Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-25 / 97. szám

flz állásfoglalás-tervezet megyei vitájának tapasztalatai Az országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezetéről zajlott vita tapasztalatait egybegyűjtő jelentés megál­lapította, hogy a Központi Bizottság állásfoglalás-ter­vezetét a megye párttagsá­gának döntő többsége, a rendelkezésre álló rövid idő ellenére megismerte. A ren­dezvényeken részt vett a tagság 80 százaléka, a vita során több mint 20 százalé­kuk mondott véleményt. A feldolgozásra a városi, váro­si jogú pártbizottságok meg­felelően készítették fel az alapszervezeteket. Gyorsan és pontosan működött az in­formációs hálózat. A tag­gyűléseken aktív szerepet vállaltak az irányító pártbi­zottságok vezetői, tagjai és az apparátusok. A megyei pártbizottság tagjai közül ötvenötén 97 pártrendezvé­nyen képviselték a testüle­tet. Tapasztalataikat az elő­terjesztett összegzésben és állásfoglalás-tervezetben hasznosították. A vita han­gulatára jellemző, hogy a pártközvélemény meghatá­rozó többsége bízik abban, hogy az országos pártérte­kezlet a párt megújulásának, a pártegység megszilárdítá­sának, a pártvezetés iránti bizalom helyreállításának fontos eseménye lesz. A vita tükrözte a társadalmi köz­érzet sokszínűségét is. Meg­határozó volt a bizakodás, a nyílt, őszinte, várakozással teli, kritikus légkör. Voltak türelmetlen megnyilvánulá­sok, esetenként szélsőséges véleményalkotások is. A párttagok többsége ezt az értékelést reálisabbnak, konkrétabbnak tartja, mint a kongresszusi határozatot. Véleményük szerint azon­ban néhány kérdésben nem eléggé nyílt, illetve nem vál­lalkozik a párttagság széles körét foglalkoztató kérdések megválaszolására. A párttag­ság egyetért a gazdaság, a lakosság életkörülményeinek alakulásáról szóló értékelés­sel. Reálisnak tartjta azt a megállapítást, hogy a helyzet hatására növekedett az elé­gedetlenség. Többen úgy lát­ják, hogy a pesszimizmus és a kiábrándultság nagyobb súllyal jellemzi társadalmi közvéleményünket, mint az a tervezetben szerepel. Egyes területeken a párttagok a negatív jelzők felerősödését — a gazdasági helyzeten túl — a beavatottság, a nyílt, őszinte párbeszéd hiányával is összefüggésbe hozták. Élénk eszmecsere a párt szerepéről A vita során a párttagság széles köre nyilvánított vé­leményt a felelősség kérdé­sében. Felvetődött a párt ál­talános felelőssége és a párt irányító szerveinek felelőssé­ge is. Hangsúlyozták — az a tény. hogy a kialakult hely­zetért a párt felelős, nem szabad, hogy fékezze a szo­cialista vívmányokért való fellépésünk határozottságát. A Központi Bizottság önkri­tikáját pozitívan értékelték, de az is egyértelmű, hogy a kollektív felelősség állás­pontjának megismétlése nem elégíti ki a közvéleményt. Számosán, a felelősség hiá­nya és a párt vezető szere­pének gyengülése, a párt te­kintélye között szoros össze­függést látnak. A párthatá­rozatok végrehajásának hiá­nyosságait a személyes fele­lősségvállalás kérdésében is visszavezetik. A párttagság a megújuláshoz dinamikus, új erők bevonását tartja szükségesnek. A legélénkebb eszmecsere a párt szerepéről, működésé­ről bontakozott ki. A véle­mények tükrözik, hogy a párttagságunk helyesli a Magyar Szocialista Munkás­párt kezdeményező, irányí­tó szerepvállalását a refor­mok megvalósításában. In­dokoltnak tartják a párt többoldalú megújulási folya­matának meggyorsítását. Többen a módszerek bővebb kifejtését is szükségesnek vélik. Igényként fogalmaz­ták megj hogy a párt, a tár­sadalomban végbemenő re­álfolyamatokra időben rea­gáljon. Néhány hozzászóló véleménye szerint ezen a té­ren a kormány előbbre tart. Alapvető az egyetértés ab­ban, hogy a párt elvi, poli­tikai irányítás eszközeivel töltse be vezető szerepét. Ugyanakkor fontos az elvi politikai irányítás lehetséges módozatainak, eszközrend­szerének bemutatása is. En­nek hiányában egyesek az önkényes értelmezés lehető­ségének és ezáltal a vissza­rendeződésnek a veszélyére hívták fel a figyelmet. Az eddig folytatott helytelen gyakorlatból kiindulva köve­telményként fogalmazták meg, hogy a párt a társadal­mi folyamatokat rendszere­sen elemezze és késedelem nélkül reagáljon a változá­sokra. Néhányan — főként az idősebb korosztályból — a direktirányítás szükséges­ségét hangsúlyozták, nem bízva az elvi, politikai irá­nyítás hatékonyságában. A párttagság megerősítet­te, hogy az MSZMP-ben az irányítás és a működés alap­elve a demokratikus centra­lizmus legyen. Általános az egyetértés abban, hogy egy­ségben és összefüggés rend­szerében szükséges fejleszte­ni a központi irányítást, va­lamint a területi, munkahe­lyi pártszervek önállóságát és felelősségét. Az irányítás két eleme közül a demokra­tizmus fejlesztését tartják különösen időszerűnek. A viták egyik központi kérdése volt a párton belüli választási rendszer tovább­fejlesztése. Az alapszerveze­tek támogatják azt a szán­dékot, hogy a vezetőségek, a tisztségviselők választását az irányító pártbizottságok előzetes állásfoglalásaikkal ne befolyásolják. Ügy lát­ják. hogy ezzel összefüggés­ben rendezni kell a hatáskö­röket is. Általánosan helyes­lik, hogy a párté ntekezletek küldötteinek, a testületek tagjainak megválasztásában ne döntsenek statisztikai szempontok. Az alkalmasság legyen a kizárólagos szelek­ciós elv. A városi pártbizott­ságok állásfoglalásaiban ösz- szetettebb a probléma meg­közelítése. Több területen úgy ítélik meg, hogy az al­kalmasság elve nem mond ellent az osztály- és réteg­szempontok figyelembe véte­lének. Ezt az érdekegyeztetést és -közvetítés fontos szempont­jának is tartják. A többes jelölést minden szinten kö­vetendő gyakorlatnak minő­sítették. Az ailapszervezetek nagy többsége szorgalmazta, hogy a testületeknél a fel­adat végrehajtásának színvo­nala döntsön, tisztségvise­lőiknél és testületi tagoknál egyaránt. A cserélődések nem elég folyamatosak, fő­leg a területi pártbizottságok és a KB esetében. Megalapozott döntések kellenek Sök helyről megerősítet­ték, hogy a párt politikájá­nak hatékonyabb 'képvisele­téhez, megvalósításához több információra, gyors és tel­jes körű tájékozottságra van szükség. A pártegység nél­külözhetetlen feltételének tartják a döntések, határoza­tok hátterének megismerte­tését, a párttagság „beava- tottságának” növelését. Töb­ben megfogalmazták, hogy ezt elvárják a személyi dön­tések esetében is, ami csök­kentené a találgatások és a hangulatkeltés lehetőségét is. Párttagságunk egésze azono­sul azzal, hogy a korábbi bí­rált gyakorlat helyett apárt- és állami vezetők látogatásai, a társadalmi valóság objektív megismerését, a tapasztalat- szerzést, a párttagsággal va­ló kapcsolatok szélesítését szolgálják. Ezért egyöntetű támogatásra talált ezen lá­togatások protokollimentes jellege, embertközelisége, közvetlensége, segítőszándé­ka. Egybehangzó a párttagok véleménye abban, hogy pár­tunk megújulásának fontos eleme a döntési rendszer módosítása, a döntési folya­matok gyorsítása. A hang­súlyt az eseménykövetés he­lyett a megelőző döntésekre, a rugalmasságra helyezték. A döntési rendszer módosí­tásához kapcsolódó vélemé­nyek ugyanakkor azt is jel­zőt, hogy a felvázolt lehető­ségek nagy részét nem tart­juk alapvetően újnak, ezek ervenyesrtesenek igényé mar a korábbi határozatok ban is megfogalmazódott. Az alter­natív javaslatok kidolgozá­sává! mindenütt egyetértet­tek. Megjegyezték, hogy a jelenlegi ailásfogialás-terve- zetben nem találtak erre példákat. Altalanos vélemény: a ha­tározatok legyenek konkré­tabbak, megalapozottabban, a valóság talajára épülők. Az irányító pártszervek ne előre eldöntött alapokról in­dítsák a döntések előkészí­tését. A döntések alulról föl­felé építkezzenek és ez vál­jon gyakorlattá. Az illetékes pártszervek ne késlekedje­nek a megalapozott dönté­sek meghozatalában. Szóba hozták, hogy csökkenjen a határozatok száma. A konzultatív tanácsadó testületek létrehozásáról el­térő, de többségében ellenző vélemények alakultak kl. A párttagok nagy része ezek létjogosultságát vitatja, illet­ve elutasítja. Sokan a fele­lősség megosztásának, áthá­rításának lehetőségét látják benne. Megítélésük szerint eddig is volt és ezután is lesz lehetőség részkérdésekben tanácsadók véleményét ki­kérni és ennek intézménye­sítése a bürokráciát, nem pedig a rugalmasságot nö­velné. Az a véleményük, hogy a meglévő munkabi­zottságokat kell hatékonyan működtetni, bevonva a tár­sadalmi szerveket, tömeg­szervezeteket, tudományos intézeteket. Széles körű eszmecsere, vita bontakozott ki a terve­zet kádermunkát tárgyaló részével kapcsolatban. A véleményt nyilvánítók dön­tő többsége hangsúlyosabb­nak ítéli a kádeimunka sze­repét, a tervezet megfogal­mazásánál. A párt vezető szerepe érvényesítésében meghatározó jelentőségűnek tartják, alapvető biztosíték­nak tekintik. Elhangzott olyan vélemény is, hogy a kádermuinika helyes gyakor­lata a jövőnket befolyásoló tényező. Általános a helyeslés ab­ban, hogy a vezetők megíté­lésének fő mércéje munká­juk eredményessége legyen. Ugyanakkor felhívták a fi­gyelmet arra is, hogy a po­litika! elkötelezettség, kiál­lás, az emberi magatartás, a vezetők tevékenységének minősítésénél kellő súllyal szerepeljen. A legélesebb vita a két ciklusra történő választással kapcsolatban bontakozott ki. A két ciklusra történő választás kiszélesítése ko­rábban széles körben meg­fogalmazott igény volt; most azonban megosztotta a párt­tagságot. Nagyobb hánya­duk most is támogatja a két ciklus bevezetését, de egy­idejűleg megfogalmazzák a kivétel lehetőségét is. Java­solják, hogy a jól dolgozó, megújulni képes vezetőknél — különösen indokolt eset­ben — a felső pártszerv en­gedélyezhesse a kettőnél több ciklusban történő funkció­ban maradást. Néhányan a két ciklus bevezetését, a ter­vezeten túllépve, teljeskörű- en az alapszervezeti titká­rok szintjétől kezdődően in­dokoltnak tartják. Ideológiánk hiányosságai A többség felelősséggel szólt arról is, hogy a két ciklus bevezetése esetén ki kell dolgozná a tisztes visz- szavonulás, a pályakorrek­ció lehetséges módozatait, mert ennék elmaradása ese­tén még az eddigieknél is nehezebben vállalkoznak po­litikai, mozgalmi funkció el­látására. Jelentős azok tábo­ra, akik a kétoiklusos rend­szer bevezetését adminiszt­ratív intézkedésnek tekintik, amely a kádermunka gya­korlatát önmagában nem ja­vítja. Elhangzott olyan vé­lemény is, hogy a mechani­kus két ciklusra történő vá­lasztás kötelezővé tétele ed­digi választási, beszámolta­tási rendszerünk csődjét je­lenti. A tervezet e pontjában foglaltaikkal a párttagok egyetértenek. A szövetségi politika folytatását, a pár­beszédet, a szocializmus épí­tése szempontjából alapve­tő fontosságúnak. tartják. Emellett indokolt, hogy a párt a mai kor követelmé­nyeinek megfelelően helyez­ze új alapokra a szövetségi politikát. Árnyaltabb, maga­sabb szintű újrafogalmazást igényelnek. Sokan mondtak véleményt a tervezet ideológiával fog­lalkozó részéről. Hiányolták, hogy az elmúlt 'hónapokban lezajlott viták és elméleti tanácskozások eredményeit nem látják viszont az anyag­ban. Nem érzékelik, ezekből milyen következtetést vont le a vezetés. Az elméleti ku­tatómunkáról kevés az isme­ret. nem érzékelhetők a gya­korlatban a tapasztalatok. A megfogalmazottakat többen kimunkálatlaninak, elna­gyoltnak. több ponton vitat­hatónak minősítették. Egy­séges ideológiai álláspont nélkül elképzelhetetlen a tervezetben megjelölt felada­tok végrehajtása és a szilárd eszmei alapokon nyugvó oártegység megteremtése. Sokan sürgették a korszerű szoclallzmuskép kimunká­lását. Rendkívül fontosnak vé­lik az ifjúság szocialista ha­A tanácskozás résztvevőinek egy csoportja zafiságra. proletár interna­cionalizmusra nevel ésé nek, szocialista erkölcsisége fej­lesztésének kérdését. A hagyományos erkölcsi értékek tartalmának pontos értelmezését többen a kez­deti lépésnek tekintik. Sürgető feladatnak tart­ják a fömunkaidő becsületé­nek érvényesítését, a társa­dalmi értékrendek kimun­kálását. Javasolták, hogy ezek között szerepeljen a közösségért végzett munka is. Nagyobb nyilvánossággal Az állami élettel, az ál­lamszervezet megújításáról és az állami szervek tevé­kenységéről szólva a vita so­rán egyetértettek azzal, hogy a jövőben egyértelműbben különüljön el a párt- és az állami szervek feladat- és hatásköre. Ehhez kapcsoló­dóan egyetértettek a vezető testületekben ma meglévő, kölcsönös képviselet csök­kentésére vonatkozó elkép­zeléssel. A legtöbb vita és a legel­lentétesebb megítélések az alkotmány módosításával kapcsolatos elképzelésekkel voltak összefüggésben. Álta­lában teljes volt az egyetér­tés az alkotmány módosítá­sáról. Néhány területen vol­tak olyan vélemények, ame­lyek teljesen új alkotmány megalkotását javasolták. A párttagok közül többen in­dokoltnak tartják, hogy a módosítás előtt átfogó társa­dalmi vitára is kerüljön sor. A tanácsok tevékenységé­vel, helyzetével összefüggés­ben, csak állami területen szóltak az országos és a he­lyi népszavazás időszerűsé­géről. Támogatják ennek az intézménynek a bevezetését, de igénylik a körültekintő törvényi szintű szabályozá­sát. Az állásfoglalás-tervezet­nek az állami élettel kapcso­latos vitája során olyan kér­dések is felvetődtek, ame­lyek a dokumentumban nem szerepelnek. Így egyes ese­tekben elhangzott, hogy a véglegesített dokumentum konkrétan foglalkozzon a bí­róságok, az ügyészségek és a fegyveres erők, testületek te­vékenységével. Javasolták azt is, hogy az országos pártértekezlet foglaljon ál­lást az alkotmány bíróság, A gazdasági és gazdaság- politikai kérdések tárgyalá­sa sokoldalú, olykor ellenté­tes véleményeket eredmé­nyező vitát váltott ki. A hozzászólók mindegyike alapvető fontosságúnak tart­ja, hogy gazdaságpolitikai tennivalók pontosan, érthe­tően, reálisan kerüljenek megfogalmazásra. Egyetérte­nek azzal, hogy a gazdaság- politikai feladatainkat a gazdasági-társadalmi kibon­takozási programban meg­határozottak képezik. Olyan vélemények is elhangzottak, mely szerint azok megvaló­sításának feltételei ma rosz- szabbak, mint egy évvel ko­rábban voltak. Megoszlanak a nézetek abban, hogy az ál­lásfoglalás-tervezetben mé­lyebb elemzés a helyzet ki­alakulásának okairól szüksé­ges, vagy sem. Egybehang­zóak viszont abban, hogy nagyobb súlyozásra van szükség mind az időtáv, mind a tartalom szempont­jából. Az állásfoglalástól a következő időszakban köve­tendő gazdaságpolitikai tö­rekvések súlyozott, de egy­séges kifejtését várják, ese­tenként kategorikusabb megállapításokkal. A párttagság jelentős ré­sze kifogásolja, hogy nem került megfogalmazásra: szükséges-e a megváltozott feltételekhez igazodva a párt gazdaságirányításának munkamódszerén, eszköz- rendszerén változtatni ? Ez­zel kapcsolatos tennivalók nem kerültek az állásfogla­lás-tervezetben kifejtésre. A gazdaság és politika viszo­nyának, alapelveinek megje­lölését fontos és tisztázandó követelménynek ítélték. A megfogalmazott legfon­tosabb célokat — az előzőek szerinti módon — a pártta­gok elfogadják, de többen felvetik a megvalósíthatóság kérdését akkor, ha az ütkö­zik a gazdálkodó szervek és a lakosság rövid távú érde­keivel. Véleményük szerint a feladatok kijelölésekor szá­molni kell az egyének és a családok teherviselő képes­ségével is. Elhangzott, hogy a társa­dalmi feszültségek feloldása illetve a közigazgatási bíró­ság létrehozásának kérdésé­ben. Néhány helyen az is megfogalmazódott, hogy a véglegesített állásfoglalás térjen ki az állampolgári fe­gyelem helyzetének értékelé­sére, az ezzel kapcsolatos in­tézkedésre is. Ennek része­ként megfogalmazták a rendőri munka színvonalá­nak javítása, illetve a bün­tető jogszabályok szigorúbb alkalmazásának igényét is. Egybehangzóan megerősí­tették, hogy a társadalmi szervezetek, mozgalmak a politikai intézményrendsze­ren belül jelentős szerepet töltenek be a párt politiká­jának alakításában és vég­rehajtásában. Egyre mar­kánsabban jelenik meg az önálló arculatú és karakterű szervezetek működtetésének igénye. Fontosnak minősítet­ték, hogy a párt vezető sze­repének érvényesítésében erősödjenek az elvi irány- mutatás, a politikai befolyá­solás és orientáció elemei. Sok helyről érkezett véle­mény, kritikai észrevétel a szakszervezetek tevékenysé­gével kapcsolatban. Szinte minden véleményben helyt kapott a munkájuk tartalmi és szervezeti megújítása iránti sürgető társadalmi igény, amely elsősorban az érdekképviseleti és érdekvé­delmi funkciójuk hiányossá­gaira mutat rá. A társadalmi és politikai nyilvánosság, a tájékoztatás javításáról megfogalmazot­tak a párttagság egyetérté­sével találkoztak, mégis élénk vitát váltottak ki a gyakorlat ellentmondása mi­att. Általános igény a nyil­vánosság teljeskörű kiter­jesztése, a tájékoztatás széle­sítése. nem hárulhat csak a szociál­politikára. A vita kapcsán felvetődtek más gazdaság- és szociálpolitikánkkal ösz- szefüggő, égető kérdések, így a munkanélküliség okozta feszültségek feloldhatósága, a nyugdíjkorhatár módosítá­sa illetve a lakásépítés és -gazdálkodás átfogó korsze­rűsítése. A tervezetben az értelmi­ségnek a társadalmi erőfor­rások újratermelésében be­töltött szerepéről, fokozot­tabb anyagi-erkölcsi megbe­csüléséről szóló megfogalma­zásokat helytállónak, meg­alapozottnak, szükségesnek minősítették. Sokan szóltak arról is, hogy nehéz lesz az értékte­remtő munka megérdemelt rangját visszaállítani. A viták tapasztalatainak összegzése szerint a nemzet­közi politikánk gyakorlatát és távlatát taglaló elemzés tartalmát jónak értékelték. Általános vélemény, hogy hűen tükrözi helyzetünket a világban kivívott nemzetközi pozíciónkat. Legterjedelmesebben a nemzetiségi kérdésekkel, kö­zelebbről a napjainkban zaj­ló romániai magyar kisebb­ség áttelepülésével összefüg­gésben hangzottak el felve­tések. Sok vélemény hang­zott el gazdasági szövetségi rendszerünkről, a KGST-ről is. Hiányolták, hogy a tervet- zet nem taglalja milyen fel­tételeket képes biztosítani a szervezet gazdaságunk szá­mára. Az együttműködés za­varairól, azok okairól is vár­tak elemzést. A felvetések­ben a hatékonyabb műkö­dést biztosító szervezeti és tartalmi korszerűsítés, illet­ve saját teendőink, szere­pünk körvonalazásának igé­nye jut kifejezésre. Csaknem valamennyi te­rületen kedvező fogadtatásra talált a dokumentum záró fejezetének agitatív, érzel­mekre ható megfogalmazá­sa. A vita során a párttagok többsége hangoztatta, hogy a pártértekezlet állásfoglalás­tervezetében megfogalma­zott célkitűzések megvalósí­tásában legjobb tudása sze­rint részt vállal. Gazdaság és politika

Next

/
Oldalképek
Tartalom