Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-19 / 67. szám
Nemzetközi körkép 1988. MÁRCIUS 19. Világgazdaság Szakértők szerint a szocialista országok idei gazdaságfejlesztési terveinek teljesítése egyben próbája is lesz azoknak az újfajta irányítási módszereknek, amelyeket egy sor országban az idén vezetnek be. Az önigazgatásról, az önálló és önfinanszírozó vállalatok szerepéről, a tervező szervezetek és a vállalatok közt kialakítandó kapcsolatokról hosszú ideig tartott az előkészítő vita Bulgáriában, Csehszlovákiában, vagy a Szovjetunióban — az idén, ha még nem is a teljes vállalati körben —, de már új elvek szerint működnek majd a vállalatok. A kiterjedtebb vállalati jogok, a szélesebb körű felelősség jegyében a bolgár vállalatoknál például szorosabban függnek a fizetések a dolgozók teljesítményétől. Mit ostoroz a sajtó? Az „önirányító” vállalatoknál igen erős teljesítmény ösztönzést kívánnak bevezetni, olyannyira, hogy a jövedelmek azonos alkalmazotti kategórián belül akár 100 százalékos mértékben is szóródhatnak. Nemcsak a bérpolitika, hanem a vállalati jövedelemelvonási szabályok egésze bővül új szabályokkal, s nemcsak Bulgáriában. Több országban módosítják az ár-, a hitel-, a beruházás- politikai gyakorlatot. Az általános törekvések ellenére persze lényeges eltérések tapasztalhatók az irányítási gyakorlatban, aszerint például, hogy mennyire általánosak, milyen mélysé- gűek, kiterjedésűek a reformtörekvések a gazdaság- irányításban. A „jól beváltnak” tekintett úton haladnak tovább az NDK-ban, Romániában központi eszközökkel igyekeznek rábírni a vállalatokat a tervek maradéktalan teljesítésére. Lengyelország a nyolcvanas években elindított átfogó reform második szakaszának végrehajtását kezdi meg, a Szovjetunióban hasonló elvek alapján tevékenykedik majd a vállalatoknak megközelítőleg hatvan százaléka. Hogy miként történik a váltás, arról képet alkothatunk a sajtóban megjelent értékelésekből. Az „átállás” gyermekbetegségeiről írnak a lengyel elemzők, hangoztatva, hogy sok vállalat nem készült fel a „teljes önelszámolás” alapján történő működésre. Nem váltották föl idejében mindenütt az utasí- tásos rendszert az irányítás gazdasági eszközeivel, és a megfelelő közvetlen vállalati szintű kapcsolatokkal. A vállalatok és az irányító szervek az országos vitában még általában gyorsan megbarátkoztak a gazdasági mechanizmus újfajta elveivel, túlságosan nagy kezdeményezőkészséget, lendületet Viszont nem tanúsít most, amikor az elveket a gyakorlatban kellene átültetni. A Rynki Zagranicze lengyel lap helyzetjelentésében ugyanarra utal, mint azt más összefüggésben a szovjet Pravda teszi az önelszámolás tapasztalatait elemezve. Nem sikerült még kihasználni az új gazdasági mechanizmus előnyeit — írja az SZKP KB lapja —, mert bár a vállalatok egy részénél kedvező jelek tapasztalhatók a szerződéses kötelezettségek teljesítésében, másutt a tavaly próbaképpen bevezetett önelszámolás éppen a szándékoktól eltérő eredményre vezetett. Lépéskényszer A vállalatok 30 százaléka volt a múlt évben veszteséges a szovjet iparban, ami azt jelentette, hogy 6 milliárd rubeles támogatással kellett kisegíteni a termelőket a bajból. A könnyűiparban például a veszteséges vállalatok száma a kétszeresére nőtt, ennek megfelelően bővült a szubvenció. Az önelszámolás értelemszerűen azt feltételezné, hogy a vállalatok támogatás nélkül álljanak meg a lábukon, s állami gyámolítás nélkül váljanak nyereségessé. A Pravda nem véletlenül említi a drasztikus módszerek szükségességét — a nem keresett termékek gyártásának leállítását, a veszteséges üzemek átszervezését, végső esetben a szanálást, és ami ezzel járna, dolgozók millióinak átképzését —, hiszen bebizonyosodott, hogy a gazdaságszerkezeti váltás elkerülhetetlen. A szocialista országok gazdasági teljesítményének lelassulása a hetvenes évek vége óta felerősödött, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy nincs többé kiaknázható „ex- tenzív” fejlesztési forrós. Kelet-iEurópa egészében a megtermelt nettó anyagi termék évi átlagos növekedési üteme 2,2 százalékos volt, mindössze kétharmadát tette ki a tervezőszervek 1980— 85-re szóló előrejelzésében szereplő mértéknek. Mindeközben az országok külkereskedelme is erősen deficitessé vált a fejlett ipari országokkal szemben, ami elsőrendű feladattá tette az egyensúly helyreállítását. A külső adósságterheket növelte a kamatlábak emelkedése akkor, amikor a nyolcvanas évek elején rendkívül megnehezült az újabb hitelek felvétele. Szelektív fejlesztés A Nemzetközi Fizetések Bankjának legújabb jelentése szerint az elmúlt három évben már ismét megnyíltak a hitelcsatornák, 28 milliárd dollárnyi újabb hitelhez jutottak ekkor a szocialista országok. Az alacsony gazdasági növekedés, a lassú gazdaságszerkezeti váltás gondjait ez persze nem orvosolhatja, mindenképpen elő kell teremteni a térség országainak a 77 milliárd dollárt elérő adósság törlesztéséhez szükséges erőforrásokat. Mindez konfliktusokkal terhes feladatokat jelent. Korlátozott devizabevételekből kénytelenek finanszírozni az országok a behozatalt, ami viszont létfontosságú lenne az ipar szerkezeti váltása szempontjából. Kénytelenek mérsékelni szinte mindenütt a belföldi felhasználást akkor, amikor egyidejűleg mélyreható változásokat kell előidézni a hatékonyság javulása, a jól eladható termékek gyártása terén. Az ellentmondásokat úgy igyekszik feloldani az országok többsége, hogy a bővítő beruházások helyett a meglévő berendezések korszerűsítésére, a termelésbővítés helyett a szelektív fejlesztésre helyezi a hangsúlyt, és igyekszik a gazdasági reform szellemének megfelelő módszereket alkalmazni. M. J. Brazília Ili alkotmány születik Négy évvel a katonai diktatúra bukása után a brazil honatyák márciusban—áprilisban új polgári demokratikus alkotmányt készülnek jóváhagyni. Bush Dole Robertson Kemp Gore Néhány cikkelyét már el is fogadták Érdemes idézni közülük: — Brazíliában szavatolok a magántulajdonhoz való jogot, s annak társadalmi funkciót kell szolgálnia, kisajátítani csak pénzbeli kártérítéssel szabad. — Biztosítják a gyülekezési szabadságot, de a hatóságoknak előre be kell jelenteni a tervezett gyűléseket. — Senkit sem állíthatnak elő, tartóztathatnak le, ha csak nem érik tetten bűn elkövetése közben, illetve az illetékes igazságügyi hatóságok parancsa nélkül. — Nem részesülhetnek közkegyelemben, bűneik nem évülhetnek el azoknak, akik embereket kínoztak, kábítószerkereskedelmet folytattak terrorakciókat követtek el. — Biztosítják a művészi es a tudományos alkotás szabadságát, a sajtószabadságot. — Az állampolgárnak joga, hogy betekintést nyerjen a személyére vonatkozó adatokba, információkba, melyeket kormányszervek adatbankjaiban tárolnak, s melyek nyilvánosak. — A munkahét 44 órás — A gyermekgondozási segély 120 napos, az apának 8 nap szabadság jár hasonló célból. Az alapokmány még távolról sem teljes, mégis máris megindult a támadás ellene. Még meg sem született, többen máris átmenetinek tekintik, s megkérdőjelezik komolyságát. Köztük Jósé Sarney elnök is, aki a O Globo című lapnak adott nyilatkozatában úgy vélekedett, hogy jóllehet az alkot- mányozó nemzetgyűlés szülőatyjának vallja magát, mégis el kell ismernie, „meghiúsult az alkotmányozási folyamat”. „Olyan ez, mint amikor valaki a válás gondolatával házasodik” — mondta Sarney arra célozva, hogy az alkotmányozó honatyák közül is sokan átmenetinek tartják a készülő jogszabályt. Slarney szerint a brazil alkotmánynak az elnöki hatalmat kellene törvénybe iktatnia. Azt tartaná ideálisnak, ha az államfő egyszemélyben kormányfő is volna — mint jelenleg, a demokratikus átmenet időszakában. Ha pedig a funkciót ketté választanák, az államfő nevezze ki a miniszterelnököt, a kongresszus pedig csak visszahívására kapjon felhatalmazást. Pénz és elnökválasztás Jackson Gephardt Simon Hart Dukakla Ha az amerikai elnökválasztási kampány üzemanyaga a pénz, akkor az idén senki sem panaszkodhat energiaválságra. Legkevésbé a „szuperkedden” az egyszerre húsz szövetségi államban és területen megtartott előválasztásokon és párttanácskozásokon nyertes republikánus párti George Bush, a jelenlegi alelnök és a demokrata párti Michael Dukakis massachusettsi kormányzó: nekik van a legtöbb pénzük. Ám nem csak a pénz számít: az eddig legnépszerűbb Bush például másoknál kevesebbet költött kampányára. Igaz, őt közismert volta jobban segíti, mint vetélytársait, s ez hosszabb távon is előny lehet. Az idei amerikai elnökválasztásra a jelöltek már eddig is minden korábbinál több pénzt kaptak és többet költöttek el, s még egyikük sem merült ki anyagilag. A republikánusoknál nem is a pénzszerzés a fő gond, hanem, az, hogy miként kerüljék el a túl gyors túlköltekezést, hiszen a kampány még sokáig tart. A jelölteket ugyanis a költségvetés is támogatja, feltéve, hogy betartanak bizonyos összeghatárt. A kampányhoz adott magánadományokat a kormány egyenként azonos ösz- szeggel fejeli meg, ám csak akkor, ha a jelölt vállalja, hogy nem költ 23 miliő dollárnál többet. Az összeghatárt 1974-ben szabták meg 10 millió dollárban, ez az inflációval kiigazítva növekedett erre az évre már 23 millió dollárra. Az összeghatárban nem számít bele további 4,6 millió dollár, amelyet a jelöltek alapgyűi- tő események, ebédek, gyűlések finanszírozására költhetnek. Az összes jelölt közül anyagilag a magát Reagan „természetes örökösének” tekintő George Bush áll. ö gyűjtötte eddig a legtöbb pénzt adományokból és kormányhozzájárulásból, kölcsönt viszont elenyésző mértékben vett csak igériy- be. Eddig 11 millió dollárt költött, de még 9,2 milliója van bankban. Lemaradt pártbeli ellenfelei, Robert Dole szenátor és a televíziós prédikátorból lett konzervatív jelölt, Pat Robertson viszont kevésbé volt takarékos: Dole már 12,5 mjil- liót költött február végéig, Robertson pedig 17,6 milliót, valamint 4,3 milliót al^p- gyűjtési kiadásokra — s mégis lemaradtak. Ráadásul Robertson még bajba is kerülhet: ha tovább akar versenyezni és költeni, Vagyis túllépi az összeghatárt, akkor le kell mondania a költségvetési támogatásról. Ám januárban már fölvett egy 5,6 millió dolláros bankhitelt, amelynek biztosítékául a kormánytámogatást jelölte meg. Tehát vagy azért nem tudja folytatni saját kampányát, mert nem költhet többet állami pénzből, vagy azért, mert a hitelezők megszorongatják. Ha visszataszító politikai nézetei nem lennének elegendőek, a pénzhiány mindenképpen „kigolyózza” a versenyből. A demokratáknál a szú- perkedden hajszállal győztes Michael Dukakis, aki kormányzóként jó „menedzsernek” tekinti magát és ebbéli sikereit igyekszik kijátszani, valamint a jelenleginél több társadalombiztosítási kiadást és kevésbé erőszakos külpolitikát ígér elnöksége esetére, ugyancsak jól el van látván pénzzel. Igaz, csgk mintegy 15 millió dollárt szedett össze február végéig, messze kevesebbet, mint Bush, de a demokraták közül a többieknek mindnek kevesebbje'van 10 milliónál, ö sem vett fel még kölcsönt és még 4 milliója van a bankban. Ebből most elsősorban a déli államok meg- dolgoz.V;át tervezi, az eddiginél is több tévéidőt akar vásárolni. Reménybeli versenytársainak, a szuperkedden második helyezett feketebőrű Jesse Jackson tiszteletesnek — aki Amerikát „fenekestül felforgatva” ígéri a társadalmi igazságosság megteremtését — és a harmadik helyezett Albert Gore szenátornak — ígért politikája nem sokban különbözne Reaganétól, csak „népbarát” akar lenni, továbbá műszaki ismereteinek hasznosítását ígéri a fegyverzetkorlátozási tárgyalásokra — viszont alig van pénzük, igaz, nem is költöttek sokat, adósságuk nincs. Gore eddig azért nem költött, mert — saját bevallása szerint — az északi államokat nem tartotta fontosnak. Most következik a Dél megdolgozása, erre akar összpontosítani. Eddig szerzett mintegy 5 millió dollárjából még 2 millió meg is van. Jacksonnak talán A millió dollárja gyűlt össze, de azt már el is költötte, új adományokra van szüksége. Ugyan kevesebb elektor támogatását biztosította a szuperkedden, mint Dukakis, de a közvetlen szavazatokból ő kapta a legtöbbet, sikere növelheti hívei adakozó kedvét. Annál is inkább bővülhet támogatása, mivel azt, hogy ki lesz a demokraták elnökjelöltje, végül éppúgy mint négy éve, ezúttal is Jackson fogja eldönteni azzal, hogy kinek a támogatására ösztönzi majd híveit az elnökjelölt-választó demokrata konvención. Mészáros György Erőmű az flngarán A hatalmas szibériai folyón, az Anga- rán újabb vízierőmű épül, a boguesámi. Üzembe helyezésével a már működő an- garai erőművekkel — az Irkutszki, Bratszki, Uszty-Ilimszkivel együtt — az angarai energiarendszer évente összesen 66 milliárd kilowattóra energiát termel. Az új ej-őműtől tíz kilométerre épül Kodinszk város. A Bogucsáni Vízierőmű üzembe helyezésével a Közép-Angarai területi-termelési komplexum is gyors fejlődésnek indul, mivel a föld mélye itt vasércben, színesfémben és kőolajban egyaránt gazdag. Épül az Angara folyón a Bogucsáni Vízierőmű Üj város születik a tajgá„ --------. ban, nem messze az AngaO sszeálUtotta: Majnár József rán épülő Bogucsáni Vízi___________________________ erőműtől — Kodinszk
