Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-17 / 245. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. OKTÓBER 17. A Néplap vendége: Csata Sándor Az építész tervez ••• Mennyit ér a bor, ha homoki? Az idei esztendő a szőlő és a bor éve világszerte. Franciaországban fújták meg a harsonát, amely a nyitányt jelezte (itt székel ugyanis a nemzetközi hivatal központja) és a sokasodó hazai „pincei rendezvény” azt bizonyította, hogy idáig hangzott a harsonaszó. Mi magyarok szemmel láthatóan komolyan vesszük a testületi tagságunkat, hiszen hangulatos rendezvények során akasztottak lovagi címeket és egyéb főrendeket történelmi borvidékeinken az arra méltók nyakába. Hiába, erre kötelez bennünket múltunk, jelenünk — és jó lenne azt hinni, hogy a jövőnk is. Hazánk neve élénk színnel jelölt a világ bortérképein, hiszen a tokaji immár évszázadok óta a királyok bora — a borok királya. Ügy két éve a szolnoki Tudomány és Technika Házának felújításáért, a szá- zadeleji épület új funkciójára való alkalmassá tételéért több elismerést, kitüntetést is kapott. Ekkor a nem szakmai közvélemény is megismerhette Csala Sándor építész nevét. De végül is a nyolc éve diplomát szerzett tervezőnek máig ez az egyetlen, ilyen széles nyilvánosságot kapott munkája. Elégnek tartja ezt? — Persze, hogy jó lett volna több. hasonlóan érdekes és bonyolult feladatot oldanom meg, a dolgot reálisan értékelve azonban kénytelen vagyok természetesnek felfogni a helyzetet. Ha a mai magyar gyakorlatot ismerve számoljuk az esztendőket, ez a nyolc év igen rövid idő, ennyi elteltével a magyar építész épp hogy túl lehe* a pályakezdésen. Nálunk az első tanulmánytervtől a ház átadásáig 3—4 év biztosan eltelik, és magától érthetődően a friss diplomás évekig nem is kap önálló tervezési feladatot. Az egyetemi elméleti képzés után a gyakorlatban kell tanulnia a szakmát. A nagy tervező vállalatoknál ez úgy van, hogy a kezdőt beosztják egy nagy mester mellé és ott még a szakmabeliek számára is névtelenül dolgozik évekig. Félreértés ne essék, ez még véletlenül sem baj, nagyon is tanulságos egy Fintával együttdolgozni, egy olyan szép és bonyolult munkában részt venni, mint például a Budapest Kongresszusi Központ tervezése. A Szolnoktervnél nekem más utat kellett járnom. Mint Ígérték, azonnal a mélyvízbe dobtak; szinte csak az egyetemi elméleti ismeretek birtokában rám bízták a szolnoki Bástya étterem környékén akkoriban kezdődő emeletráépítések kiviteli tervének elkészítését. Sokat lehetett, kellett ezeken a munkákon tanulni ; a terven dolgozva jöttem rá, hogy mit és hogyan lehet megvalósítani abból, amit a tervezőasztal mellett kigondoltam, hogy milyen sok múlik azon. hogyan érti meg magát a tervező a kivitelezésen dolgozó, sokat látott „öreg szakikkal”. Ügy látszik ezekkel a munkákkal sikerült bizonyítanom a vállalatnál, hamarosan kaptam ugyanis szép, önálló tervezői feladatokat. A Technika Háza vagy a szandaszőlősi bölcsőde meg is valósul közülük. nemrégiben készült el — az építkezés 4 évig tartott — egy törökszentmiklósi lakóházam is. Vannak azonban olyanok is, amelyiknek az építéséhez hozzá sem kezdtek. A Széchenyi lakótelepre szánt megyei szociális otthonnak például a kiviteli terveit is elfogadták, a beruházásra azonban még nem jutott pénz... — Ügy tűnik, hiába számít talán kezdőnek, nem kímélték, nem zárták el a szakmailag érdekes munkáktól. De így lehet-e ezután is, hisz manapság igen kevés pénz jut beruházásokra. — Én úgy veszem észre, hogy a jövőben is lesz majd munkánk, igaz a „piac” nagyon sokat változott a nyolc év alatt. Kezdetben párhuzamosan több feladaton is dolgoztunk, annyi volt a megrendelés. Most viszont úgy van, hogy az ember befejez egy munkát és várja a következőt. Ez persze nem azt, jelenti, hogy kevesebbet kell dolgozni, sőt bizonyos mértékig feszítettebb a tempó. A megrendelők most nagyon gyorsan, esetenként az előkészítői tervezői munkára igényt sem tartva akarják megkapni a kiviteli terveket. — Az utóbbi időben Szolnokon több új tervező iroda is dolgozni kezdett a kivitelező vállalatoknál, tervező munkaközösségek is születtek. Konkurenciát jelente- nek-e ezek az Önök vállalatának, a Szolnoktervnek? — Én végülis örülök ennek, hogy több szervezet vállalkozik tervezésre és az építész választhat, hol találja meg jobban számítását, hol élheti ki jobban szakmai ambícióit. A szakmai közérzet; szempontjából az is sokat számít, hogy egyre több településen ismerik fel. az „otthoni” tervezőkkel készíttetett épületek a legtöbbször inkább illeszkednek a város, a község arculatába, a meglévő értékeket is őrizve szervesebben formálják a település arculatát, mint a felkért építészek munkái. Az építészetben ma örömmel érzek egy ilyen decentralizálási törekvést. — De lehet, hogy van ennek rossz oldala is. Nem lesz több az eszkimó, mint a fóka? Például a magánrendelések piacán? ... — Az építész (is) rá van szorulva a „maszek” munkára. Az én havi fizetésem — annak ellenére, hogy az ÉVM-től megkapott úgynevezett vezető tervezői besorolás és a városrendezési és városgazdászi szakmérnöki oklevél megszerzése után az idén 1700 forinttal emelték a béremet — havonta 7700 forint. A külön munkákban engem az izgat valójában, hogy egy vállalati gmk tagjaként — hangsúlyoznám, hogy ilyennek én is tagja vagyok — egy-egy jobb megbízással majdnem fél évi fizetésemnek megfelelő ösz- szeget is meg lehet keresni — miért tartogassa az ember minden energiáját a vállalati megbízatások teljesítésére, ha a géemkázással sokkal látványosabban boldogulhat? Az is több. mint érdekes, hogy a magán gmk-ban dolgozók ugyanilyen jó üzleteket a „hivatalos” munkaidejükben tudnák megcsinálni, ugyanezért a pénzért nem este kell otthon megdolgozniuk. — A kezdő építésznek jutó feladatokkal kezdtük a beszélgetést. Befejezésül azt kérdem, milyen itt Szolnokon, a vállalatánál „építészközérzete”? — Magyarországi építészközérzetem van. Nálunk hagyomány, hogy a lakótelepek sivársága, a beázó épületek, a városok eltorzult képe miatt az építészeket szidják. Ennek megfelelő az építész becsülete is. Aki családi házat terveztet, az is hozza a kockás papírra rajzolt elképzeléseit, hogy milyen legyen a ház beosztása, külseje. Tulajdonképpen csak a nevét és a tervet jóváhagyók által elvárt számításokat, a műszaki rajzot várja a tervezőtől. De gyakran ugyanígy gondolkodnak azok is. akik egy város vagy falu képéről döntenek. Az építészeti szempontoknak sokszor csak másodlagos szerep jut. Aki egy ilyen viszonylag kis tervező vállalatot választ munkahelyéül, az töb- bé-kevésbé már a megoldandó feladatok köréről is dönt. Ide biztos nem érkezik megbízás egy nemzeti színházra. De ez nem túl nagy baj, hiszen a „legkisebb” munkát is lehet igényesen, legalább a megbízótól és a szakmai közvéleménytől jogosan elismerést várva végezni. Ha ezt megkapja az ember, a sikerélmény elegendő. Az viszont igaz, hogy idáig csak az jut el, aki igyekszik minden előzetesen beszerezhető információt megszerezni, és ennek birtokában a tervezéshez kezdeni. V. Szász József Ám a hazad (bortermelés nagyobbik felét a homokon termett nedű teszi ki. Bács- Ki&kun megyében az évi termés felét is szüretelik jó években, de Szolnok megye termőterületének egy század ékán, 4 ezer hektáron is szüretelnek ezekben a napokban. Vajon milyen haszonnal ? Egyáltalán; menynyit ér a bor, ha homoki? Erre a kérdésre kerestem választ, amikor a szüretelők nyomába eredtem környékünkön. Az oknyomozás nem volt könnyű, mivel a szakemberek véleménye szeCsépán, a Tiszamenti Tsz borászati közipontjába egy hivatalos — és szemmel láthatóan örömteli — aktusra érkeztem. A „vörös borvonal” műszaki átadását tartották. A tűzoltóság, rendőrség és még jónéhány illetékes hatáság jelenlétében műszakilag átadták azokat a hatalmas fémedényeket, amelyekben azóta must forr, kavarog, melegszik, vagy hül egy automata kapcsoló akaratának engedelmeskedve. Olasz szerelők rakták össze az olasz gyártmányú rendszert: három templom- torony méretű fémtartályt, mellyel talán gigászok koccinthatnának. Must kerül mindegyikbe, még akkor is, ha az idei esztendő ismét besorakozik az előző két ínséges év mellé. A szövetkezet 500 hektáros szőlőjét az idén fagy és jég is károsította, így a nem túl vakmerő várakozásnak is alig 5 százaléka realizálódott a közösben, felvásároltak hát azoktól a termelőktől, akiknek tőkéjét megkímélte a fagy. Itt találkoztam először a magas és az alacsonyművelés konfliktusával, ami a továbbiakban a szőlőtermesztés körüli vita táptalaja lesz. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején az Alföldön nekilódult a szőlőtelepítés. A sortávolságot három, három és fél méterre nyitották ki, a vesszőket magas kordonra futtatták, így a gépek szinte teljesen átvették az emberi munkát. Csakhogy a szőlő nem adja ám meg ilyen könnyen magát! A széles sorok között adcadály nélkül tobzódott a fagy, s azokat a tőkéket, melyeket a magasművelési rendszerben nem takarták be ősszel, az ideihez hasonlatos télen jóvátehetetlen kár érte. Az igaz viszont, Jó volna együtt bizakodni a törekvő osépaiakkaü, ám alig 30 kilométerre a tiszazugi szőlőtábláktól meglehetősen felhős jóslatot hallok az alföldi borok jövőjéről. A Szikrai Állami Gazdaság parcellái között húzódik meg szerényen a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Szőlészeti és Borászati Kutatóintézete. Dr. Urbán András • tudományos igazgatóhelyettes készít számomra prognózist; úgy vélekedik, hogy az elmúlt három fagyos esztendő nyomán mindenképp újra kell gondolni az alföldi szőlőtelepítések ügyét. Az intézet véleménye az, hogy magasművelésű táblákat ma már nem szabad, telepíteni. rint a szőlőtermesztés és a labdarúgás között egyenesági rokonságot lehet kimutatni. Ehhez is, ahhoz is mindenki ért. Az igazi szakértelmet, úgy gondoltam, a szőlőtermesztésben könnyebb tettenémi: elég a hozamokat egymás mellé sorakoztatni és a képlet csalhatatlanul megmutatja ki az igazi művelője ennek a Noéig eredeztethető mesterségnek. Hogy mennyire nem ilyen egyszerű a dolog, ezt a riportot végén restellkedve kell bevallani. hogy a tavaszi fagy — amelyik a talaj közelében „harapja” a bomló rügyeket — a korondig nem mindig ér fel. Egyszóval a veszély lép- ten-nyomon leselkedik az Alföldön. A Tiszazugban azonban így is kenyér kérdés a szőlő. Ipar alig van, a munkalehetőségként a bortermelés kínálja magát, ráadásul olyan földeken, melyeket másra használni nem lehet. A szövetkezet több lábon áll: egy-egy viszontagságos év nem rendíti meg a gazdaságot. Aztán azt sem felejtik el egykönnyen a szőlőnek, hogy 1970-ben, amikor a víz tönkre áztatta a határt, a szőlő húzta ki a tiszazugiakat a bajibóL Van hát most már Tisza- s ásnák, Csápénak és Tisza- ugnak olyan vertikuma, ahol a vessző elültetésétől a bor palackozásáig idegen segítség nélkül mindent meg tudnak oldani. Amire szükségük van az a piac; ismerjék meg és keressék itthon, sőt, ha lehet külföldön is a címkéjüket. Hogy erre milyen esélyük van? Tavaszi János, a Szolnok Megyei Tanács mezőgazdasági osztályának munkatársa azt állítja, hogy kifejezetten jó. A megyei borversenyen a csépaíak szerepeltek a legjobban, négy boruk jutott el az egri országos döntőre, de biztató piaci kilátásokat ígér az is, hogy hazánk hatvan országba exportál. Harmatos László termelési főmérnök szerint a művelés mikéntjén lehet még finomítani. Egyéni érdekeltségi rendszert kellene bevezetni az 500 hektáron, s így lesz realitása annak, hogy a 16 ezer hek- tós tároló kapacitásuk no, meg az újabb 23 ezer hektoliteres pincéjük csordultig legyen. Védtelenül nem lehet kiszolgáltatni a tőkét a fagynak. Elgondolkodtató, milyen sikeresen vészelték át a magángazdaságok a téli hideget. Védelmet jelentettek a fagy ellen a gyümölcsfák — amelyeket a nagyüzemi parcellákba a gépi művelés miatt ültetni nem lehet —, így Kiskőrösön, Kecel en, Izsákon, Soltvadkerten a szőlősgazdákat jóval kisebb kár érte, mint a nagyüzemet. Az intézet egyébként elkészített egy tanulmányt, amely az Alföldet kisebb egységekre bontotta a talaj- minőség, a tengerszint feletti magasság és egyéb szempontok szerint. Szolnok megye bortermelő tájai — így a Tiszazug és a Jászság — nem tartoznak a legszerencsésebb adottságúak közé. A Jászságban van olyan szőlőtábla, amelyik 8 év óta nem hozott termést. Dr. Urbán András azt is elmondta, hogy a Mátraalján nem ritka napjainkban az olyan tábla, ahonnan hektáronként 12—14 tonna szőlőt szüretelnek. Persze egy méltányosan enyhe tél és egy kellően csapadékos, ugyanakkor napfényes nyár olyan termést is hozhat a magas - művelésű szőlőkben — erre egyébként már volt példa —, hogy a mustot uszodákban, fürdőmedencékben tartották, de jutott a százhalombattai olajtárolókba is. Csakhát ilyen egyre inkább a mesében van. Ami pedig a iborpiacot illeti? Az igazgatóhelyettes szerint lehangolóan beszűkült a magyar borok előtt. Jó, lehet, hogy 60 országba szállítunk, de ezek sorában azok az országok is ott vannak, ahová csak néhány karton ital jut el egy-egy magánkereskedő igénye szerint. A Jászsági Állami Gazdaság neszüri kerületében diákok hajladoznak a tőkék között. A tanuló ifjúság munkakedve amúgy a bizonyítvány függvényében változik; van aki 30 forintot keres naponta teljesítménybérben, de olyan „stréber” is, akad aki 100 forintot szüretel ösz- sze napjában. A többiek alkalmazkodtak Molnár Sándor főkertész és kerületvezető a termés láttán nincs amolyan szüreti hangulatban — ám amint a hevenyészett termelési mérlegből kiderül, azért jóvátehetetlen kudarc sem érte az ágazatot az idén. A főkertész szerint a szőlőtermesztésben mindenki a saját véleményét fújja, de ez semmiképp nem biztos, hogy harmonizál akár egymással, akár a népgazdaság érdekével. A jászok legfőbb érve az, hogy itt már évszázadok óta termesztik a szőlőt, így hát sok ember számára ma- már kenyérkérdés a bor. Az állami gazdaságra is köszöntöttek sanyarú esztendők; a mélypont 1985 volt, amikor hektáronként 6 mázsa 87 kilogrammot szedtek le a tőkékről. Nálunk is felvetődött a kérdés; minek erőlködnek amikor jóval kevesebb munkával nagyobb haszonhoz juthatnának? A válasz az volt, hogy az emberek egy részének a szőlőből kell megélni. Hogy kiknek? Hát akár a kerületben lakó száz családnak, vagy akár magának a főkertésznek is. Lépni kellett: a 307 hektáron a magasművelésnél visz- szatértek a szálvessző húzáshoz, így az újabb fagyok már nem jelentettek olyan kiesést. Ha rekord termést nem is szüreteltek, de azért a tisztesnek számító 4,8—5 tonna megtermett hektáronként. Persze^ hogy felvetődött az alacsony művelés: ősszel takarni, tavasszal nyitni^, a tőkét. Csakhát az embertelen munka és ha már megvan a gép, az előnyeit nem szabad feladni. Jött hát a kompromisszum, magas művelés több élőmunkával, no és persze az egyéni érdekeltséggel. Hát,, itt tartanak ma és azt mondják, ha jó piaca lesz a bornak, minden megoldódik. A szüreti körséta végeztével csalhatatlan receptet senkitől nem kaptam a szőlőtermesztésre. Egy dolog valóban beigazolódott: a futballal való rokonság kimutatható. Hogy mennyit ér a homoki bor? Az árat ma még nem az ember szabja meg. Ha kegyes az időjárás, úgy megtérül a befektetett munka. Ha nem... Hát erre kell megtalálni a választ ahhoz, hogy a bortermelés az Alföldön a jövőben kifizetődő legyen. Palágyi Béla A Kunszentmártoni Uniszőv asztalosrészlege közel tízmillió forintot forgalmaz az idén belsőépítészeti munkákból; irodák, üzlet- helyiségek, könyvtárak teljes belső bútorzatának gyártásából. A közelmúltban fejezték be a DATE szarvasi főiskolája könyvtárának teljes belső berendezését (Fotó; T. K. L.) Mások mérlegelnek Egyesek bizakodnak...
