Szolnok Megyei Néplap, 1988. február (39. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-17 / 40. szám

1988. FEBRUÁR 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Zárszámadás Tiszafüreden Tegnap zárszámadó kül­döttgyűlést tartottak a Tisza­füredi Hámán Kató Terme­lőszövetkezetben, amelyen részt vett és felszólalt Simon József, a megyei pártbizott­ság titkára. Két veszteséges év után, ha szerény eredményekről is, de nyereséges tavalyi gaz­dálkodásról adhatott számot a téesz vezetősége. Amíg 1986-ban a mérleghiány megközelítette a 12 millió forintot, az elmúlt évi 273 milliós — a tervezettnél 17 millióval nagyobb — árbevé­telt és a három milliós nye­reséget az előirányzottat mindössze hat százalékkal meghaladó termelési ráfordí­tással érték el. A növényter­mesztők lucerna és vöröshe­re vetőmag terven'felüli ér­tékesítésével ellensúlyozták az időjárás miatti vesztesé­gek egy részét. Az állatte­nyésztők 100 ezer literrel több tejet szállítottak a ter­vezettnél a feldolgozóipar­nak, a kiegészítő tevékeny­séget folytató ágazatok pedig az előző évhez képest 9 mil­lió forinttal növelték bevéte­leiket. A tegnapi küldöttgyűlésen elfogadott tervek szerint az idén öt és félmilliós nyeresé­gét kíván elérni a Hámán Kató Tsz, elsősorban az alaptevékenység jövedelme­zőségének javításával. En­nek érdekében 100 hektárnyi szójával újítják meg a vetés- szerkezetét. A kistermelők­nek adják vállalkozásba a baramfitartást, és bérhizla­lásra helyezik ki a tagokhoz a nagyüzemi sertéstelepről a szaporulatfölösleget. Kukoricatermesztés Gépújdonságok az IKR-nél A Zalai ÁHV-nál Húsfeldolgozás számítógéppel Az évente 3 milliárd fo­rint termelési értékű, a fo­gyasztók körében népszerű termékeket előállító Zala Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat elektroni­kus számítógép-rendszerre bízta a termelés tervezését, szervezését, a gyártásirányí­tás és a programozást. Ez az országban az első átfogó hús­üzemi kompjúterrendszer, amely nemcsak a gyár szá­mára jelent előnyöket, ha­nem lehetővé teszi a fo­gyasztók gyorsabb kiszolgá­lását, és a minőségi igények jobb kielégítését. A számító- géprendszer kiépítésére több mint 10 millió forintot köl­töttek, ám azt remélik, hogy hozzávetőleg egy év alatt megtérül a befektetés költsé­ge. Az üzemben központi számítógép működik, ehhez kapcsolódnak az üzemrészek és a raktár, valamint a nyil­vántartás kisebb teljesítmé­nyű helyi számítógépei. A „Zalahús” már a számí­tógépek alkalmazásával ké­szíti a számlákat. Így össze­sítik a rendeléseket is. Eze­ket korábban „kézi erővel” tartották nyilván, ez azon­ban meglehetősen nehézkes módszer volt, hiszen a ren­delés felvétele után 10—12 óra is eltelt addig, amíg rak­tárak és az üzemrészek meg­tehették a szükséges intézke­déseket. A számítógéppel szinte az igények jelentkezé­sével egyidőben utasítást adhatnak a részlegeknek a gyártás megkezdésére. és egyúttal a szállításról is jó 'előre intézkedhetnek. ’A Zalahús a komputereket a fogyasztói igények felmé­résénél, a piackutatásnál is felhasználja. A jelzések az igények változásáról tanús­kodnak; ennek megfelelően a gyár az idén 15 új készít­ményt ad a bel- és a külke­reskedelmi vállalatoknak. Az év elején megkezdték a Zalai Csemege, a Star ’88 és a Za­lai Extra-páros gyártását. Korszerű termékekről van szó, amelyek gyorsított érle­léssel készülnek. Gyártják már a vákuumos csomagolá­sú pik-nik sonkát, amelyből exportot is terveznek. Csaknem egymilliárd fo­rint értékű új berendezéssel bővül az idén a Bábolnai Iparszerű Kukoricatermelő Közös Vállalat (IKR), vala­mint két és félszáz taggaz­daságának gépparkja. A zö­mükben hazai gyártású esz­közök a fő „rendszernövény” az elmúlt évinél 2—2,5 szá­zalékkal nagyobb területen termesztendő kukorica ered­ményesebb termesztését se­gítik elő. Az új gépek között vannak az eddiginél nagyobb (Folytatás az 1. oldalról.) A hitelezési lehetőségek szűkülése már csak azért is kényelmetlen helyzetbe hoz­za a gazdálkodókat, mert a szabályozók változása bizo­nyos mértékben növelte a gazdálkodás pénzszükségletét (például az ÁFA visszatérí­tésére csak bizonyos idő el­telte után számíthatnak a vállalatok). Ráadásul az OKHB üzletfelei közül az idén több üzem is jelentő­sen növelte exportját, már­pedig a külföldi bevételek­re általában többet kell vár­ni, mint a hazaiakra. Az OKHB szolnoki bank­jának 110 üzletfele közül a bankszakemberek véleménye szerint mintegy 40 cég van, amelyik olyan stabilan gaz­dálkodik, hogy forgóeszköz- hitelt a mostani szűkös idő­ben is kapott. Körülbelül harminc vállalat és szövet­kezet hitelkérelmét valószí­nűleg nem minden esetben képes teljesíteni a kereske­delmi bank, a hitelezési le­hetőségeket szűkítő központi intézkedés ezeket a gazdál­kodókat kétségtelenül ké­nyelmetlenebb helyzetbe hoz­hatja, hiszen bővebb pénz­forrásokhoz jutva egy-két év alatt talán stabilizálhat­nák gazdálkodásukat. Sza­porodott azoknak a cégek­nek a száma — hiszen a teljesítményű és megbízha­tóbban működő talajműve­lő-, vető- és betakarító esz­közök. A biztonságosabb terme­lés, az aszálykárok mérsék­lése és a hozamnövelés ér­dekében pedig 1988-ban újabb 10 000 hektáron te­remti meg a közös vállalat taggazdaságaival együttmű­ködve az öntözés feltételeit, gondoskodik az ehhez szük­séges berendezésekről. hitelkérelmek elbírálásakor támasztott követelmények szigorúbbak —, amelyek ked­vezőtlen pénzügyi helyzetük miatt banki kölcsönre nem számíthatnak. Az OKHB szolnoki bank­jában végzett becslés szerint területükön a korábbi 80 százalékról körülbelül 25 százalékra mérséklődik az év közepéig azoknak a hitelek­nek az aránya, amelyeknek forrását a kereskedelmi bank az MNB-től felvett refinan­szírozási hitelből teremtette meg. A kiesés részbeni pót­lására Szolnokon is csak annyiban van remény, amennyiben a betétek meny­nyi ségét vagy az ezekből kölcsön adható pénz össze­gét sikerül gyarapítani. Biz­tató jel, hogy a múlt eszten­dő utolsó negyedében az OKHB szolnoki bankjának betétgyűjtő tevékenysége ja­vult, a betétek 50 százalék­kal gyarapodtak. Persze — tették hozzá a bankban a hitelezési lehető­ségek felvázolásához — azok a vállalatok gondolkodnak ésszerűen, amelyek pénz­szükségletük kielégítésekor nemcsak a bankokra gondol­nak, hanem élnek a váltó­használat, a váltóforgatás le­hetőségeivel. illetve „kintle­vőségeik” behajtása érdeké­ben az eddigieknél többet tesznek. Szigorúbban válogatnak a bankok a hitelkérelmek között Az elismerés megrendelést hozhat II jő munkánál nincs jobb ajánlólevél Nem könnyű talpon maradni az építőiparban sem Évekig tartó szédületes iramú fejlődés után, amely az építőipart korábban jellemezte, mostanában az ága­zaton belül kétségtelenül a helybentopogás jelei mutat­koznak. Pedig sokáig azt hittük, hogy gyorsan változó világunkban is vannak stabil, sőt mi több, kulcságaza­tok. Közöttük tartottuk számon az építőipart is, ha másért nem hát azért, mert laknunk mégiscsak kell va­lahol. Időközben a források je­lentősen szűkültek, a beru­házások visszafogottab- bakká váltak, s az állam­polgároknak is / vékonyab­llyen közgazdasági kör­nyezetben miként lehet mégis talpon maradni, sőt eredményeket produkálni? Többek között erről beszél­gettünk Novotni Jánosáéval, a Jászsági Építőipari Szö­vetkezet elnökével, a cég [jászberényi központjában. — Szó ami szó, már ta­valy sem volt könnyű dol­gunk — kezdte válaszát az elnökasszony — de mégis eredményes évet tudhatunk magunk mögött, hiszen 150 milliós árbevétel mellett 18 miiliós nyereséget sikerült elérnünk és kereken 100 lakást adtunk át. — Mi okozta a legnagyobb nehézséget? — Körmünkre égett jó néhány munka. Tudja, az építőiparban 1987 második felében valamiféle pánik- hangulat uralkodott el. Per­sze nem is lehetett azon csodálkozni, hisz a tavalyi év negyedik negyedévében egy „mindent felfaló” fel- vásárlási hullám söpört vé- „gig az országon, s ez bizony érzékenyen érintett ben­nünket is. Mert az éves vál­lalásaink teljesítéséhez nekünk is hiányzott 70 ezer cserép, 100 ezer tégla, 500 köbméter fa, amelyeket — Mire gondol? — A beépített alapanya­gok minőségére. Mert példá­ul én még életemben nem láttam két egyforma színű és simaságú burkolólapot, a rengeteg hibás szerelvény­áruról már nem is beszélve. Ugyanakkor itt van ez a nemrégiben életbelépett rendelet, ami 3 éves sza­vatosságot ír elő az új la­kásokra. gzek szerint egy­értelműen a kivitelezőn, vagyis az építőipari vállala­ton csattan az ostor, mert a jogszabály az építkezése­ken felhasznált alapanya­gok gyártóit semmire sem kötelezi. Mondhatnám úgy­is, hogy már megint szüle­ban csörgedeznek forintja­ik, s így legmerészebb ál­maikban is mind keveseb­ben gondolnak arra, hogy belevágjanak egy-egy épít­kezésbe. vissza sem igazoltak, pedig időben megrendeltük. Ezért szinte naponta át kellett állnunk olyan munkákra, amelyeknek az anyaga biz­tosítva volt. így aztán több építkezésünket csak jókora késedelemmel tudtuk foly­tatni, ugyanakkor a meg­rendelők meg mindent meg akartak csináltatni még 1987-ben. Panaszkodtak, fe- nyegetődzíek, gúnyos meg­jegyzéseket tettek. Lépten- nyomon azt hallottuk, hogy: „na tessék, már egy kiváló szövetkezetben sem bízhat meg az ember!” — Mondja, ilyen helyzet­ben megéri-e igényes mun­kát végezni? — Erre a kérdésre nem lehet egyértelmű választ adni, mert egyrészt megéri, másrészt meg nem. Meg­magyarázom mire gondo­lok. Egyrészt mindenképpen megéri, mert a kiváló mun­kánál jobb ajánlólevél azt hiszem nem kell, mivel ál­tala újabb megrendelések­hez juthatunk. Másrészt pe­dig nem biztos, hogy érde­mes, mert külön csak a minőséget senki sem fizeti meg nekünk. Ráadásul az sem biztos, hogy kizárólag csak az építőiparon áll vagy bukik a minőség kérdése. tett egy féloldalas rendelet, s akik ezt megalkották, biz­tos nem volt kivitelezési gyakorlatuk. — Mit lehet ilyenkor ten­ni? — Nincs más választá­sunk mint az, hogy a nye­reségünkből ezután mindig félreteszünk bizonyos ösz- szeget, s a felmerülő hibá­kat — ha jogosak — kija­vítjuk. És majd bíróságra járunk, mert mi sem fogjuk annyiban hagyni a dolgot, ha mondjuk bebizonyosodik, hogy nem mi vétettünk, ha­nem a beépített anyag volt selejt, esetleg a tervekben volt hiba. — Az új szabályzók erre az évre milyen feltételeket diktálnak önöknek? — Olyanokat, hogy ha az új szövetkezeti építőipari árindexeket alkalmazzuk — márpedig azt kell, — s ugyannyit dolgozunk az idén mint az elmúlt évben, ak­kor a tavalyi 150 milliós ár­bevételünk 112 millióra, 18 milliós nyereségünk pedig 8 millióra zsugorodik. Vagy­is, ha csak a tavalyi ered­ményeket akarjuk megismé­telni, már akkor is jóval többet kell dolgoznunk. Föl kell pörgetnünk munkáin­kat. Azt csinálják amire igény van De ez egy tudathasadá­sos állapot, mert az látszik, hogy nagyobb sebességre kell kapcsolnunk, ugyanak­kor meg a beruházások csökkenésével egyre job­ban visszaesik a kereslet a munkáink iránt. így aztán mindig azt csináljuk amire éppen igény mutatkozik. Ezért fogtunk bele a külön­böző termékek gyártásába is, s az ipari termelésünk tavalyi árbevételünkből már 30 millióval részesedett, s ráadásul csaknem 9 millió forintos tőkés exportot is sikerült elérnünk; Auszt­riába kisbútorok faalkatré­szeit szállítottuk. Belföldre pedig nyugágyakat, garázs- polcokat, raklapokat, külön­böző göngyölegeket gyár­tottunk. Ezt a tevékenysé­günket az idén is folytat­juk. sőt úgy néz ki, hogy ebben az évben 30 milliós tőkés exportot sikerül rea­lizálnunk! De erről még ko­rai lenne bármit is monda­ni. — önök tavaly miniszteri dicséretet kaptak a hűtő- gépgyári lakótelep kivitele­zéséért. Az elismerés rang­ját növeli, hogy negyven­kilenc pályázat közül mind­össze öt érdemelt ki nívó­díjat és három miniszteri dicséretet, s a jutalmazottak között szövetkezet csak egy volt; a jászsági. Mit jelent egy ilyen kitüntetés? — Azt, hogy elismerik a munkánkat, és ez megnö­veli a szövetkezet ázsióját, hírnevét és a megrendelő akár referenciaként is el­fogadja az ilyen és ehhez hasonló elismeréseket. Ezért a kérdésére, hogy mit je­lent egy ilyen kitüntetés, egész őszintén az a vála­szom, hogy újabb megren­deléseket s ennél többet, jobbat nem is kívánhatnék magunknak. Nagy Tibor Akár meg is bukhattak volna Kin csattan az ostor? A Szolnok Megyei sütőipari Vállalat Kunhegyes! Kenyérgyárában naponta 60 má­zsa kenyeret és 25 ezer darab péksüteményt sütnek. A nagyközségen kívül innen látják el a környező településeket is. Felvételünkön Balogh Pál az éjszakai sütés­hez kovászol (Fotó; Mészáros) lisra csökkenteni az ólompor ártalmait, s megoldották a gyártásban felhasznált víz tisztítását is, amelyet azután így visszajuttathatnak káro­sítás nélkül a Zagyvába. De további korszerű technoló­giák alkalmazását is terve­zik ebben az esztendőben, mert az akkumulátorok gyártásában szeretnének mindenképpen továbblépni, méghozzá a magasabb mű­szaki színvonalú motorke­rékpár és személygépkocsi részére gyártott akkumuláto­rok exportra történő értéke­sítésében kívánnak újabb si­kereket elérni. Olyan mo­dern gyártósor beállítását tervezik, amelyen óránként 100 darab akkumulátor is elkészülhet majd. A szemé­lyi feltételek javítását pedig jól szolgálja az a szakmun­kásképzés, amelyben mint­egy harmincán vesznek részt a szászberki üzemben. Körültekintő, az újra fogé­kony gondolkodás jellemzi a vállalat vezetését, ami ga­rancia lehet a további sike­rekre is — állapította meg a végrehajtó bizottság — bele­értve a lakosságnak végzett szolgáltatások színvonalának emelését is. A tanácsi testület tegnapi ülésén elfogadta a követke­ző megyei tanácsülés idő­pontját és tematikáját is: március 18-án, pénteken a tervek szerint beszámol Mo­hácsi Ottó tanácselnök; na­pirenden szerepel a közokta­tás, tájékoztatót tart a köz­rendről a- megyei rendőrka­pitányság vezetője és a té­mák között szerepel a NEB megyei elnökének előterjesz­tése. Harminchét éve alakult, időközben többször is át­szervezték, megélt és átvé­szelt nem egy viszontagsá­gos korszakot, most kiegyen­súlyozottan gazdálkodik, tervszerűen éri el eredmé­nyeit a megyei tanács Vas­ipari Vállalata, amelynek öt üzemében az elmúlt két esz­tendő alatt, azaz a hetedik ötéves terv időszakában egyenesen dinamikus fejlő­dés következett be; egyre csökkenő létszámmal értek el jobb és jobb termelési eredményeket, tehát a ter­melékenység kívánatos és célszerű fokozásával. Erről számoltak be a vállalat ve­zetői tegnap délelőtt a me­gyei tanács végrfehajtó bi­zottságának ülésén, számba véve a kérdéses időszak si­kereit. és felvázolván jövő­re szóló elképzeléseiket. Arról persze nincs szó, hogy felhőtlen lett volna az elmúlt két esztendő, a ter­melés folyamatosságát oly­kor átmenetileg bizony za­varta a szükséges alapanyag hiánya, de ennek ellenére is sikerült megbirkózniuk fel­adataikkal. Fő, mintegy meg­határozó termékük az akku­mulátor, szászberki üzemük a sorozatos fejlesztésekkel növekvő színvonalon gyártja termékeit. Minthogy azon­ban az akkumulátorgyártás a nem éppen környezetbarát ólom használatára épül, eb­ből származóan a vállalat­nak megvannak a sajátos gondjai is, a megoldásra vá­ró, a környezetet védő fel­adatai. Már a múlt esztendő­ben is a legkorszerűbb szű­rőberendezések alkalmazá­sával igyekeztek a minimá­A megyei tanács vb napirendjén Mérlegen a Vasipari

Next

/
Oldalképek
Tartalom