Szolnok Megyei Néplap, 1987. november (38. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-03 / 259. szám
1987. NOVEMBER 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ti Visszavárunk Gyalog sógor! Mellettem még tizenegyen' szorongtak a mikrobuszban. No nem a hely miatt, hisz mindenkinek kényelmes ülése esett. Ez a szorongás más volt. Belülről jött. A kocsiban ülők férfias, keményre feszült arcvonásai, a vibráló tekintetek szavak nélkül is sokat elárultak. Hosszú percek teltek el, szó sem esett, csak a motor pajkos duruzsolását hallottuk. Vendégségbe mentünk. Ilyenkor készülődni örömmel szokott az ember, de ez a találkozás most mégis másabb. Ezen különösebben gondolkodni azonban már nem volt idő, mivel a mikrobusz Tiszapüspöki főutcájáról nagy port kavarva ráfordult a csontkeményre szikkadt földútra, majd egy nemrégiben felépített ház előtt nagyot szusz- szanva megállt. Kiszálltunk és libasorba elindultunk a kapu felé, onnan meg be a házba. Sántikáló fiatalember, a két botra támaszkodva fogadott az előszobában bennünket. Bizonytalan járása mindent elárult. Ő az aki nősen, két gyermek nevelésének ezernyi gondjával, 32 évesen érszűkület miatt elvesztette jobb lábát. Most kezd újra járni. Ó az,- aki a Jászkun Volánnál tanulta az autószerelés csínját-bínját és hosszú éveken át a közlekedési vállalat műszaki üzemegységében dolgozott, sokszor két-három ember helyett is - mesélték munkatársai. Aztán az idén kora tavasszal más sokat fájlalta a lábát, el is maradozott olykor-olykor, hisz egyre kevesebbet tűnt fel a telepen jellegzetes alakjával, nyakig olajos ruhájában, maszatos képével. Mondták is viccesen kollégái: - Ne szimulálj Gyalog sógor - csak így hívták a munkatársai Gyalog Józsefet - gyere már dolgozni. Ment is volna szívest-örömest, nem kellett őt sosem biztatni, csak hát a lába... Az nem igen akart engedelmeskedni. Aztán jött a kórház meg a műtét, s akkor úgy érezte, hogy elszakadt ott belül valami, hogy vége mindennek. Ezt az érzést egyébként azok is erősítették, akik betegágyánál sajnálkoztak és váltig azt papolták, hogy ezután már biztos nem kellesz te a vállalatnál, pedig azért jutottál ide, mert télben, hóban, fagyban alá kellett feküdnöd a benzines meg a gázolajos masináknak, ha valami bajuk akadt. Ez igaz is volt, hisz Gyalog József valóban mindenre kaphatónak látszott, ha dolgozni kellett. Akik viszont kételkedtek abban, hogy az emberek, a munkatársak nem segítenek, ha bajbajut az ember, nagyot tévedtek. Hiszen kollégái, amikor meghallották, hogy mi történt munkatársukkal, az első pillanattól Ipzdve azon töprengtek, hogyan segíthetnének. És a jó szándék, „a valamit tenni kellene” erős vágya munkára sarkallta őket. Nem kellett győzködni senkit, jöttek a vállalat más üzemeitől is. így történt, hogy a cég 11 brigádjából száztízen 446 órát dolgoztak a fiatalemberért. S ennek a munkának pénzbeli ellenértékét adták át neki lakásán az elmúlt hét péntekjén - hangsúlyozva, hogy mihelyt lehetséges, szeretnék újra látni, hisz az adagolóműhelyben már töméntelen megoldandó feladat várja. A fiatalember arca kisimult, szemébe könny szökött, s ott tartózkodásunk alatt először, boldognak látszott, ami tartott még akkor is, amikor elköszöntünk, hisz munkatársai mintha összebeszéltek volna, hunyorgó szemmel - miközben'búcsúzásképpen megölelték - csak ennyit mondtak: Visszavárunk Gyalog sógor! N. T. Lövészverseny serdülőknek Szolnokon az MHSZ városi lőterén - a Tiszaföldvári Lenin Tsz és a Szolnoki MÁV MTE MHSZ lövészklubjai rendezésében - népes mezőnyök indultak azon a lövészversenyen, amelyet az októberi forradalom győzelmének 70. évfordulója tiszteletére szerveztek a serdülőknek. Az összecsapás érdekessége volt, hogy akadt olyan szám, ahol a szebbik nem egyik jelenlévő képviselője pontosabban célzott mint a fiúmezőny. így a légpuskásoknál kiírt 20 lövéses versenyt a fiúknál a szolnoki Zombori Tamás 161 körrel nyerte, míg a lányoknál ugyanebben a kategóriában a győztes Pusztai Katalin 170 köregységig jutott. További nyertesek: légpuska, 40 lövés: 1 Molnár Hajnalka, Tiszaföldvár 281 kör, illetve a fiúknál Juhász Imre, Szolnok 287 kör. A lányok csapatversenyében a szolnoki A együttes (Pusztai, Nyolczas, Kiss E.) fölényesen győzött, és a fiúk között is a szolnoki A csapat (Kovács F., Kovács R., Zombori T.) végzett az élen. A légpisztolyosok 20 lövéses összecsapásában Horváth Ferenc (Szolnok) diadalmaskodott 134 körrel. Szelek szárnyán Az MHSZ Szolnok Megyei Repülő és Ejtőernyős Klub vitorlázórepülő szakosztályának 130 tagja van. A klub egyik legfontosabb feladata ebben az évben is az utánpótlás-nevelése volt. Tavasszal harminc fiatal kezdte el a gyakorlati repülést és közülük ma már tizennégyen egyedül repülnek. A szakosztály tizenhat vitorlázórepülő oktatójának jövőre még nagyobb feladatot kell megoldani mivel a katonai kollégiumának hetven szakközépiskolása is a nagy hagyományokkal rendelkező szolnoki klubban fog megismerkedni a repülőgépvezetés alapjaival. Startra készen a Góbé. Az első ülésben Janiga László 16 éves közép- iskolás, aki ebben az évben kezdett ismerkedni a repüléssel és már egyedül is repül. Mögötte Kalácska István, a klub egyik legtapasztaltabb oktatója, aki 1940-ben repült először a szolnoki szandai sportrepülőtéren. Ezüstkoszorús vitorlázó repülő eddig 6500 felszállásból mintegy 1230 órát töltött a levegőben. ★ ★ ★ Földet érés után V. Nagy Anita, aki szintén ez év tavaszán kezdte a repülést és a kezdők részére biztosított hat hétből négyet töltött a repülőtéren. Ma már egyedül repül oktató nélkül és úgynevezett időtartam-feladatokat is kap. A földtől való elszakadás pillanata. Csörlőkötélen a Góbé. A vitor- lázórepülűgépet az aggregátor - úgy mint a sárkányt - 300-350 méter magasra húzza, ahol a növendék leoldja a kötelet és megkezdi a feladat végrehajtását. Földetérés előtt, már kint vannak a féklapok, pár pillanat és megtörténik a kilebegtetés, a leszállás utolsó fázisa. Az R.” 26. Góbé kiképző kétk ormányos, kétüléses vitorlázórepülőgép. Tervezője Rubik Ernő Kossuth- díjas repülőmérnök. Peremkerületek a figyelem középpontjában A szóhasználat is megváltozott. Egykor külvárosnak, külterületnek nevezték, újabban peremkerületnek mondják a városi központoktól távolabb eső településeket. A megnevezés módosulása aligha tekinthető véletlennek, a megváltozott szemléletet tükrözi, ez pedig a területek funkcióinak átalakulására utal. A városfejlesztés folyamatáról van szó. Világ- jelenség, hogy a viszonylag gyors ütemben kialakított és telítődött városközpontok után a peremkerületek felzárkóztatására kerül sor. így van ez nálunk is, a hazai városkép korszerűsítésének gyakorlatában is. A zsúfolt centrumokból egyre távolabb nyílik csak mód a városokba beáramló lakosság letelepítésére. Az új lakónegyedek a városok határában alakíthatók ki. A viszonylag gyors és látványos lakásépítések ugyanakkor egy sor újszerű igényt is kitermeltek. Elég, ha csak a közlekedés vagy a közműellátás nehézségeire gondolunk. A hagyományosan kialakult területek fejlesztése is számtalan gondot vet fel. A fejlődési elmaradottság ki- egyenlítése megannyi erőfeszítést követel. Végül is mi tekinthető perem- kerületnek? A földrajzi, területi távolságon ma már sokkal inkább az ott élők életkörülményei adhatják a minősítés alapját. És szemléletváltozás ide, szemlélet- változás oda, tudatunkban manapság is valamiféle elmaradottság tapad e szóhoz. Mert - és itt most már nevén kell nevezni a dolgokat - egyértelműen megállapítható, hogy a peremkerületek hátrányos helyzetben vannak. Mert azon a területen, ahol két nyilvános telefon biztosítja az összeköttetést a világgal, ott aligha beszélhetünk városi szintű ellátásról. Igen, az ellátás. Az ellátás lehet a fokmérő. Nem is véletlenül vizsgálta annak idején, 1980-ban a NEB a peremkerületek ellátását, és a közelmúltban sem véletlenszerűen tért vissza a témára. Az elmúlt időszakban a korábbinál is nagyobb szerep jutott a város peremkerületére. Ez a legalapvetőbb statisztikai adatból is nyilvánvaló. Szolnokon lakosainak száma az eltelt időszakban ötezer-hétszázzal gyarapodott, közülük háromezer-négyszázán a peremkerületekben telepedtek le. így most az összlakosság 44 százaléka él e térségben. Már az adatok is arról győznek meg, a peremkerületiek sorsa aligha lehet regionális kérdés. Ahol a város feléről van szó, ott magáról a városról beszélnek. S hogy milyen a peremkerületek ellátása? Javuló, de aligha tekinthető különösebb érdemnek, hogy Szolnokon a peremkerületek elektromos ellátása száz százalékos. Az ivóvízellátás teljes biztosítása sem látszik különösebb érdemnek. Általában persze az alapellátást vizsgálják mindenütt, erről mondanak véleményt. Csakhogy ez a szó is többféleképpen értelmezhető. Az alap sok esetben a formálist helyettesíti. Az az általános megfogalmazás, miszerint ? peremkerületek alapellátása biztosított, mindjárt más értelmezést nyer, főleg ha az ott élők szemszögéből tekintünk a dolgok lényegére. Mert ők mostohábbnak látják a helyzetüket. Mondják, naponta másfél órát utaznak munkahelyükre. A nagyobb bevásárlást is csak a belvárosban ejthetik meg. Ha orvoshoz kell menniük, megint csak a központban érhető el a szakrendelés. A kulturálódásról, a könyvtárakról, szórakozásról, miegyébről nem is szólva. Pedig jónéhány változásról számolhatunk be. A város peremkerületeinek fejlesztését adatszerűén is bizonyíthatjuk. A város üzlethálózatának alapterülete például az eltelt időszakban 8 ezer 854 négyzetméterrel lett nagyobb, s a beruházások zöme a peremkerületeket érinti. A Munkásőr úton a Lokomotív ABC, a Széchenyi lakótelepen két ABC, a Szondi úton az Alcsi ABC megépítése, az Abonyi úton pedig a meglévő élelmiszer- bolt bővítése jelzi az előrelépést. A Széchenyin ugyanakkor a közeli múltban adták át az új orvosi rendelőt és a gyógyszertárat. A városi tanács ezeken túl is sokféle kezdeményezést támogatott, amelyek a peremkerületi lakosság helyzetének jobbítását mozdították elő. A tanácstagi alap felosztásakor igyekeztek ezeknek a területeknek nagyobb lehetőséget biztosítani, támogatják az önerős út-, járda- és gázépítéseket -, az üzemek, vállalatok társadalmi munkáját döntően e területeken hasznosítják, a településfejlesztési hozzájárulás forintjait is több esetben a peremvidékek ellátottságának javítására fordítják. Az időskorúak érdekében az Abonyi úton, a Vörös Hadsereg úton és a Kertvárosban hoztak létre új klubot, jelenleg Szandaszőlősön is tervezik ennek létesítését. Mégis, az erőfeszítések ellenére, azt állapíthatjuk meg, hogy a fejlesztés nem tud lépést tartani a reális igényekkel. Bár a valamennyi peremkerületi területen vagy ott, vagy a közelben megoldható a bölcsődei elhelyezés, a Széchenyi városrészen ez is gondot jelent. Pedig a peremkerületi lakosság 43 százaléka ott él, a fiatal, gyermekes családok többségének ma is az egyetlen reális esélye a lakáshoz jutáshoz. így érthető, hogy a bölcsődék 115— 170 százalékos kihasználtsága ellenére is csak az igények 75-80 százalékát lehet helyben kielégíteni. Az óvodákról ugyanez állapítható meg. A Széchenyi lakótelepről, igaz csökkenő arányban, de még mindig száz gyermeket buszok hordanak a város hasonló intézményeibe. Az iskolák építése is elmarad a tanuló létszám növekedésétől. Az Újvárosi Iskolában csak váltott tanítással tudnak lépést tartani, s a tanulóknak csak a felét tudják napköziben elhelyezni. A Széchenyi lakótelepről pedig tíz tanulócsoportot a Gyermekvárosban kénytelenek fogadni. Beszélhetnénk még az utakról is, mert még ma is akad jónéhány, amely burkolatlan, s a vízelvezetése sem megoldott. A csatornázatlanság is sok helyen akadályozza a szennyvíztárolás és -továbbítás megoldását. A tanácsi pénzforrások csökkenő mértéke pedig egyre inkább nehezíti a peremkerületen élők problémáinak rendezését. Alapvető gond ugyanis az infrastrukturális hálózat kiépí tétlensége. Mindezek után egyértelmű és jogos a NEB megállapítása, miszerint az alapvizsgálat óta javult ugyan a peremkerületek ellátása, de az még mindig elmarad a reális igények kielégítésétől, mi több: számos területen újratermelődtek a feszültségek. Már csak avégett is egyetérthetünk a testület javaslataival, amelyek alapvetően azt szorgalmazzák, hogy a pénzügyi lehetőségek függvényében a város kiemelt figyelmet fordítson a peremkerületeken élő lakosság egészségügyi, kereskedelmi, szociális, közlekedési, kommunális és művelődési helyzetének javítására. Sz. Gy.
