Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-12 / 240. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. OKTÓBER 12. Kádár János és Csao Ce-jang találkozója Pekingben II magyar kormányfő hazaérkezett az NSZK-ból (Folytatás az 1. oldalról) rosok kíséretében szállására, a Tjaojütaj állami vendég­házba indult. Az MSZMP főtitkára Csao Ce-jangnak, a KKP KB megbízott főtitkárának, az Államtanács elnökének meg­hívására érkezett hivatalos, baráti látogatásra Kínába. Csao Ce-jang röviddel az ér­kezés után udvariassági lá-_ togatást tett Kádár Jánosnál. A KKP megbízott főtitkára örömét fejezte ki afölött, hogy az MSZMP főtitkára eleget tett a meghívásnak. Ismerkedés a történelmi Pekinggel, az évezredes kí­nai kultúra ma is látható műemlékeivel — ezzel a programmal kezdte a vasár­napot a Kínai Népköztársa­ság fővárosában Kádár Já­nos. A Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára dél­előtt Peking egyik legjelleg­zetesebb épületegyüttesét, a híres Tienanmen tér arcula­tát évszázadok óta meghatá­rozó téli palotát kereste fel. A Nagy Harmónia Kapujá­tól indulva a császári foga­dótermen át kalauzolták el Kádár Jánost vendéglátói a Csao Ce-jang; Csao Ce-jangnak, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága megbízott főtit­kára pohárköszöntőjében elöljábóban magyarországi látogatásáról szólott, elmond­ta. «Jiogy látogatása során őszinte, nyílt és szívélyes eszmecserét folytatott iK^dár Jánossal és más magyar párt- és állami vezetővel a közös érdeklődésre számot tartó kérdésekről, ami szép és felejthetetlen benyomást tett rá. Majd így folytatta: Kádár elvtárs a kinai nép jól ismert és nagyrabecsült barátja, aki már az ötve­nes években kétszer is járt Kínában. Mostani látogatása alkalmat nyújt arra. hogy egyrészt személyesen győ­ződhessen meg azokról a változásokról, amelyek az azóta eltelt 30 esztendőben végbementek hazánkban, másrészt, hogy folytassuk a Budapesten megkezdett rendkívül hasznos eszmecse­réinket. Bizonyosak vagyunk abban, hogy Kádár elvtárs­nak ez a történelmi jelen­tőségű látogatása újabb nagy lendületet ad a párt­Kádór János: Kádár János elöljáróban köszönetét mondott vendég­látóinak a szívélyes fogadta­tásért, majd arról szólt, hogy három évtizeddel ezelőtti lá­togatása óta mind Magyar- országon, mind Kínában megerősödött a szocialista rendszer, és a nép — pártja vezetésével — mindkét or­szágban eredményesen ol­dotta meg az új társadalom építésének történelmi fel­adatait. A magyar—kínai kapcso­latok — az időleges vissza­esés szakasza után — ismét átfogják a politikai, a gaz­dasági és a társadalmi élet szinte minden területét, s különösen a legutóbbi idő­szakban gyors ütemben fej­lődtek. Elmondta, Csao Ce-jang- gal való legutóbbi budapesti találkozásuk alkalmával is kifejezésre juttatta, s ezúton is megerősítette abbeli elha­tározottságunkat. hogy a ha­talmas szocialista Kínai Népköztársasággal fenntar­tott. kapcsolataink a magyar külpolitika szilárd, állandó elemét képezik. A szocialista Kína fejlődése nemcsak a kinai nép ügye, hanem a társadalmi haladás minden XVIII. század időmérő re­mekeit őrző óramúzeumba, majd a császári park látvá­nyosságszámba menő érde­kességei közé. A szűk körben elköltött ebéd után ismét a Tienan­men térre indult a gépkocsi­sor: az MSZMP főtitkárát ünnepélyes külsőségek köze­pette fogadták a kínai párt-, és állami vezetők. A legfon­tosabb, felsőszintű tanácsko­zásoknak színhelyéül szolgá­ló Nép Nagy Csarnoka előtt felsorakoztak a szárazföldi, a légi- és a haditengerészeti erők díszegységei, az ár­bocoszlopokon magyar és kínai nemzeti zászlók lobog­tak. Elsőként Csao Ce-jang, a Kínai Komumnista Párt Központi Bizottságának meg­bízott főtitkára, az Államta­nács elnöke köszöntötte az MSZMP főtitkárát. A két po­litikus kézfogása után Csao Ce-jang üdvözölte Kádár János kíséretének tagjait. A magas rangú, megbe­csült vendéget köszöntve el­hangzott a két nép nemzeti himnusza, valamint 21 ágyú­lövés, s ezután a katonai díszalakulat parancsnoka je­lentést tett Kádár Jánosnak, jaink, országaink és népe­ink közötti hagyományos ba­rátság és sokoldalú baráti együttműködési kapcsolatok elmélyítéséhez. A két fél közös erőfeszíté­seinek eredményeként a kí­nai és a magyar párt, a két ország és a népeink közötti baráti viszony új fejlődési szakaszba jutott. Ez igen biztató. Nagyra értékeljük a kínai—magyar barátságot, és szilárd meggyőződésünk, hogy ez a barátság nem­csak országaink szocialista épitésének és reformügyé­nek, hanem a világbéke vé­delmének is javára válik. Baráti együttműködésünk szakadatlan fejlesztése pár­tunk és kormányunk tánto­ríthatatlan politikája. Ezután többek 'között a kínai reformról beszélt, ar­ról, hogy ez a reform Kíná­ban később kezdődött el, mint Magyarországon. A Kí­nai Kommunista Párt küszö­bön álló XIII. kongresszusa összegezni fogja az elmúlt 9 év gyakorlatának tapaszta­latait, meg fogja határozni hívének, a világbéke meg­védéséért és megtartásáért küzdő minden erőnek is alapvető érdeke. Ezután töb­bek között így folytatta: Kínai barátaink tudják, van nem kevés napi gon­dunk, mégis elmondhatom, hogy legutóbbi kínai látoga­tásom óta népünk a Magyar Szocialista Munkáspárt, ve­zetésével jelentős eredmé­nyeket ért el a szocialista társadalom építésében. Or­szágunkban szilárd a népha­talom. Pártunk valamennyi társadalmi erővel szövetség­ben, a lakosság támogatásá­val valósítja meg. _politiká- ját. A szocialista nemzeti egység erősítésén állandóan fáradozunk, mert ez a leg­főbb biztosítéka annak, hogy leküzdjük nehézségeinket, amelyek ma elsősorban a gazdasági szférában jelent­keznek. Pártunk és kormányunk közelmúltban hozott fontos döntései arra irányulnak, a gazdasági-társadalmi kibon­takozás programja azt szol­gálja, hogy szocialista tár­sadalmi céljainkkal össz­hangban álló gazdasági esz­közök alkalmazásával ke­ressünk kiutat mostani ne­aki Csao Ce-jang társaságá­ban ellépett a sorfal előtt, s főhajtással tisztelgett a csa­patzászlónak. Dal, tánc, csengő gyermekhangok vet­ték át a „főszerepet”, ami­kor pekingi úttörők színes csoportjai előtt vezetett az MSZMP főtitkárának útja a tér egy pontja felé. Itt ma­gyar honfitársak népes cso­portja, a magyar nagykövet­ség, a pekingi magyar koló­nia képviselői köszöntötték Kádár Jánost. A protokoll szűkre szabott idejéből még tellett pár kézfogásra, majd Kádár János és Csao Ce- jang végignézte a tisztelgő alakulatok díszmenetét. Vendég és vendéglátó az esti órákban ismét találko­zott: Csao Ce-jang díszva­csorát adott az MSZMP fő­titkárának tiszteletére a Nép- Nagy Csarnoka nyugati nagytermében. A vacsorán Csao Ce-jang és Kádár János mondott po­hárköszöntőt. Az MSZMP főtitkárának tervezett programja szerint hétfőn plenáris megbeszélé­sek kezdődnek a magyar és a kínai tárgyalócsoport kö­zött. a következő időszakra a gaz­dasági építésnek, valamint a gazdaságirányítási és a po­litikai rendszer reformjának alapelveit. Csao Ce-jang így folytat­ta: Országunk jelenleg a szocilizmusnak csak a kez­deti szakaszában van. Ebből az alapvető felismerésből kell kiindulnunk. amikor döntéseket hozunk és irány­vonalat dolgozunk ki. A kongresszuson a „forradal­masítás, a fiatalítás, a mű­veltség és a szakképzettség” elveinek megfelelően fogjuk megválasztani az új központi vezető szerveket. Ezzel új lépést teszünk előre a fiata­lítás útján annak érdeké­ben, hogy továbbra is bizto­sítsuk politikánk stabilitását és folyamatosságát. Egyszó­val, ez a reform és nyitás átfogó meggyorsításának kongresszusa lesz. amely ga­rantálni fogja országunk to­vábbhaladását a kínai sajá­tosságokat viselő szocializ­mus útján. Végül Csao Ce-jang kül­politikai kérdésekről beszélt. hézségeinktől. A külgazdasá­gi helyzet bennünket hátrá­nyosan érintő változásaival és termelőmunkánk gyenge­ségeivel kell most szembe­néznünk. Gondjainkra olyan megoldást kívánunk találni, amely kifejezi szocialista társadalmunk elvitathatat­lan előnyeit, megfelel a gaz­dasági törvényszerűségek­nek, s érvényesíti az ész­szerű, hatékony gazdálkodás követelményeit. Meggyőződé­sünk, hogy a reform útját járó Kínai Népköztársaság­gal folytatott tapasztalatcse­re és együttműködés haszno­san hozzá tud járulni saját feladataink megoldásához. Ezután az MSZMP főtit­kára arról szólt, hogy nagy elismeréssel adózunk azok­nak az erőfeszítéseknek!, amelyeket a kínai nép kom­munista pártjának vezetésé­vel az ország felvirágoztatá­sa érdekében tesz. Szeretném kifejezésre juttatni, hogy nagyra értékeljük azt a poli­tikai eltökéltséget és bátor­ságot. amellyel pártjuk és országuk vezetői egy évtize­de szembenéznek a kiala­kult helyzettel, s meghatá­rozták a továbbhaladás út­ját. November 29. Népszavazás Lengyelországban A lengyel népfront, a PRON javaslatára a lengyel parlament, a Szejm szom­bati ülésén, ahol a gazdasá­gi reform második szaka­szának előterjesztését vitat­ták meg, első olvasásiban határozattervezetet . foga­dott el népszavazás kiírásá­ról ez év november 29-ére. A lengyel választó polgá­roknak arról kelj dönteni­ük, hogy milyen ütemben, milyen távon képzelik el a reformintézkedések meg­valósítását; támogatják-e azoknak gyors — és ennek megfelelően a lakosságot je­lentősen megterhelő — be­vezetését, vagy pedig in­kább a lassabb, több évre elhúzódó, viszont a jelenle­gi kedvezőtlen gazdasági és belpiaci hélyzetet konzer­váló megoldás mellett van­nak-e? Ez lesz az első alkalom, hogy Lengyelországban ezen az úton kérik ki a társa­dalom véleményét. Az or­szágos refendum lehetősége ez év májusa1 óta létezik. A PRON javaslatát támogatá­sáról biztosította a LEMP Köziponti Bizottsága, a parlamentben képviselt sző- . vetséges pártok képviselői is. Sri Lanka Heves harcok Ádáz csatákat vívtak egy­mással a hétvégén az indiai katonák és a tamil fegyve­resek Sri Lanka északi né- szén. Katonai források köz­lése szerint a tamil Eelam felszabadító tigrisei (LTTE) nevű csoport mintegy 120 embert veszített a harcok­ban. Indiai részről a vesz­teség hat halott és tizenki­lenc sebesült. A fegyveres összecsapások tehát immär nem a szingaléz kormány­csapatok és a tamil gerilla­egységek között folynak, hanem az utóbbiak és az indiai békeerők között. MOSZKVA Tengizi ügyeletet tart is­mét a Moszkvai Rádió ma­gyar szerkesztősége, az ott dolgozó magyar szakembe­rek hozzátartozói, kollégái, illetve ismerősed részére. Október 14-én és 15-én (szerdán és csütörtökön) reggel 7 órától déli 12 óráig tartanak telefonügyeletet Moszkvában, amelyet az érdeklődők a 233-73-16-os számon hívhatnak. A mag­nószalagra diktált' üzenete­ket azonnal továbbítják a címzetteknek Tengizbe. WASHINGTON Hivatalosan is bejelentette igényét a Demokrata Párt elnökjelöltségére Jesse Jackson, az úgynevezett szi­várvány-koalíció vezetője, az amerikai polgárjogi mozga­lom ismert személyisége. PEKING ötven külföldi állampol­gár is tevőlegesen részt vett a tibeti fővárosban október 1-jén lezajlott zavargások­ban — közölte vasárnap az Űj Kína hírügynökség. HANOI Novemberben újabb egy­ségeket vonnak ki a Kam­bodzsában harcoló vietnami önkéntesek közül — jelen­tette be vasárnap a kam­bodzsai, illetve a vietnami honvédelmi minisztérium. LIMA Francois Mitterrand fran­cia elnök szombaton dél- amerikai kőrútjának utolsó állomására, Peruba érke­zett. Mitterrand a kétolda­lú kapcsolatokról, a nemzet­közi pclitikai és gazdasági helyzetről, ezen belül első­sorban az adóssághelyzetről tárgyal vendéglátóival. (Folytatás az 1. oldalról) zánkban élő nemzetiségeket becsüljük meg, hanem ön­magunkat >s. Ez tehát poli­tikánk elvi, tartós eleme — mondotta egyebek között. Grósz Károly, a Minisz­tertanács elnöke — aki Helmut Kohl-nak, a Német Szövetségi Köztársaság szö­vetségi kancellárjának meg­hívására látogatást tett az NSZK-ban — szombaton ér­kezett haza Budapestre. Kí­séretében volt Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság elnöke. Kovács László külügymi­niszter-helyettes, Bartha Fe­renc, a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági Kap­csolatok Titkárságának ve­zetője, Fekete János, a Ma­gyar Nemzeti Bank első el­nökhelyettese és Horváth István, hazánk bonni nagy­követe, aki állomáshelyén maradt. Grósz Károly fogadtatásá­ra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Várkonyi Péter külügy­miniszter, valamjnt Horst Meine ke, a Német Szövetsé­gi Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Grósz Károly NSZK-beli látogatásáról hazatérőben a különgép fedélzetén nyilat­kozatot adott a Magyar Távirati Iroda és a Vasárna­pi Hírek különtudósítóinak. Űtjának eredményeit össze­foglalva elöljáróban azt ÚJ kormányfő, új feladatok, új találkozá­sok — e három vonás jel­lemezte Grósz Károly NSZK-beli látogatását. S a kérdés most nyilvánvalóan így hangzik: miként illesz­kedik be ez a négynapos tárgyalássorozat abba a megújulási programba, amelynek az ország nekivág, és amelynek megvalósításá­ban nagy szerepet játszik miniszterelnökünk. Elöl­járóban leszögezhetjük, hogy ez az utazás nagyon tanulságos volt éppen most, s a küldöttség élményeit két szó jellemzi: rokonszenv és biztatás. Ezzel találko­zott az NSZK-ban . Rendkívül barátságos volt a fogadtatás, és nem az egyébként is kötelező formalitások — katonai dí­szelgőé* ünnepi vacsorák — nyomták rá bélyegüket, ha­nem a hol komoly, hol könnyed emberi hang az őszinteség. Nemcsak el­mondta mindenki — párt­állásra való tekintét nélkül —, hogy nagy figyelemmel kísérik a magyar fejlemé­nyeket, és (talán nem telje­sen ideillő szóval kifejezve) drukkolnak nekünk, s lát­szott, hogy így is éreznek. Magyarországban — és ez a szemlélet nem mától da­tálódik, jó egy évtizedre te­kint vissza — fontos és új európai-társadalmi jelen­séget látnak: kifelé nyitott­ság, amely mind erősebben ösztönzi a kapcsolatterem­tést, befelé pedig olyan politika, amely a gazdaság­nak is, az egyes emberek­nek is minél nagyobb moz­gásterét kíván biztosítani. A látogatásnak nemcsak barátságos gesztusok kölcsö­nöztek jó hangulatot, hanem a kézzelfogható eredmé­nyek is. Szóljunk minde­nekelőtt az egymilliárd márkás kölcsönszerződés­ről, amely egyértelműen az NSZK támogatási szándé­kának tekinthető: hozzá akarnak járulni megújulási programunknak (és ezzel az új miniszterelnök munkájá­nak) a sikeréhez E jószán­dék azonban nem változtat egy kemény tényen: bank kötött szerződést bankkal, és a bizalom mellett, — mely szerint fel tudjuk hangsúlyozta, hogy nagy je­lentőséget tulajdonít minden olyan magas szintű párbe­szédnek, amely nemzetközi kapcsolataink elmélyítésére irányul. Ebbe a sorba illesz­kedik, ekként értékelendő a most zárult, eredményessé­gét tekintve kiemelkedő program^. A Bonnban aláírt megál­lapodások minőségileg új szakaszt nyitnak a két or­szág kapcsolaterendszerének történetében. Ám nemcsak ebben, s talán nem is első­sorban ebben látom az ered­ményesség fő tényezőit — mondta. — Hanem minde­nekelőtt a megbeszéléseink szellemisége ragadott meg. Ennek kapcsán szeretném mély meggyőződésemet, kife- lyezni: vendéglátóinknak a konstruktív együttműködést elősegítő magatartása, kö­rültekintő szervezőmunkája, s a hazánk iránt az út során mindenütt, tapasztalt élénk, őszinte érdeklődés, figyel­messég azt mutatta, hogy vi­szonyunkra az egyenrangú­ság jellemző. Sehol nem éreztették azt a partnerek, hogy kisebb ország vagyunk, mint az NSZK, vagy cseké­lyebb a teljesítőképességünk és gazdasági gondokkal küz­dünk. A legfontosabb ered­mény tehát ebben az értékes, egymás megbecsülésén ala­puló egyenrangúságban lá­tom. Erre a szellemiségre építve még sok, a mostani­akhoz hasonlóan kölcsönö­sen előnyös megállapodás születhet a jövőben. majd céltudatosan használ­ni a p>énzt, — ott rejlik az a határozott reményük, igényük, hogy a nyugat­német vállalatok is profitál­janak majd az ebből szár­mazó lehetőségekből, a meg­újult magyar iparral szapo­rodó kooperációk során. A tudományos kutatási és műszaki egyezmény, ame­lyet pedig ugyancsak most írtak alá Bonnban, kereted nyújt ahhoz, hogy gyorsabb fejlődésnek indulhasson a magyar technológiai szer­kezet. Es még egy megálla­podásról : kölcsönösen kul­turális és tájékoztató inté­zeteket állítunk fel és ez nemcsak annak a bizonyos egymás megismerésének módja, egyben növeld Ma­gyarország jó hírét. Nem kívánunk elzárkózni, szíve­sen látjuk a más 'társadal­mi rendszerekhez tartozó államok jó értelemben vett propagandáját, tájékozta­tását életükről. Mint ahogy mi is meg akarjuk mutatni magunkat másutt. Az Igen szoros időbeosztást követelő tár­gyalás fő tanulsága a hely­színen járt krónikás úgy vonhatná meg, hogy a part­nerek nem érzelgős szemé­lyek,, hanem racionálisan gondolkodó politikusok és ha ilyen hangsúlyozottan barátságosak és együt&nűr1 ködösre készek, ez azt je­lenti, hogy a jövőre vonat­kozóan is látnak fantáziát Magyarországban:. Felté­telezik, hogy le tudjuk gyűr­ni nehézségeinket. A ta­pasztaltaknak azonban van még egy tanulsága: Ma­gyarország és az NSZK kap­csolatai nem függetlenek a világhelyzettől, csak akkor fejlődhetnek kellő haté­konysággal, ha kedvezőek a nemzetközi körülmények. S ez most így. van: a nagyha­talmak javuló, italán éppen­séggel megújuló viszonya lehetővé teszi, meg is kí­vánja, hogy a kisebb or­szágok is új alapokra he­lyezzék együttműködésükét Erejükhöz mérten járulja­nak hozzá a nemzetközi légkör javításához. Ez a négy nap megmutatta: Bu­dapest és Bonn kész ezt a hivatást teljesíteni. " Tatár Imre A népeink közötti baráti viszony új fejlődési szakaszba lépett Egyuttmukodesunk hasznosan járul hozzá feladataink megoldásához Budapest—Bonn Rokonszenv és üzlet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom