Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-21 / 248. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. OKTÓBER 21. Kisújszálláson is A rászorulókat támogatja a tanács Apró, nádfedeles ház kucorog a földes oldalban. Tenyérnyi szobájának falán bevakolt repedések jelzik a múló idő nyomát. Ez Kiss Emma otthona. — Ügy alakult a sorsom, hogy akár az ujjam, egyedül maradtam. Sie gyerek, se család, mindenki kihalt mellőlem, csak Pesten él egy unokaöcsém. Korábban kézimunkáztam, bár a szemem jó, azért a nyolcvan év nagy úr. — Mennyi állandó segélyt küld a tanács? — Havi 2 ezer 750 forintot, de most még újabb ezerötöt is kaptam, biztosan télire. — Elég? — Annak kell lenni. Tartok pár tyúkot is. ezek ellátnak tojással. No, meg az evésben igénytelen vagyok, ha levest főzök, két napig is elég. — Szórakozás? — Televízióm nincsen, csak rádióm: ő beszél néha, meg esténként olvasok, amíg rám tör az álom. Egyébként Kisújszálláson a tanács jelenleg 57 személynek ad rendszeres havi szociális segélyt, ami évi 1,6 millió forint. Érdekes, hogy közöttük alig akad férfi, de annál több a hányatott sorsú ember, mint özvegy Kállay Gyuláné, aki már a 86. esztendejét tapossa, ö havi 2 ezer 520 forintot kap és életének az a furcsasága, hogy van, később meg kenyérre is — Nagyszebenben születtem, de ezt a szép várost 1919-ben láttam utoljára. Három bátyám volt, őket taníttatták, engem pedig a kor szelleme szerint otthon tartott édesanyám. Ráadást; 1 gyenge, vézna is voltam. Azóta a bátyáim rég meghaltak, az egyiket Brazíliában temették el tábornokként, a másik jogászként, a harmadik üzletkötőként dolgozott. A Mezőtúri Bútoripari Szövetkezet, a megnövekedett igények kielégítésére, az év utolsó negyedévében 150 tetszetős és olcsó árfekvésű ülő- garnitúrát gyárt hazai értékesítésre. (Fotó: D. G.) Nem voltam én mindig ennyire magányos, lett egy fiam, akit ’56-ban kisodort a vihar, és tudomásom szerint végül Angliában állapodott meg. Fiatalon hagyott itt, akkor nagyon hiányzott, de most már lemondtam róla: évek óta még csak egy lapra sem méltat. Így tanácsi segélyből élek, a lakás bére havi 435 forint, igaz száz- egynéhányat visszatérítenek, és az ebédet is hordják. — Fűtés? — Csak a köves előszobában talál kályhát, a szobában nincsen. Délután gyújtok csak be. és 20—21 fokig melegszik fel a levegő. 'Azért akadnak olyanok is, mint a harmincegynéhány éves L. Imre. akinek noha három kiskorú gyermeke is velük él, a felesége mégis állandó segélyt kap. Hogy miért? Mert Imre ritkán ..talál” munkát. A lakásuk teteje mesterért kiált, a ház tenyérnyi, amelyről lerí a szegénység. A férj most dolgozik. legalábbis az utóbbi tizennyolc napból hármat alkalmi munkásként töltött. — Most váltottam neki munkakönyvét, mert az első betelt — így az asszony. A számra kívánkozik: ez vajon meddig lesz elég? Szomszédja. Károlyi Mária 82 múlt, ő is havi 2 ezer 520 forint támogatást kap. Három gyereke közül kettő él. de ők sem bírnak segíteni rajta. — Jaj, csak sokáig ne essen még! Nincsen cserép pár helyen, meg a tető le akar szakadni... — Tüzelő? — Muszáj vennem, megkoplalom, mert annak lenni kell. Ki tudja, mit hoz a tél: a 82 évemből már sokfélét megértem. Segélyre összesen 2.5 millió forint fordítható a városban. és a pénzromlás ellen- tételezésére 1140 ezret még pótlólag is kaptak. Amikor Rossinka Istvánné szociálpolitikai főelőadót arról faggatom. hogy vajon mindig érdem szerint küldik ezeket a küldeményeket a segélyezetteknek, kissé elbizonytalanodik. — őszintén szólva akad közöttük hat-nyolc ember, aki önmaga szegénye. A jogszabály szerint jogosultak a támogatásra, de szívem szerint kihagynám őket, mert képtelenek beosztani a forintot. Amikor van, nagyon van később meg kenyérre is alig futja, mert a többi a presszóba kerül. — Próbálkoztak másképpen is segíteni őket? — Hogyne, ajándékutalványokat is adtunk á<rvne- műre. Akadt, aki az utalványon olcsóbban adott túl, és adódott, aki az ágyneműt váltotta át pénzre. — Nekik miért adnak segélyt? — A jogszabály pontosan előírja, mely esetekben kell folyósítani a minimális ösz- szeget. Egy biztos, az emberek önérzetét sérti, ha azt tapasztalják: páran a segélyezettek közül erre méltatlanok. A többség azonban nagyon is rászorul arra a kevés pénzre, amelyből létminimumát napról napra úgy ahogy fedezi. A tapasztalatok szerint ezek száma nem nő, hiszen a most 55—60 évesek már önálló keresettel. illetve nyugdíjjal rendelkeznek. Gyarapodik viszont a nyugdíjas korosz- táy, és jelenleg a város tizenhárom és félezer lakójából több mint kétezer nyolcszáz már közéjük tartozik. A velük való törődés, orvosi ellátásuk — akár rászorulnak a segélyre, akár nem — újabb növekvő feladatsort jelent. D. Szabó Miklós KISZ-ts hétvégék Természetesen, egészségesen Hazánkban több mint hetven helyen szervezték meg eddig októberben a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség helyi bizottságai a „Természetesen, egészségesen" hétvégék és napok rendezvényeit. A nyáron indított mozgalom céljairól és eddigi eredményeiről Králikné Cser Erzsébet, a KISZ KB titkára nyilatkozott az MTI munkatársának. Elmondotta, hogy az ifjúsági szervezet nem egy akciót, hanem folyamatosan működő mozgalmat kívánt szervezni. Ennek érdekében először a már meglevő közösségi kezdeményezéseket segítette teljesebbé tenni anyagi eszközeivel, szervezési lehetőségeivel. Az ifjúsági szövetség támogatja és ösztönzi mindazokat a tevékenységeket, amelyek a fiatalokat hozzásegítik, hogy egészségesebben élhessenek. A szabadidő-sportban, a turisztikában, a játszótereken használható újszerű sporteszközök és sportolási formák kialakítására pályázatot hirdetett, s arra hetvennél több pályamű érkezett. Pályázat útján kaphattak — és kaphatnak folyamatosan — támogatást a KISZ-től olyan ifjúsági közösségek, szabadidős társaságok, amelyek a helyi lehetőségek feltárásával és társadalmi összefogással jönnek létre, s céljuk a település közéletének fellendítése, az egészségesebb életmód népszerűsítése. Pécsett Nemzetközi gyorsfróverseny Nemzetközi gyorsíróversenynek ad otthont a hét végén Pécs. A Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetségének rendezvényén öt nemzet legjobb gyorsírói vesznek részt. A mestergyorsírók találkozója egyúttal Teörök Aladár emlékének is adózik: az akkor nyolcadikos gimnazista 75 évvel ezelőtt érte el egy versenyen — hazánkban először — a percenkénti 500 szótagos sebességet. E teljesítmény ahhoz hasonlítható, mintha ma egy középiskolai tanuló legyőzné Magyarország örökös gyorsíró-bajnokát. A Mezőtúri Bútoripari Szövetkezet, a megnövekedett igények kielégítésére, az év utolsó negyedévében 150 tetszetős és olcsó árfekvésű ülő- garnitúrát gyárt hazai értékesítésre. (Fotó: D. G.) Grimasz A kislány abban a korban van, amikor az ismerős fiúk szeme is meglepődve pdhen meg az addigi pajtáson: „Nini, hisz’ ez a Margó (Eta. Ibi. Tímea stb., stb„), nem pisis kislány már, hanem CSAJ!” Izeg-mozog, fészkelődik a nagymamája mellett az ülésen, és keze folyton jár, a szája be nem áll. Nincs az a közömbös tárgy, helyzet, amin ne tudna pillanatok alatt jókorát kacagni. Csinos, izgékony, bájos teremtés. Sötétbarna haja „nagynősen" libeg, hull a homlokába. Szeme megvesztegető nyíltsággal villan férfira, nőre, ha az idősebb. A hasonló korú íiúkna azonban csak egy bőr alatti pirulással kísért villogás jut. Gondol egyet, felpattan a nagymama mellől, s már ki is libbent a vonatfolyosóra. Nyúlánk alakja most van átmenetben a kamasz esetlenségből a formák tudatos érvényesítéséig. Fehér garbója finom kiegészítője sötétszürke bársony szoknyája hamvasságának. Meg nem állna itt sem egy pillanatig nyugodtan. Fekete cipőcskéje orrával szinkópában kopog a vonat zakatolásával a fűtővezeték bádog burkán. Mu- tatóújjával láthatatlan figurákat „rajzol” az ablaküvegre. Kuncog, válla fölött visszales a mamira, mintha az tudná, min derül az unoka. Nyekken a csapóajtó, vasgyúró kis- legény lép a szakaszba. Mókásan szabályos, kerek fején szánté ragasztva simul a haj a koponyához. Választva fésülte, így még szélesebb amúgy is telt arca. Tiszta farmernadrág, Adidas cipő, s ugyancsak garbó nyakú pulóver van rajta. A nadrág szárát tenyérnyi szélességben felhajtva hordja. Mihelyst meglátja a kislányt, nyomban határoz. Kellemes bámulat ül gu- nyoros képén, amikor szorosan a „nő” mellé könyököl a kapaszkodó fémrú- don. Fölényesen mosolyog, rámenősen kezdi. — Szép csaj vagy, hallod-e!... Itt ültél? — Már hogy a fenébe ne. — Lehetetlen ne láttalak volna, mikor már kétszer végigkószáltam a vonatot?... Merre utazol? — Arra — biccent menetirányban a lány. — Haza? — Nem. '— Hány éves vagy? — Annyi. — Tizenhét, tizenhat? — Észnél légy. — Tizenöt? — Még annyi se. — Hogy hívnak? Mari? — M—m. — Juli, Jutka, Sári?... Ügy se találnám el. Ne mondd, ha nem akarod... Suliba jársz? — Mit gondolsz? —• Voltár már a Balcsin? — Jókor kérded, — int szemével az ifjú hölgy a kinti mogorva világra, ami mindenre hasonlít, csak tavaszra nem —, egyébként voltam. A nyáron is. — Remek, mi? Van ott egy jó haverom, majd bemutatlak. Jó? — Azt se tudod, megyek-e idén nyáron. — Majd megmondod. — Hogy a fenébe ne. — Van fiúd? — Van. — Egy? — Nekem elég egy. — Majd megismertetlek egy párral. Nemcsak egyet kell kiismerni... Én tudom ám, milyenek. — Nekem elég ez az egy. — Te most szemtelennek tartasz, mi ? — Te tudod. — Szeretsz csörögni? — Uhüm. — Én is. Klassz lemezeim vannak otthon, sztereó magnóm. Ha olyan a hangulatom, lötyögök egyet a húgommal. Még csak vele, mert isibe kell járni. Még ez az év, azután... — Mi aztán? — Megyek katonának. — Az nem árt neked. — Nem sajnálsz? — Én ?! — Csípem a szoknyádat. Iiyen színű bársonyból szerettem volna nadrágot... Most először pici áramszünet a fiú lerohanó stüusában, de csakugyan egy parányi, mert már újra kész az áramkör. — Képzeld, a húgom tizennégy éves és miniszoknya kell neki... Nem oltá- ri?... Mikor már nem is divat. — Elmaradtál a kortól. Megint abban fogunk hódítani. — De csak legyek majd otthon, leszerelés után nem engedem neki. Biztos kiutalok pár pofont az öreglánynak. Miniszoknya... Hh!... Hogy ő i* cikizze a fiúkat... — Még nem is vagy felnőtt, s már is ilyen hülye vagy?... Na, lekophatsz. Azzal már pattant is vissza nagymamájához a kislány. A legényke majd- csaknem elképedve simítja frizuráját s míg lassan odébbáll, le nem veszi szemét a kis csajról. Aki már egy almaharapás mellől nyújtja rá a.nyelve hegyét. Tóth István I—Furcsaságok Tanévkezdés előtt, meg tanévkezdés után akarva akaratlan több figyelem jut az iskolának. Némely oktatási intézmény pedig még rá is tesz egy lapáttal ; hangsúlyozza saját fontosságát — olykor igen furcsán. A megye egyik neves gimnáziumában (lehet, hogy többen is?) WC papírra gyűjtenek. Harminc forint a fejkvóta. Meg nem mondom; negyedévre, félévre szán-e ennyit a bölcs, ám láthatóan szegény intézmény. Akárhogy forgatom a gondolatot, akárhogy csűr- ném-csavarnám a dolgot, sehogyse értek egyet eme egyszerű gyakorlatot előnyben részesítő ötlettel! Szégyellenném előránci- bálni az ostoba érvet, a bezzeget. Hogy; bezzeg a mi időnkben ott lapult mindannyiunk zsebében a WC papír. Mert akkor I sem jutott mindig'eme kellékre az oktatásügynek! Főleg az ötötdik, meg a hatodik óra után volt tanácsos az otthonról vittel megerősíteni a fogyó készletet. Szóval; ha van van. ha nincs, hát nincs. Végül is pofonegyeszerű ez, nem is nagyon berzenkedett ellene senki. Persze tudom, jobb, ha van! Sőt, a nincs- ből vant teremtő erőfeszítés is dicséretre méltó mindenféleképpen! Dehát így ? Tudomásul veszem; affelé haladunk, hogy ami eddig ingyenes volt (ha volt) — egészség- ügyi ellátás, alsó- és középfokú oktatás, autóparkoló — utóbb mindenért fizetnem kell. Nadehát; intézményesíteni a WC papírt? Ez nekem egy kicsit furcsa! Mert mi van. ha beadja a harminc forintot becsülettel a gyerek, ám a WC-ből a papír eltűnik, vagy egészen egyeszerűen elfogy? Kinn követelje 1 saját részét? Ideje se lesz rá! Úgyhogy továbbgondolom én a dolgot; jegyen gazdája minden WC-nek — az iskolában is! Ha nem megy másként, adja ki szerződéses üzemeltetésre az intézmény a maga kis intézményét. Állítom, lesz aki kapva kap az alkalmon. Szedje ő az alkalmankénti egy-két forintokat. Ne a pedagógus! Szerződés nélkül... *•* Fölső tagozatos lett a gyerek. A szülő kérdez: — Kell-e egyenmelegítő a tornaórára? (Mert alsóban kellett.) Az iskola válaszol: — Nem! Szülő sóhajt; hét-nyolc- száz, uram bocsá ezer forint másra mehet a családi költségvetésben. Tanévnyitó szülői értekezlet. Tartja az osztályfőnök, besegít a testnevelő tanár. Nem mondják, hogy kötelező az egyenmelegítő az osztálynak, csak hát... Gondolják meg a kedves szülők! Olyan szépek egyforma melegítőben a gyerekek. Szülő kérdez: — Értsék úgy, hogy kötelezővé teszik? — Isten ments, dehogy kötelező! Döntsék el a kedves szülők demokratikusan ; akarják-e vagy sem? Szavazás, döntés: nem akarják. Két nap múlva: gyerek beírást hoz az ellenőrzőjében; „Kérem a kedves szülőt, ía gyerek esztétikus megjelenése érdekében, egyenmelegítő...” Szülő válaszol: „A legutóbbi szülői értekezlet döntése értelmében, nem!” Tornaóra. Testnevelő tanár: „Szégyellhetik magú- | kát a szüléitek!” Így! Másnap. Osztályfőnök, testnevelő tanár méretet vesznek a gyerekekről. Az iskola úgy döntött, egységesen, mindenkinek megveszik az egyenmelegítőt. Akinek kifizetik a szülei, az ugye esztétikusán jelenik meg. A többi? „Majd megnézhetitek magatokat, fiam! Más szépen, esztétikusán sportol, te meg szégyenkezel!” Most itt tatunk. — E — Az alacsony vízállás miatt Megszűnnek a menetrendszerű MIHIRT-járatok A MAHART értesíti az utazóközönséget, hogy a Duna alacsony vízállása miatt nem közlekedteti a menetrend szerinti járatait: a személyhajók október 22- én, csütörtökön, a soroksári Duna-ágban közlekedő menetrend szerinti járat pedig október 25-én, vasárnap szállít utoljára utasokat. A budapesti sétajáratok, valamint az Esztergom—Párkány (Sturovó) között közlekedő komp továbbra is közlekedik. A Tiszaszőlősi Petőfi Tsz húsüzeme az első félévben kevesebb sertést vágott. A termelés júliustól emelkedett, amikor havonta 500—600 sertést dolgoztak feL Ennek egy része tőkehúsként illetve különböző töltelékáruként került a piacra. Az itt készült termékekből ellátják a várost, de jut Miskolcra, Egerbe és Szolnokra is. Képünkön turista Kivágottat töltenek, amelyből hetente 10 mázsa készül (Fotó: T. Z.)
