Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-17 / 245. szám
1987. OKTÓBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kontakta-leányvállalat Mezőtúron Az önállóság csak jó esélyt adhat Az ötlet már régóta ott bujkált a Kontakta Alkatrészgyár mezőtúri üzemében a dolgozók fejében, azonban csak) egy 1985 elején tartott munkásgyűlésen fogalmazódott meg. A Kontakta vezetősége kezdeményezte akkor, hogy az új vállalatvezetési formára való felkészüléssel, a vállalati tanács megalakításának előkészítésével párhuzamosan a szervezeti rendszer korszerűsítésének kérdéseit is vitassák meg az üzemekben. A mezőtúriak pedig élve (például a Minisztertanács és a SZOT, illetve a pénzügyminiszter irányelveiben is megfogalmazott lehetőséggel) a Budapesten vártnál jóval tovább mentek: a vállalatból való kiválás, az önállóság mellett, voksoltak. A függetlenedési törekvések sikeréről a mezőtúri kollektíva — és a hasonló lépésre magát később elszánó szentesi Kontakta-gyár — csak nemrégiben kapott hírt. A Minisztertanács, az Ipari Minisztérium és a vállalat illetékes fórumain úgy határoztak, hogy a két vidéki gyár a Kontakta leány- vállalataként működik tovább 1988. január elsejétől. Az 1975-ig tanácsi vállalatként is dolgozó mezőtúri üzemben ma nem szívesen beszélnek „idegenek” előtt arról, hogy miért is akartak újra a maguk gazdái lenni. „Kár lenne a sérelmeket sorolni — tartják, hiszen a Kontakta mostani vezérkara csupán két éve irányítja a vállalatot, az elődök hibáit fölösleges éppen nekik felemlegetni.” A különválás gondolatát érlelő tények azonban e<n\ a lojalitás jegyében folytatott beszélgetés során is kitapinthatok. A Kontakta termelésének és nyereségének is körülbelül hetedét produkáló mezőtúri kollektíva úgy érezte, hogy az ő fejlődésükre méltatlanul kevés jut a „nagykalapba” összegyűlő pénzből. „Ha a sejthetően (mert a Szolnok megyeiek az elszámolásokba nemigen láttak bele) itt megtermelt nyereséget mind magunk használjuk fel, dinamikusabban fejlődhetünk” — tulajdonképpen ez a gondolat ösztökélte az önállósodási törekvéseket. Hogy így lesz-e, az attól is függ, hogy a jövendő leányvállalat milyen anyagi feltételekkel alakul meg. A Kontakta központjában már elkészítettek egy javaslatot, arról, hogy a Mezőtúron lévő termelőeszközök egyéves életképes működéséhez mekkora készletet és pénzt bocsátanak a Szolnok megyei kollektíva rendelkezésére. Ez a dokumentum azt is tartalmazza, hogy a „különváló” részlegeknek mennyit kellene vállalniuk a további fejlesztésekre, illetve a vállalat pénzügyi helyzetének rendezésére nemrég felvett hitelek terheiből. Arról is dönteni kell, hogy a leányvállalatoknak átengedett vagyon fejében a mezőtúriak és a szentesiek a jövőben nyereségük mekkora hányadát fizetik be évente a Központnak. Mezőtúron azt számolgatják — a Budapestről most megkapott, eddig alig ismert pénzügyi, gazdálkodási adatokat is felhasználva —, hogy ha valóban a maguk lábán állva kívánnak megélni, mekkora terheket képesek vállalni. Nem csupán arról van szó, hogy képesek lesznek-e az elvárt befizetéseket. teljesíteni. Az önállósodási törekvéseket a gyorsabb gyarapodás reménye szülte, márpedig ha a korábbi időszakokban megszokottnál csak alig valamivel több pénz marad a leány- vállalatnál, akkor mi ösztönözze a kollektívát az eredményesebb gazdálkodásra? Mert a nagyobb függetlenség mellett a gyárban korántsem csak azért kardoskodtak, hogy maguk költhessék el a náluk „megtermelt” nyereséget. A végzett munka és a hasznossága közötti közvetlenebb kapcsolattól remélt hatékonyság-növekedés volt a fő érv. A korábbi elszámolási rendszerben ugyanis semmi biztosíték nem volt arra, hogy a bármilyen jelentős erőfeszítések árán elért naygobb haszonból jövőbeni gyarapodásuk biztosítására is költeni tudnak Mezőtúron. Persze a munka és a haszna közötti közvetlenebb kapcsolat a remélt gyarapodásra csak akkor ad valódi biztosítékot, ha a mezőtúri kollektíva képes lesz felvállalni a gazdálkodás felelősségét. Nemcsak arról van szó. hogy ki kell alakítani, illetve tovább kell fejleszteni a gyári szervezetnek a gazdasági döntéseket megalapozó, illetve műszaki részlegeit. Nem is oly régen még biztosan sikernek számított minden, a központtól új berendezések megvásárlására vagy éppen a munka- körülmények javítására költhető forint megszerzése. Jövfire, amikor ezt a pénzt már nem kell senkitől kérni, az lesz a fő kérdés, hogy érdemes-e elkölteni? A befektetési lehetőségek várható hozamát kell mérlegelni. Ez pedig biztos konfliktusokat szül, és valószínűleg sokszor megbomlik majd az önállóság kérdésében oly stabil gyári egység. Rendszeresen újra megteremteni csak akkor lesz remény, ha a mezőtúri kollektíva mindig a leányvállalat gazdálkodási sikereit tartja a legfontosabb mércének, és ezt szem előtt tartva igyekszik minden esetleges konfliktust feloldani. Csak így sikerülhet bebizonyítani, hogy a különállási törekvések nem az egykori önállóság utáni nosztalgia szülöttei, hanem valóban a gyár gazdasági boldogulását szolgálják. V. Sz. J. Jogpolitika, Jogászok országos iwiimHiM—>. .munkaértekezlete Siófokon Pénteken Siófokon megkezdődött az az országos jogásztanácskozás, amelyen a Minisztertanács új munkaprogramjával összefüggésben megvitatják jogpolitikánknak a gazdasági építőmunkával kapcsolatos időszerű kérdéseit. Napirenden szerepelnek — egyebek között — olyan témák, mint a magyar gazdaság helye és szerepe a világgazdaságban, a külföldi tőke bazai bevonásának lehetőségei, bankrendszerünk fejlődésének új vonásai, a magyar pénzügyi politika változása. A Magyar Jogász Szövetség által szervezett szakmai találkozóra elsősorban a gazdasági területen működő jogászokat hívták meg; így mintegy 1500-an vesznek részt a munka- értekezleten. Bevezetőül dr. Markója Imre igazságügyminiszter előadását hallgatták meg a munkaértekezlet résztvevői. Bevezetőben az igazságügyminiszter szólott a jogalkotó tevékenységről, majd az adótörvényekkel kapcsolatban felhívta a figyelmet azokra az új szabályokra, amelyeknek az adó fizetésére kötelezettek jogainak megóvásával és a törvényesség biztosításával kapcsolatban garanciális jelentőségük van. Mint mondta: a jogszabályok az adó kivetésére vonatkozó másodfokú határozattal szemben eddig csak a jogalap kérdésében engedtek bírósági utat; az összegszerűséget tehát a bíróság nem vizsgálhatta felül. Az új törvények magánszemélyek és jogi személyek részére egyaránt lehetővé teszik, hogy az adó összegének megállapításával kapcsolatban is a bírósághoz forduljanak. A magánszemélyek jövedelem- adója esetében ez a jog — az általános forgalmi adótól eltérően — az adó fizetésére kötelezettet csak akkor illeti meg, ha a vitatott összeg az 5 ezer forintot meghaladja, célszerűtlen lenne ugyanis kisebb súlyú ügyek tömegét bírósági útra terelni. Kitért a miniszter arra is, hogy — a kiegyensúlyozott gazdálkodás feltételeinek javítása érdekében — törvényerejű rendeletben szabályozták a fizetésképtelen gazdálkodó szervezetek fe'számolási eljárását, s ennek lefolytatását a bírásig — mint pártatlan szerv — hatáskörébe utalták. A felszámolási eljárás során — folytatta a miniszter — a bíróság dönt a gazdálkodó szervezet megszüntetéséről, vagyonának felosztásáról, a hitelezők követeléseinek kielégítéséről. A jogszabály megállapítja a követeléseknek azt a sorrendjét, amit a vagyon felosztásánál figyelembe kell venni. Azokhoz a követelésekhez, amelyek teljesítésére a vagyon nem nyújt teljes körű fedezetet, a hitelezők nem jutnak hozzá, mert az állam nem vállal felelősséget a megszűnt gazdálkodó szervezettel szemben fennálló követelésekért. Ez alól — az állampolgárok jogos érdekeinek védelmében — a magánszemélyek olyan követelései jelentenek kivételt, amelyek nem gazdasági (ipari, kereskedelmi, szolgáltató) tevékenységből származnak Felszámolás esetén alapvető feladat a megszűnt gazdálkodó szervezet dolgozóinak elhelyezése, munkába állításuk megszervezése. A továbbiakban MarKÓja Imre közölte, hogy napirendre került a jogalkotásról szóló törvény megalkotása, s ezen jogszabály tervezete — amelyet a Minisztertanács már elfogadott — még ebben az évben az Országgyűlés elé kerül. Beszélt a miniszter a gazdasági ítélkezés tapasztalatairól, valamint a jogtanácsosokról. A munkaértekezlet szombaton szekcióülésekkel folytatódik. A túlfogyasztás miatt Szigorú bérszabályozás Az igazi reformlépés az lenne — vallják a közgazdászok —, ha a bérszabályozókat a piaci értékítélet váltaná fel. Ha a gazdálkodó jól felfogott érdekéből csak annyit fizetne az alkalmazottainak, amennyit a munkájuk a számára megér. Ehhez azonban — állítják a szakemberek — a gazdasági környezet még nem érett meg. Tehát jövőre igenis lesz bérszabályozás, s nem is akármilyen: központi, ezen belül pedig a bérek tömegét szabályozza a kormány a gazdálkodók döntő többségénél, és a béren fölüli kereseteknél enged bizonyos szabadságot a vállalatoknak. A központi bérszabályozás meglehetősen szigorú, hiszen a vállalatok teljesítményétől függetlenül egységesen 3—4 százalékos emelésre nyújt lehetőséget. A 3—4 százalék egyelőre csak egy tervezett mérték, de az már biztos, hogy ennél magasabb nem lesz. Csak átmeneti A központi bérszabályozást csak átmenetként vezetik be. De hogy meddig tart ez az átmenet? Egy évig vagy esetleg tovább. A vállalati szakemberek azt vallják, hogy egy esztendő is sok. mert ennyi idő éppen elég ahhoz, hogy kellő ösztönzők híján csökkenjen a hatékonyság. A szabályt alkotók azonban nem is fogalmazhatnak másként, minthogy a szigorú központi beavatkozásra a béreknél mindaddig szükség lesz, amíg a gazdasági környezet nem hangolja össze más módon a jövedelem-termelést, a fogyasztással. A tervezett béremelés valójában nagyon kevés. Bár így is akadnak, — akik szerint minden minimális emelést végre lehet hajtani differenciáltan. Azaz a vállalatnak fontos szakemberek kapjanak többet, míg a kevésbé fontosak.... ha úgy tetszik semmit. Csakhogy a vállalatvezetők többsége ezt kizárólag elméleti, semmint gyakorlati lehetőségnek tartják. Éppen ezért döntöttek úgy a szabályt alkotók, hogy mégiscsak hagynak egy bizonyos sávot a gazdálkodóknak, amelyen belül a teljesítményektől függően emelhetik a kereseteket. S ez a sáv a béreken felüli kifizetések, mint például a nyereségrészesedés, a jutalmak. A képlet tehát a következő: tegyük fel, minden száz forintból 95 forint az alapbér, és 5 forint a mozgóbér. A jövő évi bérszabályozók a 95 megemelését szabályozzák központilag, s aki az előírt százalékot túllépi, azt olyan súlyos büntető adókkal sújtja, hogy a túllépésre gyakorlatilag A valóságban a számítási módozatok persze sokkal összetettebbek. Az elv szempontjából azonban az a fontos, hogy teljesítményektől függően nőhetnek a béreken felüli keresetek. S jogos a kérdés: miért az 5 forint, és miért nem inkább a 95 forintnyi jövedelmi rész emelését kötik a teljesítményekhez? Mert ha el is fogadjuk azt, hogy a feltételek még nem értek meg a szabályozók megszüntetéséhez, akkor is igaz az, hogy már a közelmúltban is, 1985. januárja óta léteznek a reformtörekvésekhez a központi előírásnál közelebb eső bérszabályozási formák. Mint például a jelenleg még érvényben lévő egyéni bérszínvonalszabályozás. Ezek a formák azért nem tarthatók fenn, mert az ár- és adóreform — amelyet január elsejével vezetnek be, olyan mértékben változtatja meg a vállalatok teljesítményeit mérő mutatókat —■ többek között a nyereség tartalmát, Ma, amikor a munkaerő átcsoportosítása — a gazdaság szerkezetátalakításának nyomán — kimondottan nép- gazdasági cél, mindenképpen ez utóbbinak kell érvényesülnie. Általában. De kivételt kell tenni például a villamosenergiaiparral, a Postával, bizonyos szolgáltató ágazatokkal; ahol eleve olyan kevesen vannak, hogy a létszámcsökkentésre ösztönzésük mindenképpen a szolgáltatásaik színvonalának a romlásával járna. Világos, hogy az 1988-ban bevezetendő központi bértö1 nincs is lehetőség. Ám a fennmaradó 5 forintot a vállalatok a teljesítményeiktől függően emelhetik, tehát a jövedelmezően gazdálkodók jobban, míg a kullogok kevésbé. A félreértések elkerülése végett: a kereseteknek a béreken felüli részét ugyan nem szabályozzák egységesen, központilag, de szabályozzák. Például úgy, hogy előírják: egységnyi termelési növekedés, egységnyi nyereségnövekedés esetén ennyivel nőhet a mozgóbér. hogy azok nem hasonlíthatók össze a korábbi évek mérőszámaival. S ha pedig így van, semmiképpen sem tehetők függővé egy ilyen torz összehasonlítástól a bérfejlesztési lehetőségek. A bérszabályozók 1988- ban várhatóan a gazdálkodók 80 százalékánál írják elő a bérek tömegének emelési korlátáit, és csupán a megmaradóknál szabályozza az átlagbéreket. Amióta szakemberek vitatkoznak arról, hogy bértömeg vagy átlagbér, azóta hangzik el érvként: az átlagolás arra ösztönzi a vállalatokat, hogy kis fizetésű, kevésbé jól dolgozókat is felvegyenek, mert az ő „bérmegtakarításukból” finanszírozhatják a kiugróan magas jövedelmeket. Ha viszont a bérek tömege után kell adózni, akkor mindegy, hogy hányán keresnek ugyanannyit, következésképpen bérnövelésre ad lehetőséget a feleslegesé váló emberek elküldése. megszabályozás nem reformlépés. Viszont egy korlátozott ideig segítséget nyújthat abban, hogy összhangba kerüljön az egymástól elszakadt termelés és fogyasztás. Hogy ezt nem a vállalatoknál, hanem például utólag, az adóval kellene szabályozni ? Hogy mennyire nem könnyű a kérdésre választ adni, bizonyítja az adóreform országgyűlési megerősítését megelőző nagy társadalmi vita. E. E. A teljesítménytől függően Takarékoskodjunk a munkaerővel Téli energiaellátás A fűtési idény megkezdése alkalmából a télre várható energia- és fűtőanyag ellátásáról érdeklődött az Országos Energiagazdálkodási Hatóságnál az MTI munkatársa. Tarján Róbert osztályvezető elmondta, hogy a téli fűtőanyagok közül szénből kifejezetten nagy készleteket tároltak az erőművek, s megfelelő mennyiséggel rendelkeznek szénből és brikettből is a tüzelőanyag-telepek. Az utóbbi hónapokban megszűntek a brikett minőségét kifogásoló panaszok is, mert az üzemek változtattak az anyagösszetétel receptúráján, így csökkent a termék meddő-. illetve hamutartalma. Néhány Tüzép-telepen átmeneti választékgondok vannak és nagyobb a kínálat brikettből, mint a keresett szénfajtákból. A bányászok az igényeltnek megfelelő termeléssel segítik az ellátást, s a külkereskedelem is szorgalmazza az import szén szállítására kötött szerződések ütemes teljesítését. Háztartási tüzelőolajból elegendők a készletek, s a finomítók a télen is folyamatosan gondoskodnak a pótlásról, a kiegyensúlyozott ellátásról. A Szolnok Megyei AÉV polygon üzemében évente 250, a vállalat saját kivitelezésében készülő lakáshoz gyártanak betonelemeket, és kisszériában készítenek bonyolult egyedi elemeket is, vállalatoknak és magánmegrendelőknek egyaránt. Jelenleg a Jászberényben épülő 80 lakás elemein dolgoznak a szolnoki üzemben (Fotó: Dede Géza)
