Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-03 / 28. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. FEBRUÁR 3. __JegyzetiapoR lön az értesítő Életem talán leghosz- szabb sétája jut eszembe február elején, a félévi értesítő-osztás táján. Barátnőm, aki nem igen jeleskedett a tudományokban nem is annyira saját indítékaiból, hanem inkább szülei unszolására választotta a gimnáziumot. Rögtön, már az első félévkor kiderült, hogy nem volt jó a választás. Az értesítőjében még elégtelen is éktelenkedett. Méghozzá latinból, amihez való érzéketlenségét már az első órákon észrevette az osztály és egy általa nőnem helyett tévesen hímnemben használt főnév analógiájára családi nevéhez odaillesztettük az „us”-t. „Kissus” miután átvette a félévi értesítőt elfehéredett, majd azt mormolta: no, én ma haza se megyek. A tanítás után órákig róttuk a dunántúli kisváros utcáit a metsző hidegben, jómagam szolidaritásból tartottam ki mellette. Az idő előrehaladtával aztán mégis megcsillant a remény. Nővére, aki szintén nem jeleskedett a tanulásban azóta már biztosan hazaért, s mai szóhasználattal élve elvitte otthon a balhét. Másnap örömmel újságolta, hogy bevált a taktika. Sok év telt el azóta. Ma már mindannyian szülők vagyunk, s izgatottan várjuk haza a gyerekeinket a félévi értesítővel. Bizonyára jónéhány családban ma is el-elcsattan egy-egy pofon noha annak idején fo- gadkoztunk, hogy mi aztán másképpen neveljük a fiainkat, lányainkat. Hogy másképpen az biztos. Elnézőbbek, kevésbé szigorúak, sok esetben követ- kezetlenek vagyunk, mint a szüléink voltak. Természetesen tisztelet a kivételnek. így aztán nem igen csodálkozhatunk azon, hogy a gyerek bizonyítványában, félévi értesítőjében gyengébb osztályzat van, mint amire képes lenne. Az persze más kérdés, hogy a gyerekek akár gyenge tanulmányi eredménnyel is boldogulni tudnak, sokszor jobban mint az, aki egyetemet végez. Legalábbis eddig. Ma már egyre inkább a minőség kerül előtérbe az élet minden területén. Egyre szigorúbban „osztályozzák” a felnőttek munkáját is. S alighanem előnyére válna a fiataloknak ha egy kicsit nagyobb szigorral, fegyelemmel nevelődnének otthon a családban és az iskolában egyaránt. — tg — Információ és visszajelzés Napjainkban az utóbbi években soha nem tapasztalt mértékben érdeklődnek az emberek a helyileg is érzékelhető országos intézkedések iránt. És nemcsak figyelemmel kísérik azokat, hanem saját helyzetükből adódóan véleményt is nyilvánítanak róluk. Különösen jellemző ez a mozgalmi munkában résztvevőkre, hiszen munkatársaik sok esetben tőlük várnak választ az őket foglalkoztató kérdésekre. És fordítva is így van ez. Az ország vezető testületéi se)n lehetnek közömbösek a közvélemény iránt. Ezért van megkülönböztetett szerepe a szak- szervezeti információs hálózatnak, amely az utóbbi hat évben — létrejöttétől napjainkig — a politikai munka fontos részévé vált. Nemcsak a dolgozók véleményét tolmácsolják a SZOT-nak, hanem jelentős mértékben elősegíti a mozgalmi munka nyíltságát és demokratizmusát. Az SZMT elnökségének- tapasztalatai szerint megyénk szakszervezeti tagjai az utóbbi időkben egyre erő- teljesbbben igényelték ezt. Mondhatnánk úgy is, hogy új munkastílust vártak a felsőbb mozgalmi szervektől. Tisztában akarnak lenni azzal, hogy „fent” milyen módon és milyen eredménnyel képviselik érdekeiket. Ilyen tekintetben — főleg a múlt év vége felé —jelentős lépések történtek. A Népszava például megírta a kormány előtt kifejtett szakszervezeti álláspontot és beszámolt a nyitva maradt kérdésekről is. A szakszervezeti tagok jogosan látták ebben és látják az ehhez hasonló esetekben saját véleményük érvényesítését. A mozgalmi munka nyíltságára és nyitottságára irányuló igény azonban nemcsak az alapszervezetek és a felső szervek kapcsolatára vonatkozik. A jó tapasztalatokat helyileg is hasznosítani kellene. Nem mindegyik szakszervezeti alapszervezetben tájékoztatják ma még minden esetben és kellő időben a tisztségviselők a tagságot a különböző intézkedésekről és döntésekről. Néhány helyen visszatérő gond még az alapszervezeti információs hálózat kiépítése, az információgyűjtés és feldolgozás, — pedig ennek haszna beigazolódott. Az intézkedést igénylő ügyeket feltáró információs munka kihat az egész szakszervezeti tevékenységre, mondhatnánk úgy is, hogy kényszeríti a nyitottabb testületi munkát is. S. B. A dohányzás és alkoholizmus ellen Egészségvédő kezdeményezések Az egészségmegőrzés társadalmi programjának megvalósítását segítik elő a munkaközösségek, egészségügyi intézmények újabb kezdeményezéseikkel. A Páva Ruhagyárban — az ország üzemei között elsőként — megtiltották a dohányzást az összes munkahelyen. A Tétényi úti kórház egészségszervezőjének javaslatára a dolgozók többsége úgy határozott: a gyár területén csak a kijelölt helyeken lehet dohányozni. Ezt a döntésüket munkavédelmi szabályzatukban rögzítették, a gyár vezetői pedig gondoskodtak a megfelelő dohányzóhelyek kialakításáról. Ily módon megkímélik a nemdohányzókat a dohányfüst egészségkárosító hatásától. Az egészségügyi tájékoztatás másik eredménye: a gyár dolgozói közül sokan lemondtak a dohányzásról, vagy csökkentették napi cigarettaadagjukat. Az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság a napokban 100 ezer forinttal ösztönözte a Páva Ruhagyár és a Tétényi úti kórház dohányzás elleni mozgalmát. AIDS-felvilágosítás Információs szolgálat alakul Magyarországon a leg-' frissebb jelentések szerint AIDS-vírussal 148 ember fertőződött meg, közülük nyolcán a kialakult betegség stádiumában vannak, s hárman meghaltak a betegség következtében. Mivel az AIDS még gyógyíthatatlan betegség, s megelőzésének egyetlen segítő eszköze a felvilágosítás. ezért a Magyar Hírlap rendszeres információs szolgálatot indít az AIDS-szel kapcsolatosan, a közérdeklődésre számot tartó eseményekről, tudnivalókról. Egyúttal lehetőséget kíván nyújtani az olvasóknak arra, hogy kérdéseket tegyenek fel, s ezekre az információs szolgálat rendszeresen válaszol. Mint ismercVss, tavaly novemberben Magyar AIDS-Alapítvány néven társadalmi alapítvány jött létre a betegség hazai elterjedésének megelőzésére. Az alapítány vagyona a vállalatok és a magán- személyek adományai révén az első két hónapban 2 millió forint fölé emelkedett. Az alapítvány vagyonából támogatják egy AIDS tárgyú film elkészítését is. Debrecenben Szakérettségisek klubja Megalakulásának negyvenedik évfordulóját ünnepli a szakérettségi intézménye. Az évforduló tiszteletére a szak- érettségisek klubot kívánnak alapítani Debrecenben, a Hazafias Népfront megyei bizottsága gondozásában. A különböző szakirányú és képzési idejű szakérettségi tanfolyamok az 1948/49-es tanévtől az 1954/55-ös tanévig működtek és készítették fel a tanulni vágyó munkás- és parasztfiatalokat különböző egyetemekre, főiskolákra. Az alakuló ülés február 7- én (vasárnap) tíz órakor lesz a Hazafias Népfront megyei bizottsága székházában (Debrecen, Péterfia út 4. I. emeleti tanácsterem). Az ülésen minden szakérettségis és volt tanár részvételére számítanak. Az ifjúsági törvény KiSZ-es szemmel Alapvető szemléletváltás szükséges A Minisztertanács és a KISZ KB vezetőinek közelmúltban lezajlott találkozóján megállapodás született arról, hogy a kormány még az idén ifjúságpolitikai feladattervet dolgoz ki és előkészíti az ifjúsági törvény korszerűsítését. A döntés hátteréről Nagy Imre. a KISZ Központi Bizottságának titkára tájékoztatta az MTI munkatársát. — Az ifjúsági törvény 1971-ben született meg, annak hangsúlyozásaként, hogy az ifjúság nevelése, az ifjúsággal való foglalkozás össztársadalmi, azaz állami feladat. Minthogy azonban elsősorban szándékok fogalmazódtak meg benne, megalkotói nem pontosították az állam, a különböző állami szervek feladatait, s nem tartalmaz a végrehajtásra vonatkozó garanciákat, ellenőrzési, számonkérési mechanizmusokat, a törvény nagyobbrészt deklaráció maradt. Elsősorban ez az oka annak, hogy a KISZ szorgalmazza e törvény módosítását — mondotta a KISZ KB titkára. — Az ifjúsági szövetség és az ifjúsággal foglalkozó intézmények, szervezetek folyamatosan munkálkodtak az ifjúsági törvény korszerűsítésének előkészítésén. Ez a munka két időszakban kapott új lendületet. A párt 1984-es ifjúságpolitikai állásfoglalásának kidolgozásakor, valamint tavaly, a párt gazdasági-társadalmi kibontakozási és a kormány stabilizációs munkaprogramjának előkészítése idején erősödött fel a fiatalok körében is a változtatás igénye. — Az ifjúsági szövetség álláspontja az — fejtette ki Nagy Imre —, hogy nem új ifjúsági törvényt kell alkotni, mert a fiatalok jelenlegi helyzetének jobbítása nagyrészt állami feladat, a gondok orvoslása pusztán jogi eszközökkel nem lehetséges. Az ismert problémák — a bérezési rendszer korszerűtlensége, a foglalkoztatásban jelentkező hátrányok, a lakáshelyzet folyamatos romlása, a gyermekvállalás ; és -nevelés terheinek növekedése — perspektívavesztést jelenthetnek az ifjúság számára. Ennek következménye: az elkeseredettség, ^kiábrándultság pedig máris tapasztalható az ifjúság körében. A fiatalság az a társadalmi réteg, amelynek nincsenek még tartalékai, emellett az ifjúság társadalmi szerepe. érdekérvényesitési pozíciói gyengültek. Ezért nem elegendő a jogi szabályozás. Ezért van szükség a kormány ifjúságpolitikai feladattervére. amely a stabilizációs időszak állami feladatait rögzíti — húzta alá a KISZ KB titkára, 'majd így folytatta: — Az ifjúság helyzetének javításához szükség van alapvető társadalmi szemléletváltásra, új prioritások meghatározására és érvényesítésére is. Ezt szolgálhatja a feladatterv; elkészítése pedig támpontokat adhat az ifjúsági törvény korszerűsítéséhez, az egyes jogszabályok megváltoztatásához. A KISZ korábbi törekvése az volt, hogy a törvény korszerűsítése révén az Országgyűlés is foglalkozzék az ifjúság helyzetével. Előrelépést jelent e szándék megvalósításában, hogy az Országgyűlés nemrégiben megalakult ifjúsági és sportbizottsága első ülésén állást foglalt: a parlament tavaszi ülésszakán javaslatot tesz arra, hogy a kormány készítsen ifjúság- politikai feladattervet és azt terjessze a testület elé. Ez viszont lehetőséget ad arra, hogy a törvényhozó testület ne csak az ifjúsági törvény módosítása ürügyén tárgyaljon a fiatalok helyzetéről. — Nincs kizárva annak a lehetősége — mondotta befejezésül a KISZ KB titkára —, hogy az ifjúsági törvény felülvizsgálatának eredménye — ez a következő év feladata — új törvény megalkotását teszi szükségessé. Annak azonban, hogy olyan új törvény szülessék, amely tartalmában-minőségében nem jelent újat, nincs értelme. Az ifjúsági szövetség véleménye szerint ennek a törvénynek nem az ifjúsággal kell foglalkoznia, hanem az állam ifjúsági tevékenységével. A fiatalokkal szemben vállalt kötelezettségeit kell jogszabályi keretbe foglalnia, garanciákat nyújtva arra is, hogy az ifjúság élhessen a jogaival. Több százan keresik fel naponta megyénk egyetlen jégpályáját Jászberényben.- Hétvégén a környező községekből, sőt Szolnokról is sokan átlálogatnak a „jégszerető” fiatalok közül (Fotó: N. Zs.) Udvarlás Kocsis úr az ingázók fizetés nélküli szórakoztatója. Nyugdíjas, de dolgozik még. Éjszakai portás a megyeszékhely egyik kis üzemében. Lakhelye is ott van, de mivel harmadik — és szerinte utolsó — felesége révén kis kertecs- kéjük van a központtól 25 kilométerre, tavasznyílástól betakarításig majd minden másodnap kiutazik a „birtokra”. Filléres passzió ez a vonatozás, hiszen vasutas veterán lévén éppen- csak pötyögtetni kell pár garast a jegyért. — Egészségükre az éjszakai nyugodalmat! — remegteti meg belépője hangerejével a vonatablakokat is. Zengzetessé szavát még a szabad levegő érlelte — krampácsoló brigádvezető korában. Már telepszik is le — a nőnemű bejárók korelnöke, Rebeka néni mellé, aki szíves lel kendezéssel üdvözli. — Hozta isten!.. Hát maga, mi keresni valója van itt? Hol van még a tavasz. Na üljön ide! — fészkelődik, mintha helyet akarna neki csinálni. — Nincs tavasz? Mit akar ennél jobb időt! Tudja, körülnézek a „birtokon", mire számítanak a gyümölcsfáim... Hát maga? — hátrább dől, szemügyre veszi az asszonyt. — Látom, megint fiatalodott, hogy nem találkoztunk mostanában. .. — Ugyan, menjen már! — Egy igazítás a sötétlila, mezei-virágos kendőn jelzi, hogy azért jólesett a bók. Ügy folytatják, mintha tegnap hagyták volna abba. — Nem látta a páromat? — érdeklődik a nyugdíjkorhatárt szintén túlhaladta menyecske, aki hajnali — takarítónői műszakja után tér meg otthonába. Abba a faluba, ahol Kocsis úrék kertje, gyümölcsöskéje terül el. Férje-ura be-bevonatozik elébe, s olyankor még egy-két órát elcsatan- _ goinak a városban. Bevásárolnak. Úgy látszik, ma elkerülték egymást. — Már hogyne láttam volna. A Tanúdomb körül hajkurászott egy fiatal pillangót. Még az este. Elfordította a fejét, mikor észrevett. Pedig bizistók nem akartam a kezéről lecsapni a hölgyikét. — Hát ha lipére áhított —, egészségére. Én sem voltam odahaza az éjjel... — Rebus néni olyan magától- értetődően vette a lapot, mintha megszokott lenne a téma. Csupán egy ősz hajtincset tesz helyre a füle mellett. Kocsis úr a legtermészetesebben nyugtatja. — Ezért ne fájjon a lelke, Rebus. Higgye el, ötven esztendő múlva a maga ura is leszelídül... Olyan lesz, mint én. Tudja-e, hogy mostanában nekem is elég már „egy”? — Egy?... Ismerem a maga meséjét. Még hogy egy! Nem tudom, a múltkor is... ott a kertárkon át kit tuszkolt a sövénykerítés mögé? — Jó, jó, nem kell azért az embert mindjárt a világ szájára adni... — Pillog körül tettetett riadalommal Kocsis úr, mintha minden igaz volna. És máris visszatámad. — Meséltem volna magának is a minap, de csak a szeme sarkát merte rám reszkírozni. Ügy illegett-billegett el a kertünk mellett, mint egy begyes galamb. Igazán bejöhetett volna... — Én — magához. Mesére, mi? — Miért? ... Adtam volna egy pár gumó zelert. Ott van a homokba ásva a sufniban. Zellert adni is mesélés közben lehet igazán... Elmeséltem volna, mit csinálnak a menyasszonynyal lakodalomkor — Erdélyben. Tudja, ott katonáskodtam, aztán minket is... Ezt már mesélte, nem emlékszik? ... öregszik na, azért felejt, lássa be. — De mikor olyan jól esik elismételni. .. Figyelje csak, milyen mondókával zavarják az ifjú párt a szénapadlásra. .. — Hagyja már, ki kíváncsi arra. Még majd kitanítja azt a kis csajt. — tlalkítja le szavát a néni és homlokával a kupé túlfelőli végére billlent. Erre csakugyan moderálja magát Kocsis úr. Holott már régóta az ő huzakodásukra figyel a tucatnyi utasnép. Két főtörzsőrmester az imént esett neki farkasétvággyal egy félkilós húskonzervnek, közben vigyáznak, hogy ne mulasszanak el egy hangot se a két öreg heccpárbajából... Csupa mosoly a hallgatóság. Még az a vö- rösparókás nagysága is mozdulatlanul mered a maga előtt • tartott újság egyetlen pontjára. Éppencsak nem mondja: „Na, mi lesz már azzal a mondókával?” — Na jó, akkor nem rosszalkodók. — Adja meg magát Kocsis úr. Közbánatra. Mígnem újabb fordulattal nem kecsegtet szólamlása. — De azt csak elhiszi nekem, Returns, hogy tavaly nyáron, mikor a fe- ieségem odavolt Szoboszlón, a kösz- vényével, egy este két idegen menyecskét is elvittem moziba. Utána ineg elkalauzoltam őket mihozzánk, aztán... Elhiszi-e? — Nem!... Mert amikor magamég két menyecskével is ki mert kezdeni egyszerre, akkor. . I akkor még mozi se volt. Kupészerte teljes a derű. • A nevetés elültével rezignáltan dünnyögi Kocsis úr. — Ezek a mai öregek... Az embertől az ábrándozást is elsajnálják. Tóth István
