Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-10 / 59. szám

1988. MÁRCIUS 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Bükk Araházat építettek Miskolcon. A több mint ötezer négyzetméter alapterületű üz­letben a Borsodi Iparcikk Kereskedelmi Vál lalat, a Borsodi Ruházati Kereskedelmi Vál­lalat, valamint a Miskolci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat kínálja áruit. Az áru­házban oktatókabinetet is létesítettek az ipa ri tanulók oktatására Ha üzlet nincs, . bolt se lesz? Két évvel ezelőtt a megyei tanács vb. kereskedelmi osz­tályának kezdeményezésé­re élelmiszeripari és keres­kedelmi vállalatok képvise­lői tanácskoztak arról, hogy diabetikus boltot kellene nyitni a megyeszékhelyen. Ötféle áruért öt boltba A kereskedelmi osztály fő­előadója, Kissné Földesi Ir­ma így indokolja a kezde­ményezést. — Korábban a városi ta­nácsnál dolgoztam, és sok­szor érkezett hozzánk közére dekű javaslat, hogy -kellene egy szakboltot létesíteni. Ha az ellátásról fogalmaztunk jelentést, mindig kiderült belőle, hogy nincs választék a diabetikus termékekből. Később ez a probléma már személyesen is érintett, mert édesapám cukros, és meg­kért, hogy vásároljak neki. Más, amikor szakemberként mefogalmazom a jelentés­ben, hogy rossz az ellátás, és más, amikor a saját bő­römön érzem, hogy ötféle áruért öt boltba kell el­menni. A tanácskozást azért hívtuk össze, hogy a cégek közül valaki vállalja a gesz­Családsegítö — Miért vállalnák önök a bolt üzemeltetését? Nem len­ne ráfizetéses? Hiszen gyor­san romló árukról van szó... — Minden újszerű üzlet kockázattal jár. Bennünket ez nem riaszt vissza. ■ Biz­tos, hogy nagy hasznot nem hozna, de megyei érdekeket segítenének vele. — Mikor nyit tehát a dia­betikus bolt? — Nem tudom. Mi vállal­tuk, hogy fenntartjuk, el­látjuk áruval, biztosítjuk a szaktanácsadást, de helyisé­get nem tudunk vásárolni. Ha helyet kapunk, nyit a bolt. Kissné Földesi Irma: — A szolnoki mentőállo­más üressé vált régi épülete Megoldás tori szerepet... Az Élelmi­szer- Vegyiáru Kereskedel­mi Vállalat partnernek mu­tatkozott. Csikók Sándor, a vállalat igazgatója: — Az volt az elképzelé­sünk, hogy az üzletben a diabetikus áruk lehetőleg teljes váalsztékát kínáljuk. Nemcsak Magyarországon termelt vagy behozott ter­mékeket, hanem a helyi cé­gek gyártmányait is. Tizen­két bolt választékát néztük meg: a diabetikus áruk 30— 40 százalékát kínálták. Ma­gyarul: ha a cukorbeteg „be akar vásárolni ”,nyolc, ki­lenc Boltot i!s végig kell járnia. — A diabetikus áruk mi­lyen skáláját lehetne bizto­sítani a szakboltban? — Nyolcvan százalékát ál­landóan kínálhatnánk. kontra bolt épp megfelelt volna a cél­nak. Az épület a városi ta­nácsé lett. Levélben kértük a tanácselnököt, hogy a bolt kapjon helyet az épületben. Egyébként az Élelmiszer- Vegyiáru Vállalat a berende­zést is biztosította volna, amely körülbelül '800 ezer forintba kerülne... Bálint Ferenc, .a Szolnoki Városi Tanács elnöke: — A mentőállomás épüle­tét úgy adta át az Országos Mentőszolgálat 3 millió fo­rintért, hogy egészségügyi létesítmény . kaphat helyet benne. Akkoriban alakult a szolnoki családsegítő köz­pont, amely az épületbe köl­tözött. A kereskedelmi osz­tály már akkor kérte 'a he­lyet, amikor a családsegítő az épületben volt. kerestetik — Ügy tudom, ők beérték volna az épület földszintjé­vel ‘ is... — Az egész épület 170— 180 négyzetméter. Az utolsó négy hónapban a központot ezren keresték meg. Nem­csak az irodáknak, hanem a családsegítő klubjainak is helyet kell adni; biztosítani, hogy akár négyszemközt is beszélgethessenek az ügyfe­lekkel. — Más megoldás nincs a város centrumában ? — Kevés helyiséggel ren­delkezik a tanács. És olyan­ról, amelyik belátható időn belül üres lesz, nem tu­dok1. .. De mint a megyei ta­nács vb. kereskedelmi osz­tályának írt levelemben is benne van: keressük a meg­oldást. — És mi a megoldás? — Talán a megyei kór­ház környékén lehetne va­lamit kezdeni. Hiszen a kórházba sok beteg jár. Ar­rafelé még nem néztük a le­hetőségeket. Az igazi meg­oldás az lenne, ha az Élel- miszer-Vegyiáru Vállalat vásárolna üzlethelyiséget. Vagyis... a pénzen múl­na? Hiába a szándék? Kiss­né elmondta, hogy az ÉVNV diabetikus csomagok küldé­sét is vállalná a megye tele­püléseire. Hiába vannak a jó ötletek? A pénz beszél? Ha üzlet — business — nincs, bolt se lesz? Készülőben a város monográfiája írjon ön is Túrkevéröl Mint arról korábban több alkalommal is hírt adtunk, az előzetes elképzeléseknek, terveknek megfelelően ha­ladnak Túrkeve monográfi­ájának előkészületei. A ku­tatómunkában résztvevő intézmények és szervezetek legutóbb pályázatot hirdet­tek — elsősorban azzal a cél­lal, hogy valósághű, adatgaz­dag kiadvány készüljön a város egykori és mai életé­ről. Az írjon ön is a Túr- kevéről szóló könyvbe cím­mel meghirdetett pályázatra azoknak a dolgozatait vár­ják, akik ma , is a városban élnek, illetve elszármaztak onnan, de visszaemlékezése­ikkel, dokumentumaikkal, adataikkal hozzá tudnának járulni a monográfia elké­szítéséhez. Az ajánlott témák köre igen széles. Pályázni lehet életsorsokat, egy-egy család vagy ember élettörténetét, a tsz-ek megalakulását, a pász­toréletet, az egyes pártok tevékenységét, a jeles ünne­peket, népi hagyományokat, ragadványneveket stb., be­mutató, kézzel vagy géppel írt dolgozattal, magnókazet­tára mondott visszaemléke­zéssel, régi iratokkal, fény­képekkel. A pályázatokat a Finta Múzeumiban kell lead­ni 1988., április 30-ig — a Pályázó nevével, életkorá­val és lakcímével együtt. A legjobb pályamunkák díjait májusiban adják majd át ké­szítőiknek. Újabb taggal gyarapodott a magyarországi borrendek sora: Szekszárdon a Várme­gyeháza Borozóban ünnepé­lyes szertartás keretében megalakult az Alisca Bor­rend. Az eseményen, ame­lyen részt vett Teszár Jó­zsef és Bíró Tibor, a Bacc- husi Borrendek magyaror­szági nagymestere, illetve titkára is, tizen tettek pró­bát a szőlészeti és borászati ismeretekből, majd beírták nevüket a borrend eredeti, XIX. századból származó kutyabőrrel bevont nagy­könyvébe Hogy vita lesz, az biztos Beszélgetés a közlekedési törvényjavaslatról A közlekedési törvény szerény javaslatként még csak arra vár, hogy az or­szággyűlés szentesítse, de máris olyan vitát kavart, hogy joggal jósolható: ez a polemizáló kedv tovább tart majd a Parlament tavaszi ülésszakán is. Az Ország- gyűlés építési és közlekedé­si bizottságában még az is felmerült, hogy ne terjesz- szék a törvényhozás fóruma elé, végül is szabad utat ka­pott a megszavazásig. A közlekedésünk gondjai mé­lyek és súlyosak, és ha már a Parlament tárgyalja a tár­ca felvetéseit, úgy szüles­sen megoldás a legégetőbb problémákra, — így érvel­nek az aggályoskodók. Erre azonban gazdasági helyze­tünk ismeretében nincs le­hetőség. — Mit várhatunk mégis az elfogadásra váró közlekedési törvénytől? — kérdeztük Boros András szolnoki or­szággyűlési képviselőtől. — Amikor a törvényja­vaslatot kézhez kaptam, mind a munkahelyemen, a Szolnoki Járműjavítóban, mind pedig a szakma maga­sabb fórumain kikértem a hozzáértők véleményét. A várva várt csodát nem tar­talmazza a törvényjavaslat. Jogi szabályozásokkal segí­ti a közlekedési dolgozók munkáját, felold néhány olyan rendeletet, melyek a túlszabályozás érzetét kel­tették, és ösztönöz a környe­zetvédelemben olyan tenni­valókra, amelyek viselkedési formáink megváltoztatásá­val is hozhatnak eredményt. — Versenyhelyzetet te­remt viszont a fuvaroztatás- ban, hiszen tág lehetőséget ad a magánkezdeményezés­nek. — Igen, a törvényjavaslat tartalmazza a magántulaj­donban lévő gépjárművek mennyiségi növelését és a súlykorlátozás eltörlését, de javasolja azt is, hogy egy- egy vállakozó akár harminc alkalmazottat is tarthasson. Csakhogy ennek is megvan a hátulütője: máris sok a pa­nasz a lakótelepek környé­kén a magánfuvarozókra, akik a személygépkocsik számára épített — és ilyen léptékkel tervezett — parko­lóban állnak be járműveik­kel, és zajártalommal meg füstszennyezéssel terhelik lakótársaikat. Hiszen a te­hergépkocsijaik már kikop­tak valamelyik Volán-te­lepről, így műszaki állapo­tuk ennek megfelelő. Ha a növekvő magángépkocsi­park a jövőben is a lakóte­lepek környékén talál ott­honra, némelyik parkoló ki­sebb tefuteleppé válhat. Erre feltétlenül figyelni kell a törvény vitájában. — A személygépkocsik­kal közlekedő állampolgárok mire számíthatnak? — Szigorúbbá válik a műszaki állapot felülvizsgá­lata mind a vizsgákon, mind pedig az alkalmi közúti el­lenőrzések során. Viszont mindenképpen könyebbsé- get jelent, ha a javaslat törvényerőre emelkedik, hogy a műszaki vizsgára csak kétévenként kötelezik majd a gépkocsikat, a jelen­legi egy év helyett. Ez ter­mészetesen csak a jármű­vek „idősebb korosztályára” vonatkozik. Megnő az üzemben tartó felelőssége a gépkocsiért, ugyanígy a köz­út állapotáért is nagyobb felelősség terheli majd a közlekedőket. Ha valaki szennyez, sarat hullat el, a jelenleginél komolyabb szankcióknak nézhet elébe. Érthető? hogy én elsősorban a vasút szemszögéből nézem a helyzetet. Jó lenne — és gondolom ez a * környezet- védelem érdekét is szolgálná —, ha a MÁV nagyobb részt kapna az áruk szállításából. Túlzottan megterheltük a közutakat a teherfuvarral és ezt az útjaink állapota ne­hezen viseli. — De hát felkészült a na­gyobb feladatokra a vasút? — A jelenlegi kapacitás­ból is futná még a jelentő­sebb igénybevételre. Az vi­szont igaz, hogy korszerűsí­teni kellene a vasúti pá­lyákat, a kocsiparkra is rá­férne a modernizálás, és elsősorban a személyforga­lomban a szolgáltatási szín­vonal is hagy kívánni­valót maga után. Mindennek természetesen olyan gazda­sági kihatásai vannak, ame­lyek miatt 1990-ig erre reáli­san gondolni sem lehet. A mostani törvényjavaslat vár­hatóan nagy vitát hoz majd, és ha megoldást nem is ad valamennyi gondra és prob­lémára, arra alighanem jó lesz, hogy ráirányítsa a fi­gyelmet a tárca ellentmon­dásaira. S talán egyszer, amikor erre pénz is kerül, egy átfogó parlamenti vita során megszületnek azok a döntések is, melyek lehető­vé teszik, hogy országunka közlekedésben felzárkózzon az európai átlaghoz. —Pb— Legtöbbször üres kézzel távoztak ci Z ti Sk Sk lj Sí f <Eü 4& tékof ígér a szolnoki snort« és iátékbnlft Az utóbbi hónapok enyhe időjárása nem kedvezett a téli sportok kedvelőinek. Várták a hideget és a havat a szánkó és korcsolya tulaj­donosok, és azok is, akik csak tavaly vásároltak belő­lük — legalábbis erre lehet következtetni az Ideál Ke­reskedelmi Vállalat szolnoki sport- és játékboltjának for­galmából. Tavaly több mint ezer fa-, műanyag- és fémszánkót adtak el, már csak egy ár­válkodik az üzletben. Megle­pő, hogy e tipikusan téli portékából tavaly ugyanany- nyi talált vevőre, mint a ko­rábbi években. Jó volt a kor- csolyacipő-kínálat is. Sílé­cekből az ellátás megfelelt a keresletnek többször kellett érdeklődniük, ha ragaszkod­tak valamely típushoz, és azoknak is, akik kisebb mé­retű lécre Vágytak. Az üzlet bevételeinek tíz százaléka származik a sport­eszközök eladásából. Múlt év szeptemberétől ‘a termé­kek köre szűkült, ugyanis horgászfelszereléseket már nem árusítanak itt. A sport­szerek forgalma viszont többnyire idényjellegű. Nem­csak az értékesítést nehezíti meg, a fogyasztókat is bosz- szantja, ha valamely áru nem kapható abban az év­szakban — vagy inkább előt­te —, amikor használni le­hetne. Tavasszal hiányoztak a görkorcsolyák, a tenisz­ütőkből is késve szállítottak. Jó és egyenletes volt — most is az — a bőrlabda kí­nálat. Szerencsére egyre többen felismerik, hogy egészségük megtartásában mennyire fontos a fizikai állóképesség megőrzése. Sokan — akár otthon is — szeretnék javí­tani erőnlétüket. Kérdés, hogy kaphatók-e az ehhez szükséges sporteszközök. Sajnos legtöbbször üres kéz­zel távoztak, akik súlyzót, expandert, ugrálókötelet ke­restek. A képhez hozzátar­tozik, hogy a hiányok köz­vetlen oka az akadozó áru­ellátás volt, ugyanis .a Triál nem tudta idejében biztosí­tani az igényelt mennyiséget. Már csak azért sem, mert a kérdéses termékekből ne­kik sem volt. Az üzlet forgalma a ter­vezettől mintegy 3 millió fo­rinttal elmaradt. Lényegé­ben ennyi bevételük lett volna a kempingáruk érté­kesítéséből. Ezeket azonban hiába keresték a vásárlók. A gyakorlat azt mutatja, hogy a sátrak és a kiegészítő ter­mékek forgalma összefügg. Az előbbi hiánya miatt, ke­vesebb kelt el gumimatrac­ból, hálózsákból. Lényege­sen jobb volt a sportruha- kínálat. A múlt év végi fel­vásárlás után kiürültek a polcok, de a készletet az­óta pótolták; a szabadidőru­hák, rövid ujjú pólók, tor­nacipők széles választéka várja most a vásárlókat. Megváltozott a bolt mű­ködésének formája. Január elsejétől már nem társüze- meltető a Triál, hanem egy, a tíz legnagyobb üzleti part­ner közül. A vevők ízlését is szem előtt tartva a bolt dön­ti el, hogy kivel köt szerző­dést. Áz önállóság több munkával jár, de csak így növelhetik bevételeiket. A termelő vállalatoktól közvet­lenül is vásárolhatnak, így a fogyasztók igényeihez iga­zodó árukat rendelhetnek; nagyobb hasznot könyvel­hetnek el, ugyanis a ter­mékek árai nem tartalmaz­zák a nagykereskedelmi ár­rést. Sz, Z. Paulina Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom