Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-12 / 267. szám

1987. NOVEMBER 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Adidas exportra. A Senior Váci Kötöttárugyár kazár! gyáregységében az idén a nyu­gatnémet Adidas cég részére készítenek kü lönféle színű és fazonú szabadidőruhákat. Az év első felében százkilencvenkétezer ga rnitúra sportruhát exportáltak. Képünkön minőségi ellenőrzést végeznek az Adidas szabadidőruhákon (Fotó: Rigó Tibor — KS) Dácia-konferencia Magyar részvétel Remények, csalódások, közelítés a megoldáshoz Tegnap délelőtt kétnapos Dácia országos műszaki és ve­vőszolgálati konferencia kezdődött Szolnokon. A Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Központban a Pitesti Autógyár, a Mer­kur, valamint a hazai szervizek képviselői vitatják meg, hogy mit lehet tenni a minőségi kifogások csökkentése érdekében? Mint jelenlegi Dácia-tu- lajdonos — megvallom őszintén — nagy remé­nyekkel baktattam a kon­ferencia helyszíne felé. Nos, reményeim már a kezdet kezdetén szerte­foszlani látszottak, hiszen, ha a meghívóból nem tu­dom meg a tanácskozás pontos helyét, biztos elté­vedtem volna, hisz az ut­cán egyetlen plakát sem igazított útba. S ráadásul a helyszínre érve egy ár­va Dáciát sem láttam, nemhogy a valóságban, de még prospektuson sem. Sebaj, gondoltam magam­ban, majd az értekezlet kárpótol a kezdeti csalódá­sokért, mert a résztvevők remélhetőleg a szó szoros értelmében ízekre szedik jobbról-balról, alulról-fö- lülről nagyító alá veszik e tetszetős autót, amelyre igen sok panasz érkezik. Emlékszem, amikor há­rom évvel ezelőtt megkap­tam a Dácia-kiutalásomat és elutaztam Debrecenbe átvenni a vadonatúj autót, az első csalódás akkor ért, amikor a Merkur-telepen nem engedték, hogy kipró­báljam a kiválasztott ko­csit. Csak arra volt jófor­mán idő, hogy körbejár­jam. Mondhatnám úgyis, hogy százharmincegyné- hány ezer forintért nem tudtam, hogy mit veszek. Ez egyébként már az első úton hazafelé bebizonyo­sodott, hisz hiába nyom­tam a gázt, az istennek se akart hetvennél többet menni, a sebességváltó meg nem ismerte a kettes fokozatot. A főtengely pár ezer kilométer után lötyö­gőssé vált. A vízpumpát 3 év alatt ötször kellett cse­rélni a generátorról már nem is beszélve... Ezért is érdekelt a ta­nácskozás, hisz a rendezők célja az volt, hogy a gyár­tók és a forgalmazók mi­nél jobban megismerjék egymás álláspontját, s idő­vel megszűnjenek azok a gondok, hibák, amelyek ma még nagyonis élőek. Ezzel a kérdéssel azért is foglalkozni kell mivel egy­re nő a Dácia-tulajdono­sok száma, hisz ebben az évben a beérkező 140 ezer gépkocsiból 30 ezer Dácia. A tanácskozáson megjelen­tek a román Pitesti Autó­gyár képviselői, akik el­mondták, hogy ismerik a hibákat és igyekeznek mindent megtenni azok kiküszöbölésére. Mint a Merkúr vevő- szolgálatának képviselője felszólalásában elmondta: ennek ellentmondanak a tények. Hiszen a beérkező gépkocsiknak többnyire még ma is rosszak a gu­mijaik, nem működnek az akkumulátorjaik, folyik a fékolaj meg a hűtőjük, s ráadásul az alkatrészellá­tás sem megfelelő. S ami a legfurcsább: szinte ugyan­ezeket a hibákat a magyar fél már hat évvel ezelőtt is jelezte a gyártó cégnek. A Pitesti Autógyár MEO-részlegének vezetője érthetően azt húzta alá, hogy fő céljuk a minőség javítása. Erre mintegy vá­laszként a tanácskozáson többen azt hangsúlyozták, hogy nem általánosságban kell beszélni, hanem meg­felelő feleletet kell adni olyan kérdésekre, — mint ahogyan a KERMI igazga­tója felvetette —, hogy például mi az oka a fénye­zés mattulásának, mikor csinálnak olyan csomag­tartó-zárat, amelyet nem lehet .kézzel kinyitni, mi­kor nem fognak folyni a hűtők és így tovább ... A hibákat tudjuk csak a vá­laszokat nem. Az nem gyártmányfejlesztés, ha az autón lévő díszítőelemek számát vagy a kárpitot megváltoztatják (Ezt ter­vezi egyébként a gyár). Ezek esztétikai megoldá­sok, s így az autó ára le­het magasabb, de ezzel a minőségi hibák még meg­maradnak. A konferencia felszólalói sorolták a gondokat, két­ségtelenül azzal a szándék­kal, hogy a ma befejeződő tanácskozás csak akkor éri el célját, ha a résztvevők beszélnek a bajokról és keresik a megoldás lehető­ségeit. N. T. Külföldi kiállítások Az év utolsó két hónapjá­ban számos magyar vállalat vesz részt — a Hungexpo szervezésében — külföldi ki­állításokon. A Mikrobioprom nemzet­közi mikrobiológiai szakkiál­lításon — amely november 25-én Moszkvában nyitja meg kapuit — három ma­gyar vállalat vesz részt. Belgium fővárosában, Brüsszelben november 24. és 28. között két szakkiállí­tást is rendeznek. Az Aqua Expo nemzetközi víztechno­lógiai bemutatón a gamma Művek vesz részt. A másik szakkiállításon az Eurplasz- tica nemzetközi műanyagipa­ri seregszemlén a Tiszai Ve­gyi Kombinát és a Taurus mutatja be exportkínálatát. Tegnaptól Csepelen Nyitót! kapuk Idén nyitották legszéle­sebbre a kapukat a Csepel Művek Szerszámgépgyára Nyitott kapuk kiállításán. A termékbemutatókat, előadá­sokat, üzleti tárgyalásokat felölelő egyhetes rendezvény- sorozatra negyedszer kerül sor. Az érdeklődők tegnaptól nemcsak a késztermékekkel, hanem a gyártási folyamat­tal is megismerkedhetnek. A környezet a tárgyalásokra is ösztönzően hat, 'hiszen a szervezők itt nem egyes vá­sárlókkal, hanem vevőcso­portokkal találkozhatnak, ök pedig minden szakmai kér­désükre a legilletékesebbtől: a kutatótól, a konstruktőr­től, a külkereskedőtől kap­hatnak választ. Az első év mintegy ötszáz látogatójával szemben az idén mintegy ezerkétszázra számítanak. Viszonzásként a csepeli szerszámgépgyár ot­tani bemutatkszására most eljöttek a kínai pertnerek is. A szervezők buszokat küld­tek Romániába, Csehszlová­kiába, Jugoszláviába, ezzel is megkönnyítve az ideuta­zást. A lengyel vendégeli a magyarokkal közösen előál­lított termékeiket mutatják be. A csepeliek vendégeket várnak még az NSZK-.ból, Ausztriából, Franciaország­ból és az USA-ból is. Ok szintén nemcsak arra kíván­csiak, mit termelünk, hanem arra is, hogyan. — Elkerülhetetlen a változtatás Mezőtúron elhangzott beszédéből HámorI Caaba Az alábbiakban szer­kesztett formában rész­leteket köziünk Hámori Csabának, a Politikai Bizottság tagjának, a KISZ Központi Bizottsá­ga első titkárának a me­zőtúri aktíván kedden elhangzott beszédéből. Először arról beszélnék, hogy mi jellemzi napjaink­ban a nemzetközi helyzetet? A két világrendszer közötti erőviszonyok nem változtak, a szovjet vezetők azonban ma nyíltan beszélnek arról, hogy műszaki, gazdasági te­rületen a szocializmus orszá­gai éveket, évtizedeket ve­szítettek a legfejlettebb tő­kés országokkal vívott küz­delemben. Mihail Gorbacsov ez év júniusában az S2KP KB plénumán megfogalmaz­ta, hogy a tudományos-mű­szaki fejlődésben a legfej­lettebb országokhoz viszo­nyítva tovább nőtt a lema­radásunk. Felerősödtek azon­ban azok a folyamatok, ame­lyek hosszú távon az erővi­szonyokban változást hoz­hatnak. Üj korszak lehet a fegyverkorlátozásban az úgy­nevezett kettős nullamegol­dás, de ennél is fontosabb a szocialista országok, ezen belül a Szovjetunió megúju­lása. Mi hozott változást a fegy­verkorlátozásban? Az egyik ok: beérett ez a kétéves kül­politikai otfenzíva, amelyik az új szovjet vezetéshez köt­hető. A Szovjetuniónak lét­érdeke a leszerelés, hiszen csökkentenie kell nemzetkö­zi és hazai fegyverkezési terheit. Amellett, hogy a Szovjetunió jobban rá van kényszerítve a leszerelés­re, mint az Egyesült Álla­mok. sikeresebben működ­tette politikai, diplomáciai gépezetét, folyamatos kez­deményezéseivel kényszerí­tette az amerikai felet a megállapodásra. Saját kül­politikai céljainak elérése érdekében bevonta a nem­zetközi nyilvánosságot, ez új eszköz a szovjet külpolitikai fegyvertárban. Kibővült a szovjet külpolitika társadal­mi bázisa, példáid az egyhá­zi külkapcsolatok intenzíveb­bé váltak, épít a nemzetkö­zi antinukleáris mozgalmak­ra is. A másik ok: az Egye­sült Államok vezetése belpo­litikai okokból „pühiult”. A szovjet értékelések szerint az USA-ban most erős mozgás tapasztalható a jobbszámy- ról a centrum irányába. összefoglalva a lényeg: megfordult egy tízéves trend és ma a világpolitikában a Szovjetunió kezdeményez. Az Egyesült Államok, a Nyu­gat defenzívába szorult, még nem dolgozta ki válaszát a peresztrojkára. Válasz több­féle lehetséges. Ha a nyuga­ti politikusok úgy döntenek, hogy erre a peresztrojkára nekik nincs szükségük, ak­kor valószínűleg az erőpoli­tikát újítják fel, az pedig nekünk igen kedvezőtlen. Ha viszont úgy ítélik meg, hogy nekik is relatíve jobb a szov­jet átalakítás sikere, akkor helyzetünk kedvezőbb. Ám ma még nem lehet megjó­solni, hogy miként döntenek a tőkés politikusok. Nekünk is érdekünk, hogy a válasz minél előbb megszülessék, nem célunk, hogy a Nyugat tanácstalan maradjon, és ne legyenek elképzelései. A tárgyalásokon kiszámítha­tóbb egy magabiztos partner. A közepes hatótávolságú rakéták leszereléséről szüle­tett szovjet—amerikai meg- állaiDodáshoz kapcsolódó kérdéseket elemezve Hámo­ri Csaba hangsúlyozta, hogy az lenne a jó, ha ez egy — a hadászati eszközök lesze­relését. a vegyi fegyverek megsemmisítését, a rakéta- elhárító rendszerek meg­szüntetését. az űrfegyverke­zést megakadályozó egyez­ményt is magába foglaló — leszerelési láncreakcáó első szeme lenne. De a megálla­podásoknak az is következ­ménye léhet, hogy a NATO egyfajta ,,pótfegyverkezésbe” kezd. Ez veszélyes, mert er­re mi sem technikailag sem pénzügyileg nem vagyunk felkészülve. A harmadik le­hetséges következménye a megállapodásoknak — ennek már érezzük is jeleit —, egy, a Szovjetunió számára ked­vező nemzetközi propagan­dahatás. A világban úgy fogják fel, íme a bizonyíték: a Szovjetunió nem akar fegyverkezést, háborút. De az sem elképzelhetetlen — egy ilyen következménnyel is sízámolni kell —, hogy Nyugat-Európáhan új félel­mek támadnak, s attól tarta­nak, hogy az Egyesült Álla­mokhoz fűződő kapcsolataik lazulnak. A nemzetközi kérdések után a Politikai Bizottság tagja az európai országok politikai és gazdasági kap­csolataiban tapasztalható új jelenségekről, a KGST to­vábbfejlesztésének felada­tairól beszélt. A Szovjetunió­iban megkezdett társadalmi átalakítási folyamatokról szólva kiemelte, hogy az ot­tani változások biztató táv­latokat adnak hazai felada­taink megoldásához. Ezután a magyar társadalom előtt álló időszerű feladatdkkal folytatta előadását. Magyarországon a szocia­lista rendszer szilárd, ugyan­akkor a közhangulat aggó­dó, feszült, hullámzó — mondotta. Ennek előzmé­nyei ismertek. Ilyen például az, hogy a XIII. pártkong­resszuson meghatározott gaz­daságpolitikai irányok és a valóság folyamatai között „nyílt az olló”, növekedett a távolság. Az MSZMP veze­tése ezekkel a tényekkel a múlt év tavaszán nézett szembe. Ekkor kezdődött meg az előkészítő munka, amelyiknek célja az volt, hogy „áthangoljuk” magun­kat arra, hogy Magyarorszá­gon jelentős változtatásokra van szükség. Miért elkerül­hetetlenek ezek a változá­sok? Többek között azért, mert az elmúlt jó másfél évtizedben hibákat is el­követtünk, a párt is köve­tett el hibákat. Például a 70-es évek elejének világ­gazdasági változásait átme­netinek és múlónak hittük, később ezeknek a változá­soknak a hatását viszonylag könnyen kiigazíthatónak gon­doltuk, majd úgy véltük, a legkárosabb hatásokat már megszüntettük, miközben a lényeges dolgokhoz hozzá sem nyúltunk. Az említett „átprogramo- zási” folyamatnak ez év vé­gén értünk a végére, ekkor fogadta el a Központi Bi­zottság a társadalmi kibon­takozási programot. A ten­nivalókat illetően kialakult a párt cselekvési egysége. Jól­lehet tapasztalható, hogy a pártban van még a mai po­litikai irányzattal ellentétes vélemény. Addig nincs is baj, amíg ezek a taggyűlé­seken kapnak hangot, akkor van baj. amikor a cselek­vésben is ez a sokféleség érződik. Mi ez a sokféleség? Pél­dául nem vesszük komolyan a társadalomban a teljesít­ményelv érvényesítését. Ta­valy is, az idén is jelentő­sen nőtt a vállalatok nyere­sége, miközben a költségve­tési deficit is ugrásszerűen emelkedett. Hogy erre van lehetőség, az persze a sza­bályzók, a közgazdasági kör­nyezet hibája, nem a párt- szervezeteké — az ellent­mondást azonban feltétlenül figyelembe kell venni a pártmunka során. A vállalatvezetői magatar­tás és a teljesítmény ellent­mondását talán még jobban érzékelteti egy másik példa. Az egyik budapesti tervező vállalatnál, mert érezték, hogy a következő években csak a létszámot csökkentve gazdálkodhatnak eredménye­sen, minden, a nyugdíjkor­határt elérő dolgozónak fel­mondtak. Ezt én mélyen tel­jesítményelv-ellenes döntés­nek tartom, mögötte gyáva­ság húzódik meg: nem elég bátrak a vezetők, hogy egyenként értékeljék min­denki munkáját... Elhatározásunk — tért át más témára Hámori Csaba —, hogy a következő évek több feszültséget hordozó belpolitikai viszonyai között is fenntartjuk a társadalmi méretű párbeszédet, a ter­vezett központi intézkedések előtti vitákba minél több embert vonunk be, hogy mi- rtél többen értsék meg, mit akarunk csinálni. A gazdasági szerkezet át­alakításának kérdéseiről szól­va az előadó azt hangsú­lyozta, hogy az — mint a világon mindenhol — ná­lunk is lakossági áldozato­kat kíván. A szerkezetátala­kítási feladatokat csak ak­kor oldhatjuk meg sikeresen, ha nő a magyar társadalom adaptációs készsége, ha meg­tanulunk változtatni, alkal­mazkodni és a változások során keletkező feszültsége­ket képesek leszünk jobban elviselni. Ettől az utóbbi év­tizedekben elszoktunk. Az alkalmazkodásnak azon­ban nemcsak gazdasági fel­tételei, teendői vannak, ha­nem tudati tényezői is, ezek fontosságáról kevesebbet be­szélünk — folytatta Hámori Csaba. Én ezekhez sorolom az idegen nyelvek ismeretét is. A nemzetközi kultúra, például a műszaki ismere­tek elsajátítása nem engedi meg, hogy csak magyarul beszéljünk. Tény, hogy a nálunk gyorsabban haladó országokban a fiatal nemze­dékek tömegesen beszélnek idegen nyelveket. Nekünk is erre a szintre 'kellene el­jutnunk, ezt szinte mindenki belátja. Amikor azonban pél­dául arról van szó, hogy né­hány éven belül a diploma megszerzésének legyen fel­tétele legalább egy középfo­kú nyelvvizsga, akkor már inkább csak a terv megva­lósításának nehézségeiről hallani. A Politikai Bizott­ság tagja az adaptációs kész­ség hiányát magyarázó okok között említette például, hogy a műszaki kultúra fej­lesztése az elmúlt évtizedek­ben az indokoltnál jóval ke­vesebb figyelmet kapott. Hámori Csaba szólott a párt kibontakozási program­jának végrehajtása során ed­dig szerzett tapasztalatokról. Formailag megszülettek a pártszervek, pártszervezetek saját programjai — mondot­ta, azonban nagyon sokszor a határozatokkal ellentétes magatartás érzékelhető. A helyi problémák, feszültsé­gek meghatározása elnagyolt, kidolgozatlan a programok­nak az a része, amelyben meghatározzák, hogy milyen feladatokat miként oldanak meg a helyi eszközökkel, il­letve milyen konkrét köz­ponti segítséget kérnek. Sok helyütt a pártszerve­zetek tétováznak: hogyan ér­vényesítsék a párt gazda­ságirányító szerepét? Ez ért­hető, hiszen a| mai korszak­ra ezt részletesen, közért­hetően még nem fogalmaz­tuk meg. De vannak ma is érvényes igazságok. Ilyen például az, hogy a párt mind­azért felelős, ami egy adott környezetben politikai je­lentőségű, nem hátrálhat meg egyetlen valóban nagy kérdés elől sem. Persze, ál­talános receptet annak el­döntésére nem lehet adni, hogy mi a politikai kérdés — ez kétségtelenül nehezíti a munkánkat, azonban nem változtat azon, hogy a Dórt felelőssége egy adott helyen is általános. Nem neki kell intézkednie, de ha valami nagy dolog érlelődik, azzal foglalkoznia kell, mert az emberek tömegeinek életét, sorsát befolyásolja. A mi társadalmunkban pedig az ilyen jelentőségű döntéseket csak a párt képes magára vállalni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom