Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-04 / 29. szám

4 A tudomány világa 1988. FEBRUÁR 4. Avar kori-e a magyar korona? Megjegyzések Csömör Lajos könyvének néhány történeti kérdéséhez Bő terjedelmű írás látott napvilágot a Szolnok Me­gyei Néplap január 7-i számában, mely már címével is felhívta magára az olvasó figyelmét: Üj felfedezés: az avar korban készült — A magyar korona az aranymű­vesek szemével”. Pedig a cikk nem egyéb, mint egy könyvismertetés. A könyv, melyről szól egy ötvös-cso­port korona vizsgálódásainak eredményeit teszi közzé,, s a vajai Vay Ádám Múzeum Baráti Köre adta ki 1986-ban. Az írásban a kötet egyik szerkesztője, aki egy­ben a Vay Ádám Múzeum igazgatója és a baráti kör titkára, népszerűsíti az ötvös-csoport „eredményeit”. Jelen írásunkban nem a koronakönyv vagy a koronaku­tatás ún. „újabb technikai eredményeivel” kívánunk foglalkozni, (ezek kritikai elemzését a korábban meg­jelent publikációk alapján Lovag Zsuzsa elvégezte. (Műv. Ért. 1986. 1—2. pp. 35—48), hanem a szerzők néhány történeti következtetésére kívánunk reflektálni. Mikor készülhetett a korona Csömör Lajos könyvében külön fejezetet szentel an­nak megállapítására, hogy mikor és hol készült, ké­szülhetett a magyar korona. Varga Béla összegzése eb­ben a kérdésben így foglal állást: „összefoglalva, a mérések és szakmai elemzés szerint a korona egységesen tervezett; a „két rész” azo­nos időben és egy műhely­ben készült; Szent István idejében már meg volt; egy avar ötvösműhelyben a 700- as évek végén vagy a 800-as évek elején készülhetett.” Mindezt pontosabban Csö­mör Lajos így fogalmazta meg: „Az eddigi szakmai ösz- szehasonlító vizsgálatok azt mutatják, hogy a Magyar Szent Korona aranyműves technikai párhuzamai avar kori készítmények... A kár­pát-medencei, minden bi­zonnyal itt készült leletek a velük műhelyrokonságban lévő reprezentatív nyugati darabokat is Aváriában ké­szültelek mutatják. A vizs­gált darabok és a Szent Ko­rona aranyműves építményé­nek nagyfokú szakmai ro­konsága arra a feltételezésre indít, hogy a korona arany­műves építményét is, az avar kor műhelysajátossága­it hordozó, ilyen hagyomá­nyok szellemében dolgozó műhelyben készültnek te­kintsük.” Ebből a megállapításból szinte egyenesen követke­zik a szerzők ama vélemé­nye, hogy elképzelhető, hogy a korona a Nagy Ká- roly-kincsek Aváriából szár­mazó darabjaival közel egy- időben, a 8—9. század fordu­lóján, vagy a 9. század ele­jén, a frank fennhatóság alatt álló avar kagáni mű­helyben készült. Mindezen megállapítá­sok” egy teljesen új helyze­tet teremthetnének (!), hi­szen az ötvöscsoport által le­vont történeti következteté­sek eddigi ismereteinkkel szöges ellentétben állnak. Éppen ezért hasznosnak látszik az avarkor történe­tének vázlatos áttekintése annak szemponjából, vajon egyeztethető-e a korona ál­tal hordozott jelentéstarta­lom az avar birodalom bel­ső fejlettségével? Avarok a Kárpát-medencében Az avarok a Kárpát-me­dencében 567—68-ban jelen­nek meg. Honfoglalásukkal először egyesítik egy politi­kai hatalom alatt az Alföl­det, Erdélyt és Pannóniát. Igen rövid idő alatt Euró­pa egyik legjelentősebb poli­tikai tényezőjévé növik ki magukat. Uralgodójuk Ba­ján kagán a Bizánci csá­szárral egyenlőnek érzi ha­talmát. Mindezt jól szemlél- -teti, hogy fél évszázad alatt a bizánciak avaroknak fize­tett adója elérte a 4,5 mil­lió aranysolidust (ez évente kb. 350—400 kg aranyat je­lentett). Az avar történelem egyik legnagyobb törését hozta Bizánc 626 nyarán történő ostroma, majd az ezt köve­tő belső hatalmi válság. A kagáni hatalomra igényt tá­masztó bolgárok leverése, egy részük kivonulása, majd bajor—frank területen tör­ténő megtizedelése, a frank kereskedő Samo vezetésével a magukat vendnek nevező szlávok államának önálló­sodása, mind-mind az avar- ság belső válságának pontos mutatói. A birodalom újbóli és minden eddiginél nagyobb kiteljesedése egy új keleti nép betelepedésével indult meg 670—680 táján. Az ezt követő rövid néhány évti­zedben rakják le a kagánok annak a birodalomnak az alapjait, mely a Nagy Ká­roly frank államának méltó ellenfele lesz. Nyugat felé egészen az Ennstig terjed fennhatóságuk. Ugyanakkor a Kárpát-medencén belül egy új régészeti kultúra ala­kul ki (ezt a szaknyelv A „véres" griffes-indás kultúrának ne­vezi). A 8. században az avar kül- és belpolitikára a „békés tétlenség” a jellemző. Egé­szen a 780-as évek végéig az avarság nem folyt bele az európai nagy politikába, eközben a frankok birodal­mukat kiterjesztették, s 788- ra az Avar Birodalom teljes nyugati határa mentén szomszédságba került a fran­kokkal. Kisebb Ihatárvillon- gások, majd az avarok által visszautasított területi kö­vetelések (790) után a Karo- ling-birodalom „szent hábo­rúja” 791. augusztusában- szeptemberében indult meg. Személyesen Károly vezet­te a csapatokat. A seregek a Duna két partján vonultak, összeköttetést közöttük a ba­jor hajóhad biztosította. A fősereg a mai Tulln és Zeiselmauer között találko­zott az avarokkal, s rövid harc után győzött. A frankok ekkor látták! először és utol­jára az avar harcosokat. A jellegzetes nomád védekező taktikához folyamodó avar­ság mindent felperzselt ma­ga mögött, a kutak vizét megmérgezte, az élelmiszert, takarmányt elpusztította. Ez a taktika oda vezetett, hogy a „légüres térben” mozgó frank sereg elvesztette lovai­nak kilenctized részét. A hadjárat a krónikák minden dicshimnusza elle­nére csúfos kudarc volt. Ezért, valamint a frank bel­ső gondok miatt egészen 795-ig biztosították maguk számára a békét az avarok. S ekkor érte az Avar Biro­dalmat az utolsó, s egyben végzetes csapás. nyolcadik század 795 őszén önként ment kagán és jugurus csapott össze egymással. Mindketten a harctéren maradtak hol­tan, s velük együtt vérzett el, semmisült meg fizikailag az avarság elit hadserege. Az életben maradó tudun 795 őszén önként ment Aachenbe, ott meghódolt Károly előtt, s felvette a ke­reszténységet. Ugyanekkor Erik franki herceg frank- longobárd lovascsapata kü­lönösebb ellenállás nélkül el­jutott az Alföldön levő, őri­zetlen kagáni székhelyig. Itt a társzekerekre rakta a kincstárat, s minden háborí- tás nélkül kivonult az or­szágból. Teljes volt az anarchia, a katonai, politi­kai összeomlás. Mindezek után — hogy a király is benne legyen a „dicsőséges győzelmekben” — Károly Pippint, a fiát küldte Avári- ába. Ö már újonnan megvá­lasztott kagáni párt talált az országban, mikor átkelt se­regeivel a Dunán, azok meg­hódoltak előtte. A Dunántúl ezután frank fennhatóság alá került. Az alföldi avar hatalom teljes pusztulását a 804. év hozta meg. Ekkor Kum bolgár kár seregei vég­leg megsemmisítik az avar­ság uralmának utolsó ma­radványait is. Ilyen események után lé­pett a Kárpát-medence a 9. századba. Az avar törté­nelem utózöngéjeként 804- ben a Dunántúlra érkezik a keresztény Theodorus kagán, kinek fennhatóságát a Frank birodalomban élő avarok fe­lett Károly visszaállítja. A császárok S hogy teljes legyen a történeti káosz, hosszan ta­golja azt a kérdést, hogy le­hetett-e keresztpántos koro­nája ennek a keresztény avar kagánnak. „A középko­ri szokásjog szerint csak olyan uralkodók hordhattak boltozott koronát, akik fe­lett nem állt földi hatalom, vagyis nem voltak más ural­kodók hűbéresei. A hagyo­mányos történeti felfogás szerint a korabeli Európá­ban csak a császárok voltak ilyenek.” Márpedig aligha kell bi­zonyítani, hogy az Avar Bi­rodalom egykori fényét még csak meg sem közelítő avar vazallus államocska kagán- ja aligha hordhatott ilyen császároknak járó felségjel- vényt, még akkor sem, ha Csömör Lajos feltételez egy olyan faszobrot, amely ka- gánt ábrázolna, ráadásul koronával a fején. Akkor meg miért csinálták ezt a koronát az avar kajá- ni ötvösműhelyben, vagy hogy pontosak legyünk: ki­nek csinálták ezt a koronát? Nagy Károlynak aligha, hi­szen őt már 800-ban csá­szárrá koronázták egy má­sik koronával, más pedig nem birt hasonló hatalom­mal a korabeli Európában. Végezetül egyszerű logikai úton is feltehetünk néhány kérdést, de mi nem adha­Theodorus utódja Ábrahám kagán lett, őt követte (?!) Izsák, de 811 után már nem hallunk ezekről a vazallus kagánokról. Befejeződött az avarság története. Ebből a vázlatos történe­lemből jól kirajzolódik a 8. század végének avar társa­dalma, annak a minket most elsősorban érdeklő fel­ső rétege. A kagán mellett, a vele egyenlő, vagy meg­közelítőleg egyenlő erejű jugurus állt, s számításba kell vennünk a tudunt is a legfelső hatalmasságok kö­zött. Nyilvánvalóan a 795— 804—811 közötti évekre ér­tendő Csömör Lajos megál­lapítása, amely így szól: „El­képzelhető, hogy a Szent Korona a Nagy Károly kin­csek Aváriából származó da­rabjaival közel egyidőben a 8—9. század fordulóján, vagy a 9. század elején, a frank fennhatóság alatt álló avar kagáni műhelyben ké­szült.’’ De a Szerző tovább­megy, azt írja: „Az első megkeresztelkedett avar ka­gán Kajd (795), az őt köve­tők Teodor, Ábrahám, Izsák voltak. Ha pedig voltaic ke­resztény avar uralkodók, le­hetett koronájuk is...” felségjelvénye tunk rá válaszokat. Elfogad­va Csömör Lajos érvelését egy pillanatra feltételezzük, hogy a korona ténylegesen Aváriában készült valami­kor a 800-as évek elején. Kalandos és kiszámíthatat­lan útja lehetett míg I. Ist­ván fejére került. Hiszen avar kagánok 811 után már nem szerepelnek a források­ban, tehát vagy nincsenek, vagy olyan jelentéktelenek, hogy említésre sem méltók. 894—95, a pogány magyarok honfoglalása után pedig semmiképpen sem lehet már a Kárpát-medencében, hi­szen a keresztényeket nem éppen kedvelő magyarok aligha tűrték volna meg. Kalandos úton Legvalószínűbb, hogy va­lami úton-módon (sic!) Ró­mába került, esetleg a né­met-római császár kincstá­rába, ahol azután őrizhet­ték, talán azért, mert már tudták, hogy több évtized múltán a magyar király fe­jére kell elhelyezni? (Sic!) De niég nincs vége a kalan­dos útnak, hiszen a pápa, II. Szilveszter talán éppen ezt a koronát akarta Len­gyelországba küldeni, de azután úgy alakult a hely­zet, no meg a pápa „álmot is látott”, hogy az visszatért állítólagos készülésének színhelyére, s a magyar ál­lamiság jelképévé vált. Elképesztő történelmi vé­letlenek sorozata lenne, ha így lenne. Szerencsére ez a gondolatsor csak a képzelet játéka, mindenesetre arra jó, hogy a valószínűtlensége szembetűnő legyen. Ezen a ponton kell csatlakoznunk Kovács Éva frappánsan megfogalmazott gondolatai­hoz: „A tanult történész azonnal látja a hasonló el­méletek képtelenségét és az efféle „módszertani újítá­sok” abszurditását, s ugyan­akkor azzal is tisztában van, hogy éppen képtelen és ab­szurd mivoltuk miatt az ef­félék cáfolása annyira idő­rabló, ami nem áll arány­ban az elért „eredménnyel”. A nagyközönség tájékoztatá­sának meg nem az a mód­ja, hogy komolyan vitatkoz­va rangot adjunk dilettáns képzelgéseknek.” (Műv. Tört. Ért. 1986. 1—2. p. 29.) S hogy mi most mégis ezt tettük, két dolog indokolja: először is a korona a ma­gyar államiság szimbóluma, kutatása a magyar történe­lem megismerésének fontos eleme. Történetiségének di­lettáns népszerűsítése törté­nelemhamisítás. Másodszor magunk is valljuk, hogy „az a korrekt kutatói magatar­tás, amelyik új felismeréseit csak akkor fogadja el he­lyesnek ha azt sokrétűen bi­zonyítja, s egyeztetni tudja a témára vonatkozó egyéb tényanyaggal” — jelen eset­ben a teljes avar korral. Csömör Lajos könyve és Varga Béla könyvismerteté­se éppen ennek a kutatói magatartásnak nem tesz ele­get. dr. Madaras László régész Buzgó amatőrök Hogyan fedezik fei az üstökösöket? Bizonyára kevesen tud­ják, hogy számos híres üs­tököst amatőrök fedeztek fel, ehhez ugyanis egyálta­lán nincs szükség különle­gesen nagy teleszkópokra, már akár egy 25-szörps na­gyítású, 10 centiméter át­mérőjű binokulár is megteszi. Egy-egy „gyanús” objektum észrevételekor az első feladat az, hogy meg­győződjünk róla: nem egy távoli gömbhalmaz vagy ex­tragalaktika került-e a lá­tómezőbe? Az ellenőrzés céljára a megfelelőek rész­letes csillagászati | atlasz használandó. Az égboltot persze nem vaktában, vé­letlenszerűen kell átfésülni, hanem bizonyos előré meg­határozott tartományok­ban. A látómező legalább 3—4 fokos, vagyis hat-nyolc teli holdnak megfelelő át­mérőjű területet mutasson. Az eget a kiválasztot|t te­rületen úgy kell vízszinte­sen vagy függőlegesen vé­gigpásztázni, hogy a csövet mindig csak fél látómező­vel toljuk el, vagyis az előbb és a később látott te­rületek egymással átfedés­ben legyenek. Legbiztosabban akkor dönthető el, hogy Valóban üstökössel van-e dolgunk, ha sikerül észlelnünk a mozgását. A gyanús objek­tumot a lehető legnagyobb pontossággal berajzolják a csillagászati atlasz megfele­lő helyére. Néha már 30— 40 perc is elegendő lehet ahhoz, hogy megállapíthas­suk, elmozdult-e az objek­tum a környező csillagok­hoz képest. Néhány órai megfigyelés pedig minden kétséget eloszlathat. Teli­hold idején az üstököskuta­tást fel kell függeszteni. A megfigyelések során vigyázni kell arra, hogy a Jupiter vagy más fényes bolygók (illetőleg csillagok) fénye szellemképet hozhat létre a teleszkópban. Ez a jelenség már sok tévedést okozott. Ha azonban telje­sen biztosak vagyunk ben­ne, hogy valóban üstököst láttunk, megfigyeléseink eredményeit célszerű közöl­nünk az illetékes magyar csillagászati intézmények­kel. Döntő fontosságúak le­hetnek a fényképfelvételek, persze egyetlen kép — a le­hetséges hibák miatt — nem elegendő. Legalább két vagy három felvételre van szükség, s ezek elkészítése között legalább egy órának kell eltelnie. Képünkön a fáradha­tatlan „égi vándorok” nagy reprezentánsát, a Halley- üstököst láthatjuk. (KS) A folyóvizekben is hal Baktérium a szúnyogok ellen Amióta 1978-ban Izrael­ben felfedezték, hogy a Ba­cillus thuringiensis a két­szárnyúak (legyek, szú­nyogok stb.) rendjében szá­mos családnak az egyebeit elpusztítja, ez a baktérium „világsztár” lett Legújab­ban az NSZK-ban a tübin- geni egyetem kutatói azt vizsgálják, hogy elpusztít- hatnák-e velük a kolumbá- csi legyeket. Ezek a vérszí­vók a trópusokon az em­berre is veszélyes parazi­táknak a közvetítőij míg Európában — ha kedvez nekik az időjárás -f töme­gesen elszaporodva egész marhacsordákat szúrhatnak halálra. De ha csak kisebb számban fordulnak is elő, kártételük megmutatko­zik abban, hogy csökken a tej- és húshozam. A kölumbácsi legyek el­len egyfelől ez idő szerint nincsen olyan szer, amely csakis őket pusztítaná, másfelől lárváik folyóvizek­ben élnek, s azokban még nehezebb elpusztítani őket, mint a tavakban. Ellenben a Bacillus thüringiensis H—14 nevű törzse egyértel­műen csak a kölumbácsi legyeket pusztítja el, s a folyóvizekben is hat. Ezt a hatást azonban lerontja az, ha a folyó szennyezve van. Eddig nem tapasztalták, hogy e baktérium más élő­lényekben is kárt okozna, mégis biztonsági okokból eddig csak szaporodásra képtelenné tett baktériu­mokkal kísérleteznek, ám­bár ezek a kezeletleneknél kevésbé aktív rovarpusztí­tók. A Bach-fúga hatása Zeneélvezet - alvás közben Aki alszik, nem vétkezik — mondja a közmondás. Aki alszik, egyenesebben, tisztességesebben reagál, mint éber állapotban — mondja a tudomány. Az alvó kísérleti személyek ve­getatív idegrendszerének az ingerekre adott válaszá­ról ismertetett sok új rész­letet egy salzburgi pszicho­lógus egy nemzetközi ta­nácskozáson. Alvás közben is állandóan információ fel­dolgozó folyamatok mennek végbe, amelyekkel aíz agy egyéni élettapasztalatokat és időszerű ingereket dol­goz fel. A zenei vonzódás és elutasítás rendszerint al­vás közben is megmarad, és a zene hatása bizonyít­ható a vegetatív reagálási mintából. Csak egy zene­szerző kivétel: Johann Se­bastian Bach. Egy Bach- fuga hangjaira úgy viselke­dik az alvó kísérleti sze­mély, mintha kedvenc ze­nedarabjának hangjai csen­dülnének fel, még akkor is, ha ébren nem tesznek rá hatást Bach művei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom