Szolnok Megyei Néplap, 1988. január (39. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-18 / 14. szám

1988. JANUÁR 18 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szolgálat nemcsak derűs napokat jelent Közlekedés földön, vízen, levegőben Az új munkásőrök egyike jelképesen átveszi a fegyvert (Fotó: D. G.) (Folytatás az 1. oldalról) közrendvédelmi, közbiz­tonsági szolgálatban. Befe­jezésül azt emelte ki, hogy az éves kiképzési idő csök­ken és ezért az eddigi szín­vonal tartásához az alegy­ségek nagyobb helytállása szükséges. A parancsnoki beszámoló után értékelték a szocialista verseny eredményeit. A me­gyei parancsnok által ado­mányozott Kiváló szakas; címet oklevelet és vándor­zászlót. Rideg András adta át az egység híradó szaka­szának. Kovács Miklós és Farkas László a Kiváló szá­zad címet adta át a 4. lö­vész századnak (parancsno­ka Kovács István). A városi pártbizottság el­ismerését és köszönetét Ko­vács Miklós tolmácsolta az egység tagjainak, majd a Szolgálati Érdemérmek át­adására került sor. Ezt kö­vetően az országos parancs­nok által adományozott pla­kettet és oklevelet Rideg András adta át Horváth Fe­rencnek, a Jászladányi Egyetértés Tsz elnökének., Az országos parancsnok ál­tal a 30—25—20 éve szolgá­latot teljesítő munkásőrök feleségeihez írt köszönő le­velet virág kíséretében Ri­deg András és Záborzik Teréz adta át. A Központi Bizottság üd­vözletét és jókívánságait Záborzik Teréz tolmácsolta az egység tagjainak. Meg­köszönte helytállásukat, azt, hogy tisztességgel, becsület­tel tették dolgukat. Külön köszönetét mondott a mun­kásőröknek azért, hogy okos szeretettel, előrelátó módon foglakoznak a fiatalokkal. A továbbiakban arról szólt, hogy gondjainkon úrrá len­ni csak munkával, felelős tevékenységgel tudunk. Em­lékeztetett a munkásőri szolgálat kezdetére, amikor a helyzet ténylegesen nehéz volt, a munkásőrök mégis egyemberként sorakoztak a párt mögé. Az akkori helyzetből való kijutásra is többféle válasz volt. Akkor is voltak reménytelenek, bi­zonytalanok és olyanok is, akik más megoldást akar­tak. Az élet azonban a munkásőröket igazolta. Most is olyan kihívás előtt ál­lunk, melyre válaszolni kell. A mai helyzetben a hazát szeretni cselekvőén kell. Az egész társadalom összefogására van szükség közös érdekeink védelmé­ben. Ezek az évek próbaté­telt jelentenek minden nemzedéknek, de a munkás­őröknek tudniuk kell, hogy a szolgálat nemcsak derűs napokat jelent. Érveikkel, helytállásukkal, magatar­tásukkal bizonyítsák be, hogy ha tisztességgel, be­csülettel végezzük munkán­kat, túljutunk ezen a nehéz időszakon és a társadalom fejlettebb szakaszába érünk, — mondotta befejezésül. Az új munkásőrök eskü­tétele és Kiss Gyula zársza­va után az Internacionálé- val ért véget az egységgyű­lés. S. B. A Közép-Tisza vidékén Cserjét irtanak, rözsével védik a partokat Téli munkák a vízügynél A jégmentes, alacsony víz­állás és az enyhe téli időjá­rás kedvező a folyamrende­zési, szabályozási munkák­hoz, tereprendezéshez, és ezt a lehetőséget kihasználja a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság. Szakaszmérnök­ségeinek munkabrigádjai Kisköre és Tiszakécske kö­zött január elejétől folyama­tosan dolgoznak. A kiskörei tározótó térségében, a Sarud- Poroszlói medencében tuskó és cserjeirtásokat végeznek, a vízterület szigeteiről, sze­gélyeiről kitermelt haszonta­lan bokrok fáit elégetik, s mentesítik a kiránduló, pihe­nő környezetet a szennyező­désektől. Tiszaszőlős és Ti- szaörvény között vízparti tereprendezésen dolgoznak; Tiszaföldvárnál pedig a part­biztosítás van soron; Tisza- sas és Tiszakécske térségé­ben új gátőrházat építenek, évszázados, megroggyant A hétvégi pihenőnapokon is teljes üzemű volt a terme­lés a Martfűi Növényolaj­gyárban, hazánk legnagyobb olajütőjében. Szombaton és vasárnap háromezer tonná­nyi napraforgómagból saj­tolták ki az értékes olajat, és több mint 1200 tonna nyersolaj került a tartályok­ba. Január 1-től vasárnap estig húszezer tonna fölé emelkedett a meghántolt és kisajtolt napraforgó, és ki­lencezer tonnányi kész olaj hagyta el a gyárat. Az üzem kitűnően együtt­működik a MÁV-val, a szer­ződés értelmében az évi négyszázezer tonna beérkező és csaknem ugyanannyi ki­szállításra kerülő nyersolaj és dara fele vasúti kocsik­ban utazik állomáshelyére. szolgálati épületeket válta­nak fel. Fegyvernek, Tisza- süly, Nagykörű, Tiszaderzs folyómenti erdőségeiben fa- és rőzseki termelést végez­nek. Több ezer rőzseköteget készítenek a hullámverés el­leni partvédelmi munkák­hoz. Gépek és emberek tucatjai dolgoznak a Zagyva új, ed­diginél nagyobb magasságú és szélességű árvédelmi fő­védvonal 12 kilométeres ki­építésre kerülő szakaszának tereprendezésén. Négyszáz méteres folyószakaszon át­vágást végeztek, enyhítették a meder éles kanyarulatait; s ha az időjárás lehetővé te­szi, folytatják az árvízvédel­mi hírközlő hálózat kiépíté­sét. Előkészítés alatt áll a szolnoki Tisza-szakasz híd- feletti, illetve a hídalatti ré­szének folyamrendezése, amely az idei év egyik fon­tos munkája lesz.' A MÁV — a gyár és a ter­melőgazdaságok összehan­golt ütemterve szerint — a hétvégén is folyamatosan ér­keztek be a napraforgóval telített vasúti vagonok, és indultak ki a nyersolajjal telített tartálykocsik. Szom­baton és vasárnap háromezer tonnát meghaladó olajat in­dítottak útnak a jugoszláv kikötőkbe majd onnét a kö­zel-keleti országokba címez­ve. A tavalyi jó termés kö­vetkezményeként az idén a leghosszabb szezonra számí­tanak a martfűi gyár törté­netében, várhatóan június végéig tart a feldolgozás. A termés zömét külpiacon, va­lutáért értékesítik, a várt mennyiségre megkötötték az értékesítési szerződést. IA évet zártak, közepeset várnak (Folytatás uz 1. oldalról) millió egység jelent a válla­lat termelésében egy válasz­tóvonalat. Ez az a mérték, ahol még nyereséges a cég, de ami alatt már jelentős nehézségek léphetnek fel. A belkereskedelmi igények alapján a vállalat vezetői úgy látják, hogy a jelzett határ alatti bajok egyelőre nem fenyegetnek. Ennek el­lenére, pontos intézkedési tervet készítettek erre az esetre is, a lehetséges követ­kezmények kivédése érdeké­ben. A vállalat 1988. január el­sején átlagosan 31 százalé­kos áremelést hajtott végre. Termékeik állami támogatá­sa 28—29 százalék volt, ami most beépül az áraikba. A maradék 2—3 százalékot a tavaly évközi energiaáremel­kedések „viszik el”. A vállalat pénzügyi pozí­ciói azonban nem javulnak az áremelések eredménye­ként. Kétségtelen gondot je­lent a cégnek, hogy a brut­tósításból eredő többletbér mintegy 15 millió forinttal emeli a költségeket. Nincs ugyanis olyan adófajtájuk, ami megszűnésével ellensú­lyozná a többletterhet. En­nek kigazdálkodása jelenti idén az Alföldi Téglaipari Vállalat egyik legnagyobb feladatát. Vonalkód az iparban A tervek szerint már eb­ben az évben több iparvál­lalat készlet- és raktárgaz­dálkodásában, termelésirá­nyításában és programozásá­ban, valamint minőségellen­őrzésében bevezetik a vonal­kódrendszert, aminek széles körű elterjesztése a követke­ző években várható. Sok kül­földi országban már évek óta sikeresen alkalmazzák a ter­mékazonosítás szöveges le­írását és leolvasását pótló módszert a kereskedelemben és az iparban egyaránt. A Martfűi Növónyolajgyárban Túl a húszezer tonnán összefogással megépíthető az új szolnoki Tisza-hld Kevés olyan közérdeklődésre számottartó ágazata van a népgazdaságnak, mint a közlekedés, melynek alanyai és tár­gyai is mi vagyunk. Érthető hát, hogy egy-egy sajtótájékoz­tató e témában népes közönségre számíthat. Pénteken a fő­városban a Volán Vállalat központjában Ónozó György köz­lekedési miniszterhelyettes ígért olyan kötetlen beszélgetést, amelynek során garantáltan száműzettetnek a tabuk. Nos, a miniszterhelyettes betartotta szavát, még az olyan kérdések­re is készséggel adott választ, amelyeknek nyilvánosságra hozatala még nem lenne szerencsés, nem a titkosság miatt, hanem azért, mert a döntés a mérlegelés stádiumában van. Amint elhangzott, a köz­lekedési tárca nincs irigy­lésre méltó helyzetben. Any- nyira nincs, hogy az elkö­vetkezendő egy-két évben még azt sem tudják garan­tálni, hogy egynémely terü­leten nem kell majd vissza­lépéssel számolni. Egyszóval a stabilizációra is csak a ’90-es évektől lesz lehetősé­günk. A jelenlegi ötéves terv viszont kell, hogy Javu­lást hozzon, ellenkező eset­ten elképzelhető, hogy a ter­melőágazatok kibontakozá­sának is kerékkötőjévé vá­lik a közlekedés. Először is a légiközlekedés gondjait vette számba a mi­niszterhelyettes: a földön a hálózat, a Ferihegyi repülő­tér második kifutójának megépítésével legalább har­minc évre megoldott, viszont a légi irányítás eszközei las­san elavulnak; a 14—15 éves berendezések megbízható üzembentartása egyre na­gyobb gondot jelent, márpe­dig évente 150 ezer repülő­gépet kell átbocsátani ha­zánk légterén. Ugyanígy cse­rére szorul a repülőgép- park: az elkövetkező nyolc év alatt valamennyi légi járművünket ki kell cserélni. Egyelőre négy használt szov­jet gépet vásárolunk — két TU 134-est és két TU 154-est —, amelyek természetesen kifogástalan műszaki álla­potban vannak. Ezek szol­gálnak a közvetlenül kieset­tek pótlására, későbbi meg­oldásnak pedig az a TU 204- es ígérkezik majd, amelyik azonban még nem került le a szalagról. Szóba jöhet nyu­gati gépek bérbe vétele is. Bármiként lesz, a MALÉV számára a biztonság a legel­ső szempont. A vasúton tovább folytat­ják a villamosítást, ha nem is a kívánt ütemben — ez úgy évi 500 kilométerhossz lenne — mindenesetre éven­te kétszáz kliométeres pálya- szakaszon már garantálni tudják a 140—160 kilométe­res óránkénti sebesség el­érését is. Egy kérdésre vála­szolva Ónozó György el­mondta, hogy az Országgyű­lés által jóváhagyott költség- vetésben szereplő béremelés már az idén belekerül a vasút alkalmazottainak bo­rítékába. Ennek ellenére, a szakma nincs irigylésre mél­tó helyzetben. Az emberi helytállásra, és olykor az erőn felül áldozatvállalásra továbbra is szükség lesz a MÁV-nál. A Volán gépjármű-parkja is rászorul a megújulásrá, hiszen az agyonnyüstölt au­tóbuszok, tehergépkocsik mindinkább környezet­szennyező tényezővé válnak, a megoldás azonban viharos sebességgel nem várható. A személygépkocsik frontján sem dőlt még el semmi. Az összeszerelő üzem megépíté­se a jövő zenéje. A Suzuki gyárral folynak ugyan a tár­gyalások, de számottevő elő­rehaladásról még nem lehet hírt adni. Márpedig az igé­nyek szorongatóak. Minden­képp számolni kell azzal, hogy a jelenlegi hazai egy- millió-hatszázezres személy­gépkocsi-állomány kétezerig újabb egymillióval növek­szik. Ez természetesen ma­gával hozza az út- és szer­vizhálózat korszerűsítésé­nek szükségességét. Miköz­ben á pénz csak csordogál a tárca „tárcájába”. A dolgot nehezíti — bármennyire is örvendetes egyébként — hogy a dunai hajóközlekedés előtt kitárul a tengerrejutás lehetősége, a Duna—Rajna— Majna csatornán át. Az erre való felkészülés ugyancsak jelentős anyagi áldozatot kö­vetel. A közlekedés középtá­vú koncepciójának sorsáról hamarosan az Országgyűlés dönt, így a feladatok rang­sorolása közös gondunkká válik. Olvasóink nevében arra voltunk kíváncsiak, milyen tényezők játszottak közre abban az örvendetes döntés­ben, hogy Szolnokon új Ti- sza-híd és az elkerülő útsza­kasz épülhet? A miniszter- helyettes válasza az volt, hogy az első helyre eredeti­leg nem Szolnokot rangso­rolták, hanem Győrt, ám a megye — részben a kötvény- vásárló patriótákra támasz­kodva — olyan kedvező ajánlatot tett, melyet min­denképp méltányolt a mi­nisztérium. Ónozó György elmondta, hogy a közlekedési szakem­bereket gyakran éri bírálat, amiért végleges megoldások helyett olykor hevenyészett­nek látszó, amolyan tűzoltó- munkát végeznek. Ebben nem a szakértelem, hanem a pénz hiánya játszik közre, hiszen nagyon jól tudják ők is, hogy ha a megkívánt tíz­centis aszfaltréteg helyett csak négycentist borítanak az úttestre, jelentősen rövi­dül az élettartam. Ha ezt megérti a közvélemény, so­kat javulhat a közlekedésben dolgozók közhangulata. Akik pedig — és ebben a sajtótá­jékoztató résztvevői is egyet­értettek — a nehéz körülmé­nyek között végzett munká­jukért megérdemlik az elis­merést. Palágyi Béla Boriak a szabadban A borjak télen hosszú „bundát” növesztenek a ketrecekben Javuló tejminőség Jászladányban A Jászladányi Egyetértés Tsz vezetősége két éve ha­tározta el, hogy — szarvas- marha tenyésztésükön vál­toztatva — az addigi kötött tartásról áttérnek a kötetlen jószágtartásra. Az átálláshoz jelentős beruházásra volt (van) szükség, a korábbi is­tállókat át kellett alakítani, létrehozni egy elletőistállót, új fejőállomást építeni, s megteremteni a borjak egye­di, ketreces tartásának fel­tételeit. Bár az építkezések még nem fejeződtek be, a jószágállomány már kötet­Hamarosan elkészül az elle­tőistálló is. A beruházási munkákat a szövetkezet szakemberei végezték (Kép és szöveg T. K. L.) len tartásban van. A szarvas­marha-telep korábbi ötszáz férőhelyén hatszázhetven jól tejelő, Hornstein Priez-ma- gyar tarka keverék él. Többségüknél a többszöri keresztezések révén már csak 25 százalék a magyar tarka véraránya. Az egyedi ketreces borjú- nevelés is beváltotta a hoz­záfűzött reményeket. A bor­jakat hatnapos korukban szakítják el az anyától, és különálló ketrecekben neve­lik újabb ötvenkét napig. A tapasztalatok szerint jól tű­rik a téli időjárást is; meg­edződnek, ellenállóbbakká válnak a betegségekkel szem­ben. Innen kerülnek a szin­tén kötetlen tartásos üsző­nevelőbe. Elkészült a negyvennyolc állásos fejöház is, ahol kor­szerű körülmények között ügyelnek a tej fizikai és bak­teriológiai tisztaságára. Nejn kevés a jelentősége annak sem, hogy a napi kétszeri fejés lebonyolításához mind­össze hat ember szükséges. A huszonhétmillió forintra ter­vezett beruházás még nem ért véget, hisz most alakít­ják ki az elletőistállót, ahol továbhi hat fejőállás lesz, s hátra van még a 'vízelveze­tési rendszer kiépítése is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom