Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-03 / 28. szám
1988. FEBRUÁR 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Korszerű technika a Váci Kötöttárugyárban. Az üzem 20 millió' forintos beruházása lehetővé teszi az időigényes szabásminták szériázási munkáinak automatikus tervezését. A spanyol gyártmányú Investronika komputeres szériázó és terítéktervező berendezés segítségével a tervezés és rajzolás ideje a felére csökkenthető, és a jobb anyagkihasználás nyomán évi 15—20 millió forint takarítható meg (Fotó: KS) Kisszövetkezetek OKISZbizottság alakult Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa kisszövetkezetek érdekképviseletének, érdekvédelmének javítására kisszövetkezeti bizottságot hozott létre. A bizottság feladata, hogy jogi-gazdasági tanácsadással segítse a kisszövetkezetek munkáját, teret adjon javaslataiknak, közvetlen kapcsolatot teremtsen a hozzá forduló kisszövet kezetekkel. A bizottság tagjai hetenként két alkalommal, — kedden és csütörtökön — ügyfélszolgálatot tartanak az OKISZ székházában a hozzájuk forduló kisszövetkezeteknek. Még egy helyet megmozgatnánk Egy brigád munkát keres Nyílik az alattyám tanácselnök irodájának ajtaja és egy elnyűtt arcú 60 év körüli kisember, meg egy jóval fiatalabb, életerős, barna képű férfi lép be rajta. Mindketten cigányak. Kiss Károly tanácselnök hellyel kínálja őket, aztán a fiatalabbik belevág. S ahogy meséli a 32 tagú brigád kálváriájának történetét egyre jobban felizzik a tekintete. — Jó három éve, hogy együtt dolgozott az a csapat — fészkelődik a széken a fiatal Farkas János. Minden reggel autóbusszal vittek, este pedig azzal hozták haza bennünket. Az Építő- Karbantartó Leány- vállalatnál dolgoztunk. Főleg TÉKÁ-nál — a Terézvárosi állami lakások felújításával, karbantartásával foglalkoztunk. Nem is volt tavaly decemberig semmi baj. Akikor aztán végeszakadt mindennek. Fölmondták nekünk, de nem is akárhogyan — teszi hozzá nyomatékkai, miközben kutatni kezd a zsebében. De az öregebb társa, mintha tudná mit akar a másik, hamarjában előhalász a kabátjából egy papírt, és az orrom alá dugja a hivatalos iratot. — Abban az 1988. január 8-i keltezésű levélben arról értesítik őket, hogy a leányvállalat átszervezés miatt 1987. december 30- án megszűnt. Ettől az időponttól a Fővárosi VI. kerületi Ingatlankezelő Vállalathoz helyezték át az öreget többi társával együtt. Mivel ön — folytatódik a személyre szóló levél — a felajánlott munkahelyét nem fogadja el, illetve vállalatunk ön által kért munkabérrel foglalkoztatni nem tudja, a munkaviszonyát 1988. január 31-el felmondom és a felmondási idő ledolgozása alól felmentem — fejeződik be a hivatalos levél. — Ök azt akarták — mutat az iratra a fiatalabb —, hogy maradjunk ott a munkásszálláson, mert nem fizetik tovább az autóbuszt, aztán majd hetente hazajárunk. De könyörgöm, hogy tehettük volna ezt meg. Elég csórók vagyunk mi anélkül is. Mert ha munkásszálláson maradunk, akkor hetente ezer forintot ei kellett volna vinni otthonról. Segédmunkásként kerestem hat és félezret, van három gyerekem, tavaly építkeztem, fizetek 2600 forintot havonta az OTP-nek. Számolja ki, mi maradt volna. Csak a nagy semmi. Igen, hiába néz, csak a nagy semmi! Az utcán lépdelünk. Kis idő múltán előkerül a brigád vezetője, meg többen az otthon ülő és a faluban céltalanul őgyelgő munkatársak közül, mert hogy gyorsan terjed a hír. Szó szót követ, aztán az ifjú Csik István kerekedik felül a hangzavarban. — Sokáig nem mondtak nekünk semmit — toporog a ködös utcán a fiatalember, aztán december közepén összehívtak egy munkásgyűlést és ott azt papolták, hogy március végéig naponta jár a busz. Addig döntsük el, mit akarunk: vagy ott maradunk a munkásszálláson, vagy mehet, ki merre Iát. — Akkor úgy beszéltük meg, hogy időközben keresünk új munkát — támaszkodik kerkékpárjára Lő- rincz János a brigád vezetője. De az új év első munkanapja vagyis január 4-e előtt a buszsofőr már tudhatott valamit, mert szólt, hogy vigyünk magunkkal pénzt útiköltségre, mert ő még aznap leadja a buszt. — Voltunk azóta már 20— 25 munkahelyen, bizonygatják kórusban a többiek, de mikor megtudták, hogy segédmunkások vagyunk, szóba sem álltak velünk. Mindenhol úgy köszöntek, hogy nincs felvétel. — Az biztos — állítja a brigádvezető, aki egyébként kőműves szakmunkás — hogy a segédmunkásokat ma már nem igen keresik. Ügy néz ki, nekem szerencsém lesz, mert a KÉV—MET- RÓ-hoz — igaz, kevesebb pénzért, de — fölvesznek, Persze, ha nem lenne szakmám, megmondták, engem sem alkalmaznának. De mi legyen azokkal az ötven év körüliekkel, akik már nem tudnak tanulni — morgolódik az alacsony idős ember. Menjenek szét a világba? — kérdezi kétségbeesetten? — és a belső zsebéből előkerül egy kemény fedelű könyvecske. — Nézze meg — tolja elém—, 1955 óta tagja vagyok a szakszervezetnek, de mit érek vele? Mégis az utcára kerültem. No, viszlát — nyújt kezet — azért bízunk benne, hogy majd csak akad egy cég, amelyik alkalmaz bennünket. A brigád többi tagjával azért nem találkozhatott, mert most is munka után mentek. Tudja, elvállalnánk mi már mindent, mert nem félünk a dologtól. — Megmozgatnánk még a hegyet is, csak legyen rajta fogás — öleli át a levegőt az életerős fiatalember, aztán elindul a többiekkel együtt hazafelé. Pedig még nincs vége a napnak. n. Egyszerűnek látszott, de bonyolult Bruttósítás nélkül Nincs köszönet az olyan béremelésben, amelynek az a célja, hogy a fizetési borítékba kerülő bér, fizetés összege ne változzék. Mert a bérek, keresetek bruttósítása ilycn'jellegű és célú „béremelés”, amelynek az a legfőbb funkciója, hogy január elsejétől már alkalmazni lehessen a személyi jövedelemadót, ám eközben — jut is, marad is elvet érvényesítve — azonos munkateljesítmény esetén a főmunkaviszonyból származó jövedelem összege, a nettó bér ne csökkenjen. Napjainkban már múlt időbe illene helyezni a bruttósítást. Kétségtelen, hogy e munka dandárja — a próba- számítások, egyes vállalatoknál a megsaccolt decemberi bérek, fizetések szerinti bruttósítás — mögöttünk van, a téma, a bruttósítás problematikája azonban változatlanul időszerű. A közelmúlt napokban erre utalt az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal közleménye, amely a vállalati és intézményi vezetők, általában a magasabb vezető tisztségben lévők keresetének helyes bruttósítására adott megkésett útmutatást. A MÉM és a TOT vezetői ugyancsak nemrég foglalkoztak a mező- gazdasági szövetkezetek munkadíj-bruttósítással kapcsolatos gondjaival, s végezetül: az évindulás jelenségeit és tapasztalatait értékelő kormány—SZOT megbeszélésen is a megvitatott témák között szerepelt a bérbruttósítás. Vállalati, intézményi szinten és keretekben a bérbruttósításnak számos területen fékezője a fedezet hiánya. A nyereségérdekeltségi rendszerben gazdálkodóknál elvben a megszüntetett béradó — népgazdasági szinten mintegy 30 milliárdos összeg — és a szabályozás módosítása következtében csökkenő kereseti adó biztosítja a bruttósítás fedezetét. Csakhogy egyes ágazatok — ilyen például a szénbányászat — adómentességet élveztek, s az adómegszűnés náluk nem hozott létre fedezetet az egyébként magas bérek, keresetek bruttósításához. Fedezet-gondok adódhattak azoknál a vállalatoknál is, amelyek a közelmúltban jól hasznosították a létszámmegtakarítás nyújtotta bérfejlesztés lehetőségét, s bérszintjük magas lett. A költségvetési intézményeknek — iskoláknak, rendelő- intézeteknek, kórházaknak — végképp nincs saját pénzalapjuk a bruttósításhoz, a fedezetet a költségvetésnek kell rendelkezésre bocsátania. Magyarországon az aktív keresők száma mintegy 4,8 millió, többségük a szocialista szektor vállalatainál,, intézményeinél — ideértve az állam- és közigazgatási szerveket is — dolgozik főmunkaviszonyban, következésképpen rájuk vonatkozik a bérek kötelező bruttósítása. A bruttósítás — a személyi jövedejemadó előkészítésekor — pofonegyszerűnek tűnt, legfeljebb az látszott némiképp problematikusnak, hogy a vállalatok bér- és munkaügyi apparátusának szokásos teendői ellátása mellett kell sokmillió bruttósítást elvégeznie. Sokkalta többet, mint amennyit a foglalkoztatási adatok sejtetnek, mert százezerszám vannak fő- és mellékállások, szerződéses munkaviszonyok, állást, állandó munkát vállaló nyugdíjasok. Egyszerűnek tűnt; mert az új adónem kidolgozói az adótörvények elfogadásakor már kész recepteket, számítási sémákat, képleteket bocsátottak az érdeklődő adóalanyok és a vállalatok rendelkezésére; ezekkel fejben történő számítással is percek alatt meg lehet határozni, hogy az 1987. évi egy havi nettó bér, fizetés, jövedelem nominál összegének 1988. évben történő megőrzéséhez mennyit kell bruttósítani, felszorozni. A képletgyártókhoz rövidesen csatlakoztak az élelmes szoftveresek, akik különféle számítógépeken alkalmazható brut- tósítási programokat kínáltak a vállalatoknak, intézményeknek. A számítási, a számolási problémák tehát megoldódtak. A múlt év vége táján nagy lendülettel megindult bruttósítás során azonban kitűnt, hogy a számítási Budapest környékén Új RBC-áruházak Folytatódik a Budapest övezetében lévő települések ABC-áruházhálózaitának bővítése; az idén Kerepestar- csám, Tökölön, Érdligeten és Alsónémediben épülnek az alapellátás javítására új élelmiszeráruházaik. A megyei tanács összesen 12 millió forinttal járul hozzá a költségekhez, de a beruházáshoz szükséges pénzt zömében helyi forrásokból teremtik elő, támaszkodva a lakosság társadalmi munkájára, településfejlesztési hozzájárulására is. A legnagyobb ABC-áruház Érdligeten épül, a 70-es út mellett; 1600 négyzetméter alapterületű lesz. A fővárosi agglomerációban a népesség számához képest még mindig aránytalanul kevés az élelmiszerbolt. Az újabb négy ABC-áruház 30—40 ezer lakos napi bevásárlásait könnyítheti majd meg. zók természetesnek és igazságosnak tartják. A bruttósítás, amely adósávokban és adókulcsokban „gondolkodik”, most azt igényli, hogy a többet teljesítő és többet kereső darabbéres nettóját nagyobb összeggel bruttósít- sák. (100 000 forint régi nettó bruttósításához tízezer, 120 000-hez már húszezer forint kell. A levonások — nyugdíjjárulék, személyi jövedelemadó — szempontjából a szükségszerű és logikus, ám kérdéses és kétséges, hogy a dolgozók kollektívája, a közvélemény logikusnak, igazságosnak fogadja-e majd el a bruttósításnak azt a jellemzőjét, hogy a magasabb kereset nyugdíjjárulék és adó-fedezete progresszív mértékben magasabb. A bruttósításhoz két vállalati érdek kapcsolódik: ne csökkenjen a dolgozók nettó keresete, a bruttósításhoz igazított bérrendszer pedig ösztönző és működőképes legyen. Az utóbbi követelmény például kizárja a bruttósítást megkönnyítő, de az ösztönzést károsító, fékező megoldások — például a darabbérek, a műszakpótlékok alapbéresítésének — alkalmazását. A nettó keresetek megőrzése csak a számításokban rendelkezik százszázalékos garanciával; az életben, a valóságban ez nemcsak az egyes dolgozókon múlik. Előrelátó vállalatok A NEFAG abádszalóki fagyártmány feldolgoz ó üzeme Euró raklapokat és Szatmár almásládákat gyárt. Évente 14—15 ezer köbméter nyárfa alapanyagból 350 ezer ládát, mintegy egymillió ládatetőt és 60—65 ezer raklapot ké szítenek. Felvételünkön a szeletelőgép szalagsorán a ládaelemeket osztályozzák (Fotó: D. G.) műveletek elvégzése során a bérrendszerek különböző sajátosságait és ösztönző funkcióit is figyelembe kell venni. A bruttósítás valóban egyszerű, ha a dolgozó személyi jövedelme az alapbérből és az úgynevezett általános bérpótlékból áll. Az általános bérpótlék egyes korábbi áremelések ellentételezése 312 forinttal. Az ilyen két tételes személyi jövedelem azonban meglehetősen ritka. Az a tipikus, hogy a havi kereseteket sok bérelem alkotja: alapbér, időbér, sima darabbér, műszakpótlék, prémium, jutalom stb. A részletezést nem folytatjuk, csupán arra utalunk, hogy a szocialista ipar átlagából a dolgozók jövedelmének 30— 40 százalékát a különféle, általában teljesítményarányos pótlékok alkotják, ám egyes ágazatokban, például a szén- bányászatban a teljesítménytől függő jövedelemelemek aránya még magasabb, összesen mintegy 50 bér- és keresetelem létezik. Az egyes gazdasági egységeknél a bruttósítás még elegendő fedezet esetén sem egyszerű. Itt van példának okáért az „egyenlő munkáért — egyenlő bér” elve, amelyet legkövetkezetesebben a darabbér érvényesít. A nettó keresetek teljesítmény szerinti differenciálódását a darabbérben dolgoSzámos munkakörben az azonos teljesítmény fikció, s ahol mérhető, ott is történhetnek olyan változások — például beosztásban, műszakban, munkafeladatban — amelyek az azonos teljesítmény elérése ellen hatnak. Az előrelátó vállalatok, ezzel is kalkulálva, az idei évben esedékes és lehetséges bérfejlesztés egy részét tartalékolják a bruttósítás hibáinak korrigálására. Feltételezhető, hogy a vállalatok és intézmények januárban végül is befejezik a bruttósítással kapcsolatos — a számításokon kívül a bérrendszer kiigazítását is felölelő — munkáikat s a szak- apparátusoknak marad energiájuk külön-külön minden munkavállalónak elmagyarázni a bruttósítás előírásait, s megválaszolni azokat az indulatos kérdéseket, miért lett x. y. dolgozó bruttója magasabb stb. Ezt követően a szakapparátusok többet foglalkozhatnak tulajdonképpeni és hagyományos feladataikkal, a bérezéssel, a bérelszámolással, a bérszámfejtéssel, a munkaerő- és bérgazdálkodással. Vállalati szinten azonban a munkaügyi és bérügyi feladatok egy további állandó teendővel egészülnek ki: az adóhivatallal való elszámolással, munkavállalóik személyi jövedelmi adójának havonta történő átutalásával. Az ebből adódó vállalati többlet- munka, adminisztráció még nem becsülhető fel. A személyi jövedelemadó, mint ismeretes az adófizető lakóhelye szerinti tanácsoké lesz. Idén még a nagy kalapba, az adóhivatal pénztárába folyik be az adó, s létszámarányosan osztják el a helyi tanácsok között. Jövőre már a dolgozók lakóhelye szerint a városok, kerületek, községek tanácsai lesznek az adó- befizetések címzettjei. Ma még senki sem tudja, hogy a személyi jövedelemadó évente százmilliós befizetési tételei milyen útbaigazítási tech- nikával-munkával jutpak majd el a címzettekhez. Garamvölgyi István Mintegy 4,8 millió embert érint Ötvenféle bér