Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-24 / 251. szám
1987. OKTÓBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 XX-es gépkocsik új telephelye A Főtaxi Szolnok megyei kirendeltsége tíz évvel ezelőtt a Coopturisttal együtt kezdte meg az XX-es kocsik kölcsönzését. Szeptember elsejétől külön váltak és a Főtaxi Szolnokon az Üttörő utcában a benzinkút mellett egy új telephelyet alakított ki, ahol mintegy negyven gépkocsi val rendelkeznek. A Lada 1200-as, 1600-as mellett a Barkasok különböző változatai is kölcsönözhetők (Fotó: — nzs —) Négyszemközt a vb-titkórral Kunhegyesen Van, aki szidja, van, aki áldja Évtizedek óta ismerjük egymást: ezért véthetünk o hagyományos interjúk szokása ellen, és ne magázód- junk, ha beleegyezel. — Természetesen. — Az egyik főnököd így jellemzett: óriási munkabírású, nagyszerű szervező, szókimondó ember Kiszel Sándor, akit szeretnek Kunhegyesen, ámbár ha lenne olyan cím, hogy a közigazgatás fenegyereke, ezt te kapnád. Szerinted valós az állítás? — Valami lehet benne, mert az ellenem felhozott vádakat, bejelentéseket véges matematikai ismereteim miatt már évek óta nem számolom. Még a töredékét sem óhajtom idézni: nem mintha szemérmes lennék, inkább helyszűke miatt, mert akkor a beszélgetés minden bizonnyal kisregénnyé bővülne. Az viszont tény, ezek a kisebb-nagyobb vétkek mindig úgy zárultak, hogy a 25 évnyi kunhegyesi vébé-titkárságom alatt fegyelmit egyet sem kaptam. Nem mondom, letolást igen. dehát ehhez egy tanácsi dolgozónak illik hozzászokni. — Miből adódik ez a sok — hogy finoman fogalmazzam — súrlódás? — Magam se tudom, melyik ősöm lehetett efféle sorból kilógó, mert az apám. meg a többi elődöm szolid földművesként túrta a földet. A férfiszabó szakma elsajátítása utón 1951-ben kerültem a járási tanácshoz, miután ideális kádernek minősítettek. Hogy mi mindenhez lehettem ideális, azt most ng bogozzuk, de az tény: az első komoly elmarasztalásra nem kellett sokat várnom. Már vébé-tit- kárként igyekeztem megváltani a világot és az akkor épülő kunhegyesi vízvezetékhálózathoz csöveket vettem. Ez akkor főbenjáró vétségnek számított, hiszen ezekben az években ilyesmit csak a téeszeken keresztül lehetett intézni. Elég az hozzá. nekünk ez enélkül sikerült, hivatalosan kifizette a tanács az árát, négy kutat rákapcsoltunk a hálózatra, szóval elkezdődött a vízműbázis kialakítása. Az előírások megszegéséért a sárga földig lehordták, bár a dicséret sem maradt el. Pontosan öt év múlva kaptam meg: látod Sanyikám, mégis jó, hogy akkor belevágtál, így az egyik járási vezető. Az, hogy mennyire volt jó. én ezt akkor pontosan éreztem a bőrömön. — Mi volt a legnehezebb ebben a negyedszázadban? — Az, hogy ide-oda irányítottak bennünket, úgy. hogy alig győztünk alkalmazkodni az újabb meg újabb főnökökhöz. Soroljam? Kunhegyesi járás, törökszentmiklósi, szolnoki járás és most a másodfokú elbírálás Kisújszálláshoz tartozik. De csak tanácsi vonalon. Mert akinek a bíróságon akad dolga, az Karcagra utazik, ha a földhivataltól óhajt kicsikarni valamit. Törökszentmiklós a cél. a szakorvosok megint Karcagon találhatók, de akad lakónk, aki a kis földje miatt Füredre utazik, az úttörőcsapat vezetőivel pedig Kisújszálláson értekeznek. Tudtad követni? Jó mi? — így elmondva tényleg bonyolult, dehát a lakosság zömének az ügyét helyben intézitek a tanácsnál. Ehhez milyen a dolgozók felkészültsége? — Jó közepes: a jelenlegi helyzetünknek megfelelő. Huszonötén vagyunk és abból tizenhat nő. Lelkiismeretesek ezek az asszonykák, akik egyúttal édesanyák is. Éppen ezért jaj nekem, ha kopogtatnak a prüszkölős hónapok: azt se tudom, miképpen helyettesítsük a hiányzókat, hogy menjen is. meg haladjon is az ügyintézés. — Erről jut eszembe: úgy tudom, az apparátus felkészítéséért is a vb-titkár felel. Meg még miért? — Találó hasonlattal élve az égzengéstől a földrengésig mindenért. Reggelente megnézem: bejött-e mindenki, aláírta-e a jelenléti ívet. mert az adminisztráció mindenek előtt! Azután belevetem magam az aktahalomba, ha a telefonhívások engedik. Ellenjegyzem a számlákat, mindet alaposan átnézem, mert ha kettő kimarad belőlük. megbocsáthatatlan a bűn. Nem beszélve arról, hogy a panaszosokat is meg kell hallgatni. — Mennyi a hivatali időd? — Kötetlen: reggel fél nyolc körül benn vagyok, ámbár a hazatérés bizonytalan. Hét, fél nyolc, mire odajutok. — A türelem velejárója-e a hivatásnak? — Annak kell lenni még ahhoz is, aki hasfájás ellen keres fel. Bár néha azért kiborulok: a nyáron is elcsenték a kétmillió forintért vett tűzoltókocsit. — Micsoda? — Ügy, ahogy mondom: elvitték babot locsolni. — Nem ment rossz helyre a víz! — Más is azt vallotta, de én még a csillagokat is emlegettem. Először is nem erre vettük ezt a masinát, aztán ha már egy fél holdat meglocsoltak, illett volna a többit is, hiszen száznál is többen termelik ezt a szókimondó növényt. Szóval akad morognivaló is. — Elégedett ember vagy? — Soha. bár két infarktus után az lehetnék, tanácsolta az orvosom. — Mire vagy büszke? — A község sportjára, az ivóvízrendszerre. iskoláira, az úttörőéletre, a művelődési centrumra, az egészségügyi ellátásra, a munkahelyekre. Arra, hogy 5 ezer 400 embernek ad Kunhegyes ma kenyeret, és ezek egy része bejáró. — Mi az, ami nem tetszik? — Legalább ugyanennyi. A település és a peremrészek tisztasága, az, hogy szétszórtak a jelentős beruházásaink, nincs egy mutatós vendéglőnk, a boltok zöme falusi jellegű. Soroljam még? — Elismeréseid? — Nem sokkal dicsekedhetek, bár nem is ez a lényeg. Kiváló Dolgozó kitüntetést adott — a vízügy. A Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát — a honvédség, a tanács meg főleg mostanában sok jutalmat, fizetésemelést. Az emberektől meg olykor jó szót kapok. — Megérte ez a pár évtized? — Igen, hiszem, ezért élek. Az őszinteséghez hozzátartozik, hogy jó néhányszor itt akartam hagyni az egészet: elmenni városba, nyugod- tabb. kényelmesebb helyre. Azután aludtam rá egyet, és mindig maradtam. Azért, mert az itteniek közül valónak érzem magam, akik ió része valamiért biztosan szid, a másik meg áld. Valószínű. egyik tábornak sincsen igaza, hiszen sem szent, sem ördög pem vagyok. Csak egy lassanként már a nyugdíj felé iparkodó vébé- titkár, akit még a beosztása sem tudott eddig illően meg- komolyítani. No, majd ezután, hiszen mindig későn érő típusnak tartottak. D. Szabó Miklós Szeretet bankja fl megyii tanácsnál Közalkalmazottak vetélkedője Tegnap délelőtt a Közalkalmazottak Szakszervezete Megyei Titkársága és a Szolnok Megyei Tanács végrehajtó bizottsága szervezésében tanácsi dolgozók részére szakmai vetélkedőt tartottak a megyei tanács dísztermében. A nagy októberi szocialista forradalom közelgő 70. évfordulója tiszteletére rendezett eseményen a területi középdöntőkön legjobbnak bizonyult tíz csapat mérte össze tudását. A résztvevők a munkájukkal is kapcsolatos aktuális szakmai kérdések és az évfordulóra vonatkozó történelmi, művészeti feladatok megválaszolásánál alapos felkészültségről adtak számot. A legjobb teljesítményt a törökszentmiklósi hármas, nyújtotta a megyei tanács csapata második lett, a harmadik helyen a karcagiak végeztek. Szerződéses patikák A gyógyszertérítési díjak tervezett emelése volt az egyik fő témája Szombathelyen a gyógyszertári központok vezetőinek pénteken véget ért kétnapos országos értekezletén. A tanácskozáson elhangzott, hogy a jelenlegi térítési rendszert számos kritika érte, nem különben sokan bírálják a gyógyszer- forgalmazás rendjét is. Ennek felülvizsgálatára, már lépéseket tettek. Visszatérő téma szakmai körökben a gyógyszertárak működési rendje. Elképzelhető, hogy az alaptevékenységet, tehát a gyógyszerforgalmazást a közeljövőben kiegészítik. így például egyes kozmetikumok is kaphatók lesznek a patikákban. S miért ne lenne megengedhető — vetik fel a szakemberek —, hogy kisebb. főleg a veszteséges gyógyszertárakat bérbe vagy tulajdonba adják magánszemélyeknek, természetesen gyógyszerészeknek. Erre valószínűleg lehetőséget is adnak a közeljövőben készülő új jogszabályok. Az értekezleten hangsúlyozták, hogy a közeljövőben várható intézkedések, így például a térítési díjak emelése is csak átmeneti megoldásnak tekinthető. de szükség van rá. ezzel is szeretnék befolyásolni a gyógyszerfelhasználást, ami esetenként indokolatlan lakossági készletezést is jelent. gy megyünk el egymás mellett, mint két ismeretlen — mondja a régesrégi nóta, s az embernek mégis, mintha az utóbbi években jutna leginkább eszébe a sokat kifejező dalszöveg. Futunk a magunk dolgai után, bezárkózunk a magunk világába, s egyre mogorvábban tiltakozunk ha zavarnak ebben bennünket. Már nem divat a rokonságot látogatni — legfeljebb nagy, esztendős ünnepeken — nem gyűjtünk magunk köré barátokat, akikkel eltölthetünk kis szabad időt, akikkel együtt kirándulásra, színházba, erre-ar- ra mentünk valaha. Élünk magunknak. Ez persze nem jó, mert a magány, az egyedüllét, vagy a szoros, családi bezárkózás megfoszt bennünket valamitől. A közös öröm. a gondtalan együttlét, a barátkozás szép érzéseitől, pedig, az ember ugyebár társas lény? Közben, a magunk módján és lehetőségeink között tiltakozunk is a társtalanság, a közösség kirekesztése ellen. Nem mindig sikerrel. Ügy tűnik, a szolnoki MÁV Kórház- és Rendelőintézetben a Vöröskereszt alapszervezetnek életrevaló kezdeményezése született, ami röpke félév alatt már bizonyított egy keveset (nem is keveset). Azt pontosan, hogy értelmes együttlétet, apró, baráti segítséget, kis kollektív összefogást lehet remélni egymástól, — ha okosan, az emberek önkéntes összefogására bízzuk a dolgokat. A vöröskeresztesek nem maguk találták ki, csak folytatják egy világszerte élő mozgalom (mozgalom?) tapasztalatait, s megpróbálják egy kórházi közösségre, egy emberbarát szervezet tagságára adaptálni, ók Szeretet Banknak nevezték el, a fővárosban az Almássy téri szabadidő központban Szívesség Banknak hívják, az NSZK-ban és Japánban is Szívesség Bank a neve. Mindenütt különböző nemű, és foglalkozású emberek megalapítói ennek a banknak, olyanok, akik önkéntesen azt vállalják, hogy az élet mindennapos kis gondjaiban szívességből segítenek társuknak. A bank nem szervezet, nincsenek irányítói és nincs működési szabályzata sem, csupán egy „Nagykönyve” amelybe a csatlakozni kívánók beírják nevüket, s leírják azt is, mit segítenének környezetükben. Hatalmas ez a Nagykönyv a MÁV Kórházban. Egyelőre negyven oldalán található név, — orvosoké, egészség- ügyi dolgozóké, s mellette a bejegyzések: „hajvágást, festést vállalok — s jó lenne, ha ügyeletem ideje alatv valaki vigyázna beteg édesanyámra" — bevásárolnék betegség idején, — nekem jó lenne egy madárkalicka” — „idegen nyelvet tanulót korrepetálnék, — én egyelőre semmit se kérek” — lakberendezési tanácsokkal tudok szolgálni új otthonba költözőket — jó lenne, ha megtanítana valaki teniszezni” — „kiváltom idős emberek gyógyszereit rendszeresen — szeretnék kapni kinőtt gyermekruhákat” — „diafilmet csinálnék — esetenként gyermekfelügyeletet kérek cserébe”. A Nagy könyv a kezemben, s hallgatom azokat, akik először írták be nevüket lapjaira. Mondják, a világért ne szerepeljen a nevük, csak a jó szándék és az önzetlen társaság az írásban. Ügy érzik, a „bank” jó szárnyakat kaphat a Vöröskereszt szervezetben, s talán az se véletlen, hogy Szolnokon először egy kórházi közösségben talált követésre példát a Szeretet Bank, aminek a nevét — úgy gondolják, mégiscsak ők „újították”. Mert apró szívességekből, parányi emberbaráti segítségekről van szó, — de az adók-kapók emberszere- tetből vizsgáznak, amikor vállalkoznak rá. És nagyon remélik, hogy a Nagykönyv lapjai megtelnek a csatlakozó, megértő vállalkozókkal. Akik — mint már ők negyvenen — általa közelebb kerülnek egymáshoz, s a megértéshez mielőbb egymás megbecsülése, szeretet is párosul majd. Bíznak persze abban is, hogy itt, Szolnok megyében is akadnak követőik, s egy után több bank vizsgázik az életben Szolnok megyében is — szívességből, szeretetből. zért mondja el küldöttük holnap, a Vöröskereszt megyei értekezletén a Szeretet Bank történetét, s buzdítja arra a megye félszázezer vöröskeresztesét, vegyenek egy Nagykönyvet, s önkéntes elhatározásból alapítsák meg a bankot — amelyben a szeretet, a szívesség, a megértés a tőke. Mert az ember társas lény. S. J. Sopronban Tömeges ételmérgezés Tömeges ételmérgezés történt Sopronban. Dr. Várfal- vy Vilmának, a Győr-Sopron megyei Köjál főigazgatójának az MTI tudósítója számára adott tá jékoztatása szerint a szalmonellás fertőzésben megbetegedett óvodás és általános iskolás gyermekek száma pénteken elérte a 418-at. A fertőzés a Fenyő téri általános iskola konyhájáról indult el. Onnan került ki a romlott étel — az eddigi vizsgálatok szerint paprikás csirke vagy vagdalthús —, amelytől megbetegedett az iskola tanulóinak egy része. A fertőzés emellett kiterjedt 14 óvodára is, ahova eljutott az iskola konyháján készült étel. A betegség enyhe lefolyású, csupán hét gyermeket kellett kórházba szállítani, s az ő állapotuk sem súlyos. Az ételmérgezés ügyében folyik a vizsgálat, amelyet sajnos megnehezít az, hogy az iskola konyhájáról eltűritek ételminták, s a fertőzést is későn jelentették a járványügyi szerveknek. Králik János balassagyarmati bognármester egyik legidősebb művelője a régi szakmának. 82 évesen is még javítja a meghibásodott lovaskocsik kerekeit, készíti a faszánkókat és a kapanyeleket. Szakmáját az 1920-as években tanulta meg. A különféle speciális szerszámok, szekercék, gyaluk, facsavar menetmetszők és csapolok százai őrzik műhelyében munkáinak emlékeit. Képünkön: a bognármester lovashintó kerekét javítja (Fotó: Rigó Tibor — KS)
