Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-04 / 29. szám
1988. FEBRUÁR 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az Alumíniumárugyár tiszafüredi gyárában előtérbe került a kisedénygyártás. Belföldön és külföldön egyaránt nagy a kereslet irántuk. Képünkön Boruz Istvánné teáskannákra kiöntőket forraszt (Fotó: T. Z.) Hazánkban amerikai katonai ellenőrzés Az Amerikai Egyesült Államok — élve az 1986-ban Stocholmban elfogadott európai katonai bizalom- és biztonságerősítő intézkedések adta lehetőséggel — kedden este diplomáciai úton helyszíni ellenőrzésre vonatozó kérelmet juttatott el hazánkba. Ennek értelmében csütörtökön négytagú ellenőrző csoport érkezik Magyarországra. amely a kérelemben meghatározott területen — a Dunántúl Balatontól északra eső körzetének egy részében — helyszíni katonai ellenőrzési feladatot hajt végre. Ebben a térségben folyik jelenleg a Barátság—88 csapatgyakorlat. EXPORTRA IS DOLGOZNAK Biztató évkezdet a Szolnoki Építőipari Szövetkezetné» Meg kell becsülni az igényes munkát Biztatóan indult az új esztendő a 'Szolnoki Építőipari Szövetkezetnél, közismertebb nevén az ÉPSZÖV-nél. Százötven milliós évi kapacitásának kilencven százalékát már lekötötték, tehát egész évben lesz munkájuk. Mint Ipolysze- gi Mihály elnök elmondotta, 1988. évi termelésük jelentősebb részét a lakásépítések kötik le. Szolnokon felvonultak a Tanácsköztársaság úti munkákhoz, ahol százmilliós beruházással Szolnok egyik impozáns lakóépületét húzzák fel. Az alagsorral, illetve a beépített tetőtérrel együtt ötszintes épület felső szintjein 52 OTP lakást alakítanak ki, a földszinti részen, illetve az alagsorban pedig üzletsor kap helyet. Ezt a beruházást igazság szerint tavaly el kellett volna kezdeni. A félévnyi csúszást két ok idézte elő, a földmunkák megkezdésekor derült ki, hogy a talajviszonyok eltérnek attól amire számítottak, laza a talajszerkezet, ezért új alapozási tervet kellett készíteni. A másik gátló tényező az volt, hogy az üzletek megvételére szerződést kötött személyek egynémelyike visszamondta eredeti szándékát és új partnereket kellett keresni. Az épületben lévő lakásokat ugyanis az OTP értékesíti, az üzletsort azonban maga a szövetkezet a tanáccsal együttműködve adja el. Ez lesz az első ilyen közvetlen üzletű vállalkozása. A lakóház kiviteli munkáit februárban kezdik meg, és a tervek szerint 1989 végére fejezik be csúszózsalus technológiával. A tervdokumentáció szerint az új beruházás Szolnok kereskedelmi életének új színfoltja lesz. A tíz üzlethelyiségben, illetve teremben lesz egyebek között totó-lottó kirendeltség, minőségi szabóműhely, bélyegkereskedés, ruházati butik, olasz fagylaltozó, Bőrtex üzlet. Itt kap helyet a Jászapáti Áfész bemutató terme, a kisiparosok innovációs szervezete a NOVIKI és egy vésnöki műhely. Szandaszőlősön folytatják a kétszer 16 lakás kivitelezését. Mivel az időjárás kedvező, ennek nyolcvan százalékos ak észültsége, a tervek szerint június végén kerül átadásra. A Zöldfa utcában 24 átmeneti lakás építésén dolgonak, amely hatvan százalékos készültségi fokon van, az átadási határideje ennek is az első félév vége. Az egyéb munkák közül jelentős a Kőolajkutató Vállalat Szolnokon épülő kétszáz személyes szociális létesítménye. A harmincmilliós beruházás már tető alatt van. Az új munkák mellett a szövetkezet régi partnereit Is megtartotta, jelenleg az Allatforgalmi és Húsipari Vállalatnál, a Papírgyárban, a Mezőgépnél, valamint a Tejiapri Vállalatnál dolgoznak karbantartási, felújítási munkákon. A szövetkezet idei feladatait úgy igyekszik végrehajtani, hogy közben az új gazdasági helyzethez igazítja működő szervezetét. Megkezdte a termelés és a munkaerőfoglalkoztatás átszervezését. Továbbra is kiemelt ágazat marad az építőipari szakszereié tevékenység, noha a lakásépítés mértékét fokozatosan visszafogják. Intenzívebben fejlesztik a műanyagtermékek gyártását, a faipari üzemet, valamint a lakatosipari termelést, mivel ezek iránt nagy az igény. Ami a létszámgazdálkodást illeti, a foglalkoztatottak számát terv szerint hetvennel csökkentik, ötvennel máris kevesebben vannak. Az irányító apparátus létszáma tízzel, az egyéb kiszolgáló egységekben foglalkoztatottak száma hatvannal lesz kevesebb. Az átszervezés megnyitja a bérgazdálkodás „zsilipjeit”, a megtakarított bérből az év folyamán 20—30 százalékos keresetnövelést hajíthatnak végre. Ü jdonság a szövetkezet házatáján, hogy szakemberei külföldön is megjelentek, ami nem kis elismerése a dolgozók szakmai felkészültségének. Elsőként az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat partnereként és megbízásából Hollandiában végeztek belső építészeti, asztalosipari munkát. Tavaly óta Münchenben és a Frankfurti Kiállítási Központban épülő három új 180, illetve 88 szobás szálloda kivitelezésében vesznek részt, beépített bútorokat szerelnek a békéscsabai szövetkezet előregyártott elemeiből. Egy szálló már készen van, kettő szerelését pedig februárban fejezik be. Űj piacként jelentkezett az utóbbi időben Dánia. A Budapesti Bútoripari Vállalat megbízásából a Wandenberg InterScan szálló közösségi helyiségeinek fabútorait építik be jelenleg. A tőkés külföldi munkavállalás fegyelmezett , szervezett és minőségileg is kifogástalan munkát kíván, naponta tíz szállodai szobát kell készre szerelni beépített bútorokkal, egy-egy 180 szobás létesítmény berendezésére csupán 25—30 nap áll rendelkezésre. Kezdetben főleg a magyar bútoralkatrészek szállítási késedelme és a rosszul kiszámított méretek okoztak átmeneti nehézséget, de ma már olajozottan megy a munka. A mostani tőkés vállalkozások együttesen még alig egymillió forintnak megfelelő valutát hoznak az országnak, de kezdetnek ez is biztató. — endrész — A kilábalás és az ipar fl kozvélemenykutatók korábban rendre azt jelezték, hogy a lakosság nagy többsége valójában nincs tisztában az ország gazdasági gondjainak, bajainak súlyosságával. Politikusaink pedig azt hangsúlyozták, hogy nem is csoda: az állam — s jelesül a költség- vetés — sokáig, megengedhetetlenül hosszú ideig a lehetőség szerint átvállalta, de legalábbis enyhítette e gazdasági gondokból adódó lakossági terheket. Napjainkra fordult a helyzet: a mégoly apoliti- kus gondolkodású, a gazdasági élet eseményeiben tökéletesen járatlan laikus is tudja. mert egyre inkább érzi, hogy gazdaságilag enyhén szólva is nem vagyunk felfelé ívelő szakaszban. S mert ez ma már mindenki számára nyilvánvaló, sokasodnak a laikusok által is megfogalmazott — ám laikusnak korántsem minősíthető — kérdések: hogyan és miért jutottunk ide? A kérdésre adott obiigát válasz sokáig úgy hangzott, hogy azért, mert jó ideig jobban éltünk, mint ahogyan élhettünk volna; mert sokáig többet fogyasztottunk, mint amennyit fogyaszthattunk volna; s mert sokáig sokkal többet osztottunk el, mint amennyit eloszthattunk volna. S a túlfogyasztást, a túlelosztást, a túlköltekezést jórészt külföldi hitelekkel finanszíroztuk. Ez így igaz, azzal a nem lényegtelen pontosítással — s ezzel kapcsolatban csak az utóbbi hónapokban hallani meglehetősen szűkszavú és kellőképpen óvatosan fogalmazott célzásokat — hogy a sokat emlegetett túlfogyasztás sem feltétlenül azonosítandó a hedonista jellegű lakossági fogyasztással. Magyarán és egyszerűen: nem — és elsősorban nem — mi éltük fel családi körben azt a pénzt, amit bizony a gazdaság régóta esedékes megújítására kellett volna felhasználni Akkor hát mi történt? A tudományos igényű elemzésekből leszűrhető megbízható magyarázatok még váratnak magukra — ezt is hallani újabban és egyre gyakrabban —, de azért bizonyos, s eredményeit tekintve, nem túl szerencsés kimenetelű, ám annál több pénzt felemésztő gazdálkodási melléfogásokról máris tudhatunk, mert különösebb tudományos elemzés nélkül is nyilvánvalóak. Például a beruházáspolitikánk és méginkább a beruházási gyakorlatunk. Talán még emlékezetes: a hetvenes és a nyolcvanas évtized fordulójától kezdve, s lényegében mind a mai napig a megfontoltabb, a gazdaságosabb, s persze a kevesebb beruházás az egyik fő követelmény. A beruházások mennyiségi • csökkentését illetően nem is volt eredménytelen ez a gazdaságpolitikai törekvés, annak veszélyével együtt, hogy ily módon óhatatlanul is ösz- szezsugorodik a technikailag, műszakilag egyre inkább „lepusztult” gazdaság mozgástere. De vajon emlékezetes-e még, hogy e kényszerű beruházásvisszafogás milyen időszak után következett be? Hogy az 1973-as — és minden, energiában és nyersanyagban szegény országot kritikus helyzet elé állító —■ világpiaci árrobbanás nálunk olyan központi döntéshez vezetett, hogy a lehetőség szerint megpróbáljuk magunkat függetleníteni a külső energiapiacoktól. Vagyis pénzünk többségét energetikai és alapanyagipari beruházásokra költöttük, s a második — a hetvenes évek utolsó harmadában bekövetkező — világpiaci árrobbanás után is tovább erőltettük e folyamatot, és a beruházási pénzek nagyobbik felét az energetikai iparág fejlesztésére koncentráltuk. A feldolgozóipar fejlesztése főleg ebben az időszakiban maradt el. S vajon emlékezetes-e, hogy az országos energiatakarékossági programról a hetvenes évek első felében gyakorlatilag szó sem volt. Sőt: inkább csak kaján hangvételű tudósításokat láthattunk, hallhattunk és olvashattunk a nyugati világ legfejlettebb országainak drasztikus takarékos- sági intézkedéseiről, a kiürült autópályákról, a közlekedési korlátozásokról, az energiaigényes iparágak visszaszorításáról. Aztán persze — jócskán megkésve — takarékosságügyben ébredtünk mi is, s első lépésként megjelentek — emlékeznek még? — a „tojás plakátok”, a „Forgó-Morgó” filmek, s egyéb, főleg a lakossági megtakarításokra figyelmeztető — esetenként szakmailag is dilettáns, ám érdemleges eredményre aligha vezető — tanácsok. És az eredmény? A rendkívül nagyösszegű energetikai és alapanyagipari fejlesztések ellenére saját gondjainkon aligha segíthettünk, az energetikai világpiactól semennyire sem függetleníthettük magunkat, ám az exportra inkább képes feldolgozóipart elhanyagoltuk. Következésképpen : a már hetvenes évtized közepén is avult exportszerkezet konzerválódott; a feldolgozóipar munkáját és termékeit a világpiac könyörtelenül leértékelte, s hogy ez a feldolgozóipar valamennyire is életképes legyen, az egyre gyakoribb és egyre nagyobb dózisú költségvetési injekciókat követelt. Gyakorta csak azért, hogy a lényegében piacképtelen iparágakban dolgozó százezreknek ne kelljen állás nélkül, megélhetési lehetőség nélkül maradva utcára kerülniük. S persze azért is, mert az időközben sorozatban felvett — és nem mondhatni, hogy racionálisan elköltött — külföldi hitelek törlesztési kötelezettsége miatt a végletekig elhanyagolt feldolgozóiparra egyre nyomasztóbb exportterhek hárultak. Hál igy és ezért is jutottunk oda, ahol most vagyunk, s e kényelmetlen helyzetből való kilábaláshoz nemcsak az elhatározás, de legfőképpen a pénzzel finanszírozott ipari szerkezetátalakítás, mindenekelőtt pedig a feldolgozóipar fejlesztése szükségeltetik. Hogy mikor, hogyan és milyen körülmények között kerülhetett erre sor, azt a most formálódó iparpolitikai koncepció hivatott eldönteni. V. Cs. Veszteségmentesen Jobb hírek Ózdról Slajtótájékoztatót tartottak az Ózdi Kohászati Üzemekben a nagy múltú vállalat kibontakozási programjának megvalósításáról. Mint elhangzott, tavaly sikerült az évet érdekeltségi alaphiány nélkül zárni. A konvertibilis elszámolású export javult. Szó esett arról is, hogy a múlt időszakban csaknem 2500-zal csökkentették a létszámot. Az idei évben is a legfontosabb a veszteség- mentes gazdálkodás, amelynek megvalósításához pontos tervek készültek. A Jászszentand- rási Haladás Tsz fél éve bővítette húsüzemét. A régi, elavult technikai eszközöket kicserélték, új magaspályát építettek, áttekinthetőbbé tették a feldolgozás útját. Mindez 10 millió forintjába került a téesznek, s így ebben az évben már 15 ezer sertést tudnak feldolgozni. A tavalyi 70 millió forintos éves árbevétellel szemben 90 milliót terveztek 1988-ra (Fotó: T. Z.) Színre lépett az Omega Tourist Az egyik „házas fél” a Peiikán Az év elején alakított gazdasági társaságot a Pegazus Tours és a Pelikán Leány- vállalat és tegnap délelőtt a fővárosban, a Hotel Pala- ceban színre lépett, hogy beszámoljon terveiről, elképzeléseiről. A sajtótájékoztatón előbb Csípés Ferenc, az igazgató tanács elnöke ismertette a „frigy” előzményeit, amely semmivel sem egyszerűbb mint a bruttósítás, így hát az átlag utazóra aligha tartozik több, mint annyi, hogy ez Omega Tourist révén meg- növekedett az Alföld ;de- genforgalma és a Hortobágy, valamint a Tisza II. térsége kerülhet a vendégek érdeklődésének hom'okte- rébe. Komfortosabbá is válik az ellátásuk, hiszen az idegenforgalmi idény elejére átadják Abádszalókon azt a kétcsillagos hotelt, amelyik máris nagyon hiányzik a térségből. Egyébként az Omega középkategóriájú, sőt annál is szerényebb árfekvésű szálloda-láncot kíván kiépíteni az orsizágban, amellyel eleget akar tenni feladatainak; így az egyéni és csoportos beutazók fogadásának mind a tőkés, mind a szocialista országokból; de beleszólásuk lesz harmadik ország idegenforgalmának tervezésébe és lebonyolításába is. Természetesen kiutazással is foglalkoznak; a szocialista országokba, és Jugoszláviába szerveznek utakat, de a Pegazus Tours révén nyugati úticélt is elérhetnek azok, akik igénybe veszik szolgáltatásaikat. Az Omega Tourist fennállásának egyetlen hónapja alatt öt budapesti és öt vidéki irodát hozott létre (vidéken Szigligeten, Balaitonfüre- den, Szolnokon, Tiszafüreden és Debrecenben) és azok érezhetik otthon magukat útjaik során, akik a vízisportot, sísportot, a lovassportot, valamint a kem- pingturizmust kedvelik. Nyugati túristákat szerveznek a Szovjetunióba, ahol orosz nyelvet tanulhatnak, jégtánc oktatásban vehetnek részt, lovagolhatnak, medve és antilop vadászattal tölthetik idejüket. Bele lapozva a Volosin Péter igazgató által ajánlott programfüzetbe, úgy tűnik mind a kispénzűek, mind pedig a luxus igényre vágyók megtalálják itt óhajukat. Lehet üdülni Várnában, a bolgár tengerparton 8 napon át 1780 forintért — de kínálnak utat Thaiföld— Fülöp-szigetek—Malaysia—Szingapúr útvonalra, három hét időtartamra, kereken 99 ezer forintért is. A Szolnok megyei illetőségű Pelikán Leányvállalat kezdeményezését azért látjuk örömmel, mert bízunk benne, hogy szervező munkájuk révén felpezsdül áz Alföld idegenforgalma. —pb—
