Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-12 / 293. szám

1987. DECEMBER 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kisújszállás központjában lakás, üzlet, iroda épül Üjabb harminc lakást épit a Kisújszállási Vas-, Fa- és Építőipari Szövetkezet a város központjában. Az épüle­tet, melynek földszintjén húsbolt, könyv- és zenemű­üzlet, Állami Biztosító helyi kirendeltsége és a Tigáz hi­babejelentő irodája kap helyet, a jövő év elején adják át Fotó: M Gondosabb tájalakitás fl vadonéit) állatok védelme A Magyarországon vadon­élő állatok, madarak védel­mének helyzetéről tájékoz­tatta az újságírókat pénte­ken az Országos Környezet­és Természetvédelmi Hivatal székházában Haraszthy László, a Madártani Intézet igazgatója. Elmondta, hogy hazánk­ban hozzávetőlegesen 42 ezer állatfaj él, közülük 569 faj védett: 34 állatfajt foko­zottan védenek. A nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek, természetvédelmi területek 530 ezer hektáros területe jól szolgálja az állatvilág védelmét is, ám ez a terület csak arra elég, hogy a leg­ritkább és a legveszélyezte­tettebb fajok megóvását se­gítse elő. Ügy tervezik, hogy még további 70 ezer hektár­ra terjesztik ki a védelmet. A hazai állatvilág fajgaz­dagságának, változatossá­gának megőrzéséhez az or­szág egész területén kímélni kell a természetet. Ehhez az is szükséges, hogy a legkü­lönbözőbb gazdasági tevé­kenységek során figyelembe vegyék az állatvilág jelenlé­tét és érdekeit is. Az utóbbi 150 évben több mint 50 va­donélő állatfaj tűnt el, nem utolsósorban az ember gon­datlan tájátalakító tevékeny­ségének következtében. Szinte állandó konfliktust okoz a mezőgazdasági és a környezetvédelmi szempon­tok elérése. Az egyik legfontosabb fel­adata a hazai természetvé­delemnek, hogy a lehetőség szerint megóvja a közvetle­nül a kipusztulás szélén álló állatfajokat. Az étlapon nem szerepel Ami seprűért sir a Lénában Szaporodtak a lakossági bejelentések a megyeszék­helyen lévő Széchenyi lakó­telepi Léna étteremre, ahol az észrevételek szerint hi­ánycikknek számít az alapos takarítás és felmosás: egy­szóval az előírt és kívánt higiénia. Nem beszélve ar­ról, hogy ebben a helyiség­ben a hetven-száz előfizetőn kívül százhét kisiskolás diák is ebédel. Se főnök, se helyettes Déli fél egy. A két részre osztott teremben a bejárat melletti, kocsmarészen teljes a nagyüzem, meg a cigaret­tafüst. Foglaltak az asztalok: rajtuk sörösüvegek, igazolva a betérők jó huzatát. A jel­képes elválasztó „kerítésen” túl ebédhez előkészített tá­nyérok várják nyolc-kilenc­éves gazdáikat az aznapi di­ákmenüre. Az enyhe túlzás, hogy a személyzet kitörő lelkesedéssel üdvözli érkezé­sünket, és azt is hamarosan tudtunkra adják: se főnök, se helyettese. Az ellenőrzést vezető dr. Pazsa Jelena, a megyei Köjál osztályvezetője azon­ban tántoríthatatlan, és szemrebbenés nélkül közli: — Nem baj, akkor a sza­kácsot kérem, hogy segítsen 'nekünk! Hoppál Imre, az érintett szakember készséges, noha bizonyára adódott már olyan megbízatása, amely ennél jobban elnyerte a tet­szését. Első utunk a főző­konyhába vezet, ahol a dok­tornő rögtön észreveszi, hogy az asztal alatt, szabálytala­nul, száraz kenyeret, hulla­dékot tárolnak. Az asztalon sem jobb a helyzet. — Ennek a kenyérterítő abrosznak a tisztasága a fel­mosórongyéval vetekszik — summázza a nem éppen hí­zelgő minősítést. Távolabb a zsákokban áruk, ez is tilos ebben a helyiségben, hiszen ide a lisztet, meg a cukrot már edényekben kellene be­hozni. Mindenfelé takarító- eszközök, amelyeknek sem­mi keresnivalójuk itt. Sőt, teljesen meghökkentő mó­don a konyhában még egy csikkekkel teli hamutálca is éktelenkedik. — Ki szívja itt, az ételek­nél, a cigarettát? — így a kérdés. — A konyha személyzete nem — érkezik a válasz. — Hát akkor ki? — Talán a felszolgáló, meg a csapos^.. — hangzik a bi­zonytalan felelet. Egyébként bő órája érke­zett a napi menü: a levesen kívül ma rizses húst kap a tisztelt törzsközönség. Az ételt máshol főzik, az osztás most kezdődik, és ahogyan számolgatjuk, a vége nem biztos, hogy meleg ételt kap. Nem szólva arról, hogy az előírás értelmében a levest is melegíteni kellene tálalás előtt. Szükséges lenne, de er­ről a korábbi figyelmeztetés ellenére is elfeledkeztek. Az úgynevezett fehér mo­sogató alatt koszos vödör. Folyik a szifon, jelentették is a vállalat illetékeseinek, de még nem érkezett meg a szerelő. Ez a tény is jegyző­könyvbe kerül. Csapból a cipőre A fekete mosogatóban en­nél szomorúbb a helyzet. Az elmosott főzőedények egy ré­szét a padlón tárolják, aho­vá bőven folyik a szennyvíz, ha megnyitjuk a csapot. A lefolyócső ugyanis hiányos, és a zsíros lé a kíváncsisko­dó lábára zuhog. A falon nokedliszaggató búsul: noha az ártatlan mosogatás után került ide, a tetejét tészta­maradványok dekorálják. A húselőkészítőre, ame­lyiknek patyolattisztának kellene lenni, másféle foga­lom illik. A kloffoló, a bárd, a kés, az asztal véres, és a hűtőből sebtében kimenekí­tett lábasban gyanús folya­dék ingerli a szemlélődőt. Ez állítólag zsiradék, de min­dennek ellentmond, hogy tésztaféle és mócsing is akad benne. Mi több, derül ki, a hűtőben a tőkehúst és a kész ételt szabálytalanul, egy he­lyen tárolják. Megnézzük a kinti hűtő­vitrint és a söntést is. Alat­tuk leírhatatlan felfordulás: kosz, cigarettadoboz, papír sír a seprű és a felmosó­rongy után. Az egyik pohár­ban kiszáradt ultra; a sze­rencsétlent se ma használ­hatták. Szót váltottunk az ebédelő gyerekekkel is: végre jó hír is kerül a tudósításba, mivel dicsérik a felszolgálókat. Rendesek, ha van, mindig adnak repetát, és sokszor megkérdezik, ki kér még — állítják a nebulók. Ételmintát is vinnénk, de úgy látszik, ide is betört a takarékosság, ami abban nyilvánul meg, hogy az elő­írt, legkevesebb ötven gramm helyett jó, ha húszat tartalmaz az üvegcse. Eny- nyiből viszont nem lehet a vizsgálatot elvégezni. Borsos ára lesz Ez is papírra kerül, és sajnos az észrevételek ten­gere hét! egész oldalt tesz ki. A cikkben leírtak vázla­tos gyűjteménye csak a ne­gatív tapasztalatoknak, hi­szen lehetne még írni a hát­só bejáratnál porosodó ke­nyérpolcokról, az áttekint­hetetlenül rendetlen raktár­ról vagy az eltorlaszolt zöld­ségelőkészítőről. Noha ifjú az étterem, el­végre alig több, mint négy­éves, úgy tűnik, a lakossági észrevételek jogosnak bizo­nyultak, mivel döbbenetesen sok a szabálytalanság. A helyszíni bírság felső határa háromezer forint, de itt en­nél súlyosabb lesz a bünte­tés. A jegyzőkönyv egyik példányát — amelyet a sze­mélyzet jelen lévő tagjai be­leegyezésük jeléül aláírtak — elküldik a Szolnok Váro­si Állami Közegészségügyi és Járványügyi Felügyelőség vezetőjének — a szükséges eljárások, bírságok kirová­sára. A látottak . alapján mindezt aligha szükséges bővebben indokolni. D, Szabó Miklós Az államigazgatás lépcsői Ügyintézés két szinten Jóideje tart már a tanácsi munka korszerűsítése, eredményességét állampolgárként .naponta érezhetjük. A kormány programjában is szereplő államigazgatási változások most újabb fordulóponthoz érkeztek: négy megyében — köztük Slzolnok megyében — bevezették a kétszintű közigazgatást. Erről kérdeztük dr. Bozsó Pé­tert, Szolnok Megye Tanácsa végrehajtó bizottságának titkárát. — A kormányprogram végrehajtásaként mik a fel- adatok a közigazgatás kor­szerűsítésében? — Közigazgatásunk terv­szerű több évtizede tartó fej­lődési folyamatában fontos állomáshoz érkeztünk. Már az 1971-ben megjelent har­madik tanácstörvény is meg­fogalmazta a tanácsok ön- kormányzati szerepét, a he­lyi önállóság szükségességét. Egyszerűen szólva azt a kö­vetelményt, hogy — a társa­dalom ■ demokratizálódásá­nak természetes velejárója­ként — a helyi ügyekben helyben döntsenek. A poli­tikai határozatok és állami intézkedések eredményeként a tanácsoknál számos re­formértékű szervezeti, ha­tásköri, pénzügyi szabályo­zási és korszerűsítési válto­zás következhetett be. A he­lyi párt- és társadalmi irá­nyítás továbbterjesztésére irányuló kezdeményezések nyomán három éve meg­szűntek a járások, mint köz- igazgatási egységek. Az ak­kori állásfoglalások azt is előre jelezték: a községi ta­nácsok önállóságának, fele­lősségének erősítésével foko­zatosan meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a községeket is közvetlenül a megyei tanácsok irányítsák, vagyis lehetővé váljon a két- sz'ntd igazgatás bevezetése. A Minisztertanács 1990-ig szóló munkaprogramja tár­sadalmi-gazdasági rendsze­rünk megújulása, a stabili­zálás és a kibontakozás mel­lett megfogalmazta az állam- igazgatási központi, területi és helyi szervei közötti mun­kamegosztást, a szervezeti és mőködési rendet, az eszkö­zök felhasználásának ész- szerűsítését. A tanácsokkal szemben támasztott köve­telmény: gondoskodjanak az adott területen a kormány­zati és a helyi érdekek össz­hangjáról, a tanács, a lakos­ság és a gazdálkodó szervek közötti cselekvési egység megteremtéséről. A kor­mányprogram szerves része­ként kerül tehát sor 4 me­gyében a kétszintű igazgatás — tapasztalatszerző jelleg­gel történő — bevezetésére. — Mit értsünk kétszintű igazgatáson? — Azt, hogy a községek, ugyanúgy, mint a városok közvetlen megyei irányítás alá tartoznak, ilyen értelem­ben nem különböznek egy­mástól. Tartalmi céljai pedig a községi tanácsi önállóság kifejlesztésében, gazdasági megalapozásában, a községi tanácsi munka színvonalá­nak számottevő javításában, a tanácsok önkormányzati szerepének, munkájuk de­mokratizmusának kiteljese­désében jelölhetők meg. Ér­vényesül az a követelmény is, hogy gyorsuljon a döntés- hozatal, az egyes tanácsszin­teken a feladatok jellegéhez és mennyiségéhez igazodó szervezet, igazgatási létszám alakuljon ki. A községek közvetlen megyei irányítá­sának előnye, hogy a városi közreműködés kiiktatásával tovább nő a községek hatás­köre, önállósága, ami várha­tóan hozzájárul a szocialis­ta demokrácia szélesítésé­hez, a lakossági közvetlen ellenőrzés fokozódásához. A helyi önállóság növekedése ösztönöz a tartalékok jobb feltárására, a nagyobb ön- tevékenységre és a tudato­sabb felelősségvállalásra. Ehhez megfelelő feltételekre van szükség. Megyénk a többi megyéhez hasonlóan, azért vállalkozott a kétszin­tű igazgatás bevezetésére, mert viszonylag kedvezőek a a személyi és más feltéte­lek, a megye és a községi tanácsok között közvetlen kapcsolatok alakultak ki és nem utolsó sorban a tele­püléshálózat is kedvező. — Hogyan készültek, erre a feladatra? — Évek óta tudatosan, tervszerűen. Fontos felada­tunknak tartottuk a közsé­gek önálló munkavégzéséhez szükséges személyi feltéte­lek biztosítását. Javult a helyi tanácsok szakember­ellátottsága. A községi ap­parátusban dolgozók 97,3 százaléka az előírt szakmai végzettséggel rendelkezik, közöttük jelentős számú fő­iskolai, egyetemi végzettsé­gű van. Valamennyi vb-tit- kárunk képesített. A községi apparátusok megerősítését szolgálta az is, hogy „megyei ösztönzésre a helyi tanácsok eredményesebben hasznosí­tották a bérgazdálkodásban rejlő lehetőségeket. A mun­kavégzés tárgyi feltételei­nek javítása során a lehető­ségekhez mérten segítettük a községi tanácsházak fel­újítását, a telexhálózat és az irodagép-ellátás korsze­rűsítését. A hírközlésben ta­pasztalható feszültségek csökkentésére kiépítettük a megyei — városi — községi tanácsokat összekötő URH- hálózatot. A tanácsi hatás­körök decentralizációja ré­vén elértük, hogy a lakos­sági ügyek döntő többségét helyben intézzék. A járások megszűnésével kialakított új irányítási rendszerben arra törekedtünk, hogy a megyei irányítás közvetlen legyen ott, ahol a jogszabályok le­hetővé teszik, és a városi ta­nácsi szervek irányításában való közreműködésünk a szükséges mértékre korláto­zódjon. Az 1985-ös választá­sok során minden község ta­nácsi képviseletet kapott a megyei testületben. Városi községi tanácsaink eredmé­nyes munkája elismerésének tekintjük, hogy az Elnöki Ta­nács felhatalmazása alapján a Minisztertanács megyén­ket is kijelölte a kétszintű igazgatás bevezetésére. — Mit érzékelnek ebből az érintettek az állampolgárok? — Röviden úgy fogalmaz­nék, hogy teljeskörűvé vá­lik az állampolgárok ügyei­nek helybeni intézése. A községi tanácsok ugyanis a városokéval azonos első fo­kú hatáskört kapnak, me­lyet önállóan, vagy saját el­határozásukból önkéntesen létrehozott igazgatási társu­lásban gyakorolnak. Egyide­jűleg a másodfokú hatáskö­rök az illetékes megyei taná­csi szervekhez kerülnek. Ez­zel ugyan a másodfok a köz­ségi lakosság egy részétől tá­volabb kerül, de az ügyinté­zést a megyének úgy kell megszerveznie, hogy az ügy­ben érdelkelt állampolgár­nak nem vagy csak saját el­határozásából kelljen a me­gyeszékhelyre utaznia. — Hogyan módosul a Ta­rosok és a községek kapcso­lata? — Megszűnnek & városi tanácsok községekre is ki­terjedő jogszabályokban meghatározott feladatai. A város és a tényleges vonzás- körzetéhez tartozó községek együttműködése azonban nem szakad meg, ellenkező­leg, ennek erősödnie kell. A városok ellátási, szolgáltatá­si munkaerőfoglalkoztatási központok a kétszintű igaz­gatásban sem mentesíthe­tők tehát bizonyos ellátási funkciók betöltése alól. A városok intézményrendszere, ellátó, szolgáltató hálózata, ezek színvonala befolyásol­ja a községek ellátási hely­zetét is. A városok és a köz­ségek kölcsönös érdekeken alapuló térségi kapcsolatai tovább /fognak erősödni. Várhatóan megjelennek olyan új együttműködési formák, melyek az ellátás, szolgáltatás együttes, közös fejlesztésére is irányulnak. A tanácsi gazdálkodás na­gyobb önállósága lehetővé teszi a város- és községpoli­tikai elképzelések és a la­kossági igények jobb össze­hangolását, közvetlenebb kapcsolat alakulhat ki a la­kosság és a tanácsok, vala­mint a gazdálkodó egységek között. Ismeretes azonban, hogy a tanácsok tényleges gazdálkodása feszítettebb, és a központi pénzügyi forrá­sok csökkenése miatt nehe­zebb feladattá vált, így az eddigieknél nagyobb akti­vitással kell majd dolgozni­uk a kedvezőbb ellátási fel­tételek megteremtéséért. — Az államigazgatásban dolgozók számára mit jelent a kétszintű igazgatás? — Teljesebben és valósá­gosabban érvényesülhet a helyi tanácsok egyenjogúsá­ga és mellérendeltsége. Az áttéréssel kapcsolatos vala­mennyi feladat teljeskörű ismertetésére nem vállaikoz­hatom. Fontosnak tartom ki­emelni, hogy a megyei ta­nács és a helyi tanácsok ap­parátusa felkészült és foga­dókész az új feladatokra. A községek felelősségük tuda­tában vállalják az önállósá­got. A megyei tanács appa­rátusának pedig — figye­lemmel a már eddig kiala­kult közvetlen kapcsolatok­ra — nem jelenthet arányta­lanul sok többletmunkát. Természetesen szükséges olyan irányítási, felügyeleti, ellenőrzési rendszer kialakí­tása, új munkamódszerek, munkastílus alkalmazása, amely kedvező és hatékony feltételeket teremt a helyi tanácsok önálló munkavég­zéséhez, de szükség esetén biztosítja a konkrét segít­séget is. Mindezt úgy kell megoldanunk, hogy összessé­gében ne eredményezze az igazgatási létszám és a költ­ségvetési kiadások növeke­dését. Űj típusú, a jelenlegi­nél egyszerűbb és hatéko­nyabb irányítási, felügyeleti és kapcsolattartási rendet kell kialakítani. Dolgozunk az áttérés szervezeti, szemé­lyi, hatásköri, tárgyi felté­telrendszerén. Át kell tekin­tenünk lényegében a taná­csi működés egészét, a gaz­dálkodási, hatósági, intéz­ményirányítási feladatokat. A kétszintű igazgatás beve­zetésével kapcsolatos felada­tok végrehajtása során azonban arra törekszünk, hogy az átállás időszakában is zavartalan legyen az ál­lampolgárok ügyeinek inté­zése. **• Az új esztendő első napja fontos dátum lesz tanácsa­ink életében, de nem lezárá­sa, hanem kezdete egy to­vábbi hosszú, felelősségtel­jes munkának, melynek so­rán a helyi népképviselet és önkormányzat erősödésével teljesebbé válik a szocialis­ta demokrácia, szélesedik a tanácsok munkájának tár­sadalmi ellenőrzése, megva­lósulhat a lakosság cselekvő részvétele az őket érintő döntések meghozatalában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom