Szolnok Megyei Néplap, 1988. április (39. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-19 / 92. szám

I 1988. ÁPRILIS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Győzzön a főbb Szerkezetváltás az építőiparban Az Alföldi Szilikátipari Vállalat Törökszentmiklósi Üvegtechnikai Üzemének legnagyobb megrendelője az Orvosi Műszerkereskedelmi Vállalat. Laboratóriumi üvegeszközök széles skáláját készítik számukra. Erre az évre egyelőre 23 millió forintos rendelésük van. Fel­vételünkön 500 köbcentiméteres mérőhengerek gyártása látható Pillanatfelvételek, vélemények a fertőzésekről Helyzetkép Mezőtúrról, Tiszatenyöröl Hátráló monopóliumok Szombati számunkban a tiszatenyői óvodások megbe­tegedéséről számoltunk be, hétfőn pedig a mezőtúri szalmonella-fertőzésről tá­jékoztattuk olvasóinkat. Ter­mészetesen igyekeztünk ala­posabban is utánanézni mindkét ügynek. Legelőször a betegek állapotáról érdek­lődtünk a kórházakban. Dr. Bényei Magdolna, a a Hetényi Géza Kórház fer­tőző osztályának vezetője: — Mezőtúrról öt felnőtt és egy gyerek került osztá­lyunkra, péntek óta újabb beteg nem érkezett. Mind­nyájan jobban vannak, két felnőtt kedden vagy szerdán már haza is utazhat. Tiszate­nyöröl három gyereket hoz­tak be az elmúlt héten, ket­tőt pénteken hazavittek, egyért hamarosan jönnek. Dr. Tankó Szabolcs, a kar­cagi kórház fertőző osztályá­nak vezetője: — Mezőtúrról összesen hu­szonkét beteget vettünk föl, utoljára pénteken délután érkeztek. Hatan már haza is mentek, a hét végéig várha­tóan mindenki eltávozhat. A betegek mintegy fele kapott infúziót, azaz sópótlást, fo­lyadékpótlást. Mindannyian jól vannak. Mivel az elmúlt héten a Köjál gyanúja a mezőtúri városi ivóvízhálózatra tere­lődött, megkérdeztük a me­zőtúri vízmüvet és a városi hálózatot üzemeltető válla­lat, a Megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat igazgató­ját, Kaposvári Kázmért, ők mit tapasztaltak, mit tettek, mit szándékoznak tenni. — Az elmúlt héten, pénte­ken a Köjállal együtt fölül­vizsgáltuk műveinket. — Honnan kapja a vizet a városi vízmű? — Mélyfúrású kutakból. A rendszer teljesen zárt, sem­miféle rendellenességet nem tapasztaltunk. Szeretném el­mondani azt is, hogy Mező­túron három hete még csak csőtörés sem volt. Műszaki beavatkozásra tehát nem volt szükség, hiszen nem ál­lapítottunk meg semmiféle rendellenességet. A Köjál kérésére a fogyaszthatóság határáig megemeltük a klór­adagot. * * * Azt már az újságíró teszi hozzá, hogy Mezőtúron újabb mintákat vettek a hét végén a városi vízvezeték­hálózatból. Erre nyilván azért volt szükség, hogy tel­jes bizonyosságot nyerjen; valóban a város ivóvize okozza a szalmonellás fertő­zést. Azt is hozzátehetjük, hogy — tudomásunk szerint — a tucatnál több megvizs­gált közkifolyó közül egyet­len egynél tenyésztették csak ki a kórokozót. Elgondolkodtató, hogy ha a megbetegedések kezdetétől számítva csak mintegy két hét után terelődött a gyanú az ivóvízre, hogy-hogy csak négyszázan — mert máig A hét végéig haza­térnek a betegek a kórházakból Műszaki beavatkozásra nem volt szükség, meg­emelt mennyiségű klóradag a víz­vezeték-hálózatban A városi főorvos: Helyben igyekeztünk gyors tájékoztatást adni már ennyien betegedtek meg — jelentkeztek orvosnál ha­sonló tünetekkel a huszon- kétezer lakosú városban. Mi a hejyzet ma Mezőtú­ron? — A járvány természete­sen foglalkoztatja a lakossá­got — válaszolta Erdélyi Fe­renc, a városi tanács végre­hajtó bizottságának titkára. — Ügy véljük, az intézkedé­sek hatásosak voltak, a fer­tőzés talán nem terjed to­vább, ez azt is jelenti, hogy sikerült a járványt megfé­kezni. Pénteken — amikor beiga­zolódott a gyanú, hogy az ivóvíz lehet a kórokozó hor­dozója — hangosbemondós gépkocsit indítottunk, tele­fonon. vagy írásban azonnal értesítettük a nagyobb intéz­ményeket, iskolákat, munka­helyeket, síb., tehát úgy ér­zem, itt, helyben, a város­ban mindent és azonnal megtettünk, amit tehettünk. — A város vezetői mikor szereztek tudomást arról, hogy valószínűleg járvány van terjedőben Mezőtúron? — Rögtön. Húsvét után azonnal tudtuk, hiszen ez rendkívüli eseménynek szá­mít. — Nem gondoltak akkori­ban arra, hogy valamilyen módon tájékoztassák a la­kosságot, netán a megyei lap segítségévet? — Volt ilyen gondolatunk. De hát erről részletesen ki­fejtette véleményét dr. Hő­gye Anna, a megyei Köjál vezetője, most már nemcsak az önök lapjában, hanem a rádió hétfő déli híradásában is. Tudok róla, hogy kritika érte a tájékoztatást. * * * Már e cikk fogalmazása közben hívott fel telefonon Ambrózy Péter, Mezőtúr vá­rosi főorvosa. Mondanivaló­jának lényege: — A mai napig négyszáz betegről tudok, ez városunk lakosságának két százalékát sem teszi ki. Nincs több száz­nál a pozitív székletminta! A húsvét utáni héten, ami­kor a megbetegedések kez­dődtek, még nem beszélhet­tünk járványról. A tájékoz­tatásról : vasárnap én ma­gam beszéltem a Televízió­val, a Magyar Távirati Iro­dával. — És pénteken-miért nem kérték a Néplap segítségét? — Kérdése jogos! Ez a va­riáció egyszerűen nem jutott eszünkbe. Elsődlegesen itt helyben igyekeztünk gyors tájékoztatást adni. * * * Tiszatenyő. A Törökszent­miklósi Közegészségügyi Járványügyi Felügyelőségtől az alábbi értesítést kaptuk: Hétfőig (április 18) ötvenki­lenc gyermek és az óvónő betegedett meg a tiszatenyői óvodában, valamint két álta­lános iskolás gyerek, akinek óvodások a testvérei. Dr. Hőgye Anna, a megyei Köjál vezetője: — A tiszatenyői széklet­minták közül tizenegyet vizsgáltunk meg eddig. az eredmény negatív. A vízmin­ta ugyancsak negatív. — Mit jelenthet ez? — Azt. hogy valószínűleg nem baktérium, hanem vírus okozta a tüneteket. — Mi most a Köjál teen­dője? — A megbetegedett gyer­mekek családtagjaitól is székletmintát kérünk, első­sorban azoktól, akik olyan helyen dolgoznak, ahol to­vábbadhatják a máig isme­retlen eredetű kórokozót. — E — Ha gazdaságunk kibonta­kozásáról esik szó, elsőként a szerkezetátalakítás fontos­ságát emelik ki a hozzáértő közgazdászok. Igazukat sen­ki nem vitatja, ám nehéz konkrétan ma megfogal­mazni az építőipar átalaku­lását, hiszen ez az egyik ha­gyományosan tagolt ágaza­tunk. A magas- és a mély­építők, a szerelők, az út- és hídépítők évtizedek óta bé­kességben elférnek egymás Űj magatartásuk pillére az egyre gyorsabban változó igény, a kereslet lehet. Ha ezt az építők is elismerik, akkor ez a gyakorlatban azt fogja jelenteni, hogy a kí­nálatot, a kapacitásokat nem a kereslettel együtt, hanem ahhoz igazodva alakítják, szükség esetén azonnal mó­dosítják. Ennek színtere a piac, for­mája pedig a verseny lesz. Ám hogy jól működjön, nö­velni kell a piaci szereplők érdekeltségét is. Például az építővállalatok dolgozóinak önállóságát, vagyonérde- keltségét. Ez utóbbira már akad példa, a fertődiek min­tájára máshol is; a Villany­szerelőipari Vállalatnál. Ahhoz, hogy a verseny va­lóban a jók kiválasztódásá­hoz vezessen, a kínálat szer­kezetét is meg kell újítani. A monopolhelyzetű beruházók csillaga leáldozott, helyük­be olyan vállalkozóknak kell lépniük, amelyek nemcsak bonyolítják, tervezik a be­ruházásokat, hanem betöl­Akár társaságokat is lehet szervezni erre a tevékeny­ségre, amelyek nemcsak öröklakásként értékesít­hetnék az új lakásokat, ha­nem bérbe adhatnák vagy lízingelhetnék. Ez természe­tesen megtörné az OTP és a takarékszövetkezetek mo­nopóliumát, de reális alter­natívát adhatna a lakásvá­sárlóknak. Mindez szép — gondolhat­Az árak ailaíkulását, az áruellátásit figyelő szolgála­tot működtet február óta a Fogyasztók Országos Taná­csa. A FŐT aktivistái — a népfrontbizottságok 'bevoná­sával — 18 megye 138 tele­pülésén vizsgálták a helyes áralkalmazást. A tapasztalatok szerint az élelmiszer-kereskedelem - ben és a vendéglátóiparban az áruik jelentős részét érin­tő, többszöri ármódosítást követően kiegyensúlyozottá vált a helyzet. Az iparcik­keknél, különösen pedig a ruházati kereskedelemben viszont a folyamatos ármó­dosítások még márciusban is nehezítették a kereskedelem munkáját. Az élelmiszerkí­nálat színvonala februárhoz képesít javult, azonban to­vábbra is gyakoriak a kifo­gások. A tőkehúsok minő­sége nem áll arányban az árukkal, ugyanis a húsbon­tás nem felel meg a szab­vány követelményeinek. A fogyasztók sérelmezik, hogy a gyengébb minőség, rosszul bontott húsokat a jó minő­ségű termékekkel azonos ár­ban hozzák forgalomba. Kedvezőbb kép alakult ki az elmúlt hetekben az árfel­tüntetésekkel, árjelölések­kel kapcsolatban. Igaz ugyan, hogy sok termék — például a poharas készítmé­nyek — csomagolóanyagán a régi ár szerepel, de az üzle­mellett. De mégis lehet va­lami hiba a szerkezetben, mert nem véletlen, hogy olyan gyakran sürgetjük a gyors változást gazdaságunk egészében. Tapasztalva azokat a gon­dokat, anomáliákat, amelyek révén az építőipar sokáig a vicclapok főszereplője volt, és ismerve az utóbbi két évben elkezdődött piacosítá- si tendenciákat, nyugodtan állíthatjuk, az építőknek is változtatniuk kell. tik a hozzáértő invesztor szerepét is. A verseny szabályainak megtanulására már volt al­kalmuk az építőknek, ám számolniuk kell azzal, hogy tágul a versenyszféra hatá­ra. Tehát egyre több építési területen úgy nyerhető csak el a munka, ha azért harcba szállnak a vállalkozók, aján­lataik megmérkőznek egy­mással. Elsősorban a lakás­építésben és felújításban erős a társadalmi igény ar­ra, hogy győzzön a jobb, vagyis az az építő, amelyik elfogadható határidőt és árat ajánl, kifogástalan minősé­get garantál. Idáig alig érintette a ver­seny szele a magánépítkezé­seket, ám az eddigi dotáció elvonása, az adóvisszatérítés szabályai remélhetően visz- szaszorítják a kontármun­kát. Helyébe léphetnek azok a kivitelező vállalatok és szövetkezetek, amelyek már gyakorlatot szereztek a köz­vetlen piaci lakásépítésben. ja az olvasó —, de honnan és kinek lesz erre pénze? Hi­szen a vállalatok nem áll­nak úgy anyagilag, hogy tel­jes összegében előre meg­hitelezzék a piacra épülő lakásokat. Válaszként arra kell utalnunk, milyen sokfé­le formája létezik ma már a közpénzek megforgatásá- nak, a magánpénzek bevo­násának a gazdaságba, a részvénytől az új vállalat telk átárazással, jelölőtáblák alkalmazásával gondoskod­tak a jobb áttekinthetőség­ről. Változatlanul hiányos az olcsóbb 'termékek választé­ka, például a csinkeaprólék, csirke far—hát több város­ban gyakran hiányzik az élelmiszerüzletek pultjai­ról. Meglehetősen szűkös a vegyiáruk kínálata. Előfor­dul, hogy egy-egy települé­sen nem kapható belföldi papírzsebkendő, alufólia, Amodent fogkrém. Az eze­ket helyettesítő termékek jóval drágábbak. Sok a bi­zonytalanság a csecsemő- és gyermekruházati cikkek, gyermekcipőik árának meg­állapításával kapcsolatban. Szűkült- a kínálat fehérne­műikből, alsó kötöttárukból, harisnyából, zókniból. Nem javult az ellátási helyzet a tartós fogyasztási cikkek kö­rében. Továbbra sem tudja a kereskedelem kielégíteni a hűtőszekrények, illetve a fagyasztószekrények iránti lakossági igényeket. Tartás hiánycikknek bizo­nyult Komárom, Szabolcs- Szaitmár, Győr-Sopron me­gyében és Budapesten az elmúlt hetekben az olcsóbb, 21 900 forintos színes tele­vízió. Helyette 27 900, illet­ve 25 500 forintért kínálnak Videoton színes televíziókat. Országszerte hiánycikk az alapításán át a különböző céltársulásokig. De hogy ezek az építés minőségét ér­zékelhetően javítsák — pél­dául a lakásoknál —. növel­ni kell a tanácsok hatósági és gazdasági szerepkörét. Le­gyen valódi és tudásukkal megalapozott beleszólásuk, ellenőrző szerepük a terüle­tükön történő munkákba, szakigazgatási szakembere­ik a városépítési tervek gaz­dái legyenek. Első pillantásra talán pe­riférikusnak tetszik a taná­csok említése, de tudomásul kell vennünk a korábbi évek rossz gyakorlata alapján, hogy az építési piac léte és működése alapvetően függ saját hátterétől. Például az anyagvásárlás lehetőségei­től, a gépkölcsönzés rend­szerétől, a pénzügyi hitelek­től és kamatoktól. De ugyan­csak ide tartozik a munka­erőpiacon zajló minden vál­tozás, attól kezdve, hogy ki megy el kőművestanulónak, egészen addig, hogy műkö­dik-e az egészséges vállalko­zói szellem a vállalatok felső vezetőiben. Szakosodó kisvállalatok Ök nyilván nem lesznek akadályozói az újabb kis­vállalkozásoknak, amelyek­ből bár sok van, mégsem elég. Ezt bizonyítja, hogy még mindig nem minden megrendelés talál kivitelező­re. De ha lehetővé tennék, hogy a nagyobb létszámú és vállalkozási körű kisvállal­kozások részvénytársaság­gá alakuljanak, más, tőke­erős cégekkel vagy magán- személyekkel, akkor az so­kat lendíthetne a piac je­lenlegi helyzetén. A piaci igények nyomán specializálódó és szakosodó kisvállalkozások a nagy cé­gek mellett jelentős szerepet tölthetnek be a közeljövő építőiparában. Segítségükkel és együttműködésük révén növelhető csak a termelé­kenység, a tőke hatékony al­kalmazása, végső soron az egész ^ágazat stabilizálódása. Sz. K. automata mosógép, a radiá­tor. A legnagyobb mértékű el- tórésék a szolgáltatások dí­jai között 'tapasztalhatók. Tatán például a szilárd tü­zelőanyag szállításáért má­zsánként 10, illetve 20 forin­tot számítanak fel, ugyanez a szolgáltatás Sopronban 50 forintba kerül. A férfi és a női fodrászat díjai általában a budapesti átlag alatt ma­radnak 10—30 százalékkal, de Szigetszentmiklóson, Ba- latonfüreden a fővárosi díj másfélszeresét kérik a ven­dégektől. A személygéplfco- csd-javítás költségei — mo­torrevízió, olajcsere elvég­zése esetén — 4—500 forin­tos különbséget mutatnák település énként. Nincs elegendő tetőfedő, illetve falazóanyag, kicsi a választék kerámia'budkoló- anyagokból, s az ország je­lentős területein nem kapha­tó az épületüvegezéshez nél­külözhetetlen síküveg. Sze­gényes a fenyőfűrészáruk méretválasztéka, s a fűtési és vízvezetékszerelvényekből berendezésekből is kevesebb van a boltokban a szüksé­gesnél. Szólnék, Gsongrád, Vas, Nógrád és Szabolcs- Szatmár megyében megne­hezíti a magánépítők dolgát, hogy hiányoznák az üzletek­ből az olcsóbb hazai szele­pek, csapok, csaptelepek. Lakásépítő társaságok ÁRUELLÁTÁS — ÁRAK Hiányos kínálat iparcikkekből Kiegyensúlyozott élelmiszer-kereskedelem

Next

/
Oldalképek
Tartalom