Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-09 / 7. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JANUAR 9. iHeti világhiradö ) A héten Kabulban Sevardnadze szovjet külügyminiszter, míg a pakisztáni fővárosban Armacost amerikai külügyi ál­lamtitkár folytatott intenzív tárgyalásokat az afganisztáni rendezés esélyeiről. Eközben a kormánycsapatok — szovjet egységek támogatásával — feltörték a Hoszt város körüli hó­napok óta tartó ellenforradalmi blokádot, így már az első közúti élelmiszerszállítmányok meg is érkeztek a városba (képünkön) VASÁRNAP: Kedvező vissz­hang fogadja Gorbacsov és Reagan újévi üzenetét — Szabadkereskedelmi megálla­podás az Egyesült Államok és Kanada között — Kim Jung Szám dél-koreai ellen­zéki politikus lemond párt­vezér! posztjáról, de ismét újjáválasztják. HÉTFŐ: Berlin újabb lesze­relési kezdeményezésekkel fordul Bonnhoz — Párizs­ban meggyilkolnak egy nyu­gatnémet diplomatát — Iz­raeli légitámadás palesztin menekülttáborok ellen, liba­noni tiltakozás — Súlyos harcok Salvador több tarto­mányában. KEDD: Nicaragua fővárosá­ba érkezik a közép-amerikai béketerv végrehajtását ellen­őrző nemzetközi bizottság — Sevardnadze kabuli látoga­tása, Armacost amerikai kül­ügyminiszter-helyettes Pa­kisztánban tárgyal — Elhú­zódik a belga kormányvál­ság. SZERDA: Üjabb tüntetések a megszállt arab területeken, a Biztonsági Tanács egyhan­gúlag elítéli Izraelt, mert ki akar toloncolni palesztin ve­zetőket — Erich Honecker párizsi útja. CSÜTÖRTÖK: Határinciden­sek Laosz és Thaiföld kö­zött — Genscher bírálja az amerikai vegyifegyverkezési terveket — A brit kormány­fő Afrikában — Háiti szige­tén az ellenzék bejelenti: bojkottálja a választásokat. PÉNTEK: Fontos bejelentés: a tervezett moszkvai csúcs- találkozó előkészítésére ha­vonta szovjet—amerikai kül­ügyminiszteri összejövetelt tartanak — Amerikai szak­értői delegáció a Szovjet­unióban az atomkísérletek ellenőrzési módszereinek ta­nulmányozására. Miről tárgyalnak a „tárgya­lási szünetben?” Még tart a hivatalos tár­gyalási szünet a legfonto­sabb kelet—nyugati fórumo­kon. Igaz, nem sokáig, hi­szen Genfben újrakezdődnek a szovjet—amerikai leszere­lési tárgyalások; Bécsben tíz nap múlva kerül sor az eu­rópai utókonferencia idei el­ső fordulójára február 2-án kezdődik a negyven ország részvételével folyó genfi le­szerelési konferenia tavaszi ülésszaka, s előkészítő meg­nűleg minden hónapban tar­tanak szovjet—amerikai kül­ügyminiszteri találkozót az álláspontok egyeztetésére. (Sevardnadze a héten külön­ben Kabulban járt, s az af­ganisztáni válság megoldá­sáról folytatott tárgyaláso­kat, újból hangsúlyozva egy gyors, tizenkét hónapon be­lüli szovjet csapatvisszavo­nás lehetőségét, ha ennek reális feltételei megterem­tődnek — Armacost ameri­kai külügyminiszter-helyet­tes ugyanebben az időben Pakisztánban folytatott meg­beszéléseket. Az ENSZ köz­vetítésével folyó afgán—pa­kisztáni tárgyalássorozat a jövő hónapban folytatódik, s vannak bizonyos remé­nyek, hogy alapvető megál­lapodásra juthatnak. Szakértői küldöttség érke­zett az Egyesült Államokból a Szovjetunióba, amely fel­keresi a szemipalatyinszki atomkísérleti terepet. Egy szovjet delegáció pedig Né­vadóba utazik majd. A hely­színen a kísérleti robbantá­sok lehetséges ellenőrzési módszereit kívánják tisztáz­ni és egyeztetni, hogy „azo­nos nyelven” tudjanak majd beszélni a robbantások tilal­mával összefüggésben. Ami­ről aligha valószínű, hogy a közeljövőben teljes mérték­ben megállapodjanak, de nem kizárt egy kompro­misszum: szabályozzák, pon­tosabban korlátoznák a kí­sérleti robbantások mennyi­ségét a robbanóerejének fel­ső határát. A jelek szerint bizonyos haladás mutatkozik Bécs­ben a huszonhármak által folytatott eszmecserén. A NATO tizenhat, és a Varsói Szerződés hét tagállama az európai konferenciával pár­huzamosan egy jövendő eu- rónai leszerelési fórum kere­teit. feladatait, mandátumát próbálja meghatározni. Ügy tűnik, ezek egyrészét sike­célosok száma, a NATO ese­tében fölény mutatkozik a harcászati (taktikai) légierő­nél. A megoldás az egyenet­lenségek kiküszöbölése, de oly módon, hogy mindenütt az alacsony szintre csökkent­sék az állományt. A héten jelentős diplomá­ciai aktivitás mutatkozott — az alapvetően egyeztetett szocialista álláspontok alap­ján — a Német Demokrati­kus Köztársaság részéről. Honecker személyében első­ízben látogatott el az NDK államfője egy nyugati nagy­hatalom, Franciaország fő­városába. Nyilvánosságra hozták azt a memorandumot is, amelyben Berlin fontos leszerelési intézkedéseket, például a két német állam atomfegyverektől történő mentesítését javasolta Bonn- nak. Ennek érdekes mozza­nata a rövidhatótávolságú, 500 kilométeren aluli raké­ták lehetséges leszerelése körüli vita. Az Egyesült Ál­lamok máris elvetette, hogy a kettős nullamegoldást „hármassá” bővítsék. Az NSZK viszont legalábbis szükségesnek tartja ennek átgondolását, miután a fegy­vereknek ez az osztálya el­sősorban a szövetségi köz­társaságot fenyegeti közvet­lenül a NATO tagállamai közül. Némi súrlódás mutatko­zott a vegyi fegyverek kér­désében is, Genscher nyugat­német külügyminiszter bírá- lólag szólt a bináris eszkö­zökre vonatkozó amerikai tervekről. (A bináris, vagyis két összetevőjű vegyifegyve­rek két önmagában nem ha­dicélokat szolgáló kompo­nensből állnak, de egyesülve — például egy kilőtt gránát­ban — veszélyes fegyverré válhatnak. A véleménykü­lönbségek arra vonatkoznak, hogy a vegyifegyverek eltil­tását előirányzó tárgyalások­nak nem szabad megreked- niök a hagyományos vegyi harceszközök eltiltásánál, hanem a bináris témára is figyelni kell.) Egyszóval nincs „szünet”... Mi a helyzet az Izrael ál­tal megszállt arab területe­ken? Űjra a Biztonsági Tanács elé került a megszállt arab területeken immár több, mint egy hónapja húzódó, és számos áldozatot követe­lő válság egyik lényeges mozzanata. Az arab országok indítványára a testület el­ítélte az erőszakot, s Izrael­nek azt a tervét, hogy de­portálni akar kilenc palesz­tin vezetőt. (Eredetileg va­lamelyik szomszédos arab államba toloncolták volna át őket, majd Ciprus szerepelt az elképzelések között, de mindenütt hevesen tiltakoz­tak. A Biztonsági Tanács ko­rábban is hozott elítélő ha­tározatokat. Most azonban mind a tizenöt tagja szava­zott, míg eddig az Egyesült Államok általában tartózko­dott a voksolásnál. Ez is mu­tatja a megszállás tarthatat­lanságát. Más kérdés, hogy az amerikai álláspont mó­dosulásában nyilván közre­játszott a taktikázás; Wa­shington nem akarja elvesz­teni befolyását az arab or­szágok körében. Izrael tilta­kozott, de megfigyelők sze­rint valószínűtlen, hogy e kisebb vihar alapvetően be­folyásolja az amerikai—izra­eli kapcsolatok, a stratégiai szövetség jövőjét. A megszállt területeken közben folytatódnak a pa­lesztin megmozdulások. Ha nem is lehet átfogó felkelés­ről szólni, ami lejátszódik, több mint egyszerű belső zavargás. A tiltakozó tömeg- mozgalom eredői között em­lítik a nemzedékváltást: a húszéves megszállás alatt felnőtt egy új, szinte re­ménytelenségbe taszított ge­neráció, amely nem tudja másként kifejezni érzéseit. Számot kell vetni a palesztin nemzeti öntudat növekedésé­vel. Amikor a nyugati tár­gyalópartnerek, de sokan még az arab centrumtól jobbra is, le akarják írni az önálló palesztin tényezőt, most láthatják annak erejét. A tiltakozásoknak megvan a maga láncreakciós hatása is — a tüntetésekre a katonai visszacsapás a válasz, az ál­dozatok újabb tüntetésekre ösztönöznek. A közel-keleti válság mindenképpen moz­gásban van. s ennek hatása lehet mind az arab sorok rendeződésére, illetve átren­deződésére, mind az izraeli belpolitikára — végső soron pedig egy nemzetközi konfe­rencia irányába mennek az események. Csak azt nem le­het még ma megítélni, hogy milyen sebességgel. A Közel-Keletről változatlanul szomorú hírek érkeznek. Az újév első napjaiban például az izraeli légierő barbár bomba­támadást hajtott végre libanoni palesztin menekülttáborok ellen — a halálos áldozatok között számos gyerek is volt. A képen; kétségbeesett palesztin házaspár otthonuk romjai között Réti Ervin Palme gyilkosa halott? beszélések indulnak az ENSZ közgyűlésének harmadik rendkívüli leszerelési ülés­szakával kapcsolatosan is. (Az első ilyen jellegű ta­nácskozásra 1978-ban, a má­sodikra 1982-ben került sor, a harmadik idén május 31-én kezdi meg munkálatait.) Ezzel együtt sincs „elősze­zon” a diplomáciában: fon­tos események zajlanak. Ala­kul a diplomáciai naptál, a legérdekesebb az a hétvégi bejelentés volt, hogy a má­jus-júniusra tervezett moszk­vai csúcsértekezletig valószí­rült már közösen megfogal­mazni. Több nyilatkozat hangzott el az európai ha­gyományos fegyverek csök­kentésével összefüggésben az „aszimetriákról”, a megbe­szélések talán legkényesebb vonatkozásáról. Tatarnyikov tábornok, a bécsi szovjet de­legáció tagja is aláhúzta: természetesen nehéz lenne minden vonatkozásban szám­beli és minőségi egyensúly­ról szólni. A szocialista or­szágokban — a sajátos kato­naföldrajzi helyzetnek meg­felelően — magasabb a pan­„Palme gyilkosát sohasem fogjuk élve megtalálni. Vagy öngyilkos lett, vagy eltették láb alól” — jelentette ki Carl-Ivar Skarstedt, a stock­holmi bíróság elnöke, aki a közelmúltig az üggyel fog­lalkozó kormánybizottság élén állt. Skarstedt ugyanakkor nem közölte, mire alapozza azt a véleményét, hogy a gyilkos már nincs az élők sorában. A kormánybizottságot azért kellett létrehozni, mert a nyomozás semmi ered­ményt nem tudott felmutat­ni Olof Palme svéd minisz­terelnök 1986 februári meg­gyilkolásának ügyében. A bizottság elmarasztalta a rendőrség és az államügyész­ség munkamódszerét, a nyo­mozás során elkövetett sú­lyos hibákat. Az üggyel elő­ször megbízott Hans Holmér stockholmi rendőrfőnök idő­közben benyújtotta lemon­dását. Holmér sorra produ­kált utóbb tévesnek bizo­nyuló feltételezéseket a me­rénylő és a háttérben állók kilétéről. Az igazságot azóta is homály fedi. Előtérben az afganisztáni rendezés gyakorlati kérdései (Folytatás az I. oldalról.) helyzet politikai rendezésé­vel foglalkozó genfi tárgya­lások döntő szakaszukhoz ér­keztek. napirendre került a szovjet csapatok kivonásá­nak kérdése. Az ehhez szük­séges feltételeket a legrövi­debb időn belül biztosítani lehet. Az ENSZ-főtitkár kép­viselőjének közvetítésével folyó afganisztáni—pakisztá­ni tárgyalásokon elkészült a megállapodáscsomag, vagyis a februárban kezdődő 8. tárgyalási forduló a végső lehet. Az előkészített doku­mentumok alapján a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok kezességet vállal azért, hogy megszűnik és nem újul fel az ország belügyei- be való beavatkozás. A külügyminiszter kijelen­tette, hogy az amerikai fél hajlandó vállalni a kezessé­get. Sevardnadze megnevez­te a szovjet csapatkivonás megkezdésének időpontját: a megállapodások aláírását követő hatvan napon belül Útnak indulnak az első egy­ségek, s a kivonulás legfel­jebb 12 hónapig tart. Jurij Alekszejev, a szov­jet külügyminisztérium kö­zel-keleti főosztályának ve­zetője, aki Eduard Sevard­nadze kíséretében maga is részese volt a kabuli tárgya­lásoknak. a tegnapi moszk­vai külügyi tájékoztatón úgy fogalmazott, hogy á genfi tárgyalásokon lényegében már csak a szovjet csapatok kivonásának időtartama a vitás kérdés, de az afgán kormánynak ezzel kapcso­latban is megvan az építő jellegű javaslata. (A pakisz­táni fél nyolchónapos idő­tartamot nevezett meg.) A szovjet diplomata kifejtette, hogy ha valóban megszűnik a külső beavatkozás és meg­felelően előrehalad a nem­zeti megbékélés folyamata, ez a határidő rövidíthető. Arról is szólt, hogy az elő­készített genfi megáilapodás- csomag tartalmazza a szük­séges és megfelelő garanci­ákat. Pontosította azt is, hogy a beavatkozás meg­szüntetése feltételezi az af­gán ellenforradalmároknak nyújtott amerikai segélyek leállítását. Alekszejev úgy fogalmazott, hogy a wa­shingtoni csúcstalálkozónak nagy jelentősége van az af­ganisztáni kérdés szempont­jából, sokat adott a felek álláspontjának megértése te­kintetében. Őszinte és konstruktív légkörben Francia—NDK tárgyalások őszinte és konstruktív légkör jellemzi Erich Honecker, NDK államfő (balról) és Francois Mitterrand francia elnök tár­gyalásait Párizsban (Telefotó — KS) Francois Mitterrand fran­cia elnök és Erich Honecker, az NDK Államtanácsának el­nöke csütörtökön az Elysée palotában megtartotta első, másfélórás eszmecseréjét, amelynek középpontjában az európai helyzet, főleg a le­szerelés kérdései álltak. Mit­terrand ezután díszvacsorát adott a Párizsban — és álta­lában egy nyugati nagyhata­lom fővárosában — első lá­togatását tevő NDK-államfő tiszteletére. Francia és NDK tájékozta­tás szerint a két államfő el­ső megbeszélését őszinte és konstruktív légkör jellemez­te. Mindketten nagy jelentő­ségűnek értékelték a törté­nelem első nukleáris leszere­lési megállapodását, amely Európa országait érinti, köz­tük az NDK-t közvetlenül is. BELGRAD Giorgio Napolitano, az Olasz Kommunista Párt tit­kárságának tagja kétnapos jugoszláviai látogatásának befejeztével pénteken haza­utazott Belgrádból, ahol Bosko Kruniccsal, a JKSZ KB-elnökség elnökével és Vaszil Tuporkovszkival, a KB-elnökség tagjával a két párt együttműködésének to­vábbi elmélyítéséről, vala­mint a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről folyta­tott megbeszéléseket. LUANDA A Dél-Afrikai Köztársaság fokozza katonai tevékenysé­gét a Caprivi földsávban — jelentette a NAMPA, a dél­afrikai megszállással szem­benálló namíbiai erők hír- ügynöksége. A Caprivi sáv Namíbia északkeleti részén terül el, beékelődve Angola, Zambia, Zimbabwe és Botswana területe közé. A hírügynökség beszámolójából kitűnik, hogy a katonai moz­gások a múlt év második fe­lében élénkültek meg ebben az övezetben, vagyis akkor, amikor a pretoriai kormány fokozta fegyveres támadása­it Angola ellen. HANOI Vietnam külpolitikájának középpontjában továbbra is a szocialista közösséggel va­ló együttműködés áll — mondotta 1987 fejleményeit összegző értékelésében a hanoi külügyminisztérium szóvivője. Trinh Xuang Lang többi között megállapította: tovább erősödött Vietnam, Laosz és Kambodzsa külpo­litikai együttműködése, amelynek fő célja a kam­bodzsai probléma, illetve a többi délkelet-ázsiai vitás kérdés igazságos politikai megoldása. MOSZKVA Jurij Romanyenkónak, az űrben tartózkodás világre­korderének szervezete jóval könnyebben és gyorsabban alkalmazkodik a földi körül­ményekhez, mint számos társáé, aki nála jóval rövi- debb időt töltött a világűr­ben. A szakemberek szerint ez — az erőnlétet fenntartó rendszeres edzések mellett — az űrhajós akaraterejének tulajdonítható. Romanyenko 326, társa, Alekszandr Alek- szandrov 160 napot töltött a világűrben, a Mir űrállomás fedélzetén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom