Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-09 / 7. szám

1988. JANUÁR 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szokványosnak egyáltalán nem mondható az a fajta változás, amire a cikkünk címe utal. Gazdaságos jó­szágtartásra alkalmatlan — még birka legeltetéssel sem kifizetődő — gyepterületei­ket általában szántóvá vagy erdővé minősítik át a nagy­üzemek, árunövénytermelés­sel, haszonfaneveléssel pró­bálkozva ezeken a határré­szeiken. A Kengyeli Dózsa Tsz-ben az időközben gaz­daságtalanná vált ló törzs­tenyészet felszámolása után a paripák kifutójául szolgá­ló egy hektárnyi gyepterüle­tet kivették a gyepművelési ágból. Ellentételezésként ter­mészetesen ugyanekkora te­rülettel növelniük kellett a szántót, amire az elhagyott tanyahelyek felszámolása adott lehetőséget. Az említett területen je­lenleg baromfiólak állnak, kilencben közülük már a második turnusban nevel­nek csirkéket. Hogy kerül­nek a gyep helyére a barom- fiólak? A közös gazdaságot az utóbbi aszályos eszten­dők és a MÉM komplex nö­vénytermesztési programjá­ból adódó helyi termelés- bővítési feladatok is inten­zív öntözésfejlesztésre kész­tették. Ez meglehetősen le­kötötte az amúgy is szűkös fejlesztési forrásokat, sőt nem kevés hitelt is igénybe kellett vennie a téesznek. A vezetőség ezért kereste a le­hetőséget olyan üzemi és népgazdasági szempontból egyaránt hasznos és a ta­gok jövedelemkiegészítését is szolgáló tevékenység be­vezetésének, amelyhez nem szükségeltetik a közös beru­házás. A háztáji baromfi­hústermelés integrálásának korszerűsítése kínált erre le­hetőséget, amit végül is a feldolgozóiparral és a kis­termelőkkel összefogva si­került — az eddigi tapasz­talatok legalábbis ezt iga­zolják — eredményesen ki­használni. A Törökszentmiklósi Ba­romfifeldolgozó Vállalat az egyébként 6 ezer férőhelyes ólak 620 ezer forintos beke­rülési értékéből termelési előleg formájában 100 ezer forintot biztosított. Egy-egy ólban két-két kistermelő — téesztag és a feldolgozó üzem dolgozója — tevékeny­kedik, tehát vállalkozásukat 50—50 ezer forinttal segítet­te elő a miklósi üzem. Az Egri Baromfifeldolgozó Vál­lalat — ahonnan a naposcsi­bét vásárolják — díjtalanul adott ólanként 6 ezer forint értékű etetőtálcát. A feldol­gozó vállalat középtávon, a téesszel kötött ötéves ter­meltetési-felvásárlási szer­ződés alapján garantálta a Kengyelen előállításra kerü­lő broyler-csirke biztonsá­gos értékesítését. összefogott a nagyüzem, a feldolgozó és a kistermelő Kölcsönös előnyök, közös kockázatvállalás A termelőszövetkezet a ko­rábban gyepként hasznosí­tott területet haszonbérbe adta a baromfihizlalásra vál­lalkozóknak. Ezenkívül kész­fizető kezességet vállal azért a személyenkénti 2'Ü0 ezer forintos mezőgazdasági hi­telért, amit az OTP biztosí­tott az ólak építéséhez. Szol­gáltatásként ugyancsak a téesz vállalta a tartástechno­lógia beszerzését, a tápok, takarmányok biztosítását, a technológiai, a műszaki és az állategészségügyi fel­ügyeletet, valamint a csirkék értékesítéséig megelőlegezi a kistermelőknek a naposba­romfi és a takarmány árát. Nagyüzemnek, feldolgozó vállalatnak és baromfitar­tóknak külön-külön előnyös az együttműködés. Az ólak­ban felnevelt csirkéknek a téeszen keresztüli értékesíté­se hitelek és kamatok tör- lesztésése nélkül elősegíti a közös gazdálkodás zavarta­lan üzemvitelét. A Török­szentmiklósi Baromfifeldol­gozó Vállalat kis szállítási távolságon belül számíthat folyamatosan, jelentős alap­anyagra. Ami pedig a broy- ler-tartásra vállalkozó téesz­tagokat .vállalati dolgozókat illeti: jóval kedvezőbb jö­vedelemkiegészítéshez jut­hatnak, mint a házi sertés­hizlalásból szerezhetnének. Az elsőként megépült 9 ól tulajdonosai már átadtak egy-egy turnus csirkét a fel­dolgozónak. A 49—51 nap alatt 180—190 dekára hízott csirkéket mind elsőosztályú­nak minősítették, így az ér­tékesítésükből egy-egy ter­melőnek 30 ezer forint körü­li haszna származott. Ebből egyelőre csak mintegy 10 ezer forint gyarapítja a csa­ládi kasszát, hiszen az első három turnusban hizlalt baromfi árából vissza kell téríteniük a baromfiipartól kapott kölcsönt és törleszte­niük kell az OTP-től 5 éves időtartamra kapott hitelt is. A már termelő 9 óllal szemben már áll hat újabb, az előzőekhez hasonlóan sa­ját kivitelezésben, családi­baráti kalákában felépített, ól. Amikor tehát az „első fecskék” a harmadik csir­keturnust hizlalják, össze­sen már harmincán fognak tevékenykedni 15 ólban. Hul­lámpala, tégla és faanyag- halmok jelzik: hamarosan teljesen beépül az egy hek­tárnyi terület. Huszonkét jól gépesített ól fér el, amelyek­ben 44 kistermelő együtte­sen évente 600 ezer húscsir­két nevelhet fel. A Dózsa Termelőszövet­kezetnek a szakemberek szá­mításai szerint a baromfi­hús-termelés újszerű integ­rálása és az ezzel kapcsola­tos szolgáltatások évente — egy hektáron! másfél millió forint nyereséget biztosíta­nak majd. Az üzemi, a fel­dolgozóipari és az egyéni ér­dekeken — de a tevékeny­ség jellegéből adódóan kö­zös kockázatvállaláson is — alapuló baromfitartásnak a népgazdasági haszna és a környezetvédelmi jelentősé­ge sem lebecsülendő. A te­lepszerűség mellett szól ugyanis, hogy nem szerte a községben található a 22 ba­romfiól és a telepre napos­baromfit, takarmányt, onnan pedig a feldolgozóiparhoz vágóalapanyagot szállító jár­műveknek sem kell az egész települést bejárniuk. T. F. Rugalmasabb áruforgalom Az Agroker bővíti vevőkörét Eredményes évet tudhat maga mögött a Szolnoki Agroker Vállalat, 9,5 száza­lékkal teljesítette túl a me­részen megfogalmazott érté­kesítési tervét, 2,5 milliárd forintos forgalmat bonyolí­tott le. Az agrokeresek kö­rültekintő munkáját jellem­zi, hogy a múlt évben alkat­részhiány nem hátráltatta a mezőgazdasági termelést. A szállítóikkal, vevőikkel kialakított jó üzleti kapcso­lataik megfelelő alapot ad­tak az új bankműveletek be­vezetéséhez. Kereskedelmi hiteleket adtak és vettek igénybe, gyorsan megtanul­ták a váltó alkalmazását. Ezek hatására rugalmasabbá vált az áruforgalom. Az idei évet itt is árazás­sal kezdték. Megnehezítette a feladatot, hogy a számító- gépes készletnyilvántartás­hoz szükséges új programok nem álltak idejében a vál­lalat rendelkezésére. Így többletmunkát igényelt a 800 millió forintos készlet leltár- bavétele. A mezőgazdasági gépek téli felújításához szük­séges alkatrészeket az Agro­ker már a múlt évben ki­szállította a mezőgazdasági üzemek raktáraiba, ezáltal zavartalanul megkezdhették a gazdaságok a karbantar­tási munkálatokat. A Szolnoki Agroker Válla­lat az idén többek közt a ve­vőkör szélesítésére törekszik. A mezőgazdasági termelő- eszközök forgalmazása mel­lett bővíti szervizhálózatát. A tervek között szerepel még a megyében működő gazda­ságokkal közösen üzemelte­tett boltok fejlesztése, sőt Szolnok külterületén, a hob­bitelkek központjában egy mezőgazdasági kisgépeket, eszközöket árusító üzlet megépítése is. Hazai Levi’s-farmer Magyar—amerikai vegyesvállalat Magyarországon alakítja meg első vegyesvállalatát a San Francisco-i székhelyű Levi’s Straus cég, a . világ legjelentősebb farmerruhá­zati cikk gyártója. Az új vegyesvállalat a Kiskunhalasi Kötöttáru- gyártól bérel helyiséget, ahol korszerű külföldi gépekkel felszerelt varrodát rendez be. Emellett a vegyesválla­lat gyártat is, a különböző farmercikkek előállításában többek között a Váci Kötött­árugyár és a Mosonmagyar­óvári Kötöttárugyár vesz részt. Az üzemben májusban kezdik meg a nadrágok, in­gek, pulóverek, szabadidő- ruhák és kiegészítő kellékek — gyártását. Gazdaságtalan készletgazdálkodás Egy évi munka — a raktárban A hiány sokba kerül! — tanultuk meg a törvénysze­rűséget az utóbbi évtizedek magyar gazdasági fejlemé­nyeiből. Hiszen mindenki — akár vállalatról, akár egyénről van szó — igyekszik bebiztosítani magát, minél nagyobb mennyiségben kész­letez, abból az áruból, mely­nek beszerzése bizonytalan. Így aztán a hiány önmagát gerjeszti tovább, fölöttébb költséges fennakadásokat okozva a gazdaságban. Hiá­ba áll mintegy 700 milliárd forint értékű készlet a honi vállalatok, szövetkezetek raktáraiban, az anyag- és alkatrészhiány miatt min­dennaposak a zavarok. S az évről évre meg-megújuló ad­minisztratív próbálkozások legföljebb apró, átmeneti jobbulást eredményeznek. A készletállomány azonban ezek ellenére 1968 és 1985 között — a mennyiséget és az áremelkedéseket együtt számításba véve — három- és félszeresére növekedett gazdaságunkban. Hogy milyen nagy érték egyébként a 700 milliárd fo­rint, összehasonlításul nem árt tudni, hogy tavaly 881 milliárd forint volt az or­szág nemzeti jövedelme. Más szavakkal: majd egy évi munf.ánk eredménye hever már a raktárakban! Az eladó diktál Még büszkék is lehetnénk rá: a készletfelhalmozás ha­zánkban a fejlett tőkés or­szágok relatív készletfelhal­mozásának ötszöröse, hat­szorosa. Ám ebben felül­múlni a jó nemzetgazdasá­gokat nem éppen érdem. El­dugult csatornák, merev in­formációs módszerek jele ez, s mindenekelőtt: a kínálati piacé, az eladók uralmáé. Jól mutatja ezt az is, hogy miként oszlik meg a felgyü­lemlett készletállomány. Két évtizede jellemző, hogy a készletek 70—72 százaléka anyag. 17—18 százaléka fél­kész termék. S a késztermé­kek aránya mindössze 10— 12 százalékra rúg. A jól mű­ködő piacgazdaságokban mindhárom készletelem nagyjából egyharmad-egy- harmad arányban részesedik a készletállományból — álla­pítja meg az Országgyűlés Műszaki Fejlesztési Bizott­ság egyik közelmúltbeLi ta­nulmánya. Talán fölösleges rámutat­ni, hogy ott, hol a készter­mékek aránya magasabb, az iparban állandóan magas kí­nálat van jelen. Éppen ez teszi lehetővé, hogy a válla­latok mint felhasználók csak minimális készletet tárolja­nak a kerítésen belül. Jel­lemző, hogy egv tőkés gaz­daságban 5—7 napi értékesí­téshez elegendő készletet tartanak (Japánban keve­sebb, mint 3 nap a feldolgo­zó ipar készletforgási ideje), nálunk az ipar — egy 1985. évi felmérés szerint — nem kevesebb, mint 67 napi áru­kibocsátáshoz elegendő kész­lettel rendelkezik. Ám ezen belül minimális a már köz­vetlenül eladásra váró ter­mékek hányada. Az áldatlan állapotokon való javítás szándéka min­dig is megmutatkozott a gaz­daságirányításban. Am a módszerek — mivel nem az Számos próbálkozás tör­tént a termelőeszköz-keres­kedelmi (TEK) vállalatok kö­rül is. Ezeket az egységeket — mint ismeretes — 1986­ban az egyes ágazatok kész­letező vállalataiból alakítot­ták meg. Azt a szerepet osz­tották rájuk, hogy a pro­filjukba tartozó termelési esz­közöket a termelőktől illet­ve a külkereskedelemből sze­rezzék be, s a felhasználói szükségleteket a kellő meny- nyiségben, minőségben, vá­lasztékban és határidőre!!), elsősorban raktárról elégít­sék ki. Működésük szűk két évtizede alatt sok ellentmon­dás jött felszínre. Egyrészt a számukra célként megje­lölt kisfelhasználók helyett a nagyfelhasználók váltak a legfőbb értékesítési irány­nyá; ez vált előnyössé nekik az árrés alkalmazásának ki­alakult gyakorlata révén. 1980-ban szabályozómódosí­tások hatására fordulat kö­vetkezett. Így 1981 és 85 kö­zött a TEK-vállalatok 18 szá­zalékos forgalomnövekedé­Fontos TEK-vállalati sze­rep a termeltetés. A hiány- termékhez a TEK-vállalat kutatja fel a hazai terme­lőt, s anyaggal, tőkével, gép- kölcsönzéssel közreműködik a termelés megszervezésében. Mérhetően terjesztik e vál­lalatok a lízing gyakorlatát is. Számos erre alkalmasnak látszó TEK-vállalat készíti elő, hogy a jövőben kereske­dőházként működjön. A készletszint csökkentésé­re tett különféle erőfeszíté­sek megítélésekor látni kell: mai készletállományunk több százmilliárd forint értékkel nagyobb, mint egészséges okok, hanem az okozatok el­len irányultak — nem vol­tak alkalmasak a megoldás­ra. 1982-ben például elren­deltetett, hogy azok a vál­lalatok, amelyeknek készlet- gazdálkodását a Magyar Nemzeti Bank és az Orszá­gos Anyag- és Árhivatal „nem megfelelőnek” ítéli, forgóalapjukból bizonyos összeget — a készletértéknek maximum 10 százalékát — fizessenek be. Jellemző, hogy 1984-ben 314 vállalatnál tar­tottak ilyen — egyébként rendkívüli költséges — vizs­gálatot, s mindössze kettő ellen tettek elvonási javas­latot. 1985-ben és 86-ban már vizsgálatot sem tartot­tak — belátván eme eljá­rás életképtelenségét. sén belül a kiskereskedelmi tevékenység gyarapodása 270 százalékos volt. Közrejátszott ebben az e vállalati körben végrehajtott decentralizálás: számuk 28-ról 55-re nőtt, s túlnyomórészt vállalati ta­nács irányítása alá kerültek. A TEK-vállalatok jövőjét mindinkább a vállalkozói jelleg megerősödése jelent­heti. Tulajdonképpen már a kezdet kezdetén igény volt velük szemben, hogy a pia­ci kapcsolatokon nyugvó áru- beszerzés és értékesítés olyan fórumai legyenek, amelyek a friss, életképes kereskedel­mi, üzleti módszerek elter­jesztését gyorsítják. Működé­sük révén honosodott meg nálunk az úgynevezett kon­szignációs raktározás gya­korlata: a külföldi fél finan­szírozza a hazai vállalat ál­tal megrendelt terméket, mely az eladás pillanatáig a külföldi fél tulajdonában marad (tehermentesítve így a honi megrendelő készlet- állományát). piacszerkezetben volna. A meglévő hibák kijavítása, a korszerű gazdálkodási mód­szerek, számítógépes nyil­vántartások szélesebb elter­jesztése — bár ezek rend­kívül fontosak — csak pár milliárddal csökkenthetik a készletállományt. A kellő mértékű változást csakis a kínálati piac megteremtése hozhat. El kell érni végre, hogy a vevő legyen az úr. Ennek kifejtése, részlete­zése azonban már jócskán túlmutat a készletgazdálko­dás témakörén. M. P. A vevő legyen az úr Vállalkozó TEK-vállalatok A Túrkcvei Vörös Csillag Tsz ipari ágazata az elmúlt évben 80 millió forint árbevé­telt ért el. Felvételünk a négy hónapja mű ködő nyomdaüzemben készült, ahol eddig ofszet- valamint magasnyomással különböző öntapadó címkéket, reklámanyagokat, szórólapokat és könyvet nyomtattak Fotó: D. G. ;r Bä r üm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom