. Kissé megfázott ugyan tegnap este, de ez nem veszi el a kedvét. Derűsen tekint a következő három nap elé. — Sokan közülünk már tavaly is voltak itt. Akkor annyira megtetszett ez a vidék, hogy visszajöttünk... — Szerencsére jó időt fog-, tunk ki —, mondja Edmund Eichinger. Fiatal, szőke férfi, zöld ingén az eichendorfi horgászegyesület emblémáját viseli. — Kellemes meglepetés várt itt bennünket. Sízép, tiszta, kényelmes lakásokban kaptunk szállást. Emeletes busszal érkeztünk meg tegnap, és már délután elmentünk horgászni. Zöld nadrágba, zubbonyba, hosszú szárú csizmába öltözött férfiak telepednek mellénk, a fehérre festett asztalhoz, és helyeselnek Edmund szavaira. — Tegnap este gulyásvacsora volt a kempingben — meséli a fiatal német turista. — Nagyon ízlett mindenkinek. Voltam már Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban, de ehhez a környezethez hasonlót sehol nem találtam. Nagyon nagy hatással van rám a csönd, az, hogy nincs tömeg, és hogy itt minden olyan természetes. — Ez a vidék azoknak tetszik, akik az érintetlen természetet kedvelik — magyarázza Kiss József. — Van, aki úgy megy el egy virág mellett, hogy nem látja meg, és rálép, a másik ember tíz méterről észreveszi: „de szép”! Pihenni szeretnénk itt néhány napot. Az ember egész évben házban van, vagy bent a munkahelyen, jólesik egy kicsit leülni kint a jó levegőn, a természetben, a víz mellett. A természet és a víz... ezek a legfontosabbak. — Milyen a fogás? Hiszen úgy tudom, horgászni jöttek. — Eddig nem volt nagy sikerünk. Egyébként tavaly se. Mindig májusban és szeptemberben jövünk horgászni. Ráadásul ilyenkor tilalom is van bizonyos halfajták, például a ponty fogására. Az ember kifogja, lefényképez- teti magát vele, visszaengedi és kész. Az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Piros autó érkezik a kempingbe. A horgászok egy része kocsiba ül és elhajtanak. — Autót és csónakot béreltünk számukra — magyarázza Balogh Rozália, a Tiszatour munkatársa. — Lényeges, hogy minden kényelmet megadjunk a turistáknak. — Egyébként jövőre helyi horgászokat is szervezünk. — Ez Szarka Tibor, kempingvezető ötlete. — Ok majd elkísérik a nyugatnémeteket a víznek ahhoz a részéhez, ahol leginkább van fogás. A Tiszatour igyekszik mindenben a vendégek kedvébe járni. A négynapos horgászkiránduláshoz is különböző programokat szerveztek. hogy a turisták este is — a szó szoros értelmében — jól mulassák az időt. Lakodalmi vacsora, a tiszafüredi táncegyüttes műsora — ez például az egyik hétvégi este kínálata. A vendégek pedig minden figyelmességet észrevesznek. — Elégedettek vagyunk a kemping személyzetével — bólogat Edmund Eichinger. — Udvariasak, kedvesek, segítőkészek, és jól beszélnek németül. Nagyon megkedveltem ezt a helyet. Tervezem, hogy nyáron a családommal visszajövünk majd. — Elbúcsúzik, horgászni indul, de egy kis bepillantást enged a német turistaszokásokba. — Tudja, nálunk mindenkinek legalább egy hónap szabadsága van. Évente négyszer-ötször is elmegyünk pihenni. Nyáron a családdal töltünk két-három hetet, ilyenkor májusban és ősszel a férfiak mennek el négy-öt napra, általában horgászni. Ez nem a családnak való szórakozás, ilyenkor még az idő sem olyan, mint nyáron. Ilyenkor még hűvösek az esték. Egy kicsit horgászunk, egy kicsit eszünk-iszunk, pihenünk. A csoportból egyébként többen tervezik, hogy júliusban, augusztusban visszatérnek ide a családdal. P. £. (Fotó: T. Katona László)
