Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-17 / 245. szám

1987. OKTÓBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Az állatorvostudományi Egyotomen Szovjet filmek fesztiválja A Filharmónia rendezésében Magasabb iskolába lépni Diplomaátadás Diplomaátadó ünnepséget rendeztek pénteken Buda­pesten az Állatorvostudomá­nyi Egyetemen. Kovács Fe­renc akadémikus, az egye­tem rektora 58 végzett hall­gatónak — köztük két kül­földi diáknak — nyújtotta át az állatorvos-doktori okleve­let. Az ünnepségen vas, gyé­mánt és arany diplomát ad­tak át azoknak, akik 65, 60, illetve 50 évvel ezelőtt fejez­ték be tanulmányaikat. Vas­diplomát kapott dr. Papp Sándor hajdúböszörményi és dr. Temesy Géza budapesti nyugalmazott állatorvos. Az egyetem tanácsának legmagasabb kitüntetését — a Marek József-emlékérmet — dr. Tóth Péter, a Pest Me­gyei Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Állomás igazgató főorvosa vette át ki­emelkedő szakmai munkás­ságáért. SZjut Fisa hsnriu Vetélkedő — második forduló. Az itt lát­ható kép a Vörös kányafa című szovjet filmből való. Kérdés: ki a film rendezője, aki egyébként maga is szerepel filmjében. Beküldési határidő október 20., cím: Me­gyei Moziüzemi Vállalat 5000 Szolnok, Má­jus 1. u. 19. A sokadik nekirugaszkodás után Beszélgetős Heíyey Lászlóval, a Szigligeti Színház új tagjával Hangversenyek Jászberényben és Szolnokon Az Országos Filharmónia 1987/88. évi bérleti hangver­senyei Jászberényben októ­ber 12-én kezdődtek. Az el­ső alkalommal Gulyás Ist­ván zongoraművész önálló estjét rendezték meg a Jász­sági Építőipari Szövetkezet dísztermében. (Gulyás István egykor a Palotásy János Ze­neiskolának volt növen­déke). Műsorában klasszi­kus és romantikus szerzők darabjai szerepeltek. Ezt követően november 9-én a pályája csúcsán lévő Gáti István dalestjét hallgathat­ják meg a zenebarátok. A műsorban Schubert Téli uta­zás című dalciklusa szólal meg. A jövő év első hangver­senyén, február 29-én Szendrey-Karper László gi­tárművész és az Ars Renata énekegyüttes lesz Jászbe­rény vendége. Az utolsó bér­leti koncerten — immár ha­gyományosan — a Jászberé­nyi Kamarazenekar lép a közönség elé Gál Tamás kar­mester vezényletével. Végre egy szépen beszé­lő. Kazinczy-díjas gyerek, aki színész lett! De nem ép­pen most történt, hiszen az egykori „gyerek” Helyey László, a Szigligeti Színház új tagja már színészként is felnőtt. — Merről, honnan, heted­hét országon keresztül? (A kérdés persze csak for­mális, hiszen tudom, hogy Pécsett nagyszerű Don Qui­jote volt a La Mancha lo­vagjában.) — Ha az előéletemről is mondhatok valamit, akkor a budapesti Petőfi Sándor gimnáziumban eltöltött éve­immel kezdeném. Vannak kollégák, akik esküsznek rá. hogy világéletükben színé­szek akartak lenni. Nem így én. Mókás, muris fickó le­hettem az iskolában, amo­lyan viccmester. Valahogy felfigyeltek rám a tanára­im, a diáktársaim: valószí­nűleg a hangomra. Talán harmadikos lehettem, ami­kor „elindítottak” a Kazin- czy-versenyen. Ha jól em­lékszem, akkoriban már az iskola irodalmi színpadának is tagja voltam. Nos, beju­tottam az országos döntő­be. .. — Gondolom, innen egye­nes volt az útja a Szímüvé- szeti Főiskolára? — Nem éppen... Hatszori nekirugaszkodás után vettek fel. Nem rázott meg. Azóta már tudom, hogy az egész élet nekirugaszkodások soro­zata. — De azért most. annyi év távlatából, a Cyrano címsze­repe, a Lvov doktor, a Mos- ca és még jónéhány igazán emlékezetes alakítása után megállapíthatjuk, hogy a hatodik felvételi bizottság­nak volt igaza! öt az egy­hez, nem valami biztató arány a tehetségek szem­szögéből! — Békés András növen­déke lettem, már a főisko­lás koromban jó szerepeket kaptam. 1975-ben diplomáz­tam, az akkori Nemzeti Színház helyett, a kaposvárit választottam. — Az a bizonyos nagy csa­pat. .. — Igen, akkor már együtt játszott, felejthetetlen szín­ház volt. — S akarta, nem akarta, három év múlva újra Pesten találta magát, a Nemzeti­ben, majd a Katona József Színházban... — A sors útjai kifürkész- hetetlenek — hagy válaszol­jak erre ezzel a közhellyel. — Szóval a Katona József Színház katonája lett. — Nem mondom, hogy köz­katonája, de ahhoz igen sok volt ott akkoriban a színész­tábornok. hogy szerepigé­nyeimet, színpad éhségemet ki tudták volna elégíteni. Nem vígasztalt, hogy egy nagyon jó színház tagja va­gyok: többet, sokkal többet akartam játszani. Ott erre nem volt módom. — S visszaszerződött Ka­posvárra. .. — Igen, de . . . hogy is mondjam. .. Kétszer nem léphetünk egymás után ugyanabba a folyóba. — Panta rhei — mondja a görög — „minden fo­lyik". . — Slzóval már nem érez­tem jól magam Kaposvá­rott — egy szezont Pécsett játszottam, azt hiszem szép sikereim voltak, de önma­gam belső műszerei más: mutattak. Nehezebb felada­tokra vágytam?-Lehet, így örömmel fogadtam a Szigli­geti Színház igazgatójának hívását: jöjjek Szolnokra. Az itteni társulat potenciá­lisan igen erős. az igazi ér­tékek színháza lehet... — A napokban kezdett próbálnia Szobaszínház új darabjában... — * Egy köztéri nyilvános WC a színhelye Sultz Sándor komédiájának. Nagyon ér­dekesnek ígérkezik.. . — A nagyszínházban mi­vel kezd? — Klasszikusokban sze­retnék játszani. Egyelőre nem szívesen mondanék többet... — Több klasszikus szere­pel az idei műsortervben: Shakespeare III. Richárdja, Goldoni. — a jó színészt mindig megtalálják a jó sze­repek. .. Köszönöm a be­szélgetést. — 11 — Az előadásokra bérletek és jegyek még válthatók a Jászberényi Palotásy János Zeneiskolában. Még válthatnak bérletet a zenebarátok Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központban, valamint a Bartók Béla Zeneiskolá­ban is az Országos Filhar­mónia hangversenyeire. Az új zenei évadban hét elő­adásból áll a bérleti sorozat. Október 28-án a Postás Szimfonikus Zenekar ad műsort Ligeti András ve­zényletével, Andrej Korsza- • kov vendégszereplésével a művelődési központban. November 16-án a Szol­noki Szimfonikus Zenekar lép közönség elé. Az együt­test Báli József vezényli közreműködik Kertesi Ing­rid,, Molnár András és Csur- ja Tamás. A műsorban Moj zart; Rossini, Donizetti, Mascagni, Puccini, Bizet és "Verdi alkotásai csendülnek fel. Január 18-án a miskolci szomfonikusok, március 7- én szlovák kamarazenekai/ vendégszerepei Szolnokon. Március 21-én Ránki Dezső zongoraestjére kerül sor. majd április 8-án ismét a szolnoki szimfonikusok ad­nak hangversenyt ezúttal az osztrák Roman Zeilinger ve­zényletével és Kovács Dé­nes közreműködésével. Vé­gül május 4-én a Szegedi Szimfonikus Zenekar kon­certje zárja a zenei évadot. A műsorban Brahms Német requiemje hangzik el a Drezdai Filharmónia Ének­kara közreműködésével. A Társadalmi Szemle októberi számában A mai ideológiai problémákról A Dóm elölt Sétatér szökőkúttal Megújul Pécs leghangula­tosabb része, a székesegyház előtti sétatér. Ez a terület, a hajdani várdomb, a XV. szá­zadig sűrűn beépített része volt a városnak, akkor azon­ban hadászati okokból le­bontották a házakat. Megje­lentek ugyanis az ágyúk és a pécsi vár tüzérei számára kilövési terepet kellett te­remteni. Valósággal letarol­ták a dombot, amelyet azóta sem építettek be újra, hanem még a múlt században par­kosítottak. A megújuló séta­tér legfőbb ékessége a nem­rég átadott római mauzóle­um. A park közepén nagy­méretű szökőkutat építenek. A területet díszburkolatú utak hálózzák majd be. A kertészeti és parképítő vál­lalat szakemberei annak ide­jén megmentettek egy-egy példányt a sétatér régi, szép formájú lámpáiból és padjai­ból, ezeket most újraöntik. A folyóirat méltatja a tár­sadalmi-gazdasági kibonta­kozás programját, és részle­teket közöl a társadalmi- gazdasági kibontakozással foglalkozó dokumentumok­ból és beszédekből. A szer­kesztőségi cikk a többi kö­zött hangoztatja: abban ál­talános az egyetértés, hogy mielőbb meg kell teremte­nünk a gazdasági növekedés feltételeit. A pénzügyi egyensúlyt csupán a belső felhasználás korlátozása út­ján javító politika hosszabb távon nem lehet megoldás Ha nem párosul a gazdaság intenzív és visszafejlesztést is tartalmazó szelektív lé­péseivel — csak a feszültsé­gek fokozására alkalmas. Bayer József a mai ideo­lógiai problémák értelmezé­sére vállalkozik. Hangsú­lyozza: a közvetlen feladat most elsősorban a párt saját ideológiai tevékenységével kapcsolatos kérdések tisztá­zása lenne. Egy vezető párt esetében természetes a .párt stratégiai céljainak, vállalt alapvető értékeinek, a moz­galmi identitás eszmei kere­teinek kimunkálása az egész társadalomra kihat. Alekszandr Jakovlev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak titkára a szovjet társa­dalom minőségi fejlődésének és a társadalomtudományok­nak viszonyával foglalkozik. Hangoztatja, hogy alapjai­ban és főbb vonásaiban lét­rejött az ország társadalmi és gazdasági fejlődése meg­gyorsításának, valamint a társadalom minőségileg új állapotának eszmei elméleti platformja. Ismeretes, hogy 1978. után erősen lelassult a lakosság egy főre jutó jövedelmének, és az egy főre jutó fogyasz­tásnak a növekedése, a reál­bér indexe pedig 1986-ban 6—6 százalékkal elmaradt az 1978. évitől. Érthető tehát, hogy a közvéleményt foko­zottabban foglalkoztatják a jövedelem, az életszínvonal és az életkörülmények kü­lönbségei, egyenlőtlenségei. Andorka Rudolf azt kutat­ja, hogyan ítéli me«» a köz­vélemény a valóságos társa­dalmi egyenlőtlenségeket. Társadalmunfcban az előrejutás, a mobilitás alapvető feltétele az iskolai végzettség. Ma az iskolák kapui elvileg minden fiatal számára nyitva állnak. A tanuláshoz való egyenlő jog azonban nem jelenti a tanu­láshoz szükséges lehetőségek egyenlőségét is. I^átszik ez abból is, hogy míg a kereső­képes lakosság 37 százalé­ka betanított, illetve segéd­munkás, addig gyerekeiknek csupán 23 százaléka szerez befejezett középiskolai vég­zettséget. Aligha képessége­ik alacsony színvonala mi­att van ez így. Nem szabad azonban egy kalap alá venni a segéd- és betanított munkásokat. A segédmunka perspektíva nélküli, kizárólag a pénzke­resést célzó dolog. A betaní­tott munkára ugyanez nem mondható el. A betanított és szakmunka között ma már nincs meg az az egyértelmű különbség, mint korábban. A számítógépiparban pél­dául érettségizett fiatalokat tanítanak be részprogramo­zói munkára. Ez is betaní­tott — de magasan kvalifi­kált betanított munka. A fiatalok körében a segéd­munkások aránya a nép- számlálás adatai szerint 16 százalékról 8 százalékra csökkent az elmúlt tizenöt évben. Ezzel együtt is, ma, a nyolcvanas évek végén egy-egy korosztálynak mint­egy 33 százaléka szakképzet- len és alacsony iskolázott­sága S bár ebben a pillanatban a gazdaság még képes fog­lalkoztatni őket, s a munka­erőpiacon nagy a kereslet irántuk, csupán a legked­vezőtlenebb kereseti lehető­ségeket nyújtó munkaterü­leteken tudnak elhelyezked­ni. Vagyis az iskolázottsági szint emelése nemcsak tár­sadalompolitikai, de gazda­ságpolitikai és egyéni érdek is. Az iskolarendszernek az egyéni és gazdasági érdek­hez való igazítása azonban bonyolult, összetett dolog. Hiszen a gazdaság mozgása is nehezen kiszámítható fo­lyamat, s az oktatási rend­szer elemei sem változtat­hatók egyik napról a má­sikra. Az azonban biztosnak látszik, hogy az oktatási rendszert nem lehet kielégí­tően fejleszteni bizonyos távlati társadalmi igények viszonylag precíz felmérése nélkül. Ha az iskola nem a távlatokra, hanem a pilla­natnyi szükségletekre figyel, akkor mindig csak lemara­dásban lehet — és van is — a gazdasági változásokhoz képest. Ennek következménye az, hogy manapság egyre több embert kell átirányítani az egyik szférából a másikba. Ez pedig átképzéssel jár. Áz alacsony iskolai végzettségű fiatalokat rendkívül nehjeK zen lehet új dolgokra meg­tanítani. Hiányos képzettsé­gükért azonban csak Isis részben tehetők ők magok felelőssé. Bizonyított tény ugyanis, hogy a szakképzet- len szülők gyerekei olyan indulási esélyhátránnyal ke­rülnek iskolába, amelyet ma még nyolc iskolaév alatt sem sikerül lecsökkenteni. Egy segédmunkás családból induló gyereknek huszonöt­ször kisebb esélye van ar­ra, hogy egyetemre jusson, mint egy értelmiségi csa­ládban nevelkedőnek. Az oktatási rendszer — mond­juk így — minimum prog­ramja az, hogy minden nor­málisan képezhető gyerek végezze el az általános isko­lát úgy, hogy emögött maga­sabb tudás, intelligencia-szint legyen, mint jelenleg S hogy ezeknek a gyerekeknek a számára lehetőség nyíljon valamilyen szakmai képzett­ség megszerzésére. Az érettségit adó középis­kolákra már más rétegada­tok jellemzőek. Hazánkban egy-egy korosztálynak csu­pán 30 százaléka szerez érettségit. De míg az értel­miségi családok gyerekeinek 80 százaléka érettségizik, a segédmunkások körében ez az arány a 20 százalékot sem éri el. Magyarország ebből a szempontból még a hozzánk hasonló fejlettségű országokhoz képest is erő­sen lemaradt. Nyilvánvaló tehát, hogy a középfokú iskolázást ki kell terjeszteni. Erre különféle elképzelések vannak. Egy­részt a gimnáziumot kell olyan fakultációkkal kibő­víteni, amelyek bizonyos te­rületeken garantálják az el­helyezkedési lehetőségeket, így ez az iskolatípus von­zóbbá vált a fiúk számára. Köztudott ugyanis, hogy a mai fizikai rétegek jóképes­ségű gyerekeiket is inkább küldik szakiskolába, mint gimnáziumba. Ez baj, hi­szen a műszaki területeket kivéve, az értelmiségi fog­lalkozások rohamos elnői­esedése figyelhető meg. Ez pedig nem az emancipáció jele, hanem az iskolarend­szer torzító hatásának kö­vetkezménye. A másik lehetőség az, hogy a szakképzést elsősor­ban nem a jelenlegi három­éves iskolában, hanem egy érettségit adó négyéves is­kolatípusban kell megolda­ni. Ezek a változások rend­kívülien megnövelték a fog­lalkoztatási szerkezetben: a mozgási esélyeket. Ez pedig létkérdése a gazdaságnak csakúgy, mint az egyénnek. A gazdaságnak azért, mert manapság a technikai fej­lesztés, befektetés jórészt azért nem hozza meg a kí­vánt hatást, mert a mo­dernebb technikát nem tud­juk megfelelően működtet­ni. ^ Hz egyénnek pedig azért létkérdés, mert a köz­hittel ellentétben az értel­miségnek, s a magasabban kvalifikált szakmunkások­nak jobbak a kereseti viszo­nyai, mint az egyéb rétegek­nek. Akármilyen és akár­hogy mutatót veszünk, a lakáshelyzetet, a kereseti szintet, ezek a rétegek egy­értelműen kedvezőbb • hely­zetben vannak. A tanulmá­nyi ráfordítás nagyon hosz- szú és lassan térül meg. Az iskolarendszer zavarain kí­vül ez is oka annak, hogy a fizikai rétegekből a fiúk nem törekednek a felsőokta­tás felé. Pedig a cél, ame­lyet a társadalom, s benne a fiatal ember magának kitűz­het, mégiscsak a magasabb képesítés felé való törek­vés kell hogy legyen. D. K. Szolnokon Véget ért a gyermekkönyvtárosak tanácskozása A héten négy napon át, hét megye — Borsod-Abaúj Zemplén, Hajdú-Bihar, He­ves, Nógrád, Pest, Szabolcs- Szatmár és Szolnok, vala­mint Debrecen és Miskolc gyermekkönyvtárosai a 6—10 éves kisdiákok olvasási szo­kásairól, kultúrájáról ta­nácskoztak. A regionális konferencián előadások hangoztak el a gyermek helyéről a társada­lomban és a családban, az iskolai anyanyelvi illetve irodalmi tanításról, s ter­mészetesen a gyermekkönyv­tár szerepéről az olvasóvá nevelésben. Az előadásokat konzultációk követték, s be­mutató foglalkozáson ismer­kedhettek meg a vendé­gek a megyeszékhely diSk- jainak könyvismeretével, ol­vasottságával. A négynapos tanácskozás tegnap véget ért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom