Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-31 / 77. szám
1988. MÁRCIUS 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A HOKÉV és a Trial részére szállít horgászcikkeket, úszókat, ólmokat a Kunhegyes és Környéke Vegyesipari Szövetkezet. Fegyverneken dolgozó hattagú kollektívájuk több mint egymillió forint értéket termel évente (Fotó: T. K. L.) Az első negyedévben hétezer helyen Árellenörzési tapasztalatok Az ánhaitóságok az első negyedévben több mint 1700 gazdálkodó szervezetnél és ötezer kisiparosnál, valamint magánkereskedőnél végeztek árellenőrzéseket, cél- vizsgálatok keretében. Ezeknek mintegy fele az ipari tevékenységet és szolgáltatásokat érintette. A fogyasz- lásioikk-, a termelőeszköz-, és a külkereskedelemben csaknem 300 gazdálkodó szervezetnél került sor az átárazások ellenőrzésére. E vizsgálatokhoz kapcsolódóan számos hagyományos és szerződéses boltban, piaci elárusítóhelyen 'és szolgál-' tató felvevőhelyen ellenőriztek az árhatóságok az új árak helyességét. Ebbe a munkába bevonták a kereskedelmi felügyelőségeket és a helyi szakszervezetek társadalmi ellenőreit is. Az Országos Árhivatalban az eddigi .ellenőrzések tapasztalatait előzetesen összegezték. Ebből megállapítható, hogy az ipariban az átárazást időben és általában szabályszerűen végezték el. Az élelmiszeriparban tartott vizsgálatok tapasztalatai azt mutatják, hogy az átárazások nyomán kialakított új árakat a vállalatok álitalában időben közölték, de a szállítók és vevők között több területen eltérések mutatkoztak. A kereskedelemben történt hitelvisszavonások miatt sok megrendelőnek csökkent a fizetőképessége, ezért nem rendelt, s ez nehezítette /az áruszállítás folyamatosságát. Nő az érdeklődés Keresettek a tanyák A földtörvény életbe lépése óta — 1987. szeptember 1. — nagymértékben megnövekedett az érdeklődés a tanyavásárlás iránt. Amíg 1986-ban több mint 4000 tanya várt felszámolásra, tavaly ez a szám már jelentősen csökkent; 2508 felszámolását kezdték meg a MÉM Országos Földügyi és Térképészeti Hivatalának adatai szerint. Számítani kell azonban arra, hogy a gondok meg-meg- újulnak. Mivel sok tanyasi ember beköltözik a falvakba, városokba, s a tulajdonosok kihalnak, nincs senki, aki gondját viselné a birtoknak. Az ország földrajzi adottságaiból következően többnyire a Duna—Tisza közén és a Tiszántúlon — így Bács-Kisikun, Békés, Csong- rád, Szabolcs-Szatmár és Szölnok megyében — találhatók ilyen tanyák. Az állampolgárok abban az esetben vásárolhatják meg ezeket a tanyákat — több más feltétel teljesítése mellett —, ha azok fennmaradása nem akadályozza a nagyüzemi művelést, illetve a gazdaság nem tart igényt a területre. Az új rendelkezések kedvező fogadtatásra találtak a magánszemélyek körében, amit a földhivatalokhoz az elmúlt évben küldött beadványok növekvő száma jelez. Jelenleg állás nélkül „Ennyit ér az érettségi?” Pályakezdőnek lenni nem könnyű dolog. Különösen manapság, amikor a választás lehetőségei meglehetősen beszűkültek. A legkritikusabb helyzetben a nyolc általános iskolai osztályt — vagy még azt sem — végzettek és a „sima” érettségivel rendelkezők vannak. Igen, az érettségi. Egykor értéke, becsülete volt. Biztos kenyérnek számított, ma viszont önmagában alig lehet már vele valamit kezdeni. Kenyérnek vékony, egzisztenciának bizonytalan, az illúziók egy része viszont még mindig él vele kapcsolatban. A gimnáziumok ennek ellenére „termelik” tovább szorgalmasam az érettségizett pályakezdőket. Kezdő tehát van, pálya viszont — lehetőség — egyre kevesebb. * * * Jászberény, elegáns lakótelep, többszintes családi házak. Hatvanhoz közelítő, munkásruhás férfi jön a kapuhoz. A nadrágján az olaj- foltok itthoni munkáról árulkodnak, mozdulatai pedig arról, hogy a munka életformának számít nála. — A lányom...? Most nincs itthon. Dolgozik... Munkát kapott végre, igaz, csak egy hónapra. De végre van valami. Útbaigazít az óvodához, ahol Éva lánya dolgozik. Hangsúlyaiban valami bújtál, amiről nem tudom igazán eldönteni, hogy a szűkös munkalehetőségeknek szóló elégedetlenség, vagy a lányával kapcsolatos szülői álmoktól. való lassú, akaratlan búcsú. A szőke, szemüveges lány meglepődik, amikor beállítok új-átmeneti munkahelyére. Egy zsúfolt iroda csendes zugában kezdünk beszélgetni a gondjairól. — Jászapátiban, a Mészáros Lőrinc Gimnáziumban végeztem tavaly. Érettségi után felvételiztem a jászberényi tanítóképzőbe, de nem sikerült. Gondoltam, majd képesítés nélkül tanítok, vagy óvónősködöm, és egy évvel később újra megpróbálom a főiskolát. Nem hittem, hogy érettségivel ilyen nehezen tudok majd elhelyezkedni... — Milyen munkát tudott volna még elképzelni magának? Igényei biztosan vannak. — Persze. Könyvtárban vagy művelődési házban dolgoznék szívesen, csak hát ezek a helyek is telítettek. A múlt év októberétől decemberig a Szolnoki Verseghy Könyvtárban kaptam szerződéses állást, de az új esztendőre nekem már nem hosszabbítottak. Létszámcsökkentés miatt ötünk közül négyünket elküldték. Csak egy srácot tartottak meg. Aztán... Január 15-től felvettek egy hónapra a herényi könyvtárba, szintén szerződéssel, most meg itt ez az óvodai munka. Természetesen, újabb szerződéssel... Az irodában ekkorra már csak hárman maradunk. Az óvoda vezetője az asztalnál dolgozik. Most ő is közbeszól. — Az adminisztrátorunk gyesen van, s a helyére vettük fel Évát. Hogy mennyi időre, azt most még nem tudhatom, így egyelőre egy hónapra szól munkaszerződése. Később még megtudom tőle, hogy a városban a szakmájuk teljesen telítve van. Szakképzett óvónők várnak elhelyezkedésre, alig valami reménnyel. Kérdezem Évát, hogy így képzelte-e az érettségi utáni időszakot? Kesernyés félmosoly a válasz: persze, hogy nem. — És mi lesz, ha most sem veszik fel a főiskolára? Mert ezzel a lehetőséggel is számolni keld! Akikor augusztusban újrakezdődik a kálvária? — Nem tudom... Elképzelni sem tudom... Mindig a pedagógusi pályáról álmodtam... — És azt végiggondolta már, hogy megtett-e mindent érte a gimnáziumban? Mer-t megálmodni csak a kisebb, könnyebb része a dolognak. — Nem tanultam jól... Közepesen csak... — És arra nem gondolt, hogy valami elérhetőbbe fogjon ? Tanulhatna mondjuk... Szabás-varrást, vagy... Dolgozhatna mint cipőfelsőrész-készítő is. Szóval: fizikai munkán. A szemében megütközést látok. Értetlenkedve néz rám, amiért nem értem a dolgot. Amiért az istennek se fogom fel, hogy ő mit is szeretne. Fizikai munka!? Az óvodától még visszakanyarodunk a lakásukhoz — persze, nélküle. Az apa be- invitál a tiszta, jó ízléssel berendezett konyhába. — Nem értem én ezt — ül le elgondolkozva az asztal mellé, s köziben engem is hellyel kínál. Két év múlva nyugdíjba megyek, és aztán lassan majd mi szorulhatunk már támogatásra. Ezzel szemben mi van?! Hál’ istennek, hogy még jól bírjuk magunkat, és így tudjuk segíteni. De gondolja csak meg, hogy mi lenne, ha egy hatgyerekes családban élne, és szükség lenne minden fillérre... — Akkor olyan munkát vállalna — vetem közbe —, amilyet kapna, Mondjuk, valami fizikait. Ezúttal - az apa hükken meg szemmel láthatóan. Fizikait...? —■ olvasom ki a tekintetéből. Aztán tó is mondja: — Ahhoz ő gyenge. Nem neki való. A tanítás, az igen. Ezt a könyvtárat is szerettem volna, de ez sem lett végleges. De fizikait...? Hát ennyit érne csak az érettségi ? Már kifelé ballagunk a kapuhoz, amikor eszembe jut a kérdés: — Milyen tanuló volt a lánya? Hajtott, dolgozott a kitűzött céljáért? — Nem — áll meg az apa elgondolkozva. — Dehogy...! Jöibtek-mentek, diszkóba jártak. Pedig én mondtam neki, hogy nem lesz ez így jó! De... tudja, egyszem gyerek. Elkényeztettük... (folytatjuk) L. Murányi László MIT ÉR A FORINT? A leértékelés hátrányai Hetente közük a lapok a külföldi konvertibilis fizetőeszközök aktuális árfolyamát. A Magyar Nemzeti Bank hivatalos jegyzései egyben a forint mindenkori kurzusát is jelzik külföldi valutában kifejezve. Időnként külön hírek tudatják a forint árfolyamváltozását, az utóbbi hat év során rendszeresen leértékelését. A megelőző időszakban pedig a forint felértékelése volt egyöntetűen a jellemző irányzat. Húsz éve beszélhetünk valutaárfolyamról hazánkban. 1968-ban a devizaszorzók bevezetésével vette kezdetét, igaz, akkor még nem volt egységes árfolyam. Egy dolA forint és a dollár mindenkori viszonya — az árfolyamváltozás — közvetlenül kihat az export- és az importárak alakulására. A forint leértékelése (mivel megdrágítja a külföldi fizető- eszközöket) növeli az export érdekeltséget, az árbevételt, és fékezi az importot. Vagyis elősegíti a külkereskedelmi egyensúly javítását. A forint felértékelése ezzel ellentétes hatású: visszafogja (megdrágítja) az exportot és ösztönzi az importot. Végeredményben tehát nehezíti az egyensúly javítását. Sokan emiatt az árfolyampoli- tikát a külgazdasági egyensúlyjavítás egyik alapeszközének tekintik. Pedig ez nálunk legalábbis nem bizonyított. Az első időszakban — 1968 és 1981 között — a forint felértékelésére került sor. A 60 forintos dollár-árfolyam 32 forint 53 fillérre csökkent. Ezt a mintegy 90 százalékos forint „drágítást” a hazai árszint védelmével Az eységes árfolyam 1981 októberében kialakult, s 1982-től kezdődött a forint leértékelése, amit már nem csak a vállalatok, hanem a nyugati turistautak alkalmával az állampolgárok is közvetlenül érzékelték. Hat év alatt összesen 14 esetben került sor a külföldi konvertibilis fizetőeszközök felértékelésére, s hatásukra a forint árfolyam mintegy 50 százalékkal inflálódott. Legutóbb tavaly két alkalommal is leértékelték a hazai fizetőeszközt. Mennyire bizonyult eredményesnek ez a konvertibilis lár kereskedelmi árfolyamát 60 forintban, nem kereskedelmi (turista) árfolyamát pedig 30 forintban szabták meg. (Az előbbit az export kitermelési költségek alapján, az utóbbit a dollár-forint vásárlóerejének összehasonlításával határozták meg.) Ez gyökeres változást eredményezett a korábbi gyakorlathoz képest. Az exportot és az importot ettől kezdve nem központilag megszabott áron, hanem a devizaszorzók segítségével tényleges (világpiaci) árakon számolták el a vállalatok. A termelők, a felhasználók érdekeltté váltak a legkedvezőbb külpiaci árak elérésében. indokolták. A világpiaci infláció távoltartását, a dollár-elértéktelenedés ellensúlyozását átmenetileg kétségtelenül jól szolgálta a forint határozott felértékelése. De a rejtett inflációs nyomás a növekvő export- és fogyasztási ártámogatások hatására mind feszítőbbé vált. Ezért, noha az árfolyamváltozás a kivitel növelését fékezte, a behozatalt ösztönözte, a negatív hatások nem egyértelműen érvényesültek. Az export például erőteljesen növekedett, 1970—1981 között megkétszereződött. Az import növekedése pedig 1978— 1981 között határozottan lefékeződött. Az árfolyampolitika klasz- szikus hatásával ellentétes irányú változás a jelentős exportfejlesztési beruházásokkal, illetve az egyre szigorodó importengedélyezési rendszerrel magyarázható. De egyben mindez jelzi a piaci hatások, az ösztönzési módszerek erőtlenségét is. valutákat leértékelő árfolyampolitika? Az 1981—1985- ös időszakban 1,7 milliárd dollár aktívum mutatkozol a külkereskedelmi mérlegben. Ebben vitathatatlanul közrejátszott az aktív árfolyampolitika is. De valószínűleg az egyéb intézkedések (bérpreferencia, kedvezmények, támogatások, beruházások stb) s a külpiaci lehetőségek szerepe volt a döntő. Erre utal, hogy a forint drasztikus — összesen mintegy 25 százalékos leértékelése 1985—1986-ban már nem tudta megakadályozni a külkereskedelmi mérleg jelentős romlását, ezekben az években. Nyilvánvaló, hogy a magyar gazdaság külkereskedelmi versenyképessége döntően a műszaki- a gazdasági fejlettségtől, a korszerű termékszerkezettől. s a rugalmas alkalmazkodókészségtől függ. Az árfolyampolitika csupán kisegítő szerepet látszat. Ez vált egyértelművé az utolsó két esztendőben. Változatlanul vannak azonban a forint további leértékelésének hívei. Érveik közt az szerepel, hogy az exportösztönzés még jelenleg sem elég hatékony. Jelentős az állami exportár támogatás, s emiatt nincs elég fejlesztési forrás a szerkezet- javításra. További érv a forint leértékelése mellett, hogv a külföldi valuta még mindig olcsó, az import kapós. az úgynevezett egyensúlyi árfolyam feleslegessé tenné az adminisztratív importkorlátozást. a bürokratikus import engedélyezést. Vagyis a vállalatok a mindenkori árfolyamon szabadon vásárolhatnának külföldi valutát. Inflációt gerjeszt Az érvelésben sok a meggyőző, a hiteles elem. De nem hagyható figyelmen kívül, hogy a hazai gazdálkodók költség- és profitérzékenysége alacsony, s emiatt a mégoly drága import is vonzó. Egyébként sok jel szerint a forint máris erősen alulértékelt. Saját bőrén tapasztalhatja ezt minden turista: amíg a külföldi ellátmányért fizetett forintból itthon jól megélne, kint pedig felkopik az álla. A forint további leértékelése ellen szól annak inflációt gerjesztő hatása. Az árfolyammozgás egyharmada közvetlenül is megjelenik a belső árszínvonalban. (így hat százalékos forint leértékelés két százalékkal emeli a hazai árszínvonalat.)- Lesz-e további forintleér- tékelés a közeljövőben, illetve 1988-ban? Érre a kérdésre aligha van megnyugtató válasz. A világon mindenütt az ilyen lépéseket a bejelentés pillanatáig a spekulációk megelőzése végett tagadják. Egyértelműen csak arról mondhatunk véleményt, hogy ellenzünk minden inflációt gerjesztő központi döntést. Kovács József Ösztönzi az exportot Drágítja az importot Bemutatták a prototípust Motorvonatok a MÁV-nak Szerdán bemutatták a közlekedési szakembereknek és az újságíróknak a Ganz Villamossági Művek és a Ganz Mozdony- és Vagongyár Vállalat új, a MÁV megrendelésére gyártott négyrészú motorvonatát. Egyúttal átadták az ötvenedik, 3600 kilo- wattos, tirisztoros GANZ- villamosmozdonnyal vontatott szerelvényt. A résztvevők a Budapest—Nagymaros —Budapest útvonalon próbálták ki a járműveket. A motorvonatok egyenként 400 utast szállíthatnak. Energiafogyasztásuk 25—30 százalékkal kisebb, mint az eddig használt mozdonyból és személygépkocsikból álló szerelvényeké. Előnyeik közé tartozik továbbá, hogy kevés karbantartást igényelnek. s könnyen ki- és beszállhatnak az utasok a 12 széles, padlószintű ajtón. A MÁV ezeked a vonatokat az elővárosi forgalomba kívánja állítani, az elsőt már május végétől, a váci vonalon. További három motorvonatot még az idén, 14-et pedig jövőre adnak át a Ganz-vál- lalatok hazai megrendelőjüknek. A motorvonatokat két, égvén ként 260 kilowat- tos motor hajtja, Csőerdő a Martfűi Növényolajgyárban (Tarpai Zoltán felvétele)
