Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-09 / 58. szám

1988. MÁRCIUS 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Parlamenti bizottságok ülésén Vita a közúti közlekedésről és a szövetkezeti törvénymódosításról A Május 1 Ruhagyár gyáregységének idei gondjairól jük, ezért úgy döntöttünk a Kedden a ■> Parlamentben Stadinger István elnökleté­vel — együttes ülést tartott az Országgyűlés építési és közlekedési, yalamint jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottsága. A képviselők a köz­úti közlekedésről szóló tör­vényjavaslatot vitatták meg. Jelen volt az ülésen Markója Imre igazságügyminiszter és Orbán Lajos közlekedési miniszter. Urbán Lajos a? előter­jesztés szóbeli kiegészítésé­ben elmondta: töbh mint két éve folyik a törvény előké­szítése. A jogszabály-terve­zetet több alkalommal véle­ményezték országgyűlési bi­zottsági üléseken, széles kö­rű társadalmi vita is folyt arról, hogy milyen kérdések­re térjen ki a jogszabály, s szakmai fórumok is vélemé­Bensőséges hangulatú nő­napi ünnepséget tartottak tegnap délután Szolnokon, a megyei tanácsnál, amelyen a közoktatásban, közművelő­désben kiemelkedő szakmai munkát és közéleti tevé­kenységet végző pedagóguso­kat, könyvtárosokat, techni­kai dolgozókat tüntettek ki. A Tejipari Vállalatok Trösztje bejelentette, hogy az idén többet fizet a julhte- jért, mint tavaly, és segíti a termelőket abban is, hogy kedvezményesen vásároilhas- sanak fejőgépeket. Az intéz­kedést nyilvánvalóan az vál­totta ki, hogy a juhtejbőt készült termékeknek kedve­zően alakul az exportpiaca. A hat százalék zsírtartal­mú, exportsajt gyártására alkalmas tejért eddig 18 fo­rintot fizettek literenként, idén viszont ezt az alap­árat 21,6 forintra emelték. A minőségi prémium mérté­ke is növekszik: ha a leadott tej zsírtartalma meghaladja a 6 százalékot, akkor a több­letzsír minden kilogrammjá­ért 10 forintot fizetnek a termelőknek az eddigi 80 fo­rint helyett. Az erős exportérdekeltsé­get jelzi, hogy a konvertibi­lis elszámolású piacokon el­adott sajt nyereségéből az ipar a korábbinál nagyobb évközi előleget fizet a gaz­daságoknak, és az export­nyereség felét továbbra is megkapják év végén a ter­melők. nyezték a tervezeteket. A Minisztertanács által elfoga­dott változatot ismét egyez­tették a társhatóságokkal. A miniszter három, időközben elfogadott szövegmódosítást ismertetett a képviselőkkel, majd megkezdődött a vita. A szövetkezetekről szóló 1971. évi 3. törvény módosí­tását ugyancsak külön ülé­sen vitatta meg a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizott­ság Antalffy György elnök­letével. A képviselőkhöz korábban eljuttatott írásos előterjesz­tés megállapítja: növelni kell a szövetkezetek belső autonómiáját, elsősorban az önkormányzat kérdéseiben. Ennek érdekében fel kell ol­dani a közérdek által nem indokolt jogi kötöttségeket. Elő kell segíteni a szövetke­Az ünnepségen a Szolnoki Szamuely Tibor Gépipari Szakközépiskola fiúkórusa és Völgyi Csaba, a Tiszaparti Gimnázium tanulója műsor­ral köszöntötte a megjelente­ket, majd Vincze Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője mon­dott beszédet, amelyben el­Az eddigieknél többet ál­doz a tröszt arra, hogy a juhászatokat fejőgépekhez juttassa. A Taurina és az Agrocoop berendezései több­féle konstrukcióban is a gaz­daságokhoz kerülhetnek, de ezeknek a módoknak a közös vonása az, hogy a szerződés lejárta után a gépek a ter­melők tulajdonába mennek át. Szolnok megyében jelenleg összesen 47 nagyüzemben fo­lyik juhtenyésztés, közülük azonban csak kilenc helyen foglalkoznak tejtermeléssel is. Az összes anyaállomány- nak alig az egyötödét fejték csak 1987-ben, mert ez a te­vékenység rendkívül munka- igényes, amire a gazdasá­goknak egyszerűen nincs ka­pacitásuk. Az idei kedvező rendelke­zésektől nem várható, hogy egy csapásra megélénkítik majd a kedvet a tejtermelés iránt. Biztosabbak lesznek viszont azoknak a gazdasá­goknak a pozíciói, akik ed­dig is értékesítettek juh tejet. Nagyobb lesz a nyereség a tejen, jövedelmezőbbé válhat a juhászati ágazat. zetek átalakulását más ága­zatba tartozó vagy más for­májú szövetkezetté, annak érdekében, hogy a tagok szabadabban választhassák meg a számukra megfelelő szövetkezeti formát. A szö­vetkezeti tagok anyagi esz­közeinek bevonása a gazdál­kodásba, a termékszerkezet változtatása, a fogyasztási jellegű szövetkezeteknél pe­dig a szolgáltatások fejlesz­tése szempontjából is egyre nagyobb jelentőségűvé vá­lik. Ezért a vagyoni kapcso­latok terén is csökkenteni szükséges a jogi előírásokat, s növelni a belső szabályo­zás szerepét. A vitában felszólalók több módosító indítványt tettek, amelynek nagy részét dr. Markója Imre igazságügyi­miniszter elfogadta. ismeréssel és lírai szavakkal szólt a nők munkahelyen, otthon, a családban és a köz­életben végzett tevékenysé­géről. A köszöntő szavak után Ürmössy Ildikó, a megyei tanács elnökhelyettese ki­tüntetéseket adott át. Kivá­ló Munkáért kitüntetésben részesült Deák Lászlóné, a Homoki Általános Iskola és Diákotthon nevelőtanára, Herbály Imréné, a Kunhe- gyesi I. számú óvoda veze­tője, Kovács Sándorné, a Kisújszállási Általános Is­kola és Diákotthon gyermek- felügyelője, Nagy Lászlóné, a Tiszafüredi Kossuth Téri Általános Iskola tanítónője, Pásztrai Erzsébet, a Szolno­ki Varga Katalin Gimnázi­um könyvtárosa és Szűcs Antalné, a mezőtúri gamesz igazgatóhelyettese. Tizenné­gyen pedig Miniszteri Di­csérő Oklevelet vehettek át. A kitüntetettek nevében Nagy Lászlóné köszönte meg az elismerést. Ruházati kereskedelem Csökken a forgalom Az év eleji áremelkedé­sek miatt az idén a tava­lyinál 4 százalékkal kisebb forgalomra számít a ruháza­ti kereskedelem. Várható, hogy mind töb­ben otthon szeretnék majd megvarrni a divatos holmi­kat, ezért több méterárura lesz szükség. Mennyiségében kellő kínálattal állnak a ve­vők rendelkezésére. Nehezen vitatható, hogy gazdaságunk egyik legéle­sebb kérdése ma a foglalkoz­tatás. Az erről szóló cikkek­nek és nyilatkozatoknak van egy már-már visszatérő ref­rénje: a legfőbb gondot a szakképzetlen női munkaerő lekötése jelenti. Jellemzi ez a megyét és a* egyes régió­kat A Május 1 Ruhagyár szol­noki gyáregysége köztudot­tan nőiket foglalkoztat. Az egység igazgatójánál, Schüsz- iemé Fazekas Katalinnál ar­ról érdeklődtem, hogy mi­lyen a munkaerőhelyzetük és mennyire tudnak esetleg részt vállalni — vagy meny­nyire nem? — a foglalkoz­tatási gondok megoldásából. Abér is kellene, az ember is — Ellentmondásos a hely­zetünk — kezdte a beszélge­tést az igazgatónő. — A ke- resettöffnég-szabályozás kife­jezetten a létszámcsökken­tésre Ösztönöz bennünket. A keresettömegünket ugyanis ebben a rendszerben, csak az előírt minimális mértékben tudjuk az előző évihez ké­pest emelni, az idén például másfél százalékkal... Hiába növeljük a termelésünket, nem fizethetünk ki több pénzt a dolgozóinknak. A jöbb és több munkát csak úgy tudjuk anyagilag is el­ismerni, ha létszámot csök­kentünk. Számításaink sze­rint öt-hat százalékos „fo­gyásra” lenne ahhoz szük­ség, hogy viszonylag elfogad­ható mértékben emelhessük a dolgozóink keresetét. — Van miiből csökkenteni? Tudnak létszámot megtaka­rítani a termelés veszélyez­tetése nélkül? — Az utóbbi tíz esztendő­ben a gyáregységnél, de vál­lalati és iparági szinten is, erőteljesen csökkent a lét­szám, és ennek eredménye­ként egészen közel kerültünk ahhoz a szinthez, amelytől nem mehetünk lejjebb anél­kül, hogy a termelésünk ve­szélybe ne kerülne. Tavaly négy százalékkal lettünk ke­vesebben, ami azt jelzi, hogy már csillapul a fogyás üte­me. — Tehát elfogynak a mun­kaerő-tartalékok... — Mennyiségben egy-két éven belül igen. A mi tarta­lékaink most már inkább abban lehetnek, hogy azok maradjanak, akikre szüksé­günk van. és azok menjenek el, akik nem felelnek meg a követelményeinknek... — Eddig ez másként volt? — Az eddigi létszámcsök­kenés túlnyomó részben spontán fogyás volt, amit nem nagyon tudtunk irányí­tani. Elmentek olyan dolgo­zók, akiket szívesen itt tar­tottunk volna, ugyanakkor vannak olyanok, akiktől jobb lenne megválni. Csak­hogy, úgy érzem, ma még a munkaügyi jogszabályok na­gyon erősen kötik a vezetők kezét. Alig van például le­hetőség arra, hogy elküld- jünk valakit csak azért, mert adottságainál, manuális készségénél fogva nem alkal­mas arra a munkára, amit nálunk kell végeznie, és nem tud megfelelni az elvárások­nak. Ha nem követ el fe­gyelmi vétségeket sorozat­ban, akkor a jog szerint maradhat. Kevesebb tanuló — Eddig arról beszéltünk, hogy hiába növekszik a gyáregység termelése, a ke­reseteket csak kis mérték­ben emelhetik. A belkeres­kedelem jelzései szerint vi­szont ebben az évben jelen­tős kereslet csökkenés vár­ható a ruházati termékek belföldi piacán, ami vissza­hat a termelésük nagyságá­ra is. Várhatók-e esetleg emiatt valamilyen munka­erő-gazdálkodási intézkedé­sek a gyáregységnél? — Tény, hogy a belkeres­kedelem várakozó álláspont­ra helyezkedett, és csak na­gyon óvatosan mert rendelni. Számunkra ez azért igazán fontos kérdés, mert termelé­sünk kétharmada belföldi piacra kerül. A kereskedői bizonytalankodás pontos ha­munkatársaimmal, hogy megvárjuk az első negyedév végét, amikor több informá­ciónk lesz. Csak akkor ha­tározzuk majd meg a továb­bi lépéseket. — Önök már hosszú évek óta maguk képezik a saját szakmunkás-utánpótlásu­kat.. Az említett gondok nem veszélyeztetik-e a vég­zős szakmunkástanulók el­helyezését? — Eddig évente általában hatvan-hatvanöt tanulót is­koláztunk be, és közülük negyvenöten-ötvenen kaptak nálunk szakmunkás képesí­tést. 1988 őszére viszont már nem mertem harmincnál nagyobb keretszámot kérni a beiskolázáshoz, számolva azzal, hogy a Végzős gyere­keknek a fele szokott ná­lunk munkába állni. Azt kell mondanom, hogy sze­rencsénkre, mert nem is tudnánk közülük többet el­helyezni. A szabályozás ugyanis arra is ösztönöz, hogy ne vegyünk fel több új szakmunkást, mint amennyi­vel egyébként csökkent a létszámunk. — Mi történt a többi fel­szabaduló szakmunkással? Vannak információik róluk? — Az elmenők többsége még a szakmát is itthagyja. Három éven át költjük rá­juk a pénzt, de az már nem itt hasznosul... Javítani kellene a haté­konyságot, élhetnénk a mos­tanság gyakorta alkalmazott fordulattal, ha nem ismer­nénk jól a gyáregység hely­zetét. Termékszerkezetét a vállalati központban határoz­zák meg, kereskedniük és az árakkal törődniük nem kell, fejlesztésre pedig az utóbbi tíz esztendőben nem kapott pénzt a Május 1. Ru­hagyár szolnoki gyáregysé­ge. Fogyó tartalékok A képlet tehát meglehető­sen kusza. Az eredmények javításához szükséges lenne jobban megfizetni a több és jobb munkát, ehlhez azon­ban házon belül kell kigaz­dálkodni a szükséges pénzt. Ehhez létszámot kellene csökkenteni úgy, hogy a ter­melés ne lássa kárát, viszont ezek a tartalékok már ki me­rül öben vannak. A piaci ke­reslet csökkenése miatt félő, hogy mégis visszaesik a ter­melés, akkor viszont már a kényszer viszi rá a gyáregy­ség vezetését a foglalkozta­tás és a munkaerőhelyzet «fc- böli átgondolására, nem pe­dig az eredeti bérgazdálko­dási megfontolások. A kör ezzel bezárult, és a képlet megoldása még ne­hezebbé vált. Lehet, hogy választani kell: legyen ke­vesebb a dolgozók jövedelme, vagy a változatlan jövede­lem érdekében csökkentsék inkább a létszámot? Nem könnyű döntés. Kétségtelen, hogy 1988 egyik legösszetet­tebb feladványa éppen ez lesz a Május 1. Ruhagyár szolnoki gyáregységében. L. M. L. fásait ma még nem ismer­A Tiszaörsi Petőfi Tsz nagyiváni melléküzem­ága — a meg­rendelésektől függően — többek kö­zött gumi­ipari termé­ket is gyárt. Tömítések, gumigyű­rűk készül­nek mező­gazdasági és ipari gépek­hez. Tavaly 1 millió 185 ezer forintár- bevétellel zár­tak. (Fotó: T. Z.) A nőnap alkalmából Pedagógusokat, könyvtárosokat tűntettek ki Szolnokon Deák Lászióné átveszi a kitüntetést Urm&ssy Ildikótól Módosítás után Több pénz a juhtejért Jövedelmezőbb lehet a juhászkodás I (Munkaerő) — egyenlet sok ismeretlennel

Next

/
Oldalképek
Tartalom