Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-13 / 241. szám

1987. OKTÓBER 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Shell-benzinkút gyári beruházásban. A leg­újabb Shell-benzinkutat a 85-ös számú főút mel­lett adták át, Fertőszent- mikiós határában. A be­ruházás érdekessége, hogy a 20 milliós költ­ségből 18 milliót a Pető- házi Cukorgyár adott. A kút személyzete is a gyár dolgozói közül került ki. Az új Shell-bázison nyolc kútból szolgálják ki az autósokat. Árusíta­nak autós cikkeket, vala­mint autóalkatrészeket is. Egy hideg-meleg éte­leket kiszolgáló bisztrót is kialakítottak az állo­máson (MTI-fotó: Ma- tusz Károly — KS) Tények, következtetések, tapasztalatok Településkutatók a Tiszazugban Tudomány, amely közvetlenül a jövöt, a gyakorlatot szolgálja „A többszörösen hátrányos helyzetű községek általá­ban távol esnek a dinamikusan fejlődő településektől, ked­vezőtlen természeti és közgazdasági adottságuk, demográ­fiai összetételük, foglalkoztatási és településszerkezetük alapján a legproblematikusabb elemei a településhálózat­nak” — olvasom Szolnok megye terület- és településfej­lesztésének hosszú távú — kétezerig szóló — koncepciójá­ban. (Megtárgyalta és elfogadta a megyei tanács 1986. már­cius 28-i ülésén.) Magyar Tudományos Aka­démia Regionális Kutatások Központja településkutató csoportja — hirdeti a „cég­tábla” Kecskemét főutcáján, a Rákóczi út hármas számú épületen. Megrendelő a megyei tanács A településkutató csoport vezetője dr. Csatári Bálint. Egyelőre — vele együtt — öt főállású kutató alkotja az öt éve alakult csoportot, mindannyian fiatalok. A kérdezőt ezúttal a cso­port Szolnok megyei kap­csolatai érdeklik,, elsősorban ra Tiszazug kutatása. — A Szolnok Megyei Ta­nács megbízásából 1984 óta kutatunk a megyében. Más­fél évig vizsgáltuk a falvak térkapcsolatait és fejleszté­si lehetőségeiket. Arra vol­tunk — megrendelőinkkel együtt — kíváncsiak, hogy a falvak népessége milyen térben mozog, milyen ellátá­si többletek, hiányok jelent­kezhetnek az egves települé­seken. illetve milyen speci­ális adottságú területek raj- zolhatók ki a megyében. Első vizsgálataink eredmé­nyeit tulajdonképpen már a megye hosszú távú telepü­lésfejlesztési koncepciójá­nak megfogalmazásakor fi­gyelembe vették, aminek természetesen nagyon örül­tünk — kezdte „bemutatko­zásként” dr. Csatári Bálint. — Kérem, szóljon arról a sajátos problémarendszerről, ami a Tiszazug kutatását ösztönzi, hiszen most — töb­bek között — éppen ezen a témán dolgoznak! — Haladjunk talán „visz- szafelé”: 1988 végére készít­jük el a Tiszazug kutatását összegző zárójelentésünket, amelyben két nagyobb téma­körrel foglalkozunk, a mai állapothoz vezető folyama­tokkal, illetve azokkal a ja­vaslatokkal, melyek a „jö­vő” lehetőségeit foglalják össze. Megkésettség, belső periféria Mit kellett figyelembe vennünk a kutatás megkez­désekor? Azt, hogy valóban sajátos problémarendszerről van szó! A Tiszazug az or­szágnak egy olyan „belső periféfiája”; amely négy me­gye — Bács-Kiskun—Békés. Csongrád és Szolnok — hatá­rán, a megyeszékhelyektől és a hagyományos ellátóköz­pontoktól nagyobb távolság­ra fekszik és késve indult fejlődésnek. Városára, Kun- szentmártonra is ez az idő­beni megkésettség a jellem­ző. A gazdálkodás természeti körülményei — erről bizony keveset beszélünk — kedve­zőtlenek. Gondoljunk csak a nagy árterületek művelésbe vételére, a szőlőkultúra meg­teremtése érdekében hozott áldozatokra és arra is, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság milyen nehezen bontakozott ki a Tiszazugban! A termé­szeti erőforrások, a gazdasá­gi alapok tehát szerények. Részben ennek is következ­ménye a népesség elvándor­lása, az elöregedés, A témának ezzel a részte­rületével dr. Tóth Éva fog­lalkozik. Miről számolhat be, mit tudott meg eddig? — kérdeztük. — Először is el kellett döntenem, hogy mely tele­püléseket tekintsem a Ti­szazughoz tartozónak. A sta­tisztikai évkönyvek számára nem létezik ilyen település­együttes. A Tiszazug, mint kifejezés leginkább a nép­rajzban használatos. Végül is tizenegy települést vettem vizsgálat alá — átvéve az 1983-as Szolnok megyei sta­tisztikai évkönyvben a Kun- szentmárton és környéke cím alatt szereplő csoporto­— És a tanulmány többi fejezete? — szólt a kérdés ismét ai kutatás vezetőjének, dr. Csatári Bálintnak. — Már kész a Tiszazug néprajza — Szabó László és Szabó István kitűnő munká­ja — amely a Tiszazug zárt­ságát vizsgálja. Azt, hogy miként alakult ki, majd bomlott föl ez a zártság. Egészen, pontos adatok segít­ségével föl kell tárnunk még a Tiszazug mostani népessé­gének jellemzőit. Ehhez nagy segítséget nyújt a Köz­ponti Statisztikai Hivatal Szolnok Megyei Igazgatósá­gának szakembere Fekete Szabó Sándor. Foglalkozunk a Tiszazug „térszerkezeté­vel”, azaz a települések mun­kamegosztásával. kapcsola­taival, a korábban említett „megyehatármentiséggel”. a szomszédos megyékkel való kapcsolatokkal és az egész „alapjával”, a gazdasági vi­szonyokkal. Bevallom ez utóbbi témának még nincs igazi gazdája. — Kérem győzzön meg, s velem együtt győzze meg az olvasót arról, hogy az önök munkája nemcsak elvont tu­dományos munka, hanem a fejlődés, a fejlesztés irányai­nak kijelöléséhez nélkülöz­hetetlen alapkutatás! — Ha ki akarnék térni a válasz elől, azt mondhat­nám, olvassák majd el zá­rójelentésünket és döntse­nek akkor. De nen\, akarok kitérni! Nézze, mi igyek­szünk „pártatlan”, objektív sítást. Ezek a községek az alábbiak: Csépa, Tiszasas, Tiszaug, Cibakháza, Nagy­rév, Tiszainoka, Tiszakürt, Cserkeszőlő. Szelevény, Öcsöd. Kunszentmárton. A községi lakónyilvántartások­ból kigyűjtettem, ijletve ki­gyűjtöttem "három községből az 1955-től 1985-ig elköltö- zöttek. adatait. Ezek a köz­ségek az alábbiak: Csépa, Tiszasas, Tiszaug. E közsé­gekben interjúkat, is készí­tettem, melyekben arra ke­restem választ, vajon miért költöztek el az emberek igen nagy számban az emlí­tett időszakban. — Azt kellett megállapí­tanom, hogy e három tele­pülés lélekszámához viszo­nyítva — Csépa 2260, Tisza­sas 1398, Tiszug 968 lakosú a legutóbbi, az 1980-as nép- számlálás adatai szerint, te­hát együtt 4626 lakos — óri­ási az elvándorlás aránya: az elmúlt harminc évben 4400-nál valamivel többen költöztek máshová. — Mi a vizsgálódás to­vábbi iránya? — Elemezni szeretném például azt, hogy hová, mi­lyen típusú településekre, mely években, milyen élet­kornak vándoroltak el. Ter­veim között szerepel, hogy új lakóhelyükön „megtalál­jam” az elvándoroltakat és megkérdezzem őket koráb­bi és mostani életükről. Munkám a zárótanulmány egyik fejezete lesz.- kutatók lenni, levonni a szakmai következtetéseket, és azok alapján pórbálunk javaslatokat megfogalmazni. összegzésünk említett má­sodik iránya például a ti­szazugi települések népes­ségmegtartó képességéhez igyekszik adalékokkal szol­gálni. Ügy vélem kifejezet­ten gyakorlati kérdésekre keressük a választ. Arra pél­dául: hogy az említett tele­püléseken élnek-e megúju­lásra képes korosztályok? Aztán arra, hogy a gazdasá­gi alapok valójában hány ember megélhetését teszik lehetővé megbízhatóan. Mi­lyen a települések ellátása, „komfortja”? És ami leg­alább olyan lényeges, mint az eddig soroltak; milyen a társadalmuk, léteznek-e fa­luközösségek és milyen ezeki nek a közösségeknek a meg­tartó ereje? Nem kifejezetten a mi fel­adatunk azt megítélni, hogy mekkora a helyi vezetők le­hetősége. Milyen mértékben képesek egyfajta megújulás­ra. megújításra? E tekintetben igen kedve­ző tapasztalatokat szereztünk idén februárban Cserkesző- lőn, amikor a tiszazugi tele­pülések tanácselnökeivel, társadalmi vezetőivel ültük körül a tanácskozóasztalt. Tettrekészséget árultak el és ezzel méginkább megerősí­tettek bennünket abban a hitünkben, hogy értelmes cé­lért dolgozunk. Egri Sándor Adalékok a népességmegtartó képességhez Vágyak, tervek négy korúkén Mivel hajtunk bele a XXI. Ha a magyar gépjármű- ipar igényelné a fellengzős jelzőket, akkor azt mond­hatnánk, hogy a szakma fel­legvára Győr. A Rába gyár­ban évente 30 ezer nagy tel­jesítményű Man motor ké­szül, az évi exportjuk 40—50 millió dollár, ami jelentős tétele a népgazdaság jöve­delmének. A városnak a közlekedésben elfoglalt A napokban a közlekedés­sel is foglalkozó újságírók számára tartottak itt tanács­kozást, melyen jelentős mu­nícióval látták el a tolifor­gatókat. A témát akár az ut­cai beszélgetések eszmekö­réből is kiemelhettük volna: tényleg, mibe kerül nekünk a motorizált helyváltoztatás? Az eszmei árat először Kiss -Győző, az OKBT főosztály- vezetője próbálta megtak­sálni. Az ország szennyezett­ségének 35—40 százalékát a közlekedés okozza. A közúti járművek ebből 80 százalék­ban részesülnek, a vasút lel­két 12—14 százaléknyi szennyezőanyag terheli, a többi a vízi és légi jármű­vek számlájára írható. Ez van — ezt kell szeret­ni? Szeretni semmiképp: a statisztikák azt mutatják, hogy kontinensünk nyugati felén 45—50 százalékkal ke­vesebb üzemanyagot fo­gyasztottak, mint nálunk. A Azt, ma már tudjuk, miért nincs kis hazánkban önálló személyautó gyár. Sokáig úgy gondoltuk, hogy az évente gyártott 13,5 ezer Ikarus majd kihúz bennün­ket a bajból, a buszokért, s a személygépkocsikhoz gyár­tott szerelvényeinkért, ka­punk annyi autót külföldről, hogy valamennyi igényt ké­pesek leszünk majd kielégí­teni a behozott Ladákból, Skodákból és egyéb már­kákból. Való igaz, az évi 8 ezer Ikarusért a Szovjetunió­tól kapunk gépkocsit, de nem eleget. A másik nagy buszvásárlónktól, az NDK- tól — ahová 2 ezer Ikarust szállítunk — Trabanthoz és Wartburghoz juthatunk, rangját növeli, hogy a Szé­chenyi István Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola innen bocsátja szárnyra év­ről évre növendékeit. így érthető az is, hogy az igaz­ságügyi és órvosszakértői műszaki iroda sem akármi­lyen : nyugati szakemberek járnak, ha nem is csodájára, de mindenképp partneri konzultációira járható — kisebb szennye­zéssel járható — út tehát szinte kínálja magát: keve­sebb fogyasztás és persze, korszerűbb gépjárműtechni­ka, az ólomadalék elhagyá­sa és „természetesen” diesel­lel való üzemelés. E környe­zetvédelmi képletet szemlél­ve máris a legkézenfekvőbb­nek tűnő kérdést kezdték fe­szegetni a tanácskozás részt­vevői: ha ez így van, akkor nálunk miért nem árulnak — ne adj isten, miért nem gyártanak — kisfogyasztású, minden igénynek éltechnoló­giával megfelelő személy­autót? Miért kell évekig várni egy aucókiutalásra ak­kor, amikor itthon személy­gépkocsijaink átlagéletkora meghaladja a 9 évet — Nyu- gat-Európában általában 2 évenként cserél autót a tu­lajdonos — hiszen ezt már nemcsak kényelmi szempon­tok indokolnák, de komoly környezetvédelmi érvek is támogatnák? márpedig a kétütemű moto­rok csillaga napjainkban le­áldozóban van. E két márka előállítója is azt tervezi, hogy a kilencvenes évek ele­jén átáll a négyütemű mo­torok beszerelésére. Addig pedig továbbra is jön a két­ütemű, amelynek környezet- szennyező paramétereit mindannyiunknak tapaszta­latból kell ismerni. A sze­relvények gyártása nem rossz üzlet, ám a Bakony gyára a Lada vételárának alig 2 százalékát állítja elő különböző szerkezeti elemek formájában, ez pedig a Szov­jetunióban gyártott személy- gépkocsik sorsába túl nagy beleszólásra nem jogosít fel. Azok akik a gépjármű-for­századba? galmat prognosztizálják, már a kilencvenes évek vé­génél tartanak. Hogy mit hoz a jövő a gépjárműgyár­tásban — különösképp a személyautó előállításában — erről Taba Miklós, az Ipari Minisztérium főtaná­csosa próbált képet rajzolni. Napi aktualitással kezdte; a világsajtóba valósággal be­robbant a hír: a Suzuki gyár magyarországi össze­szerelő üzemet létesít. Nos, a hír lehet igaz. De lehet az is, hogy nem sikerül megál­lapodni a japánokkal, min­den esetre mintha a felkelő Nap országában optimistáb­bak lennének a tárgyaló partnerek. A főtanácsos is­mertette a megegyezés alá­írásának akadályait és a fenntartásait el kellett fo­gadni. Lehet, hogy közös ne­vezőre jutnak majd a part­nerek, hiszen az igény ma már olyan szorongató, hogy nem nagyon lehet előle ki­térni. Ami az*, összeszerelő üzem létesítését illeti, a gépkocsihoz itthon az érték 15 százalékát tennénk hozzá, s ez mindenképp biztató perspektívával kecsegtetné a jövendő autótulajdonoso­kat. De ha téma, milyen iám* 7 A Suzuki — ezt ma már minden volánforgató tudja — kisfogyasztású is, korsze­rű is, ám a környezetvédők mégsem dörzsölhetik elége­detten a kezüket akkor sem, ha az üzlet létrejön. Hiszen a napjainkban vásárolt két­ütemű személygépkocsik, Barkasok, no meg a nagyfo­gyasztású négyüteműek még az évezred végén is megha­tározói lehetnek a légszeny- nyezés és a zajszint paramé­tereinek. De legalább a jövő már elősejlik a kipufogógá­zok füstjéből. Egyetlen dol­got azonban semmiképp nem szabad elfelejteni: nevezete­sen azt, hogy a kétségtelen jószándékot és a ma már vi­lágos koncepciót olyan kö­rülmények között kell meg­valósítani, amikor a forint­nak is szűkében vagyunk, ám méginkább az autópiac bevett fizetési eszközének, a konvertibilis valutának. Palágyi Béla Ami van, a* szennyez Azt már tudjuk, miért nincs Sza kszö vetkezeti bizottság a TOT-ban — A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának Elnök­sége mellett szakszövetkeze­ti bizottság alakult. A bi­zottság áttekintette a szak- szfövekezetek gazdálkodását. Megállapította, hogy e ter­melési struktúra főbb ará­nyai már korábban kialakul­tak, s azokban alapvető vál­tozás nem mutatkozik. Erő­sen növekszik viszont az alaptevékenységen kívüli munka ebben a szövetkeze­ti körben is, jeléül annak; a gazdák a kiegészítő tevé­kenység fölkarolásától is remélik a jövedelmezőség javulását. A szakszövetke­zetekben képződő nyereség (Folytatás az 1. oldalról) aki meggondolta magát, leg­később december 15-ig ke­resse fel Szolnokon a Po6ta melletti ügyfélszolgálati iro­dát, hallottuk a tájékoztatón (Beloiannisz út 14.), ahol részletes felvilágosítást kap­hat. Kedvező válasz esetén legkésőbb december 31-ig nekik is jó lesz fizetniük az összeget, mert a kötvény ka­mata csak ebben az esetben nem lesz adóköteles. Lakáscseréknél viszont, hogy mikor kap a másik otthonába is készüléket a döntő része, több mint 90 százaléka ezekből a kiegé­szítő munkákból szárma­zik. A szakemberek szerint ezek az üzemek azért is tö­rekszenek termelési szerke­zetük ilyen irányú módosí­tására, mert a növényter­mesztés számos helyen vesz­teséges, az állattenyésztés pedig csak nagyon szolid hasznot hoz. A szakszövet­kezetek állóeszközállománya az elmúlt években számotte­vően gyarapodott. Az egy hektár termőterületre jutó állóeszközök értéke a szak- szövetkezetek közös gazda­ságaiban megközelíti a 45 ezer forintot. jegyző: az elsősorban attól függ, hogy az új helyen mi­lyenek a műszaki feltételek. A közületek pedig — mint tegnap megtudtuk — két feltétel közül választhat­nak. Az egyik, hogy 100 ezer forintért telefonkötvényt vá­sárolnak, amely után a je­lenleg érvényben lévő 90 ezer forint beruházási hoz­zájárulás felét fizetik. A má­sik lehetőség az, hogy köt­vényvásárlás nélkül befize­tik a beruházási hozzájáru­lás teljes összegét, azaz 90 ezer forintot. D. S*. M. Vietnami vendég Fegyverneken Az őszi, szolidaritási ak­ciósorozat megyei eseménye­ként tegnap délelőtt Szol­nokra érkezett Vu Hoan, a Vi­etnami Szocialista Köztársa­ság magyarországi nagykö­vetségének másodtitkára, akit a népfront Ságvári körúti székházában Tóth La­jos, a HNF megyei titkár- helyettese fogadott. Rövid megbeszélésükön a vendég tájékozódott megyénk gaz­dasági, társadalmi helyzeté­ről, majd Fegyvernekre uta­zott. Itt Baunok Béla tanács­elnök tájékoztatta őt a köz­ség életéről, ezt követően Vu Hoan megtekintette a helytörténeti kiállítást, illet­ve ellátogatott a Vörös Csil­lag Tsz konzervüzemébe is. A másodtitkár fegyverneki látogatása a községi pártbi­zottság tanácskozótermében tartott eszmecserével fejező­dött be. MlnillMlMS kínálat Interker-bürze Hétfőn az Ipari Reklám és Propaganda Vállalat Rákó­czi úti bemutatóházában Inter ker-börze kezdődött. Ezúttal 120 vállalat kínálja megvételre feleslegessé vált alapanyagait, gépeit, beren­dezéseit. A legutóbbi alka­lommá]!. több, összegen 2,2 milliárd forint értékben ajánlják fel készleteiket a résztvevő vállalatok. Folytatódik a telefonkötvények vásárlása

Next

/
Oldalképek
Tartalom