Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-12 / 61. szám
1988. MÁRCIUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 AKINEK NEM INGE... Segítsen és ne csalásra ösztönözzön a baleseti táppénz A dolog tulajdonképpen örvendetes: illetékesek egybehangzó állítása szerint nincs mindenki „halálán”, aki üzemi balesetet szenvedett. A munkahelyi vezetők szerint érdekes ellentmondásnak lehetünk tanúi napjainkban. Miközben nem lett több a valóban póruljárt dolgozó, a baleseti statisztikák mégis azt mutatják, hogy üzemi baleset címén lényegesen többen vannak táppénzen, mint mondjuk 1984- ben. Az évszám megválasztása nem véletlen: 1985- ben lépett életbe ugyanis az a rendelkezés, amelyik 100 százalékos táppénzt biztosít azoknak, akik hiteltér- demlően bizonyítani tudják, hogy munkavégzés során vagy aközben szenvedtek balesetet, amint munkába és onnan haza igyekeztek, esetleg éppen társadalmi munkát végeztek, netán keresőképtelenségük elbírálása végett mentek orvosi felüvizsgálatra. És ez a 100 százalékos táppénzt biztosító rendelkezés bizony megnövelte azok számát is, akik egy kiadósabb fizetett pihenésre próbálják felhasználni az egyébként humánus és indokolt intézkedést. Különösebben nem szökött fel a klasszikusnak számító, munkavégzés közben elszenvedett baleset — bár a munkahelyek vezetői felemlegetnek olyan esetet, amikor valaki a hobbiján ásás közben megrántotta a derekát, de bevonult még katonás tartással a munkahelyére, hogy félóra múlva a vékonyához kapva jelentse, bizony megemelte magát; netá^ törött térdkaláccsal foglalta el helyét a munkapadnál, majd hangos jajgatással az elejtett satut okolta azért, amiért a térde „használhatatlanná” vált — viszont jelentősen megugrott A kenderes! Kozák Béla 1942-ben, tizenötévesen korengedéllyel már gépkocsit vezetett. Nem sökáig, mert a terepjáró mögül egyenesen vezetett útja az amerikai hadifogságig. Pár hetet „pihent”, majd ismét a volán mögé dugták: egy sivatagi BMW-t irányított. Remek masina volt, úgy működött akár az óra, falta a kilométereket. Ht hónapig töltötte így a napjait; futárpostát továbbított különböző német városokba. A tizenévei végét számlálta, jól bírta a törődést, így nem csoda, hogy fogvatartói hívták: gyere velünk Torontóiba, magunkkal viszünk, ott is s^főr- lehetsz! Romokban, kifosztva hevert az ország, tudta itthon nélkülözés vár rá. Köszönte a szívélyes invitálást, aludt rá néhány napot, majd úgy döntött: Torontó helyett inkább a Kunságot választja. A honvágy és édesanyja távoli, felidézett képe erősebbnek bizonyult a csábítónak tetsző ajánlatnál. Hazatért. Mitagadás, változatos öt esztendő következett, mert volt itthon pék, traktoros, téesz-gépkocsivezető, még kocsmáros is. 1952. november 1-jén a TEFU-hoz került gépkocsi- vezetőnek és mivel azt tartotta magáról, hogy huszonötéves korára szó szerint megjárta a hadak útját; az úgynevezett útibalesetek száma. Erről mondta az egyik munkavédelmi szakember, hogy ez az a forma, amibe minden belefér... A Szolnok Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságon kimutatták, hogy a táppénzre jogosultak közül 1987-ben naponta három- százhármán voltak üzemi balesetből eredően táppénzen, és ez az előző esztendőhöz képest 10 százalékos növekedést jelent, amit egyértelműen az útibalesetek számának meredek felfutása okozott. Amint Dani Csaba igazgató- helyettes megerősítette, ez az a terület, ahol a legbizony- talanabbul mozognak: korábban még felelőse sem volt annak, aki a baleset valódiságát megállapítsa, január 1-től viszont jogszabály intézkedik arról, hogy a munkahely köteles kivizsgálni, valóban a munkavégzéssel függ-e össze a baleset vagy sem. Csakhogy: az üzemek, vállalatok különösebben nem érdekeltek abban, hogy a dolgozójukat valótlan állításon kapják, hiszen nem ők fizetik a táppénzt, hanem a társadalom- biztosító. Az utóbbiak viszont csak szúrópróbaszerű ellenőrzésre képesek, jóllehet így is rábukkannak számtalan szabálytalanul felvett baleseti jegyzőkönyvre, de garantálni ők sem tudják, hogy minden kifizetett forint a rászorulóhoz jut el. Az az igazság, hogy nem könnyű ebben a kényes témában sommás véleményt mondani, mert félő, hogy megbántja az ember azoknak az érzékenységét is, akik a munka frontján szereztek jóvátehetetlen és maradandó egészségkárosodást, viszont amellett sem lehet szó nélkül elmenni — éppen az előbbiek érdekében — hogy a 100 százalékos táppénz nagy vonzerő azok számegfogadta; hacsak el nem zavarják, innen többé nem mozdul. így is tett, alyany- nyira, hogy harmincöt év elteltével a jogutód cégtől, a Jászkun Volántól került nyugdíjba 1987. november 1- jén. Mégpedig nem akárhogyan, hiszen az országutak vándoraként 1,6 millió kilométert tett meg egyetlen koccanás nélkül. Mi az efféle vezetés titka? Szerinte az, aki a bömbölő, száguldó lóerők mögé ül, hagyja a háta mögött gondjait, bajait, mindent. Nem volt könnyű ez a munka, mert bizony olykor esténként érezte: ha a kenyeret így kell megkeresni, azt egye meg az isten maga. Hiszen volt rá példa, hogy 925 kilométert tett meg reggeltől estig. Vagy tavaly, a nagy télben Kunhegyesről Bólyiig, meg vissza az út 800 kilométert jelentett egyhuzamban. Mostanában olykor fáj a gyomra. Az anyósa szerint nincsen más baja, mint az otthoniét. Meglehet, az állításban adódik némi igazság, főleg egy olyan ember esetében, aki az elmúlt időszakban rendszerint hetente háromszor Is megjárta Pestet. Jobban ismeri a főváros kerületeit, mint Kenderesét. A minap kérdezték tőle: melyik a Dobó utca, mire azt felelte: ne haragudjon. Pesten meg tudnám mutatni de itt... mára is, akik munka nélkül is szeretik zsebre vágni a meg nem szolgált bért. Az egyik vállalat igazgatója elmondta, hogy a teljes táppénz ösztönöz arra, hogy mindenféle baleset lehetőleg üzemi jellegű legyen. Miközben éppen ezek számának növekedése ront el olyan statisztikát, ami miatt a munkaadó olykor érzékeny anyagi hátrányba is kerül. Nem ritka, hogy emiatt úszik el a Kiváló vállalati cím, esetleg magát a vezetőt rövidítik meg a prémiumban, de még így sem hajlandók nyomozó hatósággá válni! Az aki a rossz munkaszervezés, a hiányos védőfelszerelés, az esendő szerszám miatt lett munkaképtelen, nemcsak a 100 százalékos táppénzt érdemli meg, de vele szemben a vállalat úgy is köny- nyít a lelkiismeretén, hogy segélyt utal ki számára. De aki valótlan állítással próbálkozik táppénzhez jutni, legyen büntethető, mert jelenleg nem az. Megkérdeztük a Munkaügyi Bíróság véleményét is. A balesetek kivizsgálása szerintük nem bírósági feladat. Ok mác az összegzett véleményeket mérlegelik. És nincsenek könnyű helyzetben, mert általában a per tárgyát jelentős összegek képezik. Leesik a bakról a fogatos, vérében jelentős alkoholt találtak, viszont a kocsi nem volt karfával ellátva, az ülés rögzítve. Vajon hány százalékban felelős a haláláért a szerencsétlenül járt ember és milyen mértékben a munkahely? Nehezen megoldható lecke ez, ahol azonban az igazságot mindenképp meg kell találni. Mert ellenkező esetben emberséges célra szánt pénz — csalásra is ösztönözhet. —Pb— Kiváló dolgozó kitüntetést is kapott, és huszonötéves szolgálatáért átvehette cége aranygyűrűjét. Hobbija a hizlalás, no meg van egy zártkertjük is, amelyben március végétől novemberig ugyancsak el lehet tölteni az időt. Néha azért titokban végigméri a 4-es fűút lüktető forgalmát. Örül, hogy egyetlen koccanás nélkül megúszta az irdatlan távolságokat, de irigyli is a volán mögött ülőket. Olykor azt forgatja a fejében; felkeresd valamelyik volt főnökét, hogy nyugdíjasként jó lenne még egy-két fordulót csinálni, de azután legyint. Mondják, az aktív dolgozóknak sincs elég megrendelésük, hiszen sok a maszek fuvaros, így hajdani volános munkatársaitól vegye el a kereseti lehetőséget? Helyette szépen, komótosan hazaballag, miközben arról morfondírozik: hogy ő, az országutak. Európa egykori „csavargója” két hete a községet sem hagyta el... D. Szabó Miklós A sivatagi BMW-től az IFÁ-ig Országutak vándora Másfélmillió kilométer koccanás nélkül Jobban be kellene vonni a falu népét a közügyekbe Feszült hangulatú falugyűlés Jánoshidán Üresen csudamód nagynak tűnt a jánoshidai művelődési ház színházterme. Aztán csütörtökön este hat óra előtt néhány perccel bebizonyosodott: bizony kicsi az! Pedig a rendezők mindent elkövettek, hogy a háromszáznál is több ember elférjen. Ahová csak lehetett, és ameddig volt, székeket hoztak, mégis a terem szélein meg a végében is sokan támasztották a falat. A falugyűlés iránt mindig nagy az érdeklődés a több mint nyolcszáz éves községben, mégis most már az elején érezhető volt. nem véletlenül jöttek el ennyien. ----------------A ztán hat óra után pár perccel elcsitult a sokaság. Hidas Ferenc, a népfronttitkár megnyitotta a falugyűlést. Az elnökségben is foglalt volt minden hely. Nemcsak a falu vezetői, a közeli város, Jászberény küldöttei, a kerület országgyűlési képviselője, megyei pb- és tanácstagja, hanem Szabó István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára is a résztvevők között volt, akire sokan emlékeztek a falubeliek közül, hisz tavaly is itt volt a falugyűlésen mint Jászberény város pártbizottságának első titkára. Molnár Ferenc tanácselnök nem először állt már a falu színe előtt. Most is korrekt, jó beszámolót sorol, s természetesen az adatokkal kezdi. A faluban pontosan kétezer-nyolcszázki lene ven lakos él, harminckettővel kevesebb, mint tavaly ilyenkor. 1987-ben születtek harminchármán, házasságot kötöttek tizenöten, s negyven jános- hidait kísértek utolsó útjára. A tanácsnál 14 új családi házra adták ki a lakhatási engedélyt, 25 régebben épültet korszerűsítettek. A község ellátása jónak mondható, s az teljes egészében az Egyesült Jászsági Áfész dicséretére válik. Ebben a faluban még nincs maszek bolt, s a közeli Jászberényi Kossuth Tsz is az idén nyitja meg első boltját, a Vásártéren épülő húsboltot. A tanácselnöki beszámolóban persze sok mindenről szó van, elemzi is Molnár Ferenc, miért csökken a falu népessége. A helyi Vörös Hajnal Tsz-en, a tanácson és intézményein, valamint a Dáma Ruházati Szövetkezet helyi részlegén kívül nincs munkahely Jánoshidán. Pedig dolgos kéz akad elég, Nyolcszáz körül van az eljáró munkások száma. Utaznak a szomszédba, a boldogházi radiátorgyárba, Be- rénybe a Hűtőgépgyárba, Szolnokra az építőiparba, és négy autóbusz budapestről naponta jön-megy, tele munkásokkal, Pestre viszi őket. Két éve ülték meg a falualapítás 800. évfordulóját a jánoshidaiak. A ma már öreg község mégis szép új arcát mutatja az idegeneknek. Nemcsak a családi házak takarosak, hanem az intézmények is. Kevés ilyen népességű faluban van olyan gyönyörű óvoda, amilyet tavaly őszön avattak föl, és természetesen van bölcsőde is, szép egészségház, új iskola, a régi kastélyban megújhod- va idősek klubja és család- segítő központ. Tavaly nagyobbra nőtt a községi könyvtár, 5 év alatt nyolcszorosára nőtt a szilárd burkolatú úthálózat, Jánoshida 1100 házából 945-be már bekötötték a vezetékes ivóvizet. Nem maradt el a legújabb sem: e héttől a tanács engedélyt kapott a közhasznú munka bevezetésére. Egyelőre tizenöt munkást alkalmazhatnak, de a lehetőség első napján már tizenhármán jelentkeztek, mert való igaz, manapság már senki se szeret lakóhelyétől távol dolgozni. Ezért mondják, hogy Szolnokra, Berénybe, Pest közelébe húzódik Jánoshidá- ról az utóbbi években, aki ott találta meg a kenyerét. A falugyűlések menetrendje szerint a tanácselnök sorolja az idei tennivalókat is. Hol mondaná el pontosan. ha nem a dolgos falu nyilvánossága előtt. Tavaly egy lakosra 7944 forint vér- tékű társadalmi munka jutott ebben a községben, s közben mindenki pontosan fizette. — aki kötelezhető — a tehót, az évi 500 forintokkal tán egy ember se maradt adósa a falu közösségének. Az országgyűlési képviselő, dr. Búzás Józsefné következik. Elmond mindent, amit választóinak tudnia kell e fontos megbízatás teljesítőinek elmúlt évi tevékenységéről. S aztán Hidas Ferenc, a népfronttitkár kéri a gyülekezetét, mondjanak immár véleményt, javaslatot a továbbiakhoz. Az első felszólaló a gyönyörű óvoda dolgozói nevében a társadalmi munkát köszöni meg a falunak, a szülőknek, azt kéri, legyenek változatlanul patronálói az intézménynek. Érdekes módon ezután, szinte szólításra se várva egymás után állnak fel az emberek. Beszélnek ugyan kisebb-nagyobb gondról, de főképpen egyet kérdez mindenki: „miért kell elmenni a doktor úrnak?” Szenvedélyesen, indulatokkal. Nem hiányoznak a vádak se: van aki tudni véli, személyi ellentétek miatt kell távozni a fiatal orvosnak, nem tetszik a falu vezetésének. Más azt mondja, ilyen jó orvos, mint a szó- banforgó, nem lesz többet ebben a faluban. Nemcsak türelme, jó szava is van a beteghez, szakértelme kitűnő, nem véletlenül szeretik. Aztán hirtelen indulattal egy fiatalasszony követeli: itt ül az orvos is, itt van a tanácselnök is, mondják meg ők, mind a ketten miért megy el az orvos, el kell-e mennie? Molnár Ferenc tanácselnök kifejezi, hogy örül, mert a falu véleménye most azt bizonyítja, 6 évvel ezelőtt jól választottak, amikor hét pályázó közül ezt a fiatal orvost hozták a községbe És a falu nyilvánossága előtt elmondja őszintén: amit tudtak, eddig is segítettek, gyarapították az orvosi rendelő felszerelését, támogatták a fiatal orvos hazai és külföldi tanulmányútjait, s legutóbb amikor kérte, lehetővé tették, hogy megvásárolja a szolgálati lakását is. Aztán most mégis bejelentette, elmegy. Dr. Pénzes János majdnem elismétli, amit a tanácselnök mondott, de azt se felejti el, hogy megvallja, meghatotta a falu kiállása, szeretete, elismerése és rögtön hozzáteszi: „Nem igaz, hogy engem elküldték a faluból!” De megmondja azt is, alapvető véleménykülönbsége van, a vezetési stílussal nem ért egyet, s úgy gondolta, ha nincs demokratikusabb faluvezetés, ő máshol keresi munkáját, élete értelmét. Ekkor már szólnak vagy tizenöten. Mintha kicsit oldódna a feszültség, kihunynának az indulatok. Helyeslő moraj hallatszik, amikor a következő szót kérő kijelenti: Mi itt akarunk maradni, itt akarunk dolgozni, itt akarjuk jól érezni magunkat. s ehhez a jó érzéshez, hangulathoz valóban jobban be kellene vonni a falu népét a közügyekbe, szót érteni velük a közös dolgokban, egyáltalán többet beszélgetni, véleményt cserélni a falu lakosságával. Így kezdi Szabó István, a párt Központi Bizottságának tagja, az MSiZMP Szolnok Megyei Bizottságának első titkára is. Ezelőtt egy évvel örömteli fejlődésről, szép tervekről hallott a falugyűlésen. Kicsit aggódott is, ennyi mindent meg tudnak majd valósítani? És az idei falugyűlés a fejlődésről, gyarapodásról kapott beszámoló, s előtte látogatása a szép új óvodában és az idősek klubjában, a kastélyban, meggyőzte: reális, valóságnak megfelelő volt a tervezés és a becsületes munka után szép eredményeket mondhat magának Jánoshida lakossága. Ugyanakkor megjegyzi, ez az idei falugyűlés vibráló, feszültségekkel terhes, zaklatottabb, mint a tavalyi volt. Pedig hát az egynyelven beszélésnek, a véleménycserének és közös jó akaratnak, itt mindig eredménye volt. Persze, az is, igaz, nemcsak újat kell alkotni, a meglévőket óvni, egymás lelkét is félteni kell az embereknek, őszintén beszélni, szókimondóan, egymás szemébe nézve. Mert cselekedni csak közös akarattal lehet, s egy faluközösségben is fontos a szívélyes jó' viszony, a közös elhatározás. a tettek érdekében. Szabó István se ment el az oly heves vitát kiváltó orvosügy mellett Mondta, ismeri rég a fiatal orvost, akit lám, most talán meg is döbbentett a falu elismerése, szeretete. Aki talán nem is számolt ezzel a kiálással, s kicsit elhamarkodottan döntött a távozás mellett. Ám ha így van, biztosan talál jó munkahelyet, megértő közösséget magának. A jánoshidaiak szeretetét azonban csak emlékként őrizheti. Végül is húszán szóltak a feszültségekkel, forrongásokkal teli falugyűlésen. Egy híján valamennyien a legfontosabbnak a fiatal orvos távozási szándékát emlegették föl, nem is kevés vádaskodással. Aztán kettőn állt a vásár: kiderült, azért nagy baj nincs, „csak” vélemény- különbség fárasztotta s készteti távozásra a köztiszteletnek örvendő, jó szakembert. A falugyűlésre figyelőnek még másnap is az jár az eszében: vajon ki, kik lesznek szegényebbek a vihar elcsendesedése után? Sóskúti Júlia öt csoportban száznégy kisgyereket nevelnek, gondoznak az ősszel fölavatott gyönyörű jánoshidai óvodában. (Fotó: Mészáros Jánosi