Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-26 / 279. szám
1987. NOVEMBER 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Gj típusú öltözőszekrényekkel jelentkezik jövőre a piacon a Kunhegyes és Környéke Vegyesipari Szövetkezet. Gyártását a fegyverneki lakatosüzem végzi majd. Jövőre mintegy tízezer öltözőszekrényt értékesítenek az új és a hagyományos típusból kb. fele-fele arányban Fotó: T. K. L. A Karcagi Népművészeti Házipari Szövetkezetben Nemcsak tisztelik, alkalmazzák is a népi hagyományokat A népművészet mesterei tervezik a női ruhákat A század elején a közvélemény figyelme a népi kultúra felé fordult. Kísérletek történtek a népművészet egy-egy kiválasztott elemének a polgári lakáskultúrába történő — olykor funkciótlanságával ízléstelen — beillesztésére. Ennek a folyamatnak az eredménye volt a népi iparművészet kibontakozása, a népi iparművészeti hímzések stb. kereskedelmi célú termelése, amely napjainkig tart. A Nagykunság effajta kulturális hagyományait a Karcagi Népművészeti Háziipari Szövetkezet tervezői és hímzői ismertették meg nemcsak az országgal, hanem jelentős exportjuk révén külhoni vásárlókkal is. — Az az érzésem, hogy a ■ hetvenes évek népművészeti kultusza megtorpant. Vajon így van-e, s ha igen, mivel magyarázza ezt? — •kérdezem Szabó Sándornét, a szövetkezet elnökét. — Való igaz, hogy úgy ’82-től országosan csökkent a népművészeti termékek iránti kereslet, össztermelésünk ugyan nem lett kisebb, de a termékszerkezet nálunk is eltolódott. Kevesebb kunsági hímzést, vert csipkét készítünk, de felsőruházati termékeink iránt nőtt •mx igény. Mindez annak tudható be, hogy a hímzés, de főleg a csipkeverés nagyon munkaigényes, ráadásul az adózás is főként az élőmunkára rakódott az utóbbi években, ezért emelnünk kellett az árakat. Ezt pedi£ a meghatározott kör felvevő piaca már nem nagyon viselte el. Ugyanakkor a népi motívumokat őrző felsőruházati cikkeket a nők csak megveszik. — Ez mostani állapot, de januártól 25 százalékos forgalmiadé terheli az önök által előállított termékeket. — Egyelőre kiszámíthatatlan, hogy a piac mennyire bírja el a várható 25— 30 százalékos áremelkedést. Túl sok jót nem várunk. — Hogy kevesebb vert csipke készül, annak egyéb okai is vannak... — Igen. A húszas évek elején a kunsági asszonyok megismerkedtek a felvidéki vert csipke készítésével is, melynek fölhasználásával egy önálló csipketípust alakítottak ki, amit ma már karcagi csipke néven ismernek országszerte. Sajnos, a csipkeverés kihalófélben lévő- foglalatosság. Húsz éve még hatszáz csipkeverő volt a szövetkezetnél, most alig vannak hatvanan. s közülük negyven a nyugdíjas, s a többiek közel vannak az ötvenöthöz, a hímzést megtanulják a fiatalok is, meg a varrást is, ezek kevésbé bonyolult munkafolyamatok. — Jelenleg mennyi a szövetkezet létszáma? — Mintegy hatszáz. Ebből azonban csak száznegyven az üzemi, a többi bedolgozó. A bedolgozók egyhar- mada szintén nyugdíjas. — Hová jutnak el a termékeik? — Áruinknak csak mintegy húsz százaléka kerül hazai népművészeti boltokba, a többi exportra megy. Főként szocialista országokba szállítunk: Lengyelországba, az NSZK-ba és Csehszlovákiába kézimunkát is, ír Szovjetunióba viszor.f csak hímzett női ruhákat. A tő kés országok közül az NSZK-val és Japánnal vannak üzleti kapcsolataink. — Mi a garancia arra, hogy valóban a kunsági kultúra hagyományőrzésre érdemes elemeit használják fel? — Termékeinket népi iparművészek tervezik, illetve a népművészet mesterei készítik a női ruhákat. Aztán a terveket, a mintákat zsűriztetnünk kell a Népi Iparművészeti Tanáccsal, amely javarészt néprajzosokból áll, akik természetesen arra törekszenek, hogy a hagyományos és lényegi motívumok őrződjenek meg termékeinken. Vasutasból olajmérnök Messze esett alma a Újsághír: A Nagy-alföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat életében nagyjelentőségű, hogy felavatták az új üllési gázüzemet... Két-há- romezer méter mélyen ösz- szesen 11 kőolaj- és 19 földgáztelepet tártak itt fel, közülük azonban kétségtelenül a földgázvagyon a jelentősebb. * * * A napilap meglehetősen szűkre szabott keretei között egy tudósítás — mint az iménti is — érthetően csak a szigorú tényekre szorítkozhat. Ám ha jobban belegondolunk, egy-egy ilyen üzem, létesítmény ünnepélyes átadásáig ezer meg ezer ember összehangolt, ve- rejtékes és kemény munkájára volt szükség, köztük Miklós Tiboréra, aki a vállalat gázművelési osztályát vezeti. Beszélgetés közben sokan keresték Miklós Tibort, de láthatóan nem zavarta a nagy forgalom. Igaz, volt ideje hozzászokni, hisz az idén múlt 17 éve. hogy ebben a beosztásban dolgozik, s így gyakran keresik ügyesbajos dolgokkal munkatársai. A kezdetekről kérdezve szavaiból kitűnt, hogy 43 évvel ezelőtt egy ízig-vérig vasutas dinasztiába született. Sokáig úgy látszott, hogy nem esik messze az alma a fájától, mert Miklós Tibor a bánrévei általános iskola padjaiból egyenesen Szegedre vette az irányt, azzal a céllal, hogy elvégezze a vasútforgalmi technikumot. Ez sikerült is, és először az ózdi vasútállomáson öltötte magára a vasutasok egyenruháját. De nem nagyon fűlhetett a foga a váltóke- zelgetéshez, meg a sorompó húzogatásához, mert „zöldfülűként" kezdetben mást nem -nagyon bíztak rá, s így az első adandó alkalommal — unokatestvére unszolására — jelentkezett a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem bányamérnöki karának olajbányász szakára, ahol 1967-ben szerzett diplomát. Beszélgetésünk közben ahogy újra átélte, sorra vette élete fontosabb eseméAgrártarvek közepes óv után A minőség programja Csak új szemlélettel fokozható a termelés Közepes évet zár a mező- gazdaság. Ez nem csak afféle sablonos jóslás a végleges mérlegek elkészülése előtt, hiszen* napjainkban már számszerűen is összegezhető az ágazat teljesítménye. A szántóföldi növények. a kertészeti termékek betakarítása befejeződött, az állatok száma ismert, az ipari és a szolgáltató tevékenységben tapasztalható folyamatok ilyenkor már jól érzékelhetők. Ha csoda vagy váratlan katasztrófa nem következik be, most már nem lehet nagyot tévedni. Az élőzetes statisztikák szerint a mezőgazdasági termelés elmarad a tervezettől, de meghaladja a tavalyit. Mezőgazdasági termékekből a tervezettnél hat százalékkal kevesebbet állítottak elő a gazdaságok, elsősorban a kedvezőtlen időjárás miatt gabonából másfél millió tonnával, gyümölcsfélékből 12 százalékkal kevesebb termett. Az állattenyésztés teljesítménye viszont megfelel az esztendő eleji elképzeléseknek. az ipari, kereskedelmi és szolgáltató tevékenység pedig 3 százalékkal bővült. A hazai piac kiszolgálása Az őszi összegzés nemcsak szokásos, hanem fontos feladata is az ágazat irányítóinak. hiszen az idei teljesítményekre alapozva, azokra figyelemmel lehet a következő évet tervezni. Mondhatjuk, nem rosssz a bázis. * Ez persze csöppnyi elbizakodottságot sem engedhet meg az ágazatban dolgozóknak, hiszen mint ilyenkor mondani szokás, a jövő évi feladatok még nagyobbak. Ezúttal azonban nemcsak a rutin, a begyakorolt fordulatok ismételgetése mondatja ki a fenti szavakat. Az ország közismerten nehéz gazdasági helyzetéből következnek az agrárágazat tennivalói is. Nem vitatható, a megbillent gazdasági egyensúlyt a mezőgazdaság egyedül nem képes helyreállítani, mert ehhez nincs és nem is lehet elegendő teljesítőképessége. Már az sem szerény teljesítmény, hogy a külgazdasági egyensúlyt tekintve a mezőgazdaság és az élelmiszeripar megáll a saját lábán, sőt tekintélyes mértékű aktívummal zár esztendők óta. Az agrárágazatot terhelő világpiaci változások önmagukban is nehéz feladat elé állítják a honi mezőgazdaságot. ha a külpiaci aktívumot tartani akarják; s ráadásul jövőre még annak növelése is a cél. A derekasan elvégzendő munkának azonban ez csak a kisebbik hányada. A mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak mindig is a hazai piac kiszolgálása volt a legfontosabb dolga, hiszen termékeik nagyobb része — 70 százaléka — itt talál gazdára. Jövőre a már meghirdetett elvek szerint nő az agrártermékek fogyasztói ára, csökken irántuk a meny- nyiségi kereslet. Ez viszont újabb, az eddiginél nehezebb helyzet elé állítja a hazai termelőket. Drágábban jobb termékeket akarnak vásárolni a hazai fogyasztók, a minőséggel szembeni követelmények a világpiacon sem mérséklődnek; s ezek a mennyiségi szemléleten felnőtt gazdálkodóktól nemcsak új módszereket, hanem másfajta szemléletet is követelnek. Ezért joggal nevezik a kormányprogramhoz csatlakozó ágazati feladattervet a minőség programjának. Hosszadalmas készülődés Leegyszerűsítve úgy fogalmazhatnánk: az elkövetkezendő években — s így már jövőre is — többet, jobban, másként kell dolgozniuk az agrártermelésre vállalkozóknak. A többet. a mennyiségi növekedést a jövő évi tervekben már kimunkálták az ágazat irányítói. Eszerint 1988-ban a mezőgazdaság bruttó termelésének 5—5,5 százalékkal kellene meghaladnia az idei tényeket. Ezen belül a mezőgazdasági termékek termelésének hat. az ipari és szolgáltató tevékenységnek 4 százalékkal kellene növekednie. A tervezés számsze* rű megalapozottságához nem férhet kétség. Ám az elhatározás nem tűnik csekélynek. hiszen az utóbbi években ilyen mértékű növekedésre nem volt példa. Most, az üzemi tervezés előtt, majd az ezt követő hónapokban, az elképzelések kidolgozásakor persze nem a központi szándékok megvitatásának van az ideje, sokkal inkább a fegyelmezett, céltudatos munka előkészítése a gazdaságok feladata. A tapasztalatok szerint nem is méricskélik az ágazati tervet a termelőszövetkezeti és az állami gazdasági vezetők, hanem saját lehetőségeiket veszik számba e napokban. Ez a munka a korábbinál bonyolultabb, hosszadalmasabb, hiszen nem elsősorban a nehezebben teljesíthető célkitűzésekhez kell alkalmazkodniuk, hanem a számos tekintetben gyökeresen megváltozó köz- gazdasági szabályozáshoz való igazodás is feladat. Üj, a szakemberek számára sem könnyen érthető fogalmakkal. számolási módszerekkel kell ismerkednünk, ezek ugyanis feltételei a sikeres alkalmazkodásnak. Az újdonságok tanulmányozására nem maradt sok idejük a gazdálkodóknak, hiszen alaposabb információt voltaképpen csak október második felében kaptak. Jóllehet, az elképzeléseket, az adó- és árreformhoz kötődő változások elméleti alapjait korábban megismerhették, de a gyakorló szakembereknek konkrét mérésekre, számokra van szükségük a jövő évi tervezéshez. Hiányos információk A közgazdasági szabályozás részletei már jórészt ismertek. de a piaci információk még mindig hiányosak. Ez persze nem újdonság, esztendők óta sajnálatos gyakorlat, hogy a piacról esetenként csak akkor van igazán információjuk a gazdaságoknak. ha egyes termékek hiányát vagy túltermelését már a saját kárukon is tapasztalják. Mindezekre, vagyis a gazdaságok érdekeire, s ahhoz kapcsolódva működésük feltételeire is tekintettel kell lenni a tervezéskor. Enélkül egyoldalúak maradnak az elképzelések, s ez a tervezőknek valamint a tervet végrehajtóknak egyaránt hátrányos. Az agrárgazdaság tervei ismertek. a következő hetekben készülnek az üzemi összegezések az idei munkáról, s formálódnak az elképzelések a jövő évi tennivalókról. A gazdasági vezetőknek feltétlenül gondolniuk kell arra is, hogy beosztottaik, az üzemi tervet végrehajtók ugyanúgy áhítoznak a részletes, pontos információkra. amint ők várják ezt egy lépcsőfokkal feljebbről. V. Farkas József fájától nyeit, fordulópontjait, mint mondta, az egyetem elvég- vése óta eltelt időszak csupán egy pillanatnak tűnt, pedig az idén már 20 éve múlt annak, hogy átvette mérnöki diplomáját, s azonnal a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelö Vállalat egri üzemében helyezkedett el. S mivel nem tartozik az üstökös pályájú emberek közé, az első évek amolyan téblá- bolás-félével teltek. Persze ma már tudja, hogy arra is szükség volt, hisz az idős szakikkal járta az olaj- meg -a gázmezőket, kutakat ellenőriztek, kezelték a berendezéseket, miközben ő megpróbálta ellesni azokat az apróbb fogásokat, amelyeket a világ egyetlen egyetemén sem tanítanak meg. Közben hívták vissza az egyetemre oktatónak, s mikor ezt megtudták a cégnél, kedvezőbb ajánlattal — több fizetést és lakást ígérve, amelyeket aztán meg is kapott — Szolnokra „csalogatták", s a központban a földgáztelepek művelésének tervezésével, ellenőrzésével kezdett foglalkozni, s ma is ez teszi ki munkája jelentős részét. S ha tudjuk, hogy a vállalat évente 6,1—6,2 milliárd köbméter földgázt termel, amely 40—50 telepről jön össze, s mindehhez Miklós Tibornak és az irányításával dolgozó osztálynak igen sok köze van, akkor beláthatjuk, hogy nem kis feladat az övéké. Mondhatnánk úgyis, hogy a székház negyedik emeletéről — képletesen szólva — rálátnak a Dunántúl keletre termelő földgázkutakra. Ezek közé tartozik az üllési is, amely a ’60-as évek eleién — amikor termelésbe állították — gyakran szerepelt a híradásokban. Akkoriban azt mondták, hogy jó, ha 400—500 millió köbméter földgáz kijön onnan. De Miklós Tibor és munkatársai már akkoriban méréseket végeztek, és öt-hat éves türelemjáték, kutatás, kísérletezés után bebizonyították, hogy az előzetes feltételezettnél jóval több gázt rejt ott a föld mélye. így aztán egy komolyabb — mindenre kiterjedő kutatás kezdődött, amely végülis igazolta a szakemberek feltevéseit, s megállapították, hogy mintegy 16 milliárd köbméterre tehető az ott lévő földgázvagyon mennyisége. Ennek kiaknázására készült el az a bázis, amelynek ünnepélyes átadásáról az előbbiekben már szó esett. Tény, hogy Miklós Tibornak jelentős része van a sikerben, így nem véletlen, hogy az üzem termelésbe állítása alkalmából Kiváló Munkáért kitüntetést kapott. Beszélgetésünk során sokáig csak a múlt és a jelen keveredett egymással, s amikor a jövőről kérdeztem, elmosolyodott: — Ami a föld- gázvagyont illeti, én bizakodom — mondta —, s így a most harmadik osztályos fiamat sem beszélném le, ha ezt a pályát választaná. Nagy Tibor
