Szolnok Megyei Néplap, 1988. március (39. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-16 / 64. szám

1988. MÁRCIUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyei tanács vb napirendjén Beszámolt a Kunság Fiiszért A lakásgazdálkodás helyzete Hagyomány, hogy a me­gyed (tanács vb-ülésén egy- egy temmjedőüzern vagy vál­tadat számol ibe munkájá­ról, eredményeiről azzal a céllal, hogy megismertetve a gazdálkodás körülményeit és feltételeit a tanácsi testület a maga javaslataival, gon­dolataival, határozataival elősegítette a további ered­ményes előrelépést. Különö­sen fontos ez olyan vállalat esetében, amelynek tevé­kenysége széles körben érin­ti a lakosságot, a fogyasztók tömegeit. Amilyen példáéul a szolnoki székhelyű, s ha­tósugarában két megyét, Szolnokon ás (Békést befoga- gó Kunság Élelmiszer- és Vegyááiru Kereskedelmi Vál­lalat, amely tegnap számolt be a megyei tanács végre­hajtó bizottságának. A rövidebb nevén Kunság Füszértként emlegetett vál­lalat az ország hasonló tíz vállalta között megbízható, körültekintő (gazdálkodásá­val vívott ki rangot magá­nak, de ami ennél is fonto­sabb: szerzett elismerést a fogyasztók körében is. Első­sorban azzal, hogy alapvető •etelmiszerekből kiegyensú­lyozott ellátást biztosít a kérdéses két megyében. Kü­lön is dicséretes, amit a kis­települések egyenletes áru­ellátásáért tesiz, továbbá az az igyekezet, amellyel nagy­kereskedelmi tevékenysége mellett a kiskereskedelemből is te: akarja venni a részét — AiBC-áruházakat is mű­ködtetve különböző települé­seken, ezzel is emelni szán­dékozván az árukínálat szí­nességét. Rugalmasság és fogékonyság jellemzi a vál­lalat (gazdálkodásét — álla­pította meg a Végrehajtó ,Bizottság, s ami egyáltalán nem mellékes: a Kunság az ország (legkisebb árréssel dolgozó Fűszert Vállalta. A VB mindezt elismeréssel nyugtázta, ugyanakkor fel­hívta a figyelmet az olcsó cikkek nagyobb arányú for­galmazására, a gyakoribb árubemutatóik szükségessé­gére, s vegyiáruikból ds a gazdagabb választék bizto­sítására, a jobb ellátásra. Megtárgyalta a testület tegnapi ülésén azt a jelentést is, amely a iafcáselilátás tár­saidat mi-gazdasági program­jának teljesítéséről készült, különös tekintettel a fiatalok lakáshoz juttatásának hely­zetére. Sok probléma gátol­ja a hathatósabb Lakásgaz­dálkodást, elsősorban anyagi természetű problémák. Ke­vés tanácsi bérlakás épülhet a jövőben, s az utóbbi idő­ben kissé csökkent a magán- gánerős építkezések iránti igény is. Mindezek ellenére az eddigi eredmények nem lebecsülendők. Sikerült az igénylők között az arányu- .ikon túl is kielégíteni a fia­talok lakásigényeit, ami (ter­mészetesen nem jeleníti, hogy e (téren ne szorítana tovább­ra is a helyzet. A két- és többgyermekes családok 436 lakáshoz jutottak a közel­múltban, s ami csaknem 40 százalékos arányt jelent az igénylők összességéhez ké­pest. A Végrehajtó Bizottság a .helyzetet elemezve megál­lapította és hangsúlyozta: a lakásgazdálkodás jelenlegi gondjai csak egy népgazda­sági szinten, kialakított, egy­séges lés távlatokba mutató koncepció 'kialakításává 1 enyhíthetek a jövőben. Ami nem jelenti azt, hogy a ta­nácsok addig ds tétlenkedné­nek, főleg újabb és újabb telkek kialakításával igye­keznek a lakást építeni szán­dékom állampolgárok segít­ségére sietni. Az említett főbb napiren­di témák mellett megvitatta a testület a megyei tanács ifjúsági és sportosztályánaik tevékenységéről (készült je­lentést, valamint előterjesz­tést fogadott el a települések fejlesztését segítő társadal­mi munka múlt évi értékelé­séről. Szövetkezeti vezetők továbbképzése Üzemlátogatással folyta­tódott a Teszöv által a ter­melőszövetkezeti elnökök, valamint a szövetkezeti kö­zös vállalatok, termelési rendszerek igazgatóinak Bu­dapesten, a Normafáinál ren­dezett tanfolyama. A részt­vevők a Solymári Rozmaring Tsz-t keresték fel, majd a Szövetkezetek Házában Ra- isz Gusztáv MÉM minisz­terhelyettes tájékoztatóját hallgatták meg a miniiseté- riium szervezeti korszerűsí­téséről, a mezőgazdaság 1988. évii feladatairól. A megyei szövetség szabadidő progra­mot ds szervezett: a TOT Továbbképzési és Üdülési Központjának korszerű te­kepályáján — többek kö­zött — megrendezik a Szol­nok megyei szövetkezeti ve­zetők tekewensenyét. Sajtótájékoztató Árpolitikai kérdésekről Szikszay Béla államtitkár, az Országos Árhivatal elnö­ke kedden a Parlamentben aktuális árpolitikai kérdé­sekről tájékoztatta az újság­írókat. Elöljáróban arról szólt, hogy helyes lépésnek bizonyult tavaly az áreme­lésekre vonatkozó bejelenté­si kötelezettség általánossá tétele. Ennek hatására a múlt év utolsó negyedében lényegesen alacsonyabb ütemben nőttek a termelői árak, mint a megelőző idő­szakban. Különösen decem­berben volt ez érzékelhető, amikor a vállalati termelői árak átlagosan mindössze 0,1 százalékkal emelkedtek. Így sikerült ellenállni annak a vállalati áremelési nyomás­nak, amely veszélyeztethette volna a januári, az adóre­formhoz kapcsolódó árren­dezés eredeti céljának eléré­sét. Vadászgondok és -eredmények Kevesebb az őz, a fácán és a nyúl Melioráció kontra vadgazdálkodás? A Magyar Vadászok Országos Szövetségének (MA- VOSZ) megyei intézőbizottsága a napokban Szolnokra hív­ta össze a szervezet megyei küldöttgyűlését. A 36 megye­béli vadásztársaság több mint .kétezer tagjának képviselői (tárgyalták meg az emúlt három esztendő eseményeit. Eredmények és gondok egyaránt szóba kerültek, miként a jövő, a továbblépés legfontosabb kérdései is. Az intézőbizottság beszá­molójából megtudhattuk, hogy 1987-ben a megyében 13 ezer 600-ra becsülték az őzek számát, 68 ezerre a me- zeinyulakét és több minit 135 ezerre a fácánokét. Mindhá­rom vadfaj sűrűsége jelen­tősen csökkent iaz elmúlt há­rom esztendőben, és ez min­denképpen a megye vadgaz­dálkodásának hiányosságaira hívja fel a fiigyeimet, (őz­ből csaknem ötszázzal, me- zednyiúlból töibb mint 45 ezerrel, fácánból pedig mint­egy 23 ezerrel van kevesebb a megye vadászterületein, mintamennyi 1985-ben volt). Talán ez ás magyarázza azt, hogy Szolnok megye (tavaly elvesztette azt a vezető po­zícióját az országban, amit az apróvadigazdállkodásban már hosszú évek óta bizto­san őrzött. A vadállomány csökkené­sének egyik fő oka a környe­zet fokozatos változása. A küldöttgyűlési vitában is gyakran sízó esiett arról, hogy milyen fontos és ugyanakkor milyen nehéz a mezőgazdászok és a vadgaz- dállkodck együttműködése, mivel a két ágazat érdekei sok esetben ütköznek egy­mással. Itt van rögtön a nagy tempóban folyó komplex meliorációs program, amely — lényegénél fogva — fel­számolja az útjába akadó vadbúvóhelyeket. Nem vé­letlen, hogy a környezetvé­dők — no (és a vadászok — egyre gyakrabban emlegetik a meliorációval (kapcsolat­ban a jjkultúrsivataig” kife­jezést. De hasonlóak a hatá­sai a mezőgazdasági nagy­üzemek táblásítási törekvé­sednek ds. Eltűnnek a dűlő- uták, és velük együtt az útmenfd fasorok és erdősá­vok, 'amik eddig az apróva­dak lakhelyéül szolgálhat­tak. Hogy mégis létezik az együttműködés lehetősége, arra. néhány ötlet és példa a küldöttgyűlésen is elhang­zott. Például az, hogy a he­lyi (tanácsok kezelésében sok olyan állami tartalékterület van, aminek a hasznosítása nem megoldott. Ezék kiváló­an alkalmasak lennének ar­ra, hogy bevonják az inten­zív vadgazdálkodásba. Vagy kiderült az is — egy, a földhivatalban dolgozó vadász hozzászólásából —, hogy a meliorációs tervek ©leve tartalmaznak fásítási lehetőséget r's. Ezek a tervek ugyanis úgy készülnek, hogy a csiatornapartokon helyet hagynak a fék telepítésére. Pénzt persze a melioráció keretében már nem kapni a telepítésre, ennek lehetősé­geit külön kell megkeresni. (A kedvezőtlen hatások el­lensúlyozására az utóbbi há­rom évben a megye vadász­társaságai közel kétszáz hek­tárral növelték a művelt vadföld-területet, ami jelzi azért a szándékot és az igyekezetét). A vadállomány csökkené­sének persze csak az egyik oka a környezet átalakulása. Hiányosságok tapasztalha­tók a 'társaságok vadgazdál­kodásában ds, amelyek meg­szüntetése — az intézőbi­zottság álláspontja szerint — elengedhetetlenül szüksé­ges a továbblépéshez. Az elmúlt három esztendő­ben javult a társaságok pénzügyi helyzete. 1986-ban még az egyhanmaduk kriti­kus anyagi helyzetben volt, 1087 végére viszont már egyetlen ilyen sem akadt kö­zöttük. Elgondolkoztató vi­szont — és nem elsősorban a vadásztársaságok számá­ra —, hogy a múlt év zárá­sakor összesen 18 millió fo­rint volt a> .Jknnfévőségük” — vagyis a még behajtatlan követelés — a külkereske­delmi vállaltoknál. Ez ás jel­zi, hogy korántsem felhőt­len a kapcsolat a külkeres­kedőkkel. A sportvadászat ma ás na­gyon divatos hobbinak szá­mít. Sok a tagfelvételre vá­ró, ám a társaságok fogadó készségé véges, mivel a te­rület vadelitaritó képessége Smeghatárözza a vadászok létszámát is. A feszültségek ■levezetésének segítésére há­rom bérkiilövő társaság jött létre a megyében, amelynek vadászterület nélkül működ­nék; taiglétszámuk ma már csaknem száz. — murányi — Megemlékezések nemzeti ünnepünkről (Folytatás az 1. oldalról.) szükségünk, hanem hazafi- ságunk bizonyítására, és tet­tek kellenek a nemzet fejlő­dése, felemelkedése érdeké­bén. Az ünnepi beszéd elhang­zását követően a megyei és a városi pártbizottság nevé­ben a Damjanich szobor ta­lapzatára koszorút helyezett el Fábián Péter, a megyei pártbizottság titkára és Né­meth László, a városi párt- bizottság titkára. A KISZ megyei és városi bizottsága nevében Iváncsik Imre, a KISZ MB első titkára, vala­mint Budainé Kiss Mária, a városi KISiZ-bizottság titká­ra rótta le kegyeletét az em­lékmű előtt. Az emlékezés koszorúit és virágait a me­gye és a város társadalmi és tömegszervezetei, üzemei, is­kolái, valamint számos in­tézményének képviselői is elhelyezték. A koszorúzás után az ün­neplő tömeg a Kossuth térre igyekezett. Útközben a Ti- sza-híd lábánál lévő emlék­művet, majd a Technika Há­zának falán elhelyezett em­léktáblát koszorúzták meg a városi intézmények KISZ- alapszervezetei és középis­kolásai. A Kossuth téri központi ün­nepségre a 633. sz. Szakmun­kásképző Intézet felől is megérkeztek a lovasok és a fogatok. A Ságvári Körúti Általános Iskola díszdobosai után a Csepp Irodalmi Szín­pad amatőr művészei léptek az emelvényre. Műsorukban a szabadságharc hőseinek hi­teles párbeszédeit elevení­tették meg. Az irodalmi ösz- szeállítást és az ünnepi prog­ramot a Szózat előadásával a Killián György Repülő Mű­szaki Főiskola zenekara zár­ta. Névadójuk, Klapka György képmásával a tiszafüredi úttörők kola legifjabb tanulóit. Or­szágosan is szeretnék köve­tendő példává tenni ezt, hi­szen a ’48-as kisdobos ha­gyomány felelevenítése újí­tóiig hat a kisdobos moz­galomra. Szabó Eszter me­gyei úttörőelnök rövid be­széd kíséretében átadta az úttörőcsapat működési en­gedélyét, majd Szalay István, az Alumíniumárugyár tisza­füredi gyáregységének igaz­gatója nyújtotta át az üzem ajándékát, s mondott ün­nepi beszédet. Jászberényben hétfőn az esti órákban kezdődött már­cius 15-e megünneplése. KISZ-tagok, úttörők fél 7- kor gyülekeztek a mozi, va­lamint a Május 1. sziget előt­ti téren. Onnan a fáklyás menet a Rákóczi úton levő 1848—49-es emlékműhöz vo­nult. A fiatalokból, felnőt­tekből álló közel ezres tömeg előtt ünnepi beszédet Ko­vács Éva városi úttörőelnök mondott. Ezután a városi pártbizott­ság, a városi tanács, a HNF, a városi KISZ-bizottság, a városi úttörőelnökség, isko­lák és üzemek helyezték el koszorúikat az emlékműnél és a közelben levő Petőfi- szobomál. A megemlékezés a Déryné Művelődési Központban vi- deo-discóval ért véget. Túrkevén március 15-én délelőtt a városi úttörőelnök­ség gazdag programmal vár­ta az úttörőket és a kis­dobosokat a művelődési ház­ban. Huszártarsolyt és csá­kót készítettek, volt gyöngy­fűzés, kokárdakészítés és verbunk tánctanulás. Dél­után korhű jelmezes fiata­lok vonultak fel a város ut­cáin: 4 órakor a múzeum kertjében a középiskola iro­dalmi színpada tartott meg­emlékezést, a városi fúvós- zenekar közreműködésével. Az 1848 emlékezete címmel rendezett kiállítást a Finta Múzeumban Vass Lajos, az MTVB művelődési osztályve­zető helyettese nyitotta meg. A szolnoki Újvárosi Ál­talános Iskola diákjai az ünnep tiszteletére Márczi- us Tizenötödike címmel újságot adtak ki, A hatol­dalas, korabeli szövegeket is tartalmazó kiadványt mintegy négyszáz példány­ban állították elő patroná­ló cégük, a Szolnoki Pa­pírgyár segítségével. (A gyár ingyen fénymásoltai lapot.) Az újság fejlécét Szabó Ágnes grafikus rajztanár tervezte, míg az oldalakon a korábban meghirdetett, iskolai rajz­pályázat két nyertesének az alkotása szerepel. Az intézmény történe­lemtanárainak irányítá­sával a 7—8. osztályos gyerekek tervezték meg és állították össze a lapot, amelyben többek között helyet kapott a Szózat kottájának egy része, a Nemzeti dal és a Tizenkét pont eredetijének másola­ta, Petőfi versek és né­hány rajz. Elkészülte után az újsá­got hetedikes lányok — be­lekóstolván a rikkancsko­dásba — hordták szét az iskolában. A helyreállított ’48-as emlékmű talapzatán elhelyezték a megemlékezés virágait a Határőrség és a helyi fegyveres testületek képviselői Nagyszerű történelmi já­tékkal elevenítették föl 1848. március 15-ének eseményeit Tiszafüred új iskolájának tanulói. Más volt ez az ün­nepség, mint amihez hozzá­szoktunk. A nézők, a vendé­gek szemében könny csillo­gott, amikor egy életre szóló élményként a gyerekekkel együtt lélegezve átélhették március idusának esemé­nyeit. Maguk készítette kor­hű ruhákban vonultak a Pilvaxtól a Nemzeti Múzeu­mig. Vállukon vitték a ki­szabadított Táncsics Mihályt, osztogatták a nyomdából ki­kerülő 12 pontot, Nemzeti dal. s huszárruhákban Kos­suth toborzót táncoltak. Az ünnepély következő programja az úttörőcsapat névadó ünnepsége volt. Klapka György tábornok — aki többször megfordult csapataival Tiszafüreden 1849 márciusában — lett névadó eszményképe az iskola út­törőinek, kisdobosainak. Üj hagyomány született ezen a napon. Kék nyakkendővel és kisdobbal avatták föl az is­A kokárdát öltött, ün­neplő járókelők között Marosi Csaba 19 éves számítógépkezelöt meg­állítottuk egy pillanatra: — Mit mond egy mai fiatalnak 1848. március 15-e? — Nevek jutnak eszem- ' be; a márciusi if jaké, közöttük elsősorban Pe­tőfi Sándoré. — Csak ennyi? — Úgy érzem, keveset tudok a szabadságharc­ról, de ezért mindenek­előtt önmagamat oko­lom. Sohasem volt erős­ségem a történelem... — Miért jött ki az ün­nepségre? — Mert magyarnak érzem magam, és úgy gondolom, illik megem­lékeznem erről a napról. Feltettem a kokárdát is. — Mit csinál az ünnep hátralévő részében? — Vissza kell mennem dolgozni, folytatom a munkát . Erre az egy órára jöttem el ünnepel­ni. .. A megyeszékhely főterén a Csepp Irodalmi Színpad tagjai jelenítették meg a forradalmi eseményeket E. S.—J. J. —L. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom