Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-10 / 59. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. MÁRCIUS 10. Ha „eltakarjuk" a Napot Az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat megyei csoportja meghívására Marx György akadémikus A nukleáris tér címmel tartott előadást a múlt héten Szolnokon, a Tu­domány és Technika Házá­ban. — Mit jelent az előadás cí­mében jelzett fogalom? — kérdeztük Marx professzor­tól. \ — Globális nukleáris konf­liktus esetén a legnagyobb energia nemcsak az atom­bomba robbanásából szár­mazna, hanem az általa ki­váltott tűzvészből is. A ki­alakuló füst felhő elfedi a Nap sugárzását, telet, sötét­séget idéz elő a Földön. Az így keletkező nukleáris tér­ben elpusztulnának a kultúr­növények, a rovarok csak a gyomnövények élnék túl a katasztrófát. Mindez az em­beriség számottevő hányadá­nak halálához vezetne, egy­részt a bomba és a tűzvész pusztítása, másrészt a biosz­féra megsérülése miatt — A felfedezett ózonlyu­kak már az utóbbira figyel­meztetnek. — Az Antarktiszon felfe­dezett ózonlyukak a sérülés első enyhe tünetei. A földi klíma meglehetősen ingatag ezt igazolják a számítógépes vizsgálatok is. A bioszféra képes ugyan helyreállítani az egyensúlyt, nem tudja azon­ban kivédeni egy lehetséges nukleáris háború következ­ményeit, s kevésbé gyors formában ugyan, de károsít­ja a légköri szennyeződés is. Ma ezzel a ténnyel szembe kell néznünk és dönteni, cse­lekedni kell. — Nyilván mindannyiunk­nak, ez azonban túl általá­nos. Mit tehet az egyén a Földért, az életünkért? — Az egyén önmagában természetesen nem igen tud­ja befolyásolni a fegyverke­zést, az esetleges nukleáris háborút. A légszennyezésben viszont része van. Szennye­zik a levegőt, a földet, a jár­művek, a különböző vegyi anyagok, a füst, a szénmo- noxid. Végig kell gondolni azt is, hogy a szén és az atomenergiát milyen aránk­ban hasznosítsák. A bioszfé­ra szempontjából természe­tesen az atomenergia fel- használás a kedvezőbb. — Talán mert az emberi­ség először bomba formájá­ban találkozott az atommal, mindmáig Hirosima jut eszé­be az atomról és nem az erő­mű. Nem kis vitát kavar, hogy hol legyen a Paksi Atomerőmű hulladékanyagá­nak temetője. — Valóban nem kis indu­latokat kavar. A közvéle­mény szinte minden esetben a pillanatnyi indulat hatásá­ra dönt. A mai felnőtteket nem készítették fel arra, hogy alapos elemzés után kockázatot vállalva döntsön, s kontrollálja is azt. Az atomtemetőnél sokkal na­gyobb gondot, veszélyt jelent a széndioxid, a savas eső vagy a szétdobált vegyi hul­ladék. — Szétdobáljuk, mert nem tudjuk hova tenni... — A szabályok szerint az lenne az ideális megoldás, ha lakott területtől • ezer kilo­méterre tárolnák, semmisí­tenék meg a veszélyes hul­ladékot. Hol van olyan pont Magyarországon ahonnan ezer kilométeren belül nincs lakott terület? Nincs ilyen pont, de valahogyan mégis meg kell oldani a problémát. Ha úgy döntünk, hogy nincs rá pénz, akkor ezt tudomásul kell venni és nem kell az ózonlyukra panaszkodni. Ma már nem ugyanabban a vi­lágban élünk mint húsz év­vel ezelőtt. Megváltozott a környezetünk, veszély fenye­geti a bioszférát. Ha félünk például az atomerőműtől, nem tudjuk megoldani az atomtemetőt, akkor ne le­gyen erőmű. Ez viszont az­zal jár, hogy nem lesz elég villamosenergia, mondjuk minden harmadnap sugároz műsort a televízió, páros na­ponként használhatjuk a vil­lanyt ... Lehet, hogy ez a példa abszurd, de azt igen­csak érzékelteti, hogy nem odázhatjuk el a döntést. Minden nemzedéknek meg kell hozni a saját döntéseit. Előtte azonban elemezni kell, hogy mi mivel jár együtt, mi az ára. — Döntéseinkért gyerme­keink előtt is felelősek va­gyunk — hangsúlyozottan szólt erről az előadásán is, amelyet főleg fizika, kémia, biológia szakos tanárok hall­gattak meg. — Nemcsak a döntésein­kért, hanem azért is, hogy felkészítsük őket az alapos helyzetelemzésre, a kocká­zat vállalásra, a döntésre, hogy felelősséggel tudják majd megoldani az ő koruk problémáit. T, G. Együttműködés a Vöröskereszttel Egy olyan félig katona, félig polgári szervezetnél, mint a polgári védelem, amely ráadásul az egész la­kosság életét, anyagi javait hivatott védeni, magától ért­hető a kapcsolattartás a kü­lönböző állami, gazdasági és társadalmi szervekkel. A ve­lük való együttműködésnek megyénkben is gazdag ha­gyományai vannak. Nem új­keletű a közös munka a Vö­röskereszt megyei szerveze­tével sem; s ez az együtt­működés előnyös. Dr. Csehák Judit szociális és egészség- ügyi miniszter a következő­ket mondta énről a Vöröske­reszt legutóbbi kongresszu­sán: — A vöröskeresztes moz­galom. biztonságot ad mind azoknak, akik életük nehéz­ségeivel birkóznak és tudják ha nem boldogulnak, számít­hatnak a segítségére. A Vö­röskeresztben dolgozók szá­mára is kézzel fogható való­ság, hogy ha tenni kell, ak­kor társakra találnak. Ez a szervezet közösség is a tag­ságnak, és azoknak is, akik itt egy nagyobb, segítőkész családra találnak. Érzelmi többletet kap az is, aki segí­tett és az is, aki segítséget kapott. A polgári védelmi szerve­zetek ebben a szellemben folytatták megyénkben az egészségügyi alegység-pa­rancsnokok és a beosztott ál­lomány továbbképzését. Ar­ra törekedtek, hogy az egész állomány minél jobban kö­tődjön a Vöröskereszthez. É törekvés eredményességét jelzi az is, hogy a parancs­nokok több, mint kilencven százaléka tagja a Vöröske­resztnek. Sokan vezetőségi tagok közülük, illetve külön­böző bizottságokban tevé­kenykednek. A Polgári Vé­delem Országos Parancsnok­ságával, a minisztériummal és a Vöröskereszttel közösen kialakított tervek alapján támogatták a polgári védel­mi elsősegélynyújtó alegysé­gek szervezését, kiképzését, illetve továbbképzését. A polgári védelmi elsőse­gélynyújtó alegységek kikép­zési szintjének felmérésére jó lehetőséget biztosít a Pol­gári Védelem Országos Pa­rancsnoksága, a Magyar Vö­röskereszt Országos Végre­hajtó Bizottsága és az Egész­ségügyi Minisztérium VII. főosztálya által kiírt országos verseny. Az ilyen vetélkedők is bizonyítják, hogy a Vö­röskereszt milyen szorosan kapcsolódik a polgári véde­lemhez. Az országos verseny üze­mi, területi alapszintű ve­télkedőit 1988. június 15-ig kell megtartani. A megyénk­ben szervezett nyolcvankét egészségügyi szakaszból negyvennyolc nevezett az or­szágos versenyre. Az orszá­gos döntőn első három he­lyezést elért szakaszok „A polgári védelem kiválója” cí­met kapják meg. Az alapszintű vetélkedők­nél jóval komolyabb felada­tot jelent a városi döntők előkészítése és levezetése. Ezért jó, ha a Vöröskereszt szervezetei tartják a kapcso­latot a városi polgári védel- tni törzsparancsnokságokkal és kérik gyakorlati segítsé­güket. Az utóbbi öt évben a két szervezet együttműkö­dése sikeres volt. A polgári védelemnek me- gveszerte sok önkéntes segí­tője van. Abádszalókon szer­veződött például egy tizen­négy tagú vízi mentőszolgá­lati alegység, amely a Vörös- kereszt állományából átke­rült a polgári védelemhez. Az első összevont kiképzést Balatonföldváron tartották számukra. Tevékenységük akkor lehetne sikeresebb, ha lelkesedésük jobb technikai felszereltséggel párosulna. Ez a példa is azt bizonyítja, hogy a két szervezet együtt­működésének kedvező hatása a lakosság körében is jóté­konyan érződik A polgári védelem helyzete és feladatai Megyei parancsnoki értekezlet Szolnokon A polgári védelem legutóbbi megyei parancsnoki érte­kezletének résztvevői megtöltötték a megyei tanács nagy­termét. Az értekezletet dr. Bereczki Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyettese nyitotta meg. Külön köszöntötte az elnökségben helyet foglaló Komáromi István vezérőrnagyot, hátországi és polgári védelmi parancsnokot; dr. Rábold Gá­bort, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, a megyei hon­védelmi bizottság titkárát; Munkácsi István ezredest, a me­gyei hadkiegészítési és területvédelmi parancsnokság pa­rancsnokát és Zsovák Lászlót, a Munkásőrség megyei pa­rancsnokát. A megyei polgári védelem tavalyi munkájáról és idei feladatairól Szécsi Ferenc ezredes, a polgári védelem megyei törzsparancsnoka adott számot. A magasabb alkalmazási készenlétbe helyezés biztosítása Szécsi Ferenc ezredes be­vezetőül kül- és belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Is­mertette a honvédelmi mi­niszter és a hátországi és polgári védelmi parancsnok országos vezetői értekezletén elhangzott állásfoglalásokat ezekben a kérdésekben, s elemezte a megyei tapaszta­latokat. Majd arról szólt, hogy igen fontos tennivaló a polgári védelmi szakszolgá­latok és önvédelmi szerve­zetek magasabb alkalmazási készenlétbe helyezésének ál­landó biztosítása. Tapaszta­lataikat a következőkbe ösz- szegezte: — Az okmányok ellenőrzésére került sor 21 községben és 43 üzemben, in­tézményben. Alkalmazási készenlétbe helyezéssel egy­bekötött üzemi komplex gyakorlat volt 6 üzemben. Ellenőrzéseink tapasztala­ta, hogy a városok, községek, üzemek polgári védelmi pa­rancsnokainak többsége alapvetően ismeri az alkal­mazási készenlétbe helyezés rendszabályait, terveik nap­rakészek, képesek az azok­ban foglalt feladatok végre­hajtására. Az is megállapít­ható azonban, hogy helyen­ként — különösen ott, ahol parancsnoki váltásra került sor — a naprakészséget rendszertelenül, formálisan hajtják végre. — Kiemelt figyelmet for­dítottunk a hat komplex üze­mi gyakorlat tervezésére, szervezésére és végrehajtá­sára. Az üzemeket elsősor­ban a bekövetkezhető ipari és egyéb katasztrófák meg­előzésében, következményei­nek felszámolásában, az állóképesség növelésében, az alegységek tevékenységé­nek ellenőrző jelleggel tör­ténő végrehajtásában gya­koroltattuk. Szaktisztjeink és a városi törzsek megfelelő segítséget nyújtottak mind az előkészítés, mind pedig a végrehajtás során. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a különbö­ző szintű összevont és a bá­zisokon megtartott felkészí­tések, valamint üzemű komp­lex gyakorlatok a legeredmé­nyesebbek. Az itt felkészí­tett állomány hozzáértése lé­nyegesen emelkedett, fejlő­dés tapasztalható a foglalko­zások gyakorlatias levezeté­sében is. Negatív jelenségekkel is találkoztunk. Egyes üzemek­nél gond van a végrehajtott kiképzések okmányainak naprakészségével, a foglalko­zási nyilvántartások, vázla­tok megőrzésével, a megtar­tott foglalkozások elszámo­lásával. Több helyen beszédtéma az oktatásra kerülő tan­anyaghoz kapcsolódó sza­bályzatok, segédletek, fil­mek és egyéb irodalmak hi­ánya. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy az orszá­gos parancsnokság az elmúlt 3 évben mintegy 15 tanköny­vet és segédletet, több mint 20 oktató és propaganda fil­met adott ki, amelyek a me­gyei és városi törzseknél, nagy részük pedig a közsé­geknél is megtalálható. A jövőt illetően tovább fog ja­vulni a helyzet, mivel meg­kezdődtek a videofilmek gyártásai. Már 1988. első félévében elkészül egy vi­A megyei törzsparancsnok részletesen elemezte a kikép­zés és a felkészítés eredmé­nyeit is. .Ezekről — többek között — a következőket em­lítette meg: — 1987-ben tel­jes állománnyal részt vet­tünk az országos hadijáté­kon, amelynek során feldol­gozásra kerültek a háborút megelőző polgári védelmi feladatok, a harckészültség­be és alkalmazási készenlét­be helyezés rendszabályai, az ellenség hagyományos és nukleáris fegyverekkel mért csapásai felszámolásának polgári védelmi feladatai. A szakszolgálatok és önvé­delmi szervezetek, valamint a munkaviszonyban álló dol­gozók, a lakosság és a tanuló ifjúság éves kiképzését, fel­készítését a központi elvárá­soknak megfelelően végez­tük. Idejében kiadtuk a me­gyei parancsnok éves kikép­zési intézedését, értekezletet tartottunk a szakszolgálatok parancsnoki állományának bevonásával, ahol elemeztük, értékeltük az előző év kikép­zésének tapasztalatait és határoztuk meg a tennivaló­kat. Az alegységparancsnokok kiképzését — Slzolnok és Jászberény városok kivételé­vel. ahol a nagy létszám mi­att önállóan végezték — 3— 4 város összevonásával haj­tottuk végre. deofilm és megkapjuk to­vábbterjesztés céljából. Szinten maradt, nincs előbbrelépés a munkavi­szonyban álló dolgozók fel­készítésében annak ellenére, hogy a megyei parahcsnok kiképzési parancsa külön is kitér e kategória felkészíté­sének javítására. Ügy kell fogalmaznom, hogy az üzemi parancsnokok személyes hoz­záállása döntően befolyásol­ja a felkészülés hatékonysá­gát, melyre felhívom a váro­si és községi parancsnok elv­társak figyelmét. Az 1986/87-es kiképzési év­ben megyei szinten — szak­szolgálatok, önvédelmi szer­vezetek, üzemi dolgozók vo­natkozásában — mindössze­sen mintegy 157 ezer dolgozó kiképzésére, továbbképzésé­re, felkészítésére került sor. A munkaviszonyban nem álló lakosság és tanuló ifjú­ság polgári védelmi felké­szítését az általános és szak­propaganda útján megyei és városi terveink alapján vé­geztük. Minden városban a honvé­delmi napok keretében pol­gári védelmi kiállítás volt. Megtartottuk a filmhónapot is, amelynek ünnepélyes megnyitója Jászberényben volt. A megye 9 városában és az azokhoz kapcsolódó községekben mintegy har­minchétezren tekintettek meg polgári védelmi témájú filmet. A kollektív védelemről szólva megemlítette Szécsi Ferenc ezredes, hogy meg­történt a lakosság és az üze­mi dolgozók kitelepítési-, befogadási tervének korsze­rűsítése, majd az RBV-vé­delem, az anyagi- és pénz­ügyi gazdálkodás kérdései­nek részletes taglalása után a vezetés, az irányítás és az együttműködés feladataival foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a személyi állományt a politikai szilárdság, a meg­felelő szakmai és vezetői készség jellemzi. Tovább szi­lárdult az egyszemélyi pa­rancsnoki rendszer, a veze­tői rátermettség. A szakmai és vezetői felkészültség mel­lett nőtt az önállóság, a kez­deményezőkészség, az egy­személyi felelősség. Ebben a témakörben mon­dandóját így summázta a megyei törzsparancsnok: — összességében megállíthat­juk, hogy a Megyei Polgári Védelmi Parancsnokság sze­mélyi állománya az elmúlt évben kiegyensúlyozottan és tervszerűen végezte munká­ját, melynek eredményekép­pen növekedett a parancs­nokok és törzsek irányító készsége, további tapasztala­tokat szereztünk a polgári védelmi feladatok ellátásá­hoz. A rendelkezésre álló anyagi és pénzügyi erőforrá­sok ha nehezen is, de bizto­sították a készenlétbe helye­zési követelmények teljesí­tését. Fokozatosan javult az ellátottság színvonala egyéni védőeszközökből, valamint szakanyagokból. Tanácsi ap­parátusaink a polgári védel­mi feladatokat tevékenysé­gük szerves részének tekin­tették. Az ipari és mezőgaz­dasági üzemek, vállalatok vezetői megfelelő gondot for­dítottak a polgári védelmi feladatokra. Biztosították a szükséges személyi és anya­gi feltételeket. Nagymérték­ben segítette munkánk haté­konyságát a megyei honvé­delmi bizottság és a városi védelmi bizottságok, vala­mint a tanácsi végrehajtó bizottságaink feladatszabó, beszámoltató tevékenysége. Semmi sem maradhat el Befejezésül az idei felada­tokról — többek között az új hátországi és polgári vé­delmi parancsnokság felállí­tásáról — szólt. Idézte Ko­máromi István vezérőrnagy szavait: „Felhívom a figyel­met arra, hogy a vezetés át­szervezése ellenére vala­mennyi feladatunkat mara­déktalanul végre kell hajta­ni, semmi nem maradhat el. ..’’-„Mit tehetnek és te­gyenek az alárendeltek? Mindenek előtt tervszerűen és maradéktalanul teljesítsék a tervezett feladataikat. Ezentúl két dolog nagyon fontos. Mindenek előtt legye­nek még önállóbbak — ez később is követelmény lesz — hiszen az átszervezés idő­szakában csökken a rálátá­sunk, főleg részkérdésekben. A másik, hogy alaposan ké­szüljenek fel az átvételre, a parancsnokok és szakterüle­tek vezetői a jelentésekre, minden területen az átte­kinthetőségekre, a rendre és a fegyelemre.” — Fel kell tehát készül­nünk — mondta a megyei törzsparancsnok a további­akban — a megyei polgári védelem átadás-átvételére, melynek során községekig bezárólag kötelezettségként jelentkezik a megalapozott, reális kép alkotása tevé­kenységünkről, szervezeti, anyagi, felkészültségi hely­zetünkről. Ugyanakkor jelez­nünk kell azokat a tényezőé két, amelyek hátráltatják előrehaladásunkat. Befejezésül részletesen is­mertette azokat a polgári védelemmel kapcsolatos fel­adatokat, amelyeket a veze­tőknek és a lakosságnak is- merniök kell. A törzsparancsnoki beszá­moló elhangzása után Rá- bold Gábor, a megyei hon­védelmi bizottság nevében mondott köszönetét a polgári védelmi munkáért, tolmá­csolta a megyei honvédelmi bizottság elismerését. Ezt követően Komáromi István vezérőrnagy a hátországi és polgári védelmi egységek integrációjából adódó felada­tokat elemezte. A parancsno­ki értekezlet Bereczki Lajos zárszavával ért véget. S. B. Kiemelt figyelem a komplex üzemi gyakorlatokra Beszélgetés Marx György akadémikussal A lakosságnak is jó

Next

/
Oldalképek
Tartalom