Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-12 / 61. szám
1988. MÁRCIUS 12. Irodalom» művészet 9 Alsóőrsi emlék Vidor Miklós: Szemrehányás Barátom nem telefonál újabban hallom a jegyzetelést abbahagyta nem érdeklik az űrből kifülelt hírek s mindarról ami történik nincs véleménye Amióta címet változtatott megfeledkezett rólunk Mi meg ha emlegetjük csupa régi história jut az eszünkbe róla Akkor voltunk fiatalok! Nem haragszom de képtelen vagyok igazodni ehhez az új szeszélyhez hajszálra úgy bánik velem mint a többi halott Békéscsabai székek Az én fizetségem a győztes kezében van. Tarifa nincs, a győztes a nyereményből dob az állítónak. Tehát érdekelt vagyok a játékban. És drukkolok is. Gazda Nagynak, mert ő ad a legtöbbet. Nyer is. Zsinórban három partit. Erre a többiek megsértődnek, és bemennek inni. Ha állják a sarat, több pénzem lenne. De nem állták. Akkor nem, délután meg amikor revánsot akartak venni, akkor meg már olyan részegek voltak, hogy Gazda Nagy az alig meglóbált golyóval együtt beesett a pályára. Legalább két métert csúszott hason az a nagy darab ember, az egész képéről lejött a bőr. — Ez négy forint negyven fillér — mondja Potykány. — Ennyiért nem állnak szóba velünk. Kérjünk kölcsön. — Megvesztél? Kitől? Potykány kifordítja a zsebét. Fölösleges mozdulat, anélkül is tudom, mi van benne: a gyöngy- háznyelű bicskája. — Eladom — mondja rezzenéstelen arccal, és ebben a pillanatban belémdöbben a felfedezés: kettőnk közül ő szereti erősebben Erzsikét. Azért én is kifordítom a zsebem, de mert a csodák aznap elkerültek bennünket, csak némi felismerhe- tetlen morzsalék porol ki belőle. — Most mit csináljunk? Az árokparton ülünk. Potykány nyitott tenyerében a fél falu gyereke által irigyelt kincs, a gyöngy- háznyelű bicska. Én már tudom, helyzetünk reménytelen, de Potykány még bízik valamiben, különben nem tette volna fel ezt a kérdést. — Ha megmondom apámnak, hogy Erzsiké... — Seggberúg — mondom én, mielőtt befejezhetné a röpke gondolatot. Potykány egyetért a következtetéssel, és megadóan lehajtja a fejét. — Akkor — mondja, de már ezt se fejezi be. Nem is kell, tudjuk mind a ketten. A mesterek most pingálják a templom mennyezetére a freskókat. Hogy az egyház mennyit fizet nekik a munkájukért, az titok, de azt, hogy ötven forintért akárkinek a képét odafestik valamelyik szent törzsére, azt ők maguk adták hírül, tudja az egész falu. A mi nagy szerelmünk nem fog ránk nézni a templom mennyezetéről. Pedig az szép lett volna. Ott térdeplőnk a templomban, és a mennyezetről, kicsit ájtatosan, mert mégis csak a szentek között van, de azért szelíd biztatással Erzsiké néz le ránk az égiek társaságából. .. — Gyere, menjünk — mondja Potykány. A hangjában vesztett háborúk siralma. Megyünk. Ketten. Egy egész vert sereg. Összeállította: Rékasy Ildikó ajomi Enikő 1966-ban, fia születésekor egy vidéki színház segédszínésznője s egy körzeti orvos, dr. Siarjú Bernét felesége volt. A gyermek fogantatásának körülményeit homály fedi, csak a római jog beszél világosan, melynek nevezetes tétele szerint a házasságon belül született gyermek apja a férj. Ez az elv a gyakorlatban is érvényesült a gyermektartás megállapításánál, amire három év múlva, a válás kimondásakor került sor. A Tibor névre keresztelt fiút a bíróság, alapos megfontolás után, az anyánál helyezte el. Sar- jú doktort annyira megrázta az eset, hogy néhány hónap múlva nem tért vissza nyugat-európai turistaútjáról. Egy dél-afrikai ban- tusztánban telepedett le. s kezdett el praktizálni. Becsületére legyen mondva, hogy egy svájcj bankon keresztül százhúsz randot küldött havonta a nevét viselő kis Tibikének. A jó alakú, bár kissé közönséges arcú Enikőnek hiába volt egyszerre szeretője a főrendezőnek és az igazgatónak, a vidéki színházban csak néhány mondatos statisztaszerepek jutottak. Szerencsés véletlen folytán megismerkedett egy középkorú, nagy tehetségként számon tartott zeneszerzővel, aki a színházhoz közel eső alkotóházba kapott hosszabb beutalót, hogy befejezze Agamemnón és Ifigénia című operáját. Az új magyar dalmű harmadik felvonása sohasem készült el, viszont a szerző két hét múlva feleségül vette Enikőt. Négy évig éltek együtt; ekkor érlelődött meg Enikőben az elhatározás, hogy önálló előadó- művész lesz. Jó hangja volt, alapfokú zenei képzettséggel rendelkezett, s rajongott a gyerekekért, ezért úgy döntött, hogy énekesnő lesz, a kisfiúk és kislányok kedvence. A komponista, csakhogy a kedvében járjon, szakított a do- dekafóniávpl, s vagy tucatnyi gyermekvershez és mondókához írt könnyed, dallamos zenét. Sajnos, Enikő második férjének a további munka már nem adatott meg, mert leugrott nyolcadik emeleti öröklakása erkélyéről. Az ön- gyilkosság okaként szakmai berkekben alkotói válságot emlegettek, amit kétségtelenül súlyosbítottak Enikő egész éjszakán át tartó, rendszeres hisztérikus rohamai. Az énekesnő azokban a napokban, amikor az öngyilkosság történt, az országot járta az óvodások számára készült műsorával, s csak a hétéves Tibiké volt tanúja a tragikus halálesetnek. Amikor Enikő hazatért, a szomszédok már gondozásba vették a kisfiút, akivel az anyja rövidesen dr. Z. Károly válóperes ügyvédhez költözött. Ebből a kapcsolatból nem lett házasság, mert a férfi a számtalan döntő- perből azt a következtetést vonta le, hogy a felek többnyire azért állnak az anyakönyvvezető elé, hogy később igénybe vegyék az ő szolgáltatásait. Az ügyvéd fenntartáséi igazolódtak: Enikő újra- kezdte a turnékat, s életmódja nem kedvezett sem a monogámiának, sem pedig a gyermeknevelésnek. A legszembetűnőbb problémák az utóbbi területen mutatkoztak. Tibiké második elemista korában már rendszeresen lopott az önkiszolgáló boltokból, és sem rábeszéléssel, sem pedig fenyegetéssel nem lehetett letéríteni a bűnözés útjáról. Pedig Enikő új élettársa, K. Lajos impresszárió, a Zenei Műsorrendező Iroda (ZMI) osztályvezetője mindent megtett a gyermekért és anyjáért. Sikerült elintéznie, hogy kiadják Bajomi Enikő első, Özöm-bőzöm című nagylemezét, mely átütő sikert aratott. A borítón az énekesnő volt látható, amint Pelle János: Egy aranylemez C oldala játék állatoktól körülvéve, köny- nyes szemmel szorítja magához a kis Tibikét. A lemez egy csapásra ismertté tette Enikőt, akit meghívásokkal halmoztak el az ország minden tájáról, s így az eddigieknél is kevesebb ideje maradt a gyermeknevelésre. Legjobb lenne elküldeni a fiút egy svájci intézetbe, javasolta B. Ervin, egy nagy külkereskedelmi vállalat vezér- igazgatója, Enikő éppen soros élettársa. A terv megvalósítására azonban nem kerülhetett sor, mert Sarjú Tibor fiatalkorú rendszeressé vált lopásai és sorozatos csavargásai révén a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet (GYIVI) felügyelete alá tartozó egyik javítónevelő otthonban kötött ki. Enikőt lehangolta ez a fejlemény, anyai szívét csak az vigasztalta, hogy már több száz profi fényképet készíttetett a fiáról és magáról, s így előreláthatólag lesz anyaga a későbbi lemezek borítóinak illusztrálására is. A következő nagylemez nem is váratott sokáig magára: az Ipiapacs népszerű dalait gyermekek és felnőttek egyaránt dúdolták, s egyre többször forgatták le a rádióban és a televízióban is. Tibiké a hetvenes évek végén már egyáltalán nem találkozott édesanyjával. Felső tagozatosként csak egyszer látta, akkor is egy té- vé-show-ban, a háttérben gyermekkórussal. Hallani viszont sokszor hallotta, mert a nevelőotthon igazgatói irodájában megvoltak Bajomi Enikő lemezei, s a gyerek étkezés, sőt kis- és nagydctlgozás közben is élvezhette hangját az erősítőkön keresztül. Tibinek hosz- szas mesterkedés után sikerült csak bejutnia az igazgatói irodába, ahol egy óvatlan pillanatban szilánkokra törte a lemezeket. Ezzel azonban csak magának ártott, mert hónapokra megvonták minden kedvezményét, s az igazgató még aznap új Bajomi Enikő-íelvétele- ket vásárolt. Enikő legnagyobb sikerét, Bá, buci bá. „. című aranylemezével érte el. Legújabb élettársának, egy milliomos beatzenésznek volt az az ötlete, hogy rockritmusban adjon elő gyermekdalokat, a kicsinyek épülésére. A művelődési házak most már versengtek a művésznőért, hiszen a neve biztos telt házakat' vonzott. A műsorszervezők azt is elnézték neki, hogy gyakran volt pontatlan és dekon- centrált, részben a természete miatt, részben pedig azért, mert olykor naponta háromszor is színpadra lépett. Amikor a tizennyolc éves Sarjú Tibor kikerült az intézetből, ahonnan különben többször, hetekre megszökött, még nem érzett kedvet a csövezéshez. Miért csavarogjon, mikor az anyja lakást rendezett be a számára, ahol kedvére éi- het? Elege volt a piti bolti lopásokból, elhatározta, hogy komoly pályát választ: rabló lesz. Ugyanakkor az anyai szeretet utáni vágy nem aludt ki benne, s úgy érezte, hogy Enikő férjei, illetve élettársai felelősek az ő hányatott gyermekkoráért. Az elhagyott gyermek, aki közben izmos fiatalemberré vált, keresni kezdte az anyját, hogy végre hozzábújjon, s kisírja magát a vállán, mintha most is óvodás volna. Sajnos, Tibinek nem sikerült Enikő nyomára bukkannia. A ZMI-ben kereken megtagadták, hogy megadják a címét, s azzal nyugtatták a fiút, hogy amúgy sem találná otthon, hiszen műsorával folyton az országot járja, különböző zenekarok kíséretében. Tibinek pénzt kellett szereznie, hogy utolérje az anyját, s ehhez a legkézenfekvőbb eszköz a rablás volt. Az első áldozat az egyedül élő Z. Károly volt. Tibi este egy társával együtt csöngetett be az ügyvédhez. A két rabló Miki egér- és Donald kacsa-álarcban rontott be a lakásba, kést szorított az ügyvéd torkának, majd megkötözte, é§ betömte a száját. Ezután K. Lajos osztályvezető és B. Ervin vezér- igazgató következett. Az áldozatok, akiket a rablók megkötöztek és a WC-be zártak, nem ismerték fel támodójukban Sarjú Tibort, akinek csak gyermekkori fényképét látták, évekkel ezelőtt. arjú Tibor és bűntársa S a sikeres rablásszorozat után taxit bérelt, s Bajomi Enikő után eredt. Az első városban lekésték a művésznő fellépését, a másodikban a rendezők lemondták a műsort. Végre egy határ menti, helyőrségéről nevezetes város művelődési házában arról értesültek, hogy a művésznő már elindult, s úton van feléjük. Ekkor tartóztatták le a két fiatalkorút a rendőrök, akiket a taxi sofőrje értesített a gyanús utasokról. Bajomi Enikő éppen színpadra lépett, amikor Tibit és társát kivezették a gyermekekkel és szüleikkel zsúfolt nézőtérről. A művésznő megvárta, míg becsukódik az ajtó, aztán csókot hintett a közönségnek, s elkezte Bá, buci bá... című nagy sikerű műsorát. József Attila Könnyű,fehér ruhában Mindent, mi nem ennivaló, megrágtam és kiköptem. Magamtól tudom, mi a jó s hogy egyremegy, szappangolyó, vagy égbolt van fölöttem. En tudom, mint a kisgyerek, csak az boldog, ki játszhat. Es sok játékot ismerek, hisz a valóság elpereg és megmarad a látszat. Nem szeretnek a gazdagok, míg élek ily szegényen. Szegényeket sem izgatok, nem állok én vigasznak ott, ahol szeretni szégyen. Megalkotom szerelmemet... Égitestem a lábam: elindulok az istenek ellen - a szívem néni remeg - könnyű, fehér ruhában. Almárium
