Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
1988. ÁPRILIS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az irodalom feladata Pedagógusa személyiségformálás Szolnokon A megyei pedagógiai intézet és a TIT megyei szervezete irodalomtanítási konferenciát rendezett tegnap Szolnokon, a Tudomány és Technika Házában. A tanácskozást Urmössy Ildikó, a megyei tanács elnökhelyettesé nyitotta meg. Szólt az iskola értékközvetítő szerepéről, az irodalom személyiségformáló hatásáról, az olvasási kultúra hiányosságairól. A megnyitót követően irodalomtörténészek tartottak előadást. Király István egyetemi tanár az irodalmi művek megközelítésének módjait elemezte. A múlt századi irodalom- történet egy kedves történetet is megörökített Arany Jánosról. A Toldi halhatatlan költője az írói szándékának rejtelmeit találgató megjegyzésekre azt válaszolta: gondolta a fene. A történet jól tükrözi azt a változást, amely az irodalmi alkotást érheti amíg tudatosul az olvasóban. Noha az „átváltozás” jelensége régóta ismert, a művek befogadására irányuló kutatások az utóbbi húsz évben kezdődtek el. Jóllehet Kosztolányi már korábban megfogalmazta: a műveket ketten írják az alkotó és a befogadó. A vers, a regény válaszokat követel az olvasótól. S hogy mitől függenek ezek a válaszok, a befogadás sikere? Mindenekelőtt az olvasó kulturáltsága, világnézete, alkata, élete, tapasztalatai a meghatározóak, de szerepe van benne természetesen az adott kor szemléletének is. S nemcsak az olvasó korában, hanem a mű születésének időpontjában uralkodó világnézetnek, szemléletnek is. Különböző írói, történelmi horizonton íródik a regény, a vers, s más-más a befogadó horizontja, esztétikája. Ha megvalósul e horizontok „összeolvasztása” az olvasó élővé tudja változtatni a művet, bele tudja adni a saját énjét, s ezáltal formálódik a személyisége. S ez utóbbi, az emberformálás, a lélekfor- málás az irodalom legfőbb feladata. Király István nagy tetszést aratott előadását követően Imre László, a Debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem tanára A személyiség Arany János műveiben, Czine Mihály az ELTE tanára A személyiség kibontakozását gátló tényezők Móricz Zsigmond műveiben címmel értekezett. Majd Görömbei András, a KLTE tanára Sütő András drámáiban a személyiség szerepét fejtegette. Az előadások után a konferencia résztvevői szekcióüléseken, verseket, regény- és drámarészleteket elemeztek. T. G. A tanácskozás résztvevői Vasarely 80 éves Az emberábrázoló geometria mestere Az 1908. április 9-én Pécsett született Vásárhelyi Győző minden bizonnyal a világon legismertebb és legsikeresebb magyar képzőművész, aki valaha volt. Mi több, bízvást állítható, hogy kevés élő művésznek jutott ki olyan osztatlan elismerés és világméretű siker, mint neki. Méghozzá nem akármilyen életművel. Vasarely nem a könnyű, olcsó sikert hajhászta, hanem hosszas keresés, kísérletezés után olyan önálló utat alakított ki, ami csak és összetéveszthetetlenül az övé. A szürrealizmustól elindulva századunkban ő ment a legmesz- szebb a tiszta színeket alkalmazó — geometrikus képző- művészetben. És cseppet sem zavarja, ha sokan pusztán dekoratív jellegűnek, afféle díszítő iparművészeinek tartják" művészetét. Bortnyik Sándor műhelyében nemcsak a technikát tanulta meg, hanem magáévá tette a funkcionális művészet hitvallását is: „1957-ig a gyógyszerészeti reklámgrafikában dolgoztam és egyáltalán nem tagadom meg ezt a korszakot” — írta. Bortnyik egykori tanítványa 1930-ban érkezett Párizsba, hogy a művészetek fővárosában folytassa tanulmányait s azóta Franciaország a választott hazája. Még közel két évtizedbe tellet, amíg rátalált igazi kifejezési formájára, amit már nem tévútnak, hanem saját művészetének érzett. Az 50-es évek elejétől kezdve aztán először meghökkentő op art művei megállás nélkül aratták a babérokat szerte a világon. A hivatalos elismerés mellett nem maradt el a közönség reagálása, a növekvő népszerűség sem. 1970-ben megnyílt az első Vasarely múzeum a dél-franciaországi Gor- des-ban. A szép műemlék kastélyban úgynevezett didaktikai múzeumot rendezett be, ami lépésről lépésre haladva mutatja be kifejező eszközeinek fejlődését, útkeresését a fényképszerű naturalizmustól az absztrakció különböző stílusain át a tiszta színekhez és a geometrikus formanyelvhez. Egy évvel később a közeli Aix-En- Provence városa mellett már erre a célra készült modern épületben nyílt meg a Vasarely alapítvány. A francia főváros nagy, hipermodern kulturális központjának halijában ő alkotta meg a névadó Georges Pompidou elnök függőleges vonalakból kialakított portréját. A Monte Carlo-i kaszinó alatt a tengerparton épült, modern, hatszögletű kongresszusi központ tetejét ő alakította ki monumentális, többszínű mozaikként képzőművészeti alkotássá. A kaszinó sétányának mellvédje mögül a tekintet immár nemcsak a szép tengeröböl kékjét, hanem az ő szemét gyönyörködtető óriás hatszöget is csodálhatja. Odahaza előbb pécsi szülőháza, majd a budai Zichy kastély egy része vált adományaiból Vasarely múzeummá. New York-ban majd Oslóban nyílt Vasarely centrum. A francia állam számos kitüntetéssel köztük legutóbb a becsületrend tiszti fokozatával, eredeti hazája a babérokkal ékesített zászlórenddel fejezte ki elismerését. Lakóhelye és számos más város díszpolgárává avatta. A 80 éves Vasarely élete ma Annet-Sur-Marne, Gor- des és Aix-En-Provence háromszögében folyik. Figyelemmel kíséri múzeuma és alapítványa életét és dolgozik — 80. évében is kifogyhatatlan kísérletező, újat kereső lendülettel. László Balázs Kétszáz évvel ezelőtt, 1787 végén nyitotta meg kapuit Budán a Várszínház. A Várszínház második világháborúban porrá bombázott épületét 1978 februárjában avatták fel újra, történetének mai epizódjai már a szemünk előtt zajlanak. Képünkön a Várszínház napjainkban f Uj magyar zenés játék Rákóczi tér Nem újdonság — megszokhattuk már: a Síziglige- tiben a könnyű műfajt is komolyan veszik; itt a szórakoztató zenés játéknak is súlya, fajsúlya, ha úgy tetszik üzenete van. Ahogy ezt most a mai tárgyú Rákóczi tér. a színház legfrissebb bemutatója is tanúsítja. Mert itt bizony súlyos gondolatokat, mély bölcsességeket „hordoz” a metaforikus mese, mely néhány mondatban talán így foglalható össze: egy szobor (nőalak), a szabadság szimbóluma megunva fenséges gellérthegyi márvány-magányát fog- ia magát, elhagyja kivételes helyét, és barangolni indul a városban, végül kiköt ama Rákóczi téren, ahol beáll a rossz lányok közé: kurvának. Mert úgy érzi, olyan helyre talált, ahol élet és mozgás van, ahol nemcsak reprezentálhatja, élheti is a szabadságot. Schwajda György múzsája erre az érdekes ötletre épít — a szövegkönyv az ő munkája. A Rákóczi tér tehát a szabadság tere lenne? — kérdezhetjük faggatván az alle- górikus mese tartalmát. Aligha sokkal inkább a hamis illúziók színtere. Hisz a lányok és asszonyok, akik itt estéről estére, nap mint nap áruba bocsájtják testüket, ugyan miféle szabadságban élnek? Kiszolgáltatva egy-egy strici kénye- kedvének, úgy keresik mindennapi kenyerük; a „piacon” pedig ádáz harcot vívnak a fizetőképes kuncsaftért, s állandóan ott lebeg fejük felett a kiöregedéssel járó munkanélküliség réme. „Leéltünk lassanként fél életet, elmúltunk harminc, félünk; mi lesz, kiszárad mellünk, ég fáradt szemünk”. Ez volna hát a vonzó szabad élet? Ami a színpadon elvonul előttünk, az egész Rákóczi téri tarkaság a maga zűrjeivel és zavaraival sokkal inkább egy értékzavarokkal küszködő világ furcsa, groteszk képe, amelyben ugyan ismerősen villannak fel a valóság mozzanatai, de amely egészében olyan színpadi vízió, tükre valaminek, amelyben sajátos fénytöréssel, különös „káprázat” formájában jelenik meg a játékba sűrített valóság — a maga értelmetlen, lázító ellentéteivel. „Meguntam én ezt az ostoba világot, hogy minden rút szép itt a valóságban. hogy minden igaz; minden, ami nem” — dalolja Gyerevissza, a szobor- lányból lett prostituált. Aki azt reméli, amire lelkűk legmélyén a Rákóczi tér lányai is vágynak: az igazi, emberhez méltó szabadságot, a boldogságot, amely számukra egyelőre csak elérhetetlen álom. „Álmodj egy szép életet, álmodd, hogy tied lehet” — szól a dal a zenés játék nyitányaként, a csecsemőt karján ringató prostituált ajakáról. (És milyen meg- rendítően szépen szól Rák Kaiti előadásában!) Életre vágyakoznak, kimondatlanul Tanácskozás Nemzetiségi ketnyelvűseg A kétnyelvűségről kezdődött tanácskozás pénteken a Művelődési Minisztérium Vezetőképző és Továbbképző Intézetében. A német nemzetiségű kétnyelvű iskolákban oktató pedagógusok vitatják meg a kétnyelvű oktatás tapasztalatait, fejlesztésének terveit. A tervek szerint fokozatosan bevezetik a kétnyelvű tanítást (tehát bizonyos tantárgyak magyar és a nemzetiség nyelvén való oktatását) a nyelvet most csak külön tantárgyként oktató általános iskolákban. is, amelyben egészségesen lüktet a vér és forrón, igazan érezhet a szív. A Rákóczi tér alapkonfliktusában egy nagyon is égető problémát csíp nyakon; azt az ellentétet, amely a kiüresedő eszmények és a valóságos élet között feszül; a furcsa groteszk színpadi látomásban annak az ellentétnek a keserű élménye munkálkodik, amely a deklarált szabadság és megvalósulásának mindennapi lehetőségei között támadt és támad, újra meg újra gyarlóságaink — emberiek és társadalmiak — „jóvoltából”. Amelyek különböző tőről fakadnak, van közöttük régről ittmaradt erkölcsi kacat, és frissen termett elkeserítő ostobaság. Az emiatti keserűség és indulat járja át és határozza meg érzékletesen a zenés játék világát, innen protestáló hangja, dörgedelmes ritmusa. Ez a keserűség szüli szokatlan fanyar humorát, s ettől kapnak sajátos gellert az elhangzott szavak, olykor fittyet ’hányva akár a jobb ízlésnek is. Ettől fordul itt látszólag visz- szájára a világ, hogy akinek szeme van. az a vak, s aki valósággal vak, az pedig lát. A fergeteges táncokban annak a sziszifuszi küzdelemnek a szenvedélye tombol, amelyet önmagunkkal és környezetünkkel kell vívnunk, hogy valóban miénk lehessen emberhez méltóan a szabadság — az a küzdelem kap itt sikolyos hangot, amelyben győztesek helyett sokszor vesztesekként maradunk alul, s remény helyett a reménytelenség, a kudarc kerít hatalmába bennünket. Nos. nekem erről beszél elsősorban a Rákóczi tér. És persze még sok minden másról is. De itt félbeszakítom nézői okoskodásom, mert még e száraz szavakkal elriasztom a nézőket az előadástól, amely pedig mondhatni parádés; az első részében. A Rákóczi téri élet ábrázolásában mennyi szín és mennyi ötlet! Erőtől duzzad a játék, visz, sodor magával. Egy mindenre elszánt együttes dalol-táncol- játszik, bizsergetően. Szívesen és egész szívvel dicsérem az együttesnek ezt a rendkívüli odaadását, amellyel többek között végrehajtja Imre Zoltán — koreográfia — szigorú „parancsát”. És milyen tündérien ordenáré Koós Olga hajdani apácából lett prostituált főnökasz- szonya! Remekbe szabott balladája, hozzá bravúros tánca méltán arat nyíltszíni tapsvihart. Kitűnő Bajcsay Mária a meghurcolt tanárnő szerepében, aki sértett büszkeséggel viseli el megalázó kurvasorsát. Ahogy mozog és énekel, egy vérbeli musical színész dicséretére is válnék. Rák Kati nemcsak hosszú, magas alakjával, érzéki játékával és hangjával is kiválik. Császár Gyöngyi tenyérbe mászós Pszi-héje is telitalálat. Egy-egy sajátos színt jelent Sztarek AndPénteken a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Házában befejeződött a középiskolák hagyományos országos orosz nyelvi versenye, amelyet a Művelődési Minisztérium évente hirdet meg. A háromnapos szóbeli döntőbe — a januári iskolai, és a februári megyei versenyekből — 27 tanuló jutott be Itt három kategóriába — iskolatípusok, illetve a heti nyelvórák száma szerint — elosztva hallás- és szövegértésben, társalgásban, valamint vers és prózamondásban mérték össze tudásukat a versenyzők. Ismereteiket szakemberekből, szaktanárét! (Bazsa), a lányokért lelkesedő bakfist játszó Györy Franciska vagy a szemérmes Szemér Emy szerepében Roczkó Zsuzsa, aki klienseinek csupán a cipőjét nézi meg, s e szerint tartja számon őket; eredeti figura Fekete András vasutasa, aki menetrendszerűen keresi meg a téren az ő kis Zsebi- babáját, (Balog Judit), s emlékezetes Gombos Judit eleven Isaurája, miként Sebestyén Éva férfira éhes szűz leánykája is. Dobák Lajos (a vak) és Mucsi Zoltán (a csökkentlátó) főleg a humorszolgáltatásban jeleskednek, Bal József az érettségiző diákok vezéreként véteti észre magát — milyen kitűnően táncol ő is! — míg Mészáros István ismét jól használja ki egyéni adottságait egy félszeg maturátus mulatságos megformálásában. Philippovich Tamás egy kekk ostoba stricit hoz a színre. A reá bízott szoborért felelősséget érző katonát derekasan játssza Szerémi Zoltán és Gyerevissza szerepében a valóban fenséges megjelenésű Egri Mártát üdvözölhetjük. Nem rajtunk múlik, hogy az előadás második része az előzőhöz viszonyítva : bizony alaposan összetöpped. Nemcsak vázlatosnak és elnagyoltnak érezhetjük a katona és Gyerevissza tragikusan végződő drámáját, de kissé leegyszerűsítettnek, élettelennek is. Sűrűsödnek ugyan az események, mégis úgy érezzük: a színpadon megritkult a levegő. Mintha az alkotók ekkorra már kifogytak volna az ötletekből, az élettel teli Rákóczi tér vérszegénnyé válik, megcsu- paszul. Hiába ropog a fegyver — a katona végül is megöli Gyerevisszát, aki nem hajlandó őt követni, őt meg egy kötőtűvel a Rákóczi tériek főnökasszonya szúrja le — a drámából hiányzik a puskapor. A helyzet sem lélektanilag, sem technikailag nincs igazán kiaknázva. Csupán a finisben felcsendülő dallal lendül ismét az előadás magasba: a muzsika szárnyaira kap újra bennünket. A muzsika, amely kemény, rockos hangulatával jól illeszkedik a mai ízléshez, s ugyanakkor igényes, kellemes; egyik-másik dalból akár sláger is lehet. Zeneszerző: Döme Zsolt. Élne felejtsük: a rendezést Csizmadia Tibor neve fémjelzi. És külön dicséret mindazoknak, akik a jó zene létrehozásában színvonalas technikai előállításában közreműködnek. A színház üzlet, manapság egyre inkább. Benne a zenés játék mindig kapós árucikk. Bizonyára jócskán hoz majd a Szigligeti konyhájára a Rákóczi tér is, de ami nem mellékes: a nézőtérről mi nézők sem távozunk üres kézzel, akarom mondani üres lélekkel, mert olyan „káp- rázatban” van részünk, amely nem múlik el bennünk nyomtalanul. IValkó Mihály rokból és a társadalmi szervezetek képviselőiből álló zsűri bírálta el. A versenyt az első kategóriában Prókai Tünde, a békéscsabai Sebes György köz- gazdasági szakközépiskola tanulója nyerte, a második kategóriában Heil Péter, a veszprémi Lovassy László gimnázium diákja bizonyult a legjobbnak, a harmadik kategóriában pedig Nikolé- nyi Csaba a szegedi Radnóti Miklós gimnázium képviselője győzött. A legjobbak jutalma, hogy az adott tantárgyból nem kell majd egyetemi felvételi vizsgát tenniük. A nyertesek ezenkívül könyv- és pénzjutalmakat is átvehettek. Középiskolásoknak Orosz nyelvi verseny
