Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-24 / 251. szám

6

Nemzetközi körkép

1987. OKTÓBER 24.

Észak-lrország

Bátortalan lépések a béke felé

Hz Észak-lrországgal

kapcsolatos brit—ír megállapodás óta eltelt két év jelentős tiltakozásai után, úgy tűnik, hogy az ott élő protestánsok — óvatosan bár, de — keresik a zsákutcából kivezető, tárgyalásos utat. Nem változtak azonban ellenséges érzelmeik az 1985 novemberi megállapodással szemben, amelyről úgy vélik, hogy lazítja kötődésüket Nagy-Británniához, és Írország felé közelíti hazájukat. Ez a megállapodás Írországnak beleszólást enged Eszak-lrország dolgaiba, azon a címen, hogy meg- védhesse a lakosság mintegy 40 százalékát kitevő katolikus közösség érdekeit.

A „vereséget” a protestánsok politikai vezetői, James Molyneaux és Ian Paisley tiszteletes, elismerték az- zal, hogy szeptember közepén tárgylóasztalhoz ültek Tom Kinggel, London északír ügyekei megbízott miniszterével. Az egyezmény aláírása óta mindaddig nem voltak hajlandók találkozni a brit kormány megbízottjával. A megállapodást a helybéli protestánsok úgy tekintették, mint egy olyan folyamat kezdetét, amely katolikusok irányítása alatt álló egyesített Írországhoz vezet. „Ulster nemet mond” — hangzott a jelmondatuk, amikor Margaret Thatcher brit miniszterelnök és akkori ír kollégája, Garret Fitzgerald, aláírták az egyezményt. Később abban reménykedtek, hogy Fitge- rald választási veresége esetleg semmissé teszi az egyezményt, de ez „nem jött be”.

A változásban bizonyára jelentős szerepe volt a nyári „felvonulási idénynek”. A protestánsok nyáron mindig parádés felvonulásokkal demonstrálják hatalmukat a tartományban, az idén azonban a brit—ír egyezmény közvetlen következményeként bevezetett szigorúbb közbiztonsági intézkedések jelentős mértékben csökkentették a protestánsok felvonuláslaiinak „győzelmi’* jellegét, és a Paisley tiszteletes által beharangozott véres összecsapások helyett minden idők legcsöndesebb felvonulásai zajlottak le Eszak-Irországban.

A júniusi választások után Molyneaux és Paisley tiszteletes három fiatal és tehetséges politikus részvételével egy akciócsoportot

alakított azzal a feladattal, hogy összesítsék az „egyszerű” protestánsok véleményét, és dolgozzák ki a továbblépés lehetséges útjait. Az akciócsoport jelentésében sürgette Paisley tiszteletest és Molyneaux-t, hogy előfeltételek nélkül kezdjenek tárgyalásokat London képviselőjével. „Az idő múlik, a helyzet változik” — írták, hozzátéve, hogy a protestánsoknak nem kell

„szégyenkezniük, ha alkalmazkodnak a változó körülményekhez”. Habár a brit—ír egyezménnyel szembeni ellenállás új szakaszát szorgalmazták, elismerték, h°gy a „tiltakozás nem helyettesítheti a politikát. Emellett három lehetséges utat jelöltek meg: Észak-ír- ország vagy teljes mértékben olvadjon be Nagy-Bri- tanniába; vagy egy teljesen független tartományt hozzanak létre; vagy a hatalmat valamilyen módon osszák meg a katolikusokkal.

A protestánsok többsége az utóbbi változatot részesítené előnyben, a másik kev- tőt irreálisnak tekinti, de abban nincs köztük egyetértés, hogy ez a hatalom- megosztás valójában mit is jelentene.

A tartomány legnagyobb katolikus csoportja, a szociáldemokraták és a munkáspártiak szerint a hatalom megosztása nem kevesebbet jelentene, mint a katolikusok garantált szerepét a kormányban. Paisley és Molyneaux határozottan ellenzi ezt, mondván, hogy a hatalom megosztásáról szóló legutóbbi — 1974-es —

egyezmény is megbukott a protestánsok általános

sztrájkja miatt. A két protestáns vezető ragaszkodik ahhoz, hogy a hatalom megosztására csak a brit—ír egyezmény vissszavonása után kerülhet sor, a katolikusok viszont ennek érvénytelenítésébe valószínűleg nem egyeznének bele, márcsak azért sem, mert ők tették a legtöbbet az egyezmény tető alá hozásáért.

fl vita még tart

de az talán- már elmondható, hogy valami történik az északírországi helyzet megoldása érdekében. Ez a folyamat azonban hosszasának ígérkezik, amit az is jelez, hogy Észak-Irország- ból még mindig gyakran érkeznek hírek tüntetésekről.

Madarász György

Terror a

„paradicsomban”

t Wrrl Tamilok Ittál lakott tarillat------- ■■■

I

ndia 42 millió dolláros seeély- ben részesíti Sri Lankát a háborús károk helyreállítására. Az 1985. július 29-én aláírt „Colomból béketerv” amely az ország északi és keleti részein részleges autonómiát javasolt a tamiloknak — mivel azok nem vettek részt annak kidolgozásában távol áll a megvalósulástól Egyre nagyobb méreteket ölt a sri lankai tanil szervezetek egymás közötti véres leszámolása is.

India délkeleti partjaitól 80 km-re helyezkedik el a természeti szépségekben gazdag „paradicsom". a trópust éghajlatú. 65 610 négyzetkilométer területű szigetország Sri Lanka.

15.4 milliós lakosság 72%-a az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó buddhista vallású szlngaléz, 20,'/o-a a dravida nyelvcsaládba tartozó hindu vallású tamil, de mórok és vedda őslakók is élnek az országban

A gyűjtögető őslakókat az i. e. 6. században Eszak-Indiából érkező szingalézek i»ázták le. Az i u. 11. századtól Dél-Indiából bevándorolt tamilok önálló királysága a szingalézeket a sziget dél-nyugati részébe szorította. A portugál és a holland gyarmatosítókat az angolok követték. 1815-től koronagyarmat lett a sziget 1948. február 4-én a Brit Nemzetközösségen belül domíniumként elnyerte függetlenségét az ország Ma elnöki köztársaság A korábban Lappangó szlngaléz—tamil ellentét 1960-ban éleződött ki amikor a szlngaléz nyelvet tették meg az ország hivatalos nyelvévé. 1913-ban az Ú1 főiskolai felvételi rendszer a tamil fiatalokat kirekesztette a felsőoktatásból 1983 júniusában gyilkos tamilellenes program robbant ki és több mint 100 ezer tamil menekült Indiába, ahol 50 millió tamil él. A tamil- szlngaléz háború az elmúlt 4 évben 3000 áldozatot követelt Az Indiába menekült tamil vezetők önálló tamil állam lérehozását követelik.

Elmaradott agrárország Az egy főre Jutó nemzeti jövedelem 300 dollár. A bruttó nemzeti össztermék 36°/0-át a mező- gazdaság. 20%-át az ipar. 27%-át a kereskedelem adja. A mező- gazdaság az aktiv népesség 41%- át foglalkoztatja. A fő termék a rizs ami a lakosság élelmezésében fontos szerepet játszik. A mezőgazdasági termelés döntő részét az 1975-ben államosított tea- és gumiültetvények valamint a magánkézben levő kókuszdió-termelő gazdaságok adják. Az ország fő exportcikkét képező természetes kaucsukter- melés — a szükséges fajtaváltás elmaradása miatt — visszaesett.

Velio Buutu I. osztályú gépkocsivezető és -szerelő kiváltotta az iparengedélyt, ezért évente 32« rubelt fizet.

A fogyasztók érdekében

Három hónappal ezelőtt lépett életbe a Szovjetunióban a magánmunkáról szóló törvény. Ez idő alatt Tal- linnban mintegy 800 ipar- es más engedélyt adtak ki. Akinek jó ötlete van, az megvalósíthatja. S kiderült, hogy az embereknek sok jó elképzelésük van. Ezek nagyrésze a szolgáltatásokat érinti, ahol az állami szolgáltató vállalatok és az ipar még nem elég rugalmasan elégíti ki az igényeJuta Votnpa a Szituét folyóirat szerkesztőségében dolgozik, divattervező. Kiváltotta az iparengedélyt és ma eladásra tervez és varr divatos gvermekruhákat. Juta Vompa modelljei. APN

Tabun, szarln, szómén és társaik

Megszabadulni a vegyi fegyverektől is!

Minden jel arra vall, hogy a közepes hatótávolságú és hadműveleti-harcászati rakéták záros határidőn belüli megsemmisítését előirányzó szovjet—amerikai elvi megállapodás — s várhatóan még az év vége előtt ezzel kapcsolatban Washingtonban aláírásra kerül kétoldalú. szerződés — a tömeg- pusztító harceszközök más fajtáinak felszámolásához is lökést adhat. Ilyeneknek tekinthetők a korszerű hadseregek arzenáljában nagy mennyiségben felhalmozott vegyi fegyverek, amelyeknek gyártási és alkalmazási tilalmáról, az erre vonatkozó nemzetközi konvenció (vagy egyezmény) kidolgozásáról a genfi leszerelési konferencián már évek óta folynak a tárgyalások. Ügy tűnik, ezen a területen a hosszú, egy helyben topogás után — noha a nyugati álláspont meglehetősen ellentmondásos — gyorsabb előrehaladás várható. Különösképpen annak az általánosan feltűnést keltő eseménynek a fényében, hogy az illetékes szovjet, politikai és katonai vezető szervek — a szinte példa nélkül álló „glasznoszty”, a nyíltság, a kölcsönös bizalomépítés szellemében — 45 ország meghívott képviselőinek legutóbb lehetővé tették a fegyveres erőknél jelenleg rendszeresített valamennyi vegyihadviselési eszköz megtekintését és a tervezett likvidálásukra szolgáló berendezéseket.

gi gránát, akna, légibomba, rakéta-fejrész és egyéb cél- bajuttató hordozó eszköz „feltöltéséhez”. Valószínűleg — sót, egészen bizonyos — a szovjet hadseregnél tárolt készlet sem kisebb ennél. A két vezető hatalom rendelkezésére álló vegyifegyverek pusztító hatása jóformán fel sem mérhető; akár többszáz millió ember életének kioltására is alkalmasak. Ebből a nézőpontból felettébb jellemző Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter egyik korábbi kijelentése, miszerint az 1960-as évek második feléig gyártott vegyi harcanyagok többségükben már „elavultak”, nem felelnek meg többé a korszerűség követelményeinek. Pedig ebben a kategóriában — egyebek között — olyan, igen gyors halált okozó idegmérgek vannak, mint amilyen például a tabun, a szairn és a szomán.

Úgy látszik a Pentagon igényeit nem elégítik ki a „klasszikusnak” mondhatni vegyi harcanyagok. Arra törekszik, hogy a tudományos kutatások eredményeit felhasználva, a legverednek, reakcióba lépnek egymással és így a robbanás pillanatában rendkívül gyilkos vegyületté alakulnak át. A Diner szarin (a GB—2), az ugyancsak biner VX (a VX—2) voltaképpen idegméreg, amely egyetlen percnyi belélegzés után —, ha csupán öt milligrammnyi van belőle egy köbméter levegőben — biztos halált okoz. Attól függően, milyen módon jut az élő szervezetbe, akár 0,3—0,6 milligrammnyi dózis is megöli az embert. A „Bigeye” elnevezésű légibombába — és ez csak egyetlen bomba! — körülbelül 300 kilogrammnyi kétkomponensű harcanyag tölthető, amivel két négyzetkilométernyi területen szinte minden élőlény elpusztítható. Ehhez képest a tüzérségi vegyi gránátokban „mindössze” 5—8 kilogrammnyi mérgező anyag helyezhető el. De nem nehéz elképzelni, tömeges bevetésük esetén milyen hatással volnának az adott hadszíntéren, különösen sűrűn lakott országok területén, ahol —, mint szakemberek kiszámították — a védőfelszereléssel nem rendelEzúttal mellőzhetjük a magyar sajtóban is nagy

nyilvánosságot kapott sihani bemutató részleteit.

Az olvasót nyilvánvalóan most az érdekli inkább, milyen katonaitechnikai háttér motiválja a Szovjetunió és a többi szocialista ország arra irányuló következetes erőfeszítéseit, hogy a rakéta-nukleáris fegyverekkel együtt — szigorú nemzetközi ellenőrzéssel — semmisítsék meg a vegyi háború egész eszköztárát, s tegyék lehetetlenné a mostaniaknál sokkal nagyobb pusztító hatású kémiai harcanyagok előállítását.

Hogy némi fogalmunk legyen arról, miféle anyagokról van szó, erre nézve néhány adat a laikus számára is sokatmondó. Bár az Egyesült Államokban nem tettek közzé hivatalos információkat, szakértők becs-* lése szerint az USA vegjjfc harcanyagkészlete mintegy 150 ezer tonnára tehető, ami elegendő többmillió tüzérséSzovjet vegyifegyver-bemutató Slhaniban 45 ország képviselőinek jelenlétében (Fotó: MTI Külföldi Képszerkesztőség

— KS)

újabb típusok hatásfokát százszorosára, vagy akár ezerszeresére növelje. Hírek szerint az USA-ban már ez év decemberében át akarnak térni az úgynevezett bináris, azaz a két összetevőjű vegyi fegyverek tömeges gyártására. Ha ez a program beindul, jelentős mértékben megnehezítheti a genfi megállapodás kimunkálását.

A két komponensű vegyi fegyverek (innen a bináris elnevezés) igen veszedelmes tömegpusztító eszközök. Töltetük tulajdonképpen két olyan vegyületből áll, amelyek önmagunkban nem, vagy csak csekély mértékben mérgezőek. Ezeket kü- lön-külön tartályban helyezik el, ám akkor, amikor a célbajuttatás során összekekező „civilek” körében legalább 20—30 szór nagyobb lenne a halálos végű mérgezések száma, mint a fegyveres erők soraiban.

A riasztó tények és adatok felelősségtelejes cselekvést követelnek a genfi leszerelési konferencia valamennyi résztvevőjétől, legfőképpen a döntéshozatalban a legnagyobb politikaikatonai súlyt képviselő hatalmaktól. Ami a Szovjetuniót illeti, már megtette a konvenció tető alá hozásához vezető út reá eső részét. Azokra a nyugati aggályokra, hogy a vegyi fegyverek teljes tilalmáról szóló megegyezés betartásának ellenőrzése állítólag nem lehetséges, a teljes nyíltsággal megrendezett sihani bemutató minden másnál meggyőzőbb választ adott.

Nobel hagyatéka “Egy jól irányított vállalkozás

Stockholmban véget ért a Nobel-díjak „idénye”. Alfred Nobel, a dinamit feltalálója az évszázad elején nyilvánosságra került végi rendeletében úgy rendelkezett, hogy a vagyona egy részéből minden évben azok részesedjenek, akik „valamivel hozzájárultak az emberiség jólétéhez”. Az 1897- ben 33 millió svéd koronára értékelt hagyatékból 31,6 millió koronát szánt a nevét viselő alapítványra. A díjakat 1901 óta ítélik oda a legkiválóbbaknak. Az orvosi, a fizikai, a kémiai és az irodalmi díjról Stockholmban döntenek, míg a Béke Nobel-díj sorsáról Oslóban ítélkeznek.

Sokakat érdekel, hogy akik ezt a valóságos aranybányát kezelik, mi módon érik el, hogy évről évre emelkedik a díjazottak közt

szétosztott összeg, amely ebben az évben tudományáganként 2175 millió korona (tavaly 2 millió volt, 1980- ban pedig 800 000 korona), miközben évről évre növekszik az alapítvány tőkéje.

Az alapítvány első ötven évében nem volt ilyen virágzó vállalkozás. 1953-ban az induló tőke 65 százalékát elnyelte az infláció. Alfred Nobel előírta, hogy az alapítvány tőkéje kizárólag fix kamatú kötvényekben és kincstári jegyekben legyen. E kétségbeejtő helyzet miatt, amely már magának a díjnak a létét fenyegette, a kormányzat felhatalmazta az alapítványt arra, hogy tőkéje hetven százalékát részvényekbe fektesse.

Negyven év kellett ahhoz, hogy az örökül hagyott tőke elérje egykori értékét: jelenegí nagyságát 816 millió koronára becsülik.

Való igaz, hogy Stig Remei, az alapítvány igazgatója tagja tizenként nagy svéd társaság igazgató tanácsának, így jó! tud gazdálkodni a részvényekkel. Az alapítvány beruházott fix kamatú ingatlanba is, sőt a pénz egy részét külföldön fektetik be. A beruházások húsz százaléka az Egyesült Államokban, Japánban és Hongkongban található, de egyre inkább előnyben részesítik Európát is. A Nobel- alapítvány Svédországban rendelkezik egy rendkívül nagy előnnyel: az adómentességgel.

Míg az alapítvány pénzügyi tevékenysége sikeres, addig az alapítványnak juttatott magánadományok ösz- szege egyre kisebb.

Összeállította: Majnár József