Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-23 / 19. szám
1988. JANUAR 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyei törzs egységes, fegyelmezett közösség (Folytatás az 1. oldalról) nek elébük. Fegyelmet, rendet várnak a társadalmigazdasági élet minden területén. Zsovák László befejezésül arról szólt, hogy a parancsnoki állomány szakmailag, politikailag egyaránt kénzett, képes feladatai ellátására. a korszerűsített kiképzési program végrehajtására. Az idei feladatok meghatározása után helytállásukért köszönetét mondott a munkásőröknek, a családtagoknak és mindazon szerveknek, akik segítséget nyújtottak a testület feladatainak ellátásához. A parancsnoki beszámoló elhangzása után adták át a szocialista versenymozgalomban elért eredményekért a kitüntetéseket, majd Dósa István vezérőrnagy Szolgálati Érdemérmeket, Munkásőr Emlékjelvényeket és emlékplaketteket, valamint a 30—25—20 éve szolgálatot teljesítő munkásőrök feleségeinek köszönőlevelet adott át. Ezt követően átnyújtotta az országos parancsnok Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű VáŰalat kollektívájának szóló díszoklevelét és plakettjét, majd az országos parancsnok nevében értékelte a megyei törzs munkáját. Mondandójának lényege: politikailag egységes, fegyelmezett szocialista közösség a munkásőrség Szolnok megyei törzse. Az állománygyűlés az In- ternacionálé hangjaival ért véget. Építőtábori felkészülés A KISZ Központi Bizottságának Építőtáborok Titkársága felkészítő értekezletet tartott pénteken. A KISZ KB székiházában megrendezett tanácskozáson arról tájékoztatták a résztvevőket, hogy az új vállalati és személyi jövedelemszabályozás bevezetésével miként változik az építőtáborokra vonatkozó gazdasági, illetve költségelszámolások rendszere. A diákok foglalkoztatásának egyik alapvető formája az építőtábor. Ez a diákfog- lalkoztatási forma korábban sem kapott költségvetési támogatást. Ezért született döntés arról, hogy a társadalombiztosítási járulék fizetésének mentességével, illetve a forgalmi adó visszatérítésével támogatjuk az építőtábori mozgalmat. Tojástól a vágóbaromfiig ...vagy: mit ér az ágazat, ha vertikális? Az időjárás mintegy 15 millió forinttal rövidítette meg tavaly a Jászapáti Vele- mi Endre Tsz árbevételét Mégis közepesnél jobb gazdálkodási eredményekről adhat számot a tagságnak a vezetőség a február elejére tervezett zárszámadáson. Abban, hogy a téli fagyok, a tavaszi belvizek és az aszály okozta kiesésék ellenére teljesíteni tudta a közös gazdaság a félmilliárdos árbevételi tervét, és ebből mintegy 45 millió forint nyereséget realizálhatott, elvitathatatlan érdeme van a hat- vanegynéhány dolgozót foglalkoztató lúdágazatnak. Az utóbbi időben mind gyakrabban titulálják lúdverti- kumnak, ami — ahogyan Já- ger Sándor elnökhelyettes elmondja — nem véletlen: — Még 1980-ban határozta el' a vezetőségünk, hogy az addigi úgymond egy lábon álló ágazatot vertikálisan bővítjük. Az árukibocsátás és ezáltal az árbevétel és a jövedelemtermelés növelése volt a célunk. Hatvanmillió forintot költöttünk arra, hogy a korábban csak tenyésztojást értékesítő ága- gazban megteremtsük a nagyobb haszonnal eladható naposbaromfi és a vágó- illetve a tőmőalapanyag-előál- lítás feltételeit. Egyenként tízezer férőhelyes új elő- és utónevelőt építettünk, és 12 ezer férőhellyel bővítettük a törzstelepet is. Ezenkívül üzembe helyeztünk egy egyszerre 110 ezer lúdtojás keltetésére alkalmas üzemet. Az azóta már a lúdágazat évi ötven millió forint körüli árbevételének nagyobb hányadát produkáló keltetőüzemben Rákosi Sándorné üzemvezető 'kalauzol. A tizenhat „kotlós” — a belga gyártmányú, Petersime 168 típusú előkeltető — közül most csak kilenc „melengeti” 37—38 fokos hővel és 60 százalék körüli páratartalommal a lúdtojásokat. — Ilyenkor, év elején csak félgőzzel dolgozunk — világosít föl —, ötven-hatvan ezer tojást keltetünk egyszerre. Hetente négy „gépalja” azaz 19—20 ezer napos- libát szállítunk a megrendelőinknek és a téesz saját előnevelő telepére. Azt hiszem nem vallott szégyent a gazdaságunk az ágazat új tevékenységével, hiszen a hat téesz és áfész közül, amelyek 1981-ben először szerződtek velünk, tömésre vagy vágásra szánt naposbaromfira, öt ma is a vásárlónk. A gépteremben teljes sötétséget oszlatunk szét valamelyest az ajtónyitással, és érkezésünkre halványodik a helyiség közepetáján cikázó fénynyaláb is. Éppen tojásokat lámpáznak az asszonyok. Megtudom az üzemvezető- nőtől azt is, hogy nemcsak a keltetőüzemeinken múlik, hogy a téesz megrendelőinek megelégedésére szolgálnak-e a naposliba-szállítmányok. — A minőség a törzstelepen kezdődik. Ilyenkor, a tíz napot már a keltetőben töltött tojások átvilágításakor derül ki, kívánnivalót hagy-e maga után a törzslu- dak gondozása, takarmányozása, a tojásbegyűjtés, kezelés. Nem panaszkodhatunk a vertikumon belüli csapatmunkára. A tavaly gépbe rakott tojásoknak több mint a hetven százalékából keltek felnevelésre alkalmas kislibák. Azért, hogy ne passzoljam le teljesen a labdát, bizony sok múlik rajtunk, a keltetőben dolgozókon is. Főleg a műszakiakon! Hogy mi szükség van erre a tíz nap utáni utólagos átvilágításra? Partneri kötelességük idejében értesíteni megrendelőiket, ha esetleg a szokásosnál több terméketlen tojást kell eltávolítani a gépekből, Azért, hogy nekik is legyen idejük máshonnan feltölteni a hiányzó napos- baromíi-mennyiséggel az óljaikat. Amíg Bagi Istvánnal, az ágazat egyik helyettes vezetőjével megnézzük a törzstelepeket és az előnevelőket, elsorolja, mit is ér az ágazat, ha vertikális: — Korábban, amíg csak tenyésztői ás-értékesítéssel foglalkoztunk, az állattenyésztési főágazat árbevételének öt-hat százalékát adta a lúdágazat. Tavaly már a 30 százalékát. A vertikumbővítés során a korábbi 11 ezerről 25 ezerre gyarapítóit törzsállományunktól 1987- ben 215 ezer tenyésztojást és 17 tonna jó minőségű tollat értékesítettünk. Hús- és pecsenyelibát 78 ezret adtunk el libaitömő szakcsoportoknak, illetve a feldolgozó üzemek, naposliba pedig .300 ezer talált tavaly gazdára. Mindebből 55 milliós árbevételt értünk el, ötmillióval többet mint az előző évben. Nem panaszkodhatunk a vertikum 15—20 százalékos hasznára sem. Nyereségesebb ez a tevékenység, mint mondjuk a sertéságazaté, de ha az állami támogatást nem számolom, túl tesz jövedelmezőségben a szarvasmarhatartáson is. Ezek szerint beigazolódott — képletesen szólva — hogy a sok lúd disznót győz. Hogy mi adott apropót arra, hogy éppen most érdeklődjünk a hetvenes-nyolcvanas évtized fordulóján történt vertikum- bővítés eredményei után ? Nem más, mint az a tény, hogy az idén jár le a termelésbővítő beruházás megtérülésének ideje. Az ágazat nem marad adós: a hét év alatt jelentősen megnövekedett árukibocsátás révén realizált nyereségből mostanra megtérültek a ráfordítások. 0 társadalom „nagykorúsítása” „A gazdaság világának a politika világához való viszonya a modern kor egyik fő problémája” írta Marx „A hegeli jogfilozófia kritikája” című tanulmányának bevezetőjében. A jelek szerint tehát a mai magyar társadalom egyik alapkérdése — a gazdaság és politika kapcsolódása — már a klasszikusok korában is döntő fontosságú volt. Hogy a létező szocializmusok világában ez az alapvető viszonyrendszer különlegesen Míg a szerves társadalom- fejlődés a gazdaság-politika- ideológia logikai lánccal írható le, ahol a gazdasági alapviszonyok határozzák meg a politikai felépítmény intézményrendszerét és a társadalom tudati tükrözésének struktúráit; a szocializmus rendszere az ideologikus jövőkép felől építkezik: egy messianisztikus küldetéstudattal dúsan átitatott politikai elit ezen ideológia köré szerveződve, mintegy „tervlebontja” a gazdasági A szocializmus alapmo- delljei a rendkívül gyors ütemű felzárkózás kényszerétől hajtva a „társadalom államosításával”, vagyis gazdasági, politikai, ideológiai (kulturális) értelemben teljes alávetésével indították el modernizációs stratégiájukat. Hazánkban ez a modell már 1952—53-ra a nyilvánvaló válság jeleit mutatta, így az ezt követő időszakban, 1953-tól 1956-ig ellentmondásos korrekciós kísérletek folynak a berendezkedés módosítására; a gazdaság és politika kapcsolatának átépítésére. A felgyülemlett ellentmondások feszítő ereje azonban már akkora, hogy a folyamat ellenőrizhetetlenné válik, s ellen- forradalomba torkollik. Az 1956 utáni évtized során ha lassan és ellentmondásosan is, de kibontakozni látszik egy új típusú „társadalmi szerződés”. Ennek leglényegesebb mozzanata, hogy fontos szerepet kap, azt talán a legszellemesebben — bár egyúttal vitára ingerlő módon is — Jerzy Wiatr lengyel szociológus fejti ki, amikor így fogalmaz: „A politika a szocialista társadalomban bizonyos fokig azt a funkciót tölti be, amelyet a klasszikus kapitalizmusban a tőkés piac töltött be... meghatározza a folyamatok jellegét és lefolyását a társadalmi élet egyéb „nempolitikai” területein is.” alapra háruló — politika ideológiai fogantatású — célokat. Vagyis míg az organikus társadalomszerveződési mód szerint a társadalom „épít magának államot”, addig az eredeti szocializmusok alapmodellje éppen fordítva „a társadalom államosítása” koncepciójára épül. Azt gondolom, a mai magyar társadalom (s más szocialista társadalmak) nehéz helyzete aligha érthető meg, ha nem elemezzük a fenti összefüggéseket. megkezdődik a társadalom (az egyének, csoportok, rétegek, kollektívák stb.) relatív gazdasági önállóságának megteremtése. Ennek azonban az az „ára”, hogy politikai és ideológiai „önállósodásról” nem esik szó, bár ezen a téren is igen jelentős változás, hogy az előző korszak ki nem mondott, ám annál inkább gyakorolt „Aki nincs velünk, az ellenünk van” agresszív politikai „ars poetica”, a most már ki is mondott és a gyakorlatba is átültetett „Aki nincs ellenünk, az velünk van” tudatos stratégiája váltja fel. A gazdaság és politika világának ez az újszerű' kapcsolódása igen termékenynek bizonyul, a 60-as évek második fele látványos sikereket hoz. Az önállósuló gazdaság — pontosabban a gazdaság leginkább önállósuló szféráinak sikerei — azonban elbizonytalanítják a politika és ideológia világát, amiért is a 70-es évek a „visszarendeződés” periódusává válnak. Éppen akkor, amikor a világgazdaságban beindulnak azok az átrendeződések, amelyek rendkívüli módon felértékelik az autonóm gazdasági cselekvés, a gyors, rugalmas alkalmazkodás képességeit. Ebben az időszakban nálunk egy mesterkélt és nehézkes „sem- sem, is-is” társadalom-koordinációs rendszer alakul ki, amelyben a „kézivezérlésnek” nevezett direkt politikai-akarati mechanizmusoké lesz a domináns szerep. A kibontakozás fe/tótolo A növekvő gazdasági nehézségek, a külföldi fizetésképtelenség fenyegető veszélye a 80-as években ismét a reformok irányába kényszerítik társadalmi fejlődésünket. Valószínűnek látszik, hogy — akárcsak az 1956-ot követő évtizedben — most is csak egy újfajta „társadalmi szerződés” adhat esélyt a kibontakozásra. Ez az új „alku” azonban már csak a társadalom gazdasági-politikai-ideológiai téren egyaránt lezajló „nagykorúsítására” épülhet. Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a szerkezet-átalakítás több évtizedes és rendkívüli konfliktusokkal járó folyamat lesz, amely egyúttal — hogy esélye legyen a sikerre — a társadalom által jobban ellenőrzött politikai berendezkedést is feltételez. A társadalomban meglévő elkülönülő érdekek és értékek nyílt, szervezett-intézményes formában megjelenő képviselete és a társadalom nyilvánossága előtt zajló ütköztetése, valamint az így létrejövő kompromisszumokat védő politikai, jogi és szervezeti garanciák nélkül aligha várható, hogy a társadalom erre képes része hajlandó lesz a kibontakozáshoz nélkülözhetetlen áldozatokra. Bogár László Szervetlen fejlődés Relatív gazdasági önállóság Műszaki értelmiség Emelik a kezdők fizetését, változnak a bérkategóriák A MTESZ Érdekképviseleti Munkaközössége pénteken a szövetség székházában fórumot szervezett a műszaki értelmiség anyagi-erkölcsi megbecsüléséről. A MTESZ kezdeményezéseinek tapasztalatait Tóth János, a szövetség főtitkára összegezte, majd Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke ismertette a régóta halmozódó problémák megoldására hozott korpnájnyzati intézkedéseket. Halmos Csaba bevezetőben utalt arra, hogy a Minisztertanács 1987. december 21-d ülésén áttekintette a műszaki értelmiség anyagi-erkölcsi megbecsülésének helyzetét, s több kérdésben határozott. A kormány döntései között kiemelte azt az intézkedést, amelynek értelmében az eredetileg tervezett 1991 januári határidő helyett már ez év szeptemberétől felemelik a pályakezdő értelmiségi fiatalok alsó bérhatárát általában 5000, néhány területen 4800 forintra. A pályakezdő fiatalok így átlagosan az eddigieknél 600—800 forinttal magasabb bérrel kezdhetik a munkát. A mezőgazdasági nagyüzemekben foglalkoztatott pályakezdőikre ez az előírás csak 1989. szeptember 1-jétől érvényes. Az intézkedés végrehajtásához szükséges pénzügyi forrásokat a vállalatoknak maguknak kell kigazdálkodniuk, míg a költségvetést szerveknél az ezzel kapcsolatos többletterheket központi forrásokból biztosítják. A kezdőbérek emelkedésével egyidejűleg, azzal arányosan módosulnak a műszaki pályák bérkategóriáinak alsó határai is. A kormány döntött arról is, hogy az idei évtől az egyetemi, főiskolai végzettség megszerzéséhez szükséges tanulmányi idő is beleszámít a munkaviszonyba, s így azt a nyugdíj megállapításánál figyelembe veszik. Szerény mértékű központi sor kerül július 1-jétől a műszakiak körében. Éves szín- bérpolitikai intézkedésre is ten 300 millió forintot fordítanak központi forrásból mintegy 12 ezer műszaki szakember bérének emelésére. A kormány a MTESZ javaslatai alapján olyan döntéseket is hozott, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a vállalatok egy részénél már alkalmazott megoldások általános gyakorlattá váljanak. Az alkotó szakembergárda ösztönzésére helyileg már eddig is éltek a különféle alkotói díjak odaítélésének lehetőségével. Ezeket a címeket, díjakat, a Minisztertanács döntése alapján most kormányzati szinten is intézményesítették. Eszerint a kutató-fejlesztő munka anyagi és erkölcsi ’ elismerése céljából műszaki főtanácsosi és műszaki tanácsosi címek adományozhatók, amelyekhez legalább 5500, illetve 3 ezer forintos pótlók fizetendő. E címek legfeljebb 3 évre, vagy meghatározott feladat elvégzéséhez kötötten adományozhatók, de ugyanaz a személy többször is részesülhet benne. Vita az új minisztérium feladatairól (Folytatás az 1. oldalról) társadalompolitikai intézményrendszer, a szociálpolitika irányítási rendszerének korszerűsítése. Természetesen az új minisztérium létrehozása nem helyettesítheti a szociálpolitika és az egészségpolitika reformját — emelte ki a miniszter. A továbbiakban kifejtette: olyan minisztériumot kívánnak működtetni, amely állandóan fejleszti szervezeti rendszerét, s feladatkörét is folyamatosan változtatja. Az új főhatóság nem vállalhatja magára, hogy valamennyi szociálpolitikai feladattal foglalkozzék, de nem is háríthatja el a gondok beható elemzését. A működési elvekkel kapcsolatban a miniszter kiemelte: a tárcán belül nem kívánnak elkülönülő szervezeteket létrehozni, a szociális és az egészségügyi kérdéseket együtt kívánják kezelni. A feladatok decentralizálására törekszenek, mégpedig úgy, hogy például az egyedi engedélyek nagy részét átirányítják az adott területen illetékes szakemberekhez. A miniszter figyelmeztetett arra is, hogy a szociális gon- ddk orvoslásához szükséges eszközök javarésze a tanácsok kezében van. Épp ezért a minisztérium csak úgy lehet jó gazdája a területnek, ha gyümölcsöző kapcsolatot épít ki a helyi tanácsokkal. Sok lúd disznót győz
