Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-09 / 7. szám

1988. JANUÁR 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Üj nyitott könyv Hol—Mi? Alaposabb értékelés, gyorsabb elbírálás Az idei egyetemi-főiskolai vizsgák rendjében, nem lesz az előző évekhez képest lé­nyeges, tartalmi változás. A felvételizőket érintő vala­mennyi tudnivalót tartalma­zó Felsőoktatási felvételi tá­jékoztató már kapható az ÁKV könyvesboltjaiban, a szükséges nyomtatványok, jelentkezési lapok pedig már a kijelölt nyomtatványellá­tó boltokban várják a diá­kokat. A tájékoztató kiadvány ez­úttal is közli a jelentkezési feltételeket és azok módjait, a vizsgák intézményi sajá­tosságait, az értékelési rend­szert, a fellebbezések, átirá­nyítások módjait, s a felvé­telik pontos tantárgyi köve­telményeit. Idén első alka­lommal a kiadványt kiegé­szítették a szakok és a szak­párok mutatójával is, amely lehetővé teszi a többoldalú visszakeresést. Ugyancsak kapható a tavalyi felvételi feladatokat, azok megoldása­it, illetve a tavalyi pont­határokat, felvételi lehetősé­geket tartalmazó kiadvány: ennek segítségével a pályá­zók saját maguk is felbe­csülhetik esélyeiket. A felvételi jelentkezéseket 1988. március 1-jéig kell be­adni: a nappali tagozatra je­lentkezés esetén — ha a pá­lyázó az idén érettségizik — a középiskola igazgatójához, ha viszont a jelentkező a középiskolát korábban vé­gezte el, közvetlenül a felső- oktatási intézményhez. A közös írásbeli érettségi-fel­vételi vizsgák május 23—24- én lesznek, az egyéb tárgyak írásbeli vizsgáit — az előző­ekhez képest korábban — május 25—26-án, a szóbeli felvételi vizsgákat június 23. és 30. között tartják. Az írásbeli és a szóbeli vizsgák közötti hosszabb idő­szak lehetővé teszi az írás­beli dolgozatok pontosabb, figyelmesebb javítását, érté­kelését. Űj vonás, hogy a je­lentkezők esetleges fellebbe­zési és átirányítási kérelmé­hez a felsőoktatási intéz­ményeknél beszerezhető egy­séges űrlap készül, amely módot nyújt a kérelmek gyorsabb elbírálására. A tavaly bevezetett, a fel­vételi eljárás nyitottságát és nyilvánosságát szolgáló in­tézkedések egyértelműen kedvező fogadtatásra talál­tak mind az egyetemeken, mind a diákok körében. Az írásbeli dolgozatba való be­tekintést az eredmények és a javítási útmutató ismereté­nek következtében — a fel­vételizőknek mintegy 10—20 százaléka kérte. Észrevételt azonban csak néhány száza­lékuk tett, s még a jogos­nak bizonyult kifogások ese­tén is csak egy-egy alkalom­mal fordult elő, hogy ezek figyelembe vétele — esetle­ges javítási hiba miatt — a felvételi pontszámot befolyá­solta volna. A jelenlegi felvételi eljá­rás korszerűsítésén, esetleges módosításán egyébként to­vább dolgoznak a szakembe­rek, s folynak az erre vonat­kozó kísérletek is. Ezzel kapcsolatban az az újdon­ság, hogy a gödöllői Agrár- tudományi Egyetem mező- gazdasági gépészmérnöki ka­rának nappali tagozatára, kí­sérleti jelleggel, az idei év­től felvételi vizsga nélkül veszik fel — a Felvételi tá­jékoztatóban megadott fel­tételeknek megfelelően — a diákokat. Eszerint azok a nappali tagozaton érettségi­zett fiatalok, akiknek közép­iskolai értesítője és érettsé­gi bizonyítványa négyesnél rosszabb jegyet nem tartal­maz, és magyarból, történe­lemből és matematikából je­lest értek el, valamint idegen nyelvből legalább középfokú nyelvvizsga-bizonyítvány- nyal rendelkeznek, e szakra felvételi nélkül jelentkezhet­nek. Sorozatok a televízióban Egyebek mellett két új kulturális sorozatműsort in­dít útjára januárban a Ma­gyar Televízió. A Belpoliti­kai Főszerkesztőség Hol-Mi? címmel havonta egyszer, szombat délelőttönként je­lentkező .ifjúsági adást su­gároz a Petőfi Csarnokból, amelyben országos kitekin­tést kívánnak nyújtani a művelődési házak, az ifjú­sági klubok tevékenységéről, programjairól. Az élő mű­sorban beszámolnak a fiata­lokat érdeklő, aktuális kul­turális- és sportesemények­ről, felkutatnak öntevékeny művészeti csoportokat, be­mutatnak spontán módon létrejött ifjúsági közművelő­dési egyesületeket. Szolgál­tató rovatuk elhelyezkedési-, jogi-, továbbtanulási és egyéb ügyekben kíván segít­séget nyújtani a nézőknek. A Színházi és sorozatmű­sorok főszerkesztősége évi tíz adásban Űj nyitott könyv címmel mutatja be a magyar könyvkiadók és folyóiratok új kiadványait, mellyel el­sősorban a mai magyar pró­zát igyekeznek népszerűsí­teni. Az első adásban — a kilenc évvel ezelőtt meg­szűnt Nyitott könyv műsorá­nak mintegy folytatásaként — Mesterházi Lajos Apa­szív című regényének adap­tációját láthatjuk. Ezt köve­tően, az év első felében, Te- mesi Ferenc, Cseres Tibor, Spiró György, Szabó Magda és Nagy Olga egy-egy köny­vének bemutatását tervezik. Hűtlenné sosem váltam Forgácsok egy pedagógusról Tószegen, a Szabadság ut­cában, a gyümölcsfás udva­rok egyhangúságát csak imitt-amott töri meg egy- egy fenyőfával, nyírfával szegélyezett porta. E ritka kivételek közé tartozik He­gedűs József fafaragó népi iparművész udvara is, ame­lyet már messziről megis­merni termetes díszfáiról, no meg arról, hogy a ház előtt hézagosán egymásra rakva télen-nyáron szikkadnak a fűrészelt, megmunkálásra váró nemesfák. A faluban mindenki isme­ri Hegedűs József tanár urat, de egyre többen hallják hi- rét úgy is, mint fafaragó­nak. Az itteniek ezt termé­szetesnek veszik, hiszen — mint az életben oly sokszor, — az alma most sem esett messze a fájától; az édesapa keze alatt az évtizedek so­rán temérdek öles fából vált szerkérkerók, lőcs, kocsirúd, miközben fia is elleste a fa ezerféle megformálásának fortélyát. — Gyermekkoromban gyakran lopóztam be édes­apám műhelyébe, ahol kü­lönféle játékokat faragcsál­tam magamnak. Az iskolás évek alatt azonban valame­lyest lanyhult a fa iránti vonzalmam, de hűtlenné so­hasem váltam. Amikor taní­tó lettem, már magam készí­tettem el az íróasztalomat is. A hetvenes évek elején Hegedűs József ezen kívül még számtalan szemléltető­eszközt fabrikált, amelyek­nek jó részét mint pedagó­giai újítást is elfogadták. Többek között feleltetőgépet szerkesztett. Nem is beszél­ve az általa tervezett és elő­állított írásvetítőről, ame­lyet akkoriban épített meg egy-két ezer forintért, ami­kor még alig akadt az or­Életébcn meghatározó a fa Fotó: H. L. szágban a drága gyári konst­rukcióból is néhány darab. Egy idő után a járási poli­technikai műhely gyártotta is ezeket a készülékeket. Közbem természetesen megmaradt a fa szeretete: Hegedűs József faragó és já­tékkészítő szakkört alakított. Tagjai két ízben nyertek or­szágos első helyezést, és ugyancsak kétszer jutottak el Zánkára is. Az egyre elmélyültebb kö­tődés lassacskán meghozta gyümölcsét: Hegedűs József először csak a megyei nép- művészeti pályázatokat „kós­tolgatta”, majd hamarosan az országos szemléken is bi­zonyított. Ma már sok-sok érmet őriz a vitrinjében. — Meghatározóvá vált éle­temben a fa. A szellemi munka mellett igazán jó fel­frissülni. Nincs annál szebb, mint amikor a kezem alatt formálódik az anyag, miköz­ben engedem, hogy a fa ere­zete „vezessen”. Persze a szép tárgyak jó minőségű fákat kívánnak. Én az ország minden tájáról szerzem az anyagot, mindenekelőtt gyü­mölcsfákat, de a borókafe­nyőtől a mahagónival bezá­rólag mindennel dolgozom. Hegedűs József főleg hasz­nálati tárgyakat farag; fatá­lakat, étkészleteket, de népi bútorokkal is szívesen fog­lalkozik. Bizonyára azt is kevesen tudják, hogy példá­ul a tiszakürti arborétum főbejáratánál lévő és Szeg­vári Károly festőművész hortobágyi kiállítóháza előtti székelykapu is az ő keze nyo­mát őrzi. Nem panaszkodik Hegedűs József, van munkája bőven, szinte állandóan kiállításo­kon vesznek részt legszebb darabjai. Ki hinné, hogy mindemellett féltucatnyi társadalmi funkcióra is fut­ja az erejéből. Évek óta mint népfrontelnök, tanácstag te­vékenykedik a községben, ugyanakkor a nemrég ala­kult Szolnok Megyei Népmű­vészeti Egyesület titkárának is megválasztották. S ami a legfőbb: reá bízták az épülő tiszavárkonyi alkotóház ve­zetését, amely annak idején ugyancsak az ő kezdeménye­zésére indult meg. — A legnagyobb és leg­szebb álmom mi lehetne más, mint a tiszavárkonyi alkotóház elkészülte! Nagyon várom már a napot, amiko/ minden népművészeti szak­ágban elkezdik munkájukat a műhelyek. Ha minden jól halad, az idén augusztus 20-án ünnepélyesen átadjuk ezt a jórészt társadalmi mun­kában épülő létesítményt, amely — bízvást mondha­tom — üde színfoltja lesz a megye kulturális életének, s a kedvező jelek szerint mesz- szemenő terveket enged sző­ni létrehozóinak és fenntar­tóinak. Szülői értekezleteken beszélték meg Nem könnyű, de szükséges A tanácsülés dönt majd az Áchim úti iskola sorsáról A sötét, sáros utcákon rossz hangulatban szülők igyekeznek a szolnoki Áchim Üti Általános Iskolába. Har­madik napja tart a szülői- értekezlet-sorozat, amelynek témája egy elgondolás, ami szerint össze kellene vonni a Tallinn és az Áchim úti iskolát. Csütörtök estére már csak négy osztály szü­lői értekezlete maradt, ab­ból is a két negyedik osztá­lyét összevontan tartották meg. A tízéves gyerekekhez ido­mult székeken húsz-huszonöt szülő, nagymama ül, s fe­szülten hallgatja a tanító­nőt, aki felolvassa a város párt- és állami vezetőinek elvi állásfoglalását a két in­tézmény összevonásáról. A dokumentum nyílt és őszinte. Tükrözi azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a város tett az óvodáztatás, a közoktatás fejlesztéséért, a demográfiai hullám iskoláz­tatási feltételeinek megte­remtéséért, de jelzi a gon­dokat is. Mint ismeretes, a nagy létszámú évfolyamok diákjai maholnap középisko­lások lesznek, a VII. ötéves tervre ütemezett beruházá­sok, fejlesztések jó része gazdasági helyzetünk miatt azonban nem valósulhat meg. Fokozza a gondokat, hogy a 633-as számú ipari szakmunkásképző intézet és szakközépiskola — a régi épületben levő — négy tan­terme, két tornaszobája, asztalosműhelye életveszé­lyessé vált. A szülők arcán előbb né­mi megdöbbenés látszik, majd sorra magasba lendül­nek a kezek, s záporoznak a kérdések. — Miért a szülők tudták meg utoljára, hogy megszű­nik az Áchim úti iskola? — kérdi egy anyuka. — A Tallinn iskola mesz- sze van, hogy utaznak oda a gyerekek? Amúgyis drá­gább lett az életünk, fel­emelték a gyerekruhák, az élelmiszerek árát, most még vegyünk buszbérletet is? — panaszkodik egy apuka. — Mi sokat tettünk az iskoláért — mondja a nagy­mama. — Ide jártak a gye­rekeim, most meg az uno­káim. Nem értem, miért kell megszüntetni! — A mi körzetünk a vá­ros mostoha gyereke, nincs a közelben orvosi rendelő, se egy rendes üzlet. A közmű­vek hetven százalékát ön­erőből oldottuk meg — told- ja meg egy másik anyuka. A felmerülő kérdésekre a városi tanács művelődési osztályának és a városi párt- bizottság jelenlevő munka­társai válaszolnak. A kér­dezők egyet is értenek, meg nem is a válaszokkal, s vé­gül azzal búcsúznak, hogy a végleges döntés előtt még egyszer vizsgálják meg az illetékes szervek, hogy va­lóban nincs-e más megoldás. — Valóban nincs? — kér­dezem Berki Ferencnétől, a városi pártbizottság titkárá­tól. — Alapos vizsgálódás és felmérések után született meg az állásfoglalás a két iskola összevonásáról. Az Áchim Üti Általános Iskola a város legkisebb tanulólél- számú intézménye. S mivel a tervezett harminckét kö­zépiskolai tanterem helyett csak tíz épül a következő években, nincs más megol­dás, mint hogy átcsoporto­sítással oldjuk meg a de­mográfiai hullám nagy lét­számú évfolyamainak kö­zépfokú iskoláztatását. Mind e mellett különösen a szak­munkásképző intézetek már ma is zsúfoltak, nyolcszáz­ezer diákot oktatnak reg­geltől estig a legkülönbö­zőbb szakmákban. Az Áchim úti iskola a ' jövő tanévtől megoldaná a 633-as számú intézet gondját, majd a ter­veink szerint 1989-től önálló szakmunkásképző iskolaként működne. Az elképzelés célszerűsé­gét számos adat igazolja. A városi tanácson Lengyel Bol­dizsár elnökhelyettessel és Mácsai Bélával, a művelődé­si osztály helyettes vezető­jével lapozgatjuk az egyre vaskosabb dossziévá bővülő irathalmazt. Tény. hogy 1990-ben két­ezer-százzal több középisko­lás lesz Szolnokon, mint 1985-ben volt. Miközben az általános iskolák egy. része fokozatosan néptelenedik. Az Áchim úti iskolában 1982-ben 356, 1985-ben 332, 1987-ben 297 diák tanult. A Tallinn iskolába ugyanezek­ben az években 723, 502, il­letve 443 tanuló járt. Mind­két intézményben körülbe­lül ötven-ötven gyerek más iskola körzetéből. — Talán méltatlan dolog iskolákkal kapcsolatban gaz­daságosságról beszélni. A józan ész mégis azt diktálja, hogy két, egymástól nem túl messze levő intézmény fenn­tartása luxus abban az esetben, ha egy is elég. Ná­lunk gazdagabb országok sem a demográfiai hullám­záshoz igazítják a különbö­ző szintű iskolák építését... — Számos hazai példát is említhetnénk az iskolák pro­filváltozásairól — mondja Lengyel Boldizsár. — Ez azonban nyilván nem megy indulatok, fájdalmak nél­kül. Mi mindannyian meg­értjük a szülők gondját, s mindent elkövetünk, ha a februári tanácsülés az ösz- szevonás mellett dönt. hogy a diákok, a pedagógusok a legkisebb megrázkódtatással folytassák munkájukat a Tallinn Általános Iskolában, vagy abban az intézmény­ben, amelyiket választják. A szülők az értekezlete­ken — mondván még nincs végleges döntés — nem nyi­latkoztak arról, hogy az ösz- szevonás esetén hova szeret­nék beíratni a gyermekeiket. Az iskola pedagógusai vi­szont igen. Cseppentő Miklósné igaz­gatónő így összegezte ta­pasztalatait: — A tantestületből négy pedagógus a „Tallinnba”, nyolc a város más iskolájá­ba, huszonnégyen pedig a Kertvárosiba szeretnének menni. Az elképzelés szerint ugyanis a jelenleg a mi igazgatásunkhoz tartozó Kertvárosi Általános Iskola önálló intézmény lesz. Az értelmem azt súgja, hogy a két iskola összevonása jo­gos és megalapozott, de a szívem, r. Harminc éve ta­nítok az Áchim úti iskolá­ban, s a tantestület peda­gógusai között is jónéhá- nyan 15—20 éve dolgoznak itt. .. Nehéz egyik tanévről a másikra váltani. Összeköt­nek bennünket a sikereink is. Aranyérmes a kórusunk, eredményesek a diákjaink a sportban. Bizonyára nem könnyű a Tallinn Általános iskólá- ban sem, ahol országos tu­dományos kutatást végeznek a hatékonyabb nevelés érde­kében. Olyan szabadidős programokat szerveznek a gyerekeknek, amelyből töb­bek között olyan együttes született, mint a Tallinnka néptánccsoport, amely az utóbbi időben az NSZK-ban, a Szovjetunióban is nagysi­kerrel vendégszerepeit. Az elnéptelenedő iskolába az orosz tagozat, s a Tallinnka sikereinek hírére az Áchim úti iskola körzetéből, sőt még Szajolból, Tószegről is járnak diákok. — Engem két dolog zavar az iskolában, ha nincs elég diák, vagy ha nagy a zsú­foltság — mondja Bereczki Lajosné igazgatónő. — Nos. ha összevonják a két iskolát, az előbbire nem panaszkodhat... — A két iskola tanulólét­száma ismeretében zsúfoltság sem lenne, majd minden helyiséget tanítási célokra használunk. De csak egy évig, mivel az összevonás esetén jövőre öt nyolcadik osztályunk lesz. Ha ők vé­geznek, jóval kevesebb ta­nuló jár majd az isko­lánkba. — Hogyan fogadta a tan­testület az állásfoglalást? — Megértéssel, együttmű­ködési készséggel. S ugyan­úgy várjuk az Áchim úti iskola diákjait, pedagógusa­it is, ha úgy dönt a tanács­ülés. Tál Gizella B fény dialektikája Livio Seguso olasz üveg­tervező alkotásait mu­tatta be a székesfehér­vári István Király Mú­zeum. A művész valósá­gos szobrászati remek­nek tűnő munkáit állí­totta ki. A mesterséget az üvegművészet köz­pontjában, Muranóban tanulta, 1965-től kezdve egyre inkább sajátos, az üveg plasztikai, formai lehetőségeit érvényre juttató műveket készít. Képünkön; A fény dia­lektikája (MTI-fotó: Ka- báczy Szilárd — KS) Jurkovics János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom