Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-20 / 16. szám
1988. JANUÁR 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyei tanács vb nadirend/én Egyházpolitika, termelési rendszer „Szolnok megyében az állam és az egyházak viszonya rendezett, rá szövetségi politikánk következetes érvényesítése a jellemző. Mind a hívők, mind a lelkészek a hitélet reális feltételeként fogják fel a szocialista rendszert, a szocialista környezetet, s részt vállalnak a gazdasági, társadalmi feladatok megoldásából, sőt mozgósítanak is a feladatok teljesítésére. Ez a pozitív tartalmú késztetés főként a Jászságban és a .Nagykunságban hozott eddig jelentős eredményeket a helyi település- politikai célkitűzések elérésében” — szögezi le az a jelentés, amely a megyei tanács végrehajtó bizottságának tegnapi ülésén szerepelt, s amelyben a megyei egyházügyi titkár számolt be tevékenységéről. S ami természetszerűleg ölelte fel az állam és egyházak viszonyát jellemző mai vonások, megyei eredmények számba vételét is. A jelentés vitájában a vb- tagok külön is aláhúzták a fontosságát annak a tevékenységi körnek, amely emberbarát jellegű, hogy tudniillik a felekezetek megkülönböztetett figyelmet fordítanak és készséget tanúsítanak az ifjúság nevelésére, az idősek, betegek és a családok gondozására, enyhítve ezzel szociális gondjainkat, segítséget nyújtva az állam szociálpolitikai feladatainak megoldásához. A kialakult jó viszonyt táplálják egyébként a kölcsönös eszmecserék, a népfront szervezte különböző tanácskozási jellegű megbeszélések, tájékoztatók is — húzza alá a jelentés. A vb a korrekt, szívélyes, folyamatos, az, egyház- politika helyes gyakorlatát elősegítő együttműködés folytatását, illetve erősítését tűzte ki további célul mind az érdekelt megyei egyházügyi titkár, mind a megye tanácsainak számára. A testületi ülés másik jelentős napirendi témája: a termelési rendszerekről készült összefoglaló jelentés. Főképp abban az összefüggésben, hogy a kérdéses gazdasági szervezetek miként szolgálhatják a továbbiakban a mezőgazdasági üzemek termelési korszerűsítését, hogyan tudnak alkalmazkodni a mai kor követelményeihez — elismervén az eddig megtett út eredményeit. A téma vitájában hangsúlyosan fogalmazódott meg, hogy eg.v-egy termelési rendszer, akár a megyei központú gabonatermesztési rendszer megítélése is csak a működési feltételek és a körülményekben rejlő lehetőségek ismeretében történhet meg reálisan. Nem másokhoz, mindig önmaga lehetőségeihez kell mérni egy-egy rendszer eredményességét, mely nagymértékben függ a partnergazdaságok szellemi és anyagi befogadó képességétől. Ennek tudatában foglalt állást a végrehajtó bizottság aképpen, hogy az egyre inkább vállalkozó szellemű, sőt vállalatként működő gazdasági rendszereknek, így a GITR-nek is és a többieknek is fontos szerep jut a mezőgazdasági termelés fejlesztésében, korszerűsítésében. Hangsúlyozván azt is, hogy minden termelő üzem céljainak megfelelően maga dönthet tagságának kérdésében és, hogy a rendszerek akkor járnak jó úton, ha tovább növelve szolgáltatásaikat, egészséges versenyben vívják ki taggazdaságaik elismerését. A vb az említett témákon túl folyó ügyeket tárgyalt, és szóbeli tájékoztatót hallgatott meg a kétszintű igazgatásra való áttérés jelenlegi feladatairól. Értékpapír — kereskedelem Az első tőzsdenap A Nemzetközi Kereskedelmi Központban kedden az értékpapír-kereskedelem ösz- szehangolását célzó megállapodás résztvevői, bankokés pénzintézetek üzletemberei megtartották az első tőzsdenapot. A zártkörű üzleti találkozó befejeztével Hardy Ilona, a tőzsdebizottság képviselője az újságíróknak elmondotta : a vártnál lényegesen nagyobb volt az érdeklődés, s a forgalom is meghaladta a várakozásokat. A nap folyamán 100 millió Ft értékű vállalati kötvény cserélt gazdát. Mint ismeretes jelenleg 7,5 milliárd értékű vállalati kötvény van forgalomban. A kínálat lényegesen meghaladta a keresletet, így az üzletkötések általában a bankok által kialakított középárfolyamnál valamivel alacsonyabb áron jöttek létre. Az akció szervezői azt várják, hogy a rendszeressé váló tőzsdei napokon kialakul a kötvények reális árfolyama. Ezt hosszabb távon az értékpapír-forgalomban résztvevő bankok is figyelembe veszik saját vételi és eladási áraik meghatározásakor. Az értékpapír-találkozón kialakult árfolyamokhoz valamennyi érdeklődő hozzájuthat. Rövidesen egységes értékpapír ' információs központ jön létre, amely tájékoztatja az eladókat és a vásárlókat. Az árfolyam- adatokat egyébként a Magyar Gazdasági Kamara lapja, a Világgazdaság is közli. Az Állami Biztosítónál Vagyonőr iroda nyílt a fővárosban Az Állami Biztosító Központjában kedden bemutatták az újságíróknak a most megnyílt Vagyonőr irodát« s tájékoztatást adtak működéséről, szolgáltatásairól. Az irodában kiállítást rendeztek be a hazánkban jelenleg gyártott legkorszerűbb tűz-, baleset- és vagyonvédelmi berendezésekből- készülékekből. Ezek itt meg is vásárolhatók. A technikai eszközöket működés közben is bemutatják, s a Biztosító szakemberei az ügyfelek kérésére házhoz mennek, s megállapítják, hogy a lakásvagy gárázstulajdonos értékeit milyen készülékekkel lehet a legbiztonságosabban megvédeni az elemi károktól. valamint a betörésektől. Az Állami Biztosító irodája a tanácsadáson, valamint a védőberendezések forgalmazásán kívül vállalkozik az új, korszerű találmányok íelkarolására is. Szovjet főkonzul látogatása Szolnokon Tegnap délelőtt Szolnokra látogatott Izjaszlav Genri- hovics Baljaszinszkij, a Szovjetunió debreceni főkonzulja, akit a megyei pártbizottság székházában Szabó István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első titkára fogadott és tájékoztatott a megye társadalmi, gazdasági életéről. Ezután I. G. Baljaszinszkij a Szolnoki Mezőgép Vállalat központi gyárába látogatott, ahol Wolf Károly vezérigazgató-helyettes és Barta Szilveszter, az üzemi pártbizottság titkára fogadta. A vendég megismerkedett a vállalat tevékenységével, majd megtekintette a szolnoki gyárat. A szovjet főkonzul délután a Héki Állami Gazdaságot kereste fel, ahová elkísérte Bugán Mihály, a megyei tanács elnökhelyettese. Itt Mészáros Mátyás igazgató adott számot az eredményekről és a tennivalókról, majd a látogatás a gazdaság megtekintésével fejeződött be. állattenyésztésünk » • • rra jovoje (Folytatás az 1. oldalról) kedvezően alakult. Biztató, hogy lassult az anyajuh- állomány csökkenése és hosszú idő után ebben az ágazatiban is vállalkoznak ismét új szaktelepek építésére, az elavult férőhelyek rekonstrukciójára. Az 1988. évi feladatokról szólva a koordinációs bizottsági ülésen résztvevők egyetértettek abban, hogy körültekintően megkötött, hosz- szú távon kölcsönös előnyökön és közös kockázatvállaláson alapuló szerződésekkel kell biztosítani a hazai feldolgozóipar zavartalan alapanyagellátását és a kedvező exportlehetőségek kihasználását. A szarvasmarha ágazatban a tenyésztői munka színvonalának javítását, a set^ésállományban a piacképesebb fehér hússertés fajták és hibridek arányának a növelését szorgalmazták a megyei koordinációs bizottság tegnapi ülésén. A juhászaiban a nagyobb mértékben legelőre alapozott állattartás, a baromfi ágazatban a víziszárnyas tenyésztésben rejlő lehetőségek jobb kihasználása, a kisüzemi szektorban pedig az újszerű termelésszervezési eljárásokkal bővülő integrációs tevékenység fejlesztése biztat idén és hosszabb távon is a főágazat jövedelmezőségének növekedésével, az állati termékek minőségének javulásával, az exportárualapok bővülésével. T. F. Átképzésről, a munkaerőpiac tükrében Felelősség a foglalkoztatásért Nő a hosszabb ideje mun- kanélkül lévők száma, s a szakképzetlenek elhelyezkedési esélyei rohamosan csökkennek. Jelenleg még főként a rossz munkamorá- lú, többször munkahelyet változtatók tartoznak e csoportba, de a munkaerő-igények várható csökkenése, s további összetétel-változása kedvezőtlenül fog hatni a — demográfiai hullám miatt — az egyre több pályakezdő munkavállalására is. Az első ízben munkába lépők nemcsak számban fogják meghaladni a számukra felajánlott állásokat, hanem a szakképzettségük struktúrája sem igazodik a valós szükségletekhez. Ez azért történhetett meg, mert éppen ekkor következett be a pályaválasztási intézményrendszer leépítése és elkülönítése a munkaerőpiaci információkkal rendelkező szervezetektől, amikor az együttműködés elengedhetetlenné vált. Kit, hol, ki oktasson? Mindebből egyértelműen következik, hogy a munka- erő-keresldfhez utólagosan kell hozzá igazítani a munkaerő-kínálatot. Ez pedig részben a munkaviszonyban állók, részben a munkaviszony nélküliek képzését, átképzését jelenti. Jelenleg az az eldöntendő kérdés, hogy a dolgőzók szakmai felkészültségével kapcsolatos vállalati igények, valamint a munkaerő- közvetítő irodákban megjelenő munkavállalók szakmai felkészültsége közötti összhang milyen képzési formában teremthető meg. A munkaviszonyban állók átképzési formái közül már szó volt a vállalati saját tanfolyamokról, s ezek gondjairól. A jövőben a sikeres szervezésüket módszertani útmutatással, és a szükséges oktatási anyagok, esetleg oktatók biztosításával kell segíteni. Mindezt az országos és területi átképző központok láthatnák el. Az Országos Szakmunkás- képzési Jegyzékbe tartozó szakmákban — mint már említettem — felnőtteket egyre kevesebbet képeznek az utóbbi időben. Általános tapasztalat, hogy a vállalatok kész szakembereket kívánnak alkalmazni, s egyre kevesebbet áldoznak a dolgozóik szakmaszerzése érdekében. Ebben közrejátszik a munkaidő védelme és a költségcsökkentési szándék is. Túl szigorúak a szakma megszerzésének követelményei is, ezért nem tudnak vagy nem akarnak vállalkozni a tanulásra a dolgozók sem. Pedig a követelmények egy része alól felmentést adnak az átképzési rendszer előírásai (ilyenek például az előírt gyakorlati idő, az életkor) az elméleti anyag csökkentésével pedig rövidíthető a képzés ideje. A szakmunkásbizonyítvánnyal rendelkezők egy részének szakmai tudása, gyakorlati munkája messze elmarad a kívánalmaktól. Az alacsony szintű elméleti felkészültség részben az általános iskolai oktatási rendszer hibáival, részben a gyenge eredményűek kivá-' lasztódásával függ össze. E témával összefüggésben inkább azt emelném ki, hogy a szakma gyakorlati ismeretére kellene nagyobb hangsúlyt helyezni. A szakma elsajátításához pedig a legjobb biztosítékot az idősebb, nagy gyakorlattal rendelkező szakemberek jelenthetik, akik mellett megtanulhatók a szakmai fogások. Az átképzési rendszernek fontos feladata lenne a munkaviszony nélküliek alkalmassá tétele a munkavállalásra. Meg kell teremteni a feltételeit annak, hogy az elhelyezkedni nem tudó — főként szakképzetlen — munkát keresők bekapcsolódhassanak a szakmai képzésbe. Ehhez — a vállalati igényeket és a munkát keresők felkészültségét figyelembe vevő — különböző szintű és időtartamú képzési formákra lenne szükség. A nyolc általános osztállyal vagy annál alacsonyabb végzettséggel rendelkező gyengébb alapképzett- ségűek számára rövid időtartamú, betanító tanfolyamokra, minimális elméleti képzéssel; az általános iskolát végzettek számára a munkaerőpiac változó igényeinek megfelelően. gyakorlatra orientált szakmai képzésre és átképzésre; a szakmaelhagyók vagy a kényszerű pályamódosítók számára átképző tanfolyamÁz átképzés szolgáltatás Az átképzéseknek a teljes foglalkoztatást segítő szolgáltatássá kell válnia. Az elhelyezkedni nem tudó, szakképzetlen vagy nem megfelelő képzettségű dolgozók számára ajánlaná fel a munkaerő-közvetítő hálózat az átképzés lehetőségét, hogy nagyobb esélyük legyen a munkába állásra. Ehhez az átképző központnak és a munkaerő közvetítő szerveknek szorosan együtt kell működniük, hisz a beiskolázás az utóbbiak javaslatára történne. Ennek megalapozottságához — ami az átképzések hatékonyságát jelentősen befolyásolja — meg kell teremteni a munkaerő szolgálati irodákban a felnőttek pályaalkalmassági, pályaorientációs vizsgálatának személyi és tárgyi felHárom éve folytat faipari tevékenységet a Tiszabői Petőfi Tsz. Főként egyszeri használatú raklapokat gyártanak a téglaipar részére (Fotó: T. K. L.) tételeit. Hol és milyen módon lehet megszervezni az átképzéseket? Ma többeknek az a véleménye — ebben az ország jelenlegi anyagi helyzete is közrejátszik — hogy a meglévő oktatási bázisokon, oktató központokban vagy szakmunkásképző intézetekben kell megoldani az átképzéseket; ott ahol van kapacitás és vállalkoznak is rá. Véleményem szerint azonban, ha csak a meglévő, rugalmatlan oktatási rendszerre hagyatkozunk, hosz- szú távon kockáztatjuk az átképzések eredményességét, és nagy összegeket fecsérelünk el. A kialakítandó átképzési rendszer csak akkor tud az igényeknek megfelelően működni, ha rugalmasan változtathatnak a személyi és tárgyi feltételek. Ez nem azt jelenti, hogy a meglévő oktató központok egyike sem alkalmas erre a célra, de meg kell fontolni megyénként legalább egy oktató bázis és egyben módszertani központ létrehozását is. Külföldi példa A hazánkban kialakítandó rendszerhez érdemes lenne hasznosítani a finnországi tapasztalatokat. Egy ottani területi szakmunkás- képző intézet kifejezetten felnőtt dolgozók képzésével és átképzésével foglalkozik. Részben vállalati megrendelésre szerveznek tanfolyamokat, részben a munka- nélkülieket képezik. Ha az oktatók összetétele nem teszi lehetővé valamelyik szakma oktatását, külső szakembereket kérnek föl. Messzemenően figyelembe veszik a megrendelő vállalat igényeit, szükségleteit. Vállalati megrendelések esetén az iskola csak a kereteket biztosítja, megszervezi a tanfolyamot a munkaerőközvetítő hivatallal együtt Az intézet háromnegyed részben a munkanélküliek, a deviánsok, a társadalom perifériáján élők képzésével foglalkozik. Ebben az esetben az állam fedezi a költségeket, annak érdekében, hogy a munkanélküliek alkalmassá váljanak a munkavállalásra. A tanfolyamon résztvevők számára a képzés és az ellátás ingyenes, emellett napidíjban is részesülnek, ami havonta legalább akkora összeget tesz ki, mint a minimális munkanélküli segély. A tanfolyamok ideje a szakmától függően fél évtől 3 évig terjed. A felvétel non-stop folyik, s a „nehéz csoportok” számára 3 hónapos átállást biztosítanak. Az itt végzettek számára a tanulás 70 százalékban jelent garanciát az elhelyezkedésre. A hazai munkaerő-közvetítés eddigi tapasztalatai alapján az mindenképpen világossá vált, hogy a megye munkaerő-piacának egyensúlytalanságát nem oldhatjuk meg a munkaerő túlkínálat más megyékbe való átirányításával, mint azt 20—30 évvel ezelőtt megtették. Az emberek ma jobban ragaszkodnak lakóhelyükhöz, családjukhoz, mint korábban, s elérhető távolságban keresnek munkahelyet. Mindebből az következik, hogy a megyében élő emberek foglalkoztatásáért felelősséget kell vállalnunk, s ennek érdekében itt a megyében kell megkeresni a legmegfelelőbb megoldásokat, hogy legyen elég munkahely, s a munkát keresők alkalmassá váljanak a munkavállalásra. (Vége) Szabó Rudolfné dr. a Szolnok Megyei Munkaerő Szolgálati Iroda vezetője
