Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-25 / 97. szám

1988. ÁPRILIS 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szűcs János, a megyei pártbizottság titkára tartott szóbeli beajánlást az állásfoglalás-ter­vezet vitájának tapasztalatairól (Folytatás az 1. oldalról) ifjúsági mozgalom megújítá­sa. sőt éppen ezzel ellenté­tes, nyugtalanító tapasztala­tok állmaik rendelkezésre a megyében Is.-» A társadalmi és politikai nyilvánosság, a tájékoztatás javításának -igényével a vég­rehajtó bizottság is azono­sult. Egyetért azzal, hogy szélesíteni kell a pártmun­káiban is a döntések előké­szítésének nyilvánosságát, tovább kell fejleszteni a dön­téseket megelőző pártviták gyakorlatát. Rendszeresíteni szükséges az olyan tájékoz­tatásokat, amelyek a dönté­seken túlmenően ismertetik azok indokait, a vitatott -kér­déseket és az alternatívá­kat is. A kérdéskör fontosságát hangsúlyozta a testület, ja­vasolva az állásfoglalásban annak megfogalmazását, hogy a megyei pártbizottság megerősíti a társadalmi nyilvánosság szélesítésének, a tájékoztatás javításának gondolatát. Támogatja azt az igényt, hogy a pártsajtó a párt tes­tületéinek állásfoglalását képviselje, a politikai és ál­lami döntésekről ne csupán tájékoztasson, hanem tük­rözze a lezajlott vitákat is. A megyei pártbizottság tá­mogatja azt a felvetést ás, hogy a párt tájékoztatásában is legyen nagyobb a nyitott­ság. A „bizalmas”, a „szigo­rúan bizalmas” minősítések indokolatlan alkalmazásával ne zárjuk ki a pártközvéle­ményt. Fontosnak tartja, hogy — a tervezetnek megfelelően — a párt az elvi irányítás esz­közeivel és módszereivel erősítse politikai befolyását a tömegtájékoztatásban, és nem ért egyet azokkal a fel­vetésekkel, amelyek másfaj­ta, korlátozó intézkedéseket is igényelnének. Felvetődött a testület vitá­jában, hogy az országos pártértekezüet az elért szoci­alista vívmányokra alapo­zottan nyilatkoztassa ki, hogy garantálja a létbizton­ságot a társadalom tagjai­nak és biztosítja mindenki számára az elhelyezkedés, a munkavállalás lehetőségét. A gazdaság szerkezetének szükségszerű átailakítása el­kerülhetetlenné teszi a mun­kaerő nagyobb arányú moz­gását, ezért a párt nem vál­lalhat garanciát arra, hogy az ország egyes . területein rövid távon, időlegesen nem jelentkezik munkanélküliség. Emiatt a végrehajtó bizott­ság ezt a javaslatot nem tá­mogatta. Megerősítette azon­ban az országos és a megyei javaslatban szereplő megfo­galmazásokat, miszerint szo­cialista vívmányainkkal el­lentétes, éppen ezért nem fogadható el a tartós és tö­meges munkanélküliség. En­nek elkerülése érdekében az átképzés és a továbbképzés rendszerének továbbfej lesz-' tése indokolt. Hangsúlyozottan fogalma­zódott meg a vita során, hogy a párt szorgalmazza a lakásépítések, a lakásgazdál­kodás átfogó korszerűsítését. A párttagság többségének véleményével azonosan a testület sem tartotta indo­koltnak a főyáros lakáshely­zetének kiemelt javítását. Ez ellentétben áll a KB doku­mentumában megjelölt ér­vényes területfejlesztésre irányuló törekvéssel és ezen belül a kisebb települések népességmegtartó szerepé­nek növelésére irányuló szándékkal. Befejezésül a szóbeli be- ajánlásban Szűcs János fel­hívta a mepvei pártbizottság tagjainak figyelmét arra, hogy a két ciklusos válasz­tási rendszer, valamint a konzultatív tanácsadó tes­tület létrehozásának szüksé­gességét illetően az állásfog­lalás-tervezet alternatív ja­vaslatokat tartalmaz. A vég­rehajtó bizottság szükséges­nek ítélte meg, hogy az al­ternatívákat változtatás nél­kül terjessze a megyei párt- bizottság elé. Ezekben a tes­tületnek állást kell foglal­nia. A jelentés előterjesztése után hozzászólások követ­keztek. A vendégek és a testület tagjai a vitát figyelik Hozzászólások, vita a dokumentumról Szövetségesek nélkül nincs megújulás A vitá­ban első­ként Sán­dor Lász­ló, a Ha­zafias Népfront megyei bi­zottságá­nak titká­ra, a me­gyei párt- bizottság tagja szólalt fel. — A dokumentum felett nyílt vita folyt a népfront fóru­main — mondta az országos pártértekezlet állásfogla­lás-tervezetéről. Az a tudat hatotta át a mozgalom akti­vistáit, hogy mindannyian cselekvő résztvevői vagyunk életünk alakításának. Ügy tűnik, hogy lejárt a készen kapott válaszok ideje, alko­tó gondolkodással kell fel­tárni napjaink valóságát és úgy fogalmazni meg felada­tainkat. A vita eredménye­ként is kialakult, erősödő egységre van szüksége né­pünknek. Egészében egyetértett az országos pártértekezlet do­kumentumával, a megyei pártbizottság elé bocsájtott állásfoglalás-tervezettel és Slzűcs János szóbeli beaján- lásával is. Aláhúzta, hogy a népfront fórumain elhang­zottak bizonyítják: a mozga­lom aktivistái támogatják a párt társadalmi és gazdasá­gi kibontakozási törekvése­it. Fontosnak tartják a meg­újulásra irányuló kezdemé­nyezéseket és a párt tevé­kenységének nagyobb nyil­vánosságát, hiszen ezekhez közük */an a pártonkívüli- eknek is. Az országos pártértekezlet állásfoglalás-tervezetével részletesebben is foglalko­zott. Annak konkrétabb megfogalmazását szorgal­mazta eredményeink részle­tesebb kifejtését javasolva, mondván, hogy van miért ön­érzetesebbnek és büszkébb­nek lennünk. Csak így tud­juk vállalni további felada­tainkat. Nem kell „hamut szórni” a fejünkre, hiszen most is a párt a jövőt építő kibontakozás kezdeményező­je. Hangsúlyozta, hogy több kérdésben jó lenne érvényt szerezni az 1957-es országos pártkonferencia állásfogla­lásának. mivel az abban sze­replő elvek nem valósultak meg mindenben következe­tesen. — Ami pedig a jövőt ille­ti: a hit, a bizalom, az egy­séges fellépés a járható út — hangsúlyozta. Kifogásol­ta, hogy a pártdokumen- tum-itervezet népfrontra vo­natkozó kitétele szegényes, még az Alkotmányban leír­takhoz képest sem felel meg a várakozásnak. Csupán vég­rehajtó szerepet szán a nép­frontnak. Valóságos szövet­ségesek nélkül pedig nem lehet kellő eredményt elér­ni. A szövetségi politikát te­hát meg kell újítani — mondotta befejezésül. (Folytatás a 4. oldalon) ÓVÁRI MIKLÓS: Napjaink valóságából kell kiindulni A Politikai Bizottság tag­ja, a KB titkára bevezetőül néhány benyomását össze­gezte a megyei pártbizott­ság vitájának addigi ta­pasztalatairól és állásfogla­lás-tervezetéről. Mindenek­előtt azt hangsúlyozta, hogy azok megfelelnek a célnak, a vélemények, javaslatok se­gítik a Központi Bizottságot. Az előterjesztés és a vita másik jellegzetessége, hogy határozottan fellép a szocia­lista eszmék’, elvek, célok következetes érvényesítésé­ért. Ezt is pozitív vonásnak tartotta. Ugyanígy azt, hogy a felszólalók nemcsak azt nézik, hogy a Központi Bi­zottságnak mit kelléne csi­nálnia, hanem azt is, hogy nekik itt, Szolnok megyében mi a dolguk. Ez nagyon jó és követésre méltó, mert az egész kibontakozási program és az országos pártértekezlet csak akkor lehet eredményes, ha nemcsak azt nézzük, hogy a Központi Bizottságnak, a kormánynak milyen tenni­valói vannak, hanem ha mindenki átgondolja a saját feladatát. Napjainkban ugyanis sok helyen hangoz­tatják, hogy a kormány mit csinál rosszul, de egyetlen szó nem esik arról, hogy a saját területükön van-e va­lamilyen feladat. Ezért jó, hogy ezen a pártbizottsági ülésen komolyan gondolkoz­nak nemcsak az országos po­litikáról, hanem a sajátos he­lyi feladatokról is. Röviden szólt az országos pártértekezlet tematikájáról. Elég gyakori az az igény — hangsúlyozta, hogy szük­ség volna a megtett út ala­pos elemzésére. Nagyon sok embernek van véleménye er­ről. A sok vélemény egyút­tal nagyon sokféle. Egymás­nak ellentmondó szubjektív véleményeket is lehet hal­lani a megtett útról, a külső vagy belső tényezőkről és arról is, hogy egy-egy sze­mélynek pozitív vagy nega­tív értelemben milyen sze­repe volt az utóbbi húsz esztendőben. Van, aki azt mondja: a megtett út rész­ben vagy egészében a ku­darcok és a csődök történe­te volt. Ilyen helyzetben ért­hető, hogy szükség volna egy tudományos értékelésre, mi­lyen is volt ez a megtett út. De hát a pártértekezlet nem történész tanácskozás. Nem vállalhatja magára a mi tíz, húsz vagy negyven évünk­nek tudományos elemzését. Egyensúly, stagnálás Miből induljon akkor ki az országos pártértekezlet, ha nem egy ilyen tudomá­nyos értékelésből? Abból kell kiindulni, hogy milyen napjaink valósága. Általá­nosságban könnyű megfogal­mazni, hogy nem kell szé­píteni ezt a valóságot, de azért csődhangulatot sem szabad teremteni. A mi va­lóságunk ezt nem indokolja. Nemcsak hibák és kudarcok sorozata akár az elmúlt né­hány év is, hanem eredmé­nyeké is. A valóságot an­nak kell nevezni, ami. Az egyik fajta megközelítés sze­rint válság van minden vo­natkozásban. A másik szem­pontból nézve nincs válság. Meg kell vizsgálni, hogy konkrétan mi van ebben az országban? Akkor talán meg lehet nevezni, hogy mi van, nem pedig előítéletekkel va­lamilyen jelzőt használni. Ha a gazdaságot vizsgáljuk, ta­valy három százalékkal nőtt a termelés, másfél százalék­kal nőtt a nemzeti jövede­lem is. Nem így képzelhető el a válság. Az idén is nőtt az ipari termelés, a nemzeti jövedelem is, ha nem is nagy százalékban. A külke­reskedelem konvertibilis va­lutában nullszaldós az év első három hónapjában. Nincs hiánya. Nem gazdasá­gi válság tehát ez. valami­lyen más nevet kell neki adni. Lehet mondani, hogy egyensúlyi problémák van­nak, mert ez tény. Nagy az adósság és nagy az adós­ságszolgálati teher. Egyen­súlyi problémáink vannak a belső mérlegben is. A költ­ségvetésben is van hiány. Van tehát egyensúlyi prob­léma a magyar gazdaság­ban. A szerény növekedés ellenére van stagnálás is. Amit szeretnénk és amit a kongresszus is várt a/, nem következett be. Ez a mi problémánk: egyensúly, stagnálás, ezen kell változ­tatnunk. Hogy állunk politikailag? — tette fel ezután a kér­dést. — Élénkíteni kellene a gazdasági fejlődést, mert enélkül nem tudjuk az élet- színvonalat megőrizni. Eh­hez szerkezetátalakítás is kell. Az viszont terhekkel jár. Ha azokat vállaljuk, számolnunk kell feszültsé­gekkel. Ezt már évek óta mondjuk, s most tapasztal­juk, hogy amit mondtunk, bekövetkezett. A feszültsé­gek nemcsak gazdasági té­ren vannak, és ez is ter­mészetes. Adó, áremelkedés, költségvetési hiány és egyes területeken munkaerőhiány stb. miatt politikai feszült­ség is tapasztalható. Ezeket a feszültségeket előre ki le­hetett számítani, ne csodál­kozzunk rajtuk. Döntéseink következményei ezek. Az igazi kérdés most az: mit kell csinálni? Egységben kell felsorakozni a párt mögé. Ehhez viszont néhány fon­tos kérdésben egységes, vi­lágos állásfoglalás szükséges. Ezt is várjuk az országos pártértekezlettől. Nem kell minden kérdésben állást fog­lalnia, hiszen nem kongresz- szusról van szó, de néhány­ban egyértelműen állást kell foglalni. Melyek ezek a kér­dések? Talán furcsán hangzik, az első helyre mégis az kíván­kozik: milyen rendszer épül Magyarországon? Mert van­nak, akik ezt Is vitatják, és egy pillanatig sem szabad bizonytalanságban élnünk. Szocialista rendszer épül. A szocializmusnak persze van­nak fontos elemei, ilyen pél­dául a népi hatalom, amely attól erősödik, ha fejlődik a demokrácia. Támogatnunk kell minden kezdeményezést, ami a demokráciát szélesíti. Hangsúlyozzuk: a szocializ­mus híveinek kell biztosíta­ni a demokráciát, nem a rendszerünk ellen fellépők­nek. Ha ebből indulunk ki, akkor elsősorban a párt­ban szükséges a demokrácia fejlesztése. Tulajdonviszonvak A szocializmus eddig is azt jelentette számunkra, és a jövőben is azt jelenti, hogy a termelőeszközök tár­sadalmi tulajdonban vannak. Gondolkodnunk kell azon­ban azon, hogy a társadalmi tulajdont hogyan tudjuk ha­tékonyabban működtetni, mert nem mondhatjuk, hogy az.eléggé hatékony. Fel kell tenni azt a- kérdést is, hogy mi legyen azzal a magántő­kével, ami azért még van a mi társadalmunkban. A kérdés az, hogy mire hasz­náljuk fel? A válasz: pró­báljuk elősegíteni, hogy in­tegrálódjon népgazdaságunk­ba. Adjunk teret gazdasá­gi kezdeményezéseknek a magánvállalkozók számára is, ha azok társadalmunk fej­lődését mozdítják elő. A külföldi tőkét is be kell von­ni, hogy az is segítsen. Ha így — az alapokat nem érint­ve — nézzük a tulajdon sze­repét, akkor azt a kérdést is fel kell tenni, hogy el tudja-e viselni a párt vagy a társadalom azt, hogy dif­ferenciálódás következik be a jövedelmekben, az élet- színvonalban — döntően a munka szerint. Lesz ugyanis a tőkéből származó jövede­lem is. El tudjuk-e viselni ezt, milyen korlátokkal és hogyan kell korlátozni? Ez azonban nem ideológiai kér­dés. Vannak olyan észrevé­telek is, hogy ideológiailag tisztázni kell dolgokat. Ilyen például a munkanélküliség szocialista viszonyok között, differenciálódás vagy a ma­gántulajdon szerepe a szo­cialista társadalomban. Ne tekintsük ezeket ideológiai kérdéseknek, és ne vár­junk ideológiai választ rá­juk az országos pártértekez­lettől, mert az nem ideoló­giai tanácskozás. Ha az len­ne, akkor sem tudna kellő választ adni, mert az ideo­lógiai kérdések megválaszo­lása nem ilyen egyszerű. Gondoljunk arra, hogy Marx amikor megírta a Tőkét, már több évszázados hagyomá­nyok, rengeteg tapasztalat birtokában tette azt. A szo­cialista tulajdonviszonyokról viszont alig van tapasztala­tunk. A lehetetlent akarjuk tehát, ha azzal az igénnyel lépünk fel, hogy a szocialis­ta fejlődés kérdéseit ideoló­giailag válaszoljuk meg. Nem tudjuk, hogy ötven év múlva milyen lesz a szocia­lizmus. mert az ideológiai eredmények a tapasztalatok nagyon gondos elemzéséből születhetnek meg. A mi tu­lajdonviszonyainkról viszont még nincsenek kellő tapasz­talataink, tehát ne várjuk a pártértekezlettől, hogy fon­tos ideológiai kérdésekről döntsön, mert ez nem sza­vazás, hanem tapasztalat kérdése, azok hosszú elem-, zésének a kérdése. Ha nem tudunk ideológiai okot, azért még tudunk politikai következtetéseket levonni. Szocializmus, perspektíva Nem lehet bizonytalanság abban sem, hogy a jövőben is a .párt fog vezetni ebben az országban. Nem lesz több­pártrendszer. Hogy majd egyszer, valamikor, a szo­cialista pluralizmus milyen lesz, nem tudjuk és nem ennek a pártértekezletnek kell azt eldönteni. Határo­zottnak kell lenni abban is, hogy nem lesz másik szak- szervezeti mozgalom, sem if­júsági szövetség. Lehetnek klubok, egyesületek, de a szocializmus ellen fellépők­nek nincs létjogosultságuk. Ha eldöntöttük, hogy szo­cializmus épül, a kérdés az: hogyan épüljön? Jóváhagy­ja-e a párt a tavaly meghir­detett kibontakozási progra­mot? Bizonyára igen, hi­szen nem lehet minden év­ben új programot kidolgoz­ni, és nincs is arra szükség, nem kell megváltoztatnunk a tavaly elfogadott progra­mot. Sokkal inkább az szük­séges, hogy az eddiginél kedvezőbb társadalmi-politi­kai feltételeket teremtsenek megvalósításához. Nem új programban kell tehát dön­teni a pártértekezletnek, ha­nem a tavalyi megerősítésé­ben, és abban, hogy a prog­ram megvalósítása érdeké­ben vállaljuk a feszültségek­kel járó politikai küzdelmet. Perspektívát is kell adni a pártértekezletnek. Nem tá­voli, hanem belátható pers­pektívát. Tehetjük ezt — adósságaink ellenére. Mik lehetnek ennek a perspektí­vának az elemei? Mindenek­előtt a nagyobb létbizton­ság. Konkrét célokat kell ki­tűzni: például a foglalkozta­tási gondok megoldását, a teljesítmény szerinti bére­zést, az infláció mértékének csökkentését, a nyugdíj ér­tékének megőrzését, a fia­talok segítését, az önhibáju­kon kívüli okok miatt ne­héz helyzetbe kerülők szo­ciális biztonságát. A nagyobb társadalmi igazságosság biz­tosítása is közeli perspektí­va, ugyanakkor feladat, er­kölcsi értékeink megőrzése — hangoztatta Óvári Miklós.

Next

/
Oldalképek
Tartalom