Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-12 / 61. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. MÁRCIUS 12. Oldódnak a kötöttségek, erősödik a szövetkezeti jelleg T örvény váróban A Néplap vendége: Gseh-Szombathy László mzooiológus Válságban a család? Eltelt két évtized azóta, hogy életbelépett a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény. Néhány paragrafusa fölött — annak ellnére, hogy a megalkotása óta, éppen a TOT kongresszusok javaslatai alapján a bekövetkezett gazdasági, társadalmi változásoknak megfelelően három ízben „karbantartották” — eljárt az idő. A múlt héten a Hazafias Népfront Szolnok Megyei Éizottsága és más társadalmi szervezetek rendezésében megkezdődött A családokért című megyei programsorozat, amely mintegy három hónapon át városainkban és községeinkben előadásokkal, vetélkedőkkel, tanfolyamokkal igyekszik összefogni azokat az embereket, akik a családsegítés és -védelem nemes feladatát vallják magukénak. A program nyitó előadója Cseh-Szombathy László szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója volt. Előadásában időszerű családpolitikai kérdésekről szólt a nagyszámú hallgatóság előtt. A Szolnokon vendégeskedő ismert tudós készséggel válaszolt e témában lapunk kérdéseire is. — Előadása kezdetén azt mondta, hogy az utóbbi években hazánkban is sokkal nagyobb helyet kap a közfigyelemben, a sajtóban a család, a család élete, feladata. Ez persze — ahogyan ön mondta, nem magyar jelenség, hanem egész Európára jellemző. Még a konzervatív Angliában is napirenden szerepel a téma. Azért is lehet ez így, mert sokszor úgy fogalmazunk — egészen nyíltan is — hogy a család válságban van. Ezt vallja ön is? — Ha a kifejezés alatt azt értjük, hogy gyökeres változtatásra van szükség, vállalom a válságot Rögtön hozzá teszem azonban, hogy korántsem a család új típusára gondolok a gyökeres változtatás alatt. Azt hiszem, hogy helyes, ha megmondom: nem hiszek a nyitott házasságban! Szerintem felületes kapcsolatokkal nem lehet a családot, az érzelmi Igényeket kielégítő közösséget megvalósítani. Még akkor is azt kell mondanom, ha tudjuk, hogy éppen az érzelmi igényekkel van a legtöbb baj, jelenleg a családok többsége ezt nem tudja teljesíteni, hiszen a házasságok 38 százaléka fölbomlik, a statisztika ebben pontos. A gyökeres változtatás egyébként maguknak, a résztvevőknek a leglényegesebb feladata, de benne nem kis szerepet játszik a társadalom sem, amely a család funkcióihoz bizonyos feltételeket kell, hogy biztosítson. Bizonyos mértékig ellene is vagyok egy nagyobb társadalomcentrikus csaldápoliti- kának, a családdal kapcsolatos teendőket hiábavaló csak társadalmi szempontból megfogalmazni, mert változtatni azzal soha nem fogunk. Gondolok arra, hogy hiába mondjuk, mondogatjuk, csökken hazánk népessége, ezzel vajmi keveset értünk el ott, ahol a gyermeket vállalják, nevelik, szocializálják. — A családok funkcióiról sokat beszélünk manapság, ön lényegretöröen úgy fogalmazott: gyermekvállalás, gyermeknevelés, gazdálkodás, s végül gondozás. Érthetően napjainkban a társadalom életében is az elsődleges a gazdaság, a gazdálkodás. A családoknál mire gondol? — Látszólag nagyon egyszerű dolgokra. Például arra, hogy megfontoltabb időbeosztást javasolnék, tartanék jónak. Korunkban az első gyermek születése a házaspárok 20—25 éves életkorára koncentrálódik. A válásstatisztika is bizonyítja, hogy pontosan ekkor sok család még érzelmileg sincs stabilizálódva — gondoljon csak a fiatalok, a 2—3 évet együtt- élők szétválásának nagy számára. Másodszor persze azt is mondhatjuk, hogy az is a gazdálkodás, a gazdasági funkcióhoz tartozik, hogy bizalom legyen a családalapítóban. Bizalom kifelé is, a társadalomra nyitva; azok a feltételek, amelyekkel ma számolhat, holnap is számíthatók legyenek. És bármennyire is furcsa manapság. de a tervszerűség is elkerülhetetlen a családi gazdálkodásban. Végezetül pedig az áldozatok tudatos vállalása. Nézze, én az előadáson is gyakran példálóztam a saját életemmel, de hát ezzel így vagyunk valamennyien. Azt mondom, hogy a nőt alkata, biológiai készültsége harmincadik életévéig képessé teszi a gyermek világrahoza- talára. Semmi különösebb komplikáció nem történik, ha a házasság első éveiben nem, de mondjuk a hatodik, nyolcadik éve után vállalja a gyermekáldást. Ami ugye áldás, de azért vállalni kell. Jómagam 34 éves voltam, s kilenc éves házas, amikor az első gyermekem megszületett. — Legalább ennyire fontos a funkciók között utoljára említett gondoskodás is. Az előadásában ön sokat beszélt a teljes vagy nagycsaládról, amely az idősebb korosztály életére még jellemző volt. A szülők mellett a nagyszülők, a rokonság — egyszóval a mai családnál egy lényegesen nagyobb közösségről, amelynek előnyeit sajnos, a gyerekeink egyre kevéssé ismerhetik. Dehát a társadalmi változások magukkal hozták az idős emberek elmagányosodását, s a távolság — amely idős szülő és korosodó gyermeke között egyre jellemzőbb — nagy terheket ró, lelkieket is a család tagjaira. Mit tudunk tenni a gondoskodás feladatának teljesítéséért manapság, amikor a generációs gondok hullámai fárasztják életünket? — Ez vitathatatlan, hiszen megszűntek, de legalábbis megszűnésük végső stádiumában vannak a valamikori többgenerációs családközösségek. A nagyszülő nem tud helytállni — amíg bírja — az unokák nevelésében, s a felnőtt (hogy ne mondjam, öreg gyerek) nem tud akár húsz, akár száz kilométerekről hazajárni, s olyan fizikális munkákat magára vállalni, amelyek egyfelől valóban szükségesek. Másfelől viszont az idős szülővel való viszony, a lelki foglalkozás az, amely valóban a gyerek kötelessége lehet manapság is — s mi van, ha a gyerek épp erre fáradt, s ez őrli leginkább? Nagyon jól tudjuk saját életünkből, hogy az idős embereknek a jó szó, a meghallgatás, a közös múlt felelevenítése sokszor talán fontosabb, mint az, hogy a szó szoros értelmében van gondviselője A századfordulón s azt követően még nagy- lélekszámú családokról beszélhettünk, s napjainkban az átlagéletkor növekedésével ebből eredően egyre több a nyolcvan, a hetven éven felüli öregünk, aki azért már gondoskodást igényel, élete segítség nélkül el se képzelhető. Ügy gondolom, ebben a kérdésben igenis vannak társadalmi feladatok is, kell gondozói hálózat — kis településeken éppúgy, mint városokban —, amelyik a mindennapos terheket átvállalja a távol élő fiatalabb nemzedéktől. (Tegyem hozzá, hogy ezen a nemzedéken rettenetes terhek vannak, hiszen már felnőtt gyerekeik mellett is ők a támaszok, nemcsak megöregedett szüleik sorsa aggasztja őket.) Szóval olyan hálózat, amely lehetővé teszi, hogy a hazalátogató gyermek, s a családja, a nagyszülő, a dédszülő szeretetteljes, érzelmekben gazdag napját, napjait jelenthetné. Erre a hálózatra szerintem kezdetben áldozni kellene, s ha kiépül, életünk az egész társadalom életét könnyítheti. — Beszélgetésünk elején a válsághelyzetről szóltunk,. a gyökeres változtatás és változás szükségszerűségéről. Ezzel korántsem mindennapos, a családdal összefüggő bajainkra — az idén bekövetkezett újabb gazdasági nehézségekre — gondoltunk. Folyamatában és távlatokban hogyan látja a most fölfedett családi bajokat mikorra sikerül orvosolni? — Természetesen türelem, kitartó munka és idő szükséges. Ha jól látom, a 2010 körüli években már tapasztalható lehet mostani elszáná- sunk és tevékenységünk eredménye — Köszönjük a beszélgetést. Sóskúti Júlia A Szolnok Megyei Sütőipari Vállalat túrke- vei üzemének ismert terméke a népszerű Kunság perec. A finom csemegét Szolnok megyén kívül Hajdú-Bihar és Békés megyében is forgalmazzák. (Fotó: T. K. L.) A termelőszövetkezetek 1986 végén megtartott V. kongresszusa is kezdeményezte — a stabilizációs program végrehajtásának elősegítése érdekében is — a szocialista nagyüzemi mező- gazdaság legfontosabb jogi kereteit alkotó törvény újA tervezett változtatások ismeretében, a saját adottságaik és lehetőségeik közepette a törvénymódosítás milyen gyakorlati hatásaival számolnak a néhány paragrafus idejétmúltságát nap mint nap érzékelő szövetkezetiek? — erről tartottunk rövid ,,közvéleménykutatást ' megyénk három közös gazdaságában. — Szélesebb körben megtehették volna azt maguk a jogalkotók, a módosításokat kidolgozók is — szögezte le mindjárt a beszélgetésünk elején Bujdosó József, a Jászberényi Kossuth Tsz főkönyvelője. — Igaz, még az V. kongresszust megelőzően részt vettünk egy tájértekezleten Tiszaföldváron, ahol szó volt a termelőszövetkezeti és az egységes szövetkezeti, főleg az utóbbi törvény módosításának szükségességéről. A tervezett változtatásokról némi részletességgel jobbára csak a napilapokból, a tévéből és a rádióból értesülhettünk. Véleményem szerint, a különböző bizottságok ülésein is, ahol a törvénymódosításról folyt a vita, kissé egysíkúan, a jogászok között zajlott az eszmecsere. Új törvényre, kardinális változtatásra nincs szükség, hiszen jól szolgálják a rendelkezések már két évtizede a téeszek fejlődését. Ügy gondolom azonban, éppen azért, mert az országban kevés híján 1300 termelő- szövetkezet 5,3 millió hektárnyi termőterületét hasznosító több mint félmillió tagját érnti, nagyobb nyilvánosságot érdemelt volna a törvénymódosítás előkészítése. Szó, ami szó: jómagam is csak az egyik országgyűlési képviselőnk jóvoltából jutottam hozzá az érvényben lévő és a tervezett rendelkezéÉrthető, hogy az 1967. évi III. törvény módosításáról szóló tervezetet lapozgatva, a Kunszentmártoni Körösmenti Tsz önkormányzati és személyzeti osztályvezetője, Szamecz László a szövetkezeti demokrácia, az önszabályozás kiszélesítését célzó javaslatoknál időz legtovább. — Termelőszövetkezetünk sajátosságaiból adódóan nagy jelentőséget tulajdonítok annak, hogy amíg korábban a háromszáznál nagyobb taglétszámú közös gazdaságokban kötelező volt a küldöttgyűlés működtetése, addig a módosítás értelmében ezentúl a szövetkezet határozhatja el, létrehozza-e ezt a képviseleti alapon működő vezető testületet. A Kö- rösmenti Tsz három település határában 13 és félezer hektáron gazdálkodik. Aligha kell bizonygatnom, milyen sok energiát és időt emészt fel egy-egy küldöttgyűlés megszervezése, milyen költségkihatása van a tagságot képviselő kilencven küldött utaztatásának, munkából való kivonásának. Nem is beszélve a formalitásról, merthogy végtére is a küldöttgyűlési napirendeket előre meg kellett vitatni hét munkahelyi közösségi tanácskozáson az egész tagsággal. A módosítás révén j óné hány hatáskör átkerülhet az operatív testülethez, a tizenegynéhány tagú bóli módosítását. Az erre készített javaslatot a jövő hét közepén tárgyalja meg az Országgyűlés, ezért a szokásosnál is nagyobb várakozás előzi meg a közös gazdaságokban a legfőbb törvényhozó testületünk soron következő tanácskozását. seket összevető javaslat egy „legfrissebb”, idén februári keltezésű példányához. — A törvényjavaslat szerint — mutatom Bújdosó Józsefnek — a jövőben a termelőszövetkezet az alapszabályának módosítása nélkül megváltoztathatja a tevékenységi körét. Mi volt az eddigi gyakorlat és mi a jelentősége a tervezett változtatásnak? — Ha egy közös gazdaság — különösen az utóbbi években, a gazdálkodási, az értékesítési feltételek gyakori változásai közepette — az új viszonyokhoz való rugalmas alkalmazkodásra törekedett, viszonylag gyakran módosítani kellett az alapszabályát. Ez a közgyűlés hatáskörébe tartozott eddig. Hagy éljek egy példával: ha a szövetkezet egy homokbányát kívánt nyitni, akkor a törvényességi felügyeletnek, a szakhatóságnak az volt az első kérdése: szerepel-e az alapszabályunkban a bánya- művelési tevékenység? Homokbánya esetében még csak elodázható az alapszabály módosítása a soronkövetkező közgyűlésig. Adódhat viszont, adódott is már olyan lehetőség új ágazat kialakítására, amit éppen azért halasztott el egy szövetkezet, mert másnak kínálták azt fel, mire eleget tett az érvényben lévő rendeletnek. Ha a módosító javaslatot törvényerőre emeli az Országgyűlés, a tevékenységi kört a téesz szervezeti-működési szabályzata fogja tartalmazni. Ezzel lehetővé válik, hogy a gazdálkodásba legoperatívabban beavatkozni tudó testület, a vezetőség gyorsan, rugalmasan bővítse vagy éppen szűkítse a tevékenységi kört, és a keresletkínálati helyzetnek megfelelően változtassa a termelési szerkezetet. vezetőséghez. Növekszik ezáltal a közgyűlésnek — az eddigi elavult gyakorlat során devalválódott — szerepe, ami végül is a szövetkezeti demokrácia szélesítését is jelenti egyben. — Űj eleme lesz a megújított törvényinek — ameny- nyi'ben elfogadja az Ország- gyűlés — az a javasolt rendelkezés, amely az eddiginél is nagyobb teret biztosítva a vállalkozásnak és az észszerű kockázatvállalásnak, lehetővé teszi belső vállalkozási egységek létrehozását, a téeszekben. Élnek-e majd vajon ezzel a Körösmentiben? — Vezetőségünk feltétlenül felülvizsgálja • majd, hogy a jelenleg önelszámoló egységként működő ágazataink melyikeben lesz célszerű közvetlen érdekeltségen alapuló belső vállalkozási egységet létrehozni. Meggyőződésem, hogy van jövője a közös munkavégzés ezen új formájának, amelynek az eszközellátását, tevékenységét. a részesedését és a szervezeti önállóságának kereteit a téesz és a tag, vagy a tagok egy csoportja közötti megállapodás szabályozza majd. Növelni fogja a tagok személyes érdekeltségét, felelősségét nemcsak nagyobb eredmény elérésében, hanem a termelőeszközök takarékosabb üzemeltetésében, állagának megóvásában is. Az 1967. évi III. törvény módostását is időszerűvé tevő gazdasági feszültségek miatt a termelőszövetkezetek egy részében nehezebbé vált napjainkban a tagság rendszeres foglalkoztatása. Az érvényben lévő rendelkezések szerint pedig a téesz az adottságainak és a tagok képzettségének megfelelően köteles arról gondoskodni. A módostástervezet ezzel kapcsolatos javaslatáról Kasza Jánossal, a Törökszentmiklósi Béke Tsz elnökével beszélgettünk. — A férfiak esetében 1500, a nők esetében 1000 órára korlátozza a termelőszövetkezet éves foglalkoztatási kötelezettségét a javaslat. Mi történjék a taggal, ha ezt az óraszámot ledolgozza? — Az igaz, hogy ha ez a rendelkezés törvényerőre emelkedik, akkor a meghatározott időtartamon túl a szövetkezet nem kötelezhető a tagnak a közös munka- szervezetben, vagy közös munkavégzésnek minősülő más munkaformában való foglalkoztatására. Ezzel együtt lehetővé válik az is, hogy az említett munkaórákat már teljesített tagjaik munkamegállapodását egyoldalúan felmondják a téeszek, anélkül, hogy a tagságiviszony megszűnne. Ez utóbbiból adódik viszont, hogy' a foglalkoztatási kötelezettségben beálló változással nem csökken a szövetkezetnek a felelőssége a tagság eltartásában és megtartásában. A háztáji integrációt olyan színvonalra kell tehát emelni, hogy annak keretében megtalálják a megfelelő anyagi számításukat azok a tagok is, akiknek a munkájára nincs szükség mindvégig az évi termelési feladatok teljesítésében. Lehet néhány bizottsággal kevesebb? — ön társadalmi tisztséget tölt be a termelőszövetkezetek megyei érdekképviseleti szervénél, a társadalompolitikai kérdésekkel foglalkozó elnökhelyettese a Teszövnek. Abból a „székből” hogyan ítéli meg azt az Országgyűlés elé kerülő törvényt módosító javaslatot, miszerint a jövőben a téesz nőbizottságot nem, csak ellenőrző és döntőbizottságot köteles alakítani. — Ahogyan a tervezett változtatások legtöbbjét, ezt is az élet diktálja. Nem tulajdonítok ma már jelentőséget annak, hogy a nők érdekeit külön közgyűlési bizottság képviselje. A tagsági jogokat, a kötelezettségeket, a teljesítmény szerinti bérezést és minden mást illetően megvalósult már ugyanis a termelőszövetkezetekben az egyenjogúság. Szebbik nemnek igen, de nem gyengébb nemnek számít manapság már a nőtagság egy sor munkaterületen. A sertéstelepen például ugyanúgy, ugyanolyan bérért fiaztat a női jószággondozó, mint a férfi tagtársa. Azt is csak üdvözölni tudom, hogy a törvénymódosítás lehetővé teszi a sokszor formálisan működő féltucatnyi vezetőségi bizottság némelyikének öszevonását. vagy a számuk csökkentését. Konkrét probléma esetén véleményem szerint ideiglenes jelleggel is létrehozható az oktatási, a háztáji, a verseny, az alkoholizmus elleni, vagy az ifjúsági bizottság. Esetleg ügyintéző is foglalkozhatna a három-öt tagú bizottságok helyett ezekkel a témákkal. Lesz időnk a valós, mai igényekhez igazítanunk az ön- kormányzatunkat. Ha ugyanis az Országgyűlés a jövő héten elfogadja a törvényjavaslatot, jövő ilyenkorig kell megtenniük a téeszek- nek a módosításból adódó belső intézkedéseiket. Temesközy Ferenc A Szolnok Megyei Sütőipari Vállalat túrke- vei üzemének ismert terméke a népszerű Kunság perec. A finom csemegét Szolnok megyén kívül Hajdú-Bihar és Békés megyében is forgalmazzák. (Fotó: X. K. L.) Ha gyorsan kell változtatni Teret az újszerű vállalkozásoknak
