Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-02 / 284. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. DECEMBER 2. Mihail Gorbacsov nyilatkozata amerikai televíziósoknak Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára a Kremlben válaszolt Tom Brokaw, az NBC tv-társaság tudósítójának kérdéseire (Telefotó; TASZSZ — MTI — KS) Magyar vezetők üdvözlő távirata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Németh Károly, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Grósz Károly, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött Kay- sone Phomvihane-nak, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága főtitkárának, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének, Phoumi Vong- vichitnek, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság ügyvezető elnökének: Varsái telexkommentár Lengyelország a népszavazás után A népszavazás közzétett adataiból kiviláglik, hogy a feltett kérdésekben a kormányprogram elnyerte a többség voksát: a referendumban részt vevő állampolgárok kétharmada szavazott mellette. Ám ez az aránv végül is nem jelentett abszolút többséget, mert a népszavazásra vonatkozó parlamenti törvény úgy rendelkezett, hogy a referem- dum eredményeit csak akkor emeli törvényerőre, ha a feltett kérdésekre a szavazásra jogosultak legalább ötvenegy százaléka válaszol igennel. Ez a világ joggyakorlatában példa nélkül áll, hiszen általában a különbö- ■ ző referendumok a szavazásban részt vevő állampolgárok szavazati többsége alapján emelkednek törvényerőre. A lengyel Szejm által elfogadott kritériumot más országokban csak a parlamenti döntések esetében alkalmazzák. A Szejm azonban abból indult ki, hogy a népszavazás célja a társadalom autentikus, szabad véleménynyilvánítása. A véleménynyilvánítás a szavazásra jogosultak mintegy kétharmadának részvételével megtörtént. Minthogy azonban a korábban elfogadott törvény értelmében az összes leadott igenlő szavazat együttes száma kevesebb, mint a szavazásra jogosultak 51 százaléka, a referendum eredménye nem emelkedik törvényerőre, mindössze általános társadalmi konzultációként fogják fel, amelynek eredményét figyelembe kell venni a további döntések meghozatalában. A referendumban feltett kérdések a reform bevezetési ütemére és nem magára a reformra vonatkoztak. A kormány eltökélten folytatni kívánja a reform bevezetését. A társadalmi konzultáció igazolta, hogy a lengyel társadalom támogatja a gazdasági és társadalmi-politikai átalakulások ügyét. A referendum azt is igazolta, hogy a vezetés és a lakosság dialógusának ez a formája hitelt érdemel a társadalom szemében. A népszavazást megelőző össznépi vitában a lengyel társadalom zöme ráébredt arra, hogy a gazdasági reform második szakasza számos nehézséggel és lemondással jár majd együtt. így például a népszavazás előtt hozták nyilvánosságra a tervezett ár- és béremelések programját, hirdették meg az állami dotációk és szubvenciók megszüntetését, egyes gazdasági ágazatokban a gazdasági mechanizmusok átépítését, a piaci mechanizmusok bevezetését, a kon- kurrencia érvényesítését és mindezeknek társadalmi költségeit. Az aggályok felgyülemlésében bizonyos szerepet játszhatott az országos szak- szervezeti képviselet álláspontja. A kormányai folyó vitában az OPZZ erőteljesen kiemelte a radikális reformok nyomán keletkezhető nehézségeket. A társadalmi és politikai viszonyok demokratizálására vonatkozó kérdésben viszont előtérbe kerültek a falvak és kisvárosok lakosainak aggályai a központi vezetés gyengülése miatt, — ezt a vezetést ugyanis gyakran védőernyőnek tartják a helyi közigazgatással szemben. Most, az alkotmánynak megfelelően, a döntések ismét a Szejm hatáskörébe kerülnek, amely minden bizonnyal levonja a következtetéseket a referendumból és megfelelő javaslatokat tesz majd a kormánynak. W. Piotrowski (Interpress—KS) (Folytatás az 1. oldalról) kedni s így fogunk eljárni” — hangoztatta. A szovjet politikus leszögezte: az amerikai hadászati-védelmi kezdeményezés — az űrfegyverkezés — programja nem tartozik a tárgyalások napirendjére, ott a hadászati támadó fegyverekről lesz szó. „Tehetünk néhány lépést ahhoz, hogy félúton találkozzunk az amerikai állásponttal s ezek közül egyeseket már meg is tettünk — mondotta. — Tárgyalunk majd a rakétaelhárító rendszerekről megkötött ABM-szerződés szigorú rpeg- tartásáról, készek vagyunk arra, hogy az ABM-szerződés szigorú megtartása mellett elfogadjuk a hadászati fegyverek számának ötvenszázalékos csökkentését az első szakaszban. Addig . ,a szintig, amíg az SDI-prog- ram nem lesz ellentétes az ABM-szerződéssel, addig az Egyesült Államok csak folytassa a kutatásokat, — addig ez nem a tárgyalások témája”. A szovjet vezető ugyanakkor aláhúzta: szükségtelennek tartja ezt a programot, mivel ha felszámolják a támadó fegyvereket, nincs szükség valamiféle védelemre ellenük. Gorbacsov veszélyes és bonyolult kérdésnek minősítette az űrfegyverkezés témáját. Rámutatott, a Szovjetunió a maga részéről „minden olyat megtesz” a védelmi eszközök fejlesztése terén, amivel az Egyesült Államok foglalkozik. „Úgy gondolom, mi is foglalkozunk olyan alapkutatásokkal, amelyek megfelelnének az SDI-program keretében az Egyesült Államokban folyó munkának. De nem építünk űrfegyvereket, nem telepítünk űrfegyver-rend- szereket s arra szólítjuk fel az Egyesült Államokat, hogy maga is így járjon el. Ha az amerikaiak nem hallgatnak erre a felhívásra, megtaláljuk a válaszunkat, amely szászorta olcsóbb lesz — de a felelősség ekkor kizárólag az amerikai felet, az Egyévsük Államok kormányzatát terheli majd”. A közepes hatótávolságú fegyverek felszámolásának európai következményeiről szólva, arra a nyugati aggodalomra reagálva, hogy e fegyverek eltávolítása után a Szovjetunió katonai fölénybe kerül Európában, a szovjet vezető kijelentette: a Szovjetunió és szövetségesei készek haladéktalanul tárgyalni a hagyományos fegyverzet és fegyveres erők megfelelő csökkentéséről, tekintetbe véve azt is, hogy az erők és fegyverzetek tekintetében bizonyos asszimetria áll fenn — megtették javaslataikat, várják a NATO válaszát. Az interjúban szó volt regionális kérdésekről is. Az afganisztáni helyzetről szólva Gorbacsov kijelentette, hogy a Szovjetunió kész a probléma lehető leghamarabb történő rendezésére, azonnali megoldására. „Ha az amerikai kormány valóban őszintén akarja a probléma megoldását, azt. hogy politikai eszközökkel zárjuk le a kérdést, az igen hamar megvalósulhat” — mondotta. Közölte: Reagan elnökkel tárgyal majd a középamerikai, a dél-afrikai, a közel-keleti és az afganisztáni helyzetről is. Leszögezte: a Szovjetunió erkölcsileg jogosnak tekinti az olyan államoknak nyújtott támogatást, mint Nicaragua és Kuba. Véleménye szerint azonban a nagyhatalmaknak nem az e téren való ellentétekre hanem a globális problémák megoldásában történő együttműködésre kellene összpontosítaniok erőfeszítéseiket. Az emberi jogok kérdéséről szólva Gorbacsov leszögezte: a Szovjetunió megoldja az e téren mutatkozó valóságos problémákat, de nem fogadja el, hogy országa lakosait kívülről ösztönözzék a Szovjetunió elhagyására. Jelenleg csak azok nem kapnak kivándorlási engedélyt, akiknek távozása nemzetbiztonsági szempontból lenne veszélyes. A szovjet gazdasági és politikai átalakulásról, a peresztrojka kérdéseiről szólva az SZKP KB főtitkára leszögezte: a gazdasági kérdéseket a szocializmus keretei között, a Szovjetunió saját módszereivel oldják meg. A kérdés politikai összefüggéseiről szólva — utalva Borisz Jelcin leváltására —• leszögezte: a Szovjetunió „szilárdan és következetesen halad a peresztrojka útján”. „Nem fogunk azonban átugrani az egyes szakaszokon, nem engedjük meg a ka- landorságot. Ugyanakkor határozottan küzdünk a konzervativizmus ellen is — hangoztatta egyebek között interjújában Mihail Gorbacsov. Az amerikai rádióadók, a televíziós híradások bőséges szemelvényeket ismertettek a nyilatkozatból. Bár az adások jórészében az első helyre Gorbacsovnak az a kijelentése került, hogy a Szovjetunió is foglalkozik az űrvédelemmel összefüggő kutatásokkal, a jelentések zömmel a szovjet vezető messzemenő tárgyalókészségét, a hadászati fegyverek csökkentése kérdésének megoldási lehetőségeit, az amerikai kutatásokkal kapcsolatos álláspontját húzták alá. A jelentések aláhúzták: a szovjet vezető válaszai nemcsak megegyezési készséget mutattak, hanem azt is, hogy igen jól tájékozott az amerikai politika és a világpolitika minden kérdésében. „Tiszteli Elvtársak! Nemzeti ünnepük, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásának 12. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és népünk nevében köszöntjük Önöket, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságát, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsát és a baráti laoszi népet. A magyar nép elismeréssel kíséri figyelemmel a laoszi nép szocialista építőmunkáját, a Laoszi Népi Forradalmi Párt IV. kongresszusa határozatainak sikeres végrehajtását. Afganisztán hétfőn szentesített alkotmánya figyelembe veszi a nemzeti hagyományokat, a társadalom összetettségét, az iszlám tanításait, s a nép törekvéseit tiszteletben tartva rögzíti az ország életének, az állami szervek működésének és a hatalom gyakorlásának új rendjét. Tartalmi jellegét tekintve az alaptörvény célul tűzi ki a nemzeti-demokratikus forradalom eszméinek valóra váltását. Az Afgán Köztársaság független és oszthatatlan állam. El nem kötelezett ország, amely nem kíván csatlakozni katonai szövetségekhez és amelynek területén külföldi hatalom nem hozhat létre katonai bázisokat. Az országban a vallás az iszlám. Az alaptörvény lehetővé teszi bármely párt leNépünk támogatásával találkozik a Laoszi Népi Demokratikus (Köztársaságnak a délkelet-ázsiai térség békéjét és biztonságát, az államok közötti jószomszédi kapcsolatok kialakítását szolgáló kezdeményező tevékenysége. Örömmel állapítjuk meg, hogy közös elveink alapján kiegyensúlyozottan fejlődő sokoldalú kapcsolataink eredményesen segítik országaink, népeink barátáságának erősödését. Nemzeti ünnepükön további sikereket kívánunk országuk felvirágoztatásában, a szocializmus és a béke ügyének szolgálatában.” gális működését, feltéve ha tevékenysége nem ütközik az alkotmányba. Az állami, a vegyes, a szövetkezeti és a magán tulajdonforma egyaránt létezijc az Afgán Köztársaságban. Az állam kötelességei közé tartozik az összes tulajdon- forma védelme. Az állam felügyelete alá tartoznak a természeti erőforrások, az erdőségek, az energiaforrások, a bankok, a tömegtájékoztatási eszközök, a szállítás, a kikötők és a nehézipar. Az alaptörvény rögzíti a paraszt és a földbirtokos tulajdonjogát a földre, ugyanakkor rendelkezik arról is, hogy a kormányzatnak bátorítania kell a gépesített állami, vegyes és magánfarmok létesítését. A kereskedelmet az állam szabályozza. Csúcskronológia Hat nemzetközi értekezlet, kilenc kétoldalú találkozó A diplomáciai kapcsolatok felvétele, 1933 óta a Szovjetunió és az Egyesült Államok legmagasabb szintű vezetői hat nemzetközi értekezleten és kilenc kétoldalú tanácskozáson összesen 16-szor találkoztak — először a második világháború alatt, amikor a két nagyhatalom Nagy-Britanniával együtt szövetségre lépett a fasiszta Németország ellen. 1943. november 28—decemberi.— Sztálin, Roosevelt és Churchill Teheránban döntött a hitleri Németország szétveréséről és megállapodtak a második európai arcvonal megnyitásában. I 1945. február 4—11. — A „három nagy” a jaltai Livadia kastélyban egyeztette a végső hadműveleteket, Németország lefegyverzésének, demokratizálásának terveit és elhatározta az ENSZ megalakítását. 1945. július 17—augusztus 2. — Németország feltétel nélküli fegyverletétele után a győztesek Pots- damban a demilitarizálás, a demokratizálás és a nácítlanítás feladatait, a jóvátételeket, a békeszerződések előkészítését vitatták meg. Sztálin partnere ott az időközben elhunyt Roosevelt helyett Truman, Churchill, illetve az őt felváltó Attlee, brit munkáspárti miniszterelnök volt. 1955. július 18—23, — A történelmi jelentőségű együttműködés a háború után nem folytatódott, a szövetséget a hidegháború éveiben a szembenállás, az ellenségeskedés váltotta fel. A nagyhatalmak képviselői — Bulganyin szovjet miniszterelnök és Hruscsov, az SZKP KB első titkára, Eisenhower amerikai elnök, Eden brit és Faure francia kormányfő — csak tíz év múltán ültek össze Genfben, hogy tárgyalóasztal mellett enyhítsék a feszültséget. 1959. szeptember 15—28. — Hruscsov, az SZKP KB első titkára, szovjet miniszterelnök Eisenhower amerikai elnök meghívására az Egyesült Államokban járt. Ez volt az első kétoldalú szovjet—amerikai csúcstalálkozó, és a jó hangulatú megbeszélések arra utaltak, hogy a hidegháború fagyos légköre szűnőben van. Hruscsov 1961 júniusában semleges területen, Bécsben találkozott az új amerikai elnökkel, Kennedy- vel. 1967. június 23—25. — Koszigin szovjet miniszterelnök, aki az ENSZ- közgyűlés rendkívüli ülésszakára utazott az Egyesült Államokba, Glassboróban Johnson elnökkel is tanácskozott a közel-keleti helyzetről. a vietnami háborúról, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról. 1972. május 22—24. — Nixon személyében először járt amerikai elnök a Szovjetunióban. .Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával több megállapodást írt alá: a két ország viszonyának nemzetközi jogi érvényű alapelveit fogalmazták meg az egyikben, a SALT—I. megállapodásokban pedig a védelmi és támadó jellegű hadászati fegyverrendszerek korlátozását írták elő. Kétoldalú, a kapcsolatokat szerződéses alapokra helyező egyezményeket is kötöttek. 1973. június 18—25. — A Brezs- nyev washingtoni viszontlátogatásán aláírt 11 dokumentum közül világ- politikai jelentőségű volt a nukleáris háború elhárításáról intézkedő egyezmény, amely az atomháború veszélyének, az atomfegyver alkalmazásának kiküszöbölésére irányult és azonnal hatályba lépett korlátlan időtartamra. 1974. június 27—július 3. — Brezs- nyev és Nixon harmadik csúcstalálkozóján, Moszkvában megállapodtak a rakétaelhárító rakétarendszerek további jelentős korlátozásában, 150 kilotonnában maximálták a föld alatti atomrobbantások hatóerejét. Tíz évre szóló gazdasági, ipari, műszaki együttműködési egyezményt is jóváhagytak. 1974. november 23—24. A vlagyivosztoki Brezsnyev—Ford munkatalálkozón a felek kötelezték magukat, hogy a kapcsolatokat az addigi szerződések szellemében fejlesztik tovább, s a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról már a következő évben szerződést kötnek. 1975. július 30—augusztus 1. — Brezsnyev és Ford Helsinkiben aláírta az európai biztonsági és együttműködési konferencia záróokmányát és nemhivatalos eszmecserét folytatott a nukleáris fegyverek korlátozásáról. 1979. június 15—18. — A következő csúcsot ismét az osztrák fővárosban rendezték. A Hofburgban Brezsnyev és Carter elnök aláírta a hadászati támadó fegyverrendszereket korlátozó SALT—II. szerződést, amely közel hétévi tárgyalás- sorozat eredményeként született meg. 1985. november 19—21. — Hat évet várt a világ az újabb kézfogásra. Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Reagan amerikai elnök genfi tanácskozásának érdeme, hogy a párbeszéd újra megindult, s a vitában megtalálták azt a közös pontot, amelynek felismerése a szovjet—amerikai kapcsolatok javításához vezethet. 1986. október 11—12. — Gorbacsov és Reagan rendhagyó csúcs- találkozója Reykjavíkban. félúton Washington és Moszkva között akár világpolitikai szimbólumnak is beillett volna, hisz nagy jelentőségű megállapodásokat ígérő, de még félúton levő tárgyalásokat volt hivatva előmozdítani. Bár több fegyverzetkorlátozási témában — a közepes hatótávolságú és a hadászati támadó eszközök körében — a jelek szerint elvi egyetértésre jutottak, Reagan ragaszkodása az űrfegyverkezési programhoz végül lehetetlenné tette az azonnali megegyezést. Hogy a lehetőség mégsem veszett el, arra a főtitkár akkori szavai is emlékeztetnek: „Ügy gondolom, most még inkább szükséges a párbeszéd, bármilyen nehéz legyen is”. (összeállította: Molnár Éva) *** Sarlós István, az Országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte Sisomphone Lovansayt, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Népi Gyűlésének ügyvezető elnökét az évforduló alkalmából. Nemzeti demokratikus átalakulás Új alkotmánya van Afganisztánnak
