Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-14 / 242. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1987. OKTÓBER 14. Ilyen címmel aligha írtak cikket az utóbbi évtizedekben, annyira közhelyes és üres a fogalom — akárcsak az „üres szívek”. Nehéz időkben amúgy is idegesítőek a szívhez szóló, érzelmekre ható szólamok, mégis hallgatván az embereket, s hallgatván a rádiót, televíziót, olvasván az újságokat, egyre nehezebb lett a ... szívem. Bocsánat az újabb önismétlésért. Dehát mit is mondhatnánk az üresen csengő forintok korában ? Panaszkodunk, többnyire joggal, s leginkább egymásra. Szájról szájra jár a panasz, hogy hűvösek a családi tűzhelyek, hűvös a munkahelyi légkör, durva az utcai hang. Nem tudom cáfolni ezeket a panaszokat, bár gondterhelt vagyok, mert részesének érzem magam e folyamatnak. Igaz, csak tízmilliomodik részesének, mégis... mintha az én szívem is üresebb, keményebb lenne. Mintha én is behúzódtam volna jobban a négy fal közé* mintha én is kurtábban válaszolgatnék az engem megszólítóknak, a hozzám érdeklődéssel, szeretettel (fordulóknak. „Szeretet”? Ezt a szót leírva bizony igen régen láttam a sajtóban. Talán jobb is. Hiszen utólérte volna az olyan szavak sorsa, mint amilyen a „termékszerkezetváltás”, vagy a ..demokrácia kiszélesítése”. Közhelyek kopognak az agyunkban, szívünkben, a televízió híradójának közhelyeivel fekszünk le, kapunk egy kényszerű mosolyt, s már ezért is hálásak vagyunk. akár a közértben, ha megköszönik, hogy képesek voltunk ma is eljönni, sorban állni és fizetni. Üres a szívünk, és ezért okolhatjuk egymást — ez kényelmesebb, de okolhatjuk magunkat is. Éjjeli csöndesség, tücsökszó vesz körül, lentről látszanak a nagyváros fényei. A Várostól menekültem a hegytetőre, a félkomfortba, de azért nem tudnék a Város nélkül élni. Innen fentről a tízemeletes toronyházak is barátságosnak látszanak, pedig hej. tudom, de mennyi harag, keserűség, áskálódás, lárma, szemét tud meggyűlni egy falunyi lakóházban. S mennyi üres szív, mely kedves szóra, sze- retetre, megértésre vágyik, még ha talán nem is tudja... Munkahelyemen, a faliújságon keleti önvédelmi tan- folyamot hirdetnek. Mindig eltűnődöm, ha ránézek. Biztosan van bőven jelentkező, ki tudja, milyen korosztályok a legnépesebbek. Talán az ifjak, vagy a tehetősebb középkorúak, esetleg a töré- kenycsontú, védtelen öregek? Ennyire rosszul állunk? Ez a szegény kis Magyarország akar Amerikát játszani, önvédelmet tanulni — egymás ellen ? Az üres szívek ellen kellene védekeznünk itt, ahol szegről-végről mindenki mindenkinek rokona, barátja, ismerőse, munkatársa, adósa és hitelezője. Ez az egósz kis ország nem több a nagy világban, mint egy nagy falu. Bármelyik nagyobb nemzetközi cég megvásárolhatná. ha akarná, s ha mi engednénk. Ami ittt történik, igazából senki mást nem érdekel. És senki másnak nem fáj. Most prédikáljam azt, hogy teljünk meg, üres szívek, egymás iránti szeretettel? Nem teszem. Aligha lenne ez több a „szeressük egymást, gyerekek” naiv. spicces összeborulásánál. De azért nem árt megfontolni, hogy vagy együtt, vagy sehogyan sem,. Ha komoran, gyanakvón, üres szívvel, akkor úgy. Aztán majd üres gyomorral. De egy hajón evezünk, s lehetőleg egyféléi Szentmihályi Szabó Péter A családok nagyságáról Statisztikai felmérés A Központi Statisztikai Hivatal az Egészségügyi Minisztériummal együttműködve széles körű felmérést végez arról, hogy az elmúlt másfél évtized • népesedéspolitikai intézkedései hogyan befolyásolták a családtervezést, s hogyan hatottak a család nagyságára. A vizsgálat részeként a közeli napokban, hetekben országosan mintegy 4700, 1974-ben házasságot kötött nőt keresnek fel otthonukban a helyi, körzeti védőnők, s tájékozódnak a családnagyság kialakításának körülményeiről. A védőnők kérdéseket tesznek föl a családi élet stabilitásáról is. Csak külföldieknek, korhű öltözetben Reneszánsz esküvő Szirákon Kizárólag külföldi vendégek számára reneszánsz esküvőt rendeznek a sziráki kastélyszállóban. Az így egybekelni óhajtó párok helyszíni jelentkezéssel, huszonnégy órán belül megkaphatják az anyakönyvvezetői engedélyt és a sziráki kastélyban korhű reneszánsz öltözékben. reneszánsz zeneszó kíséretében mondhatják ki a boldogító igent. A szertartást a balassagyarmati családi rendezvényeket szervező iroda munkatársai állították össze. A „próbameny- nyegzőről” videofilm készült, amellyel az érdeklődők az IBUSZ külföldi képviseletein ismerkedhetnek meg, s jelentkezhetnek a Szirákon tartandó mennyeg- zőre. Különleges beton a vízierömühöz A Bős—Nagymarosi Vízi- erőműrendszer építéséhez különleges betont kísérleteztek ki az Építéstudományi Intézet, szentendrei telepén. A nagyberuházást kivitelező Vízügyi Építő Vállalat megbízásából az intézet többszáz különböző ösz- szetételű minta közül választotta ki azt a néhányat, amelyek egy átlagos betonnál jobban terhelhetők, ellenállnak a víznyomásnak, fagy- és kopásállóak. Ehhez mindenekelőtt szennyeződésmentes, meghatározott szemcsenagyságú sóderre van szükség. Az építkezés helyszínén kitermelt kavics erre nem volt megfelelő, ezért végül is a hegyeshalmi kavicsbányából hozzák az alapanyagot, a cementet pedig a bélapátfalvai gyárból. A különleges betonba többféle kémiai adalékot is kevernek. amely a fagytűrőképességet növeli, illetve a cement kötését lassítja. Ez utóbbit az építés technológiai menete kívánja meg. A betonmintákat laboratóriumi körülmények között, többirányú nagyfokú terhelésnek vetették alá. túlnyomásos vízben figyelték ellenállóképességüket, a szilárdságot törőgépekkel ellenőrizték, a hőmérsékletváltozással szembeni ellenállóságot pedig a minták hűtőszekrénybe, illetve melegvízbe helyezésével vizsgálták. Jó öreg pátriánk Autóstoppal csavargók a nyugati határszélen. AlföLdi szem számára szokatlan ez a vidék. A települések sűrűn, egymástól gyakran alig két- három kilométerre követik egymást, hogy egyik faluból jól látni a másik templomtornyát A koraősz különösen széppé teszi ezt a nyugtalan tájat. Még éles a verőíény, de már csak a szélvédő üvegén keresztül van igazi ereje a Napnak. Kissé, megfáradt a természet, készül a téli pihe nőre. Jánossomorja és Mosonmagyaróvár között, néhány kilométerre csak az országhatártól, egy Avia kisteherautó vezetője szán meg. Beszélgetni kezdünk, hisz aki egyedül autózik, az többnyi re ezért vesz maga mellé alkalmi útitársat. Unaloműzőnek. Szeretem ezeket a rövid és semmitmondó beszélgetéseket. Szeretem a „honnan” és a „hová” kérdéseket, a „.na maga is jól eljött”! felkiáltásokat, és szeretem még a szokvány sofőrsztorikat is, amik minduntalan visszaköszönnek. akár a katona történetek. Általában előkerül ilyenkor valami emlék, valami kapocs, bármilyen laza, ami Szolnokhoz, a megyéhez, esetleg egyszerűen csak az Alföldihöz fűződik. Egy ismerős. egy rokon mindig akad, aki ott él, esetleg egy látogatás képei bukkannak elő távolról... A mondat általában igy kezdődik: tudja, akkor jártam arra, amikor... És innen már minden egyedi, sajátos. A ,,s toposnak” nyugodtan lehet mesélni. Néhány kilométer után úgyis kiszáll, és eltűnik ugyanolyan nyomtalanul, ahogy jött. Kevés az esély, hogy mégegyszer az életben felbukkan, nincs tehát következmény. Érdekes tükör is egy-egy Ilyen diskurzus. Legtöbbször ugyan csak felületesek a partner ismeretei, de az így is kiderül, hogy milyennek látnak minket, milyennek Szolnokot és a megyét az ország legkülönbözőbb pontjain. És ebben nem az az igazán izgalmas, hogy va- lós-e a megrajzolt kép, vagy hamis, nem az a fontos* hogy cáfoljuk, vagy éppen helyeseljük, hanem maga a kép. Hogy az milyen! Lehet, hogy el kell menni néha messzire, hogy megtudjuk, milyenek is vagyunk? Csodálkozom errefelé. Apró falvak, rengeteg fával és virággal, rendezett közterületek, pormentes utak. Gondos gazdák kezenyomát viselik. Hogy pénz jut-e több, vagy az emberek mások, azon persze lehetne vitatkozni. Vagy lehetne bólintani, hogy ja kérem, az már nyugat... (Bólintunk is gyakran, ott a Tiszántúlon). Ám nem hiszem, hogy ez lenne az igaz. Nem a földrajzi „európ>aiság” miatt lehet ez elsősorban így. Több törődés a lakóhellyel, igényesség — ennyi lehet „csak” a titka. Jó öreg pátriánk. Érte örülünk, ha olyat hallunk, és miatta szégyenkezünk, ha a helyzet úgy hozza. Berzenkedünk, ha ok nélkül bántják, és csak hümmö- günk, ha hibáit sorolják. í"v van ez rendjén, elkísér, bármerre járunk. Az Avia vezetőjéről kiderül, hogy Tiiszaföldvárort nőtt fel. Hogy került oda, és hogy került el, azt nem mondja. Oka lehet, hát én sem kérdezem. Magyaróváron az állomás felé kanyarodik velem, hogy már ne kelljen gyalogolnom. Köszönéskor jó szívvel szorítunk kezet. Földikként, az ország túlsó csücskében. — murányi — Űj utcasor a cigánytelepen * Az őszi napsugár cserép- tetős, hulló vakolatú házra veti bágyadt sugarait Karcagon, az északi cigánytelep szélén. — Az itt élő nagycsalád hamarosan saját új házába költözik innen, de az épület sem marad árván. Ugyanis hiába tüntettünk el huszonkét putrit, kettő még maradt. Ezek közül az egyikből jön ide egy pár — mondja kísérőm, Szabó András nyugdíjas pedagógus, aki jelenleg ebben a városban a cigány- családok gondozója. — És az üres viskókkal mi lesz? — Ha a tulajdonos akarja, lebonthatja, mert ha másra nem, tűzre jó lesz a faanyag. A vályog java pedig ólnak esetleg még megteszi. Amennyiben nincs szükség, rájuk, a költözés napján dózerrel megyünk a falaknak, nehogy valaki még engedjen a kísértésnek és beköltözzön. Hat utcán yi részt laknak itt cigányok, és ha minden igaz, p»ár nap>on belül traktor egyengeti vissza az utolsó putrit abba a földbe, amelyből való. Mostani lakói emberhez méltóbb körülmények közé kerülnek- Lépkedünk tovább az utcán, és az egyik sárkunyhó előtt jól öltözött férfi élesíti a szerszámokat. Bandi bácsi korholja. — Tudod Jóska, hogy ti költöztök ki ebből a lyukból, abba a szélső házba, amelyet most néztünk meg az újságíróval, és meglepve vettem! észre, hogy tadett cserép a tető kijavításához is elég. — Ügy lesz, ahogy tetszik mondani. Szabadságot vettem ki mára, és neki is kezdek. Ha a jövő héten erre jár, meglátja, nem ismer rá! A tanár úr dohog még egy kicsit a rend kedvéért és iparkodunk tovább, mert még sok a mutatnivaló. Pataki Zsigmondék háza az előbbivel szemben ugyancsak gondozott, p>edig nem mai épület. Léckerítés övezi, fehérre meszelt a fala, az alja kékkel elhúzva. Az udvaron aprólék kapirgál, az ólban öt malac várja a porciót. Látszik, itt egy igyekvő család lakik. — Pedig én is putriban születtem — mondja a feleség — és 17 évesen már vályogot vetettem. Akadt olyan nap, hogy pár százat hidegen hagyott bennünket. Így is keserves az életünk, mert az uram 34 év munkaviszonya után 3 ezer 800 forint a nyugdíj, és ebből élünk. Elmondhatjuk, mi munkával kerestük a kenyeret, mert szociális segélyért még nem kopogtattunk. Mellette lakik Farkas Zoltánná, aki 1985 óta a körzet tanácstagja; ő egyébként a városi kórház intenzív osztályán dolgozik. Náluk alakítottak ki egy mini köl- csönkönyvtárat is az itt lakók, akik háromszáz kötet közül válogathatnak. Kapusak a mesék: gyerekek, felnőttek a színes csodák, hihetetlen történetek világát bújják legszívesebben. Egyébként a területnek szinte minden munkaképes korú lakója dolgozik: ki az építőipjarhan, ki valamelyik szövetkezetben, és ez az előrelépés egyik záloga. Az utolsó két putri egyike. Ottjártu nkkor végnapjait élte: azóta talán már le Is bontották Mi mindenért, ami itt van, a két kezünkkel dolgoztunk meg, mondja Patakiné, Szabó András társaságában (Fotó: Mészáros János) pasztani egy fikarcnyit se tapasztottál rajta. Csúnya, ronda a kinti fal; így akarsz hurcolkodni? — De tanár úr, abban még laknak! — Pár napig: bár a külső simításhoz nyugodtan hoz-1 zákezdhetsz. A végéből lebontok egy kicsit, és a leszeme gcsináltam: bizony este; nem kellett ringatni. — Mondják, haragszanak Is magukra. — Meglehet, mert lenn kezdtük, de azóta házunk van, ahonnan a hűtőszek-i rény, meg a gáz sem hiányzik. Ez csak úgy leheteti, hogy nem a kocsmába vittük a bankót, meg a kártya is — A másik záloga a tanulás, a szakmaszerzés — sorolja kísérőm. — Az eredmények itt bizony még olykor siralmasak. Tavaly huszonnyolc gyereket iskoláztunk be szakmunkásnak és tudja hányán mentek el az évnyitóra? Hárman! A többiek „elfelejtették”. Hiába, kell a p>énz, a kereset, és a pülanatnyi anyagi előnyökért feláldozzák a jövő évtizedeit. Nehezen haladunk: Bandi bácsihoz, szinte mindenki.- nek van kérdése, szava, kérése. Hiába, bonyolult a cigány emberek lelke, különben is ez a pár utca tele nehéz sorsú családokkal, akik azért abban különböznek elődeiktől, hogy a putrik világából másfajta otthonokba költöztek. Olyanokba, amelyek előtt már vizvezéték- hálózat húzódik, és új utcasor bizonyítja azt a temérdek emberi erőfeszítést, társadalmi támogatást, amely mindehhez szükséges volt. D. Szabó Miklós
