Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-26 / 73. szám

1988. MÁRCIUS 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 reilen fogalom a repülés, mégpedig nemcsak az elő­képzés miatt, hanem «ízért is, mert az MHSZ budapesti klubjában előzőleg már re­pült néhány órát. Nem cso­da, ha így nyilatkozik légi élményeiről: — A levegő nem volt szá­momra ismeretlen. A repü­lés azonban mindig csodá­latos, szavakkal ki nem fe­jezhető érzést kelt az em­berben. Sok lemondással jár, de megéri. Most azt gyako­roljuk, hogyan kell a leve­gőben egy helyben megállni. Ez a legfénylőbb tavasz Olyan ez a tavasz, mintha sosem akarna nyílni. A Kil- ddán György Repülő Műszaki Főiskola repülőterének csu­romvizes betonjáról ázott madárként emelkednek az ólmos ég felé a helikopterek. Nyomasztó, lehangoló a csu­pasz környék. A harmadéves hallgatók csapata mégis. de­rűs. Bizonyára joggal 'hi­szem, hogy időjárás ide, idő­járás oda, a degfénylőbb ta­vaszként erre emlékeznek. Közéd hároméves felkészülés után ugyanis most kezdték meg a gyakorlati képzést. A sok tonnás gépek az ő aka­ratuknak engedelmesked­nek. Különleges helyzetben Fábián Attila zászlós Egyúttal ízelítőt kapunk az Alföldről. A függésgyakorla­tok után jönnek az össze­tettebb feladatok. Forgó Bélát a gépből va­ló kiszállás után kapom el. Élményeiről, tapasztalatai­ról faggatom. — Persze, hogy örülünk a gyakorlati képzés kezdeté­nek, hiszen erre vártunk egész idő alatt. Csalódás nem ért bennünket, sőt, azt hiszem, többet kapott az ember, mint amire számí­tott. Voltak nehéz idők is, — a felkészítési időszakra gondolok, — dehát a repü­lés ezzel jár. Veszélyes szak­ma ez, tudni kell, amit tud­ni kell, mert itt csak egyszer tévedhet az ember, akkor is he 1 yreh ozhatatlan ui. Sok pénzt jelentő értékek és fő­leg emberi életek forognak kockán. Forgó Béla zászlós sem újonc a repülésben. Ahogy mondja, „nem hivatalosan’’ több évig repült vitorlázó géppel, „hivatalosan” pedig csak háromig. Tizenkét éves volt mindössze, amikor elő­ször ült gépbe. Kettős sorsforduló Augusztusban felavatják őket. Sokuk számára kettős sorsforduló lesz akkor. Egy­részt megkezdik a tiszti hi­vatást, másrészt meg is nő­sülnek néhányan. Forgó Bé­la is közéjük tartozik. Sze­Ez a maroknyi csapat kü­lönleges helyet foglal el a Kiillián főiskolán. Teljes 'képzésük idehaza folyik. Re­pülő-haj ózó többi társukról Bede László ezredes, a főis­kola politikai osztályának vezetője így nyilatkozott a Néphadsereg című lapnak: „Repülőgép- és harcihelikop- ter-vezető 'hallgatóink több­sége 'külföldön készül hiva­tására. A Szovjetunióban ta­nulók egy év hazai nyelvi és politikai előkészítés után kerülnek a külföldi főisko­lára, mig a Csehszlovákiába felvételt nyertek csak alap­kiképzésre vonulnak be hoz­zánk, a nyelvi előkészítést is a csehszlovák partner főis­kolán 'kapják meg. A minap kaptunk tájékoztatást Kas­sáról, hogy hallgatóink ered­ményes elméleti vizsgát tet­tek”. Egyébként márciusban ott is megkezdődött a repülés. A másodévesek ott L—29-es, a harmadévesek L—39-es iskolagépeken repülnek. A negyedik évfolyam hallgatói MIG típusú vadászgépeket vezetnek. A főiskola hallgatódnak többségét a repülésirányító és a repülőműszaki szakokon tanulók teszik ki. ók lesz­nek a repülőcsapatok va- dászárányítód, megfigyelői, repülő-műszaki üzemeltető mérnök tisztjei. Ez utóbbi­akat nemcsak a hadsereg, hanem a MALÉV és a MÉM Repülőgépes Szolgálat szá­mára is képzik. Ebbe a sokszínű képbe il­leszkedik a szolnoki heli­kopter vezető-kép zés, mely­nek elméleti és gyakorlati felkészítési folyamata helyi­leg nyomomkövethető. A ko­rábbi négy éves képzést há­rom évesre csökkentették, ezért a főiskola nem telje­sen 'kiforrott heldkopterveze- tőket bocsájt a csapatok ren­delkezésére, de úgy felkészí­ti őket, hogy a csapatokhoz kerülve rövid gyakorlati képzés után alkalmassá vál­nak nemcsak a MI—8-as és a MI—2-es helikopterek ve­zetésére, hanem egy bizo­nyos fokú jártasság alapján a harci helikopterek heli- kop tervezető-1 övés z.i kabin­jában is megállják a helyü­ket. Csillaghozó augusztus Addig azonban még elte­lik néhány eseménydús hó­nap — köztük a tiszti csilla­gokat hozó augusztus. Most még az alapgyakorlatok el­sajátítása a fontos. Erre koncentrál a startnál gépére váró Fábián Attila zászlós is, akinek apja a .jogelőd” ezred pilótája volt, testvére meg vadászirányító. Így hát az első helikopterbe szállás­kor sem volt számára istne­Forgó Béla zászlós gedi lányt vesz el. ö is éne­kelheti, hogy: „Még azt mondják, nincs Szegeden boszorkány...” Fábián Attila egy évig vár a nősüléssel: — Jövőre végez a kislány a főiskolán. A pihenőbe behallatszik a hallgatók beszélgetése. A téma: a függés gyakorlása helikopterrel. Elméletileg, gyakorlatilag ez most a köz­ponti kérdés, hogy néhány hét után minden tekintet­ben a gép függjön tőlük, s kezes bárányként engedel­meskedjen akaratuknak. Simon Béla Fotó: T. Katona László Felnőttektől, fiataloktól ihleteket vár az úttöröszövetség A Magyar Űttörők Szövet­sége vezető testületéi fontos­nak tartják, hogy a gyere­kek — szorító gazdasági és társadalmi gondjaink köze­pette is — a lehetőségeink­nek megfelelően minél jobb körülmények között nevel­kedjenek. Különböző fóru­mokon sokszor hangzik el ennek érdekében jó kezde­ményezés. hasznos, támoga­tásra érdemes javaslat. Kérjük mindazokat, akik­nek a gyerekek vagy egyes csoportjaik ellátásával, élet- körülményeik, családi és is­kolai életük javításával, gondjaik megoldásával kap­csolatos javaslatuk, kezde­ményezésük van, vagy ilyen­ről tudnak — írják meg a címére (1388 Budapest Pf 72.) 1988. április 10-ig. Magyar Űttörök Szövetsége Április közepétől Vizilaxi a Dunán A Hotel Duna Interconti­nental elől indul április 15- től minden reggel 9 órakor a vízitaxi, amely a Dunán Esztergomtól Mohácsig szál­lítja az utasokat. A jármű­vet a Dunatúra GT Vízitaxi Szolgálata működteti, min­dennap késő estig fogadja az érdeklődőket. A vízátaxi október 15-ig közlekedik. Új kapu készül, fogadót is terveznek Mire ébred az igari arborétum? Szivem szerint az egész földgolyót körülkeríteném és kitenném a ..Természetvé­delmi terület!" táblát: Ez­zel a késztetésemmel aligha állok egyedül: olykor egy- egy riasztó jelzésre léleksza­kadva menekülünk a ter­mészet oázisaiba, ahol meg- simogatva tekintetünkkel a mohos törzsű tölgyeket, egy »-gesz falunak árnyat adó platánokat, kikeletkor fehér, vagy rózsaszín gyertyát bon­tó gesztenyéket, átmenetileg megnyugszunk. „Jól van, nincs is olyan nagy baj, ha ezek még élnek. . Ha másért nem, •hát akkor azért az illúzióért kell szeretni az arbo­rétumokat, mert a napi gyötrő fá­radtságunkon, lelkiismeretfur- dalásunkon eny­hítenek. Jó. tu­dom, ahhoz a puszta jószán­dék nem elég, hogy ezek a zöld szigetek — élő múzeumok — méltóképp fogad­hassák azokat, akik itthon kí­vánnak egzoti» kus expedícióra indulni. Pénz is kell a minierdők fenntartásához — és eddig jutva a gondolatmenet­ben, már látom is a lemondó le- gyintgetéseket: a jelen gazdasági helyzetünkben... Márpedig — formabontó mó­don — e cikk nem így folytatódik! De nézzük az előzményeket: a szívem mindig összeszorult, ha a harsogó tavaszban, vagy az aranyló őszben a ti- szaigari arborétumban jár­tam. Itt, a környék turisz­tikai sivárságában szinte ön­célúan szórta pompázatos kincsét az arborétum, hiszen hozzá megfelelő út nem lé­vén, néhány elszánt bakan­csos természetjárón kívül aligha vállalta bárki ember­fia is a járműve tengelytö­rését. Elkerülték hát a bu­szok is, el a külföldiek, akik jó hírét vitték volna. Aztán tavaly megépült a bekötő út, másfélmillióért, s hozzá parkírozó is létesült. Hajnal Imre, a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság erdőgazdálkodási osz­tályvezető-helyettese öröm­mel újságolta, hogy az idei évre is került pénz: egymil­lió forintnál is többet tud­nak költeni a fenntartásra és a fejlesztésre. Üj kapu várja majd a látogatókat, aztán egy fogadó épület, ahol a kiránduló elköltheti az uzsonnáját — tán pénzét is — megpihenhet, ha már körbesétálta a húszhektáros Paradicsomot. A 120 éves arborétum sor­sa — egyébként szinte em­beri sors. Széky Péter föld- birtokos 1867-ben két ka- tasztrális holdon alakította ki a kor divatjának megfele­lően a sétakertet. Kocsányos tölgy, magaskőris, fekete­nyár, fehérnyár, fehérfűz, tiszafa, berkenye, kislevelű hárs alkotta a faunát, belő­lük hírmondónak még ma is akad néhány. A földbirto­kos fia 1874-ben kilenc hold­ra bővítette a parkot, és Hollandiából, Németország­ból, Franciaországból hoza­tott fakülönlegességeket. No és „Pepi grófnak”, Bolza Pálnak az Európa-hírű szar­vasi arborétum alapítójának hatása sem múlt el nyomta­lanul. Ha ő az öt világrész­ből ezer növényfajtát tele­pített a Holt-Körös hajlatá­ba, akkor hívének, ijj. Széky Péternek is illett legalább 270—280 fajtával állni a versenyt. Száz évvel ezelőtt Springer Antal a sétapark kertésze már nyomtatott ár­jegyzéken kínálta a fakülön­legességeket. A környék bir­tokosai szívesen vásárolták a faiskola díszcserjéit, gyü­mölcsfa-csemetéit. Az innen származó jege­nyetölgyek őrzik Kossuth Lajos szobrát Debrecenben, a fővárosi Margit-sziget jó- néhány amerikai mocsártöl­gyének ősei is az igari ar­borétum tulajából sarjadtak, de a zirci apátság parkjában is fellelhetné a rokonságot néhány mai öreg ..fareme­te”. Ha nevet kell említeni, akkor mindenképp Sánta Istvánét, aki „kondásból lett kertész”, de 1877-től 1942-ig értő. jó gazdája volt az ar­borétumnak. A második világháború után a kor haragja az „urak sétáló kertjére” is lecsapott: Állami Gazdaság vette ke­zelésbe és a nemes agzóták egy része tűzre került. Hiá­ba került 1951-ben az erdő- gazdaság tulajdonába az ar­borétum, az élő fára feles­küdt szakemberek sem tud­ták megállítani a pusztítást. A lelkiismeret 1954-ben kez­dett éledezni, — dr. Papp József botanikus ekkor csi­nált „létszámellenőrzést”, és listájába 269 fát és cserje­fajt lajstromozhatott. Ismét egy Sánta kellett — ezúttal András — ahhoz, hogy a 9 hektáros területen az élet visszanyerje jogait. Aligha­nem langyos nyári estéken a fák lombsusogva emlege­tik fel azokat az éveket, amikor is jótékony kezek ültettek és nem fűrészt, bal­tát fogtak a különös jövevé­nyekre. így 1958 emlékeze­tes dátuma a növénytársa- dalomnak, ekkor az arboré­tum 20 hektárra bővült. Az­tán 1973-ban fejlesztési terv készült, vöröstölgy és ne­mesnyár vaskos törzsei jel­zik ma az akkori élledést. Sétálok az ébredező ar­borétumban. A dermedt ága­kon kövér vízcseppek mér­legelik a mélybe zuhanás esélyeit. Még hideg van. de a fák, cserjék finom remegé­sének más a ritmusa mint a fázós didergésnek. Nedvek keringenek bársonyos surro- gással, rügyek pattannak üveghanggal, a kérgek alatt tetszhalott lárvák próbál­koznak az életrekelés cso­dájával. Fura szerzet az em­ber: a fák álmos nyújtózá­sába máris jobb kedvű ta­vaszi ébredést képzel, csak azért, mert esélyt lát arra, hogy gyönyörködni a park­ban — immár csak elhatá­rozás dolga lesz. Palágyi Béla Felvételünk a rügyfakadás utáni arbo­rétum hangulatát idézi (Fotó: H. L.) Sonkák húsvétra Több mint 100 tonna füs­töltárut — kötözött és hálós sonkát, tarját, csülköt, kör­möt, combhúst, lapockát — szállított 'illetve szállít a Szolnok Megyei ÁUatforgal- mi és Húsipari Vállalat az üzletekbe a húsvéti ellátás zavartalanná tétele érdeké­ben. (Nagv Zsolt felvételei). Szállításra váró füstölt ter­mékek a raktárban Készül a kötözött és hálós sonka Áz ólmos ég ellenére Bő a választék a szolnoki Szé­chenyi úti 100-as ABC-ben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom