Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-23 / 276. szám
1987. NOVEMBER 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Készül a cukorgyári terelőút '~r t .-üíf ’V A KÉV-METRÓ dolgozói az új terelőút alépítményét készítik. (Fotó: Mészáros) Doktor bácsi helyett segélykérő telefon Vélemények a hétvégi orvosi ügyeleti rendszerről (Folytatás az 1. oldalról) csolta beszélgetőpartnerem. Kérdéseikkel keresem meg az építkezésen Mihály Albert munkahelyi vezetőt, a KÉV-METRÓ Szolnoki Igazgatóságának dolgozóját. — A fákat nem vágjuk ki, minden marad a régiben — nyugtat meg nyomban. — Eredetileg hét méter széles j:* r.<. volna az új út, de elcsíptünk belőle valamennyit, hogy épségben maradhasson a fasor. A munkáról csak annyit szól, ami rá tartozik. Megtudom, hogy a vállalat az egyik alvállalkozó. A KÉV- METRÓ mintegy 700 méternyi szakaszon bontja fel a régi utat, és készíti el annak helyén az új út alépítményi munkáit. A többi a generál- kivitelező, az Aszfaltútépítő Vállalat feladata lesz. A cukorgyár közművezetékeire különös körültekintéssel vigyáznak — utal még egy korábbi konfliktushelyzetre. A vezetékek fölött most épp egy betonsávot épít a November 7. szocialista brigád, nehogy megsértsék a hálózatot. A hasonló építkezéshez szokott szemnek is feltűnik, az átlagosnál nagyobb a munkatempó, gépek, emberek nyüzsögnek, mert szorít az idő, pontosabban az időjárás kiszámíthatatlansága. A szűk járdán bizony csak alig-alig lehet közlekedni. A gyári óvoda nebulói persze csodálkozva bámulják a hatalmas gépeket, pedig délután aligha lesz csendes a csendespihenőjük. Senki sem tud semmi biztosat — ez szűrhető le a lakótelepiek válaszából. Miért, mi lesz? — ők is csak egymást kérdezgetik. Van, aki azért bosszankodik, mert nem tudja, lesz-e kijárata a garázsoknak, mások már a leendő forgalom miatt aggódnak. — Mi is épül valójában a cukorgyár környékén? A kérdésre már Kéri Józseftől, a városi tanács pénzügyi, terv- és munkaügyi osztályvezetőjétől várom (sokak nevében) a választ. — Valóban terelőút készül — hagyja helyben az eddigi információt. — Mint ismeretes, a városi tanács VII. ötéves tervében szerepel, hogy 1988-ban megkezdjük a Gábor Áron tértől a cukorgyárig húzódó szennyvízcsatorna építését. Amikor két esztendeje az Árkádok alatti újságospavilont létrehozták, az volt a szándék, hogy a legkülönbözőbb rétegeket kielégíthessék majd az ottani választékból. Nos, kétségtelenül igaz, hogy nincs Szolnokon még egy olyan elárusítóhely, ahol ennyiféle napilapot, folyóiratot vehetne a vásárló. Ugyanakkor az is igaz, hogy gyakran kell azt mondania az eladóknak a vevők érdeklődésére: elfogyott, nincs, keveset kaptam. Korsós József né, a két eladó egyike — a másik a lánya. Csak mosolyog a kérdésen, ugyan ki a főnök? — Nincs itt ilyen probléma. Dolgozunk. Közben fiatal nő löki be a keskeny üvegajtót, angol nyelvű újságot keres. Leemeli magának a polcról a New Timest, de végülis nem ezt, hanem egy The Timest választ. Az angol napilap huszonhét forintért az övé. — Van még orosz, olasz és német nyelvű napilapunk is. Általában egy, legföljebb két nap késéssel megérkeznek. — Van ezekre állandó vevő? — Igen, keresik az emberek. — Milyen gyakran kell nemet mondania, ha mondEz nyilvánvalóan érinteni fogja a Vörös Hadsereg utat is. Lényegében az út félszélességben munkaterületté válik. Ezért vált szükségessé egy, a Vörös Hadsereg utat kerülőút kiépítése. *•- Miért pont a cukorgyár- melletti utat jelölték ki? — Vissza kell kanyarodnunk a korábbi évekhez A terelőút kialakítása már ezelőtt is napirenden volt. A nyomvonalat a Munkásőr út és a Gyökér út összekötésével jelölték ki. Annak idején el is készült a Gyökér útig az út.. Most ezt folytatjuk, s ez csaknem két kilométer átépítését jelenti. — Miért maradt ez akkor abba, mi az oka, hogy csak most folytatják? — Az 1982-es beruházási stop miatt állt le az éoít- kezés. A szennyvíztisztító és a -csatorna építése így kikerült a tervekből. Most azonban a 4-es műút elkerülő szakaszának építése (amire van esélyünk) felvetette a Vörös Hadsereg úti szennycsatorna építését is. Ennek ugyanis mindenképpen meg kell előznie az útépítést, amihez viszont — mivel a déli ipartelep forgalmát az építkezés idejére is biztosítani kell — szükségessé vált a Munkásőr—Gyökér úti terelőút kialakítása. — Mibe kerül ez az elengedhetetlenül fontos beruházás, mikorra végeznek vele? — Az elterelő út összes költsége 41 millió forint. Ebből a mostani szakasz 25 millióba kerül. Az útpálya várhatóan még idén elkészül, a járulékos munkálatok pedig jövő év márciusában fejeződnek! be. juk délelőtt tíz órakor valaki Népsportot keres? — Elég gyakran. Kellene például a Tudományból több! (Magyar nyelven is megjelenő amerikai folyóirat.) Nem jut a Magyar Mező- gazdaságból, hiába keresik a Mozgó Világot... — Nem rendel belőlük? — Dehogynem. Csak nem kapok. A Képes 7-tel is így voltunk. Régebben nyolcvanszáz példányt elvittek innen ám mióta megemelték az árát, mindig akad visszáru a heti tizenöt példányból is. — Más árusoknál viszont sokszor még délután is van Népsport, vagy netán vissz- áruzzák egyik-másik folyóiratot. — Van nálunk egy úgynevezett . laptologató”, ő naponta végigjár minden árust, ahol valami nem kel, azt elviszi oda, ahol hiány mutatkozik. — Mindig mindenből any- nyit kap, amennyit megrendel? — Nem, dehogy. Hoznak, amennyit hoznak. Az egy-másfél négyzetméteres elárusító „bodegákhoz” képest itt valóban nagy a választék. Szinte minden irodalmi, művészeti. szakmai kiadvány megvehető — ha jön. Kin múlik? A kérdésre Gombot Gyuláné, a 2-es számú postahivatal hír— Többen érdeklődnek, hogy miért nem lehetett ko- rbban hozzáfogni. — A 1982-es leállás után felül kellett vizsgálni a tervet, illetve az engedélyezéseket is újra be kellett szereznünk. Részben ezek miatt, részben pedig az anyagi lehetőségek miatt tudtunk csak az ősszel kezdeni. A megyei tanács céltámogatása tette lehetővé a beruházás folytatását. — Mindez érthető, az azonban, hogy a lakosságot, sőt a gyárat sem tájékoztatták időben minderről, már kevésbé. — Mi tagadás, a hírrel megkéstünk. Mégpedig azért is sajnálatos, mert jó hírről van szó, hiszen a peremkerületen élők közlekedési lehetőségei fognak ezáltal javulni. Ezért is választottuk ezt a nyomvonalat, mert ezzel a későbbiekben (a tere- lől'orgalom leállása után) a cukorgyári telep belső közlekedése és összeköttetése kedvezőbbé válik. Az útépítés tehát folytatódik, hogy előkészítsék a további beruházások feltételét. Igaz, ez az előrelátás a cukorgyári építkezésről már korántsem mondható el, főleg arról nem, ami a lakosság tájékoztatását illeti. Mert azoknak, akiket a változás érint, illene tudniuk is arról, hogy mire is számíthatnak, mi vár rájuk. Azt hiszem ugyanis, hogy egyáltalán nem szerencsés, ha az információk terelőutakon jutnak csak el az érintettekhez. Szőke György laposztályának vezetője felel: — Kétszáznál több árusunk van, nem könnyű jól összehangolni a munkát. Hivatalunknak be kell tartania egy hivatalos remittenda százalékot. Ha ez növekszik, akkor nekem kötelességem csökkenteni a megrendeléseket. — Ezért van néha ebből- abból hiány? — Ezért. — Ez mégiscsak a legismertebb, „legmárkásabb” boltja Szolnokon a postának. Nem vet jó fényt, ha gyakran kell nemet mondani a vevőknek. — Igyekszünk a legjobb választékot biztosítani a lehetőségekhez képest. A legjobban, messze a legjobban ellátott üzletünk az Árkádok alatti, a tizenhatos hírlappavilon. — A laptologató munkája? — Épp ma is voltam vele. Lelkiismeretesen tevékenykedik, jól segíti az árusok munkáját. — A hiányok hiányok maradnak? — Nemcsak rajtunk múlik. Ha egyszer kisebb példányszámban jelenik meg egy-egy lap, mint korábban, akkor mi is kevesebbet oszthatunk szét. Ilyen a helyzet ... — h — Egy közösség napi életének megbecsült helyén szerepel a gyógyító ember. A beteg és az orvos kapcsolata szinte örök emberi viszonylat, érthető hát, hogy e legbensőbb ügyünkbe való mindennemű beavatkozásra felszisszenünk. Az orvosi ügyeleti rendszert évekkel ezelőtt szervezték meg, nagyobb központokban és máig bőséges tapasztalatokkal szolgált. Miként vélekednek e korszerűnek beharangozott intézményről az orvosok és betegek? — ennek jártunk utána Kunszentmártonban és környékén. Ifj. Berényi Imréné kisfia a hétvégén lett rosszul. Amolyan idegi bántalom miatt lett lázas és levert. Mindez Szelevény-Halesz-ban törIme, egy megnyugtató érv az ügyeleti rendszer mellett. Ha minden ilyen zökkenő- mentesen zajlana, ezt a cikket itt akár be is fejezhetném. Ám a szakemberek sem titkolják, hogy a kétségtelenül előrevivő kísérlet során számos tennivaló sorjázik ahhoz, hogy mind az orvosok, mind pedig a betegek csak hasznát lássák az új szervezeti formának. A Hetényi Géza Kórház kunszentmártoni rendelőintézetének vezető főorvosa dr. Olasz Antal. Szerinte nagy lehetőség van ebben a formációban, és ha az infrastruktúra — tehát az út- és telefonhálózat — kellően segítené a munkájukat, akár korszakos áldásnak is lehetne nevezni az ügyeleti rendszert. Magyarul: Ausztriában vagy Svájcban biztosan pompásan szuperálna. Hogy milyen előnyt nyújt az ügyeleti rendszer az orvos számára? Hát először is felmenti az alól, hogy körzetében január 1-től — január 1-ig szolgáljon. A hétvégi ügyelet öthetenként veszi igénybe, a többi szombat, vasárnap lehet a pihenésé. Aztán a megnövekedett szabadidejében a körzeti orvos végre eleget tehet „nemzetmentő” kötelességének: ellátogathat az iskolákba, a gyermekek Csakhát ki kell hívni... A szelevényi posta előtt a~ segélykérő telefont nyaggat- nám, de nem akar megszólalni. Hát persze, a hivatal még nyitva van, ilyenkor onnan kell a kapcsolatot megteremteni Kunszentmárton- nal. Kecskés Józsefné hivatalvezető készségesen elmagyarázza, hogy éjszakára sem hagyják cserbe a lakosságot: a postán kívül az orvosi rendelőből, a tanácsházáról és a tsz-központból lehet telefonálni, egyszóval nincsenek semmiképp elvágva a világtól. Csépán a családsegítő központba visz utam, hiszen az itt dolgozók nemcsak a saját, de az idős emberek véleményét is ismerik. Meg is lep kissé egységes állásponttént, és az anya némi gyanakvással indult el telefonálni. Hát persze tudta, mi a teendő; Molnárékhoz kell bekopogni, ahonnan aztán hívja a kunszentmártoni ügyeletet. Csakhát... Otthon lesz-e a telefon gazdája? Aztán jó lesz-e a készülék? És ha bejelenti a panaszát, vajon nem elodázó kifogás lesz-e a válasz? Nos, Molná- réknál működött a telefon, szóba is álltak vele, sőt mire hazaért, szinte ugyanakkor érkezett az ügyeletes kocsi egy fiatal szakállas doktorral, aki nyugtatót adott a gyereknek, és mindezért egyetlen fillért sem fogadott el. A fiú úgy aludt reggelig, mint a tej, és másnapra már kutyabaja sem volt. fogazatát szemrevételezni, esetleg kiszűrni a vérszegény lurkókat, de ilyenkor ér rá arra is, hogy az egészséges életmód mellett agitáljon. Ha gyógyítani akar, szabadidejében teheti, hiszen nem tiltja semmiféle jogszabály. De ma már legalább lehetősége van arra, hogy olykor-olykor saját magának is éljen. Ami pedig az egészségügyi ellátás színvonalát jelenti? Az ügyeletes autó jól felszerelt, a csomagtartója teli van gyógyszerrel, az ügyeletes orvos tehát mindenképp komolyabb apparátussal érkezik a helyszínre, mint a kikerékpározó körzeti doktor bácsi. Az URH-rádió révén pedig akár Szolnokkal is kapcsolatot tud teremteni a gépkocsiban ülő egészségügyi dolgozó. Lehetne persze az ügyeletben is szakosodni. Előfordul, hogy olykor két sebész vagy két gyermekorvos van szolgálatban. Menynyivel ésszerűbb lenne, ha mindkét szakmát külön-kü- lön képviselné valaki a hétvégeken, dehát ez már az egészségügy szervezési problémája. A kunszentmártoni körzet egyébként nem túlzottan nagy, a legtávolabbi pontja 25 kilométerre van a rendelőtől, így fél óra alatt bárhová odaér az ügyeletes autó. juk, miszerint a központi ügyelet nem túl szerencsés találmány. jQbb volt az a rend, amikor dr. Surányi Lajoshoz kopogtatott be az akinek baja volt. Nehezen igazodnak el az új rendszerben az öregek, meghát bizalmuk is nagyobb volt a körzeti orvoshoz, mint most egy élettelen telefonkagylóhoz. Egyszóval szerintük nem vált be, na! A következő állomás Surá- nvi doktor úr. A csépai pompás rendelőintézetben találom, amely korszerűségében a kunszentmártonival vetekszik. Hogy ő milyen előnyét látja az ügyeleti rendszernek egy körzeti orvos szemszögéből? Véleménye szerint ez a jövő útja, de: a munkájuk nem lett kevesebb, mivel a betegek a hétvégén is addig ugattatják a kutyát, míg az orvos ki nem megy. És akkor már a következő mondat az, hogy „hát akkor jöjjön be..Jó, valamivel nagyobb biztonság az, hogy eltávozhat a faluból, és a lakosság nem marad egészség- ügyi felügyelet nélkül, dehát ezt eddig is megoldotta a közeli kollégáival. Aztán a falun a hétvégén a fű sem nő. Ilyenkor az egészséges életmódra agitálni legfeljebb a kocsmában vagy a templomban lelletne. Aztán az ügyelet: jó, ha sikerül már kapcsolatot teremteni a beteggel, de addig is akad néhány gond. Miért nem lehet mondjuk az eresz alá akasztott telefon köré egy fülkét építeni? Ha szél vagy eső van, az idős emberek a telefonkagylóban csak tétova kaparászást hallanak. Aztán kimegy az öcsödi ügyeletes orvos gépkocsival Csépára vagy fordítva, és el nem igazodik a községben, mert hiányoznak az utcatáblák, a házszámok. A tanácsok miért nem tudják kötelezni a lakókat (vagy valaki a tanácsot?), hogy minden utcatáblát olvasható helyre illesszenek fel? Az utcák sárosak, nincs az a terepjáró, amelyik az őszi esőzések után legtöbbjükbe behatolna. Amúgy a dolog persze jó — elsősorban a kunszentmártoniaknak, akiknek pompás ellátást biztosít a rendelőintézet és az ügyelet. De a falusiak számára ma még közel sem olyan istenáldás, mint a városiaknak. A rég! helyett úi érték Ahogy összegzem a cikk írása közben a véleményeket, mintha ismerős gondolatok közt tallóznék. Szinte ugyanezek az érvek és ellenérvek csatáztak az iskolák körzetesítésekor, a vasutak szárnyvonalainak megszüntetése alkalmával, a közigazgatási reformok idején. Elvben nehezen cáfolható intézkedések szembesülnek a napi gyakorlattal, és az igazságot mindig az idő szolgáltatja. Hiszen amúgy jó az, hogy egy kitűnően felszerelt autóban száguld a beteg házához az ügyeletes orvos, dehát a szemérmes falusiak csak szívesebben tárulkoznak ki az ismert doktor úrnak. Aztán az orvoshívás bejáratott idegpályája helyett újat kell kiépíteni az idős beteg emberek reflexeiben. Valamiféle belső biztonságot éreznek veszni, ha tudják, hogy a falu orvosát nem kereshetik fel. Dr. Olasz Antal főorvos azt mondja; ezt az ügyeleti rendszert ne azonosítsuk azokkal az átszervezésekkel, melyek úgy semmisítettek meg értékeket, hogy újakat nem adtak helyettük. Ez más, ez valóban jól szolgálja mind a beteg, mind az orvos érdekét. Mit mondjunk, mindehhez? Ügy legyen! Palágyi Béla ötvözőanyag Salgótarjánból. Hazánkban egyedül a Salgótarjáni ötvözetgyárban készítenek kohászati üzemeink számára ötvözőanyagokat. (Bencze Péter felvétele) (A)laptalanul... Mi újság a hírlapüzletben ? Korszakos áldás 7 Az öregek dillemája
