Szolnok Megyei Néplap, 1987. december (38. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-22 / 301. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. DECEMBER 22. Baljós jelek a hátsó udvarból Aligha túlzás az a fogalmazás, hogy karácsony előtt a lehető legrosszabb hír érkezett abból a térségből, amit Washingtonban előszeretettel neveznek Amerika hátsó udvarának. A jelentés lényege: az ellenforradalmárok valószínűleg történetük legnagyobb támadását indították meg Nicaragua északkeleti részén, Zelaya tartományban. Nehéz eldönteni, mi aggasztóbb: az akció mérete, a célpont kiválasztása vagy a támadás időzítése, mindhárom tényező külön- külön is okot adna megalapozott aggályokra, de a három együtt — mint látni fogjuk — több mint nyomasztó. Először a méretekről. Ha igaznak bizonyulnak a még meg nem erősített jelentések, amelyek szerint nem kevesebb, mint hétezer kontra (vagyis ellenforradalmár zúdult Zelayába, akkor az ügy valóban példátlan. A kontra-taktika eddig inkább a szüntelen, több ponton, de viszonylag kisebb erőkkel végrehajtott nyugtalanítás volt. Ami most történik, túllép ezen a gyakorlaton, mert ez már komolyabb erőkkel végrehajtott koncentrált támadás, aminek a célja esetleg egy térség tartósabb birtokba vétele. Kell-e mondanunk, hogy ez eleve új helyzetet teremtene? Az irányt illetően azt kell tudnunk, hogy a megtámadott tartomány két szempontból is kulcsfontosságú. Egyrészt itt találhatók az ezüst- és rézbányái, amelyek a sandinista kormány szá- ország legfontosabb arany-, mára évi 16 millió dolláros bevételt jelentene, másrészt három olyan katonai repülőtér színhelye a térség, ahonnan a hadsereg ellenőrizheti és sakkban tarthatja a kontra egységeket. Végül, de korántsem utolsó sorban a támadás időzítése az, ami tovább halványítja a megbékélés reményeit, az ismert közép-amerikai béketerv szerint január 12-ig kell megteremteni Nicaraguában a fegyverszünetet. Managua igyekezett pulitikailag-lélektanilag előkészíteni erre a terepet, de a megállapodáshoz csak az egyik fél jószándéka nem elegendő. Azon a napon, amikor a dominikai főváras- ban megkezdődne a közvetett tárgyalások második fordulója, azon a napon, amikor az amerikai költségvetési vita lezárását éppen a kontra-kérdés hátráltatta és azon a napon, amikor a sal- vadori elnök közölte, elutaí- sítja a karácsonyi-újévi fegyverszünetet, koncentrált támadást indítottak a nica- raguai katonák. A kép összeáll. Nemcsak a történteké. A motívumoké is. Harmat Endre Fiilifp-szigetek Hajószerencsétlenség Századunk egyik legsúlyosabb — a Titanic 1912-ben bekövetkezett katasztrófájához hasonlítható — hajószerencsétlensége történt a dél-kínai tengeren, a fülöp- szigeteki Mindoro-sziget térségében. Vasárnap, helyi idő szerint este 10 órakor, eddig kiderítetlen ok miatt összeütközött a 2215 tonna súlyú Dona Paz komphajó, körülbelül ezerötszáz emberrel az utasterében, és a 629 tonnás Victor olajszállító hajó. A kompjáraton azonban a hivatalosan közölt mintegy ezerötszáznál jóval több utas is lehetett. Mindkét fü- löp-szigeteki lajstromozású hajó szempillantásnyi idő alatt lángba borult. Az utasok közül hétfőn napnyugtáig csak huszonhatot sikerült kimenteni. A jelentések szerint félő. hogy a komphajó legtöbb utasa a lángoló pokollá változott tengerben lelte halálát. Újabb szovjet expedíció indult a világűrbe A Szojuz TM—4 szovjet űrhajó legénysége: Anatolij Lev- csenko kutató űrhajós, Vlagyimir Tyitov parancsnok és Mu- sza Manarov fedélzeti mérnök (balról-jobbra) (Telefotó — KS) (Folytatás az 1. oldalról) délzeti mérnök lesz. Az átadás-átvétel a Mír űrállomáson a tervek szerint egy hétig fog tartani, s ezt követően Romanyenkóék Lev- csenko kutatóűrhajóssal együtt visszatérnek a Földre. A Mír űrállomáson 1987. február 6-a óta dolgozó űrhajósok több mint hatszáz asztrofizikai és 130 geofizikai megfigyelést végeztek, s több száz technológiai kísérletet valósítottak meg, néhány űrsétát tettek s a fedélzeten fogadták a szovjet —szíriai közös űrrepülés résztvevőit is. A Szojuz TM—4 legénysége Vlagyimir Tyitov parancsnok 1947. január 1-jén született a csitai terület Szre- tyenszk nevű városában. A csernyigoví katonai repülőfőiskola elvégzése után 1970- ben repülőinstruktorként kezdte meg szolgálatát a szovjet légierőnél. Több repülőgéptípust is repült, elnyerte az első osztályú katonai pilóta, illetve a harmadosztályú berepülőpilóta minősítéseket. 1971 óta tagja az SZKP-nak. 1976-ban került az űrhajósok csapatába — azóta háromszor járt az űrben, először 1983 áprilisában a Szojuz T—8 parancsnokaként. Tyitov 1987- ben végezte el a Gagarin nevét viselő katonai repülőakadémiát. Musza Manarov fedélzeti mérnök 1951. március 22-én született Bakuban. A moszkvai Ordzsonikidze repülésügyi főiskola elvégzését követően, 1974-ben egy tervezőirodában kezdett el dolgozni. Jelenleg az űrtechnika eszközeinek fejlesztésével, az ezzel kapcsolatos kísérletek előkészítésével és megvalósításával, illetve elemzésével foglalkozik. Ügyeletes repülésirányítóként részt vett a Mír űrállomás működésének irányításában. 1980 óta tagja az SZKP-nak. Az űrhajósjelöltek közé 1978-ban került. Anatolij Levcsenko kutatóűrhajós 1941. május 21-én született a harkovi területi Krasznokutszkban. 1964-ben elvégezte a csernyigoví katonai repülőfőiskolát, majd a légierőnél teljesített szolgálatot. 1971-ben végezte el a berepülőpilóták főiskoláját, megkapta az első osztályú berepülőpilóta minősítést és a Szovjetunió érdemes berepülőpilótája címet. 1965 óta tagja az SZKP-nak. Levcsenko 1978 óta vesz részt az űrhajós-kiképzésben. BUDAPEST Átalakítás és új gondolkodás címmel megjelent magyarul Mihail Gorbacsov legújabb, világszerte nagy sikert aratott műve a Kossuth és a Pallas Kiadó közös gondozásában. Az SZKP KB főtitkárának az új szovjet politikai gondolkodás sajátosságait kifejtő könyve egyidejűleg látott napvilágot a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban. KAIRO Súlyos légzési zavarok miatt legalább ezer ember szorult kórházi ápolásra az egyiptomi Alexandriában, ahol hétfőn reggel — az első vizsgálat szerint öngyulladás Csebrikov Hanoiban Hétfőn hivatalos baráti látogatásra Hanoiba érkezett Viktor Csebrikov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az Állambiztonsági Bizottság (KGB) elnöke. A szovjet vendéget a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága és a vietnami kormány hívta meg. Csebrikov fogadásán megjelent Pham Hung kormányfő és Mai Chi Tho belügyminiszter. Indokína — Thaiföld Élénkülő diplomáciai tevékenység A kambodzsai párbeszéd megindulása és a múlt heti ASEAN-csúcsértekezlet nyomán tovább élénkült a diplomáciai tevékenység Dél- kelet-Ázsiában, egyidejűleg újabb fegyveres konfliktusokról érkeznek hírek. Kiéleződött Laosz és Thaiföld viszonya, miután a múlt hét elején a thai légierő laoszi területeket bombázott a határmenti Sayabouri tartományban. Laosz az ENSZ főtitkárához intézett levélben tiltakozott az incidens miatt. Mindkét fél azzal vádolja egymást, hogy megsértette a határt, Hétfőn Thaiföld önhatalmúlag megkezdte mintegy tízezer laoszi menekült visszatelepítését Laoszba. A meo nemzetiségű menekültek kérdését Laosz tárgyalások útján szeretné megoldani, Bangkok erre egyelőre nem hajlandó. miatt — felrobbant egy katonai vegyianyagraktár, s a viharos szél nyomán a levegőbe került vegyület beborította a 3 milliós kikötővárost. HAVANNA Kuba és az Egyesült Államok kormányainak képviselői december 15—18. között Havannában megbeszélést tartottak a két ország között három évvel ezelőtt kötött kivándorlási egyezmény végrehajtásáról. Megszállt területek általános sztrájk, tüntetések Izrael és a megszállt területek arab lakossága hétfőn általános sztrájkkal és további tüntetésekkel tiltakozott az izraeli megszállási politika ellen. Izrael arab lakta településein, Ciszjor- dániában és a Gáza övezetben csaknem minden üzem, gyár, iskola és intézmény zárva maradt. Az Izrael-el- lenes tüntetéseken hétfőn a rendőrök egy palesztint agyonlőttek, több arabot megsebesítettek. A Ciszjordániai Dzsenin- ben a rendőrök tüzet nyitottak a tüntetőkre, mert állítólag azok gyújtópalackokat hajigáltak feléjük. Az egyik palesztint ekkor érték a halálos lövések. Négy másik tüntető megsebesült. A megszállt területek különböző településein a tüntetők utcai barikádokat építettek, s kővel dobálták meg az izraeli autókat és a Tel Aviv—Jeruzsálem között közlekedő személyvonatot. Összecsapások voltak arab tüntetők és rendőrök között az izraeli Názáretben és Jaffában is. Dél-Korea Az ellenzék késő bánata A dél-koreai nagyvárosban, Kvangdzsuban folytatódott a ro- hamrendőrök és a tűntető diákok közötti összecsapás. Többen megsebesültek, sok diákot előállítottak (Telefotó — KS) Drámai hangú üzenetben kért bocsánatot a vezető ellenzéki politikus, Kim Jung Szám a dél-koreai néptől, PRÁGA Bohumil Urbant, a csehszlovák kormány eddigi külkereskedelmi miniszterét hétfőn Prágában a cseh kormány miniszterelnök-helyettesévé és a cseh tervbizottság elnökévé nevezték ki. BORDEAUX Lezuhant hétfőn az Air France francia légitársaság egyik kis utasszállító repülőgépe Franciaországban, Bordeaux közelében. A gép Brüsszelből tartott a francia városba. Fedélzetén 17 ember volt. A mentőalakulatok már több holttestet találtak a roncsok alatt. amiért nem tudott egyezségre jutni ellenzéki riválisával, Kim De Dzsunggal. A Hankuk Ilbo címoldalán megjelent egész oldalas fizetett üzenetben az ellenzéki politikus saját hibájának ismeri el, hogy az ellenzéki pártok nem tudtak közös jelöltet indítani a múlt heti választásokon, és így elsősorban rivalizálásuk fosztotta meg őket a lehetőségtől, hogy az országot kivezessék a katonai diktatúrából. A nemzethez címzett levelében ugyanakkor az ellenzéki politikai vezető továbbra is élesen bírálja a Ro Te Vu-t, a kormánypárt elnökét győzelemre juttató választási csalásokat, rámutatva, hogy azok ütötték el a győzelemtől. Felhívással fordult a dél-koreai néphez, hogy támogassa harcát a katonai rezsim ellen, de egyúttal békés küzdelemre szólított fel. Se nőse ni levél Bepillantás Kína Kirakatába „Sencsen a reform és a külvilág felé nyitás Kínájának a kirakata — mondja kantoni újságíró barátom. — Különleges gazdasági övezet. Ezt legalább annyira kötelező egy külföldinek megnéznie, mint a világhíres Nagy Falat. A Holdról ugyan nem látni, mint a Nagy Falat, de Kantontól csak másfélszáz kilométernyire van. Szánj rá egy napot. Nem bánod meg”. A Hongkonggal határos különleges kirakatba eddig még nem pillantottam be, pedig Kínát már többször beutaztam. Engedek hát a baráti felszólításnak, no meg a kíváncsiság ördögének. Szabadon választhatok a 350 jüan- os taxi és az ennél lényegesen olcsóbb és kényelmesebb vonat között. A hazai gazdasági viszonyokra gondolva a vonat mellett döntök. Ennek folytán később olyan meglepetésben lehet részem, amely megint csak sajátosan kínai jelenség. Kantonból a vonatjegy Sencsenbe 22,50 jüanba (átváltható jüanba) kerül, visszafelé azonban már csak potom 6,40 jüant kell fizetnem. Azóta is töröm a fejem a nagy különbség okán, de csak arra a humoros következtetésre juthatok, hogy az történt, ami Pekingben már többször megesett velem: ujgurnak néztek a sencseni állomáson. Egy csapásra belföldi lettem, méghozzá kisnemzetiségi, akinek kijár az engedményes vasúti tarifa. Már a két és fél órás vonatozás alatt is tapasztalhatom, hogy miben különleges Sencsen, a Kínától 90 kilométeres szögesdrót kerítéssel elválasztott övezet. Az egyenruhás, csinos vasúti kiszolgálók édességeket, italokat, nem kis meglepetésemre francia konyakot is árusítanak. Kelet-európai lévén megelégednék egy jégbe hűtött Coca-Colával, de amikor fizetni akarok, kiderül, hogy csak hongkongi dollárral fizethetnék. Még elég messze vagyunk ugyan Sencsentől, de már a „vicces pénzt” — a Pekingben, sőt a kantoni feketepiacon is oly nagyra becsült átváltható jüant — sem fogadják el. A kényelmes, első osztályú kocsiból kiszállva rögtön elém tárul Sencsen, a maga sokszínű valóságában. A sárkánydíszes, hagyományos kínai házak között sokemeletes felhőkarcolók, csupaüveg és acél burkolatú irodaházak, a japánok számára is elfogadható luxus szállodák magas- lanak. Ekkor értem meg, amit egy hongkongi lapban olvastam: ellentétben azzal a kínai hiedelemmel, miszerint Sencsen kapu Hongkong felé, az igazság az, hogy a modern Sencsen Hongkong folytatása — Kína irányába. Nem vár az állomáson a helyi utazási iroda idegenvezetője, így aztán egy taxivá átminősített kisbuszban megteszem a kötelező körutat Sen- csenben. A félig vagy egészen üresnek látszó szállodák, a vállalkozó szellemű, pénzes külföldi befektetőkre várakozó irodaházak inkább a jövőre nézve ígéretesek. Annál inkább szemet gyönyörködtetők a korszerű, zömében könnyűipari üzemek, amelyekből — higgyünk a kínai statisztikának — évente immár többszáz millió dollár értékű sencseni áru: rádió, televízió, képmagnó, divatcikk, ruhanemű és sokminden más áramlik külföldi piacokra, egyebek között Japánba és az Egyesült Államokba. Megcsodálom az ultramodern vámépületet is. A sen- cseniek ezt közös vállalkozásban építették fel egy külföldi céggel. Használatba vétele után derült ki, hogy a Hongkongból Sencsenbe tartó sokezer turista és üzletember — esetleg csempész — nem hajlandó külön adót fizetni a különleges épületen való rövid áthaladásért, más utat választ. Ezért nincs miből törleszteni a külföldi vállalkozónak, s Kína ezért kénytelen 200 millió dollárért megvásárolni az elegáns vámházat, amelyet a humorra hajlamos sencseniek az övezet „legdrágább tévedésének” kereszteltek el. A kocsikázás után gyalogosan indulok el a régi Sencsen, az egykori halászfalu felderítésére. Hét évvel ezelőtt Sencsennek mindössze 27 000 lakosa volt, s a városka évi termelésének értéke éppen csak elérte a 60 millió jüant. Ma lakosainak száma körülbelül félmillió, s a Kínában közepes méretűnek számító városban több mint ezer ipari üzem — zömében kínai—külföldi vegyesvállalat — működik. Az ipari termelés értéke pedig az év végére várhatóan eléri az 5,7 milliárd jüant. S ami sokminden egyébnél meggyőzőbben bizonyítja Sencsen különleges jellegét, könnyűipari termékeinek csaknem ötven százaléka valóban a külföldi piacokon kel el. Az üzletek és a vendéglők zsúfoltak. Rendkívül gazdag az áruválaszték. És rettenetesen sok a vásárló. Kína minden részéből re.Qge- tegen sereglenek ide, mert itt jobb a kereset, magasabb az életszínvonal és ígéretesebb a holnap. Az is igaz, hogy az árak is lényegesen magasabbak, mint például Kantonban. S kiírják ugyan az árat jüanban is, de elvárják, sőt megkövetelik, hogy a vásárló — legyen bár külföldi vagy kínai — hongkongi dollárban fizessen. Ügy érzem, hogy nem is Kínában vagyok, hanem az angol koronagyarmaton, Hongkongban. A vendéglőkben és az üzletekben hongkongi zene szól, és a televízió képernyője előtt üldögélő sencseniek hongkongi vagy amerikai filmet néznek. Az állomás felé tartva az a gondolat gyötör, hogy vajon a helyi pártbizottság Sencsenben hogyan harcol a nyugati kulturális és ideológiai hatás, vagyis a burzsoá liberalizmus ellen. A pártnak errefelé nem lehet könnyű dolga, vélekedek, amikor az utcai könyv- és újságárusok meglehetősen gazdag — Hongkongból származó — pornóválasztékára téved a pillantásom. Rövid párszáz méteren egymás után három, hátán csecsemőt cipelő kínai nő szólít meg, kezét felém nyújtva pénzt kér. Magyarán koldul. Sencsenben, a felhőkarcolók árnyékában, 1987-ben, Kína Nyugat felé eső legdélibb kirakatában. Éliás Béla
