Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-23 / 45. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. FEBRUÁR 23. Magyarul beszélő elnök a szépség szigetén Meglehetősen ritkán for­dul elő — ha egyáltalán va­laha is előfordult —, hogy egy magyar újság (gazdasá­gi hetilapunk) magyarul ké­szítsen interjút egy külföldi államfővel. Ezúttal ez tör­tént, méghozzá a ciprusi vá­lasztás vasárnapi, mindent elsöprő második fordulója előtt. Amikor az újságíró az esélyekről faggatta — ismé­teljük, magyarul, Georgiosz Vasziliu dúsgazdag üzletem­bert, a Kommunista Párt (AKEL) által is támogatott ötvenhat esztendős politi­kust, ő a következő magabiz­tos szavakkal tett pontot az interjúra: — Én fogok győzni. Ha Vasziliu a politikai és gazdasági trendek bonyolult útvesztőiről is képes ilyen biztos prognózist adni, nyert ügye van. Hétfőre virradóra ugyanis kiderült, hogy a szavazásra jogosult három- százhatvannégyezer ciprusi görög 51,63 százaléka meg­választotta a sziget görög ré­szének államfőjévé. Az új elnök művelt, kie­melkedő képességű ember. Anyanyelvén, a görögön kí­vül angolul, franciául, oro­szul, németül, olaszul és ma­gyarul beszél. Magyarul azért, mert hosszú esztendőket töl­tött fővárosunkban. A Marx Károly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetemen tanult, 1955- ben vörös diplomával vég­zett. Üjabb két esztendő kö­vetkezett Budapesten, a Köz­gazdaságtudományi Intézet munkatársaként. Itt dokto­rált 1958-ban, majd Angliá­ban folytatta' tanulmányait. Piackutató cégét otthon, 19G2'-ben alapította meg, az­óta ez nemcsak a szigetor­szág, de a világ egyik^ legsi­keresebb ilyen jellegű vál­lalkozása. Mi lesz az új elnök fel­adata? Kampánya és inter­júja alapján meglehetősen pontossággal ismerjük az ő véleményét erről; 1. Az adósságállomány (ami egy főre számítva vi­lágviszonylatban is az egyik legmagasabb) gyors csökken­tése. 2. Az adódzsungel rende­zése. 3. Az EGK-val eddig is fenntartott kapcsolatrendszer további kiépítése — de úgy, hogy ez ne menjen a más or­szágokkal és térségekkel folytatott kereskedelem ro­vására. 4. Megkísérelni azt, hogy Ciprus „a Közel-Kelet kü­szöbe” a térség egyik gazda­sági-pénzügyi centrumává váljék, szigorúan az el nem kötelezett külpolitika meg­bízható keretei között. 5. Minden, de valóban minden lehetőséget megra­gadni annak érdekében, hogy a szigefc két népcsoportja, a görög és a török közelebb kerüljön egymáshoz. Ebben segíthet Vasziliunak az utóbbi időben tapasztal­ható görög—török államközi közeledés. Harmat Endre Vízgépészeti Válla­lat kunhegyesi gyára azonnali be­lépéssel HEGESZTŐ szakmérnököt alkalmaz. Német nyelvet tudók előnyben. Fizetés megegyezés sze­rint. Lakás bizto­sítása megoldható, jelentkezés a sze­mélyzeti vezető­nél. (1293) Vendégünk a szovjet államfő Mihail Gorbacsov fogadta az amerikai külügyminisztert Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára (jobbról a máso­dik a Kremlben tárgyalt George Shultz amerikai külügy­miniszterrel. (Balról a harmadik). Telefotó: — KS (Folytatás az 1. oldalról) ményt hangoztatták, hogy törvényhozási részről az egyezményt jóváhagyják, még ha további tisztázások szükségesek is. Szilárd a meggyőződés, hogy a szerző­dés reményteljes és az egyenjogúságra épül. Mihail Gorbacsov egy sor új elképzelést vázolt fel a hadászati támadó fegyver- rendszerek különböző fajtái csökkentésének konkrét for­máiról. Ezzel kapcsolatban alapvető az ellenőrzés meg­vitatása, amely mindkét fél számára nehezebbnek ígér­kezik, mint a közepes és rö- videbb hatótávolságú raké­ták esetében volt. A találkozó résztvevői megerősítették, hogy fontos­nak tartják, az európai ha­gyományos fegyverzet és fegyveres erők problémájá­nak megoldását. Megálla­podtak abban, hogy fokoz­zák erőfeszítéseiket a bécsi konferencia mandátumának kidolgozása érdekében. Behatóan megvitatták a regionális konfliktusok té­makörét is. A két országnak példát kell mutatnia az egész világnak — mondta az SZKP KB főtitkára —. hogy a nemzetközi élet e fontos kérdéseiben együttműködve megoldást lehet találni, va­lamennyi érintett fél érde­keinek egyensúlya alapján. Hétfőn a moszkvai Kreml­ben Nyikolaj Rizskov, a Szovjetunió minisztertaná­csának elnöke is megbeszé­lést folytatott George Shultz amerikai külügyminiszterrel. A megbeszélések közép­pontjában a szovjet—ameri­kai kereskedelmi-gazdasá­gi együttműködés fejlesztése és az ehhez szükséges nem­zetközi feltételekkel össze­függő kérdések voltak. A biztonságot, a fegyve­rek radikális csökkentése és a tényleges leszerelés el­sőbbséget élvez a szovjet— amerikai politikai párbeszéd témái között — jelentette ki vendégének a szovjet mi­niszterelnök. Shultz egyetér­tett abban, hogy feltétlenül meg kell oldani a biztonság elsőrendű problémáit, min­denekelőtt a hadászati táma­dó fegyverrendszerek je­lentős csökkentését, és szük­ség van a kétoldalú kapcso­latok szélesebb körű fejlesz­tésére. A kereskedelmi-gazdasági kapcsolatokat érintő elmé­lyült eszmecsere során meg­állapították, hogy a wa­shingtoni találkozó eredmé­nyeként megvannak a poli­tikai feltételek e téren és más területeken a kölcsönö­sen előnyös együttműködés­hez. Általában pozitívnak ne­vezte „nagyon beható” moszkvai tárgyalásainak eredményeit hétfői sajtóér­tekezletén George Shultz amerikai külügyminiszter, hangsúlyozva: ha nem is mindenben, de a legtöbb kér­désben sikerült haladást el­érni. A megbeszélések konk­rét eredményeiről közös nyi­latkozatot tesznek közzé. Shultz bejelentette, hogy a külügyminiszteri megbeszé­lések következő fordulójára pontosan egy hónap múlva, március 22—23-án kerül sor Washingtonban. Azokban a kérdésekben, amelyekben most nem történt haladás, a szakértők folytajták a munkát. A tárgyalások fő célja: előkészíteni Ronald Reagan moszkvai látogatá­sát. Ennek érdekében meg­bízták a genfi tárgyalókül­döttségeket, hogy lehetőleg a következő miniszteri talál­kozóig három dokumentu­mot dolgozzanak ki a hadá­szati leszerelés témájában. Az első közös jegyzőkönyv az ellenőrzés kérdéseiről, a második dokumentum a Ha­dászati támadó fegyverek le­szereléséről és megsemmisí­téséről szól, míg a harmadik az ellenőrzéshez nélkülözhe­tetlen információk cseréjéről intézkedik. Szovjet részről elégedet­tek George Shultz amerikai külügyminiszter moszkvai tárgyalásainak eredményei­vel — hangsúlyozta hétfői sajtóértekezletén Eduard Se- vardnadze külügyminiszter. Elmondta, hogy a tárgyalá­sok napirendjén első helyen a hadászati támadófegyve­rek Ötven százalékos csök­kentésével összefüggő kérdé­sek szerepeltek. Mindkét fél még jelentő­sebb lépéseket kíván és egyetértés mutatkozott ab­ban is, hogy a meghatáro­zott feladatok reálisak, a kitűzött célok elérhetők, a HTF-szerződést ez év köze­péig meg lehet kötni. A mostani megbeszélések nem is annyira a konkrét megol­dások, mint inkább a felada­tok nagyságának, jelentősé­gének felmérése, a közös megoldások kereteinek meg­határozása szempontjából voltak fontosak — mondotta többek között a szovjet kül­ügyminiszter. BUDAPEST Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke a Guyanái Szövetkezeti Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Hugh Desmond Hoyte köztársasági elnököt. MOSZKVA Julij Voroncov, a szovjet külügyminiszter első helyet­tese pénteken Moszkvában fogadta Ju Hung-liangot, a Kínai Népköztársaság szov­jetunióbeli nagykövetét. Az erről szóló hírt a TASZSZ szovjet hírügynökség hétfőn délután tette közzé. A talál­kozón a szovjet fél részlete­sen megvilágította a kínai diplomatának Mihail Gor­bacsov Afganisztánról szóló nyilatkozatát. Andrej Gromiko 1909-ben született a belorussziái go- meli terület Sztarije Gromi- ki nevű falujában, szegény­paraszt családban. Földmű­vesként és faúsztatóként dol­gozott; 1931-ben, 22 é\[es ko­rában á Szovjetunió Kom­munista Pártja tagjainak so­rába lépett. Felsőfokú tanulmányait a Minszki Mezőgazdasági Főis­kolán végezte, majd 1934-től 1936-ig az Össz-szövetségi Agrárközgazdasági Tudomá­nyos Intézet aspiránsa volt. Ezután három évig a Szov­jetunió Tudományos Akadé­miája Közgazdasági Intézeté­nek tudományos főnjiunka- társaként dolgozott. , 1956- ban megkapta a közgazda­ságtudomány doktora címet. Andrej Gromiko 19f)9-ben diplomáciai szolgálatbp lé­pett. 1943—1946 között 'a Szovjetunió washingtoni nagykövetének posztját töl­tötte. be. Ebben a minősé­gében a szovjet küldöttség tagja volt a szövetségesek teheráni, jaltai, majd| pots­dami konferenciáján;! részt vett az ENSZ megalakításá­ban, s társszerzője lett a vi­lágszervezet alapokmányá­nak. 1946 és 1948 köpött a Szovjetunió állandó [képvi­selője volt az ENSZ-ben, egyben a külügyminiszter- helyettes tisztét is ellátta. 1949—1952 között aj kül­ügyminiszter első helyettese volt. majd 1953-ig Nagykö­vetként Londonban képvisel­te hazáját. Ezután ismét a külügyminiszter első ^Let­teseként tevékenykedett. WASHINGTON Egyetlen szovjet rakéta sincs Kuba területén | — je­lentette ki Fidel Castro, Ku­ba elnöke az USA Today cí­mű lapnak adott nyilatko­zatában. A hétfőn közzétett interjúban aláhúzta: | „Walt Disney fantáziájára | méltó állítások” azok, amelyek sze­rint Kuba bármiféle katonai fenyegetést jelentene az Egyesült Államoknak. Castro azokra a vádakra válaszolt, amelyeket a televíziós ige­hirdetőből ultrakonzervatív programmal induló republi­kánus párti elnökjelölté elő­léptetett Pat Robertson han­goztatott. Csaknem három évtizeden át, 1957-től 1985-ig volt a Szovjetunió külügyminiszte­re. A legfelsőbb állami tiszt­séget, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnöki tisztét 1985 óta tölti be a politikus. Andrej Gro­miko 1952-től az SZKP Köz­ponti Bizottságának póttag­ja volt, 1956-ban pedig a KB tagjainak sorába válasz­tották. 1973-tól tagja a Po­litikai Bizottságnak, 1982 és 1985 között a miniszter- elnök első helyettese. Kiemelkedő tevékenysége elismeréseként kétszer lett a Szocialista Munka Hőse. és két alkalommal tüntették ki Lenin-renddel. A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa 1979-ben, 70. születés­napja alkalmából a Béke és Barátság Érdemrenddel. 1984-ben, 75. születésnapján pedig a Magyar Népköztár­saság rubinokkal ékesített Zászlórendjével tüntette ki a szovjet politikust. RIO DE JANEIRO Legalább negyvennyolc ember halt meg a hét végén Rio de Janeiróban a szűnni nem akaró felhőszakadás, és a vele járó áradások követ­keztében. Ezzel Rio de Ja­neiro államban 238-ra nőtt a február eleje óta tartó ter­mészeti csapás halálos ál­dozatainak száma. Ezek csak a hivatalosan ellenőrzött ada­tok, a tényleges embervesz­teség ennél valószínűleg jó­val nagyobb. PEKING Vu Hszüe-csien kínai kül­ügyminiszter hétfőn megbe­szélést folytatott Zain Nura- ni pakisztáni külügyi állam­miniszterrel, aki azért érke­zett Pekingbe, hogy tájékoz­tassa a kínai vezetést az af­ganisztáni kérdés legújabb fejleményeiről. Gondolatok egy születésnapról Hetven éves a szovjet hadsereg Az 1988-as nemzetközi esemény- naptárban a február 23-i dátumnál — legalábbis az idén — a következő szűkszavú bejegyzés áll: a Szovjet­unió fegyveres erői most ünnepük születésüknek 70. évfordulóját. Ennek a napnak emléke egy hét évtizeddel ezelőtti politikai-hadtör­téneti fordulóponthoz kapcsolódik. Ma már csak kevesen élnek azok közül, akik a nagy idők tanúiként az emberiség históriájában új fejezetet nyitó oroszországi társadalmi robba­nás aktív résztvevőiként mondhat­ják el, mi is történt az alatt az 1917- es tizenkét nap alatt, amely — John Reed amerikai író szavai szerint — „megrengette a világot”. És mi történt alig pár hónappal később, amikor a császári Németor­szág állig fel fegyverzett hadai a ke­leti front teljes hosszában megindí­tották nagyerejű offenzívájukat, hogy már a bölcsőjében fojtsák meg az éppenhogy létrejött szovjet ha­talmat. A fő csapás iránya Petrog­rad, a forradalmi vezérkar központ­ja. az akkori főváros volt. . . Lenin felhívására a szerveződő Vörös Hadseregbe belépő munkások és parasztok tízezrei azonnal a front­ra indultak, s 1918 február 23-án Pszkov és Narva térségében elkese­redett harcokban megállították a támadó ellenséget, vereséget mértek rá, és ezzel elhárították a Pétervárt fenyegető halálos veszélyt. Egy év­vel később a szovjet kormány úgy döntött, erről a nagy győzelemről ezután minden esztendőben méltó­képpen kell megemlékezni. A múlt év november 7-én — a nagy októberi szocialista forrada^- lom 70. évfordulóján — a moszkvai Vörös téren megrendezett katonai díszszemle már valamelyest az idei ünnepségek tartalmi jegyeit is érzé­keltette. Az egyenes adásban köz­vetített televíziós képsorok tanúsá­ga szerint a szovjet hadsereg és ha­ditengerészeti flotta díszelgő ala­kulatainak felvonulását a Vörös Hadsereg korabeli öltözékét viselő katonáinak köztük legendás lo­vasainak — látványos „élőképe” ve­zette be, majd ugyancsak a hősi múltat felvillantó oszlopok követ­keztek: a polgárháború, a nagy honvédő háború vérzivatarait, sú­lyos megpróbáltatásait átélő nem­zedékeket szimbolizáló katonák lép­tei koppantak a Lenin-mauzóleum mellvédje előtt. Így, ebben az összképben volt va­lami tragikus és felemelő a múltat a jelennel összekötő vonulat, ha úgy tetszik, egy mindig önvédelemre kényszerített nép bátor helytállását kifejező hősi jelkép. Most, a 70. szü­letésnap alkalmat ad az eddig bejárt út higgadt, a jövő tennivalóit is meghatározó vizsgálatára. Ennek a feladatnak elvégzése természetesen nem a mi dolgunk. A tanúságtétel azonban aligha változtat az olyan történelmi tényeken, hogy a lenini katonai program szellemében létre­hozott Vörös Hadsereg legyűrte a belső ellenforradalmi erőket, és a se­gítségükre siető külföldi intervenció- sokat (és ebben elévülhetetlen érde­meket szerzett a szovjet hatalom oldalán harcoló 100 ezer ma­gyar internacionalista), majd pe­dig a hitleri Németország ellen vi­selt honvédő háborúban a Szovjet­unió — 20 millió fiának és lányának feláldozásával, a fegyveres harc leg­nagyobb terheit vállalva — kivívta a végső győzelmet. De ha már az érdemekről beszé­lünk, nem hagyhatjuk figyelmen kí- •vül, hogy a szovjet nép — a máso­dik világháború befejezése után — rendkívüli erőfeszítések árán az új és minden eddiginél veszélyesebb nyugati kihívásra válaszolva, meg­szüntette az Egyesült Államok atommonopóliumát, fegyveres erőit a kor színvonalára emelte, s megte­remtette azt a hadászati, egyensúlyt, amely mindmáig is a nemzetközi stabilitás fő tényezője, hogy az „elég­ségesség” elve alapján a katonai szembenállást — amennyiben erre az Egyesült Államok és a NATO is hajlandó — a jelenleginél jóval ala­csonyabb szintre lehetne leszállítani. Az elmúlt években lezajlott szov­jet—amerikai csúcstalálkozók soro­zata és a legutóbb Washingtonban megkötött INF-szerződés a közepes hatótávolságú, illetve hadműveleti­harcászati rakéták kölcsönös felszá­molásáról — minden jel szerint — már ebbe az irányba mutat. Egy olyan bonyolult nemzetközi időszakban, amikor a szovjet-ame­rikai, és általában a kelet-nyugati kapcsolatokban egyidejűleg vannak jelen a feszültség és az enyhülés elemei, a Szovjetunióra, a fegyveres erőire rendkívüli felelősség hárul a világbéke biztosításáért, a rakéta- nukleáris katasztrófa elhárításáért. A béke védelmében őrt álló szovjet hadseregnek ma is az a legfőbb fel­adata, hogy megbízhatóan garantál­ja a Szovjetunió és a szövetséges szocialista országok függeltenségé- nek, szabadságának oltalmazását. Serfőző László alezredes Csata Pszkovnál

Next

/
Oldalképek
Tartalom