Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-19 / 67. szám

1988. MÁRCIUS 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Összehozni egy jó közösséget A kunhegyesi Kuncogó színjátszó csoport Kunhegyesen az elmúlt év őszén alakult egy tizenhá­rom tagú színjátszó csoport, amely — utalva a helységre — a Kuncogó nevet vette fel. Tagjai jórészt értelmisé­giek: pedagógusok a Kos­suth Általános Iskolában, könyvtárosok, óvónők, mér­nökök a helyi BHG gyár­ban. Első műsorukat, amely­ben Schwajda Nincs többé iskola című művét dolgozták fel, tavaly november 7-én mutatták be a kunhegyesi közönségnek, öt előadást tartottak, s a darab mind­annyiszor telt házat vonzott. A csoporf a sikeren felbuz­dulva Abádszalókra is ellá­togatott. Ám nem véletlen, hogy éppen a tározóparti te­lepülésre vitt az útjuk. — Abádszalókon éltünk tiz évig a férjemmel — mondja Szekrényes István­ná pedagógus, a csoport ve­zetője, s ott is vezettem egy hasonló színjátszó kört. Amikor tavaly Kunhegyesre kerültünk, úgy döntöttem, hogy mindenképpen folyta­tom a munkát. Helyismeret hiányában főleg a kollégá­im közül próbáltam embere­ket toborozni. Tizenhármán kezdtünk, de időközben a Az' Észak-Magyarországi Területi Kollégiumi Munka- közösség a héten tartotta ülését a Jászberényi Taní­tóképző Főiskola Zirzen Janka Képzési és Tovább­képzési Kollégiumában. Az ülés résztvevői a főiskola életével, öntevékeny körei­nek munkájával ismerked­tek, s előadásokra, tapaszta­latcserére került sor. Töb­bek között a kollégiumok munkájáról, a szabadidő­kutatások eredményeiről hangzott el előadás, s a résztvevők meghatározták a munkaközösség szervezeti Kamaraszínházi találkozó A Szigligeti vendégjátéka Budapesten A budapesti tavaszi fesz­tivál keretében harmadik al­kalommal rendezik meg az országos kamaraszínházi ta­lálkozót, melyen két előadás bemutatásával részt vesz a Szolnoki Szigligeti Színház társulata is. Március 21-én este hét órai kezdettel Shultz Sándor a hattyú halála, avagy a hosszú széklet című darabját mutatják be Csiz­madia Tibor színrevitelében. Egy nappal később ugyan­csak este hét órakor a színház és a Stúdió K. közös produkcióját mutatják be, Zalán Tibor Ószeresek című ócskapiaci westernjét Fodor Tamás rendezésében. A ven­dégjáték helyszíne mindkét alkalommal a Budapesti Műszaki Egyetem Szíháza lesz. két legtehetségesebbnek be kellett vonulnia katonának. A csoport ez év januárjá­ban a BHG ifjúsági parla­mentjén Váci Utazás Bürok- ronéziában című művével színesítette a programot. A darabbal nagy tetszést arat­tak. Mivel a Kuncogó tagjai­nak több mint fele pedagó­gus, elsősorban gyerekek­nek szóló műsorokat visz­nek színre. (Később szeret­nének „felnőtt” darabokra váltani.) Sikerrel futó da­Szekrényes Istvánná: „A színjátszás élményt nyújt” életével kapcsolatos felada­tokat is. Ugyancsak a héten peda­gógiai napok kezdődtek He­vesen, amelyen bemutatko­zik a Jászberényi Tanító­képző Főiskola is. A rendez­vénysorozat kiemelkedő ese­ménye lesz március 25-én a Makarenkó emlékülés. Az ünnepségen Fábiánná Kocsis Lenke főiskolai docens tart előadást Makarenkó hatása a magyar pedagógiára cím­mel. A megemlékezést kö­vetően kiállítás nyílik a tanítóképző művésztanárai­nak munkáiból, majd szek­Az 1913-ban született Bence Pál fotóriporter-fotó­művész 1945-től több fővá­rosi lapnál fotóriporter, majd a Fotó c. folyóirat fe­lelős szerkesztője. Tagja a Magyar Fotóművészek Szö­vetségének, a Művészeti Alapnak. Sok éven át titká­ra volt a Nemzetközi Új­ságíró Szövetség fotóripor­teri szakosztályának. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban most láttuk (láthatjuk április 4-ig) Bence Pál riporteri munkásságának „Emberek, tájak, korok” c. gazdag kol­lekcióját. Bence Pál fotói, bármi is legyen a témájuk, világosak, érthetőek. Ráve­zetik a nézőket arra, hogy mi is az a fotóriport, ho­gyan is kell azt a pillanatot rabjuk a Minden egér sze­reti a sajtot című vidám já­ték. A darabok egyébként szinte alig igényelnek dísz­letet, ha viszont szükségük van valamiféle eszközre, azt ők maguk készítik el. Legközelebb Schwajda A csoda című regényéből készült adaptációt szeretné bemutatni a csoport. A probléma csak az, hogy jó­val több szereplő kellene a darabhoz, így nincs más hátra, mint a pedagógus kollégák közül mind több embert beszervezni. — A toborzás olykor ne­hézségekbe ütközik — mondja Szekrényes István­ná —, mert ugyan kialakult már egy olyan mag nálunk, amelyre bízvást lehet számí­tani, de sokszor még győz­ködni kell az embereket, hogy a színjátszás olyan él­ményt nyújt, amely pótol­hatatlan. Én mindig azt tar­tottam szem előtt, hogy jó közösséget hozzak össze, azonban csak azért nem jönnek el az emberek, hogy közösség alakuljon ki; pro­dukcióra vágynak. Pedig sok esetben beszédhibásán érkeznek, és máris szerepet akarnak. A férj, Szekrényes István, afféle „menedzserként” dol­gozott a csoport mellett: — Sokszor a helyi intéz­mények, kivált, ha költsé­gekről van szó, elzárkóznak attól, hogy a csoport igazá­ból fellendüljön. A művelő­dési ház helyet ugyan ad, tiszteletdíjat a vezetőnek, de azon túl... nincsenek kilá­tások. Tartok tőle, hogy a Kuncogó és más ilyen cso­portok így nem tudnak be­futni, és ez sajnos nem a tehetségükön múlik ... Mi lenne hát a megoldás? Leegyszerűsítve: egyrészt megbízható mecénás keres­tetne, másrészt pedig több megyeszintű nyilvános be­mutatkozás kelne el. A töb­bi már a színjátszókon (múlna) múlik ... cióülésekre kerül sor, ame­lyen ugyancsak a főiskola tanárai tartanak előadást, illetve vezetik a vitát, a ne­velés különböző kérdéseiről. A május 1-ig tartó rendez­vénysorozatban bemutatkoz­nak Hevesen a főiskola ön­tevékeny körei is. Ugyancsak a pedagógiai napok keretében Jászbe­rényben rendezik április utolsó hetében a hevesi ál­talános és középiskolások atlétikai versenyét, s mű­sort adnak a főiskolán a diákok művészeti csoport­jai. megragadni, amelyben a lé­nyeg sűrítetten benne van, úgy, hogy gondolkodásra is késztessen. Bence Pál fotói nem csak rögzítik, de beszédesen kom­mentálják is az általa meg­látott, a velünk meglátandó tényeket, s ugyanakkor ér­zékeltetik a riporter és a té­ma közötti szoros gondolati kapcsolatot. Fotói reális lá­tásmódról tanúskodnak, képkivágásai nem torzítják, hanem lényegretörően, idő­beni hűséggel kiemelik a valóságot. Portréi, ismert vagy ismeretlen emberekről, az arcban tükröződő jelle­met fejezik ki. az őket ép­pen akkor körülvevő kör­nyezetben és hangulatban. Avatott mestere a táj fény­képezésnek is. Szinte „ripor­Szolnokon, a Tudomány és Technika Háza 1985-ben nyi­totta meg kapuit. A százéves épület — korábban úttörő­ház volt — felújítása, átala­kítása 25 millió forintba ke­rült, s széles körű táfsadal- mi munkával valósult meg. A szolidan elegáns épület a Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek Szövetsé­gének és a Magyar Közgaz­dasági Társaság Szolnok Me­gyei Szervezeteinek az ottho­na. Az MTESZ 170 ezres tag­ságából ötezerháromszáz Szolnok megyei, míg az MKT-nak körülbelül ötszáz tagja van szűkebb hazánk­ban. A tudomány és techni­ka háza elsősorban a műsza­ki és az agrárértelmiség szá­mára ad lehetőséget a talál­kozásra, az újabb ismeret- szerzésre, noha az intézmény avatásakor az alakulóülésen nemcsak erről volt szó. Előadások, klubnapok, filmvetítés A ház vezetősége az ülésre meghívta a különböző társa­dalomtudományi szervezetek megyei csoportjainak, s a kulturális intézmények kép­viselőit is, s ezen úgy kép­zelték el, hogy a patinás épület az értelmiség minden csoportjának gyülekező he­lye, szellemi műhelye, fóru­ma lesz. Pezsgő klubéletről, eszmecserékről, s még kul­turális rendezvényekről, hangversenyekről is szóvolt. S mi lett a valóságban? A legfrissebb statisztika szerint tavaly százhatvanegy rendezvény volt a házban 9700 résztvevővel. Emellett háromszázhét előadást, illet­ve klubnapot tartottak, hu- szonhatszor volt filmvetítés, tizenhárom kiállítást, illetve bemutatót láthatott a kö­zönség, kilenc egyesületi tanfolyam, s ötvenhárom pe­dig vállalati segítséggel in­dult. E mellett százharminc belföldi és 25 külföldi ta­nulmányutat szerveztek, s százhetvennyolc egyéb ren­dezvénynek adott otthont a ház. Az összesítést böngészve azonban csak elvétve akad téri” éles látással veszi ész­re és rögzíti a természetben oly gyakran változó fény­nek, árnyéknak és levegő­nek a részletekre is kiterje­dő, s a nézőkre is érzéke­nyen hatni tudó, különös at­moszféráját. Elmondhatjuk, hogy Ben­«g.y-egl/ társadalomtudomá­nyi témájú előadás, tanács­kozás. A technika házában tartották meg többek között a nemzetközi régészeti kon­ferenciát, a könyvtárosok vándorgyűlését ugyancsak hazai és külföldi résztvevők­kel, s a gyermekkönyvtáro­sok regionális találkozójának néhány programját. Mindent összevetve tavaly 27 ezer 248-an fordultak meg az intézményben 4324-gyel kevesebben, mint 1986-ban. A csökkenésben szerepe van annak, hogy a kulturális in­tézmények bármennyire is szeretnék a technika házát „kölcsön venni” egy-egy rendezvényre anyagi okok miatt inkább más megoldást keresnek. A ház negyven személyes kistermének bér­leti díja egy napra 1200, fél napra 800 forint, a nagy te­remé 2400, illetve 1600 fo­rint. A klubé 800, a pincéé 600 forint egész napra, fél napra pedig 480, illetve 360 forint. Lehet vitatkozni azon, hogy ez sok vagy kevés. A lényegen persze ez mit sem változtat. A technika háza így sem tudja fenntartani önmagát; a MTESZ 1,3—1^4 millió forinttal támogatta az előző években. A szövetség anyagi forrásai is végesek, egyre kevesebbek, s ezért az intézmények önfenntartását szorgalmazza. A termek bér­leti díja persze nem ettől lesz drágább 25 százalékkal az idén, hanem a forgalmi adó miatt... Becsületére vá­lik a megyei szervezetnek, hogy a saját belépődíjas ren­dezvényei után ugyanúgy fi­zet terembérleti díjat, mint más intézmények. Belépő a pedagógusoknak is A ház vezetőinek nyitott­ságát vagy legalábbis ebbéli törekvését jelzi, hogv nem akármilyen előzmények után tavaly megnyugtatóan meg­oldotta a TIT nyelvi labora­tóriumának az elhelyezését. Mint ismeretes az értékes felszerelést előbb a pincében helyezték el, s egy kiadós ce Pál fotói „művészi riport­képek”, amelyek a mai fényképezés értékei közé tartoznak, mert a képek vé­leményt mondanak, állást foglalnak a világ dolgairól és eseményeiről. Tabák Lajos májusi eső „kimosta” onnan. A MTESZ megyei szervezete saját klubhelyiségét bocsá­totta az idegen nyelvet tanu­lók rendelkezésére, illetve bérleti díj fejében a TIT- nek. Tavaly belépőt kaptak a házba a Magyar Pedagógiai Társaság megyei tagozatának nevelői is. Ezt természete­sen örömmel vették a peda­gógusok, mégsem növelik különösebben az intézmény forgalmát. A programok egy része ugyanis kevésbé kelti fel érdeklődésüket. Példa­ként íme a ház idei márciusi rendezvényei: 1-jén előadá­sok a szuperintenzív öntözé­ses kukoricatermelés eddigi tapasztalatairól, s ugyancsak aznap egy másik előadás Tö­rekvések a KGST megújítá­sára oímmel. Harmadikén a DAB Tudománypolitikai Bi­zottsága tartotta kihelyezett ülését a házban, 4-én Marx György akadémikus tartott előadást a nukleáris térről. Az utóbbit az Eötvös Loránd Fizikai Társulat megyei ta­gozata rendezte, s biológia, fizika, kémia szakos neve­lők, a társulat tagjai vettek részt rajta. Hetedikén a me- gvei tanács pénzügyi osztá­lya dolgozói baráti találkozó­jának adott otthont a ház, 8- án pedig a MAE növényvé­delmi tanácskozásának, s ezen a napon még a Szolnok- terv nőnapi ünnepségének is a helyszíne volt. A hónap hátralévő részében még két előadás lesz az egyik Az át­árazások végrehajtása és el­lenőrzése címmel, a másikon ja lakásügyi jogszabályokat ismertetik. Ezeken kívül a NEFAG ifjúsági parlament­jének és a városi KISZ-bi- zottság ifjúsági fórumának ad otthont a technika háza. Márciusban összesen 11 na­pon volt, d Uetve lesz prog­ram a házban, s az ebből származó bevétel aligha fut­ja az egész hónap fűtési, vi­lágítási kiadásaira. Nyilván az intézmény gazdáinak is az lenne a jó, ha nagyobb for­galma lenne a háznak. Nyitottság, együttműködés Az elképzeléseik között szerepel éppen emiatt is a nyitottság növelése. Szeret­nék fejleszteni a könyvtá­rat, bővíteni a technikai esz­közök körét, a hangulatos pincében pedig kikapcsoló­dási, szórakozási lehetőséget teremteni. Mindehhez ter­mészetesen pénz kellene. De talán lenne más út is. Érde­mes lenne elgondolkodni azon, hogy megvalósítható-e valamiféle együttműködés — akár a ház fenntartásában is — a megyeszékhely mű­velődési intézményeivel. A tárgyi feltételek „összeadó- dása” több lehetőséget te­remtene az együttműködő fe­leknek az eddiginél színe­sebb, gazdagabb programok rendezésére, s ezáltal növe­kedne az intézmények for­galma, bevétele is. Ami az együttműködést il­leti a város művelődési in­tézményeiben meg van rá a készség, s nyitottságra tö­rekszik a technika háza ve­zetősége is. Előbb-utóbb bi­zonyára megtalálják majd az egymáshoz vezető utat, s si­kerül a tulajdonképpen kö­zös cél érdekében összesíteni tárgyi és szellemi erőiket. Tál Gizella Jelenet az egyik gyermekdarabból Fotó: T. Z. J. J. Kollégiumvezetők Jászberényben Bemutatkozik a főiskola Hevesen Beszédes pillanatok tájról, emberekről Bence Pál fotói Szolnokon 72 óra omlás alatt. Simon József vájárt megmentették. A ri­portkép a felszínre érés pillanatában készült 1948-ban, Dorogon. Legyen szellemi műhely

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom