Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-21 / 248. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. OKTÓBER 21. Kisújszálláson is A rászorulókat támogatja a tanács Apró, nádfedeles ház ku­corog a földes oldalban. Te­nyérnyi szobájának falán bevakolt repedések jelzik a múló idő nyomát. Ez Kiss Emma otthona. — Ügy alakult a sorsom, hogy akár az ujjam, egyedül maradtam. Sie gyerek, se család, mindenki kihalt mellőlem, csak Pesten él egy unokaöcsém. Korábban kézi­munkáztam, bár a szemem jó, azért a nyolcvan év nagy úr. — Mennyi állandó se­gélyt küld a tanács? — Havi 2 ezer 750 forin­tot, de most még újabb ezerötöt is kaptam, bizto­san télire. — Elég? — Annak kell lenni. Tar­tok pár tyúkot is. ezek ellát­nak tojással. No, meg az evésben igénytelen vagyok, ha levest főzök, két napig is elég. — Szórakozás? — Televízióm nincsen, csak rádióm: ő beszél néha, meg esténként olvasok, amíg rám tör az álom. Egyébként Kisújszálláson a tanács jelenleg 57 személy­nek ad rendszeres havi szo­ciális segélyt, ami évi 1,6 millió forint. Érdekes, hogy közöttük alig akad férfi, de annál több a hányatott sorsú ember, mint özvegy Kállay Gyuláné, aki már a 86. esz­tendejét tapossa, ö havi 2 ezer 520 forintot kap és éle­tének az a furcsasága, hogy van, később meg kenyérre is — Nagyszebenben szület­tem, de ezt a szép várost 1919-ben láttam utoljára. Három bátyám volt, őket ta­níttatták, engem pedig a kor szelleme szerint otthon tar­tott édesanyám. Ráadást; 1 gyenge, vézna is voltam. Az­óta a bátyáim rég meghal­tak, az egyiket Brazíliában temették el tábornokként, a másik jogászként, a harma­dik üzletkötőként dolgozott. A Mezőtúri Bútoripari Szövetkezet, a megnö­vekedett igények kielé­gítésére, az év utolsó ne­gyedévében 150 tetszetős és olcsó árfekvésű ülő- garnitúrát gyárt hazai értékesítésre. (Fotó: D. G.) Nem voltam én mindig ennyire magányos, lett egy fiam, akit ’56-ban kisodort a vihar, és tudomásom szerint végül Angliában állapodott meg. Fiatalon hagyott itt, akkor nagyon hiányzott, de most már lemondtam róla: évek óta még csak egy lap­ra sem méltat. Így tanácsi segélyből élek, a lakás bére havi 435 forint, igaz száz- egynéhányat visszatérítenek, és az ebédet is hordják. — Fűtés? — Csak a köves előszobá­ban talál kályhát, a szobá­ban nincsen. Délután gyúj­tok csak be. és 20—21 fo­kig melegszik fel a levegő. 'Azért akadnak olyanok is, mint a harmincegynéhány éves L. Imre. akinek noha három kiskorú gyermeke is velük él, a felesége mégis állandó segélyt kap. Hogy miért? Mert Imre ritkán ..talál” munkát. A lakásuk teteje mesterért kiált, a ház tenyérnyi, amelyről lerí a szegénység. A férj most dol­gozik. legalábbis az utóbbi tizennyolc napból hármat alkalmi munkásként töltött. — Most váltottam neki munkakönyvét, mert az el­ső betelt — így az asszony. A számra kívánkozik: ez vajon meddig lesz elég? Szomszédja. Károlyi Mária 82 múlt, ő is havi 2 ezer 520 forint támogatást kap. Há­rom gyereke közül kettő él. de ők sem bírnak segíteni rajta. — Jaj, csak sokáig ne es­sen még! Nincsen cserép pár helyen, meg a tető le akar szakadni... — Tüzelő? — Muszáj vennem, meg­koplalom, mert annak lenni kell. Ki tudja, mit hoz a tél: a 82 évemből már sokfélét megértem. Segélyre összesen 2.5 mil­lió forint fordítható a város­ban. és a pénzromlás ellen- tételezésére 1140 ezret még pótlólag is kaptak. Amikor Rossinka Istvánné szociál­politikai főelőadót arról fag­gatom. hogy vajon mindig érdem szerint küldik eze­ket a küldeményeket a se­gélyezetteknek, kissé elbi­zonytalanodik. — őszintén szólva akad közöttük hat-nyolc ember, aki önmaga szegénye. A jog­szabály szerint jogosultak a támogatásra, de szívem sze­rint kihagynám őket, mert képtelenek beosztani a fo­rintot. Amikor van, nagyon van később meg kenyérre is alig futja, mert a többi a presszóba kerül. — Próbálkoztak máskép­pen is segíteni őket? — Hogyne, ajándékutal­ványokat is adtunk á<rvne- műre. Akadt, aki az utalvá­nyon olcsóbban adott túl, és adódott, aki az ágyneműt váltotta át pénzre. — Nekik miért adnak se­gélyt? — A jogszabály pontosan előírja, mely esetekben kell folyósítani a minimális ösz- szeget. Egy biztos, az embe­rek önérzetét sérti, ha azt tapasztalják: páran a segé­lyezettek közül erre méltat­lanok. A többség azonban nagyon is rászorul arra a kevés pénzre, amelyből létmini­mumát napról napra úgy ahogy fedezi. A tapasztala­tok szerint ezek száma nem nő, hiszen a most 55—60 évesek már önálló kereset­tel. illetve nyugdíjjal ren­delkeznek. Gyarapodik vi­szont a nyugdíjas korosz- táy, és jelenleg a város ti­zenhárom és félezer lakójá­ból több mint kétezer nyolc­száz már közéjük tartozik. A velük való törődés, orvosi ellátásuk — akár rászorul­nak a segélyre, akár nem — újabb növekvő feladatsort jelent. D. Szabó Miklós KISZ-ts hétvégék Természetesen, egészségesen Hazánkban több mint het­ven helyen szervezték meg eddig októberben a Magyar Kommunista Ifjúsági Szö­vetség helyi bizottságai a „Természetesen, egészsége­sen" hétvégék és napok ren­dezvényeit. A nyáron indított mozga­lom céljairól és eddigi ered­ményeiről Králikné Cser Er­zsébet, a KISZ KB titkára nyilatkozott az MTI munka­társának. Elmondotta, hogy az ifjúsági szervezet nem egy akciót, hanem folyama­tosan működő mozgalmat kí­vánt szervezni. Ennek érde­kében először a már megle­vő közösségi kezdeményezé­seket segítette teljesebbé tenni anyagi eszközeivel, szervezési lehetőségeivel. Az ifjúsági szövetség támogat­ja és ösztönzi mindazokat a tevékenységeket, amelyek a fiatalokat hozzásegítik, hogy egészségesebben élhessenek. A szabadidő-sportban, a turisztikában, a játszótere­ken használható újszerű sporteszközök és sportolási formák kialakítására pályá­zatot hirdetett, s arra het­vennél több pályamű érke­zett. Pályázat útján kaphat­tak — és kaphatnak folya­matosan — támogatást a KISZ-től olyan ifjúsági kö­zösségek, szabadidős társa­ságok, amelyek a helyi lehe­tőségek feltárásával és tár­sadalmi összefogással jönnek létre, s céljuk a település közéletének fellendítése, az egészségesebb életmód nép­szerűsítése. Pécsett Nemzetközi gyorsfróverseny Nemzetközi gyorsíróver­senynek ad otthont a hét végén Pécs. A Magyar Gyorsírók és Gépírók Or­szágos Szövetségének ren­dezvényén öt nemzet leg­jobb gyorsírói vesznek részt. A mestergyorsírók találkozó­ja egyúttal Teörök Aladár emlékének is adózik: az ak­kor nyolcadikos gimnazista 75 évvel ezelőtt érte el egy versenyen — hazánkban elő­ször — a percenkénti 500 szótagos sebességet. E telje­sítmény ahhoz hasonlítható, mintha ma egy középiskolai tanuló legyőzné Magyaror­szág örökös gyorsíró-bajno­kát. A Mezőtúri Bútoripari Szövetkezet, a megnö­vekedett igények kielé­gítésére, az év utolsó ne­gyedévében 150 tetszetős és olcsó árfekvésű ülő- garnitúrát gyárt hazai értékesítésre. (Fotó: D. G.) Grimasz A kislány abban a korban van, ami­kor az ismerős fiúk szeme is megle­pődve pdhen meg az addigi pajtáson: „Nini, hisz’ ez a Margó (Eta. Ibi. Tí­mea stb., stb„), nem pisis kislány már, hanem CSAJ!” Izeg-mozog, fészkelődik a nagyma­mája mellett az ülésen, és keze folyton jár, a szája be nem áll. Nincs az a kö­zömbös tárgy, helyzet, amin ne tudna pillanatok alatt jókorát kacagni. Csi­nos, izgékony, bájos teremtés. Sötétbar­na haja „nagynősen" libeg, hull a hom­lokába. Szeme megvesztegető nyíltság­gal villan férfira, nőre, ha az idősebb. A hasonló korú íiúkna azonban csak egy bőr alatti pirulással kísért villogás jut. Gondol egyet, felpattan a nagymama mellől, s már ki is libbent a vonatfo­lyosóra. Nyúlánk alakja most van át­menetben a kamasz esetlenségből a for­mák tudatos érvényesítéséig. Fehér garbója finom kiegészítője sötétszürke bársony szoknyája hamvasságának. Meg nem állna itt sem egy pillanatig nyugodtan. Fekete cipőcskéje orrával szinkópában kopog a vonat zakatolá­sával a fűtővezeték bádog burkán. Mu- tatóújjával láthatatlan figurákat „raj­zol” az ablaküvegre. Kuncog, válla fölött visszales a mamira, mintha az tudná, min derül az unoka. Nyekken a csapóajtó, vasgyúró kis- legény lép a szakaszba. Mókásan sza­bályos, kerek fején szánté ragasztva si­mul a haj a koponyához. Választva fé­sülte, így még szélesebb amúgy is telt arca. Tiszta farmernadrág, Adidas ci­pő, s ugyancsak garbó nyakú pulóver van rajta. A nadrág szárát tenyérnyi szélességben felhajtva hordja. Mihelyst meglátja a kislányt, nyom­ban határoz. Kellemes bámulat ül gu- nyoros képén, amikor szorosan a „nő” mellé könyököl a kapaszkodó fémrú- don. Fölényesen mosolyog, rámenősen kezdi. — Szép csaj vagy, hallod-e!... Itt ül­tél? — Már hogy a fenébe ne. — Lehetetlen ne láttalak volna, mikor már kétszer végigkószáltam a vonatot?... Merre utazol? — Arra — biccent menetirányban a lány. — Haza? — Nem. '— Hány éves vagy? — Annyi. — Tizenhét, tizenhat? — Észnél légy. — Tizenöt? — Még annyi se. — Hogy hívnak? Mari? — M—m. — Juli, Jutka, Sári?... Ügy se talál­nám el. Ne mondd, ha nem akarod... Suliba jársz? — Mit gondolsz? —• Voltár már a Balcsin? — Jókor kérded, — int szemével az ifjú hölgy a kinti mogorva világra, ami mindenre hasonlít, csak tavaszra nem —, egyébként voltam. A nyáron is. — Remek, mi? Van ott egy jó have­rom, majd bemutatlak. Jó? — Azt se tudod, megyek-e idén nyá­ron. — Majd megmondod. — Hogy a fenébe ne. — Van fiúd? — Van. — Egy? — Nekem elég egy. — Majd megismertetlek egy párral. Nemcsak egyet kell kiismerni... Én tu­dom ám, milyenek. — Nekem elég ez az egy. — Te most szemtelennek tartasz, mi ? — Te tudod. — Szeretsz csörögni? — Uhüm. — Én is. Klassz lemezeim vannak otthon, sztereó magnóm. Ha olyan a hangulatom, lötyögök egyet a húgom­mal. Még csak vele, mert isibe kell járni. Még ez az év, azután... — Mi aztán? — Megyek katonának. — Az nem árt neked. — Nem sajnálsz? — Én ?! — Csípem a szoknyádat. Iiyen színű bársonyból szerettem volna nadrágot... Most először pici áramszünet a fiú lerohanó stüusában, de csakugyan egy parányi, mert már újra kész az áram­kör. — Képzeld, a húgom tizennégy éves és miniszoknya kell neki... Nem oltá- ri?... Mikor már nem is divat. — Elmaradtál a kortól. Megint abban fogunk hódítani. — De csak legyek majd otthon, le­szerelés után nem engedem neki. Biz­tos kiutalok pár pofont az öreglány­nak. Miniszoknya... Hh!... Hogy ő i* cikizze a fiúkat... — Még nem is vagy felnőtt, s már is ilyen hülye vagy?... Na, lekophatsz. Azzal már pattant is vissza nagyma­májához a kislány. A legényke majd- csaknem elképedve simítja frizuráját s míg lassan odébbáll, le nem veszi szemét a kis csajról. Aki már egy almaharapás mellől nyújtja rá a.nyelve hegyét. Tóth István I—Furcsaságok Tanévkezdés előtt, meg tanévkezdés után akarva akaratlan több figyelem jut az iskolának. Némely oktatási intézmény pedig még rá is tesz egy lapát­tal ; hangsúlyozza saját fontosságát — olykor igen furcsán. A megye egyik neves gimnáziumában (lehet, hogy többen is?) WC pa­pírra gyűjtenek. Harminc forint a fejkvóta. Meg nem mondom; negyedévre, félévre szán-e ennyit a bölcs, ám láthatóan sze­gény intézmény. Akárhogy forgatom a gondolatot, akárhogy csűr- ném-csavarnám a dolgot, sehogyse értek egyet eme egyszerű gyakorlatot előnyben részesítő ötlettel! Szégyellenném előránci- bálni az ostoba érvet, a bezzeget. Hogy; bezzeg a mi időnkben ott lapult mindannyiunk zsebében a WC papír. Mert akkor I sem jutott mindig'eme kel­lékre az oktatásügynek! Főleg az ötötdik, meg a hatodik óra után volt ta­nácsos az otthonról vittel megerősíteni a fogyó kész­letet. Szóval; ha van van. ha nincs, hát nincs. Végül is pofonegyeszerű ez, nem is nagyon berzenkedett elle­ne senki. Persze tudom, jobb, ha van! Sőt, a nincs- ből vant teremtő erőfeszí­tés is dicséretre méltó mindenféleképpen! Dehát így ? Tudomásul veszem; affelé haladunk, hogy ami eddig ingyenes volt (ha volt) — egészség- ügyi ellátás, alsó- és kö­zépfokú oktatás, autópar­koló — utóbb mindenért fizetnem kell. Nadehát; intézményesíteni a WC pa­pírt? Ez nekem egy kicsit furcsa! Mert mi van. ha beadja a harminc forintot becsülettel a gyerek, ám a WC-ből a papír eltűnik, vagy egészen egyeszerűen elfogy? Kinn követelje 1 saját részét? Ideje se lesz rá! Úgyhogy továbbgondolom én a dolgot; jegyen gazdá­ja minden WC-nek — az iskolában is! Ha nem megy másként, adja ki szerződéses üzemeltetésre az intézmény a maga kis intézményét. Állítom, lesz aki kapva kap az alkal­mon. Szedje ő az alkal­mankénti egy-két forinto­kat. Ne a pedagógus! Szer­ződés nélkül... *•* Fölső tagozatos lett a gyerek. A szülő kérdez: — Kell-e egyenmelegítő a tornaórára? (Mert alsóban kellett.) Az iskola vála­szol: — Nem! Szülő sóhajt; hét-nyolc- száz, uram bocsá ezer fo­rint másra mehet a csalá­di költségvetésben. Tanévnyitó szülői érte­kezlet. Tartja az osztály­főnök, besegít a testneve­lő tanár. Nem mondják, hogy kötelező az egyenme­legítő az osztálynak, csak hát... Gondolják meg a kedves szülők! Olyan szé­pek egyforma melegítőben a gyerekek. Szülő kérdez: — Értsék úgy, hogy kötelezővé te­szik? — Isten ments, dehogy kötelező! Döntsék el a kedves szülők demokrati­kusan ; akarják-e vagy sem? Szavazás, döntés: nem akarják. Két nap múlva: gyerek beírást hoz az ellenőrző­jében; „Kérem a kedves szülőt, ía gyerek esztéti­kus megjelenése érdeké­ben, egyenmelegítő...” Szülő válaszol: „A leg­utóbbi szülői értekezlet döntése értelmében, nem!” Tornaóra. Testnevelő ta­nár: „Szégyellhetik magú- | kát a szüléitek!” Így! Másnap. Osztályfőnök, testnevelő tanár méretet vesznek a gyerekekről. Az iskola úgy döntött, egysé­gesen, mindenkinek meg­veszik az egyenmelegítőt. Akinek kifizetik a szülei, az ugye esztétikusán jele­nik meg. A többi? „Majd megnézhetitek magatokat, fiam! Más szé­pen, esztétikusán sportol, te meg szégyenkezel!” Most itt tatunk. — E — Az alacsony vízállás miatt Megszűnnek a menetrendszerű MIHIRT-járatok A MAHART értesíti az utazóközönséget, hogy a Duna alacsony vízállása miatt nem közlekedteti a menetrend szerinti járatait: a személyhajók október 22- én, csütörtökön, a soroksári Duna-ágban közlekedő me­netrend szerinti járat pedig október 25-én, vasárnap szállít utoljára utasokat. A budapesti sétajáratok, vala­mint az Esztergom—Pár­kány (Sturovó) között közle­kedő komp továbbra is köz­lekedik. A Tiszaszőlősi Petőfi Tsz húsüzeme az első félévben keve­sebb sertést vágott. A termelés júliustól emelkedett, amikor havonta 500—600 sertést dolgoztak feL Ennek egy része tő­kehúsként illetve különböző töltelékáruként került a piac­ra. Az itt készült termékekből ellátják a várost, de jut Mis­kolcra, Egerbe és Szolnokra is. Képünkön turista Kivágot­tat töltenek, amelyből hetente 10 mázsa készül (Fotó: T. Z.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom