Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-20 / 16. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1988. JANUÁR 20. Tégy a konyhaasztalra 15 forint 50 fillért, keríts papírt, ceruzát és számolj: a 15,50-ből készíts gondolatban egy ebédet, legalább kétfogásosat, úgy, hogy legyen benne megfelelő mennyiségű fehérje, vitaminok, egy kevés szénhidrát stb, stb. Ha közben lelki szemeiddel látod a piaci, 22 forintos krumplit, a 96 forintos oldalast, vagy a már 100 forintnál is drágább sajtot, ne kapj feltétlenül vértolulást. Gondolj bele, vannak, akik napjában így számolnak, s ráadásul abból az idézett 15,50-ből egy jóétvágyű 12—13 éves gyerek elé tesznek ebédet. Ügye nem kívánkozol a helyükbe? / Mindenki tudja, szorít a norma Egyéves az étkeztetési leányvállalat A Jászárokszállási Hímző és Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezetben évi 43 millió forint értékben készítenek hímzett női blúzokat és fehérneműket, gyermekruhákat valamint kézimunkákat. A termékek mintegy 30 százaié ka szocialista export. A konfekciótermékeket a szövetkezet központi üzemében százharmincán varrják és négyszáz bedolgozó készíti a hímzett kézimunkákat, amely az éves termelési érték több mint 40 százalékát teszi ki Fotó: D. G. A tervről nem mondanak lel Apró lépésekkel előre Földvár (egyenlőre még nem gyógy-) vizéről Pontosan egy évvel ezelőtt, 1987. január elsején megalakult a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat Gyermek és Munkahelyi Étkeztetési Leányvállalata Szolnokon. A leányvállalat megalapítását társadalompolitikai és gazdasági okok indokolták. Naponta 35 ezer gyermek és diák, valamint tízezer felnőtt iskolai, illetve munkahelyi étkeztetését kellett megoldani negyvenkét iskolai, óvodai és munkahelyi konyha üzemeltetésével, s napközbeni ellátás érdekében negyven iskolai és munkahelyi büfét működtetni. A ^leányvállalat megalakulásával, a Budapesti Junior Gyermekélelmezési Vállalat után ez, a szolnoki gondoskodik a legtöbb gyermek ellátásáról s példája nyomán tavaly több megyében megindult a vendéglátó vállalatok mellett leányvállalatok szervezése erre a célra. Egy év után gondterhelt is, meg nem is Sipula József, a leányvállalat igazgatója. Annak örül, hogy a leányvállalat megalakítási céljainak jó színvonalon tudtak eleget tenni. Javult a szakmai munka, sokat tettek a korszerűsítésért, a konyhák dolgozóinak szakképzettségéért. A konyhák vezetői, vezető szakácsai kivétel nélkül szakképzettek, s 1987- ben hat dolgozó üzletvezetői tanfolyamot végzett, tizennyolc pedig szakácstanfolya- mot a Belkereskedelmi Továbbképző Intézet szervezésében. A leányvállalat igyekezett új beszerzési forrásokat keresni. Kisgazdaságoktól, őstermelőktől vásárolhatnak konyha vezetői, olcsóbb és választékosabb ellátást biztosító partnereket fedeztek fel. Az év során rendszeresen vizsgálták az óvodások, iskolások étrendjeinek tápértékeit. Orvosszakértőt alkalmaztak tanácsadóként, aki évente legalább egyszer minden főzőkonyha kétheti étrendjét fölülvizsgálja, s az elemzést a későbbiek során a konyhákon hasznosítani kell. A leányvállalat gazdálkodási eredményei az első évben jónak bizonyultak. A A kardiológiai megbetegedések egyik rizikófaktorának, a magas vérnyomásnak fiatal korban fellelhető tüneteiről és befolyásoló tényezőiről széles körű kutató-elemző munkával szándékoznak képet kapni a szakemberek. Az idén ezer fiatal felnőtt szűrővizsgálatával folytatódik az a kutatási program, amelyet tíz évvel ezelőtt ebben a témában az Országos Kardiológiai Intézet kezdeményezett. A program 1977 és 81 közötti első szakaszában — KGST együttműködés keretében — NDK-beli, szovjet, kubai, és magyar szakemberek vettek részt. A koordinátor szerepére az Országos Kardiológiai Intézet vállalkozott. Arra a kérdésre keresnek választ, előrejelezhe- tő-e a felnőttkori hipertónia már gyermekkorban, s ha igen, milyen tünetek alapján. A kutatás során négy országban összesen 18 000 — köztük ötezer magyar — 1964-ben született gyermeket vizsgáltak meg, s egységes módszerekkel részletes informunkahelyi vendéglátás tizennégy vállalata között szinte minden fontosabb gazdasági mutatóban ..dobogós” helyen vannak. Jól gazdálkodtak a létszámmal. A központi átlagbér szabályozás útját a leányvállalat egy éve járja, s ez egyértelműen a hatékonyabb létszámfoglalkoztatást eredményezte. Az idén már az év első napjaiban országszerte nagy vita alakult ki a gyermekétkeztetés lehetőségeiről, jövőjéről, A központi árintézkedések nyomán egyre kedvezőtlenebb a gyermekétkeztetésért felelős szervezetek helyzete. Voltak, akik országos fórumon is kimondták: hovatovább elképzelhetetlen, hogy korszerű és mennyiségben is megfelelő ebédet, tízórait, uzsonnát kapjanak az általános iskolások és a kollégista középiskolások. Már idéztük a 15,50- et, amelyből a leányvállalatnak ki kell állítania egy általános iskolás ebédjét. Idézhetünk még néhány számot. Egy óvodás ebédjének nyersanyagnormája 11 forint 85 fillér, egy kollégiumban élő középiskolás napi négyszeri étkeztetése kenyér nélkül napi 34 forint 17 fillérbe kerülhet. Ha a középiskolás csak ebédel a konyhán, kenyerével együtt 17 forint a nyersanyagnorma. Nem kell ahhoz még háziasszonynak sem lenni az olvasónak, hogy elszörnyülködjön az alacsony norma miatt, s minden bizonnyal elfogadja a leány- vállalat igazgatójának gondterheltségét is. 1988-ban nehéz év elé néz a gyermekétkeztetés. Az évek óta aggasztóan alacsony és reálértékét tekintve egyre csökkenő nyersanyag- norma, másrészt a szabadárak folyamatos növekedése éppúgy gond a gyermekélelmezésben, mint a családok költségvetésében is. Most azt mondják, a korszerű táplálkozási igényt csak a realitás alapján lehet megvalósítani. Sajnos, a korszerű nyersanyagok a legdrágábbak. De míg három-négy évvel ezelőtt télen is 5 forint 60 fillérért lehetett (igaz, rögzített áron) burgomációkat gyűjtöttek össze a szülőkről és a gyerekekről. Mindezek alapján igyekeznek megkeresni azokat az apró jeleket, amelyek már a betegség kialakulása előtt 10—15 évvel felhívhatják a figyelmet a magas vérnyomás veszélyére. Arra a felismerésre jutottak, hogy a felnőttkori magas vérnyomás kialakulásában az öröklésnek, valamint egyes keringési és anyagcsere betegségeknek is szerepe van. A gyermekkori életmóddal szintén összefügg a hipertónia: a túlsúlyos, keveset mozgó gyermekekből gyakrabban válik magas vérnyomású felnőtt. Ez a szülők felelősségére hívja fel a figyelmet, s arra, hogy a kardiológiai betegségek megelőzését már gyermekkorban kell kezdeni. Jelentős, hogy meghatározták a 12—16 éves korúak normálisnak tekinthető vérnyomásrértékeit. Az elemzés és az értékelés négy országbeli tapasztalatait közös monográfiában összegezték. nyát vásárolni, addig ma örül a leányvállalat, ha 15— 18 forintért meg tudja venni nagytételben. A szabadpiacon ugyanis már 22 forint a krumpli kilója. A gyermekkonyhák normái szerint a dió, a mák, a jó-* minőségű gyümölcs már megfizethetetlen. A könyveléshez is értő fejfájós szakácsok szerint egyébként az elmúlt két év alatt a különböző hatósági árak, nyers- anyagárak harmincnégy esetben emelkedtek. A Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat Gyermek és Munkahely Étkeztetési Leányvállalata 1988-ra valóságos stratégiát dolgozott ki, gondjait enyhítendő. Még intenzívebb beszerzési politikával olcsóbb nyersanyag lelőhelyeket keres. Étrendjében nem mindennap lesz ezentúl húsos a menü. A Budapesti Junior Vállalatnál már korábban jól bevált, de táp- értékben megfelelő „tésztás” napjai is lesznek. Méghozzá olyan tésztás napok, amelyekkel a gyermekek kedvelt ételei szerepelnek az étrendben. Ehhez persze a szülői ház gondossága is követelmény lenne. A tízórai nem reggeli, sajnos évek óta visszatérő tapasztalat, hogy a gyermekek egy igen jelentékeny része éhgyomorral indul reggel iskolába... Nincs nagyobb öröm, mint az ételt jó étvággyal elfogyasztó gyermek látványa. A leányvállalatnál változatlanul ezért dolgozik 1988- ban is mintegy hatszáz dolgozó. Jól tudják, többet, jobbat várnának el a gyerekek és időnként többért, jobbért bírálják az iskolai konyhákat a szülők. A norma azonban behatárolja törekvéseiket. Ennek ■ ellenére bizakodók. Velük együtt mi is. Elsősorban abban, hogyha mindenütt megmérik és igen kicsinek tartják a gyermekétkeztetés normáit, előbb-utóbb változtatni fognak rajta. És ha mégsem? Marad ami volt: végy 15,50-et, s állíts ki belőle egy jóétvágyú 12—13 éves gyereknek ebédet... S. J. Olajevö baktériumok Tisztítják a talajt Baktériumok tisztítják az olajjal szennyezett földet a kecskeméti Filantróp Környezetvédelmi és Fűtéstechnikai Vállalat harkakötönyi telepén. A Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat kiskunsági üzemével kötött szerződés keretében a fúrótornyok közelében évente 400 köbméter, olajjal telített homokot regenerálnak a vállalatnál kidolgozott módszerrel. Ennek lényege, hogy tőzeggel elegyítve föllazítják a szennyezett talajt, ezáltal elegendő oxigén jut a vegyi folyamatokhoz, majd baktériumokat tartalmazó oldatot öntöznek ki. A mikroorganizmusok az öntisztuláshoz szükséges idő töredéke, mindössze eg.v-másfél év alatt elbontják a szennyező anyagot. Egy köbméter föld baktériumos regenerálása legfeljebb 3 ezer forintba kerül. A terveink merészek — mondja a telefonba Demecs József, a tiszaföldvári tanács műszaki főelőadója. Aztán — amikor másnap elém teszi a rendezési tér-, vet — magam is meggyőr ződhetek róla; a nagyközség A strandfürdő fejlesztéséről. A földvári strand ugyanis — ritkaság a megyében — a tanácsé. Most — ahogy ez divat — a ga- mesz üzemelteti. Dehát miért írunk egy strandfürdőről télen? Hát éppen azért, mert azokban a merész tervekben az egyik medence befedése szerepel! Ám induljunk még távolabbról! Több szakember, reuma- tológus állítja, gyógyhatású a tiszaföldvári melegvíz. Gyógyhatású — mondják — hiszen azt nem állíthatják, hogy gyógyvíz. Mert a gyógyvízzé nyilvánításának szigorú szabályai, előírásai vannak. Többek között az, hogy a víznek magának kell bizonyítania: tényleg olyan csodálatos-e ? Magyarul; így nem véletlen, hogy a strandfürdő körüli kilenc- venhét hétvégi házhely annak idején olyan egykettőre gazdára talált. (Meg aztán — igaz ami igaz — elég potom pénzért is kínálták.) Nos, az érdeklődés azóta is óriási! A tanácsnál kétszáz igénylést tartanak nyilván. Azért ennyit, mert egyelőre itt megálltak. Majd ha újra megindul a parcellázás, fogadják az újabb jelentkezőket. Most a Lenin Tsz-szel kell egyesítsék terveiket. A té- esznek ugyanis van egy horgásztava, csónakázó tava, valamivel — úgy nyolcszáz méterrel — arrébb. ök akörül akarnak parcellázni. Ha a két elképzelés egymásra talál, közösen hamarabb megvalósíthatnák a dolgot. — Miért ne találkoznának az elképzeléseink — kérdez vissza Csatos Imréné, a nagyközségi tanács elnöke — -amikor eddig is egyfelé haladtunk? Éppen ebben az esetben is így igaz! Hogy mást ne mondjunk: a termelőszövetkezet tervezőcsoportja társadalmi munkában készítette el a tanulmánytervet, s ugyancsak elvállalták — ugyanígy — a kiviteli tervet is. Az a bizonyos melegvizes medence például könnyű, favázas, kupolaszerű üvegtetőt kapna. S ha már merészséggel kezdtük, folytassuk! Megépülne még egy új, versenyzésre is szabványos vezetőinek elképzelései valóban új, sohasem látott lehetőséget kínálnak. Nem a közeli jövőről van persze szó — győznek meg mindjárt elöljáróban. Hát miről? üldögélniük kell benne a betegeknek a fájós derékkal, a reumás karjaikkal, lábaikkal, rendszeresen. Hát ehhez kell lefedni az egyik medencét, kialakítani a télen is használható öltözőket, zuhanyzókat, az orvosi vizsgálószobát, meg mindent. Azok a salgótarjáni, meg Salgótarján környéki bányászok, vasasok, kohászok, akik már a hetvenes években megvásárolták, s azóta csinosan beépítették piciny hétvégi telküket, nem a papírformát nézik! ök esküsznek a földvári vízre. Azt mondják, sokfelé jártak, sok híres gyógyfürdőt kipróbáltak, nekik Tiszaíöldvár a jó. Lelkűk rajta. úszómedence; sportpályákat, teniszpályákat alakítanának ki; lenne étterem, s egy komolyabb gyógyászati rész is elkelne. Kialakítható — a Lenin Tsz földjén — még kétszáz üdülőtelek, s létesülne egy jó kis kemping, faházakkal, sátorozó helyekkel. Ahogy nézem a tervet, s szárnyal a fantáziám, tényleg; valóságos földi paradicsom. Jó lesz hát leszállni a Földre! — Ez most Tiszaföldvár- nak a legnagyobb gondja — baja? Érdemes egyáltalán ilyesféle elképzeléssel a nagyközségi tanácsnak foglalkoznia, miközben a „nadrág foltozására” is alig jut? Düledezőben a művelődési ház, utat kell építeniük, járdát, iskolát! — „támadok az elnökasszonyra. — Szeretném leszögezni, hogy mindez, amiről eddig szó esett a strandfürdő fejlesztése kapcsán, a nagyközség részletes rendezési tervének megfelelő, kétezerig szóló, távlati program. Egyszóval nem ma, nem holnap következik. Ám akármilyen sok feladat előzi is meg a strandfürdőt, a tervről nem mondunk le azon az alapon, hogy most úgysincs — és ki tudja mikor lesz — rá pénz! Optimisták vagyunk és bízunk benne, hogy lesz. Addig is az apró lépések elvét követjük a gyakorlatban. Tavaly megépült az üdülőterület egy részén — tulajdonosok hozzájárulásával — a szennyvízcsatorna, az idén az ivóvíz következik, ugyanilyen alapon. Tehát közmű- vesítünk. Igaz, ez a legkevésbé látványos, ám nélkülözhetetlen, ráadásul alapja a további fejlesztésnek. — Rendben, de mit szólnak mindehhez a tiszaföld- váriak? — Na azt látnák, hogy a tanács minden anyagi erejét a strandfürdő fejlesztésére fordítjuk, bizonyára megvonnák tőlünk a bizalmat. Ám látják, hogy közel sem erről van szó! Az nem menne, hogy az iskolában éjszaka is tanítunk, annyira zsúfolt, ámde ugyanakkor napközben a fedett uszodában lubickolunk. Nem! Most iskolát építünk, gázt vezetünk, aztán jön sorban a többi. — Így viszont kétezerre sem lesz fedett medencéjük, gyógyvizük! Félreteszik a forintokat — Hogy mikor mennyit tudunk a strandfürdőre és az üdülőterületre fordítani, az az éppen elvégzendő feladatoktól, meg az anyagi lehetőségeinktől függ. Az idén azt mondtuk; ami bevételre a strand szert tesz a nyáron, az maradjon abban a kalapban. Körülbelül kétszázezer forintra számíthatunk. Igaza van a tanácselnökasszonynak! Kis lépés, kis lépés, de lépés! És ez a lényeg: Másnak a kárára nem megy, aztán, ha így, apránként összejön egy kis summa, amivel már lehet valamit kezdeni, hát kezdenek. Mert az nem lehet, hogy a nincsre hivatkozva nyugodtan üldögéljenek. ' Végül is: az a strandfürdő, a gyógyvíz, a sok-sok üdülő- vendég, a kemping Tisza- földvárt, a földvári ember gyarapodását fogja szolgálni! Igaz, az idegenforgalom hosszú távon megtérülő beruházás. De máris akadnak partnerek; például a Salgótarjáni Áfész. Azt mondja Demecs József, olyan feladat ez, amely egész embert kíván, egy menedzsert, aki mozgatja, szervezi az ügyet. Az sem árt, ha az illető valamilyen formában — anyagilag is — érdekelt a dologban. Szóval nemcsak pénzre, vállalkozóra is szükség lenne Tiszaföldváron. Gazdasági társaságra, kisvállalatra, amely az egész megépítendő komplexum létrehozásában is közreműködik, s majdan az üzemeltetését is vállalja, így igaz. Ám az nem volna baj, ha ráadásul tiszaföldvári illetőségű lenne az a valaki! Egri Sándor A felnőttkori hipertónia okai Vizsgálják a fiatalok vérnyomását Esküsznek rá Óriási az igény