Szolnok Megyei Néplap, 1987. október (38. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-14 / 242. szám

1987. OKTÓBER 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A megyei tanács vb nap/rendjón Először a kisajátításokról Foglalkoztatási alap Mórsókii a munkanélküliség veszélyét A megyei tanács végrehaj­tó bizottsága tegnap délelőtt megtartotta soron következő ülését, amelyen három fon­tos jelentés került terítékre: megvitatták a testület tag­jai a kisajátításokkal kap­csolatos kérdéseket és a ki­sajátítás jelenlegi helyzetét, az ifjúság egészségügyi ellá­tásának feladatait, és jelen­tés hangzott el a nevelési és oktatási intézmények szemé­lyi feltételeiről — különös tekin|tetted a na gyléts zárral korosztályok iskoláztatásával jelentkező gondokra. A három napirendi téma közül legélénkebben az első­re esett a figyelem, tekintet­tel a tárgy közérdekűségé­re, hiszen a kisajátítás szé­les körben érinti a lakossá­got, jóllehet az utóbbi idő­ben — ahogy a vb-re készült jelentés is jelzi — a beruhá­zási igények apadásával csökkent a kisajátítandó te­rületek száma is. Mégis al- áergikus pontja ez életünk­nek. hisz a nagyobb közös­ségi érdek kerül szembe akarva-akaratlanul is a ki­sebb egyéni személyes ér­dekekkel, s a keletkező fe­szültségek nem mindig old­hatóak fel gyorsan és mind­két fél számára megnyugta­tó módon. Épp ezért örven­detes, hogy az utóbbi idő­ben a megyében egyre za­vartalanabbak a kisajátítá­si folyamatok, amit az is jellemez, hogy míg az or­szágban a kisajátítottak mintegy fele fordul a bíró­sághoz érvényt szerezni vélt, vagy jogos igazának, addig Szolnak megyében ez az arány alig éri el a 15 szá­zalékot, azaz általában egy­beesik a felek elképzelése a kisajátítás kárpótlásának összegével. Törökszentmik- lóson például 98 százalékos, Szolnokon 83 az egyezségek aránya. Tiszafüreden, Kis­újszálláson, Jászberényben viszont a kisajátítások mind­egyike megnyugtató meg­egyezéssel zárult. Más kérdés a kisajátítan­dó területek, a várható ki­sajátítás miatti építési ti­lalmak problémája. Rende­zési elképzelésekből vagy A fővárosban és Pest me­gyében keletkező szemét ke­zeléséről és ártalmatlanítá­sáról hallgatott meg tájé­koztatót. illetve a lakásellá­tás országos helyzetét s en­nek a településfejlesztéssel kapcsolatos összefüggéseit vitatta meg az Országgyűlés településfejlesztési és kör­nyezetvédelmi bizottsága kedden a Közterület-Fenn­tartó Vállalatnál — Straub F. Bruno elnökletével — tartott, kihelyezett ülésén. A bizottság munkájában részt vett Sarlós István, az Országgyűlés elnöke. Az életkörülmények javí­tásában — mivel 1961 óta mintegy kétmillió új lakás épült fel — meghatározó szerepe volt a lakásellátás fejlesztésének. A VI. ötéves terv időszakában mir.d na­gyobb szerepet kapott az a felismerés, hogy a lakás­gondok úgy is enyhíthetek, ha az új lakások építése mellett erőteljesebben ösz­tönzik a lakásgazdálkodást, a lakáscseréket, a -visszavá­sárlásokat. az otthonok fel­újítását és korszerűsítését. Az elmúlt tervidőszakban 370 ezer — a korábbinál na­gyobb alapterületű, jobb be­osztású és felszereltségű — új lakás épült. Mintegy száz­ezer lakás felújítása és kor­szerűsítése révén javult az állami lakásállomány minő­sége és komfort-színvorfala állapítja meg az építésügyi és városfejlesztési miniszté­rium tájékoztatója. Az országos lakáshelyzet­ről szólva Jantner Antal más okból nem egyszer meg­esett, hogy olyan területek is tilalom alá kerültek, s maradtak alatta akár 20 évig is, melyek a körülmé­nyek változásával egyszer- csak mégis felszabadultak az építési tilalom alól. De az is megesik, hogy a tilalom miatt parlagon hevernek hasznosítható, beépíthető te­rületek, amelyekkel növelni lehetne a lakosság számára az építési telkek kínálatát. Az érthetetlen tilalmak pe­dig mert ilyenek is akad­nak, egyszerűen zavaróak. Épp ezért folyamatban van az érvényben lévő tilalmak felülvizsgálata — Szolnokon már meg is történt —, Tö- rökszentmiklóson is 300-ra csökkent ilymódon a szá­muk az eddig nyilvántar­tott 4—500-al szemben. De jelentős arányú (50—60 szá­zalék) építési tilalom felol­dására várható további há­rom városban, Mezőtúron, Túrkevén és Tiszafüreden. Sok felesleges nyugtalan­ságot, feszültséget lehetne elkerülni — hangzott el a téma vitájában — a kisajá­títások nyitottabbá tételével, azaz, ha jobban bevonnák az érdekelt lakókat, a lakos­ságot a várható kisajátítást igénylő rendezési döntések meghozatalában, ha a dön­téseket előkészítő szakasz­ban a kisajátító szervek job­ban építenének a lakosság véleményére, ami természe­tesen korszerűbb munkát igényel a tanácsoktól, de ami ugyanakkor nagymér­tékben növelné a mindenna­pi élet demokratizmusát is. A vb határozatot hozott egyébként arra is, hogy meg kell gyorsítani a kisajátítá­si folyamatokat, és biztosí­tani kell a szükséges szak­értői gárdát, továbbá fel kell készíteni a községek, nagyközségek tanácsait is, hogy törvényszerűen és szak­szerűen maguk dönthesse­nek majd és végezhessék a kisajátításokat, hogy átve­gyék ezt a szerepet is az őket „patronáló” városi ta­nácsoktól — tekintettel a kétszintes igazgatási rend­szer bevezetésére. építésügyi és városfejleszté­si miniszterhelyettes elmon­dotta: annak ellenére, hogy az elmúlt másfél évtizedben jelentősen javult a lakásál­lomány állapota, még ma is súlyos társadalmi probléma a lakáshiány, hiszen a több- gyermekesek és a fiatalos napjainkban sem jutnak könnyebben lakáshoz. A VII. ötéves terv időszakában 900 ezer család lakáshelyzete fog javulni a korszerűsítéseknek, felújításoknak köszönhető­en. Idén a tavalyinál mint­egy 8—9 ezerrel kevesebb, összesen 60—61 ezer új lakás épül. Ennél többel várható­an jövőre sem bővül a la­kásállomány, a lakásárak pedig várhatóan mintegy 10 százalékkal emelkednek. A lakásellátás hosszú távú ter­vével kapcsolatban még csak az első elgondolások fo­galmazódtak meg. A vitában felszólalók kö­zül Kiss István (Komárom megye) igazságtalannal tar­totta,. hogy a fővárosban in­gyenes a szemétszállítás, s javasolta: a szolgáltatásért fizessenek díjat a budapes­tiek is. Nemes Tamás (Ko­márom megye) javasolta, hogy kezdjenek kísérleteket a szelektív hulladékgyűjtés­re a községekben, s ezzel összefüggésben hozzanak lét­re körzetesített hulladékvá­logató helyeket. Balogh László (Pest megye) nehez­ményezte. hogy megyéjében az úi lakásoknak csupán két-három százaléka a taná­csi bérlakás, s ezért a több- gyermekes családoknak is Nemzetközi szakszervezeti tanácskozás Téma: a nők helyzete Tíz szocilalista ország szakszervezeti központjai titkárainak részvételével kétnapos tanácskozás kezdő­dött kedden a nők helyzeté­ről a SZOT székházában. A résztvevők — Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Len­gyelország, Magyarország, az NDK. Románia, a Szovjet­unió és Vietnam szakszerve­zeteinek képviselői — meg­vitatják a dolgozó nők szo­ciális és gazdasági problé­máinak megoldásában szer­zett tapasztalataikat. Azt is vizsgálják, hogy a szak- szervezetek miként tudják elősegíteni a nők otthoni és munkahelyi tevékenységének jobb összeegyeztetését. A tanácskozást Baranyai Tibor a SZOT főtitkára nyi­totta meg. ÁBMH-tájékoztató Tanúié döntőbizottságok Az ez évi tapasztalatok szerint a munkaügyi döntő- bizottsági tisztségviselők rendszeres továbbképzését szolgáló tanfolyamokra való beiskolázás a korábbi évek­hez képest jelentősen csök­kent. Ezzel kapcsolatban az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal felihívja a figyelmet arra, hogy a munkaügyi döntőbizottsági elnökök és tagok továbbképzésének fő formája — a 105/1981. (Mü. K. 10.) MüM számú utasí­tás értelmében — változatla­nul a szervezett tanfolya­mon történő továbbképzés, amelyben minden tisztség­viselőnek legalább egyszeri részt kell vennie. A munkál­tatóknak jogszabályban elő­írt kötelessége, hogy a mun­kaügyi döntőoizottsági tiszt­ségviselők tanfolyami to­vábbképzését elősegítsék és ezzel járó költségeket visel­jék. E tájékoztató a Munka­ügyi Közlöny 15. számában jelent meg. 15—2Ö évet kell várniuk, hogy otthonhoz jussanak. Tóth Istvánná (Bács-Kiskun megye) indítványozta, hogy a megürülő tanyák megvá­sárlásához. felújításához kapjanak kedvezményes hi­telt, illetve szociálpolitikai kedvezményt a beköltözni szándékozók. Sarlós István (országos lis­ta), nyugtalanítónak tartot­ta a fővárosi lakások álla­potát. Kifejtette: az építési kormányzatnak tekintettel kell lennie arra is, hogy a garzonlakás is csak átmene­ti megoldás lehet á gyerme­keket nevelőknek. Rámuta­tott: a lakosság anyagi hely­zete az állami bérlakások építésének fokozását tenné szükségessé, ezzel szemben ezekből a lakásokból évről évre kevesebb épül. Fontos­nak tartotta, hogy a jövőben az építési kormányzat köz­ponti kérdésként kezelje a lakásárak csökkentését. Végezetül a bizottság meg­tárgyalta Király Zoltán Csongrád megyei képviselő javaslatát arról, hogy 1990. január 1-jétől szüntessék meg a kétütemű motorral működtetett személygépko­csik behozatalát. Állásfogla­lásában a bizottság felhívta az illetékes kormányzati szervek figyelmét, hogy a szénhidrogén- és ólomkibo­csátás mérséklése érdekében tegyenek határozottabb in­tézkedéseket a korszerűbb személygépkocsi-,park kiala­kítására. Amit sokáig tagadtunk, mostanság meg vitatunk, az egyre inkább tény: fel kell készülni arra, hogy1 bizonyos földrajzi kör­zetekben és bizonyos szak­mákban, foglalkozáscsopor­tokban állandósul — leg­alábbis egy időre'— a mun­kanélküliség. Lehet ezt struturális, vagy akár regi­onális foglalkoztatási fe­szültségnek hívni, ettől még a tény-tény marad. A leg­frissebb adatok szerint csök­kent a szabad munkahelyek száma — még így is több mint 60 ezer munkahelyre várnak embereket, — s nö­vekedett az állást keresők száma. A munkát ' keresők fele. a munkaközvetítők fi­gyelmeztetése szerint, egyre nehezebben elhelyezhető, s vannak vagy kétezerötszá- zan, olyanok; akiket a mun­káltatók többszöri közvetí­tés után sem fogadnak, ma­gyarán: senkinek sem kelle­nek. Vannak megyék — pél­dául Szabolcs és Slzolnok is —, ahol szinte minden mun­kanélküli a „nehezen elhe­lyezhető” kategóriába tarto­zik. Vannak foglalkozási csoportok, például a segéd­munkások. akiknek a mun­kaerőpiaci píózíciója rendkí­vül meggyengült az elmúlt hónapokban. S ott vannak a pályakez­dők: az állást keresők 34 százaléka 20 évnél fiatalabb, s bizonyos iskolatípusokból — például a szakközépisko­lákból — a munkáltatók egy­szerűen nem hajlandók a végzetteket alkalmazni, mondván: se idejük, se pén­zük. se energiájuk, hogy a formálisan szakképzett, ám nagyon is továbbképzésre szoruló fiatalokat tanítgas- sák. Kemény — ám mind­eddig hiábavaló — figyel­meztetés ez a tanügyi kor­mányzat számára... Nagy általánosságban és országosan persze semmi gond: minden munkára je­lentkezőnek átlagosan 6—7 állást kínálhatnak a közvetí­tők, s még a legrosszabb helyzetben lévő segédmun­kásoknak is jut 1—2 szabad munkahely. Csakhát ezek átlagszámok, s nem vigasz­talják azt a több mint ki­lencezer embert, akik nagy hirtelen munka nélkül ma­radtak az elmúlt negyedév­ben, s közülük is azokat — számuk, az első negyedévhez képest a második negyedév­re megduplázódott, és ösz- szesen több mint kétezren vannak —, akik egy hónap­nál is hosszabb ideig szere­pelnek a közvetítőirodák nyilvántartásaiban. S ők azok, akik legalább jelentkeznek a közvetítőknél. Ám senki nem tudja, hogy valójában hányán is keres­nek számukra elfogadható munkaalkalmat, mert sokan, a legkülönbözőbb megfonto­lásokból, például többek kö­zött egyszerűen csak a szé­gyenérzet miatt nem jelent­keznek a munkaközvetítők­nél. Ez is_ érthető emberi magatartás. Ami pedig a nem is olyan távoli jövőt illeti: a munka­erőkínálat fokozódásával és a kereslet további csökkené­sével kell számolni, ami persze már jó ideje nyilván­való. ám ennek konzekven­ciáit mintha kissé vonakod­va vonta volna le a kor­mányzat. Most viszont, úgy látszik, fordulóponthoz ér­keztünk. Január elsejétől úgynevezett foglalkoztatási alap szolgálja a célt: a lehe­tőség szerint enyhíteni a munkanélküliség veszélyét, illetve a legkülönbözőbb módszerekkel kezelhetőbbé tenni ezt a bizonyos mérté­kig elkerülhetetlen — társa­dalmilag korántsem szimpa­tikus, a gazdasági racionali­tás szempontjából azonban aligha kivédhető — jelensé­get. Illetve: miért, ne lenne ki­védhető? Miért ne lehetne összegyeztetni a gazdasági racionalitás megfontolásait a humanizmussal ? Félreértés ne essék: nem kizárólag és nem is elsősorban a mostan­ság újraelhelyezkedési tá­mogatásként nevezett mun­kanélküli segélyrendszer to­vábbi kiszélesítésére gondo­lok, hanem mindarra, amit most a munkaügyi kormány­zatnak végre — oly hosszú előkészületek és tárgyalásso­rozatok után — sikerült ér­vényesíttetnie. A munkaerő- átcsoportosítások miatti át­képzési rendszer korszerűsí­tésére, s arra, hogy ennek következményeit —, mert az átcsoportosítás, s vele együtt járó átképzés is végső soron népgazdasági érdek — az ál­lami költségvetésnek kell vállalnia. Ezért is született döntés arról, hogy a már említett foglalkoztatási alap­ból az átképzési költségek is finanszírozhatók. (Ez a dön­tés azért is fontos, mert az előkészítési szakaszban volt olyan elképzelés, hogy mind e költségekből vállaljanak részt a vállalatok is.) Talán ez a foglalkoztatási alap arra is módot adna. hogy például a válságcégek­től kényszerűen megváló, ám egykönnyen elhelyezkedni sem tudó emberek szabályos — és sok más országban már rég megszokott — vég- ' kielégítést kapjanak a meg­élhetésüket „biztosító magán­egzisztenciájuk megteremté­séhez. Persze nem előre meghatározott feltételek nél­kül. .. S előbb-utóbb gondolni kell azokra is, akik úgymond önhibájukból válnak mun­kanélküliekké. de akiken a közvetítőirodák sem tudnak segíteni. Ha nem akarjuk a bűnözési hullám tovaterje­dését, valami módon az ő megélhetésükről is gondos­kodni kell. A foglalkoztatá­si alap remélhető további bővítése erre is megoldást kínálhat. Mint ahogy segítsé­get jelentene a nyilván csak erősödő foglalkoztatási fe­szültségek enyhítésében a munkaerőexport intézmé­nyesített módszereinek ki- terjesztése is, s hagyományos munkaidőrendekhez való merev ragaszkodás felülvizs­gálata (még mindig nagyon kevesen dolgoznak részmun­kaidőben), s egy sor olyan intézkedés, amelyre lényegé­ben már ma is lehetőséget ad az érvényben lévő foglal­koztatáspolitikai eszközrend­szer. A munkaügyi kormányzat egyik ismert szakembere írta le nemrégi­ben az egyik szaklapban: „Nem lehet messze az az idő, amikor a Parlamentnek foglalkoznia kellene egy fog­lalkoztatáspolitikai (az ál­lampolgár szociális bizton­ságával foglalkozó) törvény megalkotásával”. S valóban nagy szükség lenne egy ilyen törvényre, mert enélkül min­den jószándékú központi kezdeményezés csak lehető­ség, és senkire sem kötelező, mert nem törvényerejű in­tézkedés. Márpedig a mun­kanélküliség esetleges veszé­lyéről. mi több: a munkanél­küliségről, mint tényről most már nem ideológiai színeze­tű vitákat, kell folytatni, ha­nem kezelési módjának tör­vényesített eszközeit kell megkeresni. Az idáig vezető úton nagyon jelentős lépés a január elsejétől fölhasznál­ható foglalkoztatási alap, de lássuk be, hogy további és nagyon határozott intézkedé­sekre van szükség. A gazda­ság elkerülhetetlen raciona­lizálása érdekében és a humánum jegyében. Vértes Csaba Ma: szabványosítási világnap Ma, október 14-én ünnep­ük a szabványosítási világ­napot annak emlékére, hogy 1946-ban ezen a napon ala­kult meg a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet. E napon minden esztendőben szerte a világon felhívják a figyelmet a minőség korsze­rűsítését, az egységes mű­szaki követelmények érvé­nyesülését szolgáló szabvá­nyosítási munka jelentősé­gére. A szabványosítási munka, az előírások által megszabott követelményrendszer ma is húzóerőt jelent a magyar ipar és a mezőgazdaság szá­mára. A hazánkban szabvá­nyosítással foglalkozó mint­egy 5 ezer szakembernek je­lentős feladatot adnak a népgazdasági kiemelt fej­lesztési programok szabvá­nyosítási teendői is. Az új előírások segítik a gazdasá­gosabb anyagfdthaszpálást’ és az energia megtakarítá­sát. További fejlődést jelent, hogy jövő év január elsejéi­től életbe lép a KGST köl­csönös minőségértékelési és tanúsítási egyezménye, amelynek célja az árucsere meggyorsítása, egyszerűsíté­se. Rizstermesztés a Szarvasi Öntözési Kutatóintézetben. A Szarvasi Öntözési Kutatóintézetben a szántóföldi növényter­mesztés vízgazdálkodási, növénytáplálkozási, agrotechnikai, műszaki és ökonómiai tényezőit kutatják. Az intézetben töb­bek között külön osztály foglalkozik a hazai rizstermesztés fejlesztésének kutatásával, termesztésének koordinálásával. Három évtizedes munkájuk eredményeként hazánkban már hat szarvasi nemesítésű rizsfajtát honosítottak meg. A ké­pen: benzinmotoros rizscséplőgép (MTI-fotó: B. Fazekas László — KS) Parlamenti bizottsági ülésen Vita a lakásellátás és a településfejlesztés Összefüggéseiről

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom