Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-19 / 92. szám

(Folytatás az 1. oldalról) Ennek érdekében olyan új formákat kell meghonosíta­ni kapcsolatainkban, ame­lyek megfelelnek a két or­szág egyre növekvő, korsze­rűsödő igényeinek. Szovjet partnerünkkel összhang­ban szorgalmazzuk a mű­szaki-tudományos kooperá­ció távlati koncepciójának kidolgozását, a vállalatok közvetlen együttműködé­sét, illetve közös vállalatok alapítását. Ugyancsak egy­behangzóan megfogalma­zott törekvés a KGST szer­vezetének korszerűsítése, a szocialista országok sokol­dalú együttműködésének, integrációjának továbbfej­lesztése, összhangban a nem­zetközi szervezet 43. ülés­szakán meghatározott fej­lesztési irányokkal. E táv­lati célok valóraváltásáig el­sősorban a kétoldalú kapcso­latok kínálnak lehetőséget a korszerű együttműködés kö­vetelményeinek érvényesí­tésére. Nyikolaj Rizskov délután ünnepélyes külsőségek kö­zött, katonai tiszteletadás­sal koszorút helyezett el a Magyar Hősök Emlékművén a Hősök terén. Megkoszorúz­ta a Lenin szobrot a Dózsa György úton, s a kegyelet vi­rágait helyezte el a Szovjet Hősök Emlékművén a Sza­badság téren. A szovjet ve­zetőt a kegyeletes megemlé­kezésekre elkísérte Iványi Pál, a Fővárosi Tanács el­nöke. A szovjet kormányfő ez­után — visszatérőben szál­lására — rövid kitérőt tett a Várnegyedbe, s a Halászbás­tyáról megtekintette Buda­pest panorámáját. A délelőtt megkezdődött kormányfői tárgyalások ké­ső délután szűk körben foly­tatódtak Grósz Károly és Nyikolaj Rizskov között a vendég szálláshelyén. Ludmilla Rizskova a nap folyamán különprogramon vett részt. A délelőtti órák­ban — Marjai Józsefné tár­saságában — a budai vár­negyed nevezetességeivel ismerkedett. Bereczky Lo- ránd főigazgató kalauzolá­sával a Magyar Nemzeti Galéria kiállításait tekintette meg. Délután az Országház épületébe látogatott, majd a belvárosban a Vörösmarty téren és a Váci utcában sé­tált. Este Grósz Károly díszva­csorát adott Nyiikolaj Rizs­kov és felesége tiszteletére a Parlament Vadász-termé­ben. A vacsorán a magyar és a szovjet miniszterelnök pohárköszönitőt mondott. Grúsz Károly pohárhöszöntöje Grósz Károly a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága és a Ma­gyar Népköztársaság kor­mánya nevében köszöntötte Nyikolaj Rizskovot és fele­ségét, s a jelenlévő vendé­geket. Kijelentette: a látoga­tás minden tekintetben ki­emelkedő jelentőségű, fontos állomása a Kádár János és Mihail Gorbacsov találkozó­in létrejött megállapodások kormányzati szintű megva­lósításának. Bizonyítéka an­nak a kölcsönös szándék­nak, hogy az országaink kö­zötti hagyományos, hazánk számára kiváltképpen nél­külözhetetlen együttműkö­dés minden eddigi értékét megőrizzük. Ugyanakkor áll­hatatosan munkálkodunk az újabb, még változatosabb formák feltárásán ‘és kiak­názásán, amelyek méltóak kialakult kapcsolatainkhoz, korszerű válaszokat adnak a világgazdaság mai kihívá­saira és minőségileg maga­sabb színvonalra emelik együttműködésünket. Meg­győződésem, hogy ezzel a né­peink közötti barátság to­vábbi elmélyítésének is jó szolgálatot teszünk — mon­dotta. A magyar—szovjet vi­szonyt elemezve megállapí­totta: eszméink, fő céljaink és alapvető érdekeink azo­nosságára támaszkodva kap­csolataink olyan sokrétű és átfogó társadalmi -gazdasá gi kapcsolatrendszerré fejlőd­itek, amelyeknek eredményei hazánkban az élet minden területén jelen vannak. Stabilizációs és kibontako­zási programunk megvalósí­tásában, a gazdaság szerke­zetének átalakításában, a progresszív ágazatok fejlesz­tésében nagymértékben kí­vánunk támaszkodni a Szov­jetunióval kialakult és folya­matosan fejlődő gazdasági együttműködésre — mondot­ta a magyar miniszterelnök, majd így folytatta: A Magyar Szocialista Mun­káspárt országos értekezletre készül. Az ország jövőjét be­folyásoló dönitésék előtt ál­lunk. Ebben a felelősségtel­jes munkában nagy erőt ad számunkra az, hogy magunk mögött tudhatjuk a Szovjet­unió erkölcsi és politikai tá­mogatását, a szovjet embe­rek érdeklődését, rokonszen- vét — jelentette ki Grósz Károly. — Különösen fontos ez nekünk most, amikor ha­tározottabban kívánunk elő­re lépni a gazdasági reform .gyorsításának, a szocialista demokrácia kiteljesítésének, a politika intézményei fej­lesztésiének útján. Nagy örömünkre szolgál, hogy a Szovjetunió megújult politikája új távlatokat nyi­tott a nemzetközi viszonyok gyökeres átalakításához, or­szágunk és a szocializmus nemzetközi tekintélyének gyarapításához. Nagyra ér­tékeljük és egyértelműen tá­mogatjuk a Szovjetuniónak a béke és biztonság erősíté­sét, a fegyverzetcsökkentést és a leszerelést célzó külpo­litikai kezdeményezéseit. A közepes és rövidebb hatótá­volságú rakéták leszerelésé­ről aláírt szovjet—amerikai szerződés olyan történelmi jelentőségű megállapodás, amely erősíti a nemzetközi bizalmat és ösztönöz a le­szerelési folyamatok tovább­vitelére. Megengedhetetlen­nek tartanánk, hogy míg egyes területeken létrejön a leszerelés, másutt újabb fegyverkezési verseny bonta­kozzon ki. A következő szovjet— amerikai csúcstalálkozót érintve Grósz Károly remé­nyét fejezte ki, hogy sor ke­rül olyan újabb megállapo­dásokra, amelyek elősegítik a nemzetközi, az európai légkör további javítását, egymásra utalt világunk egyetemes gondjainak env-­hítését. Hazánk összhangban a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország törekvéseivel, következetesen és felelősen folytatja nemzetközi tevé­kenységét a békés egymás mellett élés elveinek érvé­nyesítéséért, a kelet—nyuga­ti párbeszéd és együttműkö­dés fejlesztéséért, s a jövő­ben is növekvő aktivitással kíván részt venni a Varsói Szerződés nemzetközi kezde­ményezéseinek kidolgozásá­ban, cselekvőén felhasználva sajátos lehetőségeit és esz­közeit azok megvalósításában — hangsúlyozta végezetül Grósz Károly. Rizskov válaszbeszéde Nyikolaj Rizskov válaszá­ban elöljáróban köszönetét mondott a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottságának és a Magyar Népköztársaság kormányá­nak a meghívásért, hangsú­lyozva: Budapesten az első pillanattól fogva érzik a ba­ráti légkört és a vendégsze­retetet. A szovjet miniszterelnök a továbbiakban kifejtette: kontaktusainkat a tartalmas­ság, a nyíltság, az alkotó munka jellemzi. Ilyen szel­lemben zajlanak le Mihail Gorbacsov és Kádár János találkozói, amelyek a kor ki­hívásának és a megújulás újabb, a szocialista gyakor­lat által még meg nem ol­dott kérdéseinek megfelelő válaszok közös keresésére ösztönzik országainkat. Meg­győződésünk: ma is, hogy szükség van arra, hogy kö­zösen dolgozzunk a szocialis­ta rendszerben rejlő új lehe­tőségek feltárásán, a szoci­alizmus gazdaságának és társadalmi viszonyainak egészséges fejlesztése, a legmagasabb és leghumánu­sabb erkölcsi-etikai és esz­mei normák helyreállítása és kialakítása érdekében. Eb­ben rejlik azoknak a felada­toknak az egysége, amelye­ket a szovjet és a magyar nép a maga nemzeti sajátos­ságainak megfelelően old meg. Nyikolaj Rizskov ezután a Szovjetunió társadalmi éle­tének forradalmi átalakítá­sával kapcsolatos kérdések­ről szólt, majd hangsúlyozta: nem zárkózunk saját kerete­ink közé, készek vagyunk az általános emberi eredmények befogadására. Különösen ér­tékes számunkra mindaz, amit a szocialista országok­ban élő barátaink az új tár­sadalom fejlesztésében el­értek. Tudjuk, hogy Magyar- ország is nemegyszer ne­héz úttörő szerepet vállalt a hagyományostól eltérő megoldások keresésében. A szovjet emberek jóindu­lattal és tisztelettel figyelik, hogyan alakul magyar bará­taink helyzete, és megértést tanúsítanak a társadalmi és gazdasági stabilizáció és ki­bontakozás programját meg­valósító magyar kommunis­ták, dolgozók erőfeszítései iránt. Nagyra értékeljük azt a támogatást, amelyben a magyar közvélemény a Szov­jetunióban zajló peresztroj­kát részesíti. Törvényszerű, hogy orszá­gaink a szocialista közösség más államaival együt a nemzetközi életben is, a nemzetközi béke és bizton­ság új átfogó rendszere meg­teremtésének kezdeménye­zőiként lépnek fel — mon­dotta, hangsúlyozva, hogy a világ közösségének józan­ságára és kollektív erőfeszí­tésére van szükség ahhoz, hogy kilépjünk a konfrontá­ció és a fegyverkezési ver­seny ördögi köréből, széttép­jük az ellentéteket és az el­lenségesség sztereotípiáit, ci- vilizáltan építsük a kapcso­latokat, elsőbbséget biztosít­va az általános emberi ér­tékeknek és a nemzetközi jognak. Mind a bel-, mind a külpolitikában a humaniz­mus, a jogrend és a demok­rácia pártján állunk. — Az önök országa sokat tett a nemzetközi kapcsola­tok emberibbé tétele érdeké­ben. Megértéssel fogadjuk Magyarországnak azokat a kezdeményezéseit, ame­lyek a világban és ezen be­lül az európai kontinensen zajló pozitív folyamatok fej­lesztésére irányulnak — je­lentette ki Nyikolaj Rizs­kov, s a továbbiakban a bécsi utótalálkozó munkájá­ról szólva elmondta: a szovjet küldöttség pontos utasításokkal rendelkezik, hogy szorosan együttműköd­ve a szocialista országok és más országok küldöttségei­vel azon fáradozzon. hogy valódi tartalommal töltsék meg mindhárom helsinki ko­sarat, mélyüljön és fejlőd­jön az összeurópai párbe­széd, konstrutívan záruljon a találkozó. Az MSZMP közelgő orszá­gos pártértékezletének je­lentőségéről szólva kifejezte azt a megggyődését. hogy a nagy jelentőségű tanácsko­záson napjaink követelmé­nyeinek és a magyar nép szükségleteinek leginkább megfelelő, optimális megol­dások születnek. A kormányfői megbeszé­lésék ma folytatódnak. Afganisztán flz ellenzék nem hajlandó az együttműködésre Pakisztánban hétfőn ta­nácskozást tartottak a kabuli kormány ellen küzdő fegy­veres csoportok képviselői!. A kormányellenes erők köz­leménye szerint a résztvevők egy „ideiglenes kormány" létrehozásáról tárgyaltak. Megállapodtak; a lehető leg­rövidebb időn belül csopor­tokat indítanak Afganisztán­ba, hogy „biztonságos he­lyet” találjanak a testület megalakításához. Az afgán ellenzéki szö­vetség korábban már .több­ször is elutasította Nadzsd- bullah afgán államfő felhí­vását egy koalíciós kormány létrehozására, s ehelyett olyan átmeneti kabinet fel­állítását szorgalmazta, amelyből kimaradna az or­szágot jelenleg kormányzó Afganisztáni Népi Demokra­tikus Párt. Megfigyelők sze­rint a mostani találkozó, s a róla kiadott közlemény azt jelzi, hogy az eddig egymás­sal is viszályban álló ellen­zéki erők előbbre léptek egységük megteremtésében. Böjti lakomát rendeltek a géprablók Továbbra is teljes holtpont A kuvaiti utasszállító el­rablói váratlanul újabb megbeszélést tartottak az algériai közvetítővel a Bo­eing—747 óriás gép fedélze­tén. A géprablók által kez­deményezett félórás tárgya­lásról semmit sem közöltek. Az algériai közvetítők már négy ízben tárgyaltak a gép­rablókkal. A nap folyamán több arab ország államfője, így a sza- údi király, a kuvaiti emír és Moamer el-Kadhafi líbiai vezető folytatott telefonbe­szélgetést Bendzsedid Sadli algériai államfővel. Tegnap kiürítették a re­pülőtér reprezentációs váró­termét, amelyet napok óta újságírók százai szálltak meg. A kiszivárgott hírek szerint az arab országok al­gíri nagyköveteit várják oda. Egyes jelentések szerint Al­gírba érkezik Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője. A ‘géprablók április 5-én térítették el a kuvaiti légi- társaság Bangkokba tartó járatát, amelyet először az iráni Meshedbe, onnan a ciprusi Larnacába, majd pe­dig Algírba kényszerítettek. Időközben az utasok nagy részét szabadon engedték, de a fedélzeten még 31 túsz ma­radt. A gépeltérítők válto­zatlanul 17, Kuvaitban be­börtönzött terrorista szaba­don bocsátását követelik. Kuvait továbbra-is elzár­kózik a követelés teljesítése elől. A géprablók Larnacában megöltek két utast, amikor a ciprusi hatóságok vona­kodtak teljesíteni követelé­süket. hogv a repülőgépet töltsék fel üzemanyaggal. Algírban szintén üzemanya­got követelnek. A géorablák egyébként „szuhurt” rendeltek 45 sze­mélyre. Ez a muzulmánok hagyományos lakomája a böiti hónap, a Ramadan kez­dete előtt. A Ramadan hó- manbam a muzulmánok oir- kaHattól szürkületig böjtöl­nek. Iráni fúrótornyok ellen Amerikai haditengerészeti támadás A Fehér Ház hétfőn, he­lyi idő szerint a hajnali órákban összehívott rendkí­vüli sajtókonferencián jelen­tette be, hogy az Egyesült Államok fegyveres erői Rea­gan elnök utasítására táma­dást intéztek két iráni olaj­fúró sziget ellen a Perzsa­öböl térségének déli részén. Mariin Fitzwater, Reagan elnök szóvivője közölte, hogy két ilyen mesterséges sziget ellen folyik támadás, amely közép-európai idő szerint reggel hét órakor kezdődött és a szóvivő szerint a beje­lentés idején még tartott. Fitzwater szerint az olaj­fúró szigetek egyúttal az iráni fegyveres erők radar­állomásai, parancsnoki posztjai is. „Az akció válasz arra, hogy Irán újrakezdte az aknák telepítését nemzet­közi vizeken, aknával táma­dást intézett a Samuel Ro­berts amerikai hadihajó el­len” — mondotta. „Irán kormányát több ízben fi­gyelmeztették az ilyen tá­madások következményei­re”. Fitzwater azt mondotta, hogy az akciót a kongresz- szus vezetőivel folytatott ta­nácskozások után hajtották végre és arról értesítették „á baráti kormányokat”. „Az akciók arra szolgálnak, hogy megakadályozzák a további iráni aknatelepítést” úgy tervezték meg azokat, hogy nagyobb szabású választ je­lentsenek Iránnak az Egye­sült Államok hajói elleni törvénytelen akciójára” — hangoztatta Reagan szóvivő­je. Fitzwater azt mondotta, hogy az amerikai támadás „az önvédelem jogának tör­vényes alkalmazása” és megfelel az ENSZ alapok­mánya 51. paragrafusában foglalt jognak. Erről tájé­koztatást adtak az ENSZ Biztonsági Tanácsa soros el­nökének is. Romániai útijogyzetek 1. Mindenfelé építkeznek A MALÉV 85?-es, Budapestről érkező menetrendszerű járata már­cius elsején déli 12 óra után néhány perccel leszálláshoz készülődött a romáin főváros repülőterén. A gép — melynek fedélzetén egy újságíró küldöttség tagjaként én is ott vol­tam — félelmetes eleganciával dőlt rá a jdbb szárnyára, majd újból egyenesbe billent, s néhány pillanat múlva nagyot zökkenve földet ért. Bukarestben már vért bennünket a Román Újságíró Tanács képvise­lője, s a tolmács, aki ugyancsak új­ságíró és az Agerpres hírügynök­ség munkatársa. Talán ennek is köszönhető, hogy viszonylag gyor­san átjutottunk a vámvizsgálatokon. A repülőtér előtt már ott álldogált, kerekeivel nekisímulva az útsze­gély köveinek az a fekete Dácia, amivel az egyhetes romániai tar­tózkodásunk alatt közlekedtünk. Beszálltunk, s jó negyedórás autó­út után érkeztünk meg szállásunk­ra, a Triumph Hotelba, amely Buka­restnek abban a negyedében talál­ható, ahol a külföldi követségek is vannak. A megérkezésünk utáni napon a Fővárosi Tanácsnál jártunk, ahol Radu Bogdán építész, a Bukaresti Project Tervintézet munkatársa mu­tatta be a várost és tájékoztatott a nagyarányú építkezésekről. Erről egyébként mi is meggyőződhettünk a város utcáit járva, hisz bármerre néztünk, mindenfelé félig kész be- tontömtoök sorakoztak. Mint 'hallottuk, a főváros félezer éves település, legalábbis a régésze­ti leletek ezt igazolják. Bukarestnek jelenleg több mint 2 millió lakosa van, kulturális és ipari központ, mi­vel ott összpontosul az ország ipari termelésének 14 százaléka. A máso­dik világháború után a legfőbb és legégetőbb gond a lakáskérdés meg­oldása volt. Ezért erre helyezték a hangsúlyt, s mint elmondták 1952- től napjainkig 650 ezer lakást építet­tek fel. Ennék köszönhetően ma már a főváros 'lakosságának háromne­gyede új otthonokban él. Ez a ritmus kétségkívül felfoko­zott, s ráadásul nemcsak a főváros­ban, hanem az ország más települé­sein, megyéiben is lázas építkezések folynak. Óriási lakónegyedeket ala­kítanák ki, tovább épül a bukares­ti metró — erről egyébként még szó lesz — ássák a Duna—Fekete-tenger csatornát, hamarosan elkezdik egy másik, hajózásra alkalmas, 71 kilo­méteres csatorna építését, amely a fővárost köti össze majd a Dunával. Szabályozzák a Bukarestet átszelő Dumbovita folyót, s ehhez kapcso­lódóan egy 230 hektáros víztározó is készül. Egy mesterséges dombom pe­dig a fővárosi politikai közigazga­tási központ épül, a monumentális, a lenyűgöző méretű Köztársasági Palotával, a Parlamenttel, amelyet körbevesznek a különböző miniszté­riumok, kulturális intézmények, s oda költözik a Tudományos Akadé­mia is. Teljesen újjáépítik, rendezik a fővárosit, s egy vadonatúj város- központot alakítanak ki, amelynek körvonalai mára már jól láthatóak. Ide vezet majd az a négy kilométer hosszúságú sugárút, amelyet a Szo­cializmus Győzelme névre keresztel­tek. A munkálatokkal a tervek sze­rint a jövő év második felében vé­geznek. Efelől az idegennek nem­igen lehetnek kétségei, hisz amikor mi ott jártunk, szakadó esőben is dolgoztak a ikiskatonák. Persze nemcsak a fővárosban, hanem az ország szinte minden na­gyobb városában admimsztrációs központokat építenek, ahol a taná­csok. a helyi pártszervek kapnak majd helyet, s az év végére tervezik a kanadai segítséggel épülő atom­erőművük első két blokkjának indí­tását is. Szóval mindenfelé az or­szágban, amerre csak jártunk, na­ponta újabb és újabb házak nőttek ki a földből. A főváros nappali forgalma meg­lehetősen élénk volt. Érthetően tö­mérdek Dácia és Oltóit futott az ut­cákon, de más típusú személygépko­csikat alig-aldg láttunk. Bukarest tömegközlekedését segítő villamosok, autóbuszok eléggé megviseltek, el­rágta már őket az idő vasfoga. Ami az első 'pillanatban szembetűnő, az a buszok tetején elnyúló két, hosz- szanti ormótlan gáztartály. Néhány évvel ezelőtt ugyanis, amikor még olcsóbban lehetett gázhoz jutni, és volt belőle bőven, iaz energiatakaré­kosság miatt a benzin és a gázolaj helyett a városi buszokat gázzal kezdték üzemeltetni. Nos, ezek a buszok tetejére szerelt gázpalackok furcsa látványt nyújtanak, mivel olyanok, mintha valami rakétafélét hordoznának az utasok feje fölött. Nem véletlenül született erről több vicc is. Egyiket közülük vendéglá­tóink nevetve mesélték, miszerint az amerikaiak csak akikor szüntetik meg a fegyverkezést, .ha a románok is leszerelik a buszok tetejéről a „rakétákat” Nagy Tibor (folytatjuk) Következik: Ha Pitesti, akkor Dácia Keresünk felvételre szakképzett bolti eladó­kat, gyakorlattal ren­delkező önkiszolgáló pénztárosokat, az ÉKV törökszentmiklósi új 322. sz. ABC áruházába. Je­lentkezni lehet: ÉKV-ki- rendeltség, Törökszent- miklós, Táncsics M. u. 22./A. (4860) / Hazánk vendége Nyikolaj Rizskov

Next

/
Oldalképek
Tartalom