Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-09 / 7. szám
6 Nemzetközi körkép 1988. JANUAR 9. Szovjet történelemszemlélet Csak a múzeumoknak marad Rakétaleszerelési menetrend 1987: a botrányok éve Kenőpénzért zsírns megrendelések Pornósztár a képviselőházban Az esemény, amely miatt az elmúlt évet a történelem- könyvekben feljegyzik majd, nem kétséges: a washingtoni csúcs, Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan találkozója a Fehér Házban és a rakétaszerződés. A béke és az atomfegyvermentés világ felé tett első lépés volt? A konfrontáció időszakának vége? Reméljük csak, s miközben visszagondolunk az elbúcsúztatott óesztendőre, átlapozva a színesebb események krónikáját, utólag megállapíthatjuk: 1987 a botrányok éve is volt. A szálak az elnökig vezettek A közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról aláírt szovjet—amerikai szerződés, valamint a rakétaeszközök felszámolását szabályozó eljárásokról készült jegyzőkönyv pontosan meghatározza a felszámolási folyamat időbeni kereteit, annak rendjét, a rakéták és indító berendezések, valamint a hozzájuk tartozó kiegészítő felszerelések megsemmisítésének módját. A megállapodás konkrétan megszabja a rakéták telepítési körleteinek, a rakétakilövő bázisok és kiegészítő objektumok megsemmisítésének módját, meghatározza a megsemmisítésre kijelölt rakétaeszközök elemeit. A szerződés értelmében meg kell semmisíteni mind a 826 közepes hatótávolságú szovjet rendszerbe állított és rendszerbe nem állított szovjet rakétát, beleértve a 470 rendszerbe állított egységet is, továbbá mind a 689 rendszerbe állított és rendszerbe nem állított közepes hatótávolságú amerikai rakétát, beleértve a 429 rendszerbe állított rakétát is. Ami a rövidebb hatótávolságú rakétákat illeti, a Szovjetunió e rakétaosztály 926, az Egyesült Államok pedig 170 rakétáját semmisíti meg. A közepes hatótávolságú rakétákat, vagyis amelyek hatótávolsága 1000 és 5500 kilométer között van, három év alatt két szakaszban kell megsemmisíteni, az első szakasz 29 hónap, a második 7 hónap. E folyamat mindkét fél részére egyidő- ben kezdődik és fejeződik be, melynek során az Egyesült Államok rakétáinak valamennyi típusát csökkenti, mégpedig a Pershing—2 ballisztikus rakétákat és a földi indítású BGM—109G típusú irányított robotrepülőgépeket oly módon arányosan, hogy azok a folyamat egész ideje alatt a két megsemmisítésre ítélt rakétarendszer eredeti kölcsönös arányát megtartva csökkenjenek. A megállapodás szerint a közepes hatótávolságú rakétákat, azok indító kisegítő bernedezéseit, teljes szervezeti egységként kell a megsemmisítés helyére szállítani. A Szovjetunió esetében ez 10 darab egyenként 2 vagy 3 SS 20-as rakétaosztályból álló ezredet, az Egyesült Államok esetében Persching—2-es ütegeket és automata robotrepülőgép osztályokat jelent. A rövidebb hatótávolságú rakétákat, vagyis, amelyek repülési távolsága 500—1000 kilométer, másfél év alatt semmisítik meg. Ennek során a felek valamennyi rendszerbe állított rövidebb hatótávolságú rakétáját és azok indítóberendezéseit, valamint a rendszerbe nem állított ilyen rakéták indítóberendezéseit is a szerződés áláírása után számított 3 hónapon belül a megsemmisítés helyére kell szállítani. A szerződés megkötése után 3 éven belül ugyancsak a megsemmisítés helyére kell szállítani a rendszerbe nem állított rövidebb hatótávolságú rakétákat is. A szerződés értelmében a rakétákat és indítóberendezéseket nem szabad azonos helyen megsemmisíteni, és a megsemmisítés helyszíneinek több mint 1000 kilométer távolságra kell egymástól lenniük. A közepes és rövidebb hatótávolságú rakétákkal együtt meg kell semmisíteni azok nukleáris robbanófejeit is, beleértve az amerikaiaknak a nyugatnémet Pershing—1/A rakétákon lévő 72 nukleáris robbanófejét is. A rakétaeszközökkel együtt számolják fel a ra- káték telepítési körleteit, kisegítő felszereléseit és berendezéseit. A kisegítő és az indítóberendezéseket oly módon számolják fel, hogy azokat katonai fel- használásra alkalmatlanná teszik. Így például az indító-berendezés állványainak erősítő illesztését átvágják, eltávolítják az indító állvány egy részét stb. Ehhez hasonló módon szerelik le a rakétaszállító eszközöket is. A mozgó rakétaintdító berendezések és rakétavontatók népgazdasági felhasználása megengedett. A rakéta- eszközök megsemmisítésére kölcsönös megállapodás alapján külön helyeket jelölnek ki. A Szovjetunióban 8, az Egyesült Államokban 2 ilyen hely lesz. A rakéták fizikai megsemmisítésén kívül ezekből, néhányat múzeumi célra is átadhatnak. A felek 15 közepes, illetve rövidebb hatótávolságú rakétát őrizhetnek meg. múzeumi bemutatásra. Mindenekelőtt persze az a legfontosabb, hogy mindkét ország törvényhozása mielőbb ratifikálja a szerződést. .. A szovjet történelemszemléletben tapasztalható változásokkal, a valóságot tükröző történelmi tudat kialakításának kérdéseivel foglalkozik a Szovjetszkaja Kultúra című lapban Jurij Afa- naszjev professzor, a történelemtudományok doktora. A szerző megállapítja, hogy — a borúlátók szemszögéből — a Szovjetunióban végbemenő átalakítási folyamat első szakaszának múlt évi lezárásával még nem sikerült az áttörés a valóságot tükröző történelmi tudat kialakításában, a történészek nem válaszolták meg az embereket érdeklő kérdések mindegyikét. Igaz, néhány történész elszánt harcot indított a történelmi tények elhallgatása ellen. Ezt azonban általánosságokban tették, így olykor nem jutott a sajtóban hely arra, hogy új ténybeli ismeretekkel lássák el az olvasókat arról, mit is hallgattak el egyáltalán. Különböző irányzatok jöttek létre és hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a tudósok nem a barrikád ugyanazon oldalán állnak. Egyesek szerint az összes levéltárat megnyitották már, és a baj abban van, hogy maguk a kutatók nem használják fel azokat kellőképpen. Mások a már kipróbált „féligazságok” mechanizmusát fejlesztették tovább. A harmadik csoport a múlt „egyik és másik oldalának” bemutatásával történő eklektikus — mindenből egy keveset merítő — képét igyekezett kialakítani az emberek tudatában: egyfelől a tömeges bűntettek, a másik oldalon a nagy győzelmek. Végül ott van azoknak a csoportja, akik Sztálint elmebetegnek minősítve arra a kérdésre keresik a választ, „Ki a bűnös?”, hogy ne kelljen megválaszolni azt a kérdést: „Miért?”. A szerző rámutat, hogy — a fentiekből adódóan — a derűlátó szemléletnek „higgadtnak” kell lennie. Derűlátásának alapiát abban jelöli meg, hogy a szovjet történelemszemléletben tudatosult az ország által átélt válság mélysége. A fejlődésnek ezt az útját mindenesetre csak egy feltétellel lehet tovább járni: ha átfogó, teljes képet alkotnak a múltról. Amíg ez nincs meg, addig a történészeknek bőven akad még kutatási témájuk, hangsúlyozza Afanaszjev. Kisebb-nagyobb skandalumoké, amelyek a televízió jóvoltából ma már családi otthonunkba hozzák a világ szörnyűségeit, meghökkentő, megdöbbentő furcsaságait. Tőzsdeválság, öbölháború, iráni fegyverszállítási botrány és kongresszusi meghallgatás — minden a szemünk előtt zajlik, élőadásba. Alig egy éve januárban például a kamerák előtt, egyenes adásban lőtte szájba magát Budd Dwyer, Pennsylvani állam költségvetési hivatalának vezetője, akiről a sajtóleleplezések a nyilvánosság elé tárták: kenőpénzért juttatott zsíros megrendeléseket. Koponyája milliók szemeláttára repüo darabokra, és a színes képernyők vöröse igazi vér volt ezúttal. Hol a határa a televízió hatalmának és a képernyő erkölcsének, felelősségének? Vagy akárcsak a jóízlésnek? — tették fel utána a kérdést sokan. Válasz nincs egyelőre. Botrány volt, nem is kicsi, amikor ama üzelmekre derült fény, amelyeket a Fehér Ház alagsorából a nemzetbiztonsági tanács egv addig névtelen tisztviselője folytatott világpolitikát csinálva: amerikai fecwvereket adott el Iránnak. túszok kiszabadítása remén vében, maid a befolvt pénzzel a nicaraeuai kormány ellen harcoló zsoldoAz sem volt kisebb botrány egyesek szemében, hogy II. János Pál pápa hivatalos látogatáson Chilében, parolázott és tárgyalt Pinochet diktátorral, aki tízezreket kínoztatott meg, végeztetett ki, stadionba terelve — űzött állatokként — a másként gondolkodókat. S a katolikus egyházfő — hiába kérte erre tüntető tömeg — egyetlen szóval sem ítélte el a katonai diktatúrát. Vagy mit mondjunk Primo Levi olasz író öngyilkosságáról. Remény vesztetsokat támogatta. A tisztviselő, Oliver North alezredes, persze főnökei tudtával és jóváhagyásával cselekedte mindezt, megszegve érvényes törvényeket, megkerülve a törvényhozást. A szálak az elnökig vezettek : vagy tudott róla, vagy hanyagnak, alkalmatlannak bizonyult. Ám a véletlen elvágta a szálakat: Casey CIA-főnök agytumorban meghalt, mielőtt sorsdöntő vallomását megtehette volna. A halálos ágyán egy újságírónak elmondott titkok még nyilvánosságra kerülhetnek ugyan, s Da- moklesz-kardként ott függnek az elnök és hívei feje fölött. De az is lehet, hogy blöff és üzleti reklámfogás az egész, a halálos ágyon elmondott titkok nem is léteznek. North alezredesből azonban a nyilvános meghallgatást közvetítő kamerák nemzeti hőst, igazi mozihőst csináltak: „Hazám, érdekében és szolgálatában szegtem törvényt...” — mondta büszkén, rezzenéstelen, nyílt tekintettel a honatyák szemébe. S a közvélemény az ő pártjára állt a józan ésszel és felelősséggel szemben. Elgondolkodtató. S valójában nem tudjuk, mi a nagyobb botrány: a politikai gátlástalanság vagy az a manipulált közvélemény, amely így reagál” ten kibukott a mélybe, egy torinói bérház lépcsőházi folyosójáról, egy olyan ember, aki megjárta a náci koncentrációs tábort és maradandó művekben bélyegezte meg a zsidók elleni népirtást, az embertelenséget. Negyven évvel később, 1987-ben zárult be előtte végleg a kör. Vajon miért? Nem zárult be azonban, bár egy ideig úgy látszott, Gary Hart szenátor útja, noha egy másik világgá kürtőit botrány hőse lett, akaratlan. Elnökjelöltségre pályázva barátnőt tartani, házasságot törni — ez megengedhetetlen az álpuritán amerikai közfelfogás szerint. Az azonban nem, hogy hetilapokban és a tévében titokban felvett fotókat tárjanak milliók elé: Hart szenátor csókolódzik Donna Rice fotómodellel. Hol a határ közélet és magánélet között, mit jelent a közélet erkölcsi tisztasága? — vetődnek fel az újabb kérdések. A világcsúcsot alighanem mégis Staller Ilona, alias Cicciolina (Husika) pornósztár és vetkőzőnő képviselővé választása jelenti e téren. Kissé hervadó, de ma is vonzó kebleit e távolra szakadt hazánklánya az olasz képviselőház honvédelmi bizottságban mutogatja jelenleg. Hol van a határa a parlamenti intézményirendszer lejáratásának? — kérdezték olasz politikai szociológusok és jó- érzésű állampolgárok. Egy lakás, egy villanykörte Elhúzódó világbotrány a hetedik éve tartó iraki—iráni háború, s hogy az öbölben nyugati hadihajók nyugati fegyvergyártók által készített — és olajért eladott — aknára futnak. De egész világra kiható esemény a New York-i tőzsde zuhanása is. 1929 újra? Volt, aki ettől tartott. A Wall Streeten tüntető hippik arra biztatták a tőzsdevilág urait: „Jump!” (Ugorjatok!) A tőzsdekrach mégsem oly pusztító, mint hatvan évvel ezelőtt. Sokan tönkrementek ugyan, de mindössze egyetlen az öngyilkos, és egy másik halálos áldozat egy tőzsdeügynök, akit lelőtt tönkrement megbízója. S vajon botrány-e a szegény országok 1000 milliárd dollárt meghaladó adóssága, amely már-már kezelhetetlen? Botrány-e a 200 százalékos infláció a szomszédos Jugoszláviában? Az Agrokomerc hamis váltói mindenesetre a botránykrónikához tartoznak. Az, hogy egv másik szomszédos országban sorban állnak az élelmiszerboltok szegényes kínálata előtt és egy lakásban egy villanykörte éghet csak — már valószínűleg nem számít annak. Bízzunk az új évben (no és a televízióban). Szállítani fogja a botrányokat idén is ... Magyar Péter Pápai kézfogás a diktátorral UNICEF-jelentés Minden harmadik haláleset 5 évnél fiatalabb gyermeket ér... Szerény sikereket, szomorú tényeket, új lehetőségeket tár az emberiség elé a világ gyermekeinek helyzetéről közzétett UNICEF jelentés. Kétmillió gyermek megmentéséről ad számot az ENSZ Gyermeksegély, de még mindig 38 ezer ember- palánta hal meg naponta — tegnap, ma, holnap... A fertőzések, a hiányos táplálkozás áldozataivá válnak, holott a fertőzések jórésze megelőzhető. A világméretű oltási kampány kezdeti eredményei biztatóak. A múltban, a fejlődő országokban a gyermekek alig 5—10 százaléka részesült védőoltásban. A 80-as években a leggyilko- sabb betegségek — kanyaró, diftérda, szamárköhögés, tetanusz, tbc, gyermekbénulás — ellen már 50 százalékukat beoltották, ilymódon 1,4 millió gyermek életét sikerült megmenteni. A védőoltások hozzáférhetőkké, olcsóvá váltak. Az évtized végére a gyermekek 70 százalékát szeretnék immunizálni és ezzel az ezredfordulóra a csecsemő- és gyermekhalandóság a felére csökkenthető. A védőoltás az első lépés az egészség- ügyi alapellátás megteremtése felé. ŐRT — orális rehidrációs terápiát, kiszáradás-elleni, szájon át adható gyógymódot jelent. Az évtized elején szakmai körökön kívül szinte ismeretlen volt ez a terápia, amelyet ma széles körben alkalmaznak és ezzel idén 600 ezer gyermek életben maradását biztosították. A só-cukor-víz oldat a fer- tőzéses hasmenésben szenvedő gyermekeket megóvja a kiszáradástól, a haláltól. 47 országban gyártják az életmentő oldatot, de házilag is előállítható. A jelentés központi témája: „Nagy összefogás a gyermekekért”. A társadalom meglévő erőforrásainak mozgósításával a jelenlegi nehéz körülmények között is, részben segíteni lehet a bajokon. Ahol a családok alapvető egészségügyi ismereteket szereztek és szükség esetén az olcsó gyógymódokat alkalmazzák, ott kevesebb tragédia történik. Javultak a felvilágosító tevékenység lehetőségei, tranzisztoros rádió a legeldugottabb faluban is található, több gyerek jár iskolába, szélesedett az egészségügyi hálózat. Az UNICEF és a WHO (egészségügyi világ- szervezet) tíz témakört jelölt meg, amelyeket a fejlődő országok minden családjának ismernie kell: tervezett idejű szülés, szoptatás, védőoltások, biztonságos anyaság, a gyermek növekedésének ellenőrzése, házi higiénia, légzési megbetegedések, malária, diaré és AIDS. A tudás — út az egészséghez, az UNICEF célja: a szülök felvérte- zése, hogy meg- védhessék gyermekeik életét. Tények tanúsítják, hogy a családok akkor kezdenek el kevesebb gyermeket világra hozni, amikor meglévő gyermekeik életben maradásában jobban bíznak. A gyermekhalandóság csökkenése vezethet a demográfiai robbanás lefékeződéséhez. A túl sok, a túl sűrű szülés káros voltát próbálják a fejlődő országokban megértetni az anyákkal. Az elhúzódó válság legjobban a legszegényebb országokat sújtja. Fuldoklónak az adósság terhe alatt nehezen jutnak bank-kölcsön- höz, az egy főre jutó gazdasági növekedés a fejlődő országok kétharmadában negatív, az átlag jövedelem erősen csökken. A válságtól a szegények gyermekei szenvednek a legtöbbet. Brazíliában, becslések szerint, a gazdasági pangás következtében 60 ezer gyermek vesztette életét a 80-as években. A családok a létszükségleti cikkeket sem tudják előteremteni. A kormányok lefaragták a szociális kiadások, a szubvenciók összegét. A kisgyermekek számára ez végzetes, hiszen fejlődésük, növekedésük szempontjából az első 5 év meghatározó, ha ebben az időszakban nem részesülnek megfelelő táplálékban, egészségügyi ellátásban, ezt szervezetük fizikailag és szellemileg megsínyli. A normális fejlődés esélyeitől megfosztottak számára nincs újabb lehetőség. .. Problémák hosszú sora vár megoldásra: ilyen a gyermekek helyzete háborúk, fegyveres konfliktusok dúlta országokban, a testi- és szellemi fogyatékosok, az elhagyott, a menekült táborokban, a nagy városok utcáin élő, a munkában kizsákmányolt, a kábítószerek, vagy alkohol rabságában sínylődő gyermekek gondjai-bajai. Az UNICEF a megoldásra váró feladatok közül száznál is több országban a gyermekek életben maradásának, fejlődésének kérdését helyezi előtérbe, nemcsak a probléma méretei és súlyossága miatt, hanem azért is, mert az új lehetőségek - re- ménykelfőek. összeállította; Majaár József — Mentsük meg őket! Remények lehetősének