Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-03 / 28. szám
1988. FEBRUAR 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A tévé képernyője előtt Tegnap a napilapok már közölték: az idén is kiosztották a kritikusok díjait; az elmúlt esztendő tévé- dráma-termését mérlegre téve a legjobb teljesítmények elnyerték méltó, jutalmukat. Ezúttal nem akarom tehát ismételni a díjnyertesek névsorát. sem előhozakodni nem kívánok azzal a vitával, részleteinek ismertetésével, amelyben magam is részt vettem, amely a már közreadott eredményeket hozta. Mégsem állhatom meg, hogy a díjkiosztás alkalmából néhány szót ne ejtsek, méghozzá örömmel teljes szavakat, az örömbe talán némi provinciális büszkeség is, szavakat arról, hogy a tévékritikusok egyik díját „szolnoki” művész, a Szigligeti Színház tagja kapta, Kézdy György, méghozzá — tanúsíthatom — messzemenően egyetértő elismeréssel azért a rendkívül elmélyült, kivételesen szuggesztív alakításáért, amelyet a Janikában nyújtott. Az igazsághoz, a teljesebb igazsághoz persze hozzátartozik, hogy ez a teljesítmény aligha születhetett volna meg Fodor Tamás rendezői zsenialitása nélkül, aki nemcsak a Szobaszínházban vitte diadalra Csáth Géza drámáját, ő rendezte képernyőre is a Janikát, s a színházi előadásból olyan televíziós mű született, amelyben a legapróbb részletek is érzékeny hangsúlyt kaptak, a színészi játék finomságai is teljességgel érvényesültek, amelyben képernyőn ritkán tapasztalható látleletet kaptunk az emberi jellem összetettségéről. Amikor tehát gratulálunk Kézdy Györgynek, ne feledkezzünk meg Fodor Tamásról sem. Fenn az ernyő... Sovány a mi drámai hagyományunk kevés az igazán kiemelkedő, időtálló, színpadra termett munka, meg kell hát becsülni mindazt, ami egyáltalán értékes, mégha nem is éri el a remekmű színvonalát. Így gondolkodik helyesen televíziónk is, amikor egyszer-egy- szer letörli a feledés porát olyan magyar színpadi műről, amely része drámairodalmunknak, mint például Szigligeti Ede színművei is, akinek a Liliomfin kívül alig-alig játszák más darabjait. Pedig termékeny szerző, több mint száz színpadi» művet írt, és remek színházi ember, a múlt század második felében meghatározó egyénisége a hazai színházi életnek. Igaz, ma már munkáit inkább a megcsi- nálás ügyességéért, semmint gondolati mélységeiért becsüli az utókor, s ha előadják, a sikerhez olyan alkotói közreműködés szükségeltetik, amely retusálni tudja a kérdéses darab eredendő szemléleti gyengeségeit, például a szerző túlságosan is megbocsátó természetét, amellyel kora társadalmának gyengéit szemléli, kortársainak jellembeli hibáit veszi szemügyre darabjaiban. Ahogy a szombat este bemutatott Fenn az ernyő, nincsen kas című színművében is teszi, amelyben a kiegyezés idejének egyfajta társadalmi betegségét „veszi célba”, azt a fajta magyar úr- hatnámságot, amelyre a címben szereplő szólásmondás is •utal, amikor is valaki jómódot mutat, uraskodik, de valójában csak cifra nyomorúság az élete”. Még tágab- ban véve; amikor a látszat és a valóság távol esik egymástól. Nem ritka ez a betegség, már Moliére is komédiát írt róla, mulatságosat. S ha alaposan széjjel nézünk magunk körül, napjainkban is találkozhatunk vele, ha nem is klasz- szikus formájában, vagy nem is éppen úgy, ahogyan Szigligeti tapasztalta. Vajon nem ismerős-e ma is a látszatkeltés mestersége, amikor valaki olyasmit szeretne elhitetni másokkal, ami a valóságban nem létezik. Amikor valaki üzleti érdekből vagy pusztán kivagyiságból azt akarja például elhitetni, hogy járatos a „felsőbb körökben”. És más hasonló dolgokat. Számítás búvik meg bennük, mint Szigligeti kérdéses színdarabjában, mikor a becsvágyó feleség mindenáron a fényűző élet látszatát akarja megteremteni, hogy ily módon csináljon jó vásárt eladósorba lépő lányaival. Vagy a másik oldalon ott van az adósságokba keveredett úri svihák, Rejtei, aki pedig egy gazdag feleség reményében játsza az előkelő úrfit. Az úrhatnám- ság bármilyen formában, s bármikor jelentkezik, mindig megérdemli a kíméletlen gúnyt, igazi témája a szatírának. Sajnos, Szigligeti túlságosan jó szívű, alakjait nem illeti gyilkos gúnnyal, csak megcsípdesi kissé, bízván abban, hogy előbb-utóbb majd csak észretérnek. Jól tükröződik ez a szemlélet a Fenn az ernyő, nincsen kas bevégződésében is, amikor is úgymond jóra fordulnak a dolgok, helyére kerül minden és mindenki. Forró szatíra helyett tehát langyos komédia. Ahhoz, hogy a ma is ismerősnek tűnő gondolatok markánsabb formát öltsenek a képernyőn, a rendezésnek erősítenie kellett a dráma szatirikus tartalmát. Erre szerencsére vállalkozott is Bohák György rendező és a szöveget átdolgozó Kardos G. György író, s erről némely sikerült részlet igazán hatásosan tanúskodik. Lásd például a két pletykás höléy remek jeleneteit, Tábori Nóra és Schütz Ila mulatságos megformálásában. Ez a szatirikus íz érezhető az oktalanul költekező és nagyzoló feleséget alakító Moór Marianne játékában is. és ez jellemzi Szilágyi Tibor Do- nátfi ügyvédét. Mácsai Pál Rejteije is leleplező erejű, ellenszenvesen élősdi. Kissé színtelenebbek az eladó leányok, Etelka és Gizella. Föl- desi Judit és Csömör Csilla — két aranyos teremtés, vonzóak. kedvesek, de nem túl eredetiek. Farsang idején játszódik Szigligeti drámája — átdolgozva vidám farsangi mulatság lett belőle, mai felhangokkal, kesernyésen. Röviden Bemutatót tartott a Televízió Zenés Színháza is. Vajda János eredetileg képernyőre rendelt operáját sugározták vasárnap este, a Thomas Mann novellájából készült Mario és a varázslót. A zeneszerző zenévé lénye- gítette át a különös tragédiát, s az ördögi Cipolla története ebben a formájában is szívszorongatóan hatott. Polgár László remekelt a gyűlöletesen ravasz figura megteremtésében. A zene értékeinek megítélésére e jegyzet írója kellő zenei ismeretek hiányában nem vállalkozhat, de azt megállapíthatja: a modern zenei elemekből épülő muzsika a laikus számára is élvezhetőén közvetítette a drámai tartalmat. És egy jubileumról: 25. évébe lépett a Delta. Évek jönnek, műsorok mennek, a Delta azonban marad. S jelenleg is jó erőben van. Persze könnyű neki, mondhatnánk. az élet rendre szállítja az anyagot, a frissebbnél frissebb hazai és külföldi tudományos újdonságot. Ahhoz persze már jó szemű szerkesztő kelletik, amilyen Várhelyi Tamás, hogy mindig jól válogasson a kínálatból. Nem különben kellemes háziasz- szony. mint a selymes hangú Kudlik Júlia, aki a leg- elvontabb tudományos ismereteket is behízelgő módon tudja érdeklődésünkbe ajánlani. Üjabb 25 évet kívánok a Deltának. Valkó Mihály Olasz művész Felajánlás a gyermekekért A „Gyermekek a gyermekek egészségéért” hazai társadalmi alapítvány javára ajánlotta fel közeli magyar- országi hangversenyeinek bevételét Michele Crosta olasz zongoraművész. A kivételes képességű ifjú zongorista tavaly fejezte be tanulmányait a milánói konzervatóriumban. Jótékonysági hangversenysorozatának nyitánya február 7-én Győrött lesz. Másnap Szombathelyen, 9-én Zalaegerszegen, 10-én Pécsett, 11 -én Kecskeméten adja elő műsorát, amelyben Scarlatti, Beethoven, Chopin és Liszt-műveket szólaltat meg. Február 12-én Budapesten, az Olasz Kulturális Intézet hangverseny termében koncertezik az olasz művész. Az Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság kezeli ezt a társadalmi alapítványt, amelynek létesítését az Állami Operaház gyermekkórusának tagjai kezdeményezték tavaly az egészségmegőrzés társadalmi programjához csatlakozva. Szolnokon, a Damjanich János Múzeumban a Szolnok megye a népek országútján elnevezésű állandó régészeti kiállítás — a téli nagy takarítás után — ismét várja a látogatókat. A tárlókban kiállított értékes történeti anyagot vasárnap kivételével naponta 9-től 17 óráig tekinthetik meg az érdeklődők (Fotó: H. L.) Levelet hozott Tallinnból a posta Gyermekrajzpályázat magyar és észt fiataloknak Jó barátoktól levelet kapni élmény. Hát még ha külföldi a baráti levél feladója, s egy nagyobb kollektívához szóló korábbi közös gondolat továbbfolytatását fogalmazza meg. Ez történt az észt nyelvrokonainktól érkezett szép magyarsággal megírt minapi levélben is. A Szolnok és Tallinn között évek óta fennálló testvérvárosi kapcsolat korábban is megengedte kulturális intézmények hasznos ötleteinek megvalósulását. 1987-ben a Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár gyer- mekrajzpályázatot hirdetett; finn, észt és magyar népmesék illusztrálására hívta fel az említett országokban élő gyermekeket-. Á felhívást a hazai könyvtárakon túl a két testvérváros, Tallinn és Riihimäki (Finnország) könyvtárának küldte el a szolnoki gyermekkönyvtár. A három testvérnép mesekincséből kiválasztott hat népmese fölkeltette a gyerekek érdeklődését, és százával küldték be a mesékhez kapcsolódó gyönyörű illusztrációikat. Két finn és két észt nyertes tanulót — 2—2 kísérővel — hívott meg kéthetes szolnoki táborozásra a Magyar Könyvtárosok Egyesülete. A vendégeket a Szolnoki Városi Úttörőelnökség és a megyei könyvtár fogadta, s szervezett számukra maradandó emléket nyújtó játékos programot. Díjnyertes pályaműveiket kiállításon is bemutatta a könyvtár, a legsikeresebb illusztrációkból pedig tetszetős albumot állítottak össze. Tény, hogy mind az észtek, mind a finnek az ötlet továbbfolytatása mellett kötelezték el magukat. Ennek eredménye az alábbi tallinni levél, amely önmagáért beszél: „Az Észt SZSZK Gyermek- és Ifjúsági Könyvtára és az Észt SZSZK Úttörőtanácsa szeretettel hirdet pályázatot észt és magyar, tallinni és szolnoki úttörő korú tanulók körében. A téma: képeskönyvet készítek kisgyermekek számára. A gyermekek alkotásai stílusukban sokszínűek lehetnek, így különböző gyermekkönyveket, rajzos elbeszéléseket, meséket várunk tőlük. De szólhatnak a pályázatok az élet komolyabb oldaláról, a természetről és kalandokról is. Természetesen a mondanivalót versben is meg lehet fogalmazni. Az illusztrációk technikája szintén különböző lehet: ceruza-, tus- és krétarajzok, sajátkezű fotók stb. jöhetnek számításba. A könyvek kötési technikája, anyaga és alakja minden pályázónak saját elképzelése szerint választható meg. Fontos, hogy a pályamű a gyermekek számára érdekes és vonzó olvasnivalót vagy „nézegetnivalót” nyújtson, s hogy a művek eredetiek legyenek (mindezt bírálóbizottság dönti el.). Két nyertes pályázót várunk Szolnokról (illetve a megyéből) már ezen a nyáron, akik más szolnoki úttörőkkel együtt utazhatnak Tallinnba, a nemzetközi úttörőtáborba. A gyerekekkel együtt természetesen legjobb alkotásaikat is várjuk fővárosunkba. Szeretnénk, ha a gyerekek egyik kísérője könyvtáros lenne. Kérjük a Verseghy Ferenc Könyvtár vezetését, hogy mindezek megszervezése céljából lépjen kapcsolatba a Szolnok Megyei Úttörőelnökséggel.” Ez megtörtént; a könyvtár hivatalos úton is meghirdeti a vetélkedőt. A nemes szándékból tehát valóság lett. Két testvérnép ifjai szorosabbra vonták kapcsolataikat, módot találtak kultúrájuk szélesebb körű nemzetközi cseréjére, terjesztésére. A karcagi Déryné pályázata II Nagykunság múltja és jelene (Tudósítónktól) Felnőtt és fiatal érdeklődők számára hirdet pályázatot A Nagykunság múltja és jelene címmel Karcagon a Déryné Művelődési Központ, a városi tanács vb művelődési, egészségügyi, ifjúsági és sportosztályával, a Hazafias Népfront városi bizottságával közösen. Karcag, illetve a Nagykunság múltját és jelenét — történelmi, néprajzi, nyelvészeti, földrajzi, irodalmi, művelődéstörténeti és más területeit — ölelik fel a témakörök. Más pályázatokon már szerepelt, illetve díjazott írásokkal is lehet jelentkezni (ha eddig nyomtatásban nem jelent meg!), azonban az esetleges díj ösz- szegébe a zsűri beszámítja a korábbi pályázaton nyert összeget is. A pályázat egyébként egyéni, és egy-egy pályázó több munkával is szerepelhet. Részletes felvilágosítást a Déryné Művelődési Központtól (5300 Karcag, Dózsa Gy. u. 5—7.) kérhetnek az érdeklődők, azt azonban eláruljuk, hogy az I. díj 10 ezer, a‘ II. díj 8 ezer, a III. díj 5 ezer forint lesz. A beküldési határidő: 1988. december 31. Hamarosan elkészül a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola gyakorló orgonája, és a taksonyi római katolikus templom orgonája a Fővárosi Kézműves Vállalat Hungária körúti Aquincum orgonaüzemében (MTI-fotó: Kieb Attila) A Pártéletben Mezőgazdaság és megújulás A folyóirat közzéteszi annak az előadói beszédnek a szerkesztett változatát, amelyet Németh Miklós, a Központi Bizottság titkára mondott a Központi Bizottság 1987. december 8-i ülésén a népgazdaság 1988. évi tervéről. A mezőgazdasági termelő- szövetkezeteknek az idei esztendőben nem csak az elmúlt évben elvégzett termelési feladatok mechanikus megismétlésére kell felkészülniük, hanem sokkal szigorúbb közgazdasági környezetben, előre nem látható időjárási feltételek mellett mind mennyiségben, mind minőségben és gazdaságosságban többet kell nyújta- niok. Sajnos az is tény, hogy az utóbbi időben gyengült agrárexportunk gazdaságossága. A Pártélet ennek okairól, valamint a mező- gazdasági termelőszövetkezetek időszerű tennivalóiról interjút készített Szabó Istvánnal, a Politikai Bizottság tagjával, a TOT elnökével. Napjainkban sokak által és gyakorta megfogalmazott kérdés: mit tud tenni a szocialista társadalom az emberért? Főként azokért, akik ilyen vagy olyan okok következtében önerőből nem képesek az emberi lét társadalmilag elfogadott normáinak megfelelő feltételeket biztosítani. Szabó Imre, a Hajdú-Bihar Megyei Tanács elnöke helyi példákkal világítja meg a gondokat, s a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek életkörülményeinek javítása érdekében hozott intézkedéseket. A Pártélet kerekasztal-be- szélgetésén arra keresik a választ, valójában milyen lehetőségeik vannak az állampolgároknak egyesületek alakítására. Az eszmecserét Lakos Sándor, a Pártélet fő- szerkesztője vezette.
