Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-21 / 248. szám

1987. OKTÓBER 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé képernyője előtt Minisztériumi program Átalakulóban a hazai művelődési otthoni hálózat A hazai művelődési otthoni hálózat korszerűsítésére, működésének és tartalmi munkájának továbbfejlesztésére dolgozott ki átfogó programot a Művelődési Minisztérium. A közelmúltban elkészült intézkedési terv széles körűen elemzi azokat a közép és hosszabb távú teendőket, ame­lyek az intézmények tevékenységével, irányításával és fenntartásával kapcsolatos. Ismét két jelentős művet köszönhetünk a Budapesti Művészeti Hetek televíziós programjának, a „pávás” műsoroknak immár valóban megkülönböztetett helyük és szerepük van a képernyőn. Az elmúlt héten ezzel az „előjellel” mutatta be a tele­vízió Németh László Eklé­zsia megkövetését és a Tolsztoj kisregényéből ké­szült Kreutzer-szonátát. „Pávós” bemutatók Amennyire nincs szeren­cséje Németh Lászlónak a színházzal — darabjait rit­kán játsszák, s amikor játsz- szák, akkor is többnyire mérsékelt sikerrel; sőt van színházi ember, aki egysze­rűen előadhatatlanoknak tartja őket, mondván, szín- padszerűtlenek — annyira szerencsés a televízióval. Sú­lyos gondolatokat görgető drámái kiválóan élnek meg a képernyőn. Mintha csak egyenesen neki találták vol­na fel a televíziót, neki, aki drámákban fogalmazva is esszeiste módon gondolko­dik. Az ő hőseinek nincse­nek látványos tragédiái, az események lélek szín­padán játszódnak, ott dúlnak bélül a sorsos viha­rok. És mindig vallomás ere­je van mondandójának, szóljon a régi időkről, le­gyen a tárgya történelmi, akárcsak az Eklézsia-meg­követésében is, amelyben egy híres erdélyi nyomdász, Mistótfalusi Kiss Miklós alakját — tragédiáját idézi fel, akkor is ott érezni, a tá­voli témában is, az író leg­személyesebb gondolatait, korához fűződő érzelmeit. Vajon Kiss Miklós tragi­kus sorsában — a zseniális nyomdász-író szűkebb és tá- gabb környezete buktatta meg, nem tudván elviselni emberi és szellemi nagysá­gát — nos, ebben a tragédiá­ban is nem érezhetjük ott a szerző saját sorsán érzett ke­serűségét? Azzal egyetem­ben, hogy egy mondhatni klasszikusan érvényes igaz­ságot is kifejez, a kora előtt járó hős általánosan érvé­nyes tragédiájának igazsá­gát. Ahogy a drámában is szerepel, Tóthfalusinak azért kellett „bűnhődnie”, mert „fölfelé akart menni, ahol minden lefelé ment”. Az Eklézsia-megkövetés tehát azoknak a mindenkori te­hetséges embereknek a drá­mája, akik többet és jobbat akarnak, s akik szembefor­dulnak tehetségük erejével a környezetük középszerűsé­gével, kicsinyességével, ért- hetetlenségével, gáncsos- kodó rossz indulataival. A péntek este látott tévéjáték igen tisztán és meggyőzően szólaltatta meg ezt a Németh László-1 gondolatot. Adám Ottó puritán rendezése fe­leslegesen nem terelte el fi­gyelmünket az alapesemény­ről, s úgy tudott atmoszfé­rát, környezetet teremteni, hogy szinte felizzottak a szenvedélyek is. Különösen az utolsó részben hatott megrendítően a megalázott nyomdász drámája, s ebben oroszlánrésze van Koltai Já­nos remek szerepmegfor­málásának, akinek játékára méltán illik rá: élte, nem csupán játszotta szerepét. Ahogy meggyötörtén néz ránk a képernyőről, utolsó szavaiban mérhetetlen kese­rűséggel, hisz nemcsak a lelkét kínozták meg, fizikai­lag is megtöretett immár, a végtelen szomorúság embe­ri lírája fejeződik ki benne, tragédiája a szívünkig hatol. Ezt a tévéjátékot valójában az ő alakítása tette igazán emlékezetessé. A Kreutzer-szonátáét pe­dig a Kozák Andrásé. Nem véletlenül emelem ki a szí­nészi teljesítményeket, ugyanis a képernyőn vitat­hatatlanul a színészé mindig a főszerep. Sehol nem olyan nyilvánvaló az embernek ember által való ábrázolása, ennek természetes követel­ménye, mint a képernyőn. Ezért nem mindegy, hogy milyen mélységeket képes feltárni egy-egy esetben a színész „munkája”. Különö­sen döntő ez olyan művek esetében, amikor szerzője emberekben gondolkodik, egyéni sorsokban mutatja fel a kor problémáit: és fejezi ki legsajátosabb érzéseit. A Kreutzer-szonáta írója „ön­életrajzi ember”, alakjaiban mindig önmagát vetíti ki nyíltan, minden szemérmes­ség nélkül A feleséggyilkos férj tragédiájában is Tolsz­toj véleményét ismerhetjük meg közvetlenül a szerelem­ről, az érzelmek elhatalma­sodásának veszélyeiről, a féltékenységről, amely még egy tisztességes, becsületes embert is a bűnbe kerget­het. Azon persze lehetne vi­tatkozni, hogy Tolsztojnak igazán igaza van-e abban, hogy az érzelmi túlzásoktól távol akar tartani bennün­ket, hogy mértéktartást hir­det az érzelmekben. Viszont mindaz, amit leír, s amit a Zsurzs Éva rendezte tévé­filmben látunk, ennek elle­nére is következetesen igaz és hiteles. Pontos: lélektani­lag emberileg egyaránt. Ez a Pozdnyisev, a történet fő­szereplője hihetően jut el gyilkos tettének elkövetésé­ig, sőt logikusan, mert lát­hatóan olyan erkölcsi rend képviselője, amely nemigen tűri meg a második nem legcsekélyebb érzelmi egyen­jogúságát sem, s amely töb­bet ad a mindenáron való hűség szigorú elvére, mint a jogos emberi érzelemre. A keretes megoldás — a történet Pozdnyisev utazás közben egy vasúti kupéban meséli el utitársának (Bán János) — módot ad arra, hogy elgondolkozzunk a szerzővel együtt mindazon, amit látunk, azaz kívülről tudjuk megítélni a történte­ket, de korántsem elítélni a tragikus Pozdnyisevet. Ko­zák András ugyanis annyi férfias vonással, s olyan ér­zelmi intelligenciával ábrá­zolja a féltékenységében el­vakult férjet, hogy inkább szeretnénk őt megérteni, semmint egyértelműen ítél­kezni felette. A történet vé­geztével ott marad bennünk a kérdés: vajon ki is a bűnös igazán, s hol kell keres­nünk a titok nyitját? Az em­beri esendőségben, magában a korban, melynek fia az em­ber? A tévéfilm ezzel a gon­dolati nyitottságával válik izgalmas televíziós élmény- nyé. Röviden Szombaton ismét nemzeti nap volt a televízióban, új­ra jelentkezett egy mostaná­ban elhanyagolt műsorfajta. Igaz, az idők során kissé el is színtelenedtek az egy-egy nemzet televíziós bemutat­kozásának műsorai. Hiány­zott belőlük a mindennapok frissessége, többnyire kon- zervprogramok töltötték ki a tartalmát. Most a Szovjet Televízió napjával valami megmozdult, új szelek kezd­tek el fújdogálni, mai töltést kapott a találkozás a képer­nyőn. Megszületett az első Tévéhíd. amelyben a legköz­napibb és legizgalmasabb mai kérdésekről váltottak szót a budapesti és a moszk­vai stúdióban helyet foglaló állampolgárok, különböző szakmák képviselői, társa­dalmi és állami vezetők. Jó volt hallani, hogy a gyorsí­tás útjára lépett Szovjet­unióban és a reform megva­lósításán fáradozó hazánk­ban felvetődő problémák így vagy úgy mennyire rokon­ságban vannak egymással. És tapasztalni azt a nyíltsá­got, amely mindkét oldalon megnyilvánul. Az emberben önkéntelenül is felébredt a vágy további hidakra, látván e tartalmas párbeszédet, sőt, még az sem lenne baj, ha csak hidacskákat építene te­levíziónk, mert még egy bü- rü is többet ér a semminél. Valkó Mihály Tiszaburán Orosházi fosták kiállítása Október közepén nyitották meg a tiszaburai művelődési ház nagytermében az oros­házi festők kiállítását. A festőcsoportnak gazdag és tartalmas történelmi múltja van. Az ’50-es években Ker­ti Károly grafikus és festő­művész. aki Orosházán volt tanár, tanítványaiból szer­vezett egy képzőművész szakkört. A művész igényes pedagógiai és művészeti te­vékenységet folytatott. 1957 után, a ’60-as évek elejéig a képzőművész kör Rajki Jó­zsef szobrászművész szakmai irányításával dolgozott. Ek­kor már a mai Orosházi fes­tőcsoport magja együtt volt: a többség festett, ezen kívül volt közöttük grafikus és szobrász is. Tudnak, és akarnak együtt dolgozni — ezt jelzi az el­múlt több mint két évtized, a közös munka, a viták — az egyéni és közös kiállítá­sok. Az eredményeket a ki­állítások mellett az elisme­rések, a kitüntetések is bi­zonyítják. Ma mar nemcsak tanulnak, hanem tanítanak is, munkáikkal egyaránt ta­lálkozhatunk közintézmé­nyekben és magángyűjtemé­nyekben. A tiszaburai kiállítást kö­vetően Tiszafüreden a mű­velődési központban mutat­ják be alkotásaikat, ahol október 28-ig szemlélhetik meg az érdeklődők Fekete János Feldmann Tibor. F. Varga Mária, Hegy esi Ti­bor, horváth János és öze István képeit. Novemberben Budapesten Vezényel: Zubin Mehta Az Országos Filharmónia meghívására november 15- én a Budapest Kongresszu­si Központban ad hangver­senyt a Bronislaw Huber­mann világhírű hegedűmű­vész által alapított Izraeli filharmonikus zenekar, amelynek vezető karmestere Zubin Mehta, állandó tiszte­letbeli elnöke pedig Leonard Bernstein. Műsorukon Csaj­kovszkij Hegedűversenyét és Mahler V. szimfóniáját ad­ják elő. A Hegedűverseny szólistája is közismert: Itz­hak Perlman. Elmondhatni; szép közön­ségsikere van a svájci gaszt­ronómiai bemutatónak Szol­nokon a Tisza Szállóban. Jó­magam, aki végig ettem egy vacsorájukat a helvéciai fa­kanálforgatóknak talán kis­sé hamarabb értem a menü végére, mint az a hazai konyhánál megszokott, ám tragédiát semmiképp nem okozott az elmaradt néhány- száz kalória. Borjúhús, szósz, rizs és krumpli, no meg jóízű parfé és sajt. sajt. sajt az ami csalhatatlanul Alfred Zürcher Mint azt a Művelődési Mi­nisztériumban elmondták, a hálózat továbbfejlesztése alapvető céljuk feltétele, hogy mind a használók, mind az irányítók szemléle­tében és módszereiben lé­nyeges áttörés következzék be: a művelődési otthonok elsősorban a helyi közösség elvárásait, szükségleteit szol­gálják, illetve elégítsék ki. Lényeges tehát a művelődé­si házak demokratizmusá­nak, nyitottságának erősíté­se, a lakossági kezdeménye­zések beépítése és haszno­sítása, a lakosság részvéte­lével szélesítse. Feltérképe­zik azt is. hogy melyek azok a művelődési folyamatok, amelyek kielégítésére, illet­ve felkarolására a művelő­dési házak vállalkozhatnak, s amelyekre a település tár­sadalmi, gazdasági, kulturá­lis fejlődése érdekében va­lóban szükség van. Ezért is ítéli különösen fontosnak az intézkedési terv azt, hogy minél több településen jöj­megkülönbözteti a svájci konyhát a magyartól. Azok, akik esténként konyhaművészetükről adnak számot, nemcsak ...előadni”, de tanulni is jöttek. Alfred Zürcher és Ernst Burkart íó név odahaza szakmájában. Márpedig egy neves szakács a kinti vendéglátó hierarchi­ában közvetlenül az igazga­tó után következik. Hogy milyen különbséget látnak ők a magyar életvi­tel és a svájci mindennapok között? Véleményük szerint sem ruházkodásban, sem amúgy kilóra nincs szembe­ötlő differencia, hiszen amennyivel több kalóriát fo­gyasztanak a magyarok a zsíros ételek révén, annyival több szószt, édességet no és sört esznek-isznak az Alpok aljában. Ami pedig a sajt­kultuszt illeti? A magyará­zata annyira kézenfekvő, hogy restelkedni kell, ami­ért elsőre nem jut az ember eszébe: a hegyi legelők pásztorai nem tudnak na­ponta túladni a tejkészletü­kön. így sajt formájában tá­rolják — akár évekig is. A szolnoki Tisza Szálló vendégegyüttesének vezető­jenek létre, szerveződjenek közművelődési egyesületek, olvasókörök, klubok. Ezek ugyanis élesztői lehetnek a különböző művelődési for­mák elterjesztésének, a he­lyi igényeket is figyelembe vevő új típusú közművelő­dési munkának. Szükséges továbbá, hogy az egyesüle­tek létrehozásában, működé­sük támogatásában a mű­velődési házak szorosan együttműködjenek a társa­dalmi és tömegszervezetek- kel, különösen a Hazafias Népfront helyi szerveivel, a helyi .oktatási intézmények­kel, a vállalatokkal. E célok érdekében vál­toztatni kívánnak a művelő­dési otthonok jelenleg érvé­nyes támogatási rendszerén: a hangsúly nem az intézmé­nyek egészének, hanem egyes tevékenységi formák­nak a támogatására kerül. Az olyan művészeti csopor­tokat, klubokat, szakkörö­ket, tanfolyamokat kíván­ják ösztönözni anyagi eszkö­Ernst Burkart je nagyjából olyan kapaci­tású hotelt dirigál mint tu- lajnonos, akár a szolnoki Ti­sza. Érdemes felsorolni a svájci gyógyszálló személy­zetét: hát először is ott van Lütti úr, a tulajdonos, aztán a felesége, kislánya, veje. van egy szakács, egy felszol­gáló, két asszony, aki a konyhában tevékenykedik, de szükség esetén a szálló szobáit is rendberakja. Jan Lütti noteszában van öt-hat telefonszám, melyeken al­zökkel, amelyek színvonala­sak, igényesek, s vonzerőt jelentenek a lakosság szá­mára is. Ugyanakkor gaz­dagítani kívánják az intéz­mények szakmai tevékeny­ségét, bővíteni az olyan szakemberek körét, akik a hagyományos népművelő munkán túl alkalmasak a művelődési igények feltárá­sára és közvetítésére. A terv szervezeti kérdése­ket is érint. Hazánkban ugyanis ma mintegy 2 és fél­ezer a művelődési otthonok száma: a hálózatnak azok­ban csak mintegy egyhar- mada képes a valóban szín­vonalas munkára, a sok in­tézmény sem működési fel­tételei, sem szakmai munká­ja miaitt nem felel meg a kö­vetelményeknek. ') A pusztán formális tevé­kenység megszüntetésére többféle megoldási módot tartalmaz a tervezet a mű­velődési otthonok ésszerű, körültekintő integrálásá­tól, az általános művelődé­si központok, közös fenn­tartású intézmények létesí­téséig. Lényeges alapelv az, hogy minden településen le­gyen legalább egy olyan he­lyiség, amely a közösségi művelődés céljait szolgálja. kalmi segítőket hívhat, ha váratlanul felduzzad a for­galom. A szolnoki Tisza Szálló személyzete 85—90 emberből áll, ám mielőtt ezen elször- nyülködnénk. meg kell hall­gatni a másik felet is. Míg Svájcban a konyhai nyers­anyagok beszerzése mind­össze egyetlen, jól működő telefonba kerül, addig Szol­nokon külön személyzetet kell eltartani arra, hogy fennakadás ne legyen a be­szerzésben. És hát az admi­nisztráció sem nálunk az egyszerűbb: Svájcban a Rössli könyvelését a tulajdo­nos végzi egyszemélyben. itt viszont valamivel bonyolul­tabb a dolog... Ezzel együtt a svájciak jól érzik magukat Szolnokon, valamennyi magyar ételféle­séget megkóstoltak már. és elsősorban a székelykáposz­ta az. amire a legszíveseb­ben emlékeznek majd visz- sza. Amint mondták, kissé ki is pihenik magukat a nyugalmasabb életvitelben, hiszen odahaza csak a roha­nás tölti ki életüket, míg mi nálunk jóval ráérősebb élettempóval találkoztak. Tanulni persze nem szé­gyen egymástól, sőt napja­inkban, amikor a körbepil­lantás kényszerítőerővé vált —< szinte kötelező. Ám a ta­nulságokat még a tűzhelyek környékén is jó lenne meg­szívlelni. — Pb — A Kenderes! Általános Iskola tanulóinak több mint 80 százaléka olvasója a közmű­velődési könyvtárnak. A diákok napközis foglalkozásokon és örsi összejöveteleken, cso­portosan is látogatják az intézményt. (Fotó; T. K. L.) Mesterszakácsok a Tiszában Svájcból Jöttek, JóI főznek...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom